Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
Emlékezés Rudnayra és Medgyessyre Tizennégy készülék a IX. kerűletbffl A Somogyi Múzeum sorozat 14. és 15. füzeteként a napokban két érdekes képzőművészeti tanulmány jelent meg. Mindkettő a neves művészettörténész, László Gyula tollából. A Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére visszaemlékezés-sorozat, amelyet a szerző — az egykori tanítvány — elemző értékeléseik fonalára fűzött fel. Ámbár, hangsúlyozza egy helyen: a mű igazi szerzője maga Rudnay Gyula, szavainak közvetlen idézésével és tanításának barátaiban megmaradt emlékezetével. Bevezető soraiban »kései siratóinak« jelzi tanulmányát László Gyula, felidézve a tanítvány egykori konfliktusát és megbékélését a megbocsátó Mesterrel. Emléke megkövetéseként született meg ez a visszaemlékező elemzés. László szerint Rudnay életműve egyenetlen. Csodás alkotások váltakoznak benne közömbösökkel, pontosan azért, mert a Mester bízott festői; ösztönében és gyenge munkáit is kiadta kezéből. A csücsök — a Nagybábonyi utca, a Pihenő hegedűs, a Csipkeken- dős nő, és sok más műve is — azonban nemcsak maradandó alkotások, hanem elhihető erővel szólnak minden humanizmusra fogékony nemzedékhez. E remekművek Rudnay Gyulája jelenik meg a tanulmány fejezeteiben. Életéről, egyéniségéről az önéletrajzi részleteken túl számos neves kortárs: író, művész, újságíró, esztéta és tanítvány visz- szaemlékezéseit közli a szerző. Ezek tükrében ismerkedhetünk meg a Mester lakásával, műtermével; jellegzetes szokásaival, színes, gazdag és eleven egyéniségének számos jellemző villanásával. Részben a szemtanúk hiteles szavai, részben a mesterről szőtt szinte mikszáthi humorú történetek derűs anekdotái realizmusa nyomán. S hadd idézzek közülük itt egyet. Azt, amikor Rudnayra került a sor a templomban, úrvacsora közben. »0 bort látván megfeledkezett arról, hogy hol van és miért. Ráköszöntött a papra a kehellyel: »Proszit!■« ... A fpipvtt második részéxx JvJvZei ben tanítványai körében ábrázolja a mestert László Gyula. Hangsúlyozza itt egyebek közt a Mester egyik tanítását, hogy igazi tanítómestere a magyar művésznek — igaz és csodálatos lelkiségével — mindig a magyar nép legyen. Rudnay oktatási-nevelési rendszerének, módszereinek értékelése után a sajátos világú és tehetségű alkotóművészt ábrázolja László Gyula: a vászon előtt. Bensőséges vallomásokkal és sok eddig alig ismert vagy teljesen ismeretlen adattal, életrajzi mozzanattal, sőt intimitással ismerkedünk meg HUMOROS MINIATŰRÖK Leiter Jakab és társai Hiába mondja a magyar közmondás, hogy «-aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul« — mindig akadnak vállalkozó szellemek, akik alapos nyelvtudás nélkül is vállalkoznak idegen nyelvű művek fordítására. Nem tokkal több, mint száz éve valaki (borítsunk fátylat a nevére!) egyszer a Jakob’s Leiter (Jákob létrája) kifejezést Leiter Jakabnak fordította, s azóta az ilyen fordítási szarvashibákat leiterjakabnak hívják. A leiterjakab kiirtha- tatlan, mint a sajtóhiba, s közeli rokonságban áll a bakival. Aki figyelemmel olvas, szinte naponta szedhet össze egy csokorravalót a leiterja- kabokból, amelyek sokszor bosszantják, legtöbbször pedig megnevettetik az embert. • • • Egyik nagy napilapunk köz- gazdasági rovatában Big Five címmel a legnagyobb hat angol bank pénzügyi eredményeiről számolt be. Csak az volt a hiba, hogy five nem hatot, hanem ötöt jelent. * • • A magyar újságok egy része 1938-ban nagy örömmel közölte a magyar olvasókkal, hogy Dohnányi Dante Simone című operáját bemutatja a bécsi Staatsoper. A baj csak az volt, hogy ilyen című operát Dohnányi sosem írt, de megírta fiatal korában a Simone néne című operát, s a német nyelvű híradás Tante .imone-jét fordították Dante Simone-jára. A zenetörténészeknek nem kis fejtörést okoztak ezzel. • • • Az sem tudhatott nagyon franciául, aki az Esti Kurírban feladta a következő hirdetést: »Dame francaise dési- re emploie pour voyage ou enfants.« Magyarul: »A hölgy útikísérő szeretett volna lenni, vagy pedig gyerekeket akart.« Persze nem tudjuk, hogy mire kapott ajánlatot. • • • A Toll, Zsolt Béla folyóirata a kor egyik legjobb esszéistájától közölt cikket, amely látvány Lajos irodalmi érieméit mütaUa, s amelynek Hatvány Lajos aligha örült. Volt benne ugyanis egy mondat, amely így hangzott: »Szerencsés keze van, mert ahova nyúl, ott aranyérre bukkan«, A járatlan olvasó ezek után joggal gondolhatta, hogy Hatvány Lajos orvos volt — és nem író. • • • Nem véletlenül, hanem elbocsátott újságírók szándékos tréfájaként jelent meg a Szegedi Napló 1932. június 9-i számában a következő híradás: »A szegedi egyetem tanárai ma adják át a polgár- mesternek Mussolini mellszobrát, amelyet M. Angeló, a kiváló olasz szobrász készített. A szobrot abból az alkalomból nyújtják át, hogy a város a múlt hónapban, mint emlékezetes, szíves vendég- szeretettel fogadta Cavotír olasz tudóst, volt miniszter- elnököt. Ebből az alkalomból a neves publicista, G. I. Cer- ro szerkesztésében Rómában megjelenő Acta Diurna című lap közli a fogadalmi templom képét...« A kaján újságírók igen jól ismerhették volt szerkesztőjük tájékozatlanságát és felületességét, aki a képtelen hírt, amely .ele volt anakronizmusokkal, tényleg közölte. M(ichel)angeló, aiki 1564-ben halt meg, nem készíthetett szobrot az olaszok hírhedt Ducejáról, aki 1883-ban született, s Cavour nem járhatott 1932-ben Szegeden, hiszen 1861-ben már halott volt. Cicerót pedig mindhárom személytől évszázadok választják el, s az Acta Diurna aligha közölhette a szegedi templom fényképét, mert ebben az időben (Julius Caesar idején) Szeged még mint város nem létezett. A (szándékos) baklövések ekkora halmaza párját rifikitó a magyar sajtó történetében. • • • A leiterjakabok és egyéb újságírói baklövések gyűjtését és közreadását Agai Adolf honosította meg a Borsszem Jankó hasábjain, de olyan gazdag anyag állott állandóan a rendelkezésére, hogy külön rovatot kellett nyitnia az elírásoknak (bakiknak), a fordítási csodabogaraknak, a sajtóhibáknak és a katedrái álbölcsességeknek. A lap sikerének kivívásában ezeknek az írásoknak igen nagy volt a szerepük. Napjainkban a Ludas Matyi tesz közzé időről időre egy-egy csokorravalót, olvasóinak őszinte derültségére, bizonyítékául annak hogy a leiterjakab tényleg halhatatlan, Rudnay ars poétikájával ás művészi-emberi világával kapcsolatban. Emberközelből és a tanítványi tiszteletadás mély őszinteségével. A szerző másiik tanulmánya, a Medgyessy Ferenc grafikái is somogyi vonatkozású. Üj megközelítése a XX. századi nagy magyar szobrász alkotó egyéniségének. László Gyula ebben a munkájában is új reflexiók fényébe állítja elemzésének alanyát. Medgyessy Rippl-Rónai barátsága révén és — ennek az emlékét hirdető — kaposvári szobrai miatt is kedves itt Somogybán. Rajzai és egyáltalán a rajzok szerepe Medgyessy művészetében, életművében azonban nálunk is épp oly kevéssé ismertek, mint általában. Ebből a tanulmányból tudjuk meg. hogy több mint 3000 rajzot őríz a művész özvegye; számos hasonló műve került múzeumokba és a műgyűjtőkhöz, és ki tudja, hány lappang ma is sokfelé. De milyen ösz- szefüggés van e rajzok és a szobrász Medgyessy művészete között? Ennek elemzésére vállalkozik László Gyula tanulmánya. Fontos szerepet kap benne a két jó barát, Rippl-Rónai József és Medgyessy Ferenc kapcsolata, valamint a szerző és Medgyessy beszélgetése, levelezésük több részlete: a rajzról. Ilyen természetű szubjektív vallomásokkal ébreszti fel érdeklődésünket a szerző: » ... közben orvos lettem, azután egy merész kanyarodással festőnek készültem, míg végre befutottam szobrásznak — folytonos rajzolások között... A rajzból lesz a dombormű. A domborműből a szobor. Szorosan közel állnak egymáshoz. Egyik a v\ásikat táplálja. Nem tudnék egyiktől sem elszakadni — hadd szolgálják egymást, amíg lehet...« — nyilatkozta egy helyen már élete alkonyán a Mester. A továbbiakban a rajzok természetével foglakozik a művészettörténész megállapítva, hogy »Medgyessy rajzai igen nagy tömegükben ceruzával lejegyzett szobor-gondolatok, s éppen ebben különböznek az önálló grafikai lapoktól.« A tanulmányhoz kapcsolódik, rövid kísérő szöveggel. S mint László Gyula is hangsúlyozza: »a Mesternek ez a 31 rajza »e füzet igazi mondanivalója.« (Somogyi Múzeum füzetei, 14—15. sz. A Rippl-Rónai Múzeum kiadása.) W. E. A siófoki járás minden iskolája lévéiulajdonos Toókos Tibor Balatonszárszón átadja a televíziókészüléket. Nem újkeletű a barátság A budapesti IX. kerület üzemeinek. intézményeinek dolgozói gyakori vendégek voltak a siófoki járásban a tsz-szervezés idején és utána is. Amikor hivatalosan már nem beszéltek patronálásról, nem szakadt meg az elvtársi, baráti kapcsolat Bizonyítja ezt a IX. kerület legutóbbi önzetlen segítsége is: tizennégy televízió- készüléket ajándékozott a siófoki járás iskoláinak Az ajándékozók közt ott olvashatjuk a Posta Központi Javító Vállalat, a Posta Kísérleti Intézet, a KOHUSZ és a Tiiker Vállalat, a Kér. Ipari Vállalat I., a Belker Kölcsönző, az Elzett Gyár, a SZIM Esztergagépgyár, az ATEV Vállalat, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, a Faszobrász Ktsz, az ÁFOR, a Zöldért nagyvásártelepe és a Budapesti Húsipari Vállalat nevét is. Tegnap a Balatonszárszói Általános Iskolában részt vettünk a televízió átadásán, amelyet a I'^sta Kísérleti Intézete ajándékozott a pajtásoknak. Az ünnepségen többek között jelen volt Gada- necz György, a siófoki járási pártbizottság első titkára, Varga Gyula, a megyei tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője. Azsóth Gyulával, az iskola Postamunka igazgatójával beszélgettünk a tanintézet eredményeiről, terveikről. — A tanulók az iskolában eddig is figyelemmel kísérhették az Iskolatelevízió adásait, egy tizenkét éves, kis képernyős Duna készülékünk volt. Hogy ez milyen eredménnyel járt, arra csak egy példát említenék. Egy alkalommal meseelemeket sugároztak és a pajtásoknak azt a feladatot adták, hogy a meseelemékből fantáziájuk segítségével állítsanak össze egy mesét. Két ötödik osztályos kislány — Dervalits Éva és Hertlik Márta — »dolgozata« olyan szépen sikerült, hogy a televízió megjutalmazta őket — Hogyan készül az iskola felszabadulásunk 25. évfordulójára? — A falu huszonötéves fejlődéséről több mint egy tucat tablót készítettünk — itt láthatók a folyosókon —, és az iskola falán egy márványtáblát lepleztünk le. A márványtábla mögött egy írásos üzenetet helyeztünk el; akik huszonöt év múlva fel fogják bontani, , ■ minden bizonnyal sok érdekességre találnak benne. —■ Az AT 650-es Oriont a Posta Kísérleti Intézettől kapták. Ezelőtt tudtak egyáltalán erről az intézményről? — Tudtuk, hogy létezik, arra azonban nem gondoltunk, hogy pont ők fognak bennünket megajándékozni. Szeretnénk a továbbiakban is tartani a barátságot, jó munkával, szép eredmény; ■ kel meghálálni a készüléket. A Posta Kísérleti Intézett® Toókos Tibor személyzeti osztályvezető, szakszervezeti elnök utazott le Balatonszárszóra, hogy átadja a televíziót. — Intézetünk kis létszámú, százhatvan dolgozónk van. Eí az első készülék, amit iskolának ajándékozunk. A megismerkedés után az a benyomásom, hogy a mag jobb helyre nem is hullhatott volna ... Az Iskola tanulói kedves ünnepséggel, ének- és zenekari számokkal köszöntötték az ajándékozókat Az ünnepség után Gadanecx György, a siófoki járási párt- bizottság első titkára elmondta. hogy szombaton egy időben tizenhárom IX. kerületi intézmény és üzem adott át televíziókészüléket, a tizennegyedik átadására hétfőn kerül sor Balatonszabadiban. — A siófoki járásban így már egyetlen iskola sem maradt tv nélkül, több helyütt kettő Is akad. örvendetesnek tartom, hogy a IX. kerülettel nem szakadt meg a járás barátsága. sőt egyre erősödik. A tv-ajándékozást országszerte szívügynek tekintik. Előfordult, hogy gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezet is készüléket ajánlott fel. Mindenképpen jó, hogy azzal kellett foeadnunk a gesztust: köszönik. elvtársak, a járásban már minden iskola televíziótulajdonos ... Fin'ér Dezső E kifejezést szabómester apámtól hallottam emlegetni akkor, ha a megrendelő igen rövid határidőt szabott meg a munka elkészítéséhez. Ügy tűnik azonban, hogy az élet újabban tele van -postamunkákkal«. Hovatovább nem is lesz más határidő, mint »azonnal«, »postafordultával«, ha nem is így jelölve, de ezt jelentve. Tudom, felgyorsult az élet üteme, az is igaz, hogy akadnak esetek — nem is ritkán —, amikor valóban sürgős egy- egy jelentés, kimutatás elkészítése, valamely ügy elintézése. Nem ezekről szeretnék szólni tehát Hanem az olyan tárgyú felhívásokról, jelentési kötelezettségekről, amelyeknek teljesítéséhez a legnagyobb igyekezet mellett is bizonyos idő kell, de tárgyuk nem is indokolja a kapkodást. Mire gondolok? Üj továbbképzési forma alakul, javaslatot kell tenni részvevőkre. Határidő: 5 nap. Jelentés az intézmények ellátottságáról: 4 nap. Külföldi tanulmányútra javaslat: 4 nap. (Folytathatnám a sort, érdekes kimutatással is tudnék szolgálni, és nemcsak a saját munkaterületemről. De nem akarok egyetlen fölötte» vagy társszervemet megsérteni, mivel tudom, hogy az esetek jelentős részében csupán a továbbító láncszem szerepét töltik be.) Meg kell jegyeznem, hogy szétszórt vidéki munkahelyekről van sző, ahova személyesen, telefonon vagy levélben el kell juttatni az instrukciókat, meg kell hallgatni az érdekeit vezetőket vagy dolgozókat, illetve nem egyszer mindkettőjüket. Másrészt emberek sorsáról vagy egy terület fejlesztéséről kell dönteni. Sokszor 21 óra alatt — temérdek más tennivaló mellett! Gondolom senki nem vitaija, hogy az ilyenfajta »postamunka« szüli a felületes, hiányos, kevésbé megalapozott javaslatokat, véleményeket, jelentéseket, a kapkodó intézkedéseket. Nem a kényelmesség érdé kében emelek szót. De könyörgöm: nem lehetne egy kissé nyűgödtabban, megfontoltabban élnünk? Még a gyorsuló időben is! Érlelési szervezési időt kel! hagyni egy-egy feladat elvégzéséhez. Nem heteket, de legalább néhány zavartalan — azaz posta- fordulási idő nélküli! — napot. P. I* Milyen lesz a bal a főni nyár 1970-ben? ' (Tudósítónktól.) A somogyi part nyáiá kultu rális rendezvényei között ezúttal is a népművészet, a Ba- latan-kömyék folklórhagyományainak ápolása és bemutatása mellett főleg a komoly zene, a siófoki és a fonyódi Kálmán- és Huszka-tradíciók állnak előtérben. A somogyi napok keretében rendezzük meg a hagyományos balaton- földvári néptáncfesztivált június 18—X9-én. A buzsáki búcsúra augusztus 16-án kerül sor. A buzsákiak felépülő új szabadtéri színpadukon kívánják megtartani látványos műsorukat. Augusztus 23-án lesz az endrédi csipkevásár; augusztus 2-án pedig országo népi faragókiállítás szerepe! még a programban. A Balaton Táncegyüttes önálló estjét augusztus 3-án láthatjuk a siófoki szabadtéri színpadon. Az Állami Budapest Táncegvüttes Tavaszi szél című új műsorát hat alkalommal mutatja be a dél-balatoni szabadtéri színpadokon. Hat Cantus Pannonicus röshegyen a nyárra A hangversenyek előadói között világhírű külföldi művészek, Ji- rij Reinberger, Anton Heiller orgonaművászek mellett a legkiválóbb magyar orgonisták: Margillay Sándor, Lehotkn Gábor, Kovács Endre, Sebestyén János és énekművészek: Csajbók Terézia, Forgách Éva, Németh Aliz, Pavlánszki Edina, Szirmay Márta, Gregor József szerepelnek. És természetesen ismét hallhatjuk a legrangosabb énekkarokat, a Ma- gyar Rádió és Televízió Gyermekkarát, a Budapesti Madrigálkor üst, a Lórántffy Zsuzsanna leánykórust Boitka Valéria és dr. Csinyi László, il- ’etve Szekeres Ferenc és Ka- ‘anics Ilona vezérvle+*v?i. Erkel Hunvadi T ó'”’ó cin'"'’ operáiét a S7—•" N'—Színház mutótja be jú,!"« első tó- lében a siófoki szabadtéri színpadon. A könnyűzenei protmamr-'! az Országos Rendező Iroda gondoskodik: mintegy félszáz tánczenei műsort ódnak a bahangversenyt terveznek Kő- \ latonl szabadtéri színpadokon. SOMOGYI NEPLA? Vasárnap, 1970. január 18. 5
