Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

LEZÁRJUK A VITÁT MAI KOMMENTÁRUNK A tettek bizonyítanak majd KITÁRULÓ VILÁG Lapunkban 1969. aktober tő­én indítottunk vitát a megye agrárszakembereinek helyze­téről, Somogy mezőgazdaságá­nak szakember-ellátottságáról. Az volt a célunk, hbgy a kü­lönböző véleményeknek, ész­revételeknek, javaslatoknak nyilvánosságot biztosítva, így is segítsük megkeresni azokat a módszereket melyekkel ha­tékonyabbá tehetjük a mező- gazdaság — ezen belül is tőként termelőszövetkezeteink — szellemi tőkéjét. Nein arról vitatkoztunk, hogy szükség van-e a szakmai hozzáértés további fokozására, hiszen jól ismert tény, hogy Somogy szakember-ellátottsága az or­szágos átlagnál is lényegesen rosszabb. A vita inkább azt célozta, hogy egyrészt keres­sük meg azokat a visszahúzó, hátráltató tényezőket, melyek­nek következménye ez a saj­nálatos és több szempontból is igen hátrányos helyzet, más­részt a továbbfejlődésnek erre a sarkalatos pontjára irányít­va a figyelmet határozzuk meg a legfontosabb tennivaló­kat Mielőtt vitánk tartalmi ta­nulságait, tapasztalatait ösz- szegeznénk, szeretnénk megje­gyezni valamit. Ha a szakmai hozzáértés növelésével való tö­rődést annak alapján ítélnénk meg, hogy hány mezőgazdasági irányító, szövetkezeti vezető va«v egyszerű szövetkezeti tag fogott tollat azért, hogy jó­szándékú javaslatával, véle­ményével járuljon, hozzá kö­zös gondunk enyhítéséhez, ak­kor igen elszomorító képet alkothatnánk. A csaknem háromhónapos vita során ezen a fórumon tizenöt újságcikk jelent meg. Távol áll tőlünk a merev sta­tisztikai szemlélet, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy mindössze egy szövetkezeti el­nök, egy aktív főagnonómus és négy felsőbb szintű mező­gazdasági irányító írta le vé­leményét Természetesen hal­latták mások is a szavukat hiszen a szerkesztőségben tar­tott ankétem és a dél-somo­gyi szövetségben rendezett fia­tal szakemberek tanácskozásán sok szövetkezeti vezető, szak­ember elmondta észrevételét De mindemellett szerkesztősé­günk és a vitában megszóla­lók is arra számítottak, hogy e közérdekű probléma még több érdekeltet serkent írásra. Hangsúlyozzuk, hogy a véle­mények leírásánál vártunk többet, hiszen tisztában va­gyunk azzal, hogy alig van ma a megye mezőgazdaságá­ban olyan dolgozó, irányító, akit ilyen vagy olyan formá­ban ne foglalkoztatna a szak­mai vezetés fejlesztésének gondja. A vitáiban, az ankéten, a tanácskozásokon megszólalók­nak ' szinte mindegyike el­mondta, hogy szükségesnek, helyesnek és hasznosnak tart­ja, hogy a szakemberhelyzet ilyen fórumot kapott. Az egyik hozzászólásban például ezt ol­vashattuk: »-Miniden szakem­ber várakozással tekint a So­mogyi Néplap hasábjain folyó vita befejezése, illetve a vi­tából levonandó tanulságok elé.« Nos, elérkeztünk a vita ősz- szegezésúhez, s bár ez az; ösz- szegezes kritikai észrevétellel kezdődött, korántsem jelenti azt, hogy nem volt tartalmas, sok tanulságot hozó. Nem kívánjuk sorra fel­idézni mindazt, ami a csak­nem három hónap alatt e té­mával kapcsolatosan elhang­zott Azt azonban szükséges­nek tartjuk megjegyezni, hogy szóba került a szellemi tőke fejlesztésének csaknem min­den összetevője. A vita kiter­jedt a mezőga daság minden ágának szakemberigényére s a minden szinten való szakmai hozzáértés fontosságára. Vol­taképpen érthető és természe­tes is ez, hiszen a szakember­ellátottság fogalmát nem le­het leszűkíteni csak az agrár­mérnökre. Ahhoz, hogy a je­lenlegi kedvezőtlen helyzeten változtassunk, nem elegendő a szakembert csak »fogadni« egy üzemben: munkájához meg kell teremteni a megfelelő fel­tételeket is. S ebbe a foga­lomkörbe beletartozik a so­kat emlegetett lakáshelyzettől kezdve a szakmai továbbkép­zésig minden. Ahogy tehát a vita is tükrözte: rendkívül összetett, bonyolult feladatot jelent számunkra az az elha­tározás, hogy javítsuk me­gyénk mezőgazdaságának szakember-ellátottságát. Eb­ből következik az első tanul­ság: ilyen döntő fontosságú, komplex feladat jó elvégzésé­hez rendJsfjml nagy felelösség- é-zetre és céltudatosságra van szükség. Talán nem sértő így fogalmazni: az eddigieknél még nagyobb felelősséget kí­ván ez — a mezőgazdaságban dolgozóktól! A vitában nézetek, vélemé­nyek csaptak össze. Voltak, akik a szövetkezeti tagság szemléletével, voltak akik a vezetők pozícióféltésével ma­gyarázták a kialakult hátrá­nyos helyzetet. S akadtak, akik egyéb gazdasági, pénz­ügyi nehézségekre hivatkoz­tak. Mi úgy látjuk, mind­egyik ítéletalkotásban volt ko­rábban bizonyos igazság. Mert ma már más a helyzet.. Az előbb említett magyarázatok egyike sem elfogadható. A me­zőgazdaság jelenlegi fejlődésé­nek időszakában egyszerűen nem nélkülözhető a szakmai hozzáértés, a következetes közgazdasági elemzés — ha egyáltalán létezni akar egy üzem. Pozícióját az a szövet­kezeti elnök féltse, aki ezt nem ismeri föl idejében, ne pedig az, aki mellett megfe­lelő számú és képzettségű szakember áll! Ami pedig a tagságot illeti, azzal az elnökkel érthetünk egyet, aki ezt mondta: »■... a szövetkezeti parasztság elju­tott oda, hogy rábízza a veze­tőkre, hogy mennyi szakem­bert alkalmaznak — feltéve, na munkájuk megfelelő ered­ménnyel jár.« Sok szó esett a vitában a szakember nevelésről, a szak­ember-utánpótlás módjáról Bár néhányan ellenzik az ösz­töndíj-rendszert, véleményünk szeriint célravezető, biztos módszer ez! Természetesen akkor, ha kellő körültekintést tanúsít a gazdaság, és valóban *megnézi« figyelemmel kíséri, hogy kit taníttat, kinek bizto­sítja ezt a juttatást. Másrészt változatlanul hasznos volna a gyakornoknevelő gazdaságok kialakításával konkrétabban foglalkozni. (Ez az igény a vi­ta során határozottan felvető­dött.) Ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódik, hogy termelőszö­vetkezeteink elkészítettek üze. műk szakemberigényének táv­lati terveit. Ezeknek a ter­veknek megvalósítása rész­ben már folyamatban van, részben az elkövetkező idők feladata. Ezért ha valaha igen, akkor most igazán központi helyen áll a szakember-neve­lés és utánpótlás. Helyesnek tartjuk azt a megállapítást is, hogy nem elegendő szakszerű, szép jövőt ígérő üzamfejlesz- tési terveket készíteni. Alap­vetően fontos, hogy ennek a tervnek része legyen a szak­emberek számának és képzett­A község ellátásáért Nagyatád különböző részein találkozhat az idegen a Búza­kalász Termelőszövetkezet el- árusí tóhelyei veL Zöldségbolt­juk a Kossuth utcában és a vásárcsarnokban van, falatozó­juk a Széchenyi téren, csárdá­juk a Zrínyi utcában. — Igény jelentkezett a köz­ség részéről, hogy ilyen nagy mértékben segítsük Nagyatád áruellátását — tájékoztat Mé­száros József tsz-elnök és Roz- nik József, a melléküzemági tevékenység vezetője. — Szin­te minden tanácsülésen fölme­rült régebben ennek szüksé­gessége. Kertészetükben nyolcvan hollandi ágy és egy hajtatóház van. Nemsokára hozzákezde­nek egy újabb, modem, vas­vázas hajtatóház építéséhez is. Olaj íűti majd. Húsz hold zöldségesük termését elárusí­tóhelyeiken értékesítették. A hollandi ágyakból a primőr­áru is ezen az úton jutott a vásárlókhoz. Mivel Nagyatá­don nehéz munkaerőt kapni s a tagság átlag életkora 63 év, a múlt' évben Udvarhelyről szerződtettek tizenöt dolgozót a Búzakalász kertészetébe. A tsz-tagokat a növénytermesz­tésben foglalkoztatták. Néha azonban — egy-egy fontosabb munka elvégzésénél ők is se­gédkeztek a kertészetben. Ha * szükség megkívánta, egy nap &i.V niwniiiii'itlriófrnr'i« A Hollandi ágy készítése. kétszer is szállítottak friss árut a szövetkezet boltjaiba. A hat­százezer forintos bevételből százezer a tiszta nyereség. Közkedveltté vált Nagyatá­don a falatozóban és a csárdá­ban árusított hurka és kolbász. Tavalyi évük ebben is sikeres volt Kétszázhúsz sertést vág­tak le és dolgoztak fel az el­múlt esztendőben. Ottjártunk- kor is javában folyt a hurka­töltés. Havonta tizenöt-tizen­hat, 90—100 kilós sertést vág­nak le. A növekvő igényeiknek megfelelően az idén már há­romszáz vágást terveznék. A leendő háromfai sertéskombi- náiban száz kocájuk kap majd helyet Megoldották a község­ben dolgozó idegen munkaerő étkeztetését is. Húscsibe nevelésévé! is fog­lalkoznaik. Saját üzleteikben 30 ezer darabot értékesítettek, mintegy 620 000 forint érték­ben. f* U sógének fejlesztése is. Es még tovább: a terveken túl most már valóban a tetteken a sor! Ahogy ma már nem azon vitatkozunk, hogy kell-e a szakember az üzemben vagy sem, úgy hisszük: az sam le­het ma vitatéma, hogy szük­séges-« a szakember számára lakást építeni vagy sem. Ko­rábban már utaltunk rá, az el­múlt hónapok alatt több hozzászóló, is elmondta: jó munkát, megfelelő eredményt úgy várhatunk a szakembe­rektől, ha biztosítjuk neki a megfelelő feltételeket. Ebbe beleértjük a. szociális ellátást, az anyagi megbecsülést, — de ide soroljuk az erkölcsi elis­merést is! Nem a szélsőségek­re, a túlzott »ajnározásra« s nem a megfelelő szakembereit «megmentésére« • gondolunk, amikor ezt mondjuk, hanem a törekvő, a tenni akaró szak­mai irányítok megbecsülésére. A vita összegezésekor sok mindenről szólhatnánk még. Fölvethetnénk gondolatokat, amelyekre a hazzászölásokban nem érkezett válasz. Ám a vi­tát csalt a lap hasábjain zár­juk le. És ez korántsem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk to­vább a szakemberkérdéssel. Változatlanul figyelemmel kí­sérjük a megye agrárszakem­bereinek helyzetét, azokat a kezdeményezéseket, tetteket, amelyeket a szellemi tőke gya­rapításáért tesznek szövetke­zeteink — és természetesen bíráljuk a mulasztásokat is. A vitát lezárjuk abban a reményben, hogy az elhangzott észrevételek, véleményeit se­gítséget — esetlég tanácsot — adtak mezőgazdasági irányí­tóinknak. S ha a jövőben si­kerül gyorsabb ütemben nö­velni minden szinten a, szak­emberek számát, akkor úgy érezzük, nem volt hiábavaló fórumot biztosítani. . Lassan, szinte észrevétlenül eltűnnek újságjainkból azok a hírek, tudósítások és képes beszámolók, amelyek a Te­levíziót minden iskolának! mozgalom sikereiről számol­nak be. »Kihal« egy téma a sajtóból, s ez úgyszólván föl sem tűnik senkinek. Pedig most volna igazán érdemes odafigyelni, hiszen a hallga­tás egy bizonyos fokú telített­ségről árulkodik. Félreeső ta­nyákon, kis iskolák tanter­meiben, minden iskolában a kitáruló világ várja már gyermekeinket. Az Iskolatele­vízió sokszor elismert, magas szintű tevékenysége most kezd igazán értelmet kapni amikor már nemcsak a »ki­vételezettek«, , a városok já­rási székhelyek, nagyobb is- kolák tanulóihoz jut el is­mereteket, tudományt, techni­kát, egész világunkat feltáró adása., hanem minden gyer­mekhez az országban. S hogy Engem mégis az foglalkos* tat inkább, hogy kiket raga­dott meg a gondolat, kik vál­laltak munkát, fáradságot anyagi áldozatot a megyéban és azon kiv ál, hogy minden somogyi emberpalánta odaül­hessen lay 'ni, okulni a tv elé. Nos. ite'.'tz feladatra vál­lalkozna!hisz a paszta fel­sorolás is hasábokat töltene meg. De egy tény — s erről meg kdl emlékezni —•' a munkás* sz képviselői, a városi, sőt a fővárosi lakos­ság. állt mindenekelőtt a fa­lu ügye mellé.,Figyeljük csak, Textil müvek, VBKM Kapos­vári gyara. Nagyatádi Kon­zervgyár, Sütőipari Vállalat, Komfort ütsz, Cukorgyár, Ütépitö Vállalat, Kaposvári Ruhagyár. Mezögépgyár, Pa­tyolat, Kéményseprő Válla­lat, hogy csak néhányat. em­lítsek. Intézmények, mint a Rendelőintézet, az Ügyvédi Munkák örösstgg, a - Gépipari mit jelent ez a fényes ablak a legkisebb településen is — ezt. aligha lehet szavakkal méltóképpen kifejez;!. Mozgalom volt? kezdemé­nyezés? Akció? Mindegy, hogy minek nevezzük. Adott helyzetünkben — mozgalom nélkül ugyanis nem volt elég televízió — egy szükséges és jó gondolat kipattanásának eredménye, amely felvilla­nyozta az emberekét az egész országban — különös tekin­tettel városainkra... Nem ismerem az országos adatokat, de azt jól tudom, hogy a mozgalom kezdetétől Somogy megye 120 ajándék készüléket kapott. S ahogy a művelődésügyi osztályon tá­jékoztattak: ma már kivétel nélkül minden iskolának van televíziókészüléke. Óriást siker ez, s nem csodálom, hogy a 25. évfordulóra az a cél: legyen egynél több azo­kon a helyeken, ahol több épületben működik az iskola. Elérhető cél. Technikum is így tovább. Országos vállalatok, intéz­ményei:. budapesti cégek, olyanok is, mim a KÖZÉRT, a MALÉV, a csepeli KISZ, a SZOT Főigazgatóság, a bu­dapesti Karhatalmi ezred.' a Magyar Televízió, ’ vagy a, Kárvitosipcri Ktsz Mohács­ról(!) és így tovább. Köszöro" és elismerés — nem mondhatunk mást. hisz nagyszerű lett volt, önzetlen, közösségi emberekhez méltó áldozatvállalás. A 120 aján­dék készülékből azonban mi össze 15 somogyi terme­lőszövetkezet ajáml okozta meg megyénkben — . saját gyermekeit. Es ez a szám elszomorított. Karácsony volt nemrég. S én nagyon szégyellném ma­gam, ha keresztmama, a nagybácsi, a nagypapa aján­déka mellé nem tettem vol­na oda a magamét — saját gyermekeim karácsonyfája alá. .. J. B. Fejlődés és átrendeződés A REFORM PREMIERJE, az 1968-as esztendő — az elő­ző évekhez hasonlóan — rend­kívüli események nélkül telt eL A második évben, 1969-ben határozottabban érvényesültek az új módszerek előnyei és hátrányai is. Ügy tűnik, hogy az eredmények ritkábban ke­rülnek szóba. Pedig nem kis ügyekről van szó. (Meggyor­sult páldául a mezőgazdasági termelés és vele együtt a nemzeti jövedelem növekedé­se. Több mint másfél évtized után egyensúlyba került az ország külkereskedelmi, fize­tési mérlege.) Viszont gyak­rabban kerülnek terítékre a reform nyomán mutatkozó hi­bák. Sűrűn ismétlődő beszéd­téma, hogy mérséklődött az ipari termelés és termelékeny­ség növekedési üteme. Széles rétegeket közvetlenül érintett, hogy számos fontos termékből csökkent az árukínálat, szű­kült a választék, emelkedtek az árak a fogyasztási javak piacán. Zavarok támadtak a lakosság tüzelő- és a kohá­szat kokszellátásában. Kár volna tagadni: az ese­mények menetében időnként váratlan, kiszámíthatatlan for­dulatok adódtak. Többen ezért a spontán elemek gyarapodá­sát, a tervszerűség gyengülé­sét látják a reformban. Való­jában szó sincs erről. Máris bebizonyosodott, hogy a köz­ponti tervezés párosítása a piaci mechanizmussal növeli a tervszerű irányítás haté­konyságát. De a jelenlegi át­meneti időszakban óhatatlanul adódhatnak váratlan helyze­tek, előre ki nem számítható gazdasági folyamatok. Mint minden mélyreható, átfogó re­form, úgy a megreformált gazdasági mechanizmus is be­gyakorlást kíván. Időbe telik, amíg a vállala­tok és az állami irányító szer­vek helyzete, feladata, munka- módszere pontosan kialakul az új irányítási rendszerben. A vállalatok például megta­nulják az önálló tervezést és a piackutatást, tisztázhatják fejlesztési irányaikat, jövőbeni profiljukat, megszilárdíthatják egymás közötti termelési és kooperációs kapcsolataikat eb­ben az átalakulási időszakban. Mindennek elengedhetetlen feltétele az új, közvetett irá­nyítási módszerek hatásának érvényesülése, a gazdasági szabályozó rendszer főbb ele­meinek a szükséges finomítá­sokkal történő véglegesítése. Hogy az átállás és a velejáró bizonytalansági* tényezők pon­tosan mennyi időt igényelnek, ezt nehéz megmondani. Ez rajtunk, igényességünktől, az áltálunk diktált ütemtől is függ. Az idei, az 1970. év még minden bizonnyal ennek az átrendeződésnek jegyében te­lik el. És remélhetőleg a ne­gyedik ötéves tervet, az 1971. esztendőt már kiforrottabb módszerekkel, kialakultabb vi­szonyok között kezdhetjük. A reform módszereinek vi­szonylagos begyakorlása azon­ban a népgazdaság belső át­rendeződésének, intenzív fej­lesztésének csupán kezdetét, feltételét, kiindulópontját je­lenti, nem pedig betetőzését Olyan viszonyok kialakulására számítunk, amelyben meg­gyorsul a műszaki fejlődés, és bizonyos termékek 3— 4 óv alatt teljesen ki­cserélőditek. A tartósan veszteséges cikkek gyártása megszűnik, olcsóbban szerez­zük majd be őket, importból. Fokozódik az idehaza és kül­földön egyaránt keresett és gazdaságosan értékesíthető ter­mékek előállítása. A gazdasá­gi hatékonyság növelésének lényeges tényezőjévé válik a termelés szerkezetének gyor­suló ütemű gyökeres átalaku­lása. A TERMELÉS STRUKTÚ­RAVÁLTOZÁS A már elkezdő­dött Mindenekelőtt a korsze­rűtlen, a gazdaságtalan, a ke­véssé keresett cikkek gyártá­sa csökkent Alapjában véve ezért mérséklődött az ipari termelés növekedése is. De a korszerű, gazdaságos és kere­sett cikkek gyártásának növe­lése gyakori esetben már hosszabb időt: műszaki fej­lesztést kapacitásbővítést igé­nyel. A reform kapcsán mindun­talan szóba kerülnek az Iménti hatékonysági feladatok, szerkezeti változások. Tulaj­donképpen mit is értünk ezen? Népgazdasági méretekben a termelés-, vállalati szinten pe­dig a gyártmányösszetétel vál­tozásairól beszélhetünk. Anú a népgazdasági szintű folyama­tokat illeti, a várható válto­zások egy része többé-kevésbé már tisztázódott Közéjük tar­tozik például a szénhidrogé­nek (kőolaj és földgáz) fel­használási arányának növeke­dése a szén rovására. Vagy például a vegyipar gyors fej­lődése: a műanyagok térhódí­tása, a nitrogénműtrágya­gyártás növelése. Azt is is­merjük, hogy a hazai bauxit­vagyon jobb hasznosítása vé­gett gyorsan fejlesztjük — egyebek közt szovjet kooperá­ció segítségével — a hazai alumíniumipart A VÁLTOZÁSOK VALA­MENNYI IRÁNYÁT — külö­nösen a vállalatok profilpioz- gásait — pontosan, részletek­be menően nem ismerhetjük előre. A műszaki fejlődés gyártmányonként különböző iránya, a kereslet változása és ezzel együtt a számtalan kom­ponensből összetevődő hazai adottságaink, a vállalatok fel- készültségének alakulása a központi tervezés számára gyakran megválaszolhatatlan kérdések maradnak. Egyebek közt ezért is szükséges terv­gazdaságunkban a piaci mód­szereket kellő érzékkel és kö­vetkezetességgel alkalmazni. A piac és a terv kapcsolatába» azonban ez utóbbi játssza a meghatározó szerepet. Csali így lehetett a piac egyes ne­gatív jelenségeit elhárítanunk, a termelés nagyobb zavarok­tól mentes folyamatosságát fenntartanunk. Azok a spon­tán és váratlan elemek, ame­lyek mégis jelentkeztek vagy esetleg még ezután jelentkez­hetnek, az átmeneti időszak sajátossá f>a'bó!, a gyakorlat hiányából és nem a reform lé­nyegéből következnek. Kovács József SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap 1970 Január U. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom