Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
Tito nőm vállalta a „közvetítést ff ff Belgrádiban nyilvánosságra hozták Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszternek a szudáni távirati iroda számára adott nyilatkozatát. A külügyminiszter szerint Addisz-Abeba-i találkozásukkor Tito jugoszláv elnök kö* zöltoe Rogers amerikai kül* ügyminiszterrel, hogy nem kíván közvetítő szerepet vállalni az Egyesült Államok és az arab országok között, »de nem hárította el, hogy továb bi erőfeszítéseket tegyen a probléma rendezése érdekében«. A közel-keleti válságról szólva, a jugoszláv politikus hangsúlyozta: »Elfogadhatatlan bármifajta törvényesítése a hódítók jogainak, hogy megtartsák azt, amit erővel szereztek meg. A jugoszláv külügyminiszter egyébként támogatásáról biztosította a Palesztinái nép harcát. Más kérdésekre válaszolva Tepavac a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyát úgy jellemezte, hogy az sikeresen fejlődik. (MTI) Pompidou amerikai körútja Protokolláris pompa és hideg fogadtatás az MTI tudósí■ DIÁKTÜNTETÉSEK EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államok számos fői-kóláján kiújultak a zavargások. Képünk Buffalúban, New York állam egyetemén készült: sisakos rendőroszlagok néznek farkasszemet a tüntető diákokkal, (Képtávírón érk. — AP—MTI—KS) OLASZORSZÁG Kis Csába, ;ója jelenti: Franciaország politikája elleni tüntetések fogadták tegnap — a hivatalos tárgyalások befejezte után — San Franciscóban Pompidou francia köztársasági elnököt. Az elnök beleegyezett abba, hogy találkozik helyi zsidó szervezetek vezetőivel a közel-keleti kérdés megvitatására. Előzőleg szállodája közelében rendeztek Izraél-barát tüntetést, amelynek részvevői tiltakoztak francia repülőgépek Líbiának történő eladása ellen. A francia köztársasági elnök washingtoni tárgyalásait általában úgy ítélik meg az amerikai fővárosban, n;int kísérletet az álláspontok tisztázására. A francia elnök határozottan Washington tudomására hozta, hogy Párizs a közel- keleti politikát saját ügyének tekinti, és nem hajlandó azt zz amerikai érd ekeknek és elképzeléseknek megfe élőén módosítani. Állásfoglalásaiban — megbízható értesülések szerint — elutasította azt az amerikai érvelést, hogy a Szovjetunión múlik a közel- keleti problémák rendezése. Jellemző, hogy sem a New York Times, sem több más amerikai lap nem foglalkozik első oldalon a tárgyalások befejeztével és csak röviden értékeli azokat Az amerikai sajtó jórésze szinte többet foglalkozott Madame Pompidou szoknyahosz- szával (az új divatirányzatnak megfelelően »midi«-t, térden alul érő szoknyát viselt), mint a politi'.uzi tárgyalások lényegével — mondotta erről a francia elnök, kíséretében lévő újságírók egyike. • • * A Zycie Warszawy New York-i tudósítást közöl Pom- ->idou amerikai látogatásáról. A tudósító m‘>'ri«gvzi, hogy •n kongresszus hideg fogadtatásban részesítette a vendégnek a közel-keleti kérdésről kifejtett nézeteit.« A látogatás zavart és idegességet kelt — írja a tudósító. — A hivatalos körök egyrészt protokolláris pompával és mosollyal próbálják ellensúlyozni a véleményeltéréseket és a hideg fogadtatást, amelyben a közvélemény egy részié részesítette Pompidout Másrészt igyekeznek nyomást gyakorolni a francia vendégre, hogy engedményekre, az amerikai kormány érdekeinek megfelelőbb politika folytatására késztessék. (MTI) Rudé Právo fi és a tagkönyvcserérü SsASßa! O I A párt .és a párttagok kap- solatairól és a CSKP szoclá- lis összetételéről ír a Rudi Právo tegnapi szá -áb'n Vaclav Hájék, a CSKP központi ellenőrző és revíziós bizottság:: cseh irodájának elnöke. Megállapítja, hogy amíg UUö-ban a párttagság 57.7 szá- 'gálát felületes végrehajtása zaléka volt munkás, addig 1549-ben, a IX. kongresszus idején ez a szám 45 százalék- ra csökkent. A kedvezőtlen folyamat tovább tartott: 1985ben a munkásság aránya 33, és a tragikus 1983-as év elején már csak 30.4 számlák volt. 1947-ben a párt 1 39° 091 taggal rendelkezett. 1948 vég rí számuk már 2 535 243-ra emelkedett. Az új tagok je’entős részének a párttal va’ó kapcsolta azonban nem volt egyértelmű. némelyek más politikai oÍrtból léptek át, mások konjunkturális okokbó1 kérték felvételüket. 1948 után a munkásosztály összetétele is megváltozott. Munkaruhát öltött több tízezer volt kisebb és nagyobb vállalkozó, kapitalista, kulák, a volt burzsoá államapparátus tagjai és gyermekei. A párt ezért bevezette a tag. jelöltséget, két tagfelülvizsgálatot hajtott végre, s bizonyos időre fel=;gg?s"tette a tagfelvételt. 289 690 személy távozott ezek során a pártból, de a vizsmiatt sok ingadozó elem maradt továbbra is a CSXP-ban. Az utóbbi évben az alap- szervezetek és az egyes kommunista kapcsolatokra jellemző volt ez elnéző magatartás a nem marxista nézetekkel és a passzivitással szemben. 1968- ban a szervezeti szabályzat tömeges megsértésének idején csupán 1966 pártbüntetúst szabtak ki, és 462 tagot zártak ki. — A ta gkönyvcsere — írja Háj ok — fontos eszköz a tagság aktivizálásában és szoriá- l’s összetétel ének szabályozásában. Ha minden kommunista a párt szilárd tag'a lesz. s áthatja a párt iránti személyes felelősség tudata, akkor a CSKP egységes és hatalmas társadalmi erővé válik. Goodell vizsgálatot követel Leszerelési és fegyverkezési problémák az amerikai kongresszus előtt A római diáktüntetések során egy sebesült diákot társai szállítanak el a helyszínről. Egyikük nemzeti lobogóval kíséri a menetet. (Telefoto: AP—MTI—KS) Az amerikai képviselőház j külügyi bizottsága ezekben a napokban vitatja meg az Egyesült Államok leszerelési és fegyverzetellenőrzési hivatalának költségvetési javaslatát, amelvet Gerard Smith, a hivatal vezetője terjeszt elő. _[ Nixon elnök ebből az alkalomból üzenetet intézett a kongresszushoz, és kifejezte azt a reményét, hogy a stratégai fegvyerek korlátozásáról a Szovjetunióval folyamatban levő tárgyalások sikeresek lesznek. Az elnök az üzenetben megállapítja, hogy a múlt év végén kezdett tanácskozások mindkét ország érdekeinek mezeidnek. 1 Az úgynevezett SALT-tár evalások egyébként ánril's 16-án folytatódnak Becsben. Gerard Smith, a leszerelés: és fegyverzetellenőrzési hivatal vezetője a képv’'sri őház külügyi bizottsága előtt elhangzott előterjesztésében azt állította, hogy az a rakétaelhárító védelmi rendszer, melynek kiépítését a Nixon-kor- mányzat szorgalmazza, nem fogja befolyásolni a megegyezést a Szovjetunióval. A Ni- xon-kormányzat — mint ismeretes — az ABM rakétaelhárító rendszerek bővítését kívánja megszavaztatni a kongresszussal, amelynek egyes tagjai viszont — élükön Mansfield szenátorral — hangsúlyozzák, hogy a javasolt intézkedés a fegyverkezési hajsza fokozódásához fog vezetni. Kongresszusi vizsgálatot követel Charles Goodell republikánus szenátor arról az újabb vietnami tömeggyilkosságról, amelyet az amerikai tengerészgyalogosok követtek el február 19-én Sont Hang délvietnami faluban. A saigoni jelentések szerint egy tengerészgyalogos járőr tagjai 11 nőt és öt gyermeket öltek meg. Ugyancsak vizsgába tot követel a szenátor egy másik tömeggyilkosság ügyében, amelyről James Henry volt katona számol be egy új folyóirat, a Scanlan első számában. Erre a mészárlásra Cau Lau falu közelében került sor — 1968 eleién — és az áldozatok száma 19. A Pentagon szóvivője azt mondotta, hogy erről az esetről »nincs tudomásuk«. A Pentagon egyébként közölte, hogy »nem rendelkezik olyan adattal«, amely szerint amerikai katonák 1969 elején Quang Ngai tartományban polgári személyeket öltek volna meg. Erről a mészárlásról a vietnami hazafiak közlése nyomán a Women Strike for Peace elnevezésű amerikai békemozgalmi szervezet tagjai adtak hírt, és Goodell ugyancsak kongresszusi vizsgálatot kért. (MTI) A flamand-vallon ellentét Belgiumban MUKpssaq n«mzaeis«ai meqo-uía»» Varrtait ED v""on (francit nyelvű) Kétnyelvű Most ég Vegyit Mattág Kémet < 80 km Pénteken hajnalban a római rendőrség megtisztította a római egyetem jogi, kémiai és irodalmi fakultását azoktól a baloldali diákoktól, akik a keddi zavargások óta megszállva tartották azokat. Később több mint ezer diák vonult az egyetem bejárata elé. Bejelentették, hogy hétfőn a munkásokkal karöltve tüntetést szerveznek, tiltakozásul a rendőrségi beavatkozás ellen. SPANYOLORSZÁG A madridi műszakig főiskola 600 hallgatója tiltakozó gyűlést tartott három társuk letar. tóztatása miatt, akiket azért tartanak fogva, mert felleniek az ellen, hogy rendőrök tartózkodnak az iskolában. A barcelonai egyetemen már három hete bojkóttálják az oktatást az antidemokratikus oktatási rendszer elleni tiltakozás jeléül. A madridi egyetem gazdasági és filozófiai karának hallgatói már második hete nem látogatják az előadásokat Vasarnag az urnákhoz járulnak a szomszédos Ausztria polgárai, hogy megválasszák a Nemzeti Tanács 165 képviselőiét. Rövidesen eldől tehát, hogy a következő négy esztendőben milyen kormány áll majd Ausztria élén. Legutóbb 1966. március C-án adták le voksukat a szavazók. Akkor némi eltolódás következett be a kereszténydemokrata Néppárt javára, a. szociáldemokraták hátrányára. Ez élég volt ahhoz, hogy véget érjen a két évtizedes »fekete-vörös nagykoalíció«, a‘ két párt hosszan tartó koalíciós együttműködése. (Az osztrák sajtónak ebben a szó- használatában a vörös némi túlzást jelent, hiszen a szocia- 1 istákat legfeljebb rózsaszínnel jellemezhetnénk...) A most lelépő parlamentben a Néopárt- nak 85 képviselője, tehát viszonylag biztos abszolút több sége volt, míg az ellenzékbe szorult szocialisták 74, az ugyancsak oppozíciós szélsőjobboldali szabadelvűek hat mandátummal rendelkeztek. Négy évvel ezelőtt az akkori eredménveket mérsékelt jobbra tolódásként értékelték, főként belpolitikai tekintetVálasztások Ausztriában ben. A kormányzásban az egy- párti kabinettel jelentős formai változás történt, tartalmilag azonban nem történt alapvető módosulás. A Néppárt erősen fiatalított, igyekezett dinamikusabb képet mutatni, átvett egynémely szociaVsta jelszót. A szociáldemokraták ugyanakkor a jólnevelt ellenzék szerepét töltötték be, s nem tudtak kidolgozni egy valóban baloldali alternatívát, vá’asztási lehetőséget. Imtria igazán nagy problémáira, így például a külföldi tőke fenyegető behatolására, a társadalmi és gazdas'g1 reformok szükségességére tulajdonképpen egyik nagy párt sem tudott kielégítő megoldást javasolni. Néhány hónappal ezelőtt — a közhangulat hullámzása következtében — úgv tűnt, hogy a választásokon előretörnek a szocialisták. 1967—68-ban bizonyos visszaesés, gazdasági nehézségek tették próbára az országot. A közbeeső tartományi választásokon a Néppárt mindenütt jelentős szavazatveszteségeket szenvedett. A nyugat-európai konjunktúra azonban kedvezően hatott Ausztria gazdaságára is, jóllehet a nyugat-európai, fejlett iparú tők. 's országok közül itt a legalacsonvabb a bérszínvonal, növekedtek az adóterhek, s a drágulások olyan alapvető cikkeket is érintettek, mint a kenyér. Alapjában véve azonban a helyzet kiegyenlítő, dött, s a vá'asztások nyíltnak ígérkeznek, kétesélyesek. A politikai kommentárok máris számba vették a különböző lehetőségeket. Elvben lehetőség van arra, hogy a Néppárt megőrizze abszolút többségét, de ennek gyakorlati valószínűsége mégsem látszik túlságosan nagvnalk. Némi néppárti hanyatlás esetm 'ugyancsak elvben) mód nyílhatnék egy néppárti—szabadelvű polgári kiskolíció létrehozására. Ez azonban á' talános eüenáliásba ütközik. Az osztják nagytőke is tart attól, hogv az ilyen jobbra tolódás kiélezné a belső szociális feszültséget, jelentősen fokozná a belső nehézségeket. Súlyos külpoliti. kai tehertételt is jelentene, hi szén a nyugatnémet NPD-vel sok tekintetben rokon szabadelvűek bevonása a kormányba összeegyeztethetetlen lenne az osztrák semlegességgel. Ha a SZOC a’islák - ez az általános vélemény — legalább 79 mandátumot megszereznek (de talán kevesebbnél is), felújítják a nagykoalíciót. Ebben az esetben a négyéves néppárti kormányzás után ismét a két nagy párt együttműködése, s egyben belharca jellemezné az osztrák politikai életet. Az Osztrák Kommunista Párt vasárnap valamennyi vá. ’asztókerületben elindítja jelöltjeit Nem valószínű, hogy a viszonylag kicsi, s az utóbbi időben belső problémákká1 küzdő párt bekerülhessen a parlamentbe, de szavazatait mégsem tartja »elveszetteknek«. A kommunistákra adott szavazat ugyanis annak kifejezését jelenű, hogy a két nagy párt politikai—aritmetikai játékai helyett valóban alapvető változásokat kívánnak Ausztria gazdasági és társadalmi életében. Évek óta visszatérő belpolitikai válságok okozója Belgiumban a flamand és vallon lakosság ellentéte. A nemrég nyilvánosságra hozott törvénytervezet, amely kulturális autonómiát biztosít Belgium flamand, francia (vallon) és német nyelven beszélő lakosainak és rendezi a főváros kétnyelvű lakosságának helyzetét, a nyelvi viszály megoldását ígéri. A nyelvi ellentétek Belgium esetében is gazdasági ellentéteket takarnak. Belgium déli, francia nyelvű tartományaiban alakult ki az á nehézipari körzet, amely hosszú időn át az ország rangját biztosította a világ ipari termelésében. Az itteni bányáit -szolgáltatták az ipar akkoriban legfontosabb, energiahordozóját, a szenet. A szén visz- szaszorulása (a II. világháború után 30 millió tonnáról 1968-ig 14.8 millió tonnára esett vissza) és a hagyományos iparágak lassú fejlődése az országrész gazdasági súlyarányának csökkentését jelentette. Ezzel szemben az északi tartományok, ahol az ipar eddig alárendelt szerepet játszott — Antwerpen környékét tői eltekintve — az utóbb1 évtizedben nagy fejlődésen mentek keresztül. Az import — kőolajon és — földgázon alapuló vegyipar és más, modem, gyorsan fejlődő iparágak megtelepülésével jelentős eredményeket értek el, és megfordult a munkaerő-vándorlás iránya is. Az eddig háttérbe szorult flamandok ezek alapján harcot indítottak jogaik bővítéséért és a francia nyelv térhódítása ellen. Különösen nagyok az ellentétek Brüsszelben — az eredetileg flamandok lakta területen fekvő, ma azonban 80 százalékban franciául beszélő fővárosban. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. február 28.