Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
Szennyezettek a Kaposvár környéki korgászvizek 11 tonnás horgászzsákmány Vasárnap délelőtt több mint háromszáz horgász jött össze a Kaposvári Ruhagyár nagytermében. Itt tartotta évi rendes közgyűlését a Kaposvári Sporthorgász Egyesület. Fábián Gábor ünnepi megemlékezése után Christ Miklós, az egyesület elnöke szólt arról, ho—- sok bosszúságuk van a Kaposvár ’ " —hu horgászoknak, mert a folyóvizek az üzemi savaktól e^rre szennye- aettebbek. Emiatt a megye- székhely horgászainak nagy többsége vagy a Somogysárd melletti Nagydorcán vagy pedig a Balatonon tud csak szenvedélyének hódolni. Beszámolt arról is, hogy szépen fejlődik a nagydorcai tóban a növényevő amur, amelyből a múlt évben már 4—6 kilós példányok Is horogra akadtak. Az idén folytatni fogják a »halasítást«, a Kapósnak a tejüzem fölötti szakaszába és a sárdi tóba telepítenek. Ezenkívül horgásszáliásokat építenek az egyesület tagjainak Nagydorcán és Fonyódon. A beruházások megtérülnek, ez derült ki a fogási eredményekből, mplyek a múlt évben igen jelentősek voltak. A kaposvári sporthorgászok 1969- ben 11 638 kg halat fogtak (egy horgász átlaga 22,06 kg). Nagy taps köszöntötte Vadas Józsefet és Hanga Jánost, akik a legtöbb halat fogták. A beszámoló végén az elnök jutalmakat adott át Juhász Lászlónak és Hortobágyi Ferencnek. Az előbbi egy 15 kg-mos tü- körpontyot, az utóbbi ped!g egy 10,13 kg-mos nyurgapontyot fogott ki a BalatonibóL Az elnöki beszámoló után a zárszámadást, majd az éves költségvetést ismertették. Ezután Hanga János a pénztárellenőri jelentést, Bajzik Imre pedig a számvizsgáló bizottság jelentését terjesztette elő. A közgyűlésen sok horgász is felszólalt. Szinte mindannyian sürgették, hogy az illetékesek tegyenek intézkedéseket a horgászvizék tisztán tartására. Készülődés a növényvédelemre Ezer betanított növényvédő munkás Somogybán (Tudósítónktól.) Az új növényvédelmi kódex szerin; a mezőgazdasági növényvédelmi munkákat csak megfelelően képzett szakemberek, szakmunkások, illetve betanított munkások végezhetik. Ezért a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a Növényvédő Állomás tanfolyamokat indított a megyében, ötven dolgozó részvételével a Böhönyei Állami Gazdaság te- rebezdpusztad üzemegységében növényvédő szakmunkásképző tanfolyamot rendeztek, a a hallgatók már le is vizsgáztak. Ezenkívül március végéig a megyében tizennégy helyen képeznek M betanított növényvédő munkásokat az állami gazdaságok dolgozóiból és a termelőszövetkezetek tagjaiból. Háromszáz órában elméleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt: megismerkednek a legújabb növényvédő szerekkel, a kártevőkkel, a kórokozókkal, az azok elleni védekezés módjával, a méregkezeléssel; az egészségügyi óvó rendszabályokkal. A tanfolyam befejeztével vizsgát tesznek, és ők végzik majd a tavasszal megkezdődő növényvédelmi munkákat. A betanított növényvédő munkások tanfolyamán mintegy félezren vesznek részt, ezzel számuk a megyében már meghaladja az ezret Jövőre ezek legjobbjai növényvédő szakmunkásképző tanfolyamra járnak majd, ahol még magasabb szintű oktatást kapnak. ifj pend a hivatalban A hivatal új igazgatója megállapította, hogy a dolgozók túlságosan sok időt töltenek el feketekávé főzésével, a meccsek kritikai megbeszélésével és használt külföldi holmik adásvételével. Ezért körlevelet diktált, amelyet minden osztályon kifüggesztettek. Ebben a körlevélben — amely nagy meglepetést keltett — ez állt: »A holnapi naptól kezdve: délelőtt 10 órától 10 óra 30-ig engedélyezem a kávéfőzést. Akik nem főznek kávét, ugyanebben az időben a vállalati büfét vehetik igénybe. A második kávéfőzést 2 óra 30-tól 3 óráig engedélyezem. Külföldről csomagban érkezett holni bemutatása és eladása 10 óra 40-től 11-ig. Külön rendelkezés hétfőre: a vasárnapi futballmeccsek megbeszélése 8.30-tól 9 óráig.-» Az igazgató helyettese megkérdezte a felettesét: — Gondolod, hogy helyes volt ez a rendelkezés? — Meggyőződésem szerint igen. Eddig naponta négy- szer-ötször főztek kávét. Ezzel órák teltek el. Most délelőtt is 30 és délután is 30 perc a kávézás időtartama. A seftelés pedig eddig szinte egész nap tartott. Most napi húsz percre korlátoztam. — És a hétfői futballduma? , — Fél óra, és nem több! Eddig tönkretette a hétfői munkát. Egyszer végighallgattam Komáromit. Másfél óráig ócsárolta a bírót, és több mint egy órán át szidta a saját csapatának középcsatárát, Branyiga 11-őt. Most két perc jut a bíróra, két perc Branyigára, és huszonhat perc az egész meccsre. — No, majd meglátjuk — jegyezte meg az igazgató helyettese. • • * Pár hét múlva sok helyen 10 és 10.30 között is elmaradt a kávéfőzés. A büfét is kevesen keresték fel. Az igazgató jól számított. Az engedélyezett kávé nem nagyon ízlett az embereknek. Sem a hivatali szobában, sem a büfében. Az üzletelés is csökkent. Alig nyolc-tíz percig tartott. Komáromi hétfőn fél perc alatt végzett a meccsel, s csak ennyit mondott: »A bíró hülye volt, Branyigát ki kell tenni a csapatból, Kovásznai nem védhette a gólt.-» Egyik hétfő reggelén az igazgató becsengette a titkárnőjét. — Mit szól hozzá? Már a huszadik vállalat vette át módszeremet! Ilonka lelkesen gratulált. — Tudtam, hiszen remek ötlet volt! — Na, most gyorsan a feketémet. Ilonka! Amíg kicsurog, szeretném, ha elmondaná nekem egyéni véleményét a tegnapi botrányos rangadóról. A titkárnő hidegen válaszolta: — Szó sem lehet róla! Feketét majd tíz és féltizenegy között. Ami a meccset illeti, a megbeszélés időpontja kilenckor lejárt, most pedig negyed tíz van. Sajnálom, de kivétel nincs! Palást! László •SZÓRAKOZÓHELYEKEN Szombat esti körséta 36 zene, jó hangulat az ÉDOSZ-ban. Hét vége. Egy ötvennégyezer lakosú, fejlődő városban hod és milyen szórakozási lehetőség várja az emberieket, ha kimozdulnak otthonról és szeretnék jól, kellemesen eltölteni egy hót végi estjüket? Erre kerestünk választ szombaton Kaposvár néhány fontosabb területi művelődési házában és vendéglátó helyén. „Az ÉÖSSZ-é a pálma...“ Varázsütésre, pontosan hét órakor megszólal a TOÁTA kvartett szignálja, és ha körülnézünk, már szinte minden hely foglalt az ÉDOSZ Művelődési Otthonban. A százszáztíz vendégből mintegy nyolcvan törzsasztalánál ül. Aki partner nélkül jött el szórakozni, az sem marad a »petrezselyem piacon« ... A hangulat? Erről beszéljenek: a fiatalok. Negyed nyolckor egy pár lépett a táncparkettre. Percekig egyedül »shake«-eltek, őket kérdeztem meg először. — Az ÉDOSZ viszi a pálmát a kaposvári szórakozóhelyek közül — mondta Renget Ferenc. — Jó a zenekar, a társaság pedig rendes. — Bizonyára itt laknak a közelben. — Nem, a Donnerben... — Én pedig a Lonka-hegyen. Nem eshet úgy eső, nem fújhat úgy szél, hogy az ÉDOSZ messze legyen. Ditrich Dezsőék asztaltársaságának tagjai régi törzsvendégek. Tíz éve szórakoznak itt. — Nagy változás történt ez idő alatt az ÉDOSZ-han. A »késdobálóból« kellemes hely lett. Mi valamennyien a városból járunk ki. Két-három »garde« is ott ült a bálteremben. Szalai István és felesége lányukkal és egy fiatal társasággal jöttek ide. Az Április 4. utcából. — Nem kísérőnek jöttünk. Az a világ már eltűnt — állítólag. Mi is szórakozni akarunk. De hal van máshol jó szórakozóhely Kaposváron? — kérdezi Szalai István. Kislánya, Éva is igy vélekedik. De- csi István rendező pedig a vendégeket dicséri: — Ritkán fordul elő kirívó eset. A bálrendezőre itt csak a hosszú hajú farmernadrágasok haragszanak, amiért nem engedjük be őket. Naponta ezer vendég Reggel héttől este tízig tart nyitva a Corsó presszó, ahol azt mondják, minden idegen megfordul, aki csak egyszer is Kaposváron jár. Naponta átlag ezer vendéget szolgálnak ki Ha van jellegzetes presszója a városnak, akkor a Corsó az. Délelőtt főleg a nyugdíjasoké és a közeli munkahelyekről »benéző« vendégeké meg a vidékieké. Ebéd után az iskolások, a teenagerek lepik el a belső termet. Estefelé, mint most, szombaton Is, többnyire — a férfiak ülnek be, hogy elbeszélgessenek. Hacsak nincs krimi vagy futballmeccs a ívben. Szombaton, úgy látszik, nem remekelt a televízió, mert este kilenckor csak az az egy asztal nem volt elfoglalva, amelyikhez leültem dr. Rétsági Bélánéval, az üzlet vezetőjével. Elmondta: aznap, szombaton késő délután kétszer is volt rendőrségi ellenőrzés. Nyolc fiatalt vittek ki, mert nem volt munkahelye. Fél tíz után észre sem venni, hogy elszáll ingózott a vendégek nagy része. „Hiúság“ — zsúfoltság Este. kilenc óra. Az ifjúsági ház presszója előtt többen álldogálnak. Ilyenkor lehetetlen már helyet szerezni. Benn szól a zene- Nem éppen a legmodernebb beatmuzsika, de élvezhető. A táncparkebten azonban csak a hagyományos tánclépésekre van hely, jóllehet az Ifjúsági Presszó minden este — nyolc után — kibővül az ifjúsági ház klubtermével is. A társaság? Fiatalok: tanulók, dolgozók, katonák. A levegőt kékre festi a cigaretta- füst. A hét végéle mindig zsúfoltak. Kétszázötven-háromszáz vendéget is kiszolgálnak. Zavar, kellemetlenség mostanában nem volt. A zárás mindig a legnagyobb rendben megy, és a nyitvatartási idő alatt sem kell különösebben figyelmeztetni ' senkit. A belső terem egyik asztalánál vidám társaság ül. Egyikük huszadik születésnapját ünnepük. — Mindig szórakozóhelyen töltik a hét végét? — Gyakran. De sokszor csak otthon jönnek össze a barátok. — Szeretünk eljárni, de csak a tánc — kevés... — Ebben az i épületben is lehetne egy jó ifjúsági szórakozóhelyet berendezni. Wurlitzer kellene, ami akkor szól, amikor éppen akarjuk. Meg sok játék és sok közös rendezvény kellene ide. Jobb klubszerűén szórakozni... Az ifjúsági ház presszójában tavaly vélt néhány rendezvény. Az idén az átalakítás miatt még nem. Persze az alapvető gond a zsúfoltság. Sokan kinn rekednek — és hová mehetnek? Majdnem kong... A Latinka folyosói néptele- nek. Fél kilenc. A hatalmas olvasóklub üres, mellette két asztalnál kártyáznak; öten tv-t néznek; hatan »minikugliz- nak«; néhányan a büfé előtt ácsorognak. Főleg fiatalok. A földszinti táncterem előtt asztal és pénztáros. Az üvegajtón túl jegyszedő. Magas fiatalember érkezik, a látogatási igazolványa után érdeklődik. Sajnos még nem készült el; valahol elakadt, pedig már egy hete beadta kérelmét. Bosszúsan távozik. Eddig 251 látogatási igazolványt állítóttk ki. Űrlap, kérelem, fénykép, munkahelyi, KISZ-titkári, párttitkári (osztályfőnöki) javaslat, aláírás, pecsét. Aki leadta, kivárta és megkapta az engedélyt, az 6 forintos belépőjeggyel bemehet táncolni. Aznap 50 jegynek akadt gazdája; a teremben legalább kétszer ennyien elférnek, De mi tette szükségessé ezt a bonyolult látogatási rendszert? Állítólag nagy volt a tömeg. A művelődési központ három munkatársa is megerősíti: a fiatalok olykor két-há- romszázan is összejöttek az ifjúsági. Illetve lemezklubban. A klubélet nem volt probléma- mentes. Voltak nem odavaló fiatalok is. A klubot megszüntették. Nos, a váltig érő hajzat, az ápolatlan, elhanyagolt öltözet tényleg nem való a kultúra otthonába. Az ízléses külsőt és magatartást megkövetelő szabályzattal is egyetérthetünk. De valamit nem egészen értünk: miért kellett a »mosdóvízzel a gyerekeket is kiönteni«? Most »problémamentes« a szombat-vasárnapi tánc. A fiatalok csinosak, jól öltözöttek. Jó beatzenére azonban mind* össze öt-hat pár táncol. Ez kinek jó? A Kapos bárban Délelőtti telefon: a Kapós központja egy női hangot kapcsol. Feljegyzik a nevem: »Igen, ma este két helyet a bárba.« Tíz óra tájt érkezünk. Az üvegajtón tábla: MEGTELT. A ruhatáros hosszú Ustán keresi a nevemet. »Sajnos — mondja —, az ön neve nincs előjegyezve...« A portás hajthatatlan. Megkerestetjük az üzletvezetőt. Bemutatkozunk, elmondom jövetelem célját Némi gondolkodás után készséggel közü: »A pult előtt kaphatnak két széket.« Észrevételeimet csodálkozva hallgatja: ha történetesen társasággal, esetleg külföldi vendégeimmel jönnék, s az ő jelenlétükben kellene tudomásul vennem, hogy délelőtti helyfoglalásomat nem vették tudomásul? ... Akkor vajon hogy érezném magamat? »Kérem, ilyen nem szokott előfordulni« ... Benn kellemes környezet, kellemes félhomály, kellemes muzsika. Az egyik asztalnál lemondtak két helyet. így vallóban. le is ülhetünk. Egyébként tényleg foglalt minden szék. Fiatal párok, asztaltársaságok. Mindenki sötétben, a hölgyek elegáns kisestélyiben. Az egyik felszolgáló panaszkodik: — Kérem, hétköznap is ez van. Nyolcvan hely... Mennyi ez a néhai grillhez képest?! Megnyílhatna már legalább a Kupa pince... A műsor éjfél után tíz perccel kezdődik. Ebben a pillanatban egy öttagú társaság telepszik le előttünk. Körtük egy barna sípulóvéres (!) fiatalember, aki valamennyi számot harsogó tetszésnyilvánítással kísér, és hosszan megtapsol. Néha már kínos, többen odapisszegnek. A műsor: táncok, táncdalok, vicceik, körtük egy-két eredeti poén is. A visszatérő pamflett- kettős szellemes, sikert arat. A vetkőzőszám is. Meglehetősen erotikus, túlfűtött keretbe ágyazták, mégis ízléses, kulturált. Az emberek is — ebben a természetes környezetben — természtesnek veszik ezt a műsorszámot. A tenyereik azonban általában elég gyéren verődnek össze az egyórás műsor alatt. Talán nem is ok nélkül. Fél kettőkor megyek a ruhatárhoz. Fiatal nő lép hozzám egy háromtagú társaságból. Majdnem sír. Otthagyott helyem után érdeklődik. Szeretnének bejutni, hosszú ideje itt ácsorognak, és ez alatt legalább tizenöt új vendéget beengedtek — panaszolja —, de őket nem ... Sajnos, nem segíthetek. Szomorúan elindulnak. Biztosan haza, hisz ilyenkor hol lehetne másutt akár egyetlen kávét vagy pohár italt is meginni? Sehol. Irta: Bán Zsuzsa, Horányi Barna és Wallinger Endre Fényképezte: Gyertyás László »Álruhában« a bárműsor két főszereplője: Komlós István, Csorba István. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. február 17. 5
