Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
A nő és a társadalmi háztartás »Asszonynak nem születik valaki, hanem azzá lesz« — mondja Simone de Leauvoir A második nem című hires könyvében. Vagyis a nők csupán biológiailag különböznek a férfiaktól, és csak a hosszú, gyötrelmes elnyomás csonkította meg, degradálta őket második vagy »gyengébb« nemmé, és alakította ki bennük a músodrendűség, a má- sértvalóság komplexumát. Magyarországon — mint a többi szocialista országban — a nők egyenjogúsága alkotmányba foglalt törvény, 10-13 után a társadalom új t rendje nem prédikálta többé a nőknek (mint egyedül ildomos »jogot«) Bismarck három K- ját: a konyhát, a templomot és a gyermeket (Küche, Kirche, Kinder). De vajon a paragrafusok által kínólt lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e vagy — pontosabban — élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jogaikkal, követeléseikkel? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orbán ■Jőzsefné elvtársnővel, az MSZMP KB munkatársával. A beszélgetés »apropóját« az adta. hogy a párt Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya komplex módon vizsgálta meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel, amelynek megoldását »nemcsak« a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése iß igényit A „nötérdss“ — lársada mi kérdés ■ — Mi tette szükségessé ezt a komplex jellegű fölmérést, vizsgálatot? — Többek között a harc egy megcsontosodott, helytelen szemlélet ellen, miszerint egyedül csak a nőtanács hivatott a nők problémáival foglalkozni, azokra megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, komoly gazdasági, politikai és szociális problémák, és megoldásukra a nőtanács önmagában nem képe«. — Melyek voltak a vizsgálat legfontosabb részterületei? — A középpontban a nőknek a munkához való viszonya állt. Ez persze nem véletlen: a nők egyenjogúsága csak akkor érvényesülhet minden területen, ha a nők a társadalmi termelésben is teljesen egyenjogúak. A férfi évszázados kiváltságai — egyebek mellett — csak akkor szűnhetnek meg, ha a házastársak mindketten dolgoznak. Hiszen a kereső, dolgozó nőt foglalkozása, önálló egzisztenciája legtöbb esetben megvédi attól, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön a férfival szemben. Munkája összehozza más emberekkel, bátorságot ad neki ahhoz, hogy önálló egyéniség legyen. — Jelenleg Magyaron gon a munkaképes korú n!'k H'-' százaléka tanul, Illetve foglalkoztatott. Igen előkelő arány ez a többi szocialista ország és a fejlett kapitalista országokhoz viszonyitva is. A fő problémát a nők foglalkoztatottságának területi aránytalansága jelenti. — Egyik legfőbb gondunk: a lányok szakképzése. Jelenleg az ipari szakmunkástanulók 23 százaiéit» nő — ezzel nem vagyunk elégedettek, é' reméljük, hogy 1075-ig legalább 30 százalékos arányt tudunk kialakítani. Elsősorban a fiatal lányok — különösen a gimnáziumban érettségizettek — szakképzését szorgalmazzuk: ezzel szeretnénk megkímélni őket attól, hogy ne később, családi terhekkel a vállukon kelljen a tanuláshoz fogniuk. Haoirenden: a család „álLmosítása“ — Ha a nyugati sajtótermékekben, tanulmányokban lapozgatunk, vészjósló figyelmeztetésekkel találkozunk: -A család funkció nélkül/« — -A család felbomlása/« — »A család államosításah — -Mentsétek meg a családot/« Ennyi felkiáltójel kicsit meghökkenti az embert. Annál inkább, miután Magyarországon sokszor — burkoltabb formában — szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettségeit, nem tud gyerekeivel igazán törődni — tehát a család száthvllóban van. Mi erről a véleménye? I — Ezft'xben a vádakban lényegében az apai hatalomról, a patriarchális állapotok, a régi »babaotthon« visszaállításáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthullóban lenne: a nő emancipációja a család emancipációja is! Ez persze nem jelenti azt, hogy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába állásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő, aki napi nyolc órán át dolgozik, egy régi típusú »háztartást« vezessen, és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépés4, tartson a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen. Nem felel meg a valóságnak az, hogy a családot államosították, vagyis, hogy az »állam« fontos funkcióikat »elragadott« a családtól. A megoldás tudniillik pontosan ez: az államnak egyre több család: feladatot kell ellátnia a dolgozó nő, anya he’yett, így alakul ki az az állapot, amelyet Lenin »társadalmi háztartásnak« nevezett Magyarországon b nők igazi egyenjogosítását éppen ennek a »társadalmi háztartásnak« fogyatékosságai nehezítik: kereskedelmünk gyengeségei, a kevés óvodai, bölcsődei férőhely, a közszolgáltatások viszonylagos elmaradottsága, olykor drágasága, és sokszor nem ikielgétő minősége. Papírforma sierinU — Eddig a nők egyenjogúsításának társadalmilag objektív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azonban nagyon sok szubjektív tényező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontoso- dot komplexum, amely férfiakban és nőkben egyaránt él még. Például: a nő előtt »papírforma« szerint nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen funkciót betölthessen, de — tisztelet a kivételnek — a társadalom parancsnoki magaslatain soikszor nem szívesen látja őt a férfi. Még most is előfordul, hogy két azonos kvalifikációjú, azonos képességű fiatal közül az egyik például kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő. Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részvételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaikkal és meg kell tanítanunk azt is, hogyan éljenek ezekkel. Balázs-Piri Krisztina A vagon állásokról Kinek a kára? Egy kimutatás fekszik előttem. A MÁV Pécsi Igazgatóságának múlt évi jelentése. 1969-,ben a MÁV 90 százalékra teljesítette áruszállítási tervét. Az igazgatóság kétszáznegyven vagont nem tudott a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátani az év első felében. Ugyanez a számadat huszonkétezer fölé emelkedett júliustól decemberig. — Es az új évben? — Amióta vasutas vagyok, nem volt ilyen rossz a januári helyzet — mondja Kézdt László, a kaposvári vasútállomás kereskedelmi állomúsfő- nök-helyettese. Állandó kocsihiánnyal küzdünk. A mostani gazdasági mechanizmus elevenbe vágó változásokat hozott a vasúti teherszállításban is. A fuvarozási vállalatok közül egyedül a MÁV-nak kellett fuvarozási kényszert vállalnia 1968-ban; az első negyedév Celend illése után minden a megszokott ritmusban folyt. Ám a következő évben a szállítás volumene csökkent. A szokás szerint, a téli és a tavaszi hónapokban — tehát a csúcsforgalom előtt — végezték volna az úgynevezett előszállításokat. Ilyenkor fuvaroznak olyan anyagokat — követ, sódert, sfcb —, amelyeknél nem számít a rossz idő, s nem kell károsodástól tartani, ha hónapokig elfekszik a készlet. Az eszközlekötési járulék azonban megnövelte a költségeket és ezért — érthetően — a vállalatok tartózkodtak az előszállításoktól Ez viszavetette a tavaszi forgalmat. Ugyanez a nyári és az őszi csúcsforgalom idején problémaként jelentkezett. De a baj ritkán jár egyedül. A kocsifordulási idö három és fél nap a vasúton. Ide tartozik a berakodás, az állomáson való tartózkodás (általában tizennégy óra) és a kirakodás. A be- és kirakodási időt előírások szabályozzák, de áruféleségenként, rakodási helytől és tonnatartalomtól függően, kedvezményeket ad a vasút. Ha a vállalat az előírt idő alatt nem rakja be vagy ki a vagonokat, kocsiálláspénzt fizet. Ennek mértéke az első huszonnégy órában: vagononként és óránként tizenkettő, a második huszonnégy órában tizenhat, és negyvennyolc óra után húsz forint. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a berakodással nincs baj. A vállalatok igyekszenek határidőre elvégezni ezt, mert késedelem esetén kötbért fizetnek. Nem így áll a helyzet a kirakodással. Miért? Egyszerű matematika alapján. A vállalati nyereségképzés miatt. A késedelmi díj alacsony. A legolcsóbb közúti fuvareszköz várakozási tarifája óránként harminc forint Nyilván minden logikusan gondolkodó vállaltvezető először azokat a járműveket fogja kirakatni, melyek a legnagyobb költséggel terhelik meg. S még az sem bizonyos, hogy érdemesebb túlórákat is igénybe vevő úruklrakodást szervezni, mint vagonállás- pénzt fizetni, vagy jövedelmezőbb munkától átcsoportosítani a munkaerőt. A vagonok áruval rakottan állnak. És a MÁV nem tudja a szállítási igényeket kielégíteni. Huszonkétezer vagonnyi a lemaradás. Amikor a vállaSOKAKBAN ÉL a hiedelem, hogy a szélhámosok legfőbb kelléke a megnyerő külső, a biztos fellépés, a jó modor. Hosszú névsorral bizonyíthatnám, hogy ez nem így van. A huszonnyolc éves ’.kaposvári Kurucz Lászlóra a sunyiság a jellemző. Parádés gyorsasággal változtat magatartásán, ha látja: eddigi viselkedése kátyúba vezeti. Optimista. Újra és újra megpróbálkozik. Sajátos jellemzőjük van ezeknek a próbálkozásoknak — az igazságot vajmi kevésszer találhatjuk meg bennük. Pedig Kurucznak nem lehetnek illúziói a hazugság eredmény essóg ével kapcc riatban. Többszörösen büntetett előéletű, nem egy vallomását vették jegyzőkönyvbe. Legutóbbi bűncselekményei azt bizonyítják: nemcsak a stílusán, hanem — ami ennél sokkal fontosabb — az életfelfogásán sem változtatott. latvezetők ceruzát ragadtaüt hogy kiszámítsák, mikor járnak jobban, arra nem gondoltak; ez végül is bumeráng? — A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat októberben a vagonok ötvenkét százalékút rakta ki késéssel — mondta Kézdi László. — Novemberben pedig kénytelenek voltunk negyven, kocsi kényül zerki rakásával »besegíteni«. (A KISZ-es fiatalok segítettek.) Mégis rengeteg szemrehányást kaptunk ettől a vállalattól: a vasút nem szállítja időre az anyagot — mondták. A TÜZÉP is 'bennünket okol, ha bajok varrnak a téli tüzelővel. Pedig e két hónapban szállítmányaiknak több mint a felét rakták ki késéssel. Nagyon kevés eiienpa» dával szolgálhatok. Legkorrektebb fuvarozta tónk a Tanácsi Építőipari Vállalat és a Textitművek. A többiek szabadon garázdálkodnak — mert ezt nem tudom másnak nevezni —, és figyelmen ldvül hagyják, hogy nem elég csak a közvetlen vállalati érdekeket I kabátomat meg a százasomat. Itt állok egyetlen fillér nélkül. Segíts ki, légy szíves... Ekkor már gyanút fogott a mecénása; ezzel a Kurucczaü mündig történik valami.., így jobbnak látta megtagadni a kérést. A fiatalember októberben kilépett^ a munkahelyéről, al- kami munkából tartotta el magát. (Csak annyira volt szüksége, amiből a napi italszükségletét fedezni tudta.) Családjában esküvőre készülődtek. Jó üzletet remélt... Az örömanya nevében lew- let írt és azzal fölkereste egyik rokonát. A levélben ez állt; »A lakodalomra szükségünk lenne egy kis élelemre, zsírra meg készpénzre is«, A rokon szíves-örömest összecsomagolt ezt, azt, meg háromszáz forintot is átadott a fiatalembernek. Kurucz az »ajándékot« eladta, pár napra elég volt a pénz a kocsmákba... Nemcsak a rokonait, hanem nézni. Csupor Tibor Á cellatársát is becsapta 9. Amikor nálam járt, valóban nem akart találkozni az ottani kolónia egyetlen tagjával sem. Vlagyimir Iljics mindenkivel találkozott Plehanov semmiről sem kérdezősködött, ő már mindent tudott, és ő maga mesélt. Oroszosán pazar tehetségű és európai műveltségű emoer lévén szerette fitogtatni ékes, szellemes beszédét És nyilván éppen az elmésség kedvéért: kegyetlenül éreztette külföldi és orosz eivtársainak fogyatékosságait. Ügy véltem, hogy el- mésségei nem mindig sikerültek. Csak a sikerületlenek maradtak meg emlékezetemben: »a mértéktelenül mérsékelt Mehring*, -az önjelölt Enrico Ferro, akiben egy lat vas sincs~ —- ez a szójáték azon alapul, hogy a ferro vasat jelent, És valamennyi ilyesfajta volt. Általában lenézően bánt az eirr.l>erekkel, persze nem úgy, mint egy isten, de egy kissé hasonló módon. Mint igen tehetséges írót és a párt alapítóját — mélyen tiszteltem, de nem rokonszenveztem vela Túl sok »arisztokratizmus« rejlett benne. Az is lehet, hogy tévesen ítélem meg. Nem szeretem különöseimen a tévedéseket, de mint m.ndenki, én is tévedhetek. Noha auni tény, az tény: ritkán találkoztam két, egymástól annyira elütő emperrel, mint Piehanov és Lenin. S ez természetes is. Az egyik befejezte a régi világ lerombolásának munkáját, a másik pedig már elkezdte az új világ építését Az élet olyan ördögi ügyességgel van elrendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen őszintén szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestül eltorzító lélekhasadási kényszer, hogy szeretni csakis gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket. Oroszországban, abban az országban ahol a »lélekmen- tés« általános módszere a feltétlen szenvedés, egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, senki mást nem ismerek, aki annyira mélyen és erősen gyűlölte, utálta és megvetette volna az emberek szerencsétlenségét, bánatát, szenvedését, mint Lenin. Ezek az érzések, az élet drámáinak és tragédiáinak ez a gyűlölete az én szememben különösen magasra emelik Vlagyimir Iljics Leninit, annak az országnak a fiát, ahol a szenvendés dicsőítésére és szentté avatására a legtehetségesebb evangéliumokat írták, és ahol a fiatalok az apró, köznapi drámák tulajdonképpen egyforma leírásával telezsúfolt könyvek szerint kezdik életüket Az orosz irodalom Európa legpesszimistább Irodalma, nálunk minden könyv arról az egyetlen témáról szól. Arról, hogv miként szenvedünk fiatalságunkba!? és érett korunkban: az értelem hiányától, az elnyomatástól, a nőktől, a felebaráti szeretettől, a világmindenség rosszul sikerült rendjétől. öregkorunkban pedig életünk során elkövetett hibáink tudatától, hiányos fogaink, az elégtelen emésztés és a halál elkerülhetetlensége miatt. Minden orosz, aki »politikáért« legalább egy hónapig ült vagy száműzetésben töltött el egy évet, szent kötelességének érzi, hogy megajándékozza Oroszországot szenvedésének naplójával. De mindmáig senkinek sem jutott eszébe könyvet írni arról, hogyan örvendezett egész életéiben. Minthogy pedig az orosz ember hozzzászokott, hogy kigondolja az életét, de berendezni rosszul tudja, ezért nagyon valószínű, hogy egy boldog élet könyve arra tanítaná meg, hogy egy olyan életet hogyan kell kigondolni. Az én szememben Lenin éppen azért volt kivételesen nagy, mert engesztelhetetlenül, olithatatlanuil gyűlölte az emberek bajait. Lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Ezt az alapvető jellemvonását a materialista ember harcos optimizmusának nevezném. S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írandó Emberhez. 1917—1918-ban Leninhez fűződő kapcsolataim korántsem voltak olyanok, amilyennek szerettem volna, de nem lehettek mások. Lenin politikus volt. Teljességgel magáénak mondhatta azt az élesen kidolgozott, Divatos dolog pellengérre S állítani az emberek hiszékenyamelyre ) ségét. »Gondolhatták volna, egy f láthatták volna... és így toelvhű látásmódot, feltétlenül szüksége van olyan hatalmas, súlyos hajó? váhb. De mit mondhatunk kormányosának, mint amilyen * most' ‘;«™kor Kurucz egyik volt az ólomsúlyú, paraszti Orosz-? cellatársát is »átverte«. Akiország. é rőt egy pillanatig sem mer. ' f nénit állítani, hogy naív léE?n viszont alkatilag utá-i Kurucz tavaly október- lom a politikát Nemigen hi-i ben fölkereste ezt a férfit és szék a tömegek értelmében i közölte vele, hogy házat altar általában, és különösen Mffli váslrotol a községben. Csak a paraszttömegek értelmeoen j 6gy baj yan, „Pestről jövet a Az értelem, ha nem irányít- i vonaton ellopták a pénztárcája egy eszme, korántsem f így még a hazautazásra olyan erő, amely alkotó módon hatolhat be az életbe A tömegek értelmében nincs eszme egészen addig, amíg nincs meg benne valamilyen egyén érdekközösségének tudata. Évezredekig a jobb iránti* törekvésben él a tömeg. Ez< sincs pénze«. S volt cellatársa az erszényébe nyúlt. — Háromszáz elég lesz? Kurucz pár nap múlva ismét tiszteletét tette. Űj látogatás, új mese.- Motorral Kanosvárról Egerbe utaztam, ahol karamboloztam. A rendőrség bevitte a törekvés azonban tulajdon? az őrsre a motoromat, a bőrhúsából megteremti a raga-* dozókat, akik rabságba döntik, a véréből élnek. S ez ily is lesz mindaddig, amíg a tömeg tudatára nem ébred, hogy a világon csak egyetlen egy erő szabadíthatja ki a ra-J j gadozók rabságából: Lenin'1 igazságának ereje. Amikor Lenin 1917-ben Oroszországba érkezve közzétette »téziseit«, azt hittem, hogy e tézisekkel a politikaí-f lag képzett munkásoknak? számszerűen jelentéktelen, minőségileg hősies csapatát és az egész őszintén forradalmi értelmiséget áldozatul dobja oda az orosz parasztságnak, s Oroszországnak ez az egyetlen aktív ereje mint egy maréknyi só fog beleszóródni a falu sótlan mocsarába, és nyomtalanul feloldódik, felszívódik - benne, mit- sem változtatva az orosz nép lelkén, életformáján, történelmén. az élettárs-át is megkárosította.' Egy átiratommá! élettársa re- tikúljéből ■ háromszáz forintot emelt ki, pár hétig aztán jobbnak látta nem mutatkozni Amikor ismét találkoztak, már élettársa fehérneműit is ellopta. És hogy teljes legyen a sor: az ősszel egy kerékpárt is »megléotrtet't«. A BÍRÓSÁG megállapította, hogy Kurucz László rendkívül veszélyes a társadalomra. Visszaeső bűnöző, az eddigi szabadságvesztések sem bírták jobb belátásra. A Kaposvári Járásbíróság dr. Balajthy Sándor tanácsa kétévi és nyolchónapi szigorított börtönre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlott és védője föllebbezett az ítélet ellen. Pintér Dezső AT 848 Super Nova (Folytatjuk.) Értesítjük a televíziót vásárló közönséget, hogy a közkedvelt, nagy teljesítményű AT 848-as készülék, a MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI ELLENŐRZŐ INTÉZET 1970. I. 15. U-562. számú és a KERESKEDELMI MINŐSÉGELLENŐRZŐ INTÉZET 1970. I. 26. III./1096—4 számú jogosítványa alapján ISMÉT FORGALOMBA KERÜL. Köszönjük mindazok türelmét, akik előjegyzésükkel megvárták a készülék forgalomba hozatalát. Kérjen színes Ismertetőt a szaküzletekben vagy közvetlenül a gyártól. ORION VEVŐSZOLGALAT Budapest, 10. Pf. 84. (9830) I FI 'OHOGTI NÉPLAP jj Vasárnap, 1970. február 15.
