Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Kutatókörúton a déli szomszédban Levéltárak, műkincsek Zágrábban Lervélitárosairík évek óta ál­dozatos munkát végeznek a külföldi, magyar vonatkozású történeti források (Hungá- rica-gyűjtés) rendszeres felde­rítésére és feltárására, jelezve mindazon levéltári dokumen­tumokat, amelyekre a hazai történészeknek fel kell figyel­mük, s amelyek mikrofilmre vételére és nyilvántartására a levéltári hatóságoknak min­dent él kell követniük. A ku- tatómunika beillett abba a tervszerű munkafolyamatba is, amelyet évek óta folytatunk azért, hogy levéltárunk a helytörténetírás bázisa és fel­legvára legyen, felkutatva és gyűjtve minden olyan forrást hazánkban és külföldön, amely megyénkre vonatkozik. A műit év őszén a Művelő­désügyi Minisztérium kultu­rális egyezmény alapján 8 történeti levéltáriban végeztem fetrtatómumkát Belgrádtól Sza­rajevóig; Ragujától (Dubrov- nfktól) Zágrábig. Elsősorban a történeti Magyarországihoz tartozó megyék levéltárainak a sorsa érdekelt. Közülük is azoké, amelyele délről szom­szédaink voltaik a Dráván túl. Mindezen túl érdekeltek azok­nak. a családoknak a levéltá­rai is, amelyek valaha közös birtokosok voltak a határmezs­gye; a Dráva két oldalán. (Festetics, Draskovics, Janko- vics, Inikey síb.) De érdekel­tek azok az egyházi levéltárak is (mint pl. a zágrábi érseki levéltár), amelyek jelentős forrásokat tartalmaznak a tö­rök hódoltság utolsó századá­ból — különösképpen az egy­házlátogatási jegyzőkönyvek­ben (oamonica visitatio) — és a hódoltság utáni XVIII. szá­zadiból. De érdeklődésre tar­tottak számot azok a történeti levéltárak is, amelyek létre­hozói a történeti Magyaror­szág kormányzati szerveiként tevékenykedtek. (Pl. a fiumei tengerparti kormányzó iratai; a szarajevói közös pénzügy­minisztériumi iratok stb.) Kötr- utam kiindulópontja a horvát ÉPÜL A VAR MEG A TAVASZI, nyári színekre emlékezem. A Tabán napsütésben sárgálló templo­mára, házaira, a széles lép- esőjű feljáratra, a virággal, gyeppel beültetett kertre, a feketén fénylő kovácsoltvas kapura, a budavári palota már felépült, megnyílt déli szárnyára. És emlékszem a hegyoldalban nyugvó török katonák különleges, kőturbá- nas sírhelyére, a Történeti Múzeum Budapest történetét bemutató rézkarcaira, nyoma­taira, a Nemzeti Galéria pa­rádés tárlatára. Messziről és kívülről olyan a Vár, mintha már semmi nem hiányoznék a teljes helyreállításhoz. A Gellért­hegyről vagy a pesti Duna- partról már aiblakszemek is csillognak. De az illúzió ak­kor lesz teljes, ha április ne­gyedikén, hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulóján a fényszórók is kigyulladnak. Díszkivilágítás övezi majd a ’ kupolát, a várfalakat. Fényszóró világítja meg az árkádsort, a Zsigmond-kaput, a Cortina-falalcat és a Buzo­gány-tornyot. Hasonlóan parádés lesz az épületek, a termek belső vi­lágítása is. Minden épület­iész az építészeti stílushoz illő, azzal harmonizáló, a műemlék jellegnek megfelelő világítótesteket kap. Különö­sen a könyvtárakban és a képtárakban ügyelnek arra, hogy stílusos és ugyanakkor korszerű is legyen a világí­tás. A Magyar Nemzeti Ga­lériában, a Mária Terézia- trónteremben ugyanolyan dí­szes csillárokat helyeznek el, mint amilyenek a régi palo­tában voltak. Most, hogy hó és sár bo­rítja az utakat, jégcsap lóg a háztetőkről, nehezebb körül­mények között, de folyik a budavári palota helyreállítá­sa, téliesítették az építkezést. A tervek 1970-ben a korábbi évek beruházásánál jóval ma­gasabb összeget, 120 millió forint értékű munkát irá­nyoznak elő. A Gazdasági Bi­zottság határozata a várpalo­ta teljes befejezését 1975 vé­gére szabta meg. MÁK BONTJÁK a volt őrségi épületeket, folytatják a hűtőközpont építését, a Clark Ádám téren víztornyot, s e térről a várba vezető keleti utat is építik már. 1973-ban költözhet be vég­legesen otthonába, a Dunára néző déli szárnyba a Leg- újabbkori Történeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Intézet. Mellette a Magyar Nemzeti Galéria céljaira kijelölt épü­letrészben készül a klímabe­rendezés, a Munkácsy-képek itt végre ideális körülmé­nyek közé kerülnek. A palota északi szárnya a Párttörténeti Múzeumnak ad helyet. Az Irodalomtörténeti Inté­zet a volt Karmelita-épület­ben kap helyet ugyancsak 3 év múlva. A tetőfedési és szerkezeti munkát most vég­zik eL Az idén kezdik a Várszín­ház, a kormány fogadóépüle­tének és a várgondnokság épületeinek belső átalakítását A volt Sándor-palotát szán­ják reprezentatív, kormányfo- gadó komplexumnak — tár­gyalótermekkel, vendégszo­bákkal. A Várszínház a ter­vek szerint 1974-ben már megkezdheti műsorát. S ek­kor adják át az építők ren­deltetésének a várgondnoksá­got — műhelyekkel, raktárak­kal és a Várban dolgozók kö­zös, nagy éttermével, konyhá­val. 1974-ben megindul a sikló — a budapestiek egykori ked­velt közlekedési eszköze. 1975-ben pedig a gyorsliftek óránként 800 embert szállíta­nak a Dózsa György térről a Várba. Ekkor nyílik meg a várpalota budai oldalra néző nyugati épülettömbjében a Nemzeti Könyvtár. A BUDAVÁRI PALOTA építésével egyidejűleg szépül a környék is — a palota köz­vetlen környezetét gondosain tervezett parkok teszik han­gulatossá. Az épületrészek közt korabeli növényekkel ültetik be a kerteket. S egyre több helyreállított, de pati­nás műeml ókház és a hely szelleméhez illő modem la­kóház is emelkedik a budai vármegyédben, K. M. 1 levéltár volt Zágrábban, in­nét jártam végig — egy hó­nap alatt — Jugoszlávia hét tartományának nyolc történeti levéltárát. Jugoszlávia 180 levéltárában tob. háromezren dolgoznak. Jól felszerelt kutatótermiek áüiinak rendelkezésre kézi­könyvtárakkal a köztársaság történeti levéltáraiban. A zág­rábi levéltári központ az egyetemi könyvtár patinás épületében foglal helyet, mu­tatás kiállítási teremmel. A történeti levéltárakban több helyütt található film. és fény­képező apparátus; könyvköté­szet és dabozgyártó műhely úgyszintén. A történeti levél­táraikat általában jelentős szakkönyvtárakkal is fölsze­reltéit. (Zágráb, Eszék, Fiume stb. A nagyobb levéltárakban a kutatótermi szolgálatot in- spekciós rendszerrel oldják meg, reggel kilenctől este ha­tig.) Zágrábba épp a nemzetközi vásár szenzációja közepette érkeztem meg. A hatalmasan növekvő várost — amely a ré­tek és a szánaboglyálk szom­szédságában építi főiskoláit, toromyházait — a 16 emeletes Nedober toron yház 64 méter magas csúcsáról szokták be­mutatni a vendégnek, Szere­tem ezeket az igézet es város- panorámákat mutogató tornyo­kat és toranyházaiknit, ahová gyorshitelekéi röpítik fed az idegent, megkísértve a madár- távlatú kilátás minden vará­zsával. A zágrábi műkincsek között mindenekelőtt a székesegyház kincstárát csodálhatja az uta­zó — István, László és Kál­mán királyaink — sűrű em­lékeivel. Messze földön híres és vagyanszá/mba menő pati- bulaumolkkaL káprázatos szenteégtartóildQaí, évszázados zászlókkal, tömjénfüstölőkkel, misszálákkal, csodálatos díszí­tésű kelyhefkkel, I. István szobrával és X. László XI. szá­zadi — bizánci stílusú — kö­penyével. A régi nagy mesterek mú­zeumában Donatello, Verone­se, Albert, Dürer, Rembrandt, Van Dyck, Tiepolo és Goya, a modem galériában pedig az élő macedón festőik és szobrá­szok absztrakciói voltak lát­hatók. Közülük érdemes Ni- koloski, Merev, Sijakovic, Ce- merski, Aunaimovski és Semov neveit megjegyezni. Dr. Kanyar József (Folytatjuk.) Aüandó színházat kapott Pécsen a Bóbita Együttes Százszemélye« kamaraszínházat kapott Pécsen a Bóbita Együttes. A tetszetős, modernül berendezett kamarateremhez 30 gépállású elektromos színváltókkal működő világítószoba is tartozik, ahonnan a produkció hangosítását is irányítani lehet. A kamaraterem mel­lett jól berendezett műhely és gyakorlóterem is segíti a nemzetközi hírű Bóbita Együt­test. Képünkön: Kós Lajos, a Bóbita Együttes vezetője beállítja az egyik bábut. Iskolaottlion Marcaliban Egész napos iskolának is ne­vezik. . Az Országos Pedagógiai In­tézet és a Művelődésügyi Mi- niszitérium az 1964—65-ös tan­évben indította meg első kí­sérleti osztályát a fővárosban. A következő években több vi­déki városban, megyében, így Marcaliban is engedélyt adott ilyen csoportok szervezésére. A kísérlet Lényege: törekvés olyan in­tézményes nevelésű iskolatí­pus kialakítására, amely a család válláról leveszi az ott­honi tanulás gondjait. Harminckét gyerekkel fog­lalkoztak szeptembertől — válogatás nélkül, napközis igényjogosultságuk alapján — az új szervezésű első osztály­ban. A kis elsősöket két tanító néni fogadta a hagyományos­tól némiképp eltérő berende­zésű teremben. A gyerekek örömmel fedezték föl kedvenc óvodai játékaik egy részét a tanterem hátsó falánál. Mind­járt le is telepedtek a szőnyeg­re, a hatalmas filodendron ár­nyékába. Kipróbálták a széke­ket, a kétszemélys asztalokat; két, a rádiót, a diavetítőt és a szekrényben lapuló sok-sok játékot, eszközt, amelyet ta­nításuk megkönnyítésére használnak majd a tanév fo­lyamán. Azóta tovább változott a terem képe: a gyakorlati és szabad foglalkozások alatt ké­szített papírmunkák is a falra kerültek. Két nevelő vezeti az osz­tályt Mindkettő tanítási órá­kat és napközis jellegű foglal­kozásokat is tart. Saját ma­guk segítik és ellenőrzik az általuk készített és kijelölt házi, illetve most már iskolai feladatok helyességét a taní­tási óra után. Mindez lehető­séget nyújt a változatosabb készségképzésire. Ugyanakkor fölöslegessé teszi a tanítási órán a házi feladat időt rabló ellenőrzését. Ez pedig növeli a tanítás hatékonyságát. A proffram De lássuk egy nap beosztá­sát. Az első óra olvasás, a má­sodik írás. Azután hosszabb, 65 perces szünet következik a tanításban. Ezalatt a gyerekek elfogyasztják a tízórait, majd I az udvarra mehetnek. A ne­R. G. Engelmann; Hogyan alapítsunk tekintélyes egyetemet Azelőtt csendesebben foly- dogált az élet. Oxfordnak évszázadok kellettek, hogy naggyá váljon; csakúgy, mint Cambridgenek, a Sor- bonne-nak, Heidelbergnek, meg annak a néhány tucat hasonló intézménynek, ame­lyek megtalálhatók szerte Európában. Hagyományaikat csigatempóban gyűjtögették egybe, s várták, hogy a pápa kibocsássa a bullát, amely­ben rögzíti egyetemük státu­sát. Miután ezek a bullák igen lassan születtek, sok tu­dós meghalt várakozás köz­ben. Most azonban, amikor óránként kétezer mérföldes sebességgel röppenünk egyik földrészről a másikra, a tu­dósok sosem várakozás köz­ben, inkább menet közben halnak meg. A Kopaszdombi Egyetemet például egy reggelen alapí­tották. Délre az intézmény­nek már hagyományai is vol­tak, estére pedig a reklám­főnök kibocsátott egy sajtó­közleményt, mely szerint Kopaszdomb a jelentékeny egyetemek sorába emelke­dett. A következő lépés a nagy­menők megszerzése volt. Nos, az egyszerű emberek azt hi­szik, hogy a Nagymenők mind zsenik, márpedig nem azok. A zsenikkel nem lehet mit kezdeni, őket nem lehet elcsábítani az úgynevezett kiemelt fizetéssel, mert ak­kor tüstént érdeklődni kez­denek, hogy ilyen sok pén­zért mit kell majd csinál­niuk. A Nagymenőknek viszont szabott ára van. Ha ez az ár mondjuk évi húszezer dollár, akkor a Nagymenő ennyit fog kérni. S meg is kapja. Ha egy másik egye­tem évi huszonötezret kínál neki, akkor azonnal átszerző­dik oda. A zseni viszont ritkán költözködik; a laká­sán olyan rendetlen halom­ban állnak szanaszét az ira­tok és a könyvek, hogy képtelen mozdulni, ha csak nem szerelik az egész házat görgőkre. Ez viszont nagyon költséges. Nos, a Nagymenő elfoglal­ja állását az egyetemen. A Nagymenők többnyire na­gyon használhatók a kollek­tív munkában, mert abban több tapasztalatuk van, mint más egyébben. Nagymenő A. és Nagymenő B. most ép­pen Kopaszdombon van. Együtt dolgoznak az intéz­mény nagyobb dicsőségére. A múltban a tudós azzal hozott dicsőséget egyetemé­re, hogy oda vonzotta a te­hetséges diákokat. A tudós és tanítványai árnyas ösvé­nyeken sétálgattak, s elme­rültek a tudományos fejtege­tésekben. Minél több diák csatlakozott hozzájuk, annál élénkebb lett a társalgás. Ma viszont a Nagymenő nem tanít. Valójában nem is tartja a tanítást fontos tevé­kenységnek. Sőt, azon a na­pon, amikor megkezdi egye­temi pályafutását, megma­gyarázzák neki, hogy nem is ezt várják tőle. Azért szer­ződtették, hogy elkápráztas­son. És nem is akárkit, ha­nem azt az alapítványt, amelytől a pénz és a hason­ló szükséges javak származ­nak. Minél több a Nagyme­nő, annál nagyobb a káprá- zat, s annál bőségesebben folydogálnak a fent említett javak. Ezért aztán Nagymenő A. és Nagymenő B. összedugja a fejét, és kisüti, hogy ké­réssel fordulnak a Darázsfé­szek Alapítványhoz: bocsás­son rendelkezésükre százezer dollár ösztöndíjat egy átfogó kutatási tervhez. A terv cél­ja, hogy kimutassa; az al­gákkal táplált csirkéknek milyen hatásuk van egy gyengén fejlett társadalom szociális struktúrájára. A. és B. közgazdászok. Szükségük van tehát egy csirkeszakér­tőre, egy statisztikusra és egy szociológusra. Egy szempillantás alatt már meg is van a pénz. Nagymenő A. és Nagymenő B., valamint a csirkeszakér­tő, a statisztikus, a szocioló­gus, valamint feleségük és gyerekeik elrepülnek a meg­jelölt helyre, hogy ott vár­ják be az Egyesült Államok­ból utánuk küldött csirkék és algák érkezését. Ám, saj­nos, az algák útközben el­pusztulnak, a csirkéket szál­lító társaság pedig feltétele­zi, hogy ezeket azonnali fo­gyasztásra rendelték, s ezért levágva és fagyasztva küldi el őket. De sebaj! Ezalatt Kopasz­hegy már olyan nagy tekin­télyre tett szert a csirkeügy hírverése révén, hogy a szomszédos egyetem hallga­tóinak kilencven százaléka is átiratkozott hozzájuk. Fordította: Zilahy Judit velő — pedagógiai célzatos­ságból — neon tart velük, ha­nem az ablakon át figyeli vi­dám hancúrozásukat, hócsatái­kat, csúszkálásukat. Mintegy negyedóra múlva kipirult arccal sorakoznak be. Amíg kifújják magukat, elő­kerülnek a játékok: a kockák, a babákonyha, a társasjáté­kok. Többen rajzolni kezde­nek. Háromnegyed tizenegytől napközis jellegű foglalkozás­sal folytatódik a munka. Az írásórán tanultakat tollba­mondással gyakoroltatja, majd ellenőrzi a nevelő. A nehéz feladatot szép formában és nagyszerű tempóban ol­dották meg: csupán három kettes, illetve négyes akadt a 28-ból, a többié ötösre sike­rült. Ebéd előtt még egy fog­lalkozást tartanak: az első óra anyagát, az olvasást gyakorol­ják. De nem a tankönyvből, hanem meséskönyvből. Válto­zatos, csonortos és egyéni ol­vasás után elégedetten fejezi be az órát a tanító néni. Ebéd után pihenés követke­zik. Jobb híján előveszik kis­párnáikat, az asztalukra téve ráhajtják a fejüket, és csönd­ben figyelik a tanító néni me­séjét. Máskor halk muzsikát hallgatnak. Aztán új mese következik, majd felélénkül a gyerekserek, amikor megtud­ja, hogy el is játsszák a mesét Két óráig a délelőttihez ha­sonló levegőzéssel, szabad fi- cánkolással gyűjtik az erőt a számtanórával folytatódó ta­nításához. Ezután uzsonna, majd — a változatosság ked­véért — a tanító nénivel együtt ródlizás, csúszkálás kö­vetkezik. Aztán megoldják a feladatul kapott számtanpél­dákat, majd felszabadult, kö­zös játékkal búcsúznak a nap­tól Táskájukat nem viszik ha­za, csak a hét végén. Az eredmény Az érdekes nan után a cso­port két vezetőjével: Szűcs Istvánná és Navrasits László- né tanítókkal beszélgettünk Somogy egyetlen iskolaotthoni osztályáról: — Az effajta szervezésű cso­port vezetése jóval több ener­giát igényel tőlünk. De ered­ményét szinte naponta lemér­hetjük. Osztályunk 46 száza­léka munkásszülők gyermeke, anyjuk is dolgozik, így rész­ben nekünk kell pótolni az otthont is. Az új munitcaritmus hatása pedig lehetővé teszi a megterhelés ésszerűbb, ará­nyosabb elosztását. A jövő évben újabb első osz­tályt indítanak. így fokozato­san építik ki az iskolaotthon álsó tagozatát. Paál László SOMOGYI NÉPLAP OBÖtörtök, 197«. február S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom