Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

SZÁMVETÉS A KLUBBAN Volgográdtól Calgaryig Változatos program — Művészeti nevelés — Tematikus házi pályázatok vasárnap megtartot­ta évi közgyűlését a Latinka Művelődési Központ Somogyi Fotó- és Filmklubja. A több mint tízéves múltra visszate­kintő klub — mint a vezető­ség beszámolója tükrözte — 1969-re is sok sikert könyvel­het el magának. Gazdag, vál­tozatos program várta min­den héten a fotó és film szerelmeseit; közös kirándu­lások, viták, diabemutatók, esztétikai és technikai elő­adások járultak hozzá a ta­gok művészeti neveléséhez. Kiállítási eredményeik pedig felülmúlták az előző évekét. A klub 1969-ben tizenhá­rom nemzetközi tárlatra küld­te el a kollekcióját. A kapos­váriak képei eljutottak Vol­gográdtól a kanadai Calgary­ig, s többek között Bukarest, Edinburg, Buenos Aires, Plovdiv, • Lincoln, Katowice kiállítótermeibe, a perthi Skót Szalonra vitték el So­mogy hírét, a kaposvári foto­gráfusok alkotó készségének legszebb bizonyítékait. Tizenöt hazai, országos tár­laton vett részt a klub, s ko­rántsem kisebb eredménnyel. A nagykanizsai Életünk-kiál- lításon például nyolc szerző 13 képe. a Fotóklubok Orszá­gos Szalonján, Szegeden hét szerző tizenkét képe, a KPVDSZ székesfehérvári or­szágos tárlatán hat szerző hét alkotása képviselte megyén­ket. A legnagyobb sikert mégis a klub hagyományos nemzetközi kiállítása, az I. Barátság Hídja hozta, ahol — 1969-ben először — kaposvári kép szerezte meg az egyik aranyérmet, s összesen öt dí­jat nyertek a klub tagjai. Ezenkívül jelenleg is vándor- kiállítás járja, a megyét, s a nagyobb falvakban a járási székhelyeken igyekszik hozzá­járulni a látáskultúra fejlesz­téséhez. A múlt évben a klub másik két szakosztálya, az amatőr filmesek és a diáaók is előre­törtek. A klub tagjainak dia­sorozatait bemutatták a váci audiovizuális fesztiválon, a Százéves a Dun'a-kainyar ese­ménysorozatán és a budapes­ti MADOME rendezvényén. Az amatőrfilmesek sikerrel szerepeltek a dél-dunántúli amatőrfilm szemlén Dombó­váron. és a vidéki szemlén, Győrben. A sikerek korántsem vakí­tották el a klub tagjait. Mint a közgyűlés felszólalásaiból kiderült, tovább akarják javí­tani a belső műhelymunkát, a művészeti nevelést, s nem mondanák le a klub további építéséről, új tagok bevonásá­ról sem. Az a tény, hogy egy­két év alatt a legtéhetsége- sabb fiatalok már a nemzet­közi mezőnyben is megállják helyüket, arra inti a klub vezetőségét, hogy még elmé­lyültebben foglalkozzon fia­taljaival, biztosítsa számukra a továbblépés minden feltéte­lét. Többek között ezért hatá­rozták el a közgyűlésen, hogy rendszeresen, tematikus házi pályázatokkal ösztönzik tag­jaikat valóságunk értőbb megismerésére, sokatmondó mozzanatainak megörökítésé­re. A FOTÓ- ÉS FILMKLUB a közgyűlés befejező részé­ben megújította vezetőségét. A klub titkárává dr. Torma Ákost választották meg. Bolt és fodrászüzlet Siófok központjában Elkészültek az emeletek, építik a földszintet A nádpallók mögött már dolgoznak a városi tanács költségvetési üzemének munkásai. A nyár végén elkészült egy háromemeletes ház Siófok központjában, de nem építet­ték meg a ' földszintjét. Az épület egyemeletnyi magas lá­bakon áll. A télen aztán nád- pallóval bekerítették a föld­szintet és dolgozni kezdtek a kőművesek. A földszintet utólag építik meg. AZ épület — amelyről szó van — egyedi tervek alapján készült* megjelenési formájá­ban az egyik legszebb Siófo­kon. Nagyrészt a Kőolajveze­ték Vállalat dolgozói költöz­tek a negyvennyolc lakásba. — A földszint sem marad üresen — mondja Jankó Fe­renc, a városi tanács vb-elnö- ke. Az építkezésnél azért hagyták ki, mert nem tudták eldönteni, mi legyen vele, ki használja a több mint nyolc­száz négyzetméternyi alapte­rületet. Az egyezkedés az épü­let befejezése után dőlt el: egy- harmadán a Siófoki Szolgál­tató Ktsz létesít — a szaná­lásra kerülő — régi fodrászüz­lete helyett új üzletet, a többi részt pedig a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat építteti be, s üzletet nyit. A ktsz 1 200 000 forintot költ erre, a városi tanács a szolgáltatás javításáért még hatszázezer forinttal segíti ezt a munkát. Az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat 4 400 000 forintért építteti meg az új boltot. Az épület keleti oldalán pe­dig a Somogyi Néplap siófoki fiókszerkesztősége kap majd helyet. — Őszintén szólva, kicsit furcsa, hogy ennyivel később épül meg a földszint. Az üzle­tekre viszont régóta igény van. Nem lehetett volna gyorsab­ban intézni ezt? — Portált építeni addig nem lehet, amíg az emeletek el nem készülnek. Ez azonban kétségkívül még nem indok arra, hogy a beköltözés után fél évvel később kezdődjön meg a munka. Egy ideig tar­tott a vita, hogy ki menjen oda, s ki mekkora területet kapjon. Aztán ez eldőlt, s ak­kor jött a következő meglepe­tés: a kivitelező, a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat lemondott a munkáról. Nem vállalta az üzletek meg­építését, mert — ezzel indo­kolták! — az ilyen munka el­végzése nem tartozik a válla­lat profiljába. Nem tehettünk mást, mint kii elöltük a tanács költségvetési üzemét: végezzék el ők az építkezést. Itt »bele­fér« a profilba. Az Állami Építőipari Vállalat azt mond­ta, ha munkához lát az üzlet építésénél, akkor nagyon sok alvállalkozóval kell szerződést kötnie, hiszen szakiparosok garmadájára van itt szükség. Egyet kell érteni azzal, hogy egy ilyen üzlet megépítése na­gyon igényes munkát követel, de gondolom, amj£ egy költ­ségvetési üzem el tud végezni, azt a nagyvállalatnak is köny- nven meg kell tudni oldania. No, de nem is ez a fontos, ha­nem az, hogy a nyárra elké­szül „a üzlet is. Erre az a biz­tosítékunk, hogy már minden szükséges anyagot — beleértve a berendezéseket is — szerző­désben biztosítottunk, s a nád- pallók mögött dolgoznak a kő­művesek, mo zaikkés zitők. — Egyszóval meg lehet csi­nálni, csak akarat kell hozzá — mondom. — Meg —p válaszolja a ta­nácselnök. — Ez a brigád már nemegyszer sikerrel vállalko­zott olyan feladatra, amelyről sokan hitték, hogy nem tudja megoldani. A kifogások, a kitérők nem viszik előre a munkát. K. I. A csövek hosszú vonalát ég felé törő, merőlege­sek szabdalták dara­bokra. A merőlegesek tetején szórófejek spriccelték körbe a vizet. Az emberke néha szi­várványt látott a tócsákból kiemelkedni, gyönyörködött benne. A másik két fiúnak sosem mutatta meg a szivár­ványt. Ha a kertész a kuny­hójában hűsölt, a szórófejek közelébe álltak, hogy érezzék bőrükön a milliónyi csepp apró tűszúrásait. Máskor meg kutató szemmel vizsgálgatták a talajt, vakondtúrást keres­ve. A kertész öt forintot fize­tett minden kiásott vakon­dért. Az,emberke félelemmel vegyes csodálkozással néze­gette a fekete bársonyba öl­tözött vakondot. Eszébe jutott hogy Édesmami egyszer azt mondta a vaksi állatra: »pa­cok«. A nap nyilakkal fölfegyver­zett katonái hasztalanul küz­döttek a szórófejharcosokkal. Az apró vizcsöppek kiegyene­sítették a növényderekakat. Az emberke ilyenkor örült, Szunnyadó értékek faluja Somogy térképén Törökkop- ( pány neve mellé egy népvise­letbe öltözött figurát rajzoltak. Népi hagyományokban gazdag vidék — jelzi. De ólő-e vajon ez a hagyomány? Hogyan mű­velődnek, szórakoznak egy ilyen gazdag múltú községben ma az emberek? Ápolják-e szokásaikat, lépést, tartanak-e napjaink követelményeivel? (Hal-nyolc éve még pró­bált itt egy kórus, szere­pelni járt egy néptánccso­port; a népi játékokat pe­dig a színjátszók elevení­tették föl. S ma? A műve­lődési ház üres, nincs klub, elcsendesedtek a műkedve­lők. A napokban pedig a járásiak kétszer is kinn jártak Törökkoppányban, mert nem akadt egyetlen ember, aki a művelődési ház vezetését vállalta vol­na.) ^ — A művelődési ház ólére olyan ember kiéül, aki bánni tud a falubeliekké] és ért a művelődésügyhöz. S ki van ilyen. Törökkoppányban? Csak egy_ pedagógus. Hét fiatal ne­velőnk van — mondta Gyenes ‘Ferenc, a pártszervezet titkára. A pedagógusok viszont vo­nakodtak. Vida Irén: — Nyolc éve út­törőcsapat-vezető vagyok, semmiképpen sem tudtam vol­na vállalni. Őszintén szólva, nem is merném. Nehéz dolog, akinek nincs gyakorlata, köny- nyen egyedül maradhat... Geiger Mária: — Én már voltam művelődésiház-vezető; néptánccsoportban is meg színjátszó is. Szerettem, illetve szerettük csinálni. Bejártuk a környéket. Egy idő után vi­szont nem tudtuk fedezni a szereplés költségeit. Közben a főiskolára is beiratkoztam. Sok összejött. Az is zavart, hogy engem mindenki kritizálha­tott. Megszóltak például, amiért fölvettem a tiszteletdí­jat ... Most már nehezebb lenne. A tv nagy konkurren- cia... (!?) Alig lehet kimoz­dítani az embereket... (A tv! Hányszor hallja az ember manapság ezt, és milyen kevesen tekintik vetélytárs helyett segítő­társnak a televíziót! Jobbá­ra azonban a tv csak ürügy. A valóságban elhanyagol­ják a művelődési ügyeket. Az emberekben most is él a társaság, a "közös szóra­kozás igénye. De egy prog­ram nélküli művelődési házban miért tolonganá- nak? És vajon az igaz-e, hogy egyedül maradhat egy művelődési ház igazgatója? Hogy előítéletei vannak ve­le szemben a falunak?) A párttitkár: — Előfordul mindenhol, itt is. De aki sze­ret valamit csinálni, az az ilyesmivel törődik a legkeve­sebbet. A lelkesedéssel van inkább baj, meg az anyagi tá­mogatással. Be kell vallanunk, valóban elhanyagoltuk ezt a területet. Sajnos, az fensz tíz év óta. csak ígérgetett, de ko­molyabb segítséget nem adott a csoportoknak. Én is tagja voltam a Gyöngyösbokrétáinak. Most a tsz segítségében bí­zunk ... Anyagi támogatás? Va.ion nem annyira szüksóges-e az erkölcsi is? És kitől várhat egy népművelő segítséget, ha nem, a község, a pártszervezet veze­tőitől? Hiába erős egyéniség valaki. a népművelésben egyedül csak falakat dön­gethet ... Pécseli Gyula tanácselnök: — A tsz évekig nehézségekkel küzdött. Jobb fizetésért, meg hát tanulni, elszálli ngóztak a fiatalok Törökkoppányból. Alig vannak itthon nyodcan- tízen. Azök sem igen érdek­lődnek. Most második éve. hogy szépen fizet a tsz; jobban fogja támogatni ezentúl a mű­velődést is. De a több éves anyagi gond rányomta min­denre a bélyegét. Nemrégen be­dőlt a könyvtárhelyiség fala. Sürgősen meg kell javítani. Úgy új, nagyobb művelődési házat csak 1978-ra tudtunk tervezni. — S addig? —1 Ügy néz ki, hp,gv egy Fia­tal pedagógus elvállalja a mű­velődési ház vezetését. Addig a régiben kell... Váradi László: — Néhány hete jöttem ide tanítani. Von­zott a vidék. Ha lakást adnak — a feleségem kisbabát vár —, szívesen le is telepednék. Szeretek fotózni, gyűjtöm a népi szokásokat. ígérték, hogy könyvtáros-népművelő szakra is elküldenek. Ügy látom, aki­nek ötletei vannak, azt támo­gatják a falu vezietői. Persze nagyon sok segítségre lesz szükség a kollégáimtól is. Energikus embereknek ismer­tem meg a törökkoppányiakat. Ügy haliam, a tsz erősödése óta a fiatalok is jönnek haza... Bodó Vilmos, a tsz gépsze­relője: •— Igen, hazajöttem. Most már itthon is megtalá­lom a számításomat, ösztön­díjjal tovább is tanulhatok. Pártmegbízatásom szerint mdst a fiatalokat szeretném főiébreszteni. Klub kellene itt is.. . A párttitkár: — Az új mű­velődési ház fölépítéséig szű­kösen vagyunk De a pártklub. amelybe a tsz most új bútorokat, a járási párt­bizottság és a t inács magnót vesz, a fiataloké is. Mi sze­retnénk a Tegjr'"k?jn. ha gyak- ■ -ab1 'an eU'—iárrk oda. Egy agilis v : ok >.' ■ is szükségük lenne. Ha például a pedagógu­sok is csatlakoznának hozzá­juk .. . (A pedagógusok nem tag­jai a KISZ-sservezetnek. Aszal indokoljál:, hogy va­lahányszor elment».': közé­jük, csak f eszél» ezetten érezték magukat volt tanít­ványaik, a fiatalok. Nem le­het megállapítani, mennyi elfogadható, s mennyi a visszahúzódás ebből. Azt azonban megígérték, hogy társadalmi munkában szí­vesen segítenek a művelő­dési ház vezetőjének. És jó lenne, ha, az agrárértelmi­ség is részt vállalna a KISZ-szervezet és az ifjú­sági klub ügyéből. A helyi pártszervezet irányítására, törődésére is nagyobb szükség van. Első­sorban a KISZ-esek létszá­mának növelésében. Lehe­tetlen, hogy csak tízen vol­nának ... Végtére a KISZ felső korhatára: 35 év.) Törökkoppányi utamon so­kan elmondták véleményüket, S abban, hogy a hiányosságok­ról beszéltek többet, benne van a javítási szándék is. Las­san tíz éve szunnyadnak az erők Törökkoppányban. Most vállalkozó szellemű fiatalok­kal és a tsz megerősödésével talán a művelődési, szórakozá­si lehetőségek is megifjodhat- nak. Népviseleti figurát láttam a térképen a falu neve mellett Azt jelenti: népművészeti ha­gyományokat ápoló, kultúrá­ban gazdag vidék. Jó lenbe tudni: nem csak a térképén az... Bán Zsuzsa Igazolatlan hiányzás? Kerestem a tanácselnököt. »Nincs a hivatalban. Kapos­várra kellett mennie egy fon­tos értekezletre« — mondta a hivatalsegéd. A véletlen úgy hozta, hogy a falu termelő- szövetkezetébe is betértem. Éppen zárszámadás volt. a múlt évi munka értékelése után a tagok együtt ünnepel­tek a vezetőséggel. Közöttük ott ült az én emberem, a ta­nácselnök is. Amikor beszél­gettünk, arról is szó esett, hogy az ünneplés, a falu ün­nepén való részvétel nem bűn. A szövetkezeti tagok, eredmé­nyeit, melyek kemény munka gyümölcsei, feltétlenül ünne­pelni kell. A tanácselnök az­napi hivatali hiányzása így nem igazolatlan. Az lenne fur­csább, ha nem venne részt ezen az újmódi, hagyományos­nak még nem egészen nevez­hető ünnepen. Ebből követ­kezik, hogy letagadtatnia sem kell magát, hiszen ezúttal is ott ül »ügyfelei«, a jól ismert arcú emberek között. Fehér asztal mellett, tanácselnök­ként. barátként, annak bizo­nyítékául, hogy nemcsak a falu gondjában osztozik, ha­nem örömében is. L. L. CSÖVE mert a mesék igazságtevésé­hez érezte hasonlónak a víz győzelmét. Az első napon még minden új volt. Reggel Sántha Feri fütyült neki. A sarkon Satya. is csatlakozott hozzájuk. A kertész végigmérte az ember­két. »Hozhattatok volna erő­sebbet is« — ez volt a pillan­tásában. Akkor még nem perzselt a nap, csak barátságosan csik­landozta őket. A csövek ösz- szeszerelésével kezdődött a munka. Az emberke hamar beletanult ebbe. Féltéglával verte helyükre a makacsul ellenálló kdllantyúkat. A víz­sugarak elöl rémülten ugrott el, mert elviselhetetlenül hi­degnek érezte azokat. Lábáról hamar lekerült a tornacipő, ujjal dagasztva süppedtek a felázott földbe. Ahol még száraz volt a talaj, az ember­ke óvatosan lépdelt. Tíz óra körül vitték arrább a kettes egységekre bontot csöveket. — Te fogd középen, ott könnyebb — mondta Satya, aki már két hete járt a ker­tészetbe. Az emberke mosolygott, és két karjával átkulcsolta az összeeresztésnél a csöveket. Az első lépéseket könnyedén tette meg. Csak amikor a szá­raz részre értek, ahol a lába kemény göröngyökre lépett, kezdett botladozni. A másik kettő figyelte. Macskanézésük volt. A második fordulónál az emberkéről már ömlött a víz. Homlokáról sós patakok csorogtak a szemébe. Az ere­detileg mellhez kulcsolt cső már a térdéhez ereszkedett le. Nem látta, mikor tapos a növények közé, csak a féle­lem élt benne: mi lesz, ha a kertész is fölfedezi a léptek alatt kettétört paprikaszára­kat? Aztán már a félelmet sem érezte, inkább kívánta a pillanatot, amikor a sima ál­lá ember előtt áll majd. A negyedik fordulónál döbbent beié a felismerés: azok ketten nem véletlenül állították kö­zépre! Az összekapcsolt csö­vek ott legnehezebbek, ott gyűlik meg bennük az iszap is. A leejtett vas nem kon- dult meg, csak tompa puffa­nó hangot adott. — Ti. ti azért engem állí­tottatok középre... — kiál­totta az emberke. — Azért. mert... A másik kettőből kitört a nevetés A csavaros e.szűek nevetése volt ez, az emberkét nyakig pirította. Letérdelt a cső mellé, izmainak megfeszí­tésével emelte. — Gyerünk! Fogcsikorgatva cipelte estig az öntözőberendezést. Éjjel azt álmodta. hogy csövek milliói tekergőznek a talajon. Akkor még nem sejtette, hogy életében többször is egyedül kell majd ezeket szétszerel­nie és vinnie a végtelennek tűnő földeken. Leskő László 5 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. febrnár 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom