Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Az első szabad hónap Kaposváron i év—új ... 1941 december 2-Cn délután a kaposvári városházán a né­hány órája érkezeit Zahzrov őrnagyot, a városparancsno­kot két küldöttség várta. Az egyik a régi városi tisztvise­lőkből, itthon maradt veze­tőkből, a másik a szabadság első óráiban az illegalitásból előjött baloldali munkások ve­zetőiből állt. A fiatal, energi­kus parancsnok a nyilasok által félreállított és most a hivatalát újból elfoglaló pol­gármestertől és kíséretétől a városi élet azonnali megindí­tását kérte és a város ellátá­sát, a becsületes emberek vé­delmét garantálta. A szabad­ság hajnalán az első plakát nagy betűkkel hirdette Ka­posvár utcáin a következőket: »■Kaposvár megyei város polgármesterétől felhívás a város közönségéhez! Az orosz csapatok parancs­nokának utasítására a vá­ros ügyeinek intézését átvet­tem. Teljes felelősséggel és tel­jes hatalommal felszólítok mindenkit: 1. Haladéktalanul foglalja el munkahelyét minden tiszt­viselő (köz- és magántisztvi­selő), hatósági személyek, munkaadók és munkások. A kereskedők és iparosok üzle­teiket, illetőleg műhelyeiket azonnal nyissák ki, annál is inkább, mert teljes garanciát kaptam arra, hogy senkinek bántódása nem történik. 2. Bárki tulajdonában és birtokában lévő lőfegyvert, lőszert 24 órán belül hozzám kell beszolgáltatni. Fegyver és lőszer, valamint hadianyag tárolásával, eladásával foglal­kozók készletüket ugyancsak 24 órán belül hozzám beje­lenteni tartoznak. Ugyanide tartozik a benzin, gépkocsi s ezek alkatrészei s általában véve minden hadianyag. 3. Határozott ígéretet kap­tam arra, hogy senkit sem erkölcsi, sem anyagi károso­dás nem érhet, s ha mégis ilyen előfordulna, ezt hozzám azonnal jelentsék. 4. A karhatalmak felett felhatalmazás folytán én ren­delkezem s a legkisebb rend­bontást, személyes szabadság megsértését, fosztogatást stb. az orosz csapatok parancsno­kával egyetértő a legsúlyo­sabban megtoroljuk. 5. A legnagyobb rendet és fegyelmet megkívánom, ezzel szemben a város közönségét mindenben teljes mértékben megvédem. Kaposvár, 1944. december 2-án. Dr. Kaposvári György s. k. polgármester.­Az áj élet első perceitől kezdve az itt állomásozó szov­jet parancsnokság, elsősorban a városparancsnok politikai helyettese, Zajcet) őrnagy, a szervezett munkásokra, a kommunistákra számíthatott. Az első feladatok közé tarto­zott a közrend és a közbiz­tonság megszilárdítása. A vá­rosi rendőrség tekintélyes számban nyugatra ment. Az itthon maradt rendőrlegény- séget pedig szolgálatba kel­lett állítani az első napok­ban. Ezek szolgálatba állítása, illetve létszámuk feltöltése a szierveaett munkásokra hárult. Kezdetben civil ruhában, _ hi­vatalos, kétnyelvű igazolvány­nyal és karszalaggal látták el az önként jelentkező munká­sokat, akik a későbbiekben az újjászervezett rendőrség osz­tályharcos bázisát adták. Az üzletek, hivatalok és üzemek tevékenységének azonnali megkezdése is a munkásság legjobbjaira várt A városi villamosmű és vízműtelep megrongálódott vezetékét né­hány nap alatt kijavították a munkások. A hivatalokban december 4-én megkezdődött a munka. December 8-tól kezdve pedig az üzletek fo­lyamatos nyitvatartásáról ren­delkezett a polgármester; vá- város lakosságának biztonsá­gáról a szovjet parancsnokság gondoskodott. Kaposváron a *... piros karszalagos orosz járőrök a magyar rendőrkö- zegckkel együtt járják a vá­rost és ha bármiféle rendelle­nesség. önkényeskedés törté­nik, azt a magyar rendőrkö­zeg út ián a piros karszalagos járőröknek kell jelenteni, — akik — az orosz parancsnok­ságnál intézkednek«. Zaharov városparancsnok nemcsak Kaposvár 15 689 férfi és 16 986 női lakosának személy­és vagyom/biztonságán őrkö­dött, hanem figyelme az élet minden területére kiterjedt Néhány éve előkerült egy vá­rosi főmérnöki jelentés de­cember 14-éről, amely a vá­rosparancsnoknak szóbeli ké­résére készült. Ebből meg­tudható, hogy a közmunkák lebonyolítására a város lakos­ságát nyilvántartásba vették. Másodszor az üzemek és a kereskedések azonnali meg­nyitását rendelte el ott, ahol az még nem történt meg. A harmadik pont alatt lévő, a város közegészségügyi életére vonatkozó rendelet jelentős. A menekülő nyilas városvezető­ség elhurcolta a város tulaj­donában lévő jármüveket. A szemétfuvarozás szünetelt, és most a városparancsnoksáig intézkedett, hogy a felgyü­lemlett hulladékot »■.. az orosz katonai parancsnokság által kiállított igazolvánnyal ellátott fuvarosok fogják a szeméttelepre elszállítani«. Hasonlóan gyors intézkedést követelt Zaharov őrnagy az orvosi és egészségügyi ellátás érdekében a majd harminchá­romezer lakosú városban. Ugyancsak december 14-én részletes kimutatást kért a polgármesteri hivataltól a vá­rosi munkáslétszámról és az ipartelepekről. December 18- án, a november végén meg­szakadt cukorgyár! kampány megindítását rendelte el az alispán, a szovjet katonai pa­rancsnokság utasítása alapján. Az alispán Geszti, Polány, Memye község területén az összes igénybevethető igásfoga- tokat, és a 18—50 év közötti munkaképes férfi és női mun­kaerőket kirendelte a kisze­dett cukorrépa elszállítására; megyei iparvarút vonalaiho. illetve a répa kiszedésére, aho aiz szükséges volt. Amiko. megfelelő mennyiségű cukor répa, illetve szómnennyisít, állt rendelkezésre, termeibe tett Kaposvár legnagyobb, gyára, a cukorgyár. A szovjet parancsnokság ezernyi gondja mellett szívén viselte a város lakóinak a ké­nyelmét is. A front közelsége miatt szigorú elsötétítési ren­delet volt érvényben, de a »vendéglőkben, étkezdékben, színházakban, kaszinókban és t> okban 19 óráig lehetett tartózkodni moszkvai idő sze­rint«. December 28-i 3-as számú parancsában Zaharov őrnagy biztosította az éjszakai műszakban dolgozó munká­soknak a szabad mozgást. A szovjet katonai ható­ságok megértő emberi segít­sége és korrektsége gyorsan megtalálta az utat 1944 de­cemberében Kaposvár lakói­nak szíve felé. Néhány nap múlva a harmincezres városi 'akosság tapasztalhatta, hogy az itt állomásozó szovjet egy­ségek az életet, a rendet és a nyugalmát biztosítják pár kilométerre a frontvonaltól. Megindulhatott az új élet, amely az emberi felszabadul t- ság érzésével csodákra volt képes 1944 decemberétől kezefve napjainkig. Ennek ludaiában köszönt­hették a város lakói 1945 első napját, amely a magyar nép életében új szakaszt nyitott Kiss Istvánne. Hó, hó és hó... Amerre a szem ellát, végtelen hótaka­ró alatt rejtőzik a szentgálos- kéri termelőszövetkezet hatá­ra, a szentgáloskériek, a so- modoriak, az antalmajoriak és a pusztasomodoriak közös bi­rodalma. Hogyan néznek az idei esztendő elé az itt élő emberek? Ezt kérdeztük a nö­vénytermesztőtől, a gazdász- gyakornoktól és a termelőszö­vetkezeti elnöktől... Andrássy Antal reztem. Most borjakat gondo­zok. Ez a beosztásom ideigle­nes. Voltam a baromfiak mel- ett is, ha a szükség úgy hoz- a .. . A férjememl, a lányom­nál, a vömmel meg a isunokámmal vagyunk, a í nyom gyermekgondozási se­gélyt kap ... Terveink? M.óta a közösben dogozom, hozzá­építettünk a húsz évvel ezelőtt készült házunkhoz, tavaly be­pucoltuk, az idén vaskerítést csináltatunk. Szépen fizetett a kukorica a közösben és a ház­tájiban is, lesz miből jószágot hizlalni. Bízok benne, hogy az új munkadíjazás, amit az idén vezetnek be a szövetkezetünk­ben, jó lesz... És abban is reménykedem, hogy az asszo­nyok, akik tagjai a szövetke­zetnek, majd ugyanúgy ötven­ötéves korunkban lesznek nyugdíjjogosultak, mint a más munkahelyen dolgozó nők. Mert sok erőt kivesz belő- 1 üntk a paraszti munka... SZABADI LAJOS mezőgaz­dász-gyakornok: — Somodor­ban lakom, fél éve alkalmaz a tsz, itt dolgoznak a szüleim is Havonta 900 forintot kapok az államtól, ezt megtoldja a szö­vetkezet 500 forinttal. Most az új munkadíjazás kialakítása adja a legtöbb elfoglaltságot a szövetkezhet még nem ren­delkezett egyik zárszámadás­kor sem. Mindez biztonságot jelent, amikor új munikadíja­nisra térünk át, jóllehet a pénzbeli járandóságot minden nőnapban igyekszünk üzemi bevételeinkből biztosítani, s amíg lehet, nem nyúlunk az alapokhoz ... Munkanormák lesznek, az érte járó összeg nyolcvan s_ázalékát havonta megkapják a tagok. Sok ta­nácskozás előzte meg az elha­tározást, többféle elképzelés­ből alakítottuk ki ezt a for­mát. Megkönnyíti a dolgun­kat, hogy már eddig is néhány munkát nem egységért, hanem pénzért végeztek a tagok. Ez lesz ennek az évnek a legna­gyobb változása, és én sokat várok az új módszertől. A munkafegyelem javulását vá­rom és azt. hogy ez tisztább. KISS ISTVANNÉ növény­termesztő szakmunkás: — Több mint kétszáz munkana- ||||:i pót teljesítettem tavaly a!p:iy közösben, dolgoztam a növény- j termesztésben, sőt a szakmun- ' kásbizonyítványt is megsze­Somogyban forgat a televízió Puszták és tanítók Akarva-akaratlanul úgy él bennem a születendő tv-pro- dukció, mint huszonöt ember megfeszített küzdelme a 70 kilométeres sebességű széllel és a fagyos hótorlaszokkal. Két nap, két éjszaka elvágva külvilágtól, néhány falat ke­nyéren tartotta magát a stáb. S mégis mindenkitől azt hal­lottam: »-Megéri, ha bel ekezd- tünk, végigcsináljuk.-« A stábnak is meg kellett birkóznia a körülményekkel. Egyben láthattuk, milyen ször­nyű helyzetbe kerülhet néha az itteni lakosság. Nadalos- pusztát — ez volt a forgatás utolsó előtti állomása — azt hiszem egy darabig nem fe­lejti el ez a huszonöt ember. Ügy sodródtunk egyik kelle­metlen helyzetből a másikba, mint a készülő film szereplői a hétköznapok valóságában. Dokumentumfilm készül, té­mája a puszták világa. Pon­tosabban, hogyan látja ezt a világot a pusztai tanító. A filmet négy helyszínen: Sörnyepusztán, Kaposfőn, Na- dalospusztán és Inámpusztán forgatja a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya. A forgatókönyv írója Végh Antal: — Azzal kezdeném, hogy Illyés Gyula Puszták népe cí­mű könyvét középiskolás ko­romban, éppen kötelező jelle­ge miatt— kihagytam. Felnőtt­ként vettem kézbe. A könyv magával ragadott, és szerzett néhány álmatlan éjszakát. Az­tán elvetődtem Somogyba. Már első utam során is sok aggasztó adatot tudtam meg a népesedésről, a puszták zárt. sokszor kegyetlen világáról. Többször is eljöttem ide, mert érdekelt, Izgatott, mi követi a puszták jelenlegi életformáját mi a jövőjük a pusztáknak Kezdtem megismerni a né­hány házas településeket és egyre Inkább megfogalmazó­dott bennem a felszólítás: eb­be »bele kell nyúlni«. Erről szólni kell. A film, amelynek egyelőre még nincs címe, lát­szólagos pesszimizmusa elle­nére is igen optimista. A dramaturg Hárs György: — A film előzménye egy szociológiai riport Végh An­taltól. Legutóbbi somogyi út- !át vetette papírra. Végh An­tal a mai társadalmi valósá­got kutató írásairól ismert elsősorban. Értő kézzel, nagy tapasztalattal közelíti meg p témákat. No, ebből a húszol­dalas riportból egyetlen mon­dat predeszt’nált bennünket arra, hogy film szülessen. A mondat körülbelül az, hogy egy pusztáról elüldöznek egy fiatal tanítónőt, mert nem haj­landó beilleszkedni az évszá­zados, elavult szokásokba; mert fényt, életet vitt oda, tenni, embereket formálni akart A film rendezője Köké- nyessy Ferenc: — A puszták és a tanítók konfliktusa érdekel bennünket, ezt szeretnénk őszintén be­mutatni. Nem tudjuk, mennyi­re sikerül, mindenesetre a sö­tét képek közé nem akarunk napfényes kockákat erőltetni. Látszólag négy portré lesz, a film mégsem négy emberről szól, hanem az ő közreműkö­désükkel egy különös, változó világról. A sok szempontból korszerűtlen, túlhaladott élet­formában csak átmenetileg tartózkodik a négy fiatal, hi­szen mindanmyiuk vágya, hogy elkerüljenek onnan. Ugyanak­kor ők jelentik a puszta jövő­jét. Amilyennek nevelik, olyan lesz a puszták mai népe. Van közöttük jó és rossz tanító. A lényege: hogyan mutatja meg magát a tanítóknak a puszta. S mi következik abból, ha ezek a harminc év körüli em- j berek nem fogadják el félté- j tel nélkül a régies életformát és a maradi szemléleteket. Az operatőr Ráday Mihály: — Magam is tanárnak ké­szültem, érdekel és közel áll hozzám a kérdés. Az a véle­ményem, könyebb lenne csak a szépet megörökíteni. Köny- nyebb lenne például jól föl­szerelt iskolákat bemutatni. De ez az arca az életnek iz­galmasabb az operatőr szá­mára is. Töprengeni azon a megjelenítési formáin, amely nemcsak valódi, hanem igaz is, hisznek benne az emberek. És jó jó ügyet szolgál minden filmkocka. Beszélgetésünket az író sza­val zárták be: — Van egy mondás: amiről nem beszélünk, az nincs. Ez a téma pedig van, tehát ad­dig kell szólnunk róla, amíg változtathatunk is rajta. A film ősbemutatóját Somogybán szeretnénk megtartani ankét­től egybekötve. Valószínűleg 1970 első negyedében. Bán Zsuzsa Szabadi Lajos. Hogy mit várok ettől az év­től? Szeretnék ebben a gaz­daságban maradni a gyakor­noki időm után is, és elkezde­ni a felsőfokú technikumot Kaposváron. Űj ház építésébe kezdünk, 150 000 forintos költ­séggel tervezzük, és úgy szá­molunk, hogy még az idén be is fejezzük. Mindebből látszik, sokat várok 1970-től, sok min­denben reménykedem, és ta­lán nem kell csalódnom ... VONYÓ JÓZSEF tsz-elnök: — Olyan alapokkal kezdjük ezt az évet, amilyenekkel ez Vonyó József. igazságosabb, Ösztönzőbb dí­jazás lesz, mint a munkaegy­ség volt, jóllehet a maga ide­jében az is megtette a magá­ét... Aztán folytatunk egy sor elkezdett beruházást, de új építkezéseket is tervezünk. Somodorban befejezünk egy 2300 sertés hizlalására alkal­mas telepet, hozzáfogunk Szentgáloskéren a tehenészeti telep építéséhez. Mindezt a sa­ját brigádunkkal oldjuk me ... És nagyon szeretném, ha egészséges lennék, hogy ott le. hessek terveink megvalósítá­sánál, és szívből örülhessek az eredményeknek... Tervek, vágyak, remények. Kis és nagy közösségek el­képzelései. Családtagok, csalá­dok — szövetkezetek. Embe­rek készítenek számításokat, hogy mi és hogyan történik abban az évben, amely ma el­kezdődött. És az ember biza­kodik, hisz abban, hogy nem hibázta el a számításé, ö vált­ja valóra az elképzeléseket... Hemesz Ferenc A Művelődés című mód­szertani tájékoztatóban szűkszavú hír tudatja a népművelőkkel: »Meghalt 74 éves korában Kelecz József csurgói népművész. Évtizede­kig rendszeresen faragott furu­lyát, amelyen betyárdalokat és népdalokat játszott. Utolsó nyilvános szereplése 1969 már­ciusában Berzencén és Csur­gón, a járási kulturális vetél­kedőn volt.­Élete utolsó időszakéban gyakran megkeresték. Népmű­velők, gyűjtők is meg a járás művelődési emberei. Meséltet- ték az életéről, a furulyaíkészí- tés titkairól, kedvenc dalairól. Neve a megye népi énekesei­nek, nótafáinaik »kataszteré­be« is bekerült. Azt már való­színűleg kevesen tudják róla, hogy — feltehetően — ő volt az utolsó ezen a kies tájon (és messze vidéken talán az egyet­len), aki nemcsak kifaragta, bizsőkkal megmintázta, hanem meg is szólaltatta — s nem is akárhogyan — a somogyi -hosszifuruglát«. Erre a sajátos alakú, bodza­fáiból készített népi hangszerre a múlt század vége felé fi­gyeltek föl a kutatók. Sajáto­san búgó hangiéval és szépen lefaragott külsejével vonta ma­gára a figyelmet. Főleg So­mogybán, ahonnan a hangszer agyike-másika a pásztorfaxagás E!némult egy hangszer remekműveként jutott be a múzeumok tárlóiba- Különösen sok szép darabjára leltek a gyűjtők a csurgói járás vidé­kén: Csurgón, Berzencén, So- mogyudvarhelyen. Annyira is­meretlen volt, hogy sokan más hangszerrel tévesztették ösz- sze; olykor a tudósok is töp­rengve álltak egy-egy példánya előtt. Herman Ottó írta gyűjtő- útján 1895-ben: »... Közben megtudtam, hogy a mi »hosszifuruglyánk« a csurgói »Times- harangozása folytán tárogatóvá dagadt, s hogy a kiállítási bizottság le- küldte dr. Vályi Bélát Berzen- cére e csoda számbavétele vé­gett. Láttam, hallottam tótos dünnyögését — hogy mit fog a zenetudós jelenteni, az majd kisül.­A miliőin eurnd kiállításon még szenzáció a somogyi hosz- szúfurulya. Később Kodály és Bartók népzenei tanulmányai­ban találkozni a hangszer le­írásával, fotóival. Így legalább a szakma megismerhette. A harmincas években írja Ko­dály Zoltán: »A hosszú, körül­belül 93 centiméteres furulyán öt lyuk van, közel a végéhez, úgy, hogy csak erősen felemelt fejjel játszható... Ritkuló hangszer, már csak a Dunán­túlon fordul elő. És ma? Három évtizeddel később néhány szép, eredeti példányát őrzi egy-két mú­zeum és magángvűjtemény. A hangja pedig már csak egy-egy tudományos intézet archív te­kercseiről szólalhat meg. So­mogybán, a hazájában azonban így sem hallhatunk már hosz- szúfurulyát. Se »élőben«, se magnetofonszalagról. Kelecz Józsi bácsi halálával úgy lát­szik véglegesen elnémúlt agy híres somogyi népi hangszer. A hír hallatán arra gondol­tam, vajon törvényszerű fo­lyamat-e az, hogy idős nép­művészeink, népi énekeseink távozásával a táj élő zenei folklórhagyatékának emléke se maradjon? Igaz, vannak szép ás előremutató törekvéseink. Megindult megyénkben a nép­zenei gyűjteni unka: felkutatni az esetleg még ismeretlen nép­dalváltozatokat. Falvakban és iskolákban mépdaléneklő cso- oortok, klubok működnek; több helyen citerazenekart alakítot­tak, és ünnepélyes alkalmakkor föl-fölcsendül még egy-két so­mogyi népi énekes hangja, egy-két eredeti népi hangszer ízes-zamatos muzsikája. De meddig?... Meddig hallhatjuk még a csak Somogybán ismert kér • kefejes duda, pásztorfuruly vagy a sajátos délszláv né v hangszerek hangját? Felel:, nem sokáig. Ha csak zeneé j és áldozatkész pedagégi’' népművelők és fiatalok el r, sajátítják e zenei szerszá . titkait, hogy muzsikájuk a téráéhoz hasonlóan tovább jen. Vagy ha idejében magi- szalagra nem vesszük e n hangszerek még élő mester, nek játékát. Ügy gondold , e népzenei relikviáknak ott Vi I - na a helyük az audio-vizuális oktatás valamennyi általános és középiskolai eszköztárába A szűkebb haza, a magyar I. és az itt élő nép; a múlt és 1 • gyom anyaink ismeretéhez, s - retetéhez odatartozik ez is. Ezért fontos lenne megöl • kitérni és ólő hagyományké ; ápolni népzenénk emlékeit. í ha lehet, mielőbb. Nehogy a somogyi »hosv - fuirug’a« után sorra elnémr1- ;on véglegesen a többi népi hangszer is. W. E. SOMOGYI NÉPLAP <3»ntörtA< ttna «uwir K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom