Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

I f­A népszámlálás „technikája“ j számlálóbiztosok ezekben if »okiban keresik föl az or_ valamennyi családját. A ság 75 százalékáról egy- 25 százalékáról pedig tes (un. reprezentatív) || (Ívétel készül. Az előbbi P áriába tartozóknak 37, a jentatív összeírásban ; ilőknek pedig 83 kérdés- ; 11 majd választ adniuk. : . mondanunk sem kell, a most következő nép- i ilás lesz a legkorszerűbb, észletesebb eredménye- [ ló, mely „a -modern tech- 1 ok nagyszerű vívmányát j .atáha/'állítja, többek kő- számítógépet is. sáwátógápeket előszere­tettel nevezik ■ ,,gondolkodó gépeknek“ pedig hát ember nélkül mit sem érne a gép, hiszen a komputer az ember által prog­ram formájában betáplált gon­dolatokat hajtja végre — szé­dületes sebességgel. Enne« alapján a népszámlálás mun­kája sem gépesíthető korlátlan mértékben, a komputerek kéz­zelfogható hasznát inkább az adatfeldolgozás jelentős meg­gyorsításában, az értékelési ' •.•»riadók sokféleségében fog- k látni (1960-ban a népszám­lás adatainak értékelését Jtezer ember végezte, most )0 szakember közreműködő­ére lesz szükség a minden ed- dgmél részletesebb elemezé- ék elkészítéséhez). Január 2-a és 14-e között 41 ezer számlálóbiztos kopog­tat be néhány millió családi otthonba. Az ő feladatuk az, hogy gondosan följegyezzék a számlálólapokra a kérdésekre adott válaszokat. A lapok jobb szélén minden válaszhoz egy- agy kis kocka tartozik, ame­lyekbe az ún. kódolási munka során -- élőre meghatározott kódtáblázat szerint — számo­kat írnak be. Az így elkészí­tett számiálóiapok kódjait ké­sőbb lyukikártyáikra »ültetik ál-« (ezt a munkát teljes egé­szében Szolnokon fogják vé- . Se zni. mintegy 200 női mun­kaerő bevonásával). A lyukasz­tógépekről a kontrollgápekre kerül a kártya, ahol a gép ke- zielője még egyszer ugyanolyan.) sorrendben leüti a számokat, mint a lyuikasztógép kezelője. Ha a kontroll során minden elütés »lyukba talál«, nincs yíkvani hiba, ha viszont elté- A mutatkozik, meg kell vizs- ni annak okát Tévedhetett ' számlálóbiztos, a kódoló, a yukasztó- és a kontrollgép- rézelő. Hogy melyik a négy -őzül, azt az ún. logikai éllen- írzés dönti el (pl. 12 éves gyer­kek nem lehet nős családi ál- potú). Az adatfeldolgozás so­rt a logikai ellenőrzést a ma. natikugok által most készí­tő logikai program alapján fogja végezni (ha Mágnesszalagos adattároló közelről. pL a lyukkártya adataiból az tűnik ki, hogy 13 éves, egyete­mi végzettségű, orvos foglalko­zású az adott személy, a kom­puter pillanatokon belül le fog. ja leplezni, hogy az első adat hibás). A lyukkártyák következő ál­lomása a számítógép kártyaol­vasó egysége. A sok százezer kártya mindegyike előbb- utóbb bekerül ebbe a gépbe, ugyanis minden egyes adatot »átvisznek« mágnesszalagra vagy mágneslemezre, a kompu­ter számára a legmegfelelőbb adattároló anyagra. A kártya- olvasó egységeik percenként 900—1500 kártya adatait »tapogatják le«, ala­kítják át elektromos jelekké és »helyezik el« a mágnesszalago­kon, mágneslemezeken. A kártyaolvasó gépeiknek mintegy 15 millió tételt kell le olvasniuk és elraktározniuk a népszámlálás kapcsán. Hs mindez megtörtént, s a »fel­töltés« művelete befejeződött, a számítógép készen áll arra hogy »kérdezzenek« tőle. A kérdéseket természetesen a számítógépek »nyelvén« kel’ feltenni, az előre elkészíteti programok segítségével. A »hadműveletet« a komputer vezérlőasztaláról irányítják, ahol az utasítások betáplálását halk, egyenletes zümmögés kö­veti, és nem sokkal azután szédületes sebességgel kattogni kezdenek a kiírógépek. Egy- egy kiírógóp 130 sort vet pa­pírra percenként, minden sor­ban ^60 betű vagy szám szá­mára van hely. Nincs az a gép. irónő, alá meg tudná közelíteni ezt a teljesítményt! A számítógépeknek a »iegra- vaszabb« kérdéseket is fel le­het majd adni — alkalmas program formájában —, s mindarra válaszolni fog, ami­hez a megfelelő adatai rendel­kezésre állnak. Az adatfeldol­gozás irányítói élnek is majd e lehetőséggel, hiszen a nép- számlálás eredményeit, az ab­ból levonható tájékoztató kö­vetkeztetéseket 40 vaskos kö­tetben adják közre. Ám az adatfeldolgozók mun. kája még ezzel sem ért véget, hiszen a következő évek so­rán még szükség lehet rá, hogy egyes speciális problémák megoldásához megkérdezzék a komputer »véleményét«. An­nak feladata is részben a szá­mítógépekre hárul, hogy a kö. vetkező tíz év során az ún. továbbvezetéses módszer prog­ramjai alapján igyekezzenek nyomon követni a legkülönbö­zőbb fejlődési tendenciákat, egészen 1980-ig, amikor való­színűleg még sokkal fejlettebb gépeket állítanak »csatasorba« a népszámlálás szolgálatában. B. J. gondolja azt a bizonyos szí­vességet. Szívessséget valaki­től, aki olyan helyzetben van, mint én?! Lássa be, hogy ezt másnak, mint pimasz csúfoló­dásnak, igazán nem foghattam fel... A nő csak zokogott tovább. Az öngyilkosjelölt elkínzott arccal bámult a kocsi felé, homlokán kiütött a veríték, egyre nehezebben szedte a lé­legzetet, aztán hirtelen elha­tározással kihúzta fejét a hu­rokból. A sportszatyrot óvato­san leeresztette a járdára, ma­ga is lekászálódott. Féllábon az autóhoz ugrált, bedugta a Mindenki úgy érzi, hogy r'deg nagyok, szívtelen, cinikus. — Na, igazán ne haragud- Senkihez sem tudok közel ke- jón, nyugodjék meg! Kicsit •ülni... Most sem tudtam... ideges vagyok mostanában, és Most, amikor pedig az egész ingerült... És főleg az hozott életem, a boldogságom füg- ki a sodromból, hogy maga rá­gott attól, hogy maga hajlam- tapintott az igazságra. Tényleg ^*dó-e segíteni nekem vagy sem. nem valami lelkes örömmel Bocsásson meg, már itt sem mondok búcsút a világnak, vagyok! dehát a körülmények kénysze­5 (gfordult, odalépett a rítő hatása... swagemhez, beült, de nem A lány már csak hüppögött. , ott, hanem ráhárult a — Jól van, jól van — nyug­id -ányra, és zokogni kéz- tatgatta a férfi, és rápaskolt a hátára. — Ki vele, miről A Ne sírjon! — mondta a lenne szó? Ha tényleg segít- isz férfi a karfán. — Azt hetek, segítek. Megígérem. " nem bírom... Hagyja ab- Egy-két nap haladékot tudni- ,®‘ és beszéljük meg a dől- illik még adhatok magamnak. , Nézze, én igazán nem hi- A szőke nő abbahagyta a "" em, hogy maga komolyan bőgést Táskájából apró zséb­3 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap. 197». január 4. KÜRTI == ANDRÁS = II budai villa titka 3. kendőt vett elő, és megtöröl­te a szemét. Aztán a férfi felé fordult, szép mosoly ragyogott az arcán, a kezét nyújtotta. — Ismerkedjünk meg! Ko­csis Andrea vagyok. Tanárse­géd az Állatorvosi Főiskolán. Jelenleg asszisztensként Amb- rózy professzor mellett dol­gozom. Ö Kassuth-díjas bio­kémikus, világhírű tudós. Biz­tosan hallott már róla. — Engem Honda Lászlónak hívnak — mondta a másik, és megszorította a lány kezét. — Technikus vagyok, és egy he­te nem dolgozm sehol. Fel va­gyok függesztve. Fegyelmileg. Dehát ez csak a legkisebb ba­jom. Ami viszont a maga pro­fesszorát illeti,- sajnálom, még nem hallottam róla, és azt hi­szem, ez kölcsönös. Egy Amb- rózyt ugyan ismertem, de csak látásból. Balszélsőt játszott a tétée csapatában. Dehát ennek több mint húsz éve... — Lehet, hogy ő volt — je­gyezte meg Kocsis Andrea. — Sokat sportolt fiatal korában. — Hogy ő volt vagy nem ő volt, azt most nem tudjuk el­dönteni. És nem , is fontos, hogy eldöntsük. Azt árulja el, hogy mit kíván tőlem, milyen szívességre gondolt, mert nem tudok itt sokáig álldogálni fél­lábon, és fázik a lábam zokni­ban. Átszervezték a költségvetési üzemet A Kaposvári Járási Tanács költségvetési üzemének át­szervezéséről beszélgettünk a napokban Csek Józseffel, a Kaposvári Járási Tanács vb- elnőkével, Kovács Károly vb- elnöbhelyettessél és Károly József építési, közlekedési és vízügyi osztályvezetővel. — Mi tette szükségessé a költségvetési üzem létre­hozását? — A jogelőd a toponári községi ejlesztési brigád volt. A költségvetési üzem létreho­zására az építőipari vállala­tok kapacitáshiánya kény- szerített 'bennünket Elképze­léseink szerint ez csak ideig­lenes megoldás lehetett Így aztán a járási tanács végrehaj­tó bizottsága 1969. január 1-1 hatállyal járási szinten költ­ségvetési üzemet alapított mintegy 8,2 millió forint épí­tőipari termelési volumenre. Az üzem tevékenységi köre a kaposvári járásban levő köz­ségi tanácsok költségvetésében és fejlesztési alapjában elő­irányzott építőipari feladatok­ra terjed ki. Az induláskor majd félmillió forint érték­ben gépeket, gépkocsikat, be­tonkeverőket kaptak. Ez a ki­sebb, egyszintű építkezések­hez, karbantartásokhoz még jó volt, de komolyabb mun­kákba nem foghattak. — Miért kelleti most át­szervezni? — Az üzem munkáját, gaz­daságosságát a járási tanács vb októberi ülésén a szakosz­tályok vizsgálata alapján megtárgyaltuk. Kiderült, hogy az üzem a tervében foglalt feladatokat alacsony gépellá­tottsága és a forgóalap hiá­nya miatt nem tudja megol­dani. A fölmérések szerint a szükséges fejlesztési támoga­tás 2,5—3 millió forint len­ne. Ezt és főleg a forgóala­pot a járás nem tudja bizto­sítani. Ezért a műszaki gárda kialakítása és egy szakmér­nök szerződtetése sem sike­rült. A költségvetési üzem azonban még ilyen föltételek mellett is csaknem hatmillió forint értékű munkát végzett az eltelt év során. Az összes körülményeket és a terület centrális elhelyezkedését Is figyelembe véve arra az elha­tározásra jutottunk, hogy át kell szervezni, és olyan vál­lalathoz kapcsolni, ahol meg­fejelő a gépi ellátottság és az egész járásban átfogóan, haté­konyan tud működni. — Az átszervezett üzem­nek mi lesz a sorsa? — Az átszervezett üzem helyett 1970. január 1-vel a Nagybajomi Községi Tanács V. B. a járási tanáccsal egyet­értésben új községi szinitű üzemet alapít, a jogelőd járási üziem állókészletének nyoie» van százalékának átvételével. Az új üzem tevékenységi kö­rébe a Nagybajom községben jelentkező kommunális fel­adatok, szociális, kulturális, gazdasági épületek fenntartá­sa, valamint kisebb értékű felújítások, járdák építése, karbantartása tartozik. E fel­adatok elvégzésére a községi tanács vb húsz-huszonötös lét­számot, 2—2,5 millió forintos termelési éntéket. tervez. Emellett Kadarkúton, Igáiban, Nagyberkiben öt-hét fős úgy­nevezett házi brigádokat szer- ... vezünik. A személyi állomány tíz ember kivételével és térí­tés ellenében az állóeszközök fennmaradó húsz százaléka a hatéi TÖVÁL-hoz kerül. A TÖVÁL pedig mintegy évi nyolc-tízmillió forintnyi épí­tést vállal Ezzel az átszervezéssel mindkét fél csak nyerhet. A hozzájuk 'kerülő személyi ál­lomány révén kapacitásuk el­érheti a 65—70 millió forin­tot. Az átkerült ha tvan-hetven' ember lényegesen több terme­lési értéket tud produkálni egy ilyen jól fölszerelt jól ve­zetett vállalatnál, mint a ha­téi TÖVÁL. S legvégül a köz-c* ségi tanácsok is jól járnak, mert építési igényüket ezzel a megoldással nagyrészt ki­elégíthetik. Gy. A. Akci6 — lopott kulccsal Dőlt a ... €€ Először azt hitték, egy ga­leri garázdálkodik Siófokon és a környező községekben. Ar­ra ki mert volna gondolni, hogy a rengeteg lopást egyet­len fiú követi el. Egy tizen­négy éves gyerek. Még ennyinek sem néz ki. Rendkívül alacsony termetű, kihívó tekintetű fiú. Kiskora óta mindig baj volt vele, már három ízben indítottak eljá­rást ellene. A negyedikből börtön lett. T. István szüleivel Siófokon lakott. Bármit megtett, csak tanulnia ne kelljen. így az­tán az általános iskolából mindössze öt osztályt végzett el. Egy farmer százszorosát Kit nem vonz a Balaton nyári sürgése-forgása, a csillo­gás? Ilyenkor a pihenni vá­gyók legkisebb godja, hogy holmijukra vigyázanak. Nyit­va a nyaralók ajtaja, a stran­dolok a vízbe mennek, táska­rádiójuk, táskájuk őrizetlenül hevei» a parton. T. Istvánnak még csak nagyon ki sem kel­lett nyitnia a szemét, hogy mindezt észrevegye. Bár sem­miben sem szenvedett hiányt, a szülei rendszeresen ellátták, elhatározta, hogy nem hagyja parlagon a kínálkozó lehetősé­geket. — Mire kellett a pénz? — Jó dolog az, ha a have­rok között felmutat az ember egy köteg százast. Adtam ne­kik is eleget. — Csak a haveroknak lop­kodtál? — Elsőrangú éttermekben ebédeltem, külföldi cigarettá­kat, italokat vettem. Dőlt a pénz. De legjobban egy far­mert szerettem volna. Amikor­ra megvettem volna, letartóz­tattak. T. István egy farmernadrág százszorosát is »megszerezte«. Módszere mindig ugyanaz volt: kilesni, amíg senki sem marad a láthatáron, aztán »munkába« kezdeni. Látta, könnyen megy. Felbátorodott, s volt olyan nap, hogy több lakásba is behatolt. Otthon, a szülei nem vettek észre sem­mit ... »Nyár van, csavarog a gyerek. Miért ne? Csak baja ne essék.« . Volt úgy hogy háromszor A lány elmosolyodott. Most» Az első bűncselekményét látszott csak hogy milyen bá-i 1969. június 27-én követte el. jós teremtés. Dús, szőke haj-J Kulccsal kinyitotta egy sió­korona (bár most zilált kissé),, foki üdülő egyik szobáját és magas, tiszta homlok, zöldes-i , , szürke szempár, majdnem fi-i onnan otszaz forlntot loP°tt el. tos orr, szépívű ajak, akara­tos áll. — Hát ha ez a helyzet — jelentette ki , akkor talány márkát és aranygyűrűt zsák az volna a legokosabb, ha fel­venné a cipőjét, zsebre vág­ná a búcsúlevelet, és beülne ide mellém, a kocsiba. Aztán külföldi állampolgárt megká- elmegyünk valahová, aho’(l rosított. nyugodtan beszélgethetünk Tulajdonképpen nekem sem volna szabad autóval várakoz­nom a hídon. Tiltja a KRESZ Honda szó nélkül visszaug­rált a cipőhöz, belebújt, a le­velet leporolta, és visszatette emiítünk”me^ az irattárcába. Miután mind­ezzel végzett, homlokát rán­colva, tanácstalanul bámult a sportszatyorra. — Vegye ki belőle azt a sziklát! — szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből egy(i kicsit türemetlenül. — Dob­ja nyugodtan a Dunába! Ha egyáltalán szüksége lesz ha­sonló segédeszközre, bárhol Majd egy lakás nyitott ajta­ján besétálva, egy NDK-ál- lampolgártól háromszázötven mányolt. A későbbiek során még több Mindegy volt: pénz, ékszer, táskarádió... Minden tettét képtelenség felsorolni — a vádirat har­mincnyolc esetről tesz emlí­tést! Csak egy-két jellemzőt Július 11-én »formában« volt — három akciót hajtott végre. Először lopott kulccsal behatolt egy lakásba, aztán ezerötszáz forinttal távozott. Másodszorra egy özvegyasz- szony lakásába surrant be. Az idős nő az egyik szobában levelet irt, ezt kihasználva a másik helyiségből észrevétle­nig. Nálunk mindenütt, min-j"“* ^nZi lopott Ma-id dig bontják az úttestet 51 °S’ "^tehetetlen asszony­ához osont be, aki nem tudta (Folytatjuk) -megakadályozni, hogy T. Ist­ván él ne vigyen a lakásából négyszáz forintot „Együtt csináltuk, együtt feieiünk érte" Az értékesítők is a bíróság elé kerültek: mind a kettő ti­zenhét éves. Nevetséges pén­zért megvették T. Istvántól a zsákmányt, aztán jó haszonnal túladtak rajta. — Nem tudtuk, hogy lopás útján jutott Pista a cucchoz Jó vásárokat csináltunk, ki az, aki ellenáll ezeknek. A könnyen szerzett pénznél nincs jobb ... Ha életszemléletnek tekin­tik is ezt az utolsó mondatot, még többször a vádlottak pad­jára kerülhetnek... T. István még valakit a bí­róság elé juttatott: egy tizen­négy éves siófoki általános is­kolást. Augusztus 15-én egy kilencvenéves férfit beszélge­tés ürügyén feltartott, míg T. István a lakásban zavartala­nul szaglászhatott a pénz után. Ezernyolcszáz forintot tett zsebre... — Csepp szégyent sem ér­zel a történtek miatt? — Nekem már mindegy. f/Iegtörtént és kész. A szüleim befürödtek velem, annyi szent. Az is biztos, hogy nem valami kellemes órákat sze­reztem a három fiúnak. De­hát benn voltak a buliban, kilépni egyik sem akart. Együtt csináltuk a balhét, együtt felelünk érte. Tiszta sor. Halmazati büntetésü1... Biztosra veszem, hogy még mindig nem érte fel ésszel, mit csinált. Még akkor is gye­rek lesz, amikor kiszabadul. T. Istvánt a Kaposvári Já­rásbíróság dr. Gelencsér Ilona tanácsa tizenhat rendbeli lo­pás és huszonkét rendbeli jog­talan behatolás útján elköve­tett lopás miatt halmazati büntetésül kétévi szabadság­vesztésre ítélte. Az egyik or­gazda tízhónapi, a másik nyolchónapi felfüggesztett szabadságvesztést kapott A tizennégy éves iskolást bűn­segédként elkövetett lopás miatt egy évre próbára bocsá­totta a bíróság. Pintér Dezsé

Next

/
Oldalképek
Tartalom