Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

Szennyezettek a Kaposvár környéki korgászvizek 11 tonnás horgászzsákmány Vasárnap délelőtt több mint háromszáz horgász jött össze a Kaposvári Ruhagyár nagy­termében. Itt tartotta évi ren­des közgyűlését a Kaposvári Sporthorgász Egyesület. Fá­bián Gábor ünnepi megemlé­kezése után Christ Miklós, az egyesület elnöke szólt arról, ho—- sok bosszúságuk van a Kaposvár ’ " —hu horgászok­nak, mert a folyóvizek az üzemi savaktól e^rre szennye- aettebbek. Emiatt a megye- székhely horgászainak nagy többsége vagy a Somogysárd melletti Nagydorcán vagy pe­dig a Balatonon tud csak szen­vedélyének hódolni. Beszámolt arról is, hogy szé­pen fejlődik a nagydorcai tó­ban a növényevő amur, amely­ből a múlt évben már 4—6 ki­lós példányok Is horogra akad­tak. Az idén folytatni fogják a »halasítást«, a Kapósnak a tejüzem fölötti szakaszába és a sárdi tóba telepítenek. Ezen­kívül horgásszáliásokat építe­nek az egyesület tagjainak Nagydorcán és Fonyódon. A beruházások megtérülnek, ez derült ki a fogási eredmé­nyekből, mplyek a múlt évben igen jelentősek voltak. A ka­posvári sporthorgászok 1969- ben 11 638 kg halat fogtak (egy horgász átlaga 22,06 kg). Nagy taps köszöntötte Vadas Józse­fet és Hanga Jánost, akik a legtöbb halat fogták. A be­számoló végén az elnök jutal­makat adott át Juhász László­nak és Hortobágyi Ferencnek. Az előbbi egy 15 kg-mos tü- körpontyot, az utóbbi ped!g egy 10,13 kg-mos nyurgapon­tyot fogott ki a BalatonibóL Az elnöki beszámoló után a zárszámadást, majd az éves költségvetést ismertették. Ez­után Hanga János a pénztár­ellenőri jelentést, Bajzik Imre pedig a számvizsgáló bizott­ság jelentését terjesztette elő. A közgyűlésen sok horgász is felszólalt. Szinte mindannyian sürgették, hogy az illetékesek tegyenek intézkedéseket a horgászvizék tisztán tartására. Készülődés a növényvédelemre Ezer betanított növényvédő munkás Somogybán (Tudósítónktól.) Az új növényvédelmi kódex szerin; a mezőgazdasági nö­vényvédelmi munkákat csak megfelelően képzett szakem­berek, szakmunkások, illetve betanított munkások végezhe­tik. Ezért a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya és a Nö­vényvédő Állomás tanfolya­mokat indított a megyében, ötven dolgozó részvételével a Böhönyei Állami Gazdaság te- rebezdpusztad üzemegységében növényvédő szakmunkásképző tanfolyamot rendeztek, a a hallgatók már le is vizsgáztak. Ezenkívül március végéig a megyében tizennégy helyen képeznek M betanított nö­vényvédő munkásokat az álla­mi gazdaságok dolgozóiból és a termelőszövetkezetek tagjai­ból. Háromszáz órában elméle­ti és gyakorlati oktatáson vesznek részt: megismerked­nek a legújabb növényvédő szerekkel, a kártevőkkel, a kórokozókkal, az azok elleni védekezés módjával, a méreg­kezeléssel; az egészségügyi óvó rendszabályokkal. A tanfo­lyam befejeztével vizsgát tesz­nek, és ők végzik majd a ta­vasszal megkezdődő növényvé­delmi munkákat. A betanított növényvédő munkások tanfo­lyamán mintegy félezren vesz­nek részt, ezzel számuk a me­gyében már meghaladja az ez­ret Jövőre ezek legjobbjai nö­vényvédő szakmunkásképző tanfolyamra járnak majd, ahol még magasabb szintű oktatást kapnak. ifj pend a hivatalban A hivatal új igazgatója megállapította, hogy a dolgo­zók túlságosan sok időt tölte­nek el feketekávé főzésével, a meccsek kritikai megbeszé­lésével és használt külföldi holmik adásvételével. Ezért körlevelet diktált, amelyet minden osztályon ki­függesztettek. Ebben a körle­vélben — amely nagy megle­petést keltett — ez állt: »A holnapi naptól kezdve: délelőtt 10 órától 10 óra 30-ig engedélyezem a kávéfőzést. Akik nem főznek kávét, ugyanebben az időben a vál­lalati büfét vehetik igénybe. A második kávéfőzést 2 óra 30-tól 3 óráig engedélyezem. Külföldről csomagban ér­kezett holni bemutatása és eladása 10 óra 40-től 11-ig. Külön rendelkezés hétfőre: a vasárnapi futballmeccsek megbeszélése 8.30-tól 9 óráig.-» Az igazgató helyettese meg­kérdezte a felettesét: — Gondolod, hogy helyes volt ez a rendelkezés? — Meggyőződésem szerint igen. Eddig naponta négy- szer-ötször főztek kávét. Ez­zel órák teltek el. Most dél­előtt is 30 és délután is 30 perc a kávézás időtartama. A seftelés pedig eddig szinte egész nap tartott. Most napi húsz percre korlátoztam. — És a hétfői futballdu­ma? , — Fél óra, és nem több! Eddig tönkretette a hétfői munkát. Egyszer végighall­gattam Komáromit. Másfél óráig ócsárolta a bírót, és több mint egy órán át szidta a saját csapatának középcsa­tárát, Branyiga 11-őt. Most két perc jut a bíróra, két perc Branyigára, és huszonhat perc az egész meccsre. — No, majd meglátjuk — jegyezte meg az igazgató he­lyettese. • • * Pár hét múlva sok helyen 10 és 10.30 között is elmaradt a kávéfőzés. A büfét is keve­sen keresték fel. Az igazgató jól számított. Az engedélye­zett kávé nem nagyon ízlett az embereknek. Sem a hiva­tali szobában, sem a büfé­ben. Az üzletelés is csökkent. Alig nyolc-tíz percig tartott. Komáromi hétfőn fél perc alatt végzett a meccsel, s csak ennyit mondott: »A bíró hü­lye volt, Branyigát ki kell tenni a csapatból, Kovásznai nem védhette a gólt.-» Egyik hétfő reggelén az igazgató becsengette a tit­kárnőjét. — Mit szól hozzá? Már a huszadik vállalat vette át módszeremet! Ilonka lelkesen gratulált. — Tudtam, hiszen remek ötlet volt! — Na, most gyorsan a fe­ketémet. Ilonka! Amíg kicsu­rog, szeretném, ha elmondaná nekem egyéni véleményét a tegnapi botrányos rangadóról. A titkárnő hidegen vála­szolta: — Szó sem lehet róla! Fe­ketét majd tíz és féltizenegy között. Ami a meccset illeti, a megbeszélés időpontja ki­lenckor lejárt, most pedig ne­gyed tíz van. Sajnálom, de kivétel nincs! Palást! László •SZÓRAKOZÓHELYEKEN Szombat esti körséta 36 zene, jó hangulat az ÉDOSZ-ban. Hét vége. Egy ötvennégy­ezer lakosú, fejlődő városban hod és milyen szórakozási le­hetőség várja az emberieket, ha kimozdulnak otthonról és szeretnék jól, kellemesen el­tölteni egy hót végi estjüket? Erre kerestünk választ szom­baton Kaposvár néhány fonto­sabb területi művelődési há­zában és vendéglátó helyén. „Az ÉÖSSZ-é a pálma...“ Varázsütésre, pontosan hét órakor megszólal a TOÁTA kvartett szignálja, és ha kö­rülnézünk, már szinte minden hely foglalt az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonban. A száz­száztíz vendégből mintegy nyolcvan törzsasztalánál ül. Aki partner nélkül jött el szó­rakozni, az sem marad a »pet­rezselyem piacon« ... A hangu­lat? Erről beszéljenek: a fia­talok. Negyed nyolckor egy pár lépett a táncparkettre. Perce­kig egyedül »shake«-eltek, őket kérdeztem meg először. — Az ÉDOSZ viszi a pálmát a kaposvári szórakozóhelyek közül — mondta Renget Fe­renc. — Jó a zenekar, a társa­ság pedig rendes. — Bizonyára itt laknak a közelben. — Nem, a Donnerben... — Én pedig a Lonka-hegyen. Nem eshet úgy eső, nem fúj­hat úgy szél, hogy az ÉDOSZ messze legyen. Ditrich Dezsőék asztaltársa­ságának tagjai régi törzsven­dégek. Tíz éve szórakoznak itt. — Nagy változás történt ez idő alatt az ÉDOSZ-han. A »késdobálóból« kellemes hely lett. Mi valamennyien a vá­rosból járunk ki. Két-három »garde« is ott ült a bálteremben. Szalai István és felesége lá­nyukkal és egy fiatal társaság­gal jöttek ide. Az Április 4. utcából. — Nem kísérőnek jöttünk. Az a világ már eltűnt — állí­tólag. Mi is szórakozni aka­runk. De hal van máshol jó szórakozóhely Kaposváron? — kérdezi Szalai István. Kislá­nya, Éva is igy vélekedik. De- csi István rendező pedig a vendégeket dicséri: — Ritkán fordul elő kirívó eset. A bálrendezőre itt csak a hosszú hajú farmernadrágasok haragszanak, amiért nem en­gedjük be őket. Naponta ezer vendég Reggel héttől este tízig tart nyitva a Corsó presszó, ahol azt mondják, minden idegen megfordul, aki csak egyszer is Kaposváron jár. Naponta át­lag ezer vendéget szolgálnak ki Ha van jellegzetes presszó­ja a városnak, akkor a Corsó az. Délelőtt főleg a nyugdíja­soké és a közeli munkahelyek­ről »benéző« vendégeké meg a vidékieké. Ebéd után az isko­lások, a teenagerek lepik el a belső termet. Estefelé, mint most, szombaton Is, többnyire — a férfiak ülnek be, hogy el­beszélgessenek. Hacsak nincs krimi vagy futballmeccs a ív­ben. Szombaton, úgy látszik, nem remekelt a televízió, mert este kilenckor csak az az egy asz­tal nem volt elfoglalva, ame­lyikhez leültem dr. Rétsági Bélánéval, az üzlet vezetőjé­vel. Elmondta: aznap, szom­baton késő délután kétszer is volt rendőrségi ellenőrzés. Nyolc fiatalt vittek ki, mert nem volt munkahelye. Fél tíz után észre sem venni, hogy elszáll ingózott a vendégek nagy része. „Hiúság“ — zsúfoltság Este. kilenc óra. Az ifjúsági ház presszója előtt többen áll­dogálnak. Ilyenkor lehetetlen már helyet szerezni. Benn szól a zene- Nem éppen a legmo­dernebb beatmuzsika, de él­vezhető. A táncparkebten azon­ban csak a hagyományos tánc­lépésekre van hely, jóllehet az Ifjúsági Presszó minden este — nyolc után — kibővül az ifjúsági ház klubtermével is. A társaság? Fiatalok: tanu­lók, dolgozók, katonák. A le­vegőt kékre festi a cigaretta- füst. A hét végéle mindig zsú­foltak. Kétszázötven-három­száz vendéget is kiszolgálnak. Zavar, kellemetlenség mosta­nában nem volt. A zárás min­dig a legnagyobb rendben megy, és a nyitvatartási idő alatt sem kell különösebben fi­gyelmeztetni ' senkit. A belső terem egyik aszta­lánál vidám társaság ül. Egyi­kük huszadik születésnapját ünnepük. — Mindig szórakozóhelyen töltik a hét végét? — Gyakran. De sokszor csak otthon jönnek össze a bará­tok. — Szeretünk eljárni, de csak a tánc — kevés... — Ebben az i épületben is le­hetne egy jó ifjúsági szórako­zóhelyet berendezni. Wurlitzer kellene, ami akkor szól, amikor éppen akarjuk. Meg sok játék és sok közös rendez­vény kellene ide. Jobb klub­szerűén szórakozni... Az ifjúsági ház presszójá­ban tavaly vélt néhány ren­dezvény. Az idén az átalakítás miatt még nem. Persze az alapvető gond a zsúfoltság. Sokan kinn rekednek — és hová mehetnek? Majdnem kong... A Latinka folyosói néptele- nek. Fél kilenc. A hatalmas ol­vasóklub üres, mellette két asztalnál kártyáznak; öten tv-t néznek; hatan »minikugliz- nak«; néhányan a büfé előtt ácsorognak. Főleg fiatalok. A földszinti táncterem előtt asz­tal és pénztáros. Az üvegajtón túl jegyszedő. Magas fiatalem­ber érkezik, a látogatási iga­zolványa után érdeklődik. Saj­nos még nem készült el; va­lahol elakadt, pedig már egy hete beadta kérelmét. Bosszú­san távozik. Eddig 251 látogatási igazol­ványt állítóttk ki. Űrlap, ké­relem, fénykép, munkahelyi, KISZ-titkári, párttitkári (osz­tályfőnöki) javaslat, aláírás, pecsét. Aki leadta, kivárta és megkapta az engedélyt, az 6 forintos belépőjeggyel bemehet táncolni. Aznap 50 jegynek akadt gazdája; a teremben leg­alább kétszer ennyien elfér­nek, De mi tette szükségessé ezt a bonyolult látogatási rendszert? Állítólag nagy volt a tö­meg. A művelődési központ három munkatársa is megerő­síti: a fiatalok olykor két-há- romszázan is összejöttek az ifjúsági. Illetve lemezklubban. A klubélet nem volt probléma- mentes. Voltak nem odavaló fiatalok is. A klubot megszün­tették. Nos, a váltig érő hajzat, az ápolatlan, elhanyagolt öltözet tényleg nem való a kultúra otthonába. Az ízléses külsőt és magatartást megkövetelő sza­bályzattal is egyetérthetünk. De valamit nem egészen értünk: miért kellett a »mosdóvízzel a gyerekeket is kiönteni«? Most »problémamentes« a szombat-vasárnapi tánc. A fia­talok csinosak, jól öltözöttek. Jó beatzenére azonban mind* össze öt-hat pár táncol. Ez kinek jó? A Kapos bárban Délelőtti telefon: a Kapós központja egy női hangot kap­csol. Feljegyzik a nevem: »Igen, ma este két helyet a bárba.« Tíz óra tájt érkezünk. Az üvegajtón tábla: MEGTELT. A ruhatáros hosszú Ustán ke­resi a nevemet. »Sajnos — mondja —, az ön neve nincs előjegyezve...« A portás hajt­hatatlan. Megkerestetjük az üzletvezetőt. Bemutatkozunk, elmondom jövetelem célját Némi gondolkodás után kész­séggel közü: »A pult előtt kap­hatnak két széket.« Észrevé­teleimet csodálkozva hallgat­ja: ha történetesen társaság­gal, esetleg külföldi vendé­geimmel jönnék, s az ő jelen­létükben kellene tudomásul vennem, hogy délelőtti hely­foglalásomat nem vették tudo­másul? ... Akkor vajon hogy érezném magamat? »Kérem, ilyen nem szokott előfordul­ni« ... Benn kellemes környezet, kellemes félhomály, kellemes muzsika. Az egyik asztalnál lemondtak két helyet. így val­lóban. le is ülhetünk. Egyéb­ként tényleg foglalt minden szék. Fiatal párok, asztaltársa­ságok. Mindenki sötétben, a hölgyek elegáns kisestélyiben. Az egyik felszolgáló pa­naszkodik: — Kérem, hétköz­nap is ez van. Nyolcvan hely... Mennyi ez a néhai grillhez képest?! Megnyílhatna már legalább a Kupa pince... A műsor éjfél után tíz perc­cel kezdődik. Ebben a pilla­natban egy öttagú társaság te­lepszik le előttünk. Körtük egy barna sípulóvéres (!) fia­talember, aki valamennyi szá­mot harsogó tetszésnyilvání­tással kísér, és hosszan meg­tapsol. Néha már kínos, töb­ben odapisszegnek. A műsor: táncok, táncdalok, vicceik, körtük egy-két eredeti poén is. A visszatérő pamflett- kettős szellemes, sikert arat. A vetkőzőszám is. Meglehető­sen erotikus, túlfűtött keretbe ágyazták, mégis ízléses, kultu­rált. Az emberek is — ebben a természetes környezetben — természtesnek veszik ezt a műsorszámot. A tenyereik azonban általában elég gyéren verődnek össze az egyórás mű­sor alatt. Talán nem is ok nélkül. Fél kettőkor megyek a ru­határhoz. Fiatal nő lép hoz­zám egy háromtagú társaság­ból. Majdnem sír. Otthagyott helyem után érdeklődik. Sze­retnének bejutni, hosszú ideje itt ácsorognak, és ez alatt leg­alább tizenöt új vendéget be­engedtek — panaszolja —, de őket nem ... Sajnos, nem segíthetek. Szo­morúan elindulnak. Biztosan haza, hisz ilyenkor hol lehet­ne másutt akár egyetlen kávét vagy pohár italt is meginni? Sehol. Irta: Bán Zsuzsa, Horányi Barna és Wallinger Endre Fényképezte: Gyertyás László »Álruhában« a bárműsor két főszereplője: Komlós István, Csorba István. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. február 17. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom