Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
VITA MONDJÁK EL A VÉLEMÉNYÜKET Nem lehet az ifjúság magatartását szélsőséges megítélésekből általánosítani. A fia.tatság többsége becsületesen él, dolgozik és tanul, helytáll társadalmi életünkben. A cilkfcben föltett kérdésre, vajon képes-e a KISZ az ifjúság egész nevelését megoldaná, valamennyien egyértelműen mondhatjuk, hogy nem. Mi valamennyien felelések vagyunk neveltetésükért, legyen az munkahely, iskola vagy társadalmi szervezet. Mégis elsősorban a családot emelném ki. Elsődlegesen ez a kötelék felelős azért, hogy mivé fejlődik a későbbiekben az ifjú ember. Nem elég csak a lét- fenntartásról gondoskodni, a többit pedig átruházni iskolára, munkahelyre vagy az egész társadalomra, hanem már fiatalon ki kell fejleszteni a gyermekben azokat az alapvető jéUemvonósokat, pozitív tulajdonságokat, amelyekre építeni lehet A negatív jelenségek többsége a nevelés területén a családi kötelékekhez vezethető vissza. Sok igazság van abban: »amilyen a család, olyan a gyerek-«. Ha pedig ezt a megállapítást egy csit is elfogadjuk, akkor máris kiindulópontot kapunk a nevelésihez. Valóban a szülőknek, felnőtteknek kell elsősorban olyan példával élen járniuk a magánéletben, a munkában, a tanulásban a fiatalság előtt, amelyet lehet követni. Természetesen az emberré formálásban nem kis szerep hárul a munkahelyre, az iskolára, a társadalmi és tömeg- szervezetekre. Hiszen életük jelentős részét itt töltik el, és az itt szerzett benyomások, tapasztalatok pozitív, de negatív irányban is hathatnak. Az ifjúság megítélésében ne a külsőséget, a divatos öltözködést, a frizurát vegyük elsődlegesen alapul, hanem a belső tartalmat. Ugyanakkor ne legyünk közönyösek sajátos problémáik vagy éppen negatív megnyilvánulásaik iránt sem. ismerjük el tevékenységüket, értékeljük hasmos munkájukat, bíráljuk hibáikat, de ne lépten-nyomon, ne csak »le- teremtésekkel-«. A társadalmi élet valameny- nyi területén nagy lehetőség kínálkozik az ifjúság előtt, ezzel azonban tudni kell élni. Tettekkel bizonyítsák ifjúságunk életképességét. Céljaik megvalósításában legyenek kitartóak, hallassák szavukat a különböző fórumokon, mondják el a véleményüket. A tömeg- és társadalmi szervezetekben képviseletük érdekében ne legyenek felszegek. Lehet, hogy »szakmai« elfogultsággal vádolnák, de az az érzésem, hogy a sportszervezetekben, tanácsokban, azok vezetésében megfelelő számmal képviselik a KISZ-t, csak éppen nem, vagy alig mondják el a fiatalok sajátos sportolási igényeit. Sajnos, még az alapszervezetükben se nagyon. Ez is egyik oka, hogy például a KISZ-es lányok alig egytizede sportol. Ha igénylik a sportolást, akkor nem hiszem, hogy a sportkörök a szervezeti élet normái szerint ne adnának örömmel lehetőséget. De az alapszervezeten belül is lehetőség nyílik erre. A szükséges anyagiakat társadalmi munkavállalással, központilag is biztosítani lehetne. A jó munka elismeréséül ne csak magnókat, lemezjátszót, rádiót és televíziót kapjanak, hanem — arányosan — sportfelszerelést, hiszen ezt a fiúk és a lányok egyformán használhatják. Legyen a fiatalságnak példaképe. Ilyenben nemcsak a múlt, hanem a jelen is gazdag. Cselekedetükkel ne a látszatra, a feltűnősógre törekedjenek, hanem mindig a közösség javát szolgálják. Kisgyura Károly, MTS Járási Tanácsa, Marcali Határőrségbe n A katonaélet egész embert kíván, különösen vonatkozik a határőrökre, hiszen az ő éber vigyázatuk a mi nyugal munkát is óvja. A kemény tél különösen próbára teszi éf sok feladat elé állítja a határszéleken szolgálatot teljesítő két. Igen sokoldalúnak kell lennie a határőrnek, nem elég jól kezelni a fegyvert, lovagolni is tudnia kell, a sítalpon is biztosan kell megállnia. Sok gyakorlás, felkészülés előzi meg azt az időt, amikor először járőrszolgálatba mehetnek. Képünkön: Határőreink figyelőállásban, valahol a határszélen. A révészszobor a kikötőnél. »Forr é Savanyú víz Balaton p artyábul Szerentsés az ki itza minden nap kuttyábul Ha ebbül ihatik tzünik nyavajája, Ujjúi belső rétze, vidul tzeme, tzája,..« Kétszáz évvel ezelőtt írta ezt a reklám versikét egy költői hajlamú ügyvéd, akit megragadott Balatonfüred szépsége, hangulata. Füred télen is különös varázzsal várja az ideérkező. gyógyulni kívánó embereket. A gyógytér, a park, a sétány hatalmas fái, hársak, nyárfák, fenyők, tiszafák, a kínaiak szent fája, a legyezőfa, a Japánból hozott zörgőfa és a többi különleges fa fogja fel és csendesíti sejtelmes zúgássá a Bakonyból érkező vad szeleket ... E fák alatt történelmünk sok nagysága sétálgatott. A reformkor idején itt, Füreden találkozott Széchenyi, Deák, Klauzál, és itt nyitották meg 1831-ben — Kisfaludy Sándor volt a kezdeményezője — az első magyar nyelvű színházat. Ez nemzeti ünnepnek, jelentős győzelemnek számított a bécsi udvar és az őket támogató főurak fölött. A SZOT-szanatórium és a SZOT művelődési ház közötti fedett folyosón márványtábla jelzi, hogy e helyen állt az 1870-ben lebontott füredi kőszínház. Mellette emléktáblák sora őrzi azoknak a nevét, akik Füred vendégei voltak, vagy a Túl a megyehatáron Gyógyulást keresők paradicsoma Baiaton-kultusszal kapcsolatosan kiemelkedőt alkottak. Garay János emléktáblája nyitja meg a sort a »Kis füredi Pantheonnak« nevezett folyosón, aztán Czuczor Gergely, Ady Endre, Krúdy Gyula, Eötvös Loránd, Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Madarász Emil és Szabó Lőrinc nevét olvashatjuk. Jókai Mór is gyakori vendége volt a fürdőtelepnek, itteni villájában — ma ez az épület Jókai Múzeum — írta az Aranyembert. A nagy mesemondónak és hitvesének. Laborfalvi Rózának sok-sok használati tárgyát őrzi ez a múzeum. A füredi vén fák alatt sokszor tanulta szerepeit Blaha Lujza. E helyen most egy pad áll, reá emlékezve pihenhetnek meg itt a sétálgatok. Villájában üdülő működik. Európai tanulmányútja során Bécsben betegedett meg, onnan jött Füredre gyógyíttat- ni magát 1926-ban Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő. Gyógyulásának emlékére fát ültetett, és egy kis verset írt erre az alkalomra: »Ha nem vagyok többé a földön, óh fám, Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet Az erre vándorlók fölött: A költő szeretett, míg élt.« Saját kezűleg ültetett fáján kívül szobor és sétány őrzi emlékét, s ennek közelében terebélyesedik egyre hatalmasabbá Salvatore Quasimodo fája is, amelyet a Nobel-díjas olasz költő 1961. júniusában füredi látogatásakor ültetett Hivatalosan 1772-ben nyilvánították gyógyfürdővé Balatonfüredet, de a fürdötelepen és környékén feltárt építészeti maradványok arról vallanak, hogy az első fürdővendégek a rómaiak voltak. »Szívbetegek Mekkája« — így emlegetik és dicsérik országszerte, de külföldön is savanyú vizes, szénsavas forrásait, melyek az egykor működő vulkánok maradványai. A Kossuth Lajos-for- rásnál kora reggeltől késő estig látni embereket, akik jóízűen kortyolgatnak, s viszik üvegekben, korsókban a forrás gyógyító hatású vizét. Balatonfüredet egyformán javasolják vér keringési zavarok, szív-, valamint idegrendszeri betegségek, testi, szellemi kimerültség orvoslására. Természetes szénsavas fürdője. levegője egyaránt kedvező hatású, s nem véletlen, hogy Balatonfüredet, mint egy hatalmas szanatóriumot emlegetik. Ilyenkor télen a csendet ritkán töri meg a kora tavasztól a késő nyár végéig tartó zsongás, amely velejárója a nagyobb üdülőhelyeknek. De azért a korcsolyázó, fakutyázó vagy jégvitorlázó vendégek vidám kiáltása messzire hallatszik a befagyott kikötőből. S ha a modern, hatalmas hotelek: az Annabella, a Marina nincsenek is nyitva, üdülők, szállók sokasága várja télen a vendégeket. Az egykori Horváth-ház, amely a nyár végi Anna-bá- loiu'ól lett híres, ma üdülő. A szívkórházhoz több szanatórium is tartozik. A Grand Hotel helyén a SZOT-szanató- rium áll. A Béke, az Arany Csillag és a többi szállóban, üdülőben is sok száz új beteg keresi — két-három hetenként váltva egymást — gyógyulását. Tatai bányász, tiszadorog- mai tanítónő, pesti fonónő és más munkaterületeken dolgozók pihennek, üdülnek, gyógyulnak Füreden. S köztük találni Olaszországból érkező fia. talt, vietnami asszonyokat, férfiakat. akiket betegtársaik barátsága, szeretete is segít a gyógyulásban. Hetenként egyszer a SZOT művelődési házban találkoznak Balatonfüred vendégei. Ahol nyaranta az Anna-bálo- kat rendezik, ott télen gyógyulni vágyók ismerkednek és búcsúznak egymástól. Valamennyien azzal a tudattal távoznak, hogy sokat segített rajtuk is a víz, a levegő, csodákat mesélnek a szénsavas fürdő hatásáról, a vak masszőr kezének ügyességéről, az orvosok lelkiismeretességéről, az imjekciókúrák eredményeiről. Szinte kivétel nélkül megfogadják. hogy a jövőben az orvosok tanácsai szerint kímélő életet élnek majd... És emlegetik Berzsenyi Dánielnek a füredi kútról írt felejthetetlen szép sorait: »Így adta vissza életadó ered Oh, kútfő! nekem az életet és reményt Így ébredék fel, így ölelt meg Partidon új öröm, új rokon kéz...« Szalai László Téli álmát alussza az Annab ella Hotel. „Tavasszal nyílik a gyöngyvirág“ Először körül se mert nézni. Mindig így volt evvel, ha idegen emberekkel teli helyiségbe lépett. Kellett neki éppen ezt a forgalmas eszpresz- szót választania! Már dühös volt magára. Befarolt az egyik asztalhoz, gyorsan leült, és védekezésként a tolakodó tekintetek ellen újságja mögé bújt. A cigarettafüsttől nehéz levegbőben zene úszkált. Sö- rényes fiatalok vitatkoztak szenvedélyesen gesztikulálva. Rendelt egy duplát a bóbita felszolgálólánynál, aki hide gen nézett rá porcelánszemei- vel. Futni szeretett volna innen, de nem akarta vállalni o kockázatot, hogy távozásával ismét felhívja magára a figyelmet. A kezében tartott újság volt a jel. Egy tavalyi Képes Újság Darvas Ivánnal i címoldalon. Az öregember az arcát simogatta: sima j volt. Egy kétforintost is csúsz- ! iatott a borotválásért a fitos j orrú fodrászlány kezébe. A j 'raja fehér volt, csak itt-ott :ürkítették sötétebb foltok, lozták a feketét. Lassan kor- fyolgatta, a szíve mégis dil- bögni kezdett, mint egy rossz motor. Vén korára apróhirdetést adott fel. Elképzelte, hogyan röhög majd rajta a májba jós Sperber a hatodik asztalnál. Vagy a kis Tengerdi. Nem szerette a hivatalt, de nem tudott meglenni nélküle. Maga sem tudta, hányadán is állt a munkahelyével. Amikor óvotosan kikukucskált az újság mögül, először alig látott a füst-ködtől. Csupa fiatal. Nyerítenek, mint a ■sikók. És a mozgásuk is tlyan: zabolátlan, vad. Egy lány ült a szomszédos :sztalnál. Barna, fiús haj keretezte vékony arcát. Gyorsan elkapta róla a tekintetét, de még látta, hogy a lány elmosolyodik. Egy kicsit bátrabb lett: kis idő múlva újra arra fordította fejét, mintha csak véletlenül tenné. A lány nyugodtan nézett vissza rá, rezzenés nélkül. Érezte, hogy ■l forróság hullámokban önti il, kiül az arcára. Kicsit kihúzta magát ültében. Megnyalta a száját, mint a fényképezés előtt szokta gyermekkorában. A lány húszéves lehetett, ezt hamar megállapította. No, azért még ő is innen van a hatodik x-en. Ha így kihúzza magát, ötvennek sem látszik. Égő arccal fordult a lány felé, leplezetlenül bámulta, akadó lélegzettel. Ügy érezte a lány szeméből is láthatatla szikrák pattognak feléje. Akkor megállt az asztalnál egy rókaprémes kabát. Fölötte párnás arc, tollas kalap. Szürkés haj buggyant ki alóla. — »Tavasszal nyílik gyöngyvirág«? — kérdezte r rókaprémes kabát. — Gondoltam, hogy ön lehet az. A hirdetésre jöttem. A hang zavart volt, nem olyan, amilyet egy rókaprémes kabáttól várni leheteti volna. Az öregember a székre mutatott: — Tessék leülni — tie a szeme még mindig a lányon járt. Ilyen kellene neki! Ilyen szelíd, ilyen báránytekintetű! A rókaprémes kabáton nem múlt el nyomtalanul az idő. vasfogának apró harapásait rajta hagyta, s ezt a gondos karbantartás sem tudta leplezni. — Igen — krákogott a; "/regember. — Igen. »Tavasz- szál nyílik a gyöngyvirág.« Akkor talán beszélgessünk ... Igen. Hallgattak. A rókaprémes kabát zavartan, a férfi másra gondolva. — Talán meg kellene ismerni egymás körülményeit. Két ilyen öregember már... — próbálkozott a rókapréméé a bői. Az öregember, mint az átlóból ébredő vakkantott gyet: — Igen! Ezt kellette .. . A lány profilját figyelte a szeme sarkából. Kissé szabálytalan, izgató profil volt. Iz öregember hirtelen a rő- raprémes kabáthoz fordult: — Azt hiszem, őszinte lehetek kedves asszonyom. Az igazság az, hogy önt megelőzték. Sajnálom, kérem .. . A hangja fiatalosan csengett. Egy pillanatra égette a kimondott hazugság, elfordult. Nem is vette észre, mikor ment el a rókaprémes kabát. A lány csak egyszer nézett rá, de pillantása továbbsik- Lott, egészen a hideg fényű vurlitzerig. Pár perc múlva egy hosszú sörényű csikó jött oda hozzá. Vidáman nevetgéltek. Nem érzett csalódást. Már a higanygőzlámpák alatt járt, még akkor is a lány arcát látta maga előtt. Motyogott, megállt, aztán újra továbbindult. A sarkon összehúzta mellén a mgykabátot. toké László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, Unt. február 1 5
