Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
/ Ládaüzem Battyán-pusztán Hat «szalagfűrésszel vágják itt különböző méretre a ládának való fákat. „Számunkra egyedül ez az út nyit távlatokat Beszélgetés a marcali egyesült Vörös Hajnal Tsz-ről 00 0 Zárszámadó közgyűlés Bóránkén. Az utolsó önálló év végi összegezés ez a boron- kaiaknáL Ugyanis az idén — január 1-től — már a Vörös Hajnal Tsz üzemegységeként dolgoznak. Frankó László mondja a beszámolót. A felszólalók között van haskai János, az egyesült Vörös Hajnal elnöke. Ö már a jövő körvonalait vázolja. Az indulásról beszél, a rendelkezésre álló alaptőkéről, a közös feladatokról... Mi ösztönözte a marcali Vörös Csillag, a boronkaá Zöldmező, a csömendi Március 1. és a horvátkúti Szorgalom vezetőit, tagjait arra, hogy_ egyesítsék erejüket, és közösen kezdjék el ezt az évet? — Ezt a kérdést azoknak az embereknek tettem fel, akik tavaly irányították az akikor még önálló gazdaságokat. A volt elnököktől tudakoltam a miértre a választ. Ők most valamennyien felelősségteljes tisztséget töltenek be — a tagság bizalmából — az egyesült Vörös Hajnalban. A Balatoni Nádgazdaság Battyán-pusztán ládaüzemei létesített A múlt év végén jól vizsgáztak a próbaüzemeléssel, januártól pedig teljes kapacitással — két műszakban negyvenkét fővel — dolgoznak. Az első negyedévben 60 000 hollandi, 20 000 almásés 500 szőlőládát készítenek, s ezenkívül 20 000 kötegelt almásládát. Az alapanyag rönköket az ERDŐÉRT Vállalattól szerzik be, és Battyán-pusztán dolgozzák fel. Készülnek az almásládák. Tizenkétmillió a fejlesztésre MIT ÉS HOGYAJ$*_tettek a termelékenyseg" fokozására a Kaposvári Finommechanikai és Gépjavító Vállalatnál? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Nagy Antal igazgatót. A vállalat tevékenységének csak a fele ipari, a többi szolgáltatás jellegű. Termelékenység növeléséről beszélni tulajdonképpen csak az ipari munka esetében lehet. A vállalatnak profilja nincs, félkész termékeket állít elő — a Mechanikai Művekkel, a Beloiannisz Gyárral és a Zalaegerszegi Cserépipari Vállalattal együttműködve. Itt készülnek — többek között — az olajkályhák vázszerkezetei és a telefonközpontok alapsáv jai is. A múlt évben az egy főre eső termelésben 12,8 százalékos emelkedés mutatkozott. Komoly eredmény ez. Főleg, ha számításba vesszük az elaprózott, kicsi alapterületű műhelyeket, az ésszerű munkaszervezés akadályait is. Nem volt könnyű a részlet- munkák megfelelő sorrendjét kialakítani és bevezetni a szakosítást, de sikerült. Oj szerszámokat szereztek be, s az emelő villástargoncák és rakodólapok beállításával korszerűsítették az anyagmozgatást, hogy ezzel is gyorsítsák a termék átfutási idejét. A további fejlődés fékje az, hogy — az igazgató szavaival élve — »-meggyengült a termelékenység szubjektív oldala-«. A munkaerőcsábítással felfokozott vándorlás meggyengítette a vezetőség által támasztott követelményeket, és nem hagyott a kezükben ( eszközöket, melyekkel ér- ( vényt szerezhettek volna ezeknek. A fiatal kezdők is egyre többen lesznek hűtlenek. (Igaz, általános jelenség ez, de mégsem tisztességes dolog, amikor egy alig fel-i szabadult tizenéves szakmunkást kétezer-nyolcszáz form- tos kezdőfizetéssel csábítanak át más vállalathoz.) A dolgozóknak legalább kétharmada dolgozik tizennégy szolgáltató szakmában. A szolgáltatást fejlesztő kormányhatározat szellemében hat és fél milliós hitelt kapott a vállalat. Ez egy ti- zenkétmilliós beruházást tett lehetővé. Az anyagi eszközök kisebb hányadát a megyei tanács juttatja, s a vállalat saját erőből kétmilliót biztosít. A Jutái úti telepen épülő műhelycsarnokok 1971-re megoldják a legégetőbb üzemszervezési problémákat. Ezzel párhuzamosan pedig modern műszereket, szerszámokat és kisgépeket állítanak be, amelyek ismét a termelékenységet fokozzák majd. A FEJLESZTÉSNEK azonban akadnak még gátjai. Nines utánpótlás néhány szakmában. Különösen a rú- gókovács és a kazánszerelő mesterség kilátásai silányak: évek óta nem sikerült ipari tanulót szerződtetniük, s a jelenlegi szakmunkás gárda nyugdíjazása tátongó űrt hagy maga utár Cs. To Negyedévenként Fórum Kötetlenül — kényes kérdésekről Tavasszal szolidaritási hónap A városi népfrontelnökség napokban megtartott ülésén — a tavalyi év értékelése mellett — több hozzászólás és javaslat alapján határozták meg az idei feladatokat. Munkájukat öt területre összpontosítják, azokra, amelyek a közérdeklődésen kívül időszerű tennivalókkal párosulnak. Negyedévenként egy alkalommal a városháza nagytermében rendezik meg a Fórumot, ahol a város lakóit és a vezetőket ültetik egymással szembe, s ki-ki elmondhatja kérdéseit, válaszait. Kaposvár két országgyűlési képviselője a körzetükbe tartozó megyei és városi tanácstagokkal, valamint népfrontvezetőkkel beszélget — erre már a műit év végén egyszer sor került' — a tennivalókról és a segítség- nyújtás formáiról. Az urbanisztikai feladatok közül a legfontosabb a társadalmi munkák szervezése, de az aktívák révén segítik a parkosítási, fásítási és virág- gondozási akciókat is. A szociológiai társadalmi bizottság érdek« felmérést készített a város négy üzemében a munkásvándorlás okairól. Erről és a nők közéleti szerepének vizsgálatairól adnak majd nyilvános értékelést. A tanács részére javaslatot dolgoznak ki a közszolgái tatásak hiányosságainak felszámolására. Társszervezőként és önállóan is rendeznék kiállításokat, író—olvasó találkozókat, segítik a felszabadulás huszonötödik évfordulója és a Lenán-cemtenárium ünnepségeinek szervezését. Bákemozgalmi munkájuk középpontjában a béke és a népek barátságának elmélyítése áll, s már f olynak a tavaszi szolidaritási hónap ünnepségeinek előkészületei. FRANKÓ LÁSZLÓ főállat- tenyésztő, volt borormai elnök: — Az egyesülés szükségességének gonuolata nem most, hanem már évekkel ezelőtt fölvetődött bennünk, mert láttuk, hogy számunkra egyedül ez az út nyit távlatokat. A szántóterületünk alig haladta túl az ezer holdat. Már 1963- ban volt olyan elképzelésünk, hogy egyesítjük gépparkunkat a csömendiekéved, és közös gépműhelyt alakítunk ki, mert a kis területekre nem volt érdemes — és anyagilag alig volt lehetséges — Igazán korszerű gépeket venni. Ha volt is néhány ilyen munkaeszközünk, ezeket külön-fcülö,n nem tudtuk kihaszálni. Az állattenyésztésben az egyes állatfajokat elkülönítve nem kerülhetett sor korszerű férőhelyek kialakítására; nem volt annyi tehén, borjú, hízó, hogy külön- külön megérte volna istállót építeni nekik. Képtelenek voltunk az üzemen belüli szakosításra ... Ez késztetett bennünket az anyagi eszközök ösz- szevonására, minden erő ösz- szefogására... VARGA LÁSZLÓ függetlenített elnökhelyettes, volt marcali elnök:-— Nekünk mintegy 5000 hold volt az összterületünk, de ebből több mint 2000 hold a gyepterület Marcaliban az utóbbi években közismerten nagy lendületet vett az iparosítás, és szövetkezetünk egyre több kézi munkaerőt veszített el. A hatszáz tagból 340 járadékos, illetőleg nyugdíjas, és a többi kétszázhatvannak is csak a fele dolgozott rendszeresen a közösben. Mi következett ebből? Az erdőn nem tudtuk elvégezni a szükséges favágást; az emberi erő hiányát beruházásokkal igyekeztünk ellensúlyozni, így tavaly például félmillió forintos beruházást végeztünk terven felül. Kénytelenek voltunk csaknem másfél száz alkalmazottat • is foglailkoztand, hogy haladjunk a munkákkal. Ügy véltük, a bajon csak az egvesülés segíthet. És ezt igazolja máris néhány dolog. A favágásba besegítenek a társult szövetkezetek tagjai, a trámrahordáshoz jötték a horvátkút} asszonyok, a kertés^rtbe is ielentkeztek az egvesüR tsz-ből... TALOS LÁSZLÓ anyagbeszerző. volt csömendi elnök:-— 830 hold szántón gazdálkodtunk, s érthető, hagy csak az elemi beruházásokra futotta az erőnkből. Komoly fejlesztésre nem is gondolhattunk. Az épületeink és gépeink évi amortizációja mindössze 180 000 forint, ezzel bizony nem sokat kezdhettünk. Ügy van, ahogyan a boronkai elnök mondja: már korábban terveztük munkaeszközaink ösz- szevonását. Nekünk például volt egy trágyaimarkcdónk, ami nagyon hasznos gép, viszont egyedül nem tudfuk kihasználni. így pedig nem gazdaságos ilyen gépet tartani. Ezzel a gonddal nem kell számolnunk a most létrehozott Vörös Hajnalban. CSILLAG JANOS, a négy község kommunistáinak csúcsszervezeti titkára, volt horvát- kúti elnök: — Nálunk sem érte el az ezer holdat a szántó területe. Munkaerő szempontjából talán a mi szövetkezetünk volt viszonylag a legkedvezőbb helyzetben. Korszerű beruházásokra azonban nálunk sem tellett annyi, mint amennyi kellett volna. Lényegében mind a négy szövetkezet azonos okokból indult ki, amikor a múlt évben az egyesülés mellett döntött. Bízunk abban, hogy így többre megyünk. Tudom, hogy az én munkám nagyon fontos lesz a négy falu szövetkezeti parasztságának összefogásában. A párt- aliapszervezetek és a csúcsvezetőség feladata lesz az emberek ügyes-bajos dolgaival többet törődni, mint eddig, s jól betölteni az összekötő kapocs szerepét a távoli munkahelyeken dolgozók és a központi vezetés között. Nem a gazdasági vezetés feladatainak átvállalásáról van szó, hanem arról hogy felszínen tartsuk az. emberek problémáit és azokra megoldást keressünk. Célunk, hogv ráiránvítsuk a figyelmet a közérdekű kérdésekre, és oártszervezeteinken keresztül összefogjuk négy falu közösségét ... Űj név került január 1-én a megye termelőszövetkezeteinek sorába: Vörös Hajnal. Akik az egyesülés ind'tékádról beszéltek, tavaly elnökként álltak a marcali, a boronkai, a csömendi és a horvátkút) szövetkezet élén. Most az új munkakörükben azon fáradoznak, hogy a külön-küliön el nem ért célok az egyesült gazdaságban megvalósuljanak. A tagság bizalmával és munkájával segíti őket ebben a törekvésükben. Hemesz Ferenc LEHINRŰL 6. Mielőtt azonban rászánta J magát az utazásra, még egy- ' szer találkoztunk Párizsban, ?egy kétszobás diákszálláson, tamely csak a méretét tekintve tvolt diák-jellegű, egyébként J ragyogó tisztaságot és szigorú rendet tartottak benne. Na- gyezsda Konsztantyinovna teát főzött nekünk, majd elment, és mi kettesben maradtunk. Akkoriban bomladozott a Znanyije, s én azért utaztam «oda, hogy megbeszéljem Le- fninnel: szervezzünk egy olyan új kiadóvállalat, amely a lehetőleg minden írónkat egyesítené. Vlagyimir Iljicsnek, Voroszkijnak és még valakinek felajánlottam, hogy legyenek a kiadó külföldi szerkesztői, Oroszországban pedig Gyesznyickij-Sztrojev képviselte volna őket. Ügy gondoltam, szükséges volna több könyvet írnia nyugati iroodalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről. Olyan könyveket, amelyek gazdag adattárul szolgálnának a munkások önképzéséhez és a propagandához. Lenin azonban elvetette ezt a tervet. Utalt a cenzúrára és arra, hogy milyen nehéz megszervezni embereinket A legtöbb elvtársat leköti a gyakorlati pártmunka, és nincs idejük írni. De legfőbb és számomra legmeggyőzőbb érve körülbelül így hangzott: Vastag könyvre nincs idő. vastag könyvvel az értelmiség>táplál- kozik; az pedig, mint látja, a szocailizmustól a liberalizmushoz pártol át, és mi nem tudjuk letéríteni választott útjáról. Nekünk újságra, brosúrára van szükségünk. Jó volna visszaállítani a Znanyije kiskönyvtárát ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítási feltételek miatt lehetetlen. Tíz- és százezrével kell ontani a röplapokat a tömegeknek, s ilyen mennyiséget illegálisan nem lehet szállítani. Várjunk a kiadóval jobb időkig! A reá mindig jellemző, lenyűgöző élénkséggel és szabatossággal a dumára terelte a szót; a kadetpártiakra, akik »szégyenük, hogy októbristák« (Októbristák — az 1905. október 17-i cári kiáltvány után nagytőkésekből és föld- birtokosokból alakult, a cárt támogató párt), meg hogy »nekik csak Jobb felé visz az útjuk«. Majd egy sereg bizonyítékot sorolt fel, hogy közel van a háború, s »bizonyára nem is egy, hanem a háborúk egész sora«. Ez a jóslata csakhamar beigazolódott a Balkánon. Felállt, jellegzetes mozdulatával hóna ,alá a mellényébe dugta hüvelykujját, és hunyorogva, csillogó szemmel lassan fel-alá járkált a szűk szobácskábán. \ — Háború lesz. Elkerülhetetlen. A kapitaüsta világ elérkezett a rotható erjedés állapotába. Az embereket máris megfertőzte a sovinizmus, a nacionalizmus mérge. Azt hiszem, még megéljük az európai általános háborút. A proletariátus? A proletariátus aligha fog önmagában erőt találni a véres viszály elhárítására. Hogy is lehetne ezt elérni? Általános európai munkássztrájkkal? Ehhez neon eléggé szervezett, nem eléggé öntudatos. Egy ilyen sztrájk a polgár- háború kezdete lenne. Mi reál- politikusok vagyunk, erre nem számíthatunk. Megállt, és cipője talpával a padlón csoszogva, komoran mondta: —• A proletariátus persze rettenetesen megsínyli majd. Egyelőre ez a sorsa. De ellenségei egymást fogják gyengíteni. Ez is elkerülhetetlen. És hozzám , lépve, mintegy maga is csodálkozva, igen nyomatékosan, de halkan kijelentette: — Igen. Gondolja csak meg, miért hajtják a jóllakottak az éheseket egymás mészárlására. Ismer-e ennél idiótább és undorítóbb bűnt? A munkások szörnyű árat fizetnek majd ezért, de végeredményben ők győznek. Ez a történelem akarata. Gyakran emlegette a történelmet, de beszédeiben sohasem éreztem, hogy fetisista módon meghajolt annals akarata és ereje előtt. A beszéd felizgatta. Az asztalhoz ült, megtörölte izzadt homlokát. Hörpintett a hideg teából és váratlanul megkérdezte: — Miféle botrány volt magával Amerikában? Az újságokból tudom, miről van szó. De hogyan történt? > Röviden elmondtam neki a kalandjaimat Nem találkoztam még senkivel, aki olyan ellenállhatatlanul nevetett volna, mint Lenin. Szinte furcsa volt, hogy egy ilyen szigorú realista, aki jól látja, mélyen átérzi a nagy társadalmi tragédiák elkerülhetetlenségét. s kérlelhetetlenül és rendíthetetlenül gyűlöli a tőkés világot, gyermek módjára, könnyesen fulladozva tud nevetni. Nagy és egészséges lélek kellett ahhoz, hogy így nevethessen. — Eh, hiszen maga humorista! — mondta kacagva. — Látja, ezt nem gondoltam volna, Tudja az ördög, nagyon mulatságos. (Folytatjuk.) B SOMOGYI MÍFLAP Csütörtök, 1979. febraár Éh
