Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
Hűsvétkor ülést tart a stockholmi VieSnam-árlefcezlet Stodkholmiban március 28- tól 30-ig ülésezik a nemzetközi stockholmi Vietnam-konfe- nencia. Ezt a határozatot az értekezlet állandó bizottságának vasárnapi ülésén hozták, amelyen 27 ország 60 képviselője vett részt Az állandó bizottság javasolta, hogy a Vietnam-konfe- rencia előkészítésére a világ valamennyi országában rendezzenek tömegtüntetéseket és nagygyűléseket. Az akciók csúcspontja március 16-a, az amerikai katonák által My Lai-ban elkövetett vérengzés évfordulója. A világ háladó és békeszerető erői ezentúl e napon évente tüntetésekkel és nagygyűlésekkel tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami háborús bűntettei ellen.. Az állandó bizottság elhatározta, hogy neves jogászokból és tudósokból álló nemzetközi bizottságot hoz létre az Egyesült Államok által elkövetett háborús bűntények kivizsgálására. (MTI) Háborús bűnök Vietnamban Az amerikaiak vietnami háborús bűneit vizsgáló bizottság Hanoiban jelentést tett közzé a Nixon-kormányzat egyéves fennállása alatt Vietnamban elkövetett bűntettekről. A jelentés a többi között beszámol arról, hogy az amerikai—saigoni egységek 8. zászlóalja — 1969. december 11-e és 16-a között — Wuang Nam tartományban 700 polgári személyt ölt meg, és 1000 lakóházat gyújtott fel. Ezer lakos koncentrációs táborba került, illetve eltűnt. Az amerikai agresszorók fokozták a Dél-Vietnam lakott területei ellen iránvuló bombatámadásokat. 1969 elejétől az év végéig negyvenről nyolcvanra növekedett a hetente végrehajtott büntető hadműveletek száma. Egy év leforgása alatt az Egvasült Államok légiereje Dél-Vietnam területére 1 200 000 tonna bombát dobott le. Ezenkívül az amerikaiak nagy mennyiségű mérgező vegyi anyagot szórtak. Az Egyesült Államok továbbra is megsérti a Vietnami Demokratikus Köztársaság szuverenitását és biztonságát. 1969-ben az amerikai légierő KGSTtanácskozások Dr. Csanády György közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével tegnap este magyar közlekedési küldöttség utazott Varsóba a KGST közlekedési állandó, .bizottságának ülésszakára. Párái Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, tegnap délután elutazott Moszkvába a KGST-integráció kidolgozásira létrehozott térvezési munkacsoport ülésére. gépei 11 980-szor hatoltak b a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe, és 657 alkalommal bombázták a VDK déli tartományait. (MTI) RÖVIDEN Holnap Budapestre érkezik Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, hogy aláírja az 1970. évre vonatkozó magyar—szovjet árucsere-forgalmi megállapodás jegyzőkönyvét. Tran Van Dong szenátor vezetésével tegnap saigoni parlamenti . küldöttség utazott Izraelbe. Ez arra enged következtetni, hogy a küldöttség katonai tapasztalatokat kíván szerezni Izraelben. A belga szénbányászok bérsztrájkja tegnap a harmadik hetébe lépett. A munkabeszüntetés a szénbányászok felét érinti; Tíz személy megsebesült tegnap az okinawai amerikai katoni támaszpontok személyzete és a sztrájkoló japán alkalmazottak közötti összecsapásokban. A japán alkalmazottak — mintegy harmincezren — öt napra beszüntették a munkát. Walter Ulbricht sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) latban — elsősorban a szövetségi köztársaságban — felvetett több problémára. Azzal a »-váddal« foglalkozva, hogy az NDK államszerződés-tervezete »maximális« követeléseiket tartalmaz, rámutatott: a tervezetnek egyetlen olyan pontja nincs, amely az NDK-t előnyös helyzetbe hozná, és az NSZK- nak hátrányos lenne. A tervezet nem követel semmiféle előjogot az NDK- nak. Ugyanakkor azonban világos, hogy semmilyen körülmények között sem egyezhetünk bele semmiféle olyan megoldásba, amely bármiféle előjogot biztosítana a szövetségi köztársaságnak — jelentette ki Walter Ulbricht. Hozzátette, hogy a fenti okfejtés világosán bizonyítja az NDK .övetéléseínek minimális jel- ■ e? ét. Rámutatott arra is, hogy a Német Dem altra tikus KöztárA kegyetlenkedésnek nyomát sem látta U Thant tapasztalatai Nigériában v Thant EN3Z-főtitkár kétnapos nigériai látogatását befejezvén tegnap délben la? gosból Párizsba repült. Elutazása előtt újabb megbeszélést tartott Gowon nigériai államfővel. A repülőtéren tartott rövid sajtóértekezleten U Thant kijelentette, hogy a nigériai nemzeti megbeszélés »igen jó, előjelek mellett« kezdődött meg. A főtitkár határozottan leszögezte: — »Nigériai látogatásom során a legkisebb bizonyítékát vagy nyomát ' sem láttam annak, hogy a központi kormány haderői a polgári lakossággal erőszakoskodtak vagy kegyet- lenkedtek volna.« U Thant megelégedéssel vette tudomásul azokat a jelentéseket, hogy Nigéria ’bo nemzetiségű lakossága sokhelyütt igen jó barátságban van. a kormánycsapatokkal; Nyilatkozata végén a főtitkár kijelentette :»A kővetkező ié- pés Afrikában a regionális, majd a kontinentális méretű megbékélés lesz. Az Afrikai Egységszervezet ebben fontos szerepet játszhat.« saság húsz éve a nemzetközi ] jog alanya, és — hasonlóan a szövetségi köztársasághoz — | nem mond le az ehhzz fűződő jogokról és kötelezettségekről. Az NDK nem tekinti az NSZK-va! folytatandó tárgyalások előfeltételének az államszerződés-terve-, zet elfogadását, hanem Bonniéi is konkrét elképzelések kifejezését várja. Rámutatott, hogy a javasolt tárgyalások nem terelhetők mellékvágányra, hanem a két német állam egyenjogú kap- csolatainák megteremtéséről tartandó politikai jellegű tárgyalásoknak kell lenniük. Walter Ulbricht részletesen foglalkozott a bonni kancellár parlamenti beszámolójában elhangzott, s más nyugatnémet megnyilvánulásokban rendszeresen visszatérő »a nemzet egységére« hivatkozó érveléssel. Az államtanács elnöke történelmi visszapillantással felelevenítette a német birodalom megalakulását, a német munkásosztály harcát a tőkés kizsákmányolás és a német imperializmus vészt hozó háborús tervei ellen, és rámutatott, hogy a nemzet egységéről már abban az időszakban sem lehetett szó. Foglalkozott az NSZK megalakulásának kö- riilményeivel, s kiemelte, hogy Németország kettéosztását — a nemzet megosztását a második világháború után — a bonni kormány és az amerikai imperialisták kezdeményezték, és a szövetségi köztársaság szuverenitását korlátozó párizsi szerződések megkötésével bástyázták körül. Az NSZK szuverenitását korlátozó párizsi szerződésekre utalva kijelentette: »A párizsi szerződések ellenére az a HÍREK AZ ARAB VILÁGBÓL A szövetségi kormány vezetői megígérték: minden fegyvert letévö amnesztiát kap. A két sereg hamsáról — a győztesről és a volt biafrai katonáról — készült ez a jelképes felvétel. — A világ pedig nagy megkönnyebbüléssel fogadta, hogy nem a bosz- szú és megtorlás, hanem a fokozatos helyreállítás korszaka következhet. L-ONDON George Brown, a brit munkáspárt elnökhelyettese, volt külügyminiszter, háromhetes közel-keleti kőrútjának befejeztével tegnap visszaérkezett Londonba. Brown a repülőtéren tartott sajtóértekezletén, elmondotta, a »legnagyobb optimizmussal Kairóból« .. távozott, ahol a »realizm’ts szellemét« tapasztalta. »Ezen a képen a Tel Avivban folytatott megbeszélések sem változtattak« — fűzte hozzá. AMMAN A Jemeni Arab Köztársaság (fővárosa: Sanaa) fegyveres erői újabb hadműveleteket indítottak az ország északi részében meghúzódó királypárti lázadók ellen. BEIRUT Jaszer Arafat, a Palesztinái felszabaditási szervezet elnöke, a libanoni vezetőkkel tartott megbeszélések befejeztével tegnap ammani főhadiszállására repült. Arafat a találkozót követően kijelentette: a tárgyaló felek között nem merült fel nézeteltérés. TEL AVIV Az izraeli bank közzétett adatai szerint Izrael valutatartalékai az 1969-es év folyamán 281 millió dollárral csökkentek. A csökkenés mértéke jelenleg napi 1 millió dollár. (A UPI jelentése megjegyzi: Tel Aviv naponta 3 millió dollárt költ katonai célokra.) véleményünk: a bánni kormánynak rendelkeznie kell annyi bátorsággal, hogy elegendő szuverenitást biztosítson magának az NDK által javasolt nemzetközi jogi érvényű államszerződés aláírásához.« Kiemelte: Brandt jelenleg csak azért hangoztatja misztikus módon a nemzet egységét, hogy kitérjen az NpK-val kialakítandó normális, egyenjogú nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok megteremtése elől. Aláhúzta a potsdami szerződésben foglaltak jelentőségét a Német Demokratikus Köztársaság szuverén kül- és belpolitikája számára. Kiemelte, hogy’ a potsdami megállapodásokat — így a határokra vonatkozókat is —1 végérvényesnek kell tekinteni. Nyugat-Berlin helyzetével nem foglalkozott részletesen, hanem utalt az NDK ismert álláspontjára: ez a város nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz, és soha nem is fog hozzá tartozni. Visszautasította az »emberi könnyítésekre« vonatkozó nyugatnémet tárgyalási javaslatokban megmutatkozó demagógiát, és rámutatott, hogy a Brandt- kormány akkor lép fel valóban az emberiesség érdekében, ha szakít azzal a politikával, amelynek lényege és célja agresszív és embertelen. Ez megköveteli: — az európai status quo, különösen pedig az NDK állami létének nemzetközi jogi érvényű, fenntartás nélküli elismerését; — az NDK és a szövetségi köztársaság közötti határok államhatárokként történő, feltétel nélküli elismerését; — a kizárólagos képviseleti igény valamennyi formájáról és a HaUstein-doktrináról való feltétel nélküli lemondást; — a lemondást az NDK-nak és állampolgárainak megkülönböztetésére irányuló minden kísérletről; — a két német állam nemzetközi jogi alapon való normális, egyenjogú kapcsolatainak megteremtését.« Walter Ulbricht rámutatott, hogy az NDK államszerződéstervezete megvilágította az egyenjogú kapcsolatok megteremtésének útját. »Most az SPD—FDP kormányon a sor Bonnban, hogy a két német állam lakosainál; érdekében elfogadja ezt az ajánlatot.« Rogers nyilatkozata az amerikai külpolitikáról William Hogers amerikai külügyminiszter vasárnap elhangzott televíziós nyilatkozatában; megfenyegette a DNFF erőit, hogy »katonai megtorlásban« részesülnek, ha . fokozzák a harci cselekményeket, vagy újabb támadásokat indítanak Dét-Vietnamban. A külügyminiszter idézte Nixon elnök ama szavait, hogy ilyen támadások esetén az elnök »megfelelő Intézkedéseket tesz« még akkor is, ha folytatódik az amerikai csapatok kivonása Del-Vietnamból. Rogers elmondotta, hogy az Egyesült Államok két szakaszban kívánja megvalósítani a háború »vlet- naniizálását«. Az első szakasz értelmében az amerikai csapatok a saigoni hadsereg egységeire hárítják a harci cselekményeket. Ennek befejeztével még mindig nagy létszámú amerikai egységek tartózkodnak majd Dél-Viet- nambán — mondotta a külügyminiszter. Mindenekelőtt utánpótlási csapatokról van szó, Dél-Vietr ban maradnak azonban anyós harci K- :k is. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy »védelmet« biztosítsanak az utánpótlási csapatoknak. Óvatos becslések szerint még azután is, hogy az Egyesült Állmok a saigoni hadseregre hárította a háború folytatását, még mindig 240 000 amerikai katona marad Dél- Vietnamban. A közel-keleti helyzetre térve Rogers kategórikusan tagadta, hogy az Egyesült Államok lemond Izrael támogatásáról. »Alapvető támogatást nyújtunk Izraelnek. E támogatás megvonásáról szó sem lehet, és ezt Izrael is nagyon jól tudja« — hangoztatta a külügyminiszter. (MTI) Fél éve sincs még, hogy Líbiában megfosztotta;! trónjától Idrisz királyt. A kommentátorok akkor azt mondták: ez a fordulat még érdekes újdonságokat tartogat az arab világban. S valóban: a Tripolihan tartott »kis csúcstalálkozót« gyorsan követte Egyiptom, Szudán és Líbia külügyminisztereinek tanácskozása. Itt már arról folytattál! eszmecserét, hogy a három progresszív szárnyhoz tartozó aratl állam a gyakorlatban hogykn hajtsa végre az államvezetők együttműködési elhatározását. A változás Líbiában valóban kézzelfogható, s a kommentátoroknak igazuk volt. A jóslatot megkönnyítette, hogy az új líbiai vezetés röviddel a hatalomátvételt kö- veteőn elkötelezte magát az arab ügy mellett. Ez pedig azt jelentette, hogy a haladás, illetve az antiimperialista harc útját járó vagy afelé tartó arab országok tábora most olyan állaimmal erősödött, amely: 1. a területén működő külföldi támaszpontok folytán eddig éppen az ő sakkban tartásukra is alkalmat szolgáltatott, 2. jelentős sivatagi olajkincse révén anyagilag is tetemes támogatást nyújthat az ügynek, amely mellett az új veÚj szelek zetés elkötelezte magát. Líbia ugyanis az olajtermelők világ ranglistáján az első tíz között foglal helyet, — innen való az arab olajnak több mint egyötöde. Ma már egyre több jel mutat arra, hogy ez a két körülmény valóban nagy horderejű változásokat érlel az arab keleten, s ezen belül elősegíti, hogy Egyiptom, Szudán és Líbia együttműködése révén — a más-más társadalmi viszonyok folytán távolról sem egységes — arab világban egy új összefogás új súlypontját alakítsa ki. Kétségtelenül fontos tényező ebben a líbiai olajkincs és Líbia néhány nappal ezelőtt vállalta éppen, hogy erőforrásainak egy résziét a közös arab ügynek ajánlja, egy védelmi célú katonai alapra Líbia neve ezekben a napokban azzal kapcsolatban is előkelő helyet kapott a világsajtóban, hogy vesz-e Francia- országtól fegyvereket, és ha igen, milyen típusúakat. E technikai jellegű részletek Líbiában mellett azonban sokkal jelentősebbnek tűnik az a távlati elgondolás, amely e hírek mögött meghúzódik. Líbia ugyanis a forradalom előtt egyoldalúan angolszáz (ás részben nyugatnémet) befolyás alatti ország volt (Wheelus Field amerikai és El Adem lórit katonai támaszpontja mellett az elsősorban amerikai kézen levő olajcégek befolyása miatt is). Ezt a befolyást egyébként már a megdöntött király is próbálta ellensúlyozni: így a Franciaországnak adott fegyverrendelések eredetileg tőle származtak. Csakhogy a régi rendszer politikája arra épült, hogy szemben áll Egyiptommal — ezért a fegyvervásárlások összetétele is ennek megfelelő volt. így történt, hogy decemberben például a köztársasági kormány lemondta a király által korábban Angliától rendelt kis hatósugarú rakétákat; Líbiának most már nincs szüksége rá, hogy az időközben szövetségesé;-■ lett Egyesült Arab Köztársaságot »elrettentse«. Repülőgépekre viszont szüksége lehet, mert abban a pillanatban, amikor csatlakozott ahhoz, amit az egyszerűség kedvéért az »arab ügynél!« szoktunk nevezni,, de ami az imperializmussal való szembenállást is jelenti, nem elképzelhetetlen, hogy »megtorló akciók« célpontja lesz. E stratégiai átcsoportosítás mellett a forradalom szinte -életbiztosításként« is igyekszik mielőbb megszabadulni Wheelus Fi old amerikai és El Adem brit ! imaszpontjától. Líbia ezért még december közepén felmondta, a támaszpont-szerződ és eket, és határidőben állapodott meg az érdekelt nyugati kormányokkal a kiürítésről. Alig néhány nappal a kiürítési tárgyalások megindulása élők összeesküvést leplezte!! le Líbiában. jeléül annak, hogy a-: érdekeltek nem' szívesen mondanak le előjogaikról. Aligha tévedünk. ' ha azt mondjuk, hogy . ez az elvetélt összeesküvés éppen ellenkező hatást ért el. Ahelyett, hogy megfélemlített-.: volna Líbiái, még arra ösztönözte a forradalom rezeit'':, hány szővetsé- o-saket kére-' -jsabbra fűzzék l ’vc-■>’"*' "-o' Egyiptommal és Szudánnal. Természetesen Líbiának, mint jelentős ólai'- rariő országnak bizonyos óvatossággal — és éberséggel — kell haladnia a Ny igát felé vezető »hidak« felégetésében is. 2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 197«. január ML
