Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
Jubileumi kiállítás a Szépművészeti Múzeumban SS ÉVES A SZABAD Magyarország a címe annak a kiállításnak, amelyet a Szépművészeti Múzeum földszinti termeiben rendeztek felszabadulásunk jubileumára. Időrendben a háború éveitől napjainkig tárja elénk 25 év eseményét, hazánk fejlődését Néhány felvillanó képpel, dokumentummal az előzményekre emlékeztet a kiállítás: ezzel szinkronban a fasizmus elleni harc, a kommunista és munkásmozgalmi és a polgári ellenállás tárgyai (nyomdagép, sajtótermékek, újságok, röplapok, az MKP illegális találkozóhelyének berendezése). Aztán a háborút részletezi a kiállítás nagyon szemléletesen. Elektromos terepasztalon Európa térképén a második világháború főbb eseményei jelennek meg — hangos kísérőszöveggel. Képek számolnak he a hazánk felszabadításáért vívott harcokról, antifasiszta plakátokat és fegyvereket látunk. S itt állították ki a szovjet múzeumoktól kölcsönkapott tárgyakat — zászlókat, kitüntetéseket és .Zamercev vezérőrnagy ruháját Derűsebb képek következnék az új népi demokratikus magyar államiság kibontakozásáról: az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány megalakulásáról, a földosztásról, a. Magyar Kommunista Párt és njás demokratikus pártok működéséről. A második terem 1953-íg tárgyalja a történeti eseményeket -Az ország a népé ■— Hazánk arculatának átalakulása-“ a mottó. Az újjáépítést, 1945—47 politikai küzdelmeit, a proletárdiktatúra győzelmét, a két munkáspárt egyesülését, az államosításokat, a szocialista államrend kialakulását és a szocialista ipar megkezdését, 3 kulturális forradalmat idézik a fényképek, plakátok, grafikonok, tárgyi dokumentumok. Nagyméretű 'átvilágított diaképek, és korabeli fiirnhíradók'ból pergő jeléne- ' rek teszik látványossá a bemutatót. LELŐTT, EREDETI amerikai kémléggömb, ellenforradalmi röpcédulák, újságok, fcítők, plakátok — mind az ellenforradalmi puccskísérletet szemléltetik. A kiállítás rendezői ezt a Horthy-kor- szak installációjára emlékeztető szín- és formamegoldásokkal érzékeltetik. Képek, grafikonok, dokumentumok változatos sorával mutatják be a, konszolidáció kibontakoztatását az 1957-től 1962-ig terjedő időszak fő eseményeit. Makettek, modellek, . termékek az ipar, , a mezőgazdaság, a közlekedés, a. kill- és belkereskedelem fejlődéséről beszélnek Néhány perces színes poliplán- film (egyszerre három különböző alakú vászonra vetített képpel), és hazánk legszebb tájait ábrázoló diafil- mek késztetik megállásira a látogatót A Budapesti Történeti Múzeum rendezésében főváron sunkról szól a következő terem. Látjuk a romos Budapestet s az újjáépítés mozzanatait Maketten a 2f év alatt épült városrészeket, jer lentős intézményeket, közlekedési csomópontokat. Megismerkedünk a rendezési és rekonstrukciós tervekkel. S mintha helikopterről néznénk végig Pest-Buda legszebb panorámáján, odaülhetünk egy kerek üveglap elé, s alattunk elvonul a Vár, a Duna, a Parlament, az Er- zsébet-hid környéke. A JUBILEUMI kiállítás két eddig romos termet 1 is avat, a ’ Szépművészeti Múzeumban. Itt a szocialista kultúra és tudomány vívmányait tárja elénk.. Az iskola- rendszer és az ’ iskolán kívüli népművelés, a könyvkiadás, a sajtó, .a rádió, a tv, a film, a színház, a zeneművészet és, a képzőművészet fejlődésével ismerkedünk. Forgó színpadképek,' már nem élő nagy művészek hangja fülhallgatón, szobrok, kisplasztikák, grafikák, népművészeti alkotások' teszik hangulatossá ezt a termet is. A; modern természettudo- mányók és a technika eredményei hazánkban — ez lehetne a címe a következő teremnek. Atomfizika, elektronika,' híradástechnika; a gyógyszervegyészet működő készülékei, világhírű gyártmányaink láthatók itt Ifjúságunk életével foglalkozik . a" legszínesebb és légí(arigósabb terem. Itt- az úttörővasút modellje, ifjúsági'’ építőtáborok fotója, képek 3 zene és az öltözködés divatjának változásáról; spopt, szórakozás, tanulás,' termelő- munka — az élet minden mozzanata helyet káp. S végül “Így élünk-“ a címe az ■ utolsó teremnek, amely mindennapi életűnket ábrázolja. Milyen problémáink voltak, vanhak, és mit várhatunk a jövőben? — Mindezt karikatúrában elbeszélve. AZ ÜNNEPI kiállításon ‘ a legszebb magyar 'bélyegekből és 25 év könyveiből mutatnák be néhány vitrinre valót. A múzeum reneszánsz- termében a kiállítás nyitva- tartása alatt. — februártól májusig—az iskolák, a pártós KlSZ-szervezeték, a munkahelyt kollektívák ünnepi renedezvényeket tarthatnak. K M. szobor - Zalaegerszegnek Marten László budapesti szobrászművész Lenln-szobrot mintáz a műtermében. A négyméteres bronz szobrot Zalaegerszegen állítják majd feL ($zebellicy Géza felv.) Táfpn amikor beáE a víz, Ibiül!,, mindennap kimegy a folyóhoz. A hóban kosaany csapás vezet le a hegyről. Fúj a szél, a porhó beta&arja a lábnyomokat Másnap újra belehasítanak a csizmák a fehér takaróba, s milliárd csillaga szikrázik, ha kisüt a nap, öreg etöber máj- Szita István, dereka hajlott, állán deres szakáll, lecsüngő bajusz fogja keretbe motyogó ajicát. Magában mindig dúdol valamit, vagy hangosan kiejt egykét szót A hádzsákból kiveszi a fejszét, és poinfos csapásokkal meglékeli a folyót. Szikrázik, pattog a jég, sziláfjkjaá szétfröccsennék a sima felületen. S mikor kibuggyan a sötét- lila mélysag« nedve, a folyó megmutatja igazi arcát, előveszi a horgot, s nagy üggyd- hajjai. elhelyezi a lyukban. Megtörténik, hogy egy hátizsákra való halat visz haza. Sokan úgy tudják,' hogy Szita István mindig a hegyen lakott.’ Pedig nem. A templomszeren volt a házuk Jóbb felől a foltozó varga, bal felől Ács János volt a szomszédja., Nehéz, lepne már, hivatkozni rájuk, hiszen a foltozó varga rég meghalt Acsék meg: elköltöztek a falúból. Az embereket pedig mintha kicserélték volna.. Akkoriban, _ mikor kivált közülük és végképp a hegyre , települt, kétfélének ismerte őket. Az egyik, , aki kaján vigyorral nézett rá, ami perzselte a bőrét, a másik, aki szánta volna, ha van elég bátorsága. A bátyjáról is ekként vélékedtek Mostanában megszokta már, hogy többször keresik. A minap is jött egy férfi. Akkor még nem volt -hó. A Bábáról fújt a szél, zörgette a kukoricaleveleket Fönt ült a Ze- tor pótkocsiján, oda kiabáltak fel: — István, egy úriember keresi, menjen a tanácsházára! Szita István csak úgy ment, ahogyan a pótkocsin járt: napszítta overáljában, konyhakötényben. A kézfogásra' a csuklóját nyújtotta, oda. mert az üszkös kukoricától fekete ve1* a t-nyere, Á fájú mosölvgott és azt * I w 11 mondta: a kezét nem á munka piszkítja be. És folyton Szita István arcát fürkészte. , <3 meg dugta csontos ökleit a, konyhakötény' alá,, amely fnindig előtte volt. S csak később, amikor engedett már a zavara, s azt mesélte, hogy őt tálaidonkénr>«n a kukorica miatt tartóztatták le a csendőrök, akkor értette irteg mázán; a kéz nem a munkától lesz piszkos. — Szóval azt mondja, hogy a bátyját maga miatt ölték meg a csendőrök. — így gondolom. — Es miért gondolja így? — Merthogy miattam jött elő a rej tekéből. Maga látta, amikor a csendőr beledöfte a szuronyt a bátyjába? — Hát hogyne láttam volna. Világos .volt. mart a csendőr meggyújtotta a lámpát Ott álltam a bátyám mellett, az asztalnak’ szorított a másik csendőr. Láttam, amikor kisenként a bátyám vére. meg hogy kukoricakását evett a szegény Józsi, mert az is kifolyt a kabátjára. De ha a bíró nem jön, akkor semrpit sem tud csinálni velünk a két kakastollas.. Elbántunk volna mi akkor velük, hiszen így is kapták- A fegyvert kiPósfai H, Jánost A lék csavartuk a kezükből, össze is kötöztük őket, ha nem jön a bíró. — Az. őrsön voltak vagy a bírónál? — -A csendőröm a bíró házában volt. Az épület kapu felőli szobájára vágtak egy ajtót az udvarról. Onnan 'volt a bejárás, hogy a bíróékait ne zavarják, a csendőrök, ha valakit vallatná visznek. Mikor a bátyám rájuk rontott, akkor a csendőrök elkezdtek segítségért kiabálni. A ' bíró meghúüh^ta, mert hamar ott'.termett, puskával a kezében. Lőni persze nem mert, félt, hogy eltalálja a csendőrt. Megállt a küszöbön és azt kiabálta: »Szita Józsi, add meg magad, vagy keresztül lőlek!*« — Maga hogy került az őrsre? — Mondtam már. Bevitték, hogy kukoricát loptam Garason Balázs góréjábóL Az biztos,, hogy ; engemet a bátyám miatt’’vittek oda, — Faggatták? — Hogy hóvá tettem a kukoricát, i ■ • — De a bátyjáról faggatták -e? — Akkor nem. Csak verték. Lehúzatták velem a csizmát, , úgy verték a meztelen talpamat Én meg. ordítoztam a fájdalomtól. S egyszer csak reccsent áz . ajtó., Józsi robbant a szobába, s neki mindjárt a vaskosabb csendőrnek. Birkóztak, a földre zuhantak, egymás nyakát markolászták. Persze akkor már én is magamra leltem, és szorongattam a másik csendőrt... Hát így volt. — Maga tudta, hogy hol van a bátyja? — Tudtam, de ezt nem mondtam meg nekik. — fis 5 honnan tudta mag,, hogy magát bevitték az őrsre? — Talán valaki megmaradhatta nekL — Maguknál . jártak * csendőrök? — Akkoriban már nem. A tanáashatalom után mindennaposaik voltaik. Bejöttek a szobába, .faggattak bennünket, hogy hol az .a csavargó kommunista- Apám azt mondta nekik, rossz helyen keresgélnek a tiszthelyettes urak. A Józsi úgy elment a faluból, hogy a tájára sem jön többet — Maguk akkor is tudták, hói van a bátyja? — Tudtuk is, nem is. Legtöbbet Katuséknál bujkált ők rejtegették a padláson, — Katus ki volt? r- Oda Udvaréit a Józsi Egyszer-kétszer járt náluk a diktatúra alatt. Még nem volt a menyassoznya- A faluban sem tudtak róla, hogy szeretik egymást. — S akkor ott mindjárt meghalt a bátyja? — Dehogy halt. Mikor a csendőr belevágta a szuronyt, eLbődült és kiszaladt az ajtón. a havas utcának Futok utána én is. Látom, hogy mifelénk tart. Nem laktunk messze az őrstől.'Anyám kinn állt a kapuban, és kiabált: megölték a gyermekeimet Az utcán a sok nép. A csendőrök meg utánunk. Kettőt vagy hármat lőttek, de nem énrám. A bátyámnak eltalálta a karját a golyó, így, ilyen véresen zuhant az anyám karjaiba. — S az emberek mit csináltak? — Csak álltak a házak előtt és nézték, mi történik. Utóbb odaseréglettek a házunkhoz De a csendőrök senkit nem engedtek közel. — A bátyjával mi lett? — A Józsit a díványra fektettük. Nem sírt, csak szidta, átkozta a csendőröket Ott álltam az ágya mellett Akkor még megismert, és kérdezte tőlem, nekem nincs-e bajom. Mondtam, hogy nincs, mire nyugodtabbnai látszott az arca.. Rámosoljtögtam, de apám félrelökött, hogy mit vigyorgok a bátyám halálos ágya mellett — Orvosért : szaladtak-e? ”: —* A faluban nem volt orvos, de a csendőrök amúgy sem engedtek orvosért menni. Azt mondták, maga kereste a baját, ők önvédelemből tették, amit tettek. ■ — Ha orvos lett volna, talán megmenekül a bátyja. — Meg, egész biztos. Másnapra meghalt De akkor én már nem voltam mellette. Engem még aznap, bevittek a járásra, vasra vertek, börtönbe dugtak. Utóbb már nem ütöttek, csak elítéltek másfél évre. mivel nekimentünk a csendőröknek. — A falu mit szólt? — Azt ón csak a későbbiekből tudom. Józsi temetésére húsz csendőr érkezett, mintha bizony az ő halott•Weör©s Sándort ' , . HÓEMBER Hóember áll az udvaron. , száll olvadás a hóra. ' A hóembernek kiesik nagy sárgar ép a-orra Csóválja fejét rosszallón félrebiccenti vállra; végül lába elé lehull kerek feje a sárba. Lehuppan, el se gurul, se jobbra, se balra Ahova bukott, szétloccsan ott, akár a poshadt alma. Fazekas Lajost Voltál szerelem Voltál szerelem karcsú hídja, gyönyörű ív a hold alatt; folyóba néztünk, s lenn a folyó ükkében megcsókoltalak. Voltál szemérmes, széles bokor — Szoknyádat fölkapta a.szél. A barbár ősz elvette árnyad; kapkodsz a leveleidért. Voltál tünemény, tüzes csillag, nyomod-kereső éj jelen. Út vagyok, mely csak téged követ, eltűnsz, s út leszek — végtelen Néhány adat a magyar kenyér kultúrtörténetéhez A Mezőgazdasági Múzeum- A múlt század elején a ha- ban levő A kenyér története z^i szaktudomány foglalko- címu kiállításhoz kívánnék zik a magyar tenyérrel." Ok- néhány kultúrtörténeti adat- tató cikkek is megjelennek: hogyan süssön a gazdasszony jókenyeret. tál hö^jarulniA magyar kenyér szó valószínűleg ' finnugor, és eredeti jelentése talán kása. A honfoglaló magyarság kovászta- lan, vékony lepényfélét sütött Nem kemencében, hanem nyílt tűzhelyen. A kovász szláv szó; a magyarság a izlávoktól tanulta a tenyér kelesztését Mit. mondtak a régen itt járt külföldiek a magyar kenyérről? Brocpuíere 1433-bar Sza ■ ged mdejsen úgy találta, hogy ! s magyarok tenyér helyett lágy lepénFíéiét esznek. Drown E., 16TÓ-ben mármeg- li-cséri. Azt írjú hogy ■ nincs s sehol jöbb kenyér. egész Európában, mint a magyaroknál. S amellett nagyon olcsónak is találta. Bél Mátyás, nagy földrajztudósunk a XVIII. században úgy nyilatkozik. hogy ha á magyarok meg is elégszénék sötét há- ; zakkal, ugyanakkor azonban r hófehér kenyeret esznek ti' ,..y J Am nem mindig volt bőséges esztendő, gazdag szüret. ínséges idők is elég gyakran követték egymást, s ilyenkor különböző pótánya- gokból sütöttek kenyeret vagy valami kenyérfélét A feljegyzések ezekről is beszámolnak. Már a szomorú tartárjárás évéből is van leírásunk ke- nyérpótanyagról: akkor lisztből és törött cserfahéjból sütöttek kenyeret 1500-bah tölgymakkliszt, 1703-ban fűrészpor, 1718-ban hárs-, bikk-, cserfa haja, makkja, gyökere; nád, szalma, polyva szerepelnek lisztpóüóként 1791-ben gyökereket ástak ki a földből, megszárították, és megőrölték. 1794-ben a kukoricacsutkát törték lisztté. 1797- ban a sásgyökér — a »ben- gyele lepény« 7— terjedt el. 1801-ben ismét felbukkant a korpa, a' fűrészpor. a kukoricacsutka; I8I4-ben a korpa, a íakéreg, 1816-ban pedig szalma is társul a kenyéralapanyaghoz. A múlt század elején szak- irodalmunk is foglalkozik az éhínséggel, és a folyóiratokban hasznos tanácsokat ■ adnak a pótanyagokra vonatkozólag. A Tudományos Gyűjtemény például 1817-ben a hajdinát,, a krumplit és a különböző lisztes tartalmú gyökereket ajánlja lisztpótlónak. A tészta kelesztéséhez még a múlt század végén is különböző anyagokat használtak feL Például a búzakorpát szüret után musthabbal és anyakovásszal kelni hagyták, majd kiszárították. A komló, a búzakorpa gyakran szerepelt a régi kelesztő készítésében, amíg át nem tértek a tenyértésztából félre tett kovász használatára. Ma már falun is csak ritkán sütnek kenyeret Általában a péktől szerzik be. Mégis: a napi étrendhez szorosan hozzátartozók, és a legtöbb fogásnál ott az asztalon a kenyér városban, falun e«v- aránfc Dr. V,ajkai Aurél juk lett volna. De a- népeket nem engedték ki a Remetébe, csak a szűk rokonságot, a hozzátartozókat Aztán még sokáig ott maradt a sok csendőr. A megbízható házaknál szállásolták él Őket. A hegyen, a,kis ház konyhájában beszélgettek A férfi sokáig gondolkozott, majd azt mondta Szita Istvánnak: — Maga nem tehet arról hogy a bátyját megölték — Miattam ölték meg. — Nem maga' miatt. Maga csak eszköz , volt a kezükben, hogy őt ártalmatlanná tegyék. Szita István tehetetlenül csapott a levegőbe * * * Szila István frissen esett hóba mély árkot húz a csizmája. A korábbi nyomokat befújta a szél, csak Szita István tudta, hol, merre vezettek. Ott megy ma is. A lyukakat keresi a jégen, de már nincs meg. Előszedi a fejszét, pontos csapásokkal vág léket De a tegnapinak a helyét is látja. Befagyott a víz — befórrt a jég, ahogv i a seb is beheged. SOMOGY! NÉPLAP Vasárnap., 137&. február 22, 3
