Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

I Központi Statisztikai Hivatal jelentése A lakosság jövedelmei és fogyasztása A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rend­szer egyik kedvező vonása az volt, hogy bevezetése óta a jövedelmek folyamatosan emelkedtek. 1968-ban és 1969- ban a jövedelmeik növekedési üteme meghaladta a termelé­sét Az egy főre jutó reáljö­vedelem 1969-ben 6—7 száza­lékkal volt nagyobb, mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem háromnegyed részét kitevő pénzbevételek 1969-ben 10 százalékkal nőttek. A munkabérössaag 8 százalékkal emelkedett E növekedés úgy jött létre, hogy a foglalkozta­tottak száma 3,5 százalékkal, az átlagkereset mintegy 4 szá­zalékkal nagyobb volt az elő­ző évinél A munkabéreiknél jóval nagyobb aranyban, mint­egy másfélszeresére nőttek a munkások és alkalmázottak számára a részesedési alapból fizetett összegek. A nominális pénzbevételek reálértékét a fogyasztói árak emelkedése valamelyest mér­sékelte. A munkások és alkal­mazottak egy keresőre számí­tott reálbére (amely az átlag- keresetek, a részesedés és a fogyasztói árak változását együttesen fejezi ki) 1969-ben átlagosan kb. 5 százalékkal volt magasabb, mint 1968-ban. A munkások és alkalma­zottak havi átlagkeresete a különböző ágazatokban nagy­jából hasonló mértékben (3,5— 4 százalékkal) emelkedett Az egész évi jövedelmeket jelen­tős részben befolyásoló nyeré­sé részesedés ágazatonként és — az ágazatokon belül — ka­tegóriánként is eltérően ala­kult. Ez a jövedelmek diffe­renciáltabb növekedését ered­ményezte. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénzbe­vételeik, amelyek a paraszti jövedelmeknek több mint a felét teszik ki, 9 százalékkal, reálértéken 7 százalékkal nőt­tek. A mezőgazdasági népes­ség saját termelésről szárma­zó fogyasztása évek óta foko­zatosan csökken. A saját ter­mékek fogyasztását fogyasztói áraikon magába foglaló, egy főre jutó paraszti reáljövede­lem 1969-ben 5 százalékkal emelkedett.. A harmadik ötéves terv ed­dig eltelt időszakában a lakos­ság fogyasztása folyamatosan emelkedett. A mennyiségi fejlődésen túlmepően kedvező irányban változott a fogyasztás szerke­zete is. Az élelmiszer--fogyász- tás aránya évről évre csök­kent, az iparcikkeké pedig nőtt. A tartós fogyasztási cikkek állománya 1960 óta (de az utolsó négy évben is) jelen­tősen gyarapodott. 100 háztartásra jutó állomány (darab) 1960. 1965. 1969. év végén szept. 30. villamos mosógép 14,7 37,2 50,6 villám® porszívó 3,5 14,7 27,0 villám® hűtőszekrény 1,2 8,2 25,2 tv (előfizetők száma) 3,4 26,7 48,1 motorkerékpár 7,7 12.5 17,0 személygépkocsi 1,0 3.2 5,8 Az áremelkedés belül ma­radt az 1969. évi népgazdasági tervben megengedett másfél­két százalékon. Az áraik az el­adott cikkek 6 százalékánál csökkentek, 71 százalékánál léhyegében változatlanok ma­radtak 10 százalékánál 2—5 százalékkal, 13 százalékánál pedig több mint 5 százalékkal emelkedtek. A fogyasztói árak változása 1969 folyamán időszakonként és árucsaportonkériit különbö­ző volt. A munkások és alkalmazot­tak által vásárolt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül pL az egész évben fogyasztott ter­mékek (kenyér, liszt, tej, vaj, hús, kávé, kakaó, italáru stb.) ára az óv folyamán nem vál­tozott. Az idónycikikék ára (burgonya, zöldség, gyümölcs, tojás stb.) az első felévben lé­nyegesen magasabb, a máso­dik félévben pedig alacso­nyabb volt, mint 1968 megfe­lelő időszakában. Éves átlag­baja e cikkek árszínvonala 2 százalékkal haladta meg az előző évit. Az iparcikkek közül elsősor­ban a ruházati cikkek — ezen belül is különösen a cipők, a kabátok, a szőnyegek, . a női és leányruhák, a fiúoltönyók — ára emelkedett. Az év egé­szét tekintve a ruházati cik­kek árszínvonala nem egészien 3 százalékkal, a vegyes ipar­cikkeké kb. 2 százalékkal volt magasabb az 1968. évinél. Népmozgalom Az élveszületések száma 1969-ben 154 000 volt, valami- vél kevesebb, mint az előző évben, és 21 000-rel több az 1965. évinél. Az élveszületési arány, amely az 1960-as évek első felében rendkívül ala­csony volt, 1966-től 1968-ig kismértékben emelkedett: 1000 lakosra 1968-ban 15,1 éLveszü- letés jutott, 1969-ben pedig 15. A születések és halálozások különbözető, a természet® szaporodás 1969-ben kb. 37 000 volt, az 1000 lakosra jutó ter­mészetes szaporodás az 1961— iizemmérnökképzö főiskolává alakul át a lelsofokú mezőgazdasági technikum A mezőgazdasági termelés fejlesztésében a legfőbb tenni­való a termelékenység emelése. Ez a fontos feladat csak hoz­záértő, szakképzett emberek­kel, irányítókkal valósítható meg. A Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumra tehát — amely a rövid fennál­lása alatt számottevően fejlő­dött —, az eddiginél is nagyobb feladat vár. Ahogy tegnapi ülésén a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága is megállapította, ennek az oktatási intézménynek So­mogybán speciális szerepe van. Megyénk mezőgazdaságában az állattenyésztés az elsődle­ges, a felsőfokú technikum fel­adata is elsősorban az állatte­nyésztési szakemberképzés, va­lamint az állattenyésztés mű­szaki fejlesztése a kutatás és a szaktanácsadás révén Szük­ségszerű tehát, hogy tovább fejlődjön ez az oktatási in­tézmény. Ezért is született olyan megállapodás a megye vezetői és a MÉM között, hogy 1971- ben üzemmérnökképző műsza­ki főiskolává alakul, át, s a ku­tatás és a szaktanácsadás, va­lamint a felső- és középszintű oktatás mellett itt kap helyet az új állattenyésztési szak­munkásképző iskola is. Ennek a programnak a valóra váltá­sához igen sok személyi, tár­gyi feltételt kell biztosítani. A felszólalók elismeréssel szóltak az intézmény eddigi te­vékenységéről, sőt dr. Fogaras- sy János, a MÉM szakoktatási osztályvezetője hangsúlyozta, hogy a kaposvári felsőfokú technikum országosan is elő­kelő helyen áll, legeredménye­sebben valósítja meg azokat az elképzeléseket, amelyekért életre hívták ezt az intézmény­típust. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke ezt a gondo­latot egészítette ki zárszavá­ban azzal az elismerésre méltó ténnyel, hogy a felsőfokon végzett hallgatók több mint 74 százaléka termelőszövetkezet­ben helyezkedett el, s ez or­szágosan is kiemelkedő ered­mény. A végrehajtó bizottság elis mérését és köszönetét fejezte ki az intézmény oktató-nevelő , tevékenységéért L965. évelt átlagában 3,0 ezre­lékkel, az 1967—1969. években évi 3,8 ezreléket tett ki. Egészségügyi, szociális és kultúrális ellátás 1969-ben javult a lakosság egészségügyi ellátása. A kór­házi ágyak száma 900 darab­bal, az orvosoké 800 fővei nőtt az óv folyamán. Az általános isikeflai tanulók száma az 1969—7Q-® tanév elején 1 178 000 volt, valami­vel kevesebb az előző évinél. Az egy tanerőre jutó tanulók száma 20-ról 19-re csökkent. A felső tagozatos tanulok 94 százaléka szakrendszerű okta­tásban részesül. A középiskoláik nappali ta­gozatán a 15—18 év® korúak közel egyharmada (230 000 fő) tanul. Az 1969—70-es tanév­ben tovább ®okikent az álta­lános gimnáziumban és nőtt a szakközépiskolákban tanulók aránya A középiskolai tanu­lók csaknem 60 százaléka leány. Az 1969—70. tanévben a szakmunkástanulók száma 224 000 fő volt. Ez 12 000 fő­vel (6 százalékkal) több, mint az előző tanévben. A leány­tanulók aránya emelkedett, és megközelítette a 25 százalékot. 1969-ben a szakmunkás-tanu­lók közül kb. 60 000-en tettek szakmunkásvizsgát; valamivel többen, mint az előző évben. A vizsgázottak 45 százaléka vasipari, csaknem 20 százalé­ka könnyűipari, 13 százaléka építőipari, 9 százaléka, mező- gazdasági szakmunkás lett. Az év folyamán még több mint 10 000 felnőtt is letette a szak­munkás-vizsgát.) A felsőoktatási intézmények hallgatóinak szama az 1969— 70. oktatási év elején 78 900 fő volt A nappali tagozaton ta­nulók száma (53 240 fő) az elő­ző évhez képest emelkedett, az ®ti és levelező tagozatok­ra járóké valamelyest csök­kent. A hallgatók háromne­gyede egyetemeken és főisko­lákon, egynegyede pedig fel­sőfokú technikumokban, ill. óvónő- és tanítóképző intéze­tekben tanul. A részvevők 42 százaléka nő; arányuk külö­nösen a pedagógiai, orvosi és közgazdasági szakokon magas. A felsőoktatási intézmények­ben 1969-ben összesen 17 800-an, a nappali tagozato­kon 10 500-an szereztek diplo­máit A felsőoktatási intézmények hallgatóinak 85 százaléka kap ösztöndíjat, illetve egyéb rend­szeres társadalmi juttatást, háromnegyed része kedvezmé­ny® étkeztetésben rész®ül, és közel féle diákotthonban lakik. A mozilátogatások száma 1969-ben 82 millió volt, vala­mivel kevesebb, mint az előző évben. A rádióelőfizetők szá­ma az 1969. év végéág meg­haladta a 2,5 milliót. A rádió- készülékek száma ennél is nagyobb volt, mivel az utóbbi években a táskarádió elterje­désével megnőtt a több készü­léket üzemeltető előfizetők száma. Az év végén a televí­zió-előfizetők száma csaknem 1,6 millió volt. Az 1000 lakosra jutó előfizetők száma az 1965 év végi 82-ről, illetve az 1968 év végi 136-ról 1969-ben 155- re emelkedett. Budapest, 1970. február 3. (MTI) ÖNÁLLÓSÁG A TERVEZÉSBEN A gazdálkodás eredményes­ségére döntő hatása van an­nak. hogy megalapozott és he­ly® üzemtervek készüljenek Az új gazdasági mechanizmus viszonyai között megváltozott a tervezés szerepe. Erről be­szélgetünk a kaposfüredi Vö­rös Október Termelőszövetke­zet elnökével, Berger István­nal. — Nemrégiben vettem részt a Közép-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének rendezésében megtartott előadáson — gondol 'ússza a közelmúlttá Perget* István. — Az előadó dr. Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdasági Tudományegyetem adjunktusa volt Az a gondolatébr®ztő dél­előtt — azt hiszem — nagy hasznára vált annak a becslé­sem szerint százhúsz tsz-veze­tőnek, aki ott volt A tervezés fő célja, hogy tiszta kép áll-' jón előttünk a következő évre a termelésben, a berunázásban, a jövedelemszint tartásában. Az újfajta tervezés még in­kább megköveteli a részlet®- séget A korábbi években a já­rási tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya segített bennünket. Felhívta a figyel­met különböző tervszámokra, szempontokra. Az új tervezés az önállóságon alapul. — Hol tart a tervezésben jelenleg a Vörös Október Tsz? — Két üzemegységünk, a so- mogyaszalói és a kaposfüredí előtervei már elkészültek — tájékoztat az elnök. — Ezek az előtervek minden ágazatra ki­terjednek. Elkészítésükben az üzemegységvezetők, a brigád­vezetők vettek részt a f őagronó- musunk vezetésével. Mielőtt a központi üzemtervnek nekifo­gunk. előbb megtárgyaljuk a pártvezotőséggel, a párttagság­gal és a szövetkezet vezetősé­gével. — Milyen módosításokat határoztak el ezeken a tár­gyalásokon? — Talán a legfontosabbat említem meg. 180—200 hold borsónk volt Ez köztudomá­súan jó talajt hagy maga után a következő évre a kalászosok­nak. Sajnos, tavaly a hozama nem volt megfelelő. Ezért az előterv megtárgyalásakor azt a javaslatot fogadtuk el, hogy más, talajunknak jobban meg­felelő fajtát vessünk, mint az elmúlt években. A tavalyi tervezés eredmé­nyességéről kérdezem. — Sajnos minden területen nem sikerült teljesíteni. A ka­lászosok jóval terven felül hoztak. A borsótól — ahogy említettem — többet, vártunk. Az állattenyésztési ágazatban nem kedvező a helyzet. Még mindig negatívan befolyásolja szövetkezetünket a tavalyelőtti száj- és körömfájás. Szám sze­rinti és minőségi visszaesésünk volt a sertéstenyésztésben. Eb­ben az évben, a készülő köz­ponti terv szerint százhúsz előhasi kocával gyarapítjuk ál­lományunkat saját tenyésztés­ből. így akarjuk biztosítani 1970-ben a kétezer hízósertés alapanyagát. A vetésszerkezet­nél a borsón kívül nem lesz változás, hiszen kukoricánk, cukorrépánk, lucernánk szé­pen termett. A nehézségek eti­lénére is jól zárjuk februárban a tavalyi évet Könyvelőink- betegsége miatt ugyanis akkori­ra készül csak el zárszámadás, sunk. — Milyen beruházásokat valósítanák meg az idén'.’ Egy pillanatig elgondolkodik a válaszon: — Ez égető kérdés a mező­gazdasági üzemekben. A sza­kosított telepiek létrehozásánál megszűnt a hetvenszázalékos állami segítség. Most ötven százalékos. Sajnos azok közé n szövetkezetek közé tartozunk, amelyek 1969 deoeni-e. .ig nem tudták felmutatni a meg­felelő okira tokát, a szakosított telep terveit. így azán fölmé­rést készítettünk várható pénz­ügyi helyzetünkről és úgy dön­töttünk: a gépi beruházásban lépünk előre. 1970-ben körül­belül 1 millió 200 ezer forintot akarunk gépvásárlásra fordíta­ni. Veszünk erő- és munkagé­peket, megépítjük a gabona- szárítót. Ez már elkerülhetet­lenül fontos volt, mért a fiata­lok többsége Kaposváron vá­lasztott munkahelyet, az átlag­életkor 50—35 év. Ezt a tényt figyelembe kellett vennünk a tervezésnél. Ugyanígy a mun­kaerőhiányt is. Bar a szövet­kezetnek 720 tagja van,- az ak­tívan dolgozók száma jóval ke­vesebb. Tíz évvel, ezelőtt még 450 dolgozó tagunk volt Ka- posfüreden, ez a létszám két­százzal csökkent L. U Hiába sütünk jó kenyeret... A levelet akkor hozta a posta szerkesztőségünkbe, mi­kor még hó torlaszolta el az utakat. Egy elkeseredett üzemvezető írt. Amikor találkoztunk, már lemondott. Részlet a levélből; »A helybeli tsz novendék- marha-istállója szebb, és jobb körülményeknek örvendhet, mint üzemünk.« Gépkocsink keiesztülhúzott a barcsi járás községein, kor­szerű tsz-majorok maradtak el méllettünik, és megállt a homoJcszentgyörgyi péküzem előtt Igazat adtam a levél­írónak. — Nézze, én már nem bír­tam tovább! Ha valamit kér­tem, még válaszra sem mél­tattak. így nem lehet üzemet vezetni. — Mit kért? — Például nyomtatványt. Nem kaptam. Amikor már nem bírtam a vásárlók rekla­mációit, akkor a leváltásomat kértem. Háromszor is. Aztán kijöttek a Sütőipari Vállalat­tól, kérték, hogy maradjak még, de már nem bírtam ide­gekké!. Hiába sütünk jó ke­nyeret, ha bádogbódéban tá­roljuk. Vagy kinn az udva­ron. Ahol nemcsak összefagy. hanem sár® is l«z. Pedig in­nen kapja a kenyeret Homok- szentgyörgy, Máretta, had, Patosfa, Hencse, Hedrehely, Kőkút, Tagozd, Visnye, Vis- nyeszéplak. Egy szuszra sorolta fel a falvak nevét a lemondott üzemvezető, Kunitz László. • t'----- ~ . iiii«i«tf»rtC . r. •- _ ■ ' “■Tárolóhelyiségek-“ Homokszentgyörgyön — egy bádogbódé és az udvar. A “mosdó-“ és a “raktár-« a szül oki üzemben. Fiatalember még. A Sütőipari Vállalatnál tanulta a szakmát. — Mi a véleménye? Megbe­csüli a vállalat a dolgozót? — Körülnézett itt? Láthat­ja... És a mostam üzemvezető, Kern Béla: — Hát kérem, én még há­rom hónapja vagyok itt. Se­gédmunkásként dolgozom. Mit mondjak? Az idősebb Kern, az apa, a pirosbarna kenyereket rakja ki a lapáttal. Szép magas mindegyik. De ömlesztve ke­rülnek majd az autóba. A mosdó nem más, mint egy zuhanyozórózsa. A homokszentgyörgyi taná- ! csőn nem találtam a vezetőket, de a tanácsi dolgozóik hivat­koztak egy tanácsülésre, me­lyen ingyen telket ajánlottak a Somogy megyei Sütőipari Vállalatinak. A fogyasztási szövetkezet központjába mentem. Bukovics József elnökhe­lyettes: — Szép a kenyér, amit süt­nek, de a tárolás sokat ront a minőségen. A szuloki üzemet látta? Ott még szénnel fűtik a kemencét És ponyvás kocsi - han szállít iák a kenyeret. Én egyszer láttam egy olvan ponyvát. Olaj® meg kosz® volt. És volt vevő. aki panasz­kodott, hogv büdös a kenyér Kell ennél több? — Hova szállítanak a szulo- kS üzemből? — Várjon csak... Onnan kapia a kenyeret Szülök, Kál- máncsa, Emlékmaior. A szuloki “kenyérgyár*- ala­csony, szűkös helyiség. Egy idősebb pék és egy segédmun­kás dolgozik benne. Szűk nyí­láson keresztül érkezik a liszt meg a többi anyag egy szom­széd®, elhanyagolt helyiség­ből. Vámosi Ferenc üzemvezető: — Jó lenne, ha itt is beve­zetnék az olajtüzelést, mint Homokszentgyörgyön. Már az is nagy dolog lenne. — Megígérte a vállalat? — Meg. — Mikorra. — Nem tudom. Talpai János, a Somogy me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója: — A bét üzem állapota va­lóban nagyon rossz. Annak nincs értelme, hogy toldoz- gassunk-foldozgassunk. Aßnit a szállítóeszközökről mondott, az igaz, de szekérrel csak oda szállítunk, ahova gépkocsi nem tud kimenni. Éppen itt a szállításnál hagynak nagyon magunkra bennünket. Tpbbet segíthetne a tana® meg a tsz is... Ami az üzemeket illeti, — két-három millió forintra lenne szükség, hogy a homok - szentgyörgyil kibővítsük, és akkor ellátná a szuloki kör­zetét is. Ennyi pénzünk azon­ban nin®. Talán a negyedik ötév® terv végére. Remélem... Körülbelül húsz mázsa ke­nyeret sütnék naponta Ho- mokszentgyörgyön. A szüksé­ges mennyiséggel ellátja kör­zetét a szuloki is. De ígv hiá­ba a pékek minden igyekezete. Ezeket az üzemeket a szük­ség hívta életre, több évtizede. Azóta semmit nem változ­tak. Pedig a vevők szerint sok minden megváltozott már. Tröszt Tibor SOMOOTS KfiPtáP Sswda, 1970, február 4. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom