Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

Falu — műveltség — fiatalság CÍM NÉLKÜL Nemcsak a XIX. század re­gényeiben fordultak élő ro­mantikus fogadások. Adódik ilyesmi nap ja tokban is. Hal­lottam egyről nemrégiben. Kiét barátom egy kiló babká­véba fogadott, hogy egyik na­pilapunk hírrovatában har­minc napon belül arról jele­nik-e meg több hír, hogy fia­talkorú huligánok ellen in­dult eljárás, avagy a mimi­kában, művészi tevékenység­ben, esetleg társadalmi cse­lekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik több közlemény. Blende a huligánhírekre fo­gadó barátom tűnt esélye­sebbnek. Hiaba, egy sdkvád- lottas por, mélyben idegbor­zoló intimitások tárulnák föl, még a szocialista sajtóban sqm ugyanolyan szenzáció, mint a Tudományos Minősítő Bizottság közleménye a meg­védendő kandidátusi disszer­tációkról. Aztán csöndes, ko­nok gyakorisággal az ifjúság becsülni való tetteiről beszá­moló hírék kerültek túlsúlyba. Ha lassan, ha kevésbé lát­ványosan is, végül derűlátó barátomat igazolta a hírek aránya, s övé lett a kiló kávé is. Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport mellett a népművelés az a terület,, me­lyen a fiatalok leginkább szá­mot adhatnak önképzésük eredményeiről, ott bontakoz­tathatják ki a legszínesebben tehetségüket, a népművelés kínálta lehetőségek segítenek legjobban egyéniségük tuda­tos és harmonikus alakításá­ban. Vajon mennyire él ifjúsá­gunk ezzel a lehetőségekkel ? Adatgyűjtés tanulságokkal A Művelődésügyi Miniszté­rium a közelmúltban az or­szág bét megyéjében és , Bu­dapest két kerületében meg­vizsgálta milyen szerepük van a közművelődési intéz­ményeknek az ifjúság — kü­lönösen a munkás- és paraszt- fiatalok — művelődésében, nevelésében, a szabad idő kulturált eltöltésében. Bár az adatgyűjtés során többnyire reprezentatív módszerek föl- használására kellett szorítkoz­niuk, a munka tanulságai job­bára országos érvényűnek te­kinthetők, mivel a vizsgált területeken összesen 220 ezer fiatal él, a másfél millió KISZ-korosztálybeli fiú és leány jelentékeny hányada. Az adatgyűjtők első figyel­met keltő megállapítása, hogy a vizsgált művelődési ottho­Öntevékenység Nem célom, hogy e vizsgá­lat adatainak mindegyikét megismertessem az olvasóval. Bár föltétien figyelmet érde­melne az ifjúsági klubok mind sűrűbb' hálózata, a fia- ' talok honismereti propagan­datevékenysége vagy az ifjú­sági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatot most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelődési tevékenységének egy-két vo­násáról! Ügy tűnik: ahol nagyobb a szükség, ott nagyobb a buz­galom is. A városi élet több szórakozást, önművelési lehe­tőséget biztosít, mint a falu jelen adottságai. Falun na­gyobb igény van ifjúsági klu- b kra. Jártam a tanyavilág­ban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz-iparos fiú veze­tésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemezbemuta­tókkal, helyismereti véleke­dőkkel, a tsz belső problémái­nak megvitatásával, közös színházlátogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek találóan viszont azt a figyelmet és anyagi támogatást, amit a fal­vak gazdasági vezetői az ifjú­ság ilyen irányú törekvései­nek szentelnek. Isten tudja miért, de egy nyolcadrangú labdarúgó-csapat támogatásá­ra hamarabb megnyílik a leg­több tsz kulturális alapja, mintsem egy 'falusi ifjúsági klub berendezéséhez járulná­nak hozzá néhány ezer forint­tal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, szí­nes, sokakat vonzó klubmun­Kr intis iöriÓMei j» gyik délután idegnyug- “ tatóként kölcsönvet­tem olvasni a fiam dugi- könyvtáráböl a »Félszemü gyilkos« című hitborzongató történetet. Éppen az első gyilkosságnál tartottam., mikor bejött a fele­ségemés letette mellém a le­velet, amit a' postás hozott. Fel se néztem a könyvből, ne­hogy kizökkenjek. Feleségem kitűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül távozott. A második hullát fogták ki a csatornából, amikor a fiam berontott. — Apu! Kellene nekem két forint füzetre. Fel se néztem a könyvből, zsebembe nyúltam, kitapogat­tam egy kétforintost, és oda­adtam a fiamnak, akinek ki­tűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül átvette a pénzt, és lábujjhegyen kisur­rant a szobából. Éjjel két óra körül, mikor a félszemű gyilkos a harmadik áldozatával is végzett, én is végeztem a könyvvel Meg­tudtam, hogy ki volt a »fél- szemű«, aki nem is volt fél- szemű, csak fekete kötést ra­kott a fél szemére, mikor »munkában« volt. Ezzel ve­zette félre a detektíveket. Ezek után megnyugodva tértem nyugovóra, tje előbb a könyvet visszatettem a dugi- helyre. Aztán a biztonság kedvéért benéztem az ágy alá és a függöny mögé, hogy nem rejíözik-e ott valaki. Másnap nehezen ébredtem, és a napom is keservesen telt el. Este a fiam elém állt. — Klassz krimi volt, ügyi? — Miről beszélsz? — Hát a könyvről, amit kölcsönveitél tőlem. — Honnan tudod? «r» ámkacsintott. ®* — Láttam, mikor teg­nap bejöttem pénzt' kérni. Ügy bele voltál zuhanva, hogy kétforintos helyett öt­forintost adták — Bn pénzt adtam neked? — Még erre sem emlékszel? Kahgt, apu, rád ekkora ha­tással van a krimi? — Arról beszélj inkább, mi történt, az ötforintossal? — Vettem rajta egy új kri­mit. Da azt úgy éldugom, hogy sose fogod megtalálni. Nem neked való. (T. U kát többnyire ott találtam, alakulásáig elsősorban a fia- áhol a klubhelyiség megte- talok öntevékenysége volt az remtésótől a i programok ki- alap. Nehéz fiatalság nők látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió volt, s’ a látogatók tömegének kétharmada a fiatalok közül került ki. Az adatok analizá­lása azonbn már nem ad ilyen egyértelműen pozitív képet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a ’mű­velődési otthonokat. Három­negyed részük főként a tánc­mulatságok részvevőjeként javítja a statisztikát. Nem ke­vés az olyan fiatal, aki egyál­talán el sem jut e művelődési intézményekbe. A két megye ismeretterjesztő szakköreiben összesen 3500 KlSZ-korosz- tálybeli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakköreiben összesen 3000. Viszonylag kevés e terüle­teken a műszaki-technikai szakkor. Keserűén panaszolta nem­régiben egyik falusi művelő­dési otthon igazgatója: —p Elment a kedvem az egésztől. Nekem még a ta­nács öreg hivatalsegédje is dirigálni akar. A tsz-einök mindig viccekkel üti el, ha a gondjainkról beszélek neki, s a végén a minap is azt mond­ta: anyádnak meg azt üze­nem, hozza vissza a hurka­töltőket, mert holnap nálunk is disznóölés lesz. A panasz gyökere: az iga: gató mindössze h úszóimé; éves, mindenkinek ■ atyafia, a tsz-elnök az unókabátyja, a tanácsi hivatalsegéd a ke­resztapja; az egész falu csak Pajánalt szólítja. Igen, falun még mindig nem könnyű a fiatal népmű­velők helyzete. A gazdasági és politikai vezetők nem k s hányada csak papíron fogadja el őket partnerül. Ebben a fa­lusi hagyományoknak csak­úgy része van, mint a helyi vezetés elöregedésének. A fő­iskoláról kikerült friss diplo­más népművelőknek bizony sok időt kell eltölteniűk egy helyen, s nem kis eredménye­ket kell elérniük ahhoz, hogy a hajdani «-rektor iiram"-ék tekintélyéhez hasonlót vívja­nak ki maguknak. Bizonyosan ez a felismerés is szülte azt az intézkedést, hogy a nép­művelőknek pályájukat több­nyire a megye vagy a járás székhely én kell kezdeniük. Napjainkban a hivatásos népművelők egynegyede ke­rül ki a fiatalok közül. A fa­lu ma sem jut annyi korsze­rűen képzett könyvtároshoz, művelőd ésiotthon-igazgatóhoz, mint ahányra szükség volna. Ebben az előbb említett ókon kívül az is szerepet játszik, hogy a népművelők megbe­csülése az esetek tekintélyes részében csak a hivatalos ün­nepi beszédekre és a kitünte­tések ritka alkalmaira korlá­tozódik. Ki hinné például, hogy a falun megtelepedni óhajtó ifjú könyvtáros 1 nem részesedhet abból a lakásépí­tési hitelakcióból, amely a pe­dagógusok ilyen gondjain nem lebecsülni való eredménnyel enyhít. Nem szívesség Egy levélből idézek (szerző­je S. I. tsz-adminisztrátor L.-ből): »Nálunk, ha az ifjúság bár­mi problémája szóba jön, mindjái-t azt mondja az elnö­künk: már megint valami van a fiatalokkal. És aztán kiro­han a fogatosokhoz vagy át­megy a tanácshoz. Még az időt is sajnálja tőlünk. Pedig ő már hatvarikilenc éves, és a fiatalok között ott van, aki egyszer elnöke lesz majd a tsz-nek. Meg ott vannak azok, akik átveszik a munka, a ve­zetés minden gondját és ha­talmát Hogy lehet az, hogy egy csikó felnövekedését ány- nyi türelemmel és törődéssel kíséri, a mi fejlődésünk pe­dig csak annyi neki, hogy ••már megint valami haj van«?. A legutóbbi »valami" az volt, hogy a Röpülj, pávai megyei győzteseit szerettük volna meghívni a tsz-klubba, de nem jutott idő a dolog megbeszélésére..." Az Ifjúság művelődésének kérdésével foglalkozni — egyetlen falusi vezető részé­ről sem szívesség. Ugyanolyan fontos része a korszerű falu megteremtésére irányuló munkának, mint a boltháló­zat kiépítése, az orvosi mun­ka föltételeinek biztosítása, vagy a közművesítés. Talán nem js‘véletlen, hogy annyira hasonlít a . két szó: közművesítés — közművelő­dés... Bajor Nagy Ernő Csonka Béla (Kaposvár) (Bronzérem) (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) Rares János: TÉLI MŰSZAKBAN Bekecsem nyakát szó rosabbra fogva Hideg padlástéren várok toporogva. Haragvón bőg a szél, sodródva hull a hó, Karmol a jégszilánk fagytenger most a tó. Kéménypillér véd meg, mint apját hú fia; Csillag-csipkét hint rám a fagyos szarufa. Hófelhők alatt varjúcsapat vonul, Elhal a károgás és * kertre huXL----------Kőműves szerzámom hó közül kandikál; M egfagyott a habarcs és az úton a sár. Dermedtek a falak, zúzmarának a fák, Háztetők csillognák, mint ezüst violák. A kézzel írott könyv, a kódex vagyonokat ér. A könyvnyomtatás korai ter­mékei, az ősnyomtatványok ugyancsak drágák voltak; ép­pen ezért nem egy könyv­tárban az olvasópulpitushoz láncolták. A könyvnyomtatás fejlődé­sével a könyv egyre olcsóbb lett, de a könyvlopások foly­tatódtak. Igaz, ’egnagyobb- részt ritka könyvek, könyv­drágaságok megszerzésére irányult; voltak, akiket az anyagi érdek, voltak, akiket a bibliamán könyvbirtoklási vágya ösztönzött erre. »Min­den könyvnek megvan a ma­ga sorsa« — mondja a latin közmondás, de minden könyvtolvajnak is! • * • A legrégibb magyar könyv­lopásról a 14. századból van tudomásunk. Bagomér liptói nemes három fia bejelentet­te L Károly királynak, hogy ismeretlen rablók betörtek a liptószentiváni Szent János templomba, és a kegyszerek mellett az egyház könyveit is ellopták. 1. Károly 1327-ben kelt oklevelében a turóczi konventet bízta meg az ügy kivizsgálásával, a könyvek azonban sohasem kerültek elő. « * » A könyvtulajdonosok a könyvek kötéstábláján vagy kolofonjában (záró szövegé­ben) szórtak átkot a könyv eltulajdonitójára — nem sok sikerrel. Arra is volt példa, hogy a megszállott könyv­gyűjtő egy-egy könyv meg­szerzése érdekében nemcsak lopott, de gyilkolt is. J. G. Tinius, doktori foko­zattal rendelkező teológus, aki nagy tudása mellett 30-t- 60 ezer kötetes könyvtáráról volt híres, a könyveket néni értékükért, hanem tartalmu­kért szerette é$ gyűjtötte. Hogy újabb vásárlásokat esz­Hírhedt könyvlopások közölhessen és hogy ehhez pénzt szerezhessen, a gyil­kosságtól sem riadt vissza. Zsákmánya háromezer tal­lér volt, amelyből nemsoká­ra nagyobb könyvtárat vásá­rolt. A véletlen azonban bíró elé juttatta, s tíz évig tartó per után — mivel a bizonyí­tékok nem voltak valami meggyőzőek — 12 évre ítél­ték. Mire a börtönből kisza­badult, könyvtára addigra már szétszóródott. Don Vicente nem a tar­talmukért szerette a könyve­ket 0 antikvárius volt. Ér­tette a mesterségét, és ritka­ságaitól sosem akart meg- , válni. Amikor egy 1482-i ki­adású, spanyol nyelvű uni­kum bukkant fel, konkur- ren5€ elhalászta az orraelőL Az új tulajdonos boltja azon­ban leégett, s benne holtan találták a könyvkereskedőt is. Dem Vicente végül a tör­vény kezére került, s kide­rült: hol azért gyilkolt, hogy egy-egy ritka könyvet meg­szerezzen, hol meg azért, hogy a tulajdonát képező ritka könyvtől ne kelljen megválnia- A bíróság halál­ra ítélte. Vicentet nem is ez bántotta, hanem az, hogy ar­ról a spanyol könyvről a tár­gyalás alkalmával kiderült: nem is unikum.. • • • Libr' Cornucci gróf, az Olaszországból Franciaor­szágba emigrált tudós nap­pal könyvtárvizsgálatokat tartott, éjjel pedig lopott. Évek sorár. értékes kézirato- és könyvritkaságok ezreit emelte el; például egy érté­kes Dantei-kódexét Egy névtelen feljelentés vetett véget működésének. Eleinte nem hittek neki, és Libri 18 láda könyvvel Lon­donba szökhetett, ahol a könyveket aukcióra bocsá­totta. Távollétében 10 évi fegyházra ítélték, de ezt so­sem ülte le. Vagyonát azon­ban rítékozolta, és szegény emberként halt meg 1869-ben Firenzében. • • • Passionei kardinális svájci útja alkalmával (1721) egész sereg könyvet vitt el a tu­lajdonosok tudta nélkül »em­lékbe". Chavin de Maian tu­dós 1340 és 1858 között a pá­rizsi császári könyvtárt és a Bibliothéque Genévie könyv­tárt fosztogatta. W. B. Lind­ner (1814—1876) német teo­lógus könyvlopásai ugyan­csak fennmaradtak a könyv­tártörténetben. Dániel Gott­fried Moldenhauer teológus, később dán államtanácsos és a koppenhágai könyvtár munkatársa ugyancsak nem tudott ellentállni a ritka könyvek csábításának. Ügy látszik, ezek az egy­házi férfiak a »Ne lopj!"-ról teljesen megfeledkeztek. • • • A könyvtártörténet egyik ismert könyvlopásd esete a pétervári volt. Dr. Pichler Alajos bajor pap, akit az ortodoxia iránti vonzódása miatt kiközösítet­ték az egyházból, Oroszor­szágba menekült, és 1869-ben a cári könyvtárban nyert al­kalmazást. Szabad kutatási joga volt, s a könyvtársza- balyzat ellenére engedélyt kapott arra is, hogy tórít- vény ellenében haza is vi­hessen könyveket Az érté­kes könyvek egyre-másra tűntek rí a könyvtárból. A könyvtár együk alkal­mazottja, Szobolcsikov felfi­gyelt arra, hogy Pichler so­sem engedi felsegíteni a ka­bátját, s egyszer azzal az űrüggyel, hogy piszkos a ka­bát végigtapogatta a tudóst A kabátban könyvek voltak. Pichler lakásán pedig 4372 könyvet találtak, de a könyv­tárban kölcsönzési cédula nem volt róluk. Sőt! A könyvtár pecsétjét minden könyvből eltüntette, s he­lyükbe »Ad Bibliotecan Dr. Pichler" feliratú exlibris ke­rült Az 1871. június 24—25- én lezajlott tárgyaláson Szi­bériába szóló életfogytiglani számkivetésre ítélték. 1873-ban Lipót bajor her­ceg közbenjárására kegyrí­met kapott, és visszatért Ba­jorországba, ahol egy eszten­dő múlva meghalt Tettét a közvélemény bibliofil szen­vedélyével magyarázta. Hazánkban nagyobb könyvlopásakat nem jegyzett frí a könyvtártörténet Egy időben azonban az Egyetemi Könyvtár bevezette, hogy a professzorok halála után megbízottját kiküldte aiz el­hunyt lakására, s az ered­mény legtöbbször egy kocsi­ra való, a könyvtár tulajdo­nát képező könyv volt A professzorok munkáikhoz használták fel a kivett köny­veket, s legfeljebb azért nem siettek a visszaadással, hogy a friss könyveikről a konfcur- rens professzorok ne szerez­hessenek tudomást. Galaanfoes Ferenc SOMOGYI NÉPLAP faaáKB*, 1978. jfcnukr 1L B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom