Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

Egy kis olvasónk írja: 99Tanácstalan vagyok“ Egy ádantü kislánytól kap­tunk levelet a napokban. »Olvasója vagyok lapjuk­nak — írja Gáspár Julianna — és látom, hogy milyen sok problémát segítettek már rpegoldani. Kérem segítsenek nekem is; nyolcadik osztályos vagyak és tanácstalanul né­zek a jövőm elé, nem tudom, hová adhatom be fölvételi la- poma* Nem ismerem a me­gye továbbtanulási lehetősé­geit, pedig most már hamaro­san dönteni kell.« Kérjük Gáspár Juliannát, es minden pályaválasztás után érdeklődő nyolcadikos tanulót, kísérjék figyelemmel lapunkat. Több alkalommal foglalko­zunk a pályaválasztás néhány fontosabb kérdéseivel és te­hetőségével. Egyébként a hét elején minden általános isko­la, illetve mindegyik nyolca­dikos meg kellett kapja ame- °vei pályaválasztási tanács 1970. évi tájékoztatóját. A lányok továbbtanulási, il­letve pályaválasztási lehetősé­geivel külön foglalkozunk. A pályaválasztásról (1) Hova mehet a gyerek? Egyre gyakrabban és sürge­tőbben hangzik ed ez a kér­dés megyeszerte a családokban. A pályaválasztás valóban fele­lősségteljes és nehéz dolog. A fiataloknak nagy gondot jelent a munkábaállás, a továbbta­nulás. A megyei tanacs munkaügyi osztálya a megye területén te­vő vállalatokkal együtt fölmé­rést készített, hogy az általá­nos, illetve középiskolát vég­zett fiatalok hová nyújthatják be jelentkezési papírjaikat A megyei vállalatok és szövetke­zetek az 1970—71-es tanévben több mint háromezer fiatalt szeretnének szerződtetni a kü­lönböző szakmákba. Megyénk az 1960-as évtől kezdett iparosodni. Évről évre több korszerűen képzett szak­munkásra van szükség. Az épí­tőipar kiemelt, kulcsfontosságú szerepet tölt be Somogybán. Ide különösen sok szakember kell. Az építőipar szerepét hangsúlyozza az is, hogy 1970. január elsejétől Kaposváron egy önálló intézmény, az 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet foglalkozik az . építő­ipari szakmunkásképzéssel. Ezenkívül még az 521. sz. fo- nyódí, az 522. sz. marcali, az 523. sz. siófoki, az 524. sz. nagyatádi, az 525. sz. barcsi, az 526. sz. csurgói és az 529. sz. tabi szakmunkásképző intézet­ben tanulhatnak építőipari szakmát a fiatalok. A legkere­settebb építőipari szakmák: a kőműves, as ács-állványozó, a vasbetonkészítő és a tetőfedő. Háromszázhuszonöten a kőmű­ves, százmyolcan az ács-állvá­nyozó, negyvenen, a vasbeton­készítő, harmincán pedig a tetőfedő szakmában kezdhetik el tanulmányaikat. Tizenhat építőipari vállalat és ktsz vár­ja a megye területén a jelent­kezőket. A Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat pél­dául kétszáz, a Tanácsi Építő­ipari Vállalat 150, a ktsz-ek — egyebek között a kaposmérői, a siófoki, a nagyatádi Kom­fort, a tabi — hozzávetőlege­sen két-háromszáz szakmun­kás jelöl tét tudnak, illetve sze­retnének fogadni. De Kapos­váron, a vegyesipari vállalat­hoz is lehet jelentkezni. A jelentkezési időszak 1970. február 1-től május 31-ig tart A felvételi papírokat az általá­nos, illetve a középiskolák to­vábbítják a szakmunkásképző intézetekbe. A szakmunkástanulók részé­re ösztöndíjat adnak. A tanul­mányi előmenetelnek megfele­lően az első évesek 70—250 fo­rintot, a másodévesek 100—420 forintot, a harmadévesek pedig 160—700 forintot kaphatnak. Ezenkívül a tanulmányi ösztön­díj mellett tehetőség van arra, hogy a tanulók szerződést kös­senek társadalmi ösztöndíjra is. A társadalmi ösztöndíj fel­ső határa 250 forint. Az 1970 —71-es tanévben tíz építőipari vállalat és ktsz szándékozik élni ezzel a lehetőséggel. NOTESZLAP Mentériaprőha Napi átlagban nyolc-tíz emberrel ismerkedem meg — a havi átlagot már ki sem merem számítani. Bármilyen jó is lenne az arcmemóriám, egy-cgy esetben kínos hely­zetbe kerülnék. Hát még így... Ülök a vonatban az ablak mellett. Ilyenkor vasárnap kevés az Utas, hideg is van, örül, aki otthon maradhat. Éppen indulunk, amikor a tömzsi férfiú felszáll. Bi­zonytalan léptekkel megy el a pad mellett, ahol ülök. Lá­tom, hogy a fél szemével fe­lém sandít. Én szintúgy mé­regetem titokban. Ismerős, jaj, de ismerős! Ez a tömzsi alkat, ez a kerek fej, a ba­jusz! Akkor már jön felém, a kezét nyújtja. Illendően köszönünk. Leül velem szemben. ■— Régen találkoztunk — mondja. — Van annak két- három hónapja is. Élénken bólogatok. Csak­ugyan ilyen régen lehetett, ha egyszer halvány gőzöm sincs, hogy honnan isme­rem ezt az embert — Bizony, nagy kalamaj­ka volt ott apakor — emléke­zik. Ő emlékezik. Én nem. Kel­lemetlen, mert ha »nagy ka­lamajka-« volt ott. ahol ta­lálkoztunk, lehet, hogy ő a másik tábor igazát védte, s most a régi ellenfelet látja bennem, — Aztán minden jóra for­dult — motyogom, mert volt már olyan »kalamajka«, amelyik jóra ne fordult vol­na ecyszer? — Az a Csűrös, az kever­te ... Míg ez is! Ez a Csűrös, aki keverte. Ki lehet ez a Csűrös? Ne csűrjük-csavar- juk tovább ezt a dolgot. Már így is klasszikus Karinthy- alaphelyzet állt elő. Önt­sünk tiszta vizet a pohár­ba! — No, azért más is benne volt a dologban — jegyzem meg szerényen, hogy kiug­rassam a nyulat a bokorból. — Ne is mondja! Jobb, ha nem mondunk neveket __— f ogja halkra a hangját. »De igenis mondjunk/« — ordítanám, de nem teszem, mert olyan rokonszenves, ke­rek képe van. Érzem, hogy ez így nem megy tovább, föl kell fednem a kártyáimat, s szégyenszemre be kell valla­nom, hogy nem tudom, hon­nan ismerem. Kínos dolog ez. Már éppen nyitom a számat, amikor feláll: — No, én megérkeztem. Viszontlátásra, Galamb kol­léga! Letaglóz a Galamb név. Agyamban villog a kis jel­zőlámpa: ő sem ismer en­gem! Máris válaszolom: — Viszontlátásra, Belén- dek kartárs! Látom, megáll, mint akt éppen ebben a pillanatban döbben rá, hogy meglopták, így nézünk egymásra né­hány pillanatig. — Hát nem? — kérdezi. — Hát nem — mondom szemernyi gúny nélkül. Megkönnyebbülten mo­soly gunk. Milyen jó, hogy nem kell tovább a memó­riánkat erőltetnünk! Sehon­nan sem ismerjük egymást. Amikor kihúz a vonat az ál­lomásról, látom, ahogy a kijárat felé ballag. Vissza­fordul, s barátságosan int Egy kedves ismerőssel ismét gyarapodtam. AZ MSZMP SOMOGY MIOYII 11 Z O TT SA OA N A R LA-PJA XXVI. évfolyam, 17. szám. Szerda, 1970. január 21, A jó ivóvíz érdekében (Tudósítónktól.) A csurgói járás közkűtjai- nak túlnyomó többsége rossz ivóvizet ad, s nagyrészük — a laboratóriumi vizsgálatok sze­rint — többszöri felújítással sem javítható meg. Még rosz- szabb a helyzet az udvarok­ban levő kutaknál, ahol a szennyeződés veszélye fokozot­tabb. Csurgó mellett Somogybük- kösdöh van közműves vízellá­tás. így a járás lakosságának mintegy húsz százaléka iszik jó vizet. A közeli jövőben ja­vít a helyzeten, hogy több község határozta el vízmű lé­tesítését. Társulással építenek közös törpe vízmüvet. Porro- gon és Porrogszentkirályan. Most a két községben mindösz- sze két közkút van. Ugyaneny- nyi üzemel Gyékényesen is, ahol mindent előkészítettek már a vízmű megépítésére. A vízadó kutat tavaly fúratták meg. Előkészületek folynak Iharosban és Iharosberényben, ahol két most készülő kút szol­gáltatja majd a szükséges ivó­vizet Több mint egymillió forint­ba került, illetve kerül az öt községben a vízadó kutak léte­sítése. s mintegy öt és fél mil­lió forintot fordítanak a mű­vek és a mintegy húsz kilomé­ter hosszú vezetékrendszer ki­építésére. Körülbelül százti- zennégy kőkifolyót helyeznek majd el ezekben a községek­ben a nyomócsővezetékek mentén. A lakosság az anyagi hozzá­járuláson felül jelentős föld­munkát vállalt, s ez nagymér­tékben csökkenti a költségeket A Margitsziget—hó alatt Hóbundába burkolózva az egykori forró sikerekről és az el­jövendő nyárról álmodik a Margitszigeti Szabadtéri Szín­pad. Még épül a barcsi vámtiáz Hírt közöltünk lapunk ja­nuár 4-' számában arról, hogy átadták rendeltetésének a barcsi Dráva-hidnál épített vámhézat. Dr. Mándó Istvq-n Olvasónk felhívta szerkesztőségünk fi­gyelmét arra, hogy még min­dig folyik a vámiház építése, s a jelenlegi állapotokat te­kintve még egy kis ideig el­tart. Az itt dolgozó személy­zet továbbra is a kemping­épületben teljesít szolgálatot a barcsi papucsiizem munkáslstszáma (Tudósítónktól.) A múlt év júniusában kezd­te meg működését a Dráva Ve­gyes Kisipari. Szövetkezet ci­pő- és papucsüzeme Barcson. Az eltelt fél év munkájáról Molnár Vendel, a ktsz elnöke így nyilatkozik. — Negyvennégy fővel indult az üzem. Mint minden új üzemben: gond és probléma itt is volt bőven. A nehezén már túl vagyunk. Jelenleg száztíz az üzem munkásainak létszáma, 98 szá­zalékuk nő. Úgyszólván az egész járásból járnak ide dol­gozni — Barcstól Bélavárig, Csokonyavispntától Darányig. Két műszakban dolgozunk — egyelőre bérmunkát végzünk közvetett exportra. Dolgozóink cipőfelsőrészeket állítanak össze; a későbbiek során majd cipőket és papucsokat is ké­szítünk. Tárgyalásaink foly­nak egy kesztyűrészleg indí­tásáról is. Ez év közepéig száz­ötvenre kívánjuk az üzem dolgozóinak létszámát növelni, ezzel is segítve a járás női munkaerő-foglalkoztatottsá­gán. A havi keresetek 950-től 2000 forintig terjednek. Bámulnák a gyerekek A Krenusz János Általános Iskola napközisei részére beve­zették a kvarcolást. Két géppel egy-egy (»opertot kvarcol- nak hat napon keresztül. Ezzel a D-vitamint pótolják. A napközisek étlapját is úgy állítják *—». ’’-«r megfelelő vitamint kapjanak a gyerekek Emberség Január 16-án találkoztam vele a Gyékényes felé robog* vonaton. össaeismertoedtünk. Szó szót követett és megtud­tam, hogy Puskas Sándor bol­hás! vasutas a pályafenntar­tásnál dolgozik Kaposváron. Tagja egy húsztagú szocialista brigádnak. Amiért Csurgóra utazott, úgy érzem, megér­demli a nyilvánosságot. »►Tudja, beteglátogatóba me­gyek. Nem, nem rokonom az illető, hanem munkatársam és én most húsz ember megbízá­sából keresem föl Váradi Fe­renc brigád tagunkat Csurgón. Aggódtunk érte. Már 1964 óta együtt építettük, javítottuk a vasúti pályát és összeszok­tunk, mint egy nagy család. Sajnos, a mull; év augusztusá- t'l nélkülözzük Ferenc bará­tomat,' munkatársam erejét, ügyességét, ugyanis ilyen hosz- szú idő óta beteg. Hogy mit viszek nefki? Min­denki küldött valamit a bri­gádtagok közül. Így hát ösz- szejött gy csomagra való cso­koládé, cukor, sör, citrom és más efféle. Ne 'az értéket néz­ze, hanem azt, hogy ma is gondolunk rá, együtt érzünk vele. Aztán úgy indultam el, hogy legalább egy hétre való fát is aprítok neki, mert a be­tegsége miatt nem tud ilyen munkát végezni. És a legfon­tosabb, a húsz ember kívánsá­ga: szeretnénk mielőbb .közöt­tünk tudni ott kint a vasúti pályán«. Amit leírtam, nem nagy ügy. Ügy gondolom azonban, hogy húsz kapoovári vasutas ,pályamunkás, szocialista bri­gádtag ezzel a cselekedetével embers-kfből jelesre vizsgázott. T*. Z. Vidám történetek Az elektromos művek­hez beállít egy nő és a ve­zetőt keresi: — Hát, kérem, ez így nincs rendjén. Önök csú­fot űznék az ügyfelekből. Tegnap telefonáltam ön­nek, küldjön ki valakit, aki megjavítja az ajtón a csengőt, de mostanáig sen­ki sem jött ki. — Már bocsásson meg, asszonyom, de én tegnap azonnal kiküldtam egyik dolgozónkat. Többször is csengetett, de senki nem nyitott ajtót * • * A gyönyörű szobalány megkérdezi a szálloda egyik vendégétől: — Kívánja, uram, hogy reggel felkeltsük? — Igen. Csókkal! — Nagyszerű. Átadom a megbízást a portásnak! 9 V * Egy motorkerékpáros el­gázol egy kakast — Szeretném ezt vala­hogy jóvá tenni —■ mond­ja a kakas tulajdonosának. — Jól van, akkor holnap reggel négykor jöjjön el hozzánk kukorékolni. * * * — Hallottad? Gawribtó el akarja cserélni a laká­sát — Miért? —- Csak nem szidhatja tíz éven keresztül ugyan­azokat a szomszédokat! * * • — Találja ki, fiérem, hány éves vagyok? — Nem tudom, de sem­mi esetre sem néz ki any- nyinak. * • * Egy olasz, akinek há­rom lánya van, jóképű fia­talembernek mutogatja a lányai fényképét: — Gazdag éppen nem vagyok, de mindegyik lá­nyom megkapja tőlem a hozományát Ez itt Maria, 25 éves, ő 250 ezer lírát kap. Ez Beatrix, aki 35 éves, ő 350 000 lírát kap hozományba.. És ez Itt Jú­lia, az ő hozománya 400 ezer líra. — Mondja, kérem nincs még egy lánya, úgy ötven év körül? * • ® Egy asszony elmeséli barátnőjének, hogy ne­gyedszer is férjhez megy. — Megint? — csodálko­zik a másik. — Te is úgy vagy, mint a fák: minden évben új gyűrű. A 999-es telefonszám Nagy-Britanniában a 999-es telefonszám feltár­csázásával mindenki segít­séget kérhet a rendőrség­től. Igv tett a leicesteri Wilfred Peet is, akinek esete azonban teljesen rendhagyó. Peet ugyanis barátjával betört egy bankba, de társa a zsák­mánnyal megszökött és őt bezárta a bank épületébe. Peetet annak ebenere, hogy a rendőrségtől kért segítséget, most bíróság elé állítják. Somsául Néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511, ti-512. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzíink meg és Oem adunk vissza. Terjeszti: •. Magyar Posta. Elő­kelhető a belví postahivataloknál és postáskézbcsítőknél. "?őfi e4*«-/ d?i egy hJ>‘,nn-a 20 Ft. fedett: 25 or* Készüli a Sonjogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner JózaH.

Next

/
Oldalképek
Tartalom