Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

KINA—USA (Folytatás az 1. oldalról) A 135. tanácskozásra több mint kétéves megszakítás után került sor. A megbeszélések folytatását 1968. november 26-án a kínai külügyminiszté­rium javasolta, de végül is le­mondta. Most amerikai részről kezdeményezték a vélemény- cserét. A megbeszélések szigorúan titkosaik. Napirendjük és tar­talmuk ismeretlen. A varsói lapok azonban washingtoni feltétélezésekre hivatkozva azt a véleményt fejtették ká, hogy a mostani találkozón nem ke­rülnek napirendre nehéz és lé­nyegbevágó kérdések, mint például Tajvan vagy Vietnam ügye. A Zyeie Warszawy »-Kína és Amerika« című kommentárjá­ban a többi között megállapí­totta, hogy mindeddig nem tapasztalható alapvető változás az Egyesült Államok kínai politikájában. »Washington változatlanul fenntartja a »két Kína« elméletét. Az amerikai fél egyelőire in­kább másodrendű kérdéseket — köztük a gazdaságii és kul­turális kapcsolatok részleges könnyítését szeretné megvi­tatni. Kína nem fűzött előzetes kommentárt a tárgyalásokhoz, hacsak az utóbbi napok pe­kingi szovjetellenes rágalmai­nak fokozását nem tekinthet­jük állásfoglalásnak. Ezeket a rágalmakat — hangsúlyozta a Zyeie Warsza­wy — az amerikai sajtó széles körben idézte, és a varsói meg­beszéléseket a három nagyha­talom — az USA, Kína és a Szovjetunió kapcsolatainak át­fogó vonatkozásában kezelte. Felhívta például a figyelmet arra, hogy a varsói kínai— amerikai megbeszélésekkel egy időben folynak a pekingi szovjet-kínai tárgyalások és a Helsinkiben megkezdett, majd Bécsben folytatódó szovjet— amerikai tanácskozások. Stoessel nagykövet később újságíróknak kijelentette, hogy »a kát felet kölcsönösen érintő kérdésekről volt szó«. »Kölcsönös megállapodás alapján magát a tanácskozást és annak tárgykörét bizalma­san kezeljük.« Hangoztatta: nem tűzték ki az újabb talál­kozó időpontját, de »■megálla­podunk abban, hogy e kérdés megvitatására hamarosan is­mét kapcsolatba lépünk«. (MTI) Tokió és Tajpej A tajvani rezsim aggódik Aicsi Kiicsi japán külügy­miniszter tegnap fogadta a Csang Kaj-sék-ista rezsim nagykövetét, Peng Meng-esi tábornokot. (A megbeszélésre azután került sor, hogy Szato miniszterelnök kifejezte Japán törekvését a Kínai Népköztár­sasággal való viszony felmele­gítésére.) A Kyodo hírügynökség je­lentése szerint a japán külügy­miniszter biztosította Tajvan híteni a Tokió és Peking kö­zött fennálló feszültséget. A Csang Kaj-sek-ista klikk megbízottja kormányának ne­vében aggodalmát fejezte ki a °eking—Tokió közti diplomá­ciai megbeszélések esélyeivel 'kapcsolatos hírek miatt, és »elővigyázatosságra« intett. Végül megállapodtak abban, hogy további megbeszéléseket tartanak Tokió és Tajpej ösz- szeköttetésének fenntartása céljából. (MTI) Egy év a Fehér Házban' Bahrein modernizálása KUWAIT Isza Bin Szulman Al-Khalifa sejk, Bahrein emirje, dekrétu­mot adott ki, amelynek értel­mében a Perzsa-öböl apró sejkségében államtanácsot ál­lítanak feL A végrehajtó hatalmat ez­után ez az alkotmányos szerv fogja gyakorolni. Tagjainak •>zárna tizenkettő; elnöke Kha­lifa bin Szulman Al-Khalifa sejk. Újjászervezik az államigaz­gatást, és új vezetőket nevez­nek ki az igazgatási testületek élére. Al-Khalifa sejk nyilatko­zatban szögezte le, hogy a meghirdetett »reformokat to­vábbiak követik, és az intéz­kedések célja Bahrein modern állammá fejlesztése«. (MTI) Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti Washingtonból: Egy • évvel a beiktatás után Richard Nixon népszerűsége — a Gallup-intézet adatai sze­rint — kisebb, mint három elődjéé volt. Az új közvéle­ménykutatási adatok azt ál­lítják, hogy Nixon politikáját a megkérdezettek 61 százaléka támogatta egy évvel hivatal­ba lépte után (Johnson eseté­ben ez az arány 69 százalékos vpit, John Kennedynél 77, Eisenhowernél 71. Csak Tru­man volt kevésbé népszerű). Richard Nixon egy évvel ezelőtt két ígérettel vette át az Egyesült Államok elnöki tisz­tét: kilátásba helyezte a viet­nami háború befejezését és az infláció megfékezését. Az. új elnök egyik ígéretét sem tel­jesítette. Az elnök munkatársainak értékelése szerint »Nixon megkezdte a vietnami háború felszámolását« az úgynevezett vietnamizálási programmal. Legnagyobb eredményeként azt emlegetik, hogy míg egy évvel ezelőtt újabb és újabb amerikai csapatok érkeztek Vietnamiba és a veszteségek száma igen magas volt, most megindult a csapatok kivoná­sa és a veszteséglista jóval kisebb. Ugyanakkor azonban a republikánus kormányzat egyetlen lépéssel sem hozta közelebb a háború tényleges befejezését. Az infláció a Nixon-kor- mányzat első évében sem csökkent, hanem növekedett, a legújabb statisztikák szerint rendkívül gyors ütemben. A létfenntartási költségek egyet­len esztendő alatt több mint hat százalékkal emelkedtek. A belpolitikában a Nixon­Diallo Telli, az Afrikai Egy­ség-szervezet főtitkára, tegnap Niger fővárosában, Niamey- ben közölte: Gowon tábornok, nigériai elnök, felkérte az Af­rikai Egység-szervezetet, hogy sürgősen küldje vissza megfi­gyelőit Nigériába. A tábornok — mondatta Diallo Telli — bizalmáról biztosította az AESZ-nek Nigériával foglal­kozó konzlutatív bizottságát. * * « Nigéria legnagyobb s egyben Nyugat-Afrika legbefolyáso­sabb napilapja, a Daily Times of Dagos tegnap gyors intézke­déseket sürgetett Franciaor­szág és Izrael ellen — tekintet­tel arra a pénzügyi és erköl­csi támogatásra, amelyben a két Ország ä szakadárokat ré­szesítette. A lap szerkesztőségi cikkét az AP hírügynökség felhívás­ként értelmezi — a nigériai— francia, illetve nigériai—iz­raeli diplomácia kapcsolatok megszakítására U Thant ENSZ-főtitkár ere­kormányzat eddig nem állt elő jelentős kezdeményezések- cel, ugyanakkor viszont tévé- Kenyséj nyomán az Egyesült Államokban megerősödött a onzervatív 'endencia. George McGovern szenátor, aki az 1972. évi választásokon, a demokrata párt elnökjelölt- le lehet, az évforduló küszö­bén kétarcú politikával vá­dolta meg a Nixon-kormányt. Azt mondotta, hogy a kor­mány a nyilvánosság előtt rendet é.> nyugalmat, megbé­kélést és csendet hirdet, titok­ban azonban, a közvélemény kizárásával, erőteljes tárna - dúst indított a liberális politi­kusok ellen, és igyekszik elfoj­tani a bírálatot. (MTI) deti terveivel ellentétben nem kereste fel Port Hareourt tér­ségét, hanem Lúgosban ma­radt. Itt mondotta ed, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt egyik tisztviselője biztosította őt afelől: az egykori biafrai terü­leteken a béke és a. megbéké­lés szelleme uralkodik. * * * Wilson brit miniszterelnök hétfőn az alsóházban méltatta Gowon »nagylelkűségét, és azt a gesztusát, hogy nyilvánosán kibékült a biafrai vezetőkkel«. Wilson eümómdotta még, hogy ami az állítólagos »négymillió azonnal segélyre szoruló áldo­zatot« illeti, »lehetetlen meg­bízható becslést tenni«, de az ő adatai szerint ez á szám sok­kal kisebb. • « • Londoniban Maurice Toley külügyi államtitkár, aki nem­rég Lagosban járt, Wilsonhoz hasonlóan azt hangoztatta, hogy a sajtójelentések felna­gyítják a sürgős segélyre szo­rulók számát; (MTI) AZ NSZK HADÜGYMINISZTERE PÁRIZSBAN TÁRGYAL •• v . •<•: ■ : IIP > -<;V i 111 Hellmut Schmidt, az NSZK had­ügyminisztere (a képen bal­oldalt) Párizs­ba érkezett, hogy tárgya­lásokat foly­tasson francia kollégájával, Michael Deb- réveL (Kép távírón érk. — AP— MTI—KS) Gowon az AESZ-megíigyeük Nigériába küldését kérte Ülésezik a Közös Piac minisztertanácsa BONNI REAGÁLÁSOK W. Ulbricht nyilatkozata után Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti Bonnból: Tegnap délután összeült Bonnban a fontosabb minisz­tériumok államtitkáraiból álló testület, hogy megvitassa a kormány soron következő lépéseit a két német állam viszo­nyával kapcsolatban. Feltételezhető, hogy az államtitkárok fő feladata a Brandt által Willi Stophhoz intézendő levél tervezetének elkészítése. megbízottját, hogy Tokió to­vábbra is baráti kapcsolatokat akar fenntartani Csang Kaj- sek rendszerével. Hozzáfűzte azonban, hogy Japán kapcso­latkeresése a . Kínai Népköz­társasággal »természetes do­log« lenne. Emlékeztetett arra is, hogy Japánnak kereskedel­mi kapcsolatai vannak Kíná­val, Japán — mondotta — to­vábbra is iparkodik majd eny­k > * Tegnap este az olasz keresz­ténydemokrata párt székhazá­ban újabb tanácskozást tar­tottak a volt középbal kor- mánykoalícó pártjainak kép­viselői. December 12-e óta ez volt a kereszténydemokrata párt, a szocialista párt (PSI), az Egységes Szocialista Párt (PSU) és a köztársasági párt országos titkárainak harmadik olyan találkozója, amelyet a középbal kormányzati formula felújításának jegyében tartot­tak meg. Az AP amerikai hírügynök­ség úgy értesült, hogy a tár­gyalások jól haladnak és kö­rülbelül egy héten belül beje­lentik az új koalíció létrejöt­tét. Hátravan még azonban az olasz belpolitikai élet második legnagyobb ereje, az Olasz Kommunista Párt irányában követendő magatartás egyez­tetése. Figyelmeztető sztrá j kok Mialatt a hivatásos politiku­sok a leendő kormány össze­tételének kérdéséről tárgyal­tak, Rómában és az ország más nagyvárosaiban ismét négyórás figyelmeztető sztráj­BRÜSSZEL Tegnap folytatódod a közös piaci országok hétfőn megnyílt minisztertanácsi ülése, ame­lyen a mezőgazdasági túlter­melés és az ártámogatás kér­kot tartottak a béremelést kö­vetelő közlekedési alkalmazot­tak. A követelések alátámasz­tására tegnap este több ezer autóbuszsofőr tüntető menet­ben vonult végig Róma utcáin. Walter Vlbrichtnak. az NDK Államtanácsa elnöké­nek hétfői sajtóértekezlete új helyzetet teremtett a két né­met állam kapcsolatairól folyó vitában. Az államtanács elnö­ke mintegy 300 újságíró előtt kifejtette az NDK kormányá­nak elgondolását a két német állam kapcsolatainak szabá­lyozására kötendő államszer­ződés-tervezetről. Ismeretes, hogy Walter Ulb­richt már tavaly december 18-án javasolta a Gustav Hei­nemann NSZK-államelnökhöz küldött levelében, hogy a két német állam kössön egymással nemzetközi jogi érvényű ál­lamszerződést. A javaslat azt is tartalmazta, hogy már ja­nuárban kezdjék el ezeket a tárgyalásokat. A konkrét válasz sokáig vá­ratott magára. Willy Brandt bonni kancellár múlt heti be­szédében elutasította az NDK nemzetközi jogi érvényű elis­merésére vonatkozó államszer­ződés-tervezetet. Ez volt az alapja annak, hogy — a bonni parlament tü­dőseit, valamint az Europa­parlament döntőbírósági szó- epét tárgyalják meg. A plenáris ülés előtt, ame­lyen a külügyminiszterek, a földművelésügyi minisztereik és a pénzügyminiszterek vesz­nek részt, a külügyminiszterek külön is összeültek. Ez alkalommal az Európai Gazdasági Közösség kibővíté­sének és ezen belül az úgyne­vezett európai integráció kér­déscsoportját tárgyalták meg, hogy jelentést készítsenek er­ről a hágai közös piaci csúcs- értekezlet döntése alapján. A külügyminiszterek elhatá­rozták, hogy a március 6-án és 7-én rendezendő brüsszeli tanácsülésen az angol font problémáját külön is megvi­tatják. (MTI) táját elemezve — a világsajtó I egy része Brandt következet­lenségéről, meghátrálásáról, visszalépéséről írt. Brandt kő- i vetkezettensége abban ütkö­zött ki a legélesebben — mint arra Walter Ulbricht is rámu­tatott —, hogy bár elismeri a két különálló német állam lé­tét, s belátható időn belül el­képzelhetetlennek tartja az egyesítést, mégis elzárkózik az NDK nemzetközi jogi érvényű elismerésétől. Brandt ezt az alapvető kérdést megkerülve csak a két német állam kö­zötti erőszak alkalmazását ki­záró szerződésre tett javasla­tot, amely eredetileg az NDK államszerződés-tervezetében is szerepelt. Strandinak es a fo­gása tulajdonképpen két­irányú törekvést mutat. Egy­részt a két német állam tár­gyalásait az erőszakot kizáró szerződések problémájára A Walter Ulbricht hétfői sajtóértekezletén elhangzott nyilatkozat a nyugatnémet fő­város politikai életének közép­pontjában áll. A parlamenti pártok frakcióuléseken foglal­koztak a nyilatkozattal. A kor­mánykoalíció és az ellenzék pártjai különbözőképpen ítélik meg az Ulbricht-nyilatkozat után megnyíló esélyeket. A szociáldemokrata párt sajtószolgálata hangoztatta: a Brandt által W. Stophhoz in­tézendő levéllel mindenképpen új lap nyílik a két német ál­lam viszonyának történetében, akarja korlátozni. Másrészt igyekszik megkerülni olyan alapvető kérdést, mint az NDK szuverén államként való nem­zetközi jogi érvényű elismeré­se, a jelenlegi európai status quo (azaz az európai határok, benne az Odera—Neisse-határ) és a két német állam határai elismerése. Walter Ulbricht méltán húz­ta alá sajtóértekezletén, hogy ha a bonni kormány nem is­meri el a jelenlegi európai ha­tárokat, akkor leszűkített ja­vaslata csak kísérleti léggömb, a tényleges tárgyalások elodá­zására tett kísérlet. Sajtóvélemények rámutat­nak, hogy Brandt taktikázása, kiútkeresése és korábbi állás­pontjához való visszalépése szorosan összefügg a ránehe­zedő belső és külső nyomással. Már a múlt heti parlamenti vita megmutatta, hogy Brandt engedett annak a nyomásnak, bár még nem lehet tudni, mi áll majd ezen a lapon. Aki azonban 1970-ben, a tárgyalá­sok előestéjén az 50-es évek vágyálmaiba veszik bele, na­gyon rosszul képviseli az NSZK érdekeit. Nem lesz persze könnyű az eszmecsere megkezdésétől valódi tárgyalá­sokig eljutni. Ulbricht megmu­tatta, hogy fő követelését — az NDK de jure elismerését — foggal-körömmel keresztülvi­szi. Éttől függetlenül azonban zöld lámpát adott a megbeszé­léseknek — írja a sajtószolgá­lat. amelyet egyrészt a keresztény- demokraták, másrészt az Egye­sült Államok kormánya, s né­hány európai NATO-állam fejt ki. As NSZK-kormány jó szándékának bizonyításához szükséges az is, hogy Bonn végleg lemondjon a Hallstein- doktrínáról, a német nép ki­zárólagos képviseletének igé­nyéről. Hiszen enélkül elkép­zelhetetlen a két német állam normális, egyenjogú kapcsola­tainak megteremtése. Walter Ulbricht olyan logi­kus felépítését adta az európai biztonság szempontjából any- nyira fontos államszerződés megkötésének, hogy már az el­ső nyugatnémet kommentárok is elismerik: az NDK átvette a kezdeményezést. Kétségte­len, hogy az NDK álláspontja nak világos kifejtése lényege sen megkönnyíti a problémr megközelítését. A tárgyalások és a megegye zés érdekében most a bonni kormányon a sor. K. I. Wolfgang Mischnick, á Sza­bad Demokrata Párt parla­menti frakciójának elnöke is óvatos derűlátással beszélt az esélyekről. Ulbricht nyilatko­zatával — mondottá — semmi­esetre sem nehezedett a hely­zet. Egészen inasként fogja fel á helyzetet a CDU—CSÜ parla­menti frakciójának ülése után Barzel, a frakció elnöke kije- '.entette: Ulbricht javaslatai elfogadhatatlanok. Heinrich Windelen, volt ki- teiepítettügyi miniszter, a CDU egyik befolyásos tagja, azt mondotta: nem hiszi, hogy Bonn és Berlin között a tár­gyalások eredményre vezethet­nek. Az NSZK kormánya még akkor sem fogadhatná el Ulb­richt követeléseit, ha akarná. Windeten hozzáfűzte: ha a Moszkvával, Varsóval és Ber­linnel folvtatott tárgyalások eredménytelenek maradná­nak, ez veszélyes csapást mér­ne a kormány koalíciójára, a Szabad Demokrata Párt szem­pontjából pedig egyenesen ha- ’álos lenne. (MTI) Habshiirtr Bitó Londoniján Dr. Habsburg Ottó, az utolsó isztrák császár és magyar ki­rály fia — a Pán-európai Unió nlelnöke —, aki az utóbbi na­pokban Londonban vendéges­kedik, elsősorban munkáspárti politikusok társaságát keresi - írja a Times. — Aligha le­het kétség az iránt, hogy dr. Habsburg jobban szeretne szocialista tendenciájú de­mokratának'< mint »jobboldali r nmokratának<- látszani. Angol vendéglátói között /olt sir Geoffrey de Freitas képviselő, a munkáspárt ESu- •ópa-bizottságának elnöke, és néhány más munkáspárti poli­tikus. Olasz pártok tanácskozása Újra n íny? Világos szavak 0 SOMOGXI NÉPLAP Szerda, 1918, január SL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom