Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

VITA f Tanulmányozzuk a fellazítás formáit! MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy nagyon időszerű foglalkozni a fiatalság problémáival. A KISZ-n ele azzal is törődnie kellene, hogy a televízió, a rá­dió, a filmszínházak műsora és a könyvpiac ne adhasson »•mérgező anyagokat« az if jú­ságnak. Szerintem nem lehet kettős ráhatással nevelni a fiatalokat! Sajnos, sok eset­ben ez a családi körön belül is fennáll __Sok fiatal ezért n em találja meg önnönmagát. Nagy felelősség hárul az if­júsági szervezetre, hogy te­vékenysége mindenképpen mentes legyen e kettősségtől, semmilyen formában se hat­hasson a nyugati világ az if­júságunkra. Amikor latolgat­juk, hogy a fiataloknak mind­össze negyven százaléka tag­ja a KISZ-nek, valahol ezek­ben is kereshető az oka. Nem véletlen, hogy világje­lenség lett a hippizmus. Csak kevesen ismerik fel azt a tényt, ^ hogy nem másról van itt szó, mint arról, hogy el­vonják az ifjúságot a haladó irányzatok hatása alól! A KISZ feladata, hogy ta­nulmányozza és állandóan na­pirenden tartsa, majd vitára bocsássa az ifjúság legszéle­sebb köreiben a fellazítás esz­közeit és formáit. AZ IFJÚSÁGI szervezet fordítson gondot aiva is, hogy az iskolázott s művelt fiatalok ne érezzék magukat csalódottnak, amikor a tanul­mányaik befejezése után, sok­szor diplomával a kézben más munkakörben helyezkedhet­nek el, s számiaesetben így is csak szocialista üsszaköftetéz alapján. Balogh István, az SZMT elnöke Meglepeti, hogy meglepődtem Munkám végeztével kimen­tem a szövetkezeti irodából az útra, ám hiába kerestem az autót, amelyik idáig hozott. — Biztosan elmentek a bolt­ba, vásárolnak valamit, aztán majd jönnek — gondoltam, s persze kicsit bosszankodtam, hogy szó nélkül itthagytak. Esteledett. A viszonylag enyhe februári naphoz mél­tatlanul úgy hullott a hó, hogy a legkeményebb télnek is becsületére vált volna. A szél vadul kavarta a pelvhe- ket, s ahogy teltek a percek, úgy erősödött a hideg. A vá­rakozók örök optimizmusával nyugtattam magam; — Majd jönnek... Autók húztak el erre is, ar­ra is. Két parasztasszony jött a falu központja felől, össze­húzták magukat a hó és a hi­deg elől. Megláttak, amint az út mellett toporogtam, és odajöttek. — Böhönye felé akar men­ni? — kérdezte az egyik né­ni. — Igen, de... — Hát ilyet! Most ment er­re egy autó, látja, azzal el­mehetett volna Az egészen Kaposvárig megy. — Én is oda igyekszem... — Meg kellett volna állí­tani azt az autót. Most mi lesz magával? — Ne tessék aggódni, jön értem az autó hamarosan, ar­ra várok. — Biztosan jön? Ki tudja, talán nem is jön. És akkor maga itt várhat. — Hamarosan itt lesz a ko­csi értem, higgyék el. Csak bementek a faluba ... A két asszony csóválta a fejét, és tovább ment De alig mentek vagy tíz métert, meg­álltak, tanakodtak. Aztán in­tettek, hogy menjek oda. — Itt volt a téesznél? Nevelésről A GYERMEKTÁRSADALOM Nem jó. A másik véglet, ami­A gyermek életében és idegrendszerében tükröződik a felnőttek élete. A munkahelyi tapasztalatok mindenkinek a rendelkezésére állnak, és a napi sajtó is rengeteget fog­lalkozik ilyen kérdésekkel; az emberek idegéletére, közérze­tére, munkavégzésére nagy hatással vannak más embe­rekhez, munkatársakhoz, veze­tőkhöz, családtagokhoz fűződó kapcsolataik. E hatások alól senki sem tudja kivonni ma­gát. Ezt csak az tudja meg­tenni, akinek úgynevezett kö­télidegzete van. A legtöbb fel­nőttnek már igen jó kiegyen­lítő eljárások állnak rendelke­zésére e hatások ártó oldalai­nak gyengítésére, ha nem is teljes megszüntetésére. A gyermektársadalomban élő gyermek ugyanilyen hatá­soknak van kitéve a vele va­lamilyen kapcsolatban álló felnőtt és gyermek társai ré­széről. E kapcsolatoknak a gyermek korától és egyénisé­gétől függően még nagyobb jelentőségük van, mint a fel­nőttek egymás közti kapcsola­tának. A gyermeknek még nem állnak rendelkezésére olyan nagy számban a ki­egyenlítő eljárások, mint a felnőttnek. Segítségre van szüksége. Még csak föl sem vázolha­tok minden kapcsolatot, leg­följebb egyet emelhetek ki; az iskolai kapcsolatokat. Ki­vételesen most nem a nevelő és a gyermek között kialakult kapcsolatot érintem hangsú­lyosabban, hanem a gyerme­kek egymás közti kapcsolatait. A kis gyermekben már a kis­iskolás korban kezdenek ki­alakulni, megszilárdulni a felnőtt személyiségvonások. Észre lehet venni közöttük csöndes, szorgalmas, szerény és erőszakos, törtető, meghú­zódó, hanyag, semmivel nem törődő kis emberkéket is. Eze­ket a személyiségvonásokat a maguk módján ők is észlelik egymáson. Kialakulnak ennek következtében az egymással való kapcsolatok, viszonyok. A viszonyulásokat gyakran összeütközések tarkítják. Ilyenkor már konfliktushely- zeteket láthatunk. Ezeket a gyermekek nem tudják egye­dül feloldani. Ekkor kell a felnőtt szülő, nevelő kéretlen segítsége. Ismerünk egy régi népi felfogást: a gyermekek ügyei­be soha nem kell beavatkozni. Ahogy összevesznek, ki is bé- külnek. Am ezt is, mint nap­jainkban sok mindent, korsze­rűsíteni kell. Kát szélsőséges felnőtt magatartás fordul elő társadalmunkban. Az egyik magára hagyja ilyen konflik­tusos helyzetekben a gyerme­ket. Oldják meg ők a nézetel­téréseiket — mondják. Ennek rendszerint az a következmé­nye, hogy sokszor az »-ököl- jog« kerül előtérbe. Ezzel le­het, hogy megoldódik, de gyakrabban inkább elmérge­sedik a gyermeki nézeteltérés. kor a nezeteltérésaket a szülő akarja megoldani gyermeke helyett. Következménye ennek sokszor, hogy a gyermekek között természetüktől idegen, tartós harag alakul ki. Az a gyermek, aki helyett a mama vagy a papa oldja meg a konf­liktusokat, kilóg a közösségből. »Kiutálj ált« Az ilyen helyzet a kisgyermeknek rendkívül sok fájdalmat, szenvedést okoz. Társtaianná válik, peremgye- rekké lesz. Mi legyen hát a megoldás? A különféle személyi­ségvonások kialakulását nem akadályozhatjuk meg. Nem is volna szerencsés. A negatív személyiségvonások helyes keretbe terelése, átalakítása már nevelői művészet. Ha ész­revesszük, hogy a kisgyermek­nél a társakhoz való helyes viszony kialakulása konfliktu­sok útján megy végbe, akkor álljunk ott mellette taná­csainkkal. Problémája ne­künk, felnőtteknek is ugyan­olyan probléma legyen, mint neki. Ehhez mindkét részről teljes bizalom szükséges. E bi­zalom kialakulásának nem fel­tétele az állandó egvüttlét, de annál inkább feltétele az egy­más iránti állandó tisztelet. Ha a gyermek a társairól kezd beszélni — vallatás nél­kül —, komolyan vesszük, ér­deklődéssel hallgatjuk. Ha va­lami nincs rendben, tanácsot adunk. Később egv-egy érdek­lődő kérdést teszünk fed. — Na, sikerült? Ugye, most már jóban vagytok? Meglátod, mi­K ét hosszút húzott a kor­sóból, amelynek fülét négy ujjal markolta meg, az ötödiket, a kisujját, rajta egy tompa fényű, barna köves gyűrűvel, elegánsan ol­dalra meresztette ki. Tömött bajsza szélén vékony fehér csík képződött, a sör habja, Nem törölte le; néhány má­sodperc. alatt elolvadtak a kis fehér gyöngyök, s a bajusz nedvesen csillogott a lámpa fényében. —, En gourmet vagyok, fiam, azaz ínyenc — kezdte hosszú monológját —, s fi­gyelmeztetlek, hogy ez nem azonos a gourmand-nal, azaz a falánkkal. Engem a minő­ség érdekel, amazt a meny- nyiség. En, hallhattad az imént, pirított borjúmájat rendeltem, resztéit burgonyá­val és kovászos uborkával. Lehet, hogy megpróbálnak átejteni a konyhán, s disznó­májból készítik el, vagy jobb esetben növendékmarha má­jából. De az nem ugyanaz, s én az első falatnál észre- veszem, ha már nem az ár­tatlan zsengeség porhanyót gyakran olvashatjuk, hogy fejlődésük korunkban meg­gyorsult. Ezt hívják tudomá­nyosan akcelerációnak. Ezt az akcalerációt többen csak a szexuális fejlődésre hajlandók érvényesnek elfogadni. Azon­ban ez a gyermekek társadal­mában is jelentkezik. Gyorsan átveszik a felnőtt társadalom magatartásformáit is. Ezek na­gyobb része helyes. Sajnos, vannak nemkívánatos tünetek is. Ezek is a gyermekek előtt játszódnak le. Sőt, a tv-ben látja is ezeket a gyermek A tv harcol a felnőttek társadal­mában negatívnak jelzett je­lenségek ellen. Ám azzal, hogy harcolunk ellenük, nem szűn­nek meg azonnal. Ügy kall vi­gyáznunk a gyermekek társa­dalmára, hogy abban még csí­rájukban se erősödjenek meg a felnőtt társadalomban jelent­kező negatív vonások: a kö­zöny, törtetés, anyagiasság, nyerészkedés, jogtalan előny- szerzés, pletyka, képmutatás stb. A fejlődés — konfliktusok egymásutánja. Egyik konflik­tus megoldódik, jelentkezik a másik. Vannak olyan alapvető konfliktusok, amelyéket min­denkinek magának kell meg­oldania. Vigyázzunk kicsinyeink társadalmára: a fölösleges konfliktusok ne szaporodja­nak benne. Enélkül ma sincs fejlődés: de segítenünk kell a gyermeki életben jelentkező konfliktusok könnyű megoldá­sát. hogy a gyermeki társada­lom fejlődése helyes, jó irány­ban gyorsuljon. odaadásával omlik el a száj­ban. En már ilyenkor készenlét­ben vagyok: ■ gyomornedveim óvatosan, de céltudatosan kezdenek gyülekezni, s nyál­mirigyeim is hozzáfognak a kiválasztáshoz, hogy mire az étel megérkezik, teljes ké­szenlétben rohanják meg. Nagyon szeretem a serclit, persze, csak az igazit, a ma­gasra nőtt házikenyér dur- cáját, nem az ilyen korcsot, amilyen itt is illegeti magát valamelyik sütőipari szövet­kezet jóvoltából. De nem nyú­lok hozzá; nem akarom be­csapni borjúmájra felajzott belső szerkezetemet. A sör? Az más! Az csalt könnyű permet a belső tűzre, s ettől a láng nem lohad, inkább magasra szökken, mintha olajjal öntöznék. No, amíg ezt a berrjúmájat hozzák, elmesélem neked, ne­hogy ilyennek vagy olyannak — Igen. — No, most éppen itt van az irodában a jogászunk, ta­lán látta is odabent. Neki van autója. Ö is Kaposváron la­kik. Ö haza vihetne^ magát. De akkor be kellene' mennie, szólni neki, vagy itt megvár­ni. Nem is tudom... Talán — fordult az asszony a társá­hoz —, talán én bemennék a faluba, megnézném, hogy ott áll-e valahol az az autó, ame­lyiket maga vár... — Nagyon köszönöm, de igazán higgyék el, most már minden percben jöhet az au­tó. És nem kell fáradni. Olyan kedvesek, de nem kell annyira aggódni... -» — No, jó, de ha mégse jön? És maga itt fagyoskodik. Én csak elmennék, megnézném... Láttam közeledni a kocsin­kat. Már lassított. — Ugye, igazam volt — mondtam, és vártam, amíg megfordult, aztán elköszöntem ismeretlen jóakaróimtól és az ajtóhoz léptem. A két asszony mosolygott Megnyugodva, kedvesen. Az volt az érzésem,. hogy aggo­dalmuk sokkal nagyobb volt. mint az enyém. Engem, az idegent féltettek... És akkor, hazafelé jövet a meleg autóban arra gondol­tam: rendjén való-e az, hogy meglepődtem a két néni ön­zetlenségén, mindenáron való segíteni akarásán? Hát nem az lenne a természetes, hogy mindannyian ilyenek le­gyünk? Vagy mi tényleg olya­nok vagyunk, hogy az ilyes­fajta kedvesség meglep ben­nünket? Mert annyira elszok­tunk az efféle emberi gesz­tusoktól? Egyszóval, nem tu­dom. Akkor zavarba jöttem, és meglepődtem. Akkor, 1970. február ll-én, szerdán este, a vései utcán ... tarts: jártam én jó néhány helyén a világnak, s mondha­tom, mindig sok szép él­ménnyel tértem meg. Ma is a számban érzem — bár nem akarom megzavarni mostani felajzottságomat — annak a nyers uborkával ké­szített tejföllevesnek az izét, amelyet egyszer Szófiában fogyasztottam volt. Ami igaz, igaz: Bulgária remek ország, Tudod, csinálnak ott gyenge bárányból egy fajta pe­csenyét, az apró hús darabo­kat egy kis vasnyársra húz­zák és úgy tálalják — az valami nagyszerű! Sokat vi­tatkoztam a bolgárokkal, hogy a töltött paprika para­dicsommártását miért nem cukrozzák meg, de csak szá- nalcozva néztek rám, s rá kellett jönnöm, hogy elvi plat­formunkat mély szakadék választja eL Feledhetetlen élményeim voltak Lengyelországban is. lyen jó lesz együtt játszani. Ifjúságunkkal kapcsolatban Meleg József Hentese Ferenc A VI LAG E Effel — Kukrinikszi — Re freger Jean Effel (Franciaország): Kép szöveg nélkül. kiváltó nemzetközi karikatúra kiállítást rendezett: A Heriuf Bids trap vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás részvevői között. Az első dijakat Anton Refreger amerikai, Stefan Velgus lengyel, Harald Krechmar NDK-beli művész, valamint leningrádi karikaturisták »Harcos ceruza« nevű kollektívája és a Viet­nami Demokratikus Köriarsatág Művészszövetsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mesterei­nek. alkotásai közül. Kukrinikszi (Szovjetunió): Anton Refreger (USA): Na­Menetelés a mocsárban. palm. Lírai sorok — egy kórházi ágyon Mint fiatal pedagógus kerül­tem első ízben egy fővárosi kórházba. A nappali szenvedé­sek, a vég nélküli álmatlan éjszakák fokozott mértékben éreztették át velem: százszoro­sán, ezerszeresen meg kell há­lálnunk a sorsnak, ha nem fáj semmink, ha testi-lelki erőnk birtokában vagyunk, es meg­tanultam azt, hogy egyetlen kórházi nap vagy éjjel szenve­dése miliiószoTosan vési tuda­tunkba, érzésünkbe a nem egyszer figyelembe se vett, vagy lapos közhelyként kezelt »legnagyobb kincs az egész­ség« szólás igazát. így az első kórházi ágy ta­nulsága. Néhány héttel ezelőtt a je­ges lépcsőn elestem, és hosz- szaibb időre kórházba kerül­tem itt, Kaposváron. Most fel­emelőbb, derűsebb, vigaszta­lóbb dolgokat tanultam meg a kórházi ágyon. Azt, hogy van emberi együttérzés, megértés, segíteni akarás. Hogy vannak jóindulatú, lelkiismeretes or­vosok, akik 24, 36, vagy akár 48 órán át is egyfolytában áll­nak a betegék rendelkezésére, hogy vannak becsületes, szol­gálatkész ápolónők, kórházi alkalmazottak, segíteni kész betegtársak, érdeklődő bará­tok, tanítványok. Jólesik tudni, hogy a goethei erkölcsi tanítás: —»Mindenkor legyen az ember nemes, segí­teni kész és jó« — sok ember számára nem elröppenő költői szólam csupán, hanem reális, gyakorlatba épült, mindenna­pos valóság. Gycnes Zoltán re vo Érdekes nép; a hdietöételek készítésében páratlan fantá­ziát árulnak el. Csak azt a vörösszínű levesüket — olyan cibereféle ez — item bírtam lenyelni, isten bocsássa meg nekem! De sokat töprengtem azon a szokásukon, hogy az egyes fogások között le-le- hajtanak egy pohárka pálin­kát, visnyovkát vagy vodkát, és akkor könnyedén tovább lehet enni. Egy réteg étel, egy réteg pálinka — ügyes dolog. Te tudod, hogy én nem vagyok a mennyiség hive, de ez a módszer elgondolkoztató. Meséljek nejped Prágáról? Azt hiszem, olyan knédlit még sehol se ettem, mint ott. A zaftokról, sűrűségükről, zamatuk sajátosságáról per­sze lehetne vitatkozni, de hát ahány ország, annyi szokás... De azért a legnagyobb meg­lepetés Berlinben ért. Oitjár- tamkor véletlenül bemegyek egy étterembe, rendelek egy tojásomlettet, hozzák, gyanút­lanul belevágok a késsel, szájamba teszem az első fa­latot — hát képzeld: édes lekvárral van megtöltve. Gyomornedveim a tojás ízé­re voltak beállítva — gondold el ezt a döbbenetes csalódást! Ilyen szörnyű meglepetések érhetik a gyanútlan idegent Berlinben. De már itt is van a pirított máj... Szerencse, hogy itt­hon nem érhet ilyen váratlan- megrázkódtatás. Legföljebb nem borjú, hanem növendék­marha, vagy lerosszabb eset­ben sertésmáj. De nem lek­vár a tojásban! Hallottál már ilyet? Lekvár tojáslepény­ben ... Sok országban jár­tam, világlátott ember va­gyok, nekem elhiheted: leg­jobb mégiscsak itthon. No, tegye csak le, fiam, a tálat. Biztosan borjú? így görbüljön meg? Mindjárt ké­szíttethet nekem még egy adagot. Ilyen goarmet-vendé- gük úgy sincs maguknak... Nemes György SOMOGTINÉPLAP Péntek, ma február M. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom