Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

ORSZÁGOS HÍRNÉV A Vándor Mackó útja A héthelyi akárcsak a mesében — a hár­mas szám hozott szerencsét. Működésük harmadik eszten­dejében született meg az. or­szágra szóló siker: az Arany János kisdobos és úttörő báb- együttes Aranyparaván-díjjal tért haza a második országos tv-bábfesztiválról. Sugárzó arccal sereglettek köréim a gyerekek: »Most már büszkék ránk, és elismernek bennünket a faluban Is.« A budapesti tv-szereplés ki­csit elhomályosítja a három év apróbb sikereit, mégis szí­vesen mesélnek a kezdetről. Arról, hogyan választotta ki őket annak idején Temesy Jo­lán tanítónő. Milyen versengés folyt közöttük; ki a legügye­sebb, kinek van jó hangja, és a legfontosabb szempont: ki tanul szorgalmasan. Lázasán láttak hozzá a hagy­ma, a krumpli, a karalábé, a paradicsom, a paprika és más, például erdei növények gyűj­téséhez, ugyanis kezdetben ter­ménybábokkal játszottak. Majd sík, kúp, kanál és végül kesztyűs bábokkal. Mint kis­dobosok indultak 1968-ban, egyéves gyakorlás után, a /(járá­si művészeti szemlén, Marcali­ban. Ekkor ezüst oklevelet, a következő évben pedig már arany oklevelet szereztek. A szép sikeren felbuzdulva ne­veztek be a második úttörő tv-bábfesztiválra. A döntőkön túljutva kerültek a tv zsűrije elé. A képernyőn december 27-én szerepeltek. A hírt, hogy Aranyparaván- díjjal jutalmazták a kéthelyi bábegyüttest, örömmel fogad­tuk Somogybán. Felemelő ér­zés egv községből országos rangú bábegyüttesek "közé emelkedni. Temesy Jolán, az együttes vezető5e így beszél erről: . — Valóban nagyszerű érzés. S ebben feltétlenül nagy része van a gyerekek lelkes és fe­gyelmezett munkájának. Há­rom év nem nagy idő, és mi őszintén szólva nem számítot­tunk a díjra. Rengeteg darabot tanultunk. Mindent mi állítunk élő. Sajnos állandó anyagi gon­dolatai küzdünk. Az iskola és a szülői munkaközösség segít, de ez ma már kevésnek mu­tatkozik. A díszleteket és a figurákat a saját anyagaink­ból, hulladékból készítjük. így viszont nem időállóak, nem olyan mutatósak. Nincs pél­dául szép paravánunk; a pad­lásról hoztunk le egy réges- régit... Szerencse, hogy most már becsülnek bennünket, és '.alán támogatásra is jobban számíthatunk. A bábegyüttesnek annál in­kább szüksége lesz erre, mert amint megtudtuk, nagy terveik vannak még ebben az évben Azonkívül, hogy készülnek a tv-ban a rövidesen bemuta­tásra kerülő gálaestre, szeret­nének elutazni a II. nemzet­közi békéscsabai bábfesztivál­ra is. ■ A iíruinijArany Jáílos MZlugU kisdobos és- úttörő bábegyüttes a Vándor Mackó című darabbal nyerte el a megtisztelő címet. A tele­vízióban nemcsak munkáju­kért, hanem példamutató ma­gatartásukért is dicséretet kap­tak. Csuha Piroska, Szita Ilona, Kövér Katalin, Pandur Gizella, Kinics Mária és Csiszár István szép énekhangjával és ügyes, rendezett mozgásával vívott ki elismerést. (Egyébként minden gyermek tanul valamilyen hangszeren és énekelni is.) A Vándor Mackó főszerep­lője (Mackó) Kiss Zoltán ala­pító tagja a csoportnak. Volt már Kacor király, hóember, no és ő az együttes állandó tréfa- mestere. Molnár Katit mindenki úgv hívja, hogy a »■kis karmester«. Kati kezdi meg ugyanis az énekeket, és vezényli a szebb­nél szebb népdalokat, énekszá­mokat a paraván mögött. A második félév KISZ-feiadatai a középiskolákkal A MEGYE KÖZÉPISKOLÁI tizenhét pártösszekötő tanárá­nak részvételével tanácskozást tartottak a KISZ megyei _ bi­zottságán. Mint Varga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára bevezetőjében elmondta, a ta­nácskozás összehívásának az volt a célja, hogy a tanév má­sodik felének mo-^aimi fel­adatait megbeszéljék, össze­egyeztessék. Galamb László, a megyei KISZ-bizottság középiskolai felelőse hangsúlyozta, hogy a legfőbb feladat felszabadulá­sunk 25. évfordulójának és Le­nin születése 100. évfordulójá­nak méltó megünneplése. Fel­hívta a pártösszekötő tanárok figyelmét, hogy a diákpjirla- mentekre idejében készülje­nek fel. Az iskolai parlamen­teket a megyében február 2-től 28-ig bonyolítják le, Kaposvá­ron február 2l-én lesznek az összes iskolában. A megyei diákparlament március 14-én és 15-én lesz, az országos diák­parlamentet a tavaszi szünet­ben rendezik meg. A téma: a mozgalmi és az iskolai élet demokratizmusa. A fonvódi gimnázúim kezdeményezésére május 15-én és 16-án Fonyó­don megtartják a Balaton men­ti középiskolák találkozóját. A nyáron a tervek szerint hat- százötven somoavi diáklány dolgozik maid a Balatonújhe- lyi Állami Gazdaságban, két­száz fiú pedig a csillebérci út+örőtábor munkálataiban se­gédkezik. Weisz Zoltán honvédelmi és sportfelelős a honvédelmi ne­velés időszerű feladatait is­mertette. Többek között min­den középiskolában megszer­vezek az Ifiú Gárdát; az if’ú- gárdisták képzése és felkészí­tése a különféle feladatokra lényeges tennivaló. A meeye ifjúGárdistái május 9-én, a fa­sizmus fölötti győzelem nap­ján Kaposváron szemlét ren­deznek, felvonulnak a város utcáin, majd ifjúsági találko­zón vesznek részt a sántosi fel- szabadulási emlékműnél. Érdekesnek ígérkeznek a felszabadulási sportjelvény­szerző versenyek, ugyanígy a felkészülés az országjáró Oiák- fiatalok találkozójára is. Németh János, a megyei KISZ-bizottság kultúrfelelőse az Olvasó ifjúságért mozgalom kiszélesítésének lehetőségéről szólt. Majd arról beszélt, hogy a középiskolákban speciális klubokat kell létrehozni. Az első lépést ennek érdekében már megtették. Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Űt- törőházban középjskolás klu­bot szerveznek. Minden össze­jövetelt más középiskola szer­vez és bonyolít le. A szakkörökre és az öntevé­keny művészeti csoportokra is fontos feladat hárul a felsza­badulási kulturális ■ szemlére való felkészülésben. Az idén is megrendezik a csurgói diák­színjátszó napokat, ahol az ed­digieknél is jobb szereplést várnak a somogyiaktól. Varga Teréz számos javas­latot tett a Forradalmi' ifjúsá­gi napokat megelőző időszak minél hasznosabb eltöltésére. Elmondta, hogy a járási szék­helyeken április 4-én, Kapos­váron pedig 5-én lesz a KISZ- fogadalomtéteL AZ ÉVFORDULÓK MÉLTÓ megünnepléséért legtöbbet dolgozó fiatalokat megjutal­mazzák. Az alapszervezetek maguk döntenek arról, hogy kinek ítélik a legjobbaknak járó jelvényeket. A jelvény­tulajdonosok közül kisorsol­ják, ki lesz az a kétszáz fiatal, aki elutazik a balatonfenyvesi felszabadulási jubileumi tá­borba. Nyolc tanuló a Szovjet­unióba látogat a jelvény tulaj­donosai közül.' A tanácskozás második ré­szében a pártösszekötő tanárok kaptak választ kérdéseikre. P. D. Emellett habozik is. Egyfor­mán szívesen játssza a róka, az uraság a Nap vagy a Pázsit Palkó szerepét. Mika Sanyi a fődíszletező. Amit a lányok megfestenek, azt ő ácsolja össze. Mindene a barkácsolás. Általában a rossz figurákat kelti életre, kü­lönös jó érzékkel. ^ Földesi Jóska nagy örömet talál a mackók és farkasok megszólaltatásában. Ha ő ját­szik — mondja —, sok gyerek boldog lesz, örül és sír a báb­hősökkel együtt, s ez a leg­szebb ... A bábozás ményvilágát, fantáziáját. Ma már senki sem vitatja peda­gógiai hasznát. A 1 kéthelyi gyerekek fölfedezték a bábozás örömét, megízlelték a közös munka ízét. Kár' lenne, ha anyagi okok miatt nem dolgoz­hatnának gondtalanul tovább. Bán Zsuzsa, ZOMÁNC FALIKÉP Színes zománc faliképet helyeztek el a megyei pártbizottság új székhazának előcsarnoká­ban. A nagy falfelületet betöltő, kilenc asszonyalakos, impozáns zománcképet a Szegeden élő Fabók házaspár készítette. Meddig jutott, merre tart a diákhonismereti mozgalom ? Erre keresett és adott választ a II. országos diák honismere­ti konferencia Pápán, január 12—14-e között. A konferencián megyénket két tanár és öt diák képvisel­te. A találkozó útmutatásairól, tapasztalatairól Gál József marcali tanárral beszélgetünk. — A konferencián 60 tanár és 140 tanuló képviselte az or­szág diákhonismereti mozgal­mát. A mindvégig színvonalas és tanulságos találkozón dr. Eperjessy Géza, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékve­zetője értékelte a három év — az első konferencia — óta el­telt időszak eredményéit, örömmel állapította meg, hogy a meghirdetett program alap­ján gyarapodott a honismereti szakkörök száma. Szélesedett a mozgalom, s ennek hatása az iskolán kívül a községek, a vá­rosok életében is mindjobban érzékelhető. — Milyennek ítéli meg Gál elvtárs a megye diák honis­mereti mozgalmának helyze­tét? — Sajnos, nincs átfogó ké­pem erről. A fonyódi és a csur­gói törekvéseket ismerem el­sősorban. Ezeket és saját kö­zépiskolánk munkáját figye­lembe véve örömmel állapí­tottam meg, hogy eddigi mun­kásságunk .egybeesik az el­hangzott követelményekkel. Az is igaz viszont, hogy me­gyénkben is — a jelenlegi négy, rendszeresen működő szakkörön kívül — e fontos te­vékenységnek minden közép­iskolában mutatkoznia kelle­ne. — Miben jelölte meg a kon­ferencia a következő időszak legfőbb tennivalóit? — A mozgalom elsőrendű feladata a jubileumi program színesebb, tartalmasabb lebo­nyolításában való közreműkö­dés. Emellett a helyi sajátos­ságok szabják meg a szakkö­rök általános és távlati cél­jait. Ezekben a gazdasági, kul­turális és politikai élet minden ágának helyet kell kapnia. — Mi, volt Gál elv társ szá­mára a konferencia legfonto­sabb, á gyakorlatban közvetle­nül is hasznosítható tapaszta­lata? — Egyfelől Veszprém megye példája: a honismereti moz­galmat példásan megbecsülik és támogatják itt. Másfelől ösztönzést kaptam, szakkörünk társadalmi kapcsolatainak ki- szélesítésére, a felnőtt érdek­lődőkkel, idősebb műkedvelők­kel való együttműködésre. To­vábbá tervbe vettük egy járá­si honismereti kiadvány meg­jelentetését. Erre ugyanis az országban több község és vá­ros szép példát adott már — előttünk. P. L. Két hőnap csúszással Februárban nyílik meg a Park étterem A Szabadság parid étterem­nek 1969 szilveszterén már üzemelnie kellett volna. — Figyeld meg, s ha aka­rod, fogadjunk — mondta Németh József, a Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnöke Farkas Györgynek, a Vendég­látóipara Vállalat főkönyvelő­jének —, hogy szilveszterkor innen* viszem a ‘kocsonyát. Egy főmérnök ritkán opti­mista, a főkönyvelők pedig egyáltalán nem derűlátó em­berek. Ezért is vesztette el Németh József a fogadást, ugyanis az étterem csak feb­ruár közepén lesz majd olyan állapotban, hogy megkezdőd­hessen a kiszolgálás, m Vajon miért? — A gáz körül volt a huza­vona — mondta a főmérnök, akivel szabad szombatja reg­gelén az épület előtt rande­vúztunk —, de az alvállalko­zóink is késtek, nem is keve­set — Ha értesüléseim jóknak mondhatók, a falburkolat kö­rül is voltaik nehézségeik. — Ez tény. A dombóvári vagy paksi (!), hirbelenében nem is tudom melyik kisipari szövetkezet vállalta el a fa­burkolatot, de miután a vilá­gosabb és a sötétebb színeze­tű falemezeket úgy hányták egymás mellé, szét kellett szedniük az egészet és kezdik elölről. Az épületben szabad szom­bati rendetlenség. Ahogyan az emberek letették' kezükből a szerszámot, az úgy is maradt; deszkák, lécek, forgácsok kö­zött lépkedünk helyiségről he­lyiségre. — Miibe került ez az étte­rem? — Olcsó volt. Négy és fél millió forint Nagyon ráfize­tünk erre az üzletre. Sokba kerültek a kövek, s az állan­dóan változó építőanyag árak miatt ki gondolt arra, hogy a kövezést mélyen ára alatt vál­laltuk eL Ebbe nem tudtam beleszól­ni, nem vagyok jártas az épí­tési árkalkulációkban, de félre­téve a mindig szőrszálhasogató újságírói ..zemléletet, kicsit szokatlannak; találtam, hogy a fedett terasz közepén esővíz- csatorna lóg ki a tetőből, s alatta egy betomkádiba ömlik a víz. Hangulatos lesz minden bizonnyal, ha nyáron ott sö- rözgert az ember a kád tő­szomszédságában, és egy zá­por után a négyzetméter nagyságú lyukon beesik az eső. Az épület Lenin utcai olda­lán máris felfagyott a fal, s nem kall különösebben nagy szakértelem ahhoz, hogy meg­állapíthassuk, mikor lehet azt majd onnan eltüntetni. A Vendéglátó Vállalat már­cius elején szeretné megnyitni a Park éttermet. Óvatos vagyok, én nem mer­tem az ellenkezőjére fogadni a főmérnökkel. S. G. Vázlatok a gitárról meg az emberről Becsukta maga mögött az ajtót, szétnézett a szobában. Az ágy végénél faangyal ál­lott, a falon szentképek. — Leszedjük majd azokat — mondta a házinéni. És már kezdte is. • — A faangyal maradjon, nagyon régi és nagyon szép... —• Szúette már, kedves­kém ... Csönd lett a szobában. Fel­akasztotta a falra a Goya- reprodukciót meg a gitárt. Aztán elővette az aktfotót. Szétosztották a volt évfolyam, társakkal a »,falat«. Képeket, talizmánokat, kabalákat. Ne­ki ez maradt. Kinézett a tenyérnyi abla­kon. Az igazgató, aki ideve­zette, most fordult el a domb alján. A domb tetején meg az is­kola. Sokat akar költeni rá a fa­lu. A járásnál azt mondta Béla bácsi, hogy törekvő em­berek laknak itt. Mindent lehet látni az ab­lakon át. Szóval a kántorok­nál lakom, amíg elkészül a pedagógusház — gondolta. Felült az ágyra és nézte a gitárt. Ott, az alján az a folt konyaktól van. Mellette az a vörös meg rúzs. A Csilláé. Nézte, aztán befogta a fü­lét. Olyan csend volt a kis szobában, hogy hasogatta dobhártyáját. Nézte a gitárt és ott bugyborékolt a régi ne­vetés, ott harsogott minden régi hang, ott búgtak a sut­togások is. Más volt a régi csend. — Azt hiszem, félek — gon­dolta. Elővette a konyakos üveget, a gitár felé emelte. — Nem, az aktfotót még­sem teszem ki... Jönnek majd a gyerekek... Meglepődött, hogy hango­san beszél. Kiment az ajtón. Gyors léptekkel kapaszkodott fölfelé a dombon, és csak az iskola zöldre festett kapujá­ban fújta ki magát. Rajzot is tanított. Figyelte a vróbálkozó ke­zeket. Némelyik úgy szorítot­ta a ceruzát erős kis marká­ban, mint a csúzli nyelét. A másik meg lerajzolt egy ha­jót, aztán ott gubbasztott fö­lötte egész órán. Mikor meg­kérdezte, hogy mit csinált, a gyerek fölnézett, aztán csen­desen megszólalt: — Utaztam rajta, tanár úr. Az ötödikeseknek jutalom­ból elmesélte az Iliászt. Tá- tott szájjal hallgatták. Aztán csak úgy próbaképpen fogal­mazást íratott belőle. »Milyen ember volt Akhil- lész?-« Egy részlet: »Akiiész erős volt, meg bá­tor. Olyan volt, mint An­gyal ...« . Néha írtak a haverok is. Hiányolták a gitárt, de min­den levélben úgy írtak, hogy mindegyik a réginek lássék. Későn válaszolt. A gitár azóta is ott lógott a falon. Egyszer vette le, be­vitte a nyolcadikba lerajzol­tatni. Végül az egész osztály azon nyavalygott, hogy játsz- szon valamit. Fölemelte. Le­fogott egy akkordot, de ott kiabált, ott harsogott a tenye­re alatt a konyakfolt. Kis Pes- ta megkérdezte: — Tanár úr, mi az? — Ragasztó — felelte és ki­küldte a gyerekeket. — Megtalálod lassan a he­lyed — mondta egyik dél­után az igazgató. — De kérj néha szabadnapot és utazz a városba, majd visszaadod az órát... Elutazott. Sétált az utcán, de nem találkozott senkivel. Persze, sok a munkájuk a többieknek. Némelyik 'panasz­kodott a főnökre. Amit lehet, rásózott. Hazament. Dühös volt ma- -gára. Még előbb-utóbb kísér­leti alany lesz a tanáriban. Azt lesik, mikor van kedve elutazni, mikor nincs. Persze ezt Ők úgy mondják, hogy emberség kérdése ... Meg ne­héz csak úgy ideragadni a fa­luba. Nem. Nem megy többet nosztalgiázni. Megfogta a szivacsot és ösz- szeszorította a fogát. Dör­zsölte a foltokat a gitárról... Csak halványodott mindkettő. — Annál jobb — mondta hangosan. — Csak maradja­tok. Végigszaladt a húrokon. — Üjra kell hangolni... — Es csak úgy hallás után, em­lékezetből próbálgatta feszí­teni az acélhúrokat, pendített ^ néha, aztán figyelte, hogyan zeng. És próbálta hangolni tovább ... Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. január 24. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom