Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

VITA

*

Öiikormánvzat fegyelem nélkül?

Hogy milyen az ifjúság?

Beatmuz&ikáért őrjöngő — és esténként néptáncot tanuló, megbotránkoztató frizurát viselő — és imponálóan szerény: félamalfabéta, könyvet kezébe nem vevő — és irigylésre méltóan művelt; pimaszul szemtelen — és lekötelezőén udvarias; galeriszellemű — és közösségi magatartásé. Azaz ellentmondásos. A vitacikk írójának azonban igaza van abban, hogy mi, felnőttek a kirívóan negatív tulajdonságait hamarabb észrevesszük, mint erényeit, értékeit, nagyszerű eredményeit Valóban, az utóbbit is meg kell látni és el kell ismerni. Tapasztalataim, tudatos megfigyeléseim alapján mégis azt mondom: az ifjúság inkább kihívóan harsány, a lehetőségekhez képest nem elég művelt és irtózik a nehézségektől. Inkább kényelmes, mint áldozatvállaló. És nem elég szervezett. Ezzel szemben túlságosan is öntudatos. Persze, azt is mondhatnánk, amilyenné a körülmények, a gyorsabb érvényesülési lehetőség, a munkaalkalom hatalmas választéka formálják és a felnőttek nevelik e réteget A hivatásos pedagógusok és az egész társadalom, annak különbőz» szervei.

Varga Teréz egyébként értékes gondolatokat tartalmazó cikkében csak érintette az ifjúságnak a felnőttekkel való kapcsolatát. Pedig ennek el- lemzése nélkül nehéz megérteni a fiatalok gondolkodását, az idősebb nemzedék szemléletét és a kettő ellentmondásából fakadó, elég gyakori konfliktusokat

Sokszor hangoztatjuk, hogy a mai fiatalok korábban érnek, biológiai fejlődésük felgyorsult Emlegetjük a tizennyolc- éves nagykorúságot az újaboan tizennégy éves korban ki- | adott személyi igazolványokat, mint az érettség egy-egy mércéjét, illetve dokumentumát. Csak azt nem tudom, hogy az ifjúság hol bizonyította társadalmi, önigazgatási nagykorúságát? És mivel? Mert hogy a fiatalok maguk is elhiszik és vallják ezt, ahhoz nem fér kétség. Esetek sora példázza ugyanis, hogy az ifjúság nem tűri maga fölött a felnőttek irányítását. Túlzott önbizalomtól táplálva minősítik szüleik intéseit »-sódernek«, »ókonzervatív dumának«, többségük formálisan és csupán a bizonyítványosztásig tiszteli nevelőjét, a társadalom egyéb megbízottai, képviselői — például a népművelők nagy része — nem tudnak hatni rájuk. Ahogy nem egy esetben ingerülten elpanaszolták: a

fiatalok jelentős hányada szinte szóba sem áll velük.

11 fiatalok szeretnek magukban lenni. Szülők, pedagógusok, egyéb felnőtt irányítók nélkül. E törekvésüket természetesnek, csak éppen nem megengedhetőnek tartom. Tizenévesen egyedül. Mintegy önmagukat irányítva, nevelve. De kérdezem: elképzelhető-e,

hogy valamely ifjúsági szervezet a felnőtték — természetesen a huszonéveseket már ideszámítva — nélkül belső fegyelmét, önkormányzatát biztosítsa? A naponként szaporodó példák az ellenkezőjét bizonyítják.

Elenyészően kevés az ifjúsági vezető. Valaha községszerte híres, nemegyszer idősebb felnőttek álltak a különböző Ifjúsági testületek, szervezetek élén — elsősorban a pedagógusok közül, de más rétegből is —, őket szinte apjukként tisztelték a fiatalok, mert keményen fogták ugyan őket —

és ők ezt természetesnek tartották —, mégis jó barátságban tevékenykedtek, a maradandó élmények sorát tudták nyújtani. Most miért nincsenek többen a néhánynál? Azt válaszolják erre a középkorú és idősebb pedagógusok, hogy ennek vállalása mind hálátlanabb feladat, mert a fiatalok egyszerűen nem tűrik a fegyelmet és általában az irányítást. Persze, ez megint csak nem minden fiúra és lányra vonatkozik, de jelentős részükre, és éppen a hangadókra. Akik szabadon tehetnek amit csak akarnak. Tudatosan vagy felelőtlenségből tönkretehetik a művelődési otthon lemezjátszóját, magnóját, kilincseket tördelhetnek, égőket csavarhatnak ki a mellékhelyiségekből. Csak úgy, virtusból. Heccből. És nincs 'a közösségnek olyan ereje, amellyel megfékezze őket. Ha szólni, rend- reutasítani merészel az illetékes nevelő, nemegyszer kész a vád: akadályozza az amúgy :s oly döcögve működő KISZ- munkát.

És mindehhez hozzájárul a fiatalság nagyfokú felelőtlensége, szűkebb közössége és annak vezetője iránt. Nemegyszer hallottam például valós okként említeni a műkedvelő művészeti mozgalom helyzetéről beszélgetve, hogy nem lehet építeni a fiatalok egy részének szavára. Elvállalnak b'zonyos szerepeiket a művelődési otthonban, valamely csoportban, a sportmozgalomban, klubban, de semmivel sem törődve abbahagyják tevékenységüket, elmaradoznak a próbákról, edzésekről, a szereplés vagy a mérkőzés előtt egy hirtelen jött jobb programért cserbenhagyják társaikat, nemegyszer lerészegednek stb. Csoda-e, hogy a vezetők rendre otthagyják a művelődési otthonokat, a csoportokat, klubokat az idegeket romboló sorozatos kudarcok miatt

A művészeti szemlére készül

A ténriba sajnos, helyszűke

a tahi gimnazisták tánccsoportja

(Tudósítónktól.)

A tabi gimnázium néptánc- csoportja 1967 februárjában alakult Azóta is több versenyen vettek részt Művészeti szemléken, helikoni és községi ünnepségeken szerepeltek. ílajkai István vezetésével most a Somogyi páros című összeállítással indulnak, amelyben karádi és törökkoppányi motívumokat dolgoztak fel. Különösen azóta készülnek lelkesen, amióta a faluban rendszeres támogatást kapnak. A gimnázium tízezer forintért csizmákat, a Tabi ÁFÉSZ pedig ruhákat vásárolt nekik. Terveik között szerepel egy nép: játék megtanulása is. Az idén is szeretnének eljutni a helikoni ünnepségekre.

A tabi gimnázium tánccso portját — úgy tervezik — addig tartják fönn, míg lesz utánpótlás. Szívesen várják az újabb jelentkezőket. A gimnázium mindenben támogatja elképzeléseiket.

miatt éppen csak belekapni tudtam, semmint alaposan kifejteni. Zárszóként csak any- nyit: elképzelheted! ennek tartom az ifjúság valódi szervezettségét, igazi önkormányzatát a jelenleginél számottevően nagyobb fegyelem nélkül. Ezt pedig a felnőtteknek a nevelésbe, az irányításba való hatékonyabb bevonása nélkül nem látom megvalósíthatónak.

Paál László

Ka

Hajnalhasadtán feleségem lelkendezve ébresztett:

— hallgasd csak, apukám, egy kakas kukorékol.

— Hallom, hallom. Valamelyik faluból hozták ide. Csak vasárnapig kukorékol, akkor ugyanis pörköltet csinálnak belőle. De most már hagyj aludni.

És nem hagyott. Hallgatnom kellett a kukorékolást, és csodálkoznom azon, hogy a Kalinyin lakótelepen ebben a négyemeletes házban is kukorékol egy megöregedett, mély, rekedt hangú kakas. Hogy megöregedett, az biztos,

: hangjáról megismerni, mert fiatal kakasok nem rekedek.

A gyermekkoromat idézte ez a kukorékolás. Nem volt akkor nekünk rádiónk Bodzafán, s így a faliórát mindig a kakasszóhoz igazítottuk. Mindig pontosan háromnegyed ötkor szólalt meg először, legalábbis úgy gondoltuk, hogy pontosan. Ekkor keltünk nagyapámmal, és etetni mentünk mindketten. \kkor hallottam sokat ezt a ekedt kakashangot. Most vá- osba jöttem, és itt van ni! Hajnalonként most is felza- •mr az erős, rekedt hang. Valószínűleg a ház többi lakóiát is. No, csak vasárnapig tart. Addig kibírjuk valahogy — mondja egyik szomszédom

kas

is. Ám elmúlt már két vasárnap is, és az öreg kukorékol kitartóan és kegyetlenül. Se vége, s hossza. Solcszor már a nagyfejszére gondolok, de nincs, gázzal fűtünk, nem kell fát vágni.

Feleségem vigasztalni próbál:

— Majd felhozom a lakógyűlésen — mondja —, már én is unom. A szépet is meg lehet unni.

— Tyű, mikor lesz még lakógyűlés? Ezt a kakast pedig bizonyosan április negyedikére tartogatja valaki.

— Hát akkor mit csináljak?

— Menj le az alagsorba. Tudd meg, melyik fülkében van. Aztán pénteken elmegyünk az Arany téri piacra, veszünk két nagy öreg tyúkot. Még aznap este kicseréljük a kakassal. Ez nem bűntény, mert súlyban többet adunk, és ezek nem kukorékolnak. Másnap aztán jóllakunk sült kakassal. A kakas mégiscsak kakas. A lakók pedig tisztelettel emlegetik azt az agyat, melyben e gondolat megszületett.

Tegnap óta fuccs a terveimnek. Vasárnap reggel elnémult örökre az a szép, öreg, rekedt hangú kakas. Megelőzött valaki.

Szolga Tamás

Pénteken este szokatlanul zajos hangok szűrődtek ki a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat székházéból A kivilágított ablakok mogul ütemesen hajlongó, táncoló árnyak.

A kapu előtt néhány fiú és leány ácsorgóét. Tanakodtak.

— Biztos, hogy Bákászék játszanak? Nézzük meg! — S óvatosan megindultak. A kíváncsiságtól nem nyugodva én is a nyomukba szegődtem. Az ősz hajú portás szó nélkül beengedett, és csak kezével intett egy üvegajtó felé. Az ebédlő, amely most ideális tánchelyiségnek mutatkozott, szánté zsúfolásig megtelt táncolni vágyó, beatzene kedvelőkkel. Láthatóan jól érezték magukat. A sorokban pedig ott játszott a rajongóiktól körülvett Mobile együttes. A táncolok között csak nehezen találtam rá Kiss Bélára, a vállalat függetlenített KISZ- titkárára. Tőle érdeklődtem, hogy mi is van itt tulajdonképpen.

— A zenekar — melynek hangjai téged is becsalták — nehéz helyzetben volt, s mi segítettünk rajta. Otthont, próbálási lehetőséget, pódiumot biztosítunk neki. Ezzel a mi klubéletünk is színvonalasabb lesz. Már tavaly óta működik egy klubunk a munkás- szálláson, melyet a KISZ- szervezet 100 000 forint értékű társadalmi munkával régi fürdőből alakított át. Van televíziónk, lemezjátszónk, magLobogás

Ha film lenne... A jég szabálytalan darabokra reped a csizma alatt. A csizma sarkát egy pillanatra nem látjuk, jégfogó két széle szorítja. A lépés bizonyítéka: a töredezett, üvegszerű jég alatt tavalyi, sárgára fakult fűszálak hajlított derekai. Az asszony sziluettje élesen válik ki a szürke égre rajzolódó, holtnak tűnő fák közül. Ahogy közeledünk, úgy világosodik meg az arc. Nyílt, barátságos tekintet, a kicsit kemény arcvonások határozottságról árulkodnak Sötét haja kontyba tűzve. Lehajol a palántáiéhoz, szemei vizsgálva járják végig az apró, védtelennek tűnő növényt. A mondatait mintha távolról hal- 'anánk. Kjs szünetek a válaszvonalak. A palántákkal bíbe- 'ődő alak, a hang — külön egység mindkettő, mégis ösz- ’zetartoznak, elválaszthatatlanok.

(»Apám, anyám, minden ősöm sorsa a földdel kapcsolódott össze, a kis f-fel írt földdel. A fáradtságot okozóval, s verej tékcseppeket csaloga tóval. Lehettem volna más, mint ők? Eszmélésem óta az én életem is a földdel kapcsolódott ösz- "ze. Csak többet akartam, a hagyományt nem hagyományos módon folytatni. Kertészeti egyetemre iratkoztam be. Elvégzése után állami gazdaságba kerültem. Ott ismerkedtem meg Ignáczy Györggyel, a férjemmel. Valahogy nem elégített ki az ottani munka, a magtisztító telep vezetése. Kertészkedni akartam. Lakásunk nem volt megfelelő, így eljöttünk an- ' nan. Ide hívtak bennünket, . vártak. Még , csak másfél hónapja élek itt, de ha végignézek a kertészet 5600 négyzetméternyi üvegfelületén, vagy a

|

i friss termésen,

j

úgy érzem, egy kicsit az enyém is itt minden,

hazajöttem. A múltkor valakinek azt mond-: tam: jó lenne innen menni nyugdíjba. Pedig az még mesz- sze van, huszonhét évesek vagyunk a férjemmel. Nagyon, jó érzés, hogy egy nyelvet beszélek az itteni emberekkel. Gondjaikat értem, eredményeik az én eredményeim is, hisá közülük való vagyok. Volt. aki azt mondta: lehetetlenre vállalkozom, ha éjjeli műszakot akarok szervezni. Nem volt lehetetlen. Éjjel is folyik a tápkockázás. Nagyon rendes brigád a Bükyné brigádja. Otthon vagyok ebben a blokkházban. Olajkályha duruzsol, ez fűt, a ventilátor a levegőt mozgatja. Állandó hőmérsékletet biztosítottunk itt, s úgy érzem, bennem is állandó a hőmérséklet, mióta ebben a szövetkezetben dolgozom...«)

Kocsinyomokkal barázdált udvar. Tábla közelről: Nagyatádi Búzakalász Termelőszövetkezet. Az iroda előtt GAZ kocsi. Középmagas, kucsmás

fiatalember rántja be maga mögött az ajtaját. Kissi ugrálva az egyenetlen talajtól, tűnik el a kocsi szemünk elől. Változik a kép: fo’'okkal tarkított tehenet sin’ végig egy kéz.' A kucsmád ". úalember ellenőrzi a fejős! Hangi óban itt rezeg a napi munka utáni fáradtság.

(»Hajnalban kelek. így télen a szövetkezet GAZ kocsijával járok, jó időben meg szolgálati motorral. Jó. lenne azt mondani, hogy mindig állattenyésztő akartam lenni. Most már jó lenne. De nem így volt. Erdőmémök akartam lenni. Amikor nem sikerült, Kaposváron próbálkoztam a Felsőfokú Mezőgazdasági

Technikummal. Fölvettek. Bár még vonz az erdő, már nem tudnám elképzelni az életemet az állatok nélkül. Mit mondhatnék magamról? Minden benne van a személyi igazol • ványomban, ami fontos. 1943 ban születtem, főállow''"'A«zt" vagyok. Erzsit ,két •' ■ ‘torn feleségül, Ottó, a fin': egyéves. A gondok már nincsenek benne a személyi igazolvány ban, az igaz. Emberhiánnyá! küzd szövetkezetünk. Négy-öt ember hiányzik, illetve változik állandóan az én területemen is. Volt úgy, hogy a traktorosok meg a villanyszerelők segítettek a feiésben. Akik régóta az állattenyésztésben dolgoznak, azokkal nincs baj, szeretik a szakmájukat Két éven belül 304 férőhelyes sza kosított szarvasmarha-telep épül. Nagyon várom már. Meg a háromfai sertéskambinát felépülését is. Ezek megköny

nyítik majd a munkánkat

a hiúbban

nőnk, egy kis presszónk, s most zenekarunk is. Az eddigi előadások, vetítések mellet ezentúl havonta egyszer bál is rendezünk. Ezzel színesedi' a program, és talán több fia tolt sikerült körünkbe vonni. A műsorterv szerint hetenkén két előadást szervezünk a mű vészét, az irodalom és a szak ma témaköreiből, ilyenko vállalati és vendég előadó tartanak előadásokat, vitákat Az Építőipari Tudományos Intézet jóvoltából lehetőség nyílik, hogy szakmai jellegű filmeket mutassunk be, ez az eddigi tapasztalatok szerint nagy érdeklődésre tarhat szá mot.

— További tervek?

— Szeretnénk, ha a Múl népszerű lenne fiataljaink kö rében. Hagyományossá altar juk tenni a maihoz hasonl zenés esteket. Ha a hely ke vésnek bizonyulna, lesz lehe tőség, hogy az Ifjúsági Há nagytermét megkapjuk. Cserébe különféle javítási munkákat végzünk. Most alakítunk a rádiócsőüzemmel közösen egy irodalmi színpadot. Náluk sok a lány, nálunk meg a fiú. Hasznosain kiegészítju egymást.

— Mindez hány fiatal' érint?

— Ha csak Kaposvárt vesz

szűk, akikor mintegy kétszázötvenet. De ha Siófokot is szá mi tóm, akkor körülbelül négyszázat Ugyanis február 22-én őrt', is beindítjuk a klubot A

zenét náluk is a Mobile szol ’áltatja.

Közben a zenekar néhány >erces pihenőre tért. A tán- osok szomjasan indulnak a af fáért A nemrég alakult •gyüttes vezetője, Kozári Miklós már régi ismerős.

— Eddig a kaposvári járás. •CISZ-bizottság patronálásá- ral főleg vidéken léptünk fel Nem volt állandó helyünk, próbálni is csak nehezen tudtunk. Nehéz volt. Itt végre otthonra találtunk. A srácok már több éves zenei múlttá’ rendelkeznek. Horváth Gyula. a basszus gitárosunk — mindenki csak Bákász néven ismeri — négy évet nagybőgő- zött, s nem idegen neki a basszus gitár. Mayer Géza

átsziik az orgonán. Ő nyolc évig tanult zongorázni. Varié k János még csak egy éve lóból, de ez a játékán a1 hí átszik. Takács Attila szintén -szakmabeli«. Hat éve gitározik, de most csak énekel. Ke rekes Laci, a szóló gitárosunk és jómagam oed’g a régi Őri on zenekarból kerültünk ide. miután az feloszlott. Kedven ceink a blues a soul stílus nagy mesterei. Játszunk a Creaméktól, a Fleet Wood Máétól, Jirni Hendrixtől és most tanulunk új Lead Zep- oelin felvételeket.

— És a jövő’

— Remélem, végleg sikerű’ meggyökereznünk. Azon leszünk, hogy beváltsuk a hozzánk fűzött rémAiveket

Győri András

Annyi biztos, hogy nem köny - nyű szakma ez. Állandó önképzést kíván. Járok a marxista egyetem szakosító tagozatára is. A tanulás nálam nem hobby, hanem szükséglet. Rövid itt eltöltött időnK alatt már kezd kialakulni bf ráti körünk is. Hozzánk hasonló fiatal szakemberek jöh- nek el hozzánk néha...«)

A lakás. Két szoba, modem bútorok, könyvespolcok, rajtuk szakkönyvek, irodalmi alkotások. A konyhában háztartási gépek. A férfi az olajkályhával bíbelődik, az asszony vacsorát készít

(»A helyünket megtaláltuk. A lakást is a szövetkezet adta. Nagyon bízunk a folytatásban is. Nem hisszük, hogy ve lós lenne a probléma: fiatal

szakember, idősebb beosztott között konfliktus támadhat a korkülönbség miatt. Mindenkivel komolyan kell tárgyalni, igazat mondani, akkor a megbecsülés kölcsönös lesz. Akkor nem lesz töprengésről tanúskodó, vagy indulatos vonás az arcokon. .«)

A szobában már sötét van, csak az olaj kályha kör alakú üvege mögött lobogó láng világít Lassan, ahogy közelítünk felé. nőnek a lángok, a lobo- gást, a fényt látjuk.

Leskő László

SOMOGYI WlPlAP Vasárnap, 1970. február 22.

5