Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
I I hosszú távú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából A fejlettség három fokozata A területfejlesztési politika eddigi eredményei (II.) Hatékonyabban segíteni a háztáji árutermelést Az előzőekben vázoltuk, hogy a gazdasági fejlettség színvonala szempontjából az ország ma három, egymás tói különböző területre tagolódik: 1. a budapesti agglomerációra; 2. a fejlett vidéki területekre és 3. a fejletlen vidéki területekre. A budapesti agglomerációt — a fővárost és körülötte Pest megye mintegy 45 települését — az jellemzi, hogy itt koncentrálódik az ország iparának mintegy 40 százaléka, itt — főként Budapesten — dolgozik a szocialista iparban foglalkoztatottak 44—45 száza1 éka. Bár az utóbbi években némileg csökkent Budapest gazdasági és ipari súlya, ám ez még mindig aránytalanul nagy. Nem lehet ugyanakkor lemondani az itteni ipari bázis továbbfejlesztéséről sem. K távlati területi tervezés egyik nagy kérdése: mi legyen a fejlesztés iránya, útja, módszere. Az agglomeráció munkaerőforrása ugyanis már most is igen szűkös, miközben a főváros és környéke már most is túlzsúfolt A távlatok szempontjából annyi máris világos, hogy újabb jelentős számú munkaerőt igénylő iparfejlesztés ebben a körzetben egyre inkább lehetetlen. Ami a fejlett vidéki területeket illeti (Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Nógrád és Veszprém), itt helyezkedik el a szocialista iparban foglalkoztatottak 32—35 százaléka. Az iparosodottság viszonylag magas fokú. A szénbányászat nagyarányú, de visszaszoruló, s előretör a már most is számottevő gép-, alumínium, és vegyipar. Vagyis: e terület ipari szerkezete az előnyös átalakulás állapotában van. Ennek, során átmenetileg nagy gond most egyes bányavidékeken a megszűnt és megszűnő bányák dolgozóinak elhelyezése, foglalkoztatása. Jellemző e területekre az is, hogy — a Kisalföld kivételével. — a mezőgazdaság természeti adottságai az országos átlagnál kedvezőtlenebbek. Viszont az infrastruktúra kiépítettsége viszonylag jobb az átlagnál, de itt is elmarad az igényektől. KÜRTI = ANDRÁS = A budai villa titka 13. — Jó, beszéljünk a belsőségekről. Elnézést a szójátékért! Szimpatikussá válhat, és megnyerheti rakonszenvünket, sőt befolyása alá kerülhetünk olyasvalakiknek is, akiknek külseje nemhogy megnyerő, hanem első látásra- kifejezetten ellenszenves. Shakespeare Richardja púpos és sánta. Ravaszsággal, hízelkedássel, zseniális színleléssel mégis elbűvöli, lenyűgözi, magába bo- ! ondít ja korábbi ellenségeit. Néhány' évtizeddel ezelőtt a Shakespea re-nél kevésbé lángeszű Carnegie, az ügynökikirály, Amerikában könyvet adott ki az érvényesülés effajta módszereiről. Jelenleg pedig tömegpszichológián nevelkedett reklámszakemberek, propagandisták, menedzserek tízezrei töprengenek szerte a világon a hirdetési módszereken. Miként kedvéltessenek meg a vásárlók millióival egy bizonyos konzervet, milyen hatásos sztorikkal lopják be A fejletlen vidéki területek — Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Somogy, Szabolcs, Szolnok, Tolna, Vas és Zala — az országnak mintegy felét teszik ki, itt él a lakosság 40 százaléka. E területek általános jellemzője a mezőgazdaság túlsúlya, az urbanizáció alacsony színvonala. Elmaradt az országos átlagtól a közlekedés és a szakképzési hálózat kiépítése is. 1949-ben a szocialista iparban foglalkoztatottak 12. ma pedig 20 százaléka él e megyékben. A 10 ezer lakosra jutó ipari dolgozók száma ma ötször - annyi, mint 1949-ben volt. Növekedésük a tudatos ipartelepítés hatására az utóbbi évtizedben felgyorsult. Az egész országrész alapvető problémája azonban változatlanul: áz iparosodottság alacsony színvonala és a népesség számához és szaporulatához mérten a kevés munka- alkalom. E problémákat helyenként némileg ellensúlyozza a mezőgazdaság kedvező fejlődése. Érthető, hogy a gazdaságilag fejlett területek vonzása, elszívó hatása az utóbbi két évtizedben nagyarányú népességáramlást váltott Isi az országban. Ennek egyik jellegzetes tünete például, hogy 1949 óta mintegy kilencszeresére — összesen 900 ezerre — növekedett az országban a naponta vagy időszakosan ingázók száma. Munkahelyük és otthonuk között a legrövidebb átlagos utazási távolság 70, a leghosszabb pedig átlagosan 220 kilométer. Emellett főleg a fejletlen mezőgazdasági ■ vidékekről 1949— 1967 között mintegy 550 ezer ember települt át az iparosodottabb országrészeikbe. így már 1966-ban a népesség 60 százaléka élt „a. fejlettség, magasabb fokán álló területeken. Mindennek hatására lényeges változásokon ment át a településhálózat is. Mindenekelőtt meggyorsult a' városiasodás folyamata. Hazánkban 1949 óta a városi lakosság száma kb. egymillió fővel növekedett. Csaknem 350 ezren betelepültek a fővárosba, több mint 200 ezren az öt vidéki nagyvárosba (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr). a nézők millióinak szívébe ezt vagy azt a filmszínészt, színésznőt, táncdalénekest. — Kérem, kérem — rázta meg a fejét kétségbeesetten a lány. — Ne nyomjon agyon az érveivel, engedjen szóhoz jutnom! Értse meg, itt most egészen más a szituáció! Az állatkísérletek alapján csaknem b'zonyosra vehető, hogy a szimpatron révén ellenállhatatlan rokonszenvet kelthet maga iránt az ember, teljesen függetlenül nemcsak attól, hogy milyen a külseje, hanem attól is, hogy milyen a modora. Meg sem kell szólalnia. A hipotézis szerint az sem Számít, hogy milyen jellemű, ízlésű, /lelkületű. alkatú egyénnel vagy egyénékkel kerül szembe. Mindegyikből rokonszenvet, segítőkészséget, baráti jóindulatot vált ki. Valószínűleg nagyjából azonos reakciót kapunk a pilcnikus alkatúaknál csakúgy, mint a koleríkusofcnál. Az sem számít, hogy a partner a találkozás pillanatában milyen hangulatban van. — Hm — mondta Honda —, ez már egészen érdekesen hangzik. Annyit elárulhat, hogy mégis milyen úton hat ez a szimpatron elnevezésű varázsszer. — Bioáramok kisugárzásának az útján- A szimpatron hatására a mukleinsavban történik valami, ami ezt a sugárzást kiváltja. A tapasztalatok alapján a gömbszerű kisugárzás szinte kizárólag a szem recehártyáján • keresztül történik, és a dózistól függ a hatótávolság. Jöjjön, menjünk csak vissza Félix ketrecéhez! Honda kíváncsian követte a Csaknem 400 ezer ember pedig a 30 ezer lakosnál nagyobb népességű városok létszámát növelte, össznépessé- günknek ma mintegy 44 százaléka él a városokban. Lényeges kérdés: hogy alakult a lakosság életszínvonala a fejlettség három fokozatán álló területen? Ha az egy lakosra jutó személyi jövedelmeket nézzük — mivel a bérek területileg nem nagyon eltérőek —, viszonylag kirívó aránytalanságokat nem találunk: a megyék közötti eltérés a személyi jövedelmekben legfeljebb 30 százalék az országos átlag alatt vagy felett. Pontosabb helyzetképet kapunk azonban, ha a keresők és az eltartottak arányának alakulását vizsgáljuk. Eszerint száz keresőre Budapesten 1967- ben 79, a fejlett területeken 122, a fejletlen terülteken pedig 128 eltartott jutott (de Szabolcsban például 154!). A családok egy tagjára jutó jövedelemben — vagyis a tényleges életszínvonalban — teltét még jelentősek a különbségek. „ Szükségtelen bizonyítani, hogy az alacsonyabb jövedelem és életszínvonal többnyire alacsonyabb kulturális és civilizációs szintet is jelent, és ez sók egyéb, nem elhanyagolható társadalmi, szociális problémáknak is a forrása. Hangsúlyozni kell viszont, hogy mindez — és ilyen mértékben — nem szükségszerű. Gazdasági fejlettség növelésével a különbségek, az aránytalanságok lényegesen mérsékelhetők. Hogyan és milyen ütemben? A feleletet erre a készülő távlati terv már részletesen körvonalazza majd. A hosszú távú népgazdasági tervezés területi bizottságénak elemzése alapján az azonban kétségtelen: az egyes országrészek gazdasági fejlettségének színvonala az elmúlt két évtizedben közelebb került egymáshoz. De a különbségek még mindig olyan mértékűek, hegy megváltoztatásuk — a tudatos és gazdaságilag hatékony területfejlesztési politika — továbbra is elsőrendű feladat marad. Sz. S. lányt, aki a sziámi macska lakosztályának oldaláról apró, oldalt is záró szemüveget akasztott le. Olyat, amilyet a hegesztők használnak. Kicsit eltolta a ketrec fedelét, egy lepkehálószetrű szerszámmal kihalászta az egeret, s egyetlen gyors, szakavatott mozdulattel annak fejére illesztette a szemüveget. Aztán a kis állatot visszahelyezte a hálóba, és közelebb vitte a ketrec üvegfalához. Bumm! Félix teste abban a pillanatban már neki is csapódott' az az üvegfalnak, karmait kieresztette, sárga szeme pedig kegyetlenül villámlott. Andrea elkapta a hálót, lehúzta az egér fejéről a szemüveget, azt pedig visszaengedte a ketrecbe. Odabent, mintha semmi sem történt volna, folytatódott a békés együttélés. ;—' Speciális Zeiss-űveg —■ jnutatta vendégének a nő a csöppnyi szemüveget. — Egy vagyoniba kerül darabja. Honda figyelmesen meg- 4 szemlélte, aztán körülnézett. Mindegyik ketrec oldalán ott függött egy vagy több pár hasonló alkalmatossag. Kisebbek, nagyobbak, a lakók méreteitől, íejformájától függően. — Egyet nem látok — mondta. — Hol van az, amelyiket, nekem szánt. A lány elsápadt. — Persze — szólalt meg némi szünet után — gondolhattam volna, hogy gyorsan rájön, miért hívtam ide. Végeredményben megkönnyítette a dolgomat. Igen, erről van szó. Vállalná? Hangsúlyozni szeretném, hogy nem N agy munkában vagyunk — bármelyik szövetkezet irodájába kopogtat be a látogató ezekben a hetekben, szinte kivétel nélkül ezekkel a szavakkal fogadják. Igen, ez így, van. Hiszen egy év eredményeinek, tapasztalatainak összegezése, áz évet záró számadás elkészítése önmagában is tetemes feladat, hát még ha hozzátesz- szük, hogy ebben az időszakban öltenek végleges formát a következő év céljait — s hadd tegyük hozzá eredményeit — megalapozó tervek. Mert egy falu, egy szövetkezet közösségének sorsa nemcsak attól függ, hogy idejében elvetik-e a kukoricát, betakarítják-e a gabonát, szénát, hanem azon is, hogy az egész gazdálkodás menete milyen terveken alapul. A tervkészítéskor ezzel ösz- szefüggésben sok mindenről lehetne beszélni, ám ezúttal egyetlen gondolatról, a háztáji gazdálkodásról, a háztáji árutermelésről szeretnék szólni. A minap kezembe került az észak-somogyi tsz-ezövetség- nek egy jelentése, mely részletes fölmérés után a közös és a háztáji kapcsolatát, a háztáji árutermelést jellemző tendenciákat elemzi. Ismert, hogy gazdaságpolitikánk hangsúlyozza a háztáji gazdaságok jelentőségét, szükségességét. Ebből az alapelvből kiindulva elgondolkodtató és figyelmeztető az a folyamat, mely jól nyomon követhető nemcsak az észak-somogyi szövetséghez /tartozó termelőszövetkezetekben, hanem megyénk egész területén, sőt országosan is. Kétségtelen. hogy a szövetkezetek erősödésének, fejlődésének természetes velejárója a háztáji termelés csökkenése. Népgazdaságunknak nem mindegy azonban, hogy ez milyen mértékben jelentkezik. Nem »-vészharang kon gatás« akar lenni, de úgy vélem, a fi-' gyelmeztető adatok közül érdemes néhányat idézni. A megye szarvasmarha-állománya egy évtized alatt mintegy tizenháromezerrel csökkent, ezen belül a háztáji gazdaságokban csaknem ötvennyolc- ezer szarvasmarhával kevesebb van, mint tíz évvel ezelőtt A két adat arra utal, hogy bár a szövetkezetek közös állománya jelentősen gyarapodott, ez a növekedés nem tudta kiegyensúlyozni a háztájiban végbemenő csökkenést. Még kedvezőtlenebb képet mutat a tehénállomány alakulása. A veszélytelen. Igaz, az állatkísérletek során, a szimpatron- kúra semmiféle káros következménnyel nem járt még múló ross zu lilét sem mutatkozott egyiküknél sem. De azi emberi szervezet mégiscsak más. Eri kötelességem közölni magával. Ismeretlen mélységű vízibe ugrik. — A vízbeugrást hagyjuk! — borzongott még Honda. — Arra úgyis sort kell kerítenem, még ha ebből szerencsésen ki is másznék. A víz mélysége meg éppen nem számít Két méter, ezer méter — nékem tökéletesein mindegy. Nem tudok úszni. De attól tartok, hogy az a bizonyos szóbanforgó, emberfejre alkalmas szemüveg eredetileg nem az én koponyámra készült, hanem valaki máséra. ' A lány hallgatott — A professzor úmalk — folytatta rövid szünet után az érdeklődést a kopasz emberke — nagyjából akkora feje van, mint nekem ? A lány némán /bólintott, — Értem — mondta , Honda. — És a szemüvegre nyilván azért van szükség, hegy csak a megfelelő alkalmakkor és feltűnés nélkül lehessen irányítani a kísérletezést. Nehogy előforduljon, hogy például autóbuszán, villamoson mindenki, még a terhesanyák is át akarják adni az ülőhelyet egy egészséges, középkorú férfinak, és így tovább, háztáji gazdaságok csaknem huszonhétezer tehénnel kevesebbet tartottak tavaly, mint 1959-ben, s ez közrejátszott abban, hogy a megyében összességében mintegy kilencezer tehénnel kevesebb van, mint tíz évvel ezelőtt. Hasonló vagy még nagyobb mértékű csökkenés tapasztalható a sertés-, ezen belül a kocaállománynál. Az észak-somogyi szövetség területén a sertésállomány az elmúlt évtizedben 9538-cal, ezen belül a kocalétszám 884- gyel csökkent. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a háztáji gazdaságokban ugyanebben az időszakban több mint ötvenhatezerrel kevesebb sertés, és több mint ötezerrel kevesebb koca volt, jól láthatjuk, hogy a várhatónál nagyobb mértékben és rohamosan hanyatlott a háztáji legjelentősebb ágazata: az állattenyésztés és -tartás. A fonyódi járásban például 1967- ben a háztáji gazdaságok 96,3 százaléka, 1969-ben már csak 66,9 százaléka tartott állatot. És sorolhatnánk még tovább a kedvezőtlen folyamatot igazoló adatokat, tényeket. Az elmondottak azonban egyértelműen bizonyítják: a közös gazdaságok erősítése, fejlesztése mellett nagyobb figyelmet kell fordítanunk a háztáji termelés rohamos csökkenésének megakadályozására. I smert, hogy a január elsejével életbe lépett új árintézkedések egyértelműen az állattenyésztés fejlesztését hivatottak segíteni. Ezen belül is lényegesen előnyösebb feltételek ösztönöznek a háztáji állattenyésztésre. A kormány tehát igyekszik fokozni a termelői kedvet. Ám ez önmagában kevés lenne. Fontos, hogy maguk a szövetkezetek is segítsék, támogassák a háztáji gazdaságokat. S ennél a gondolatnál utalunk a bevezetőben említettekre. Arra, hogy a tervezés nagy munkájában ne feledkezzenek meg szövetkezeteink a háztáji gazdaságokról sem. Pontosabban szólva: a törvényes lehetősége^ között nyújtsanak nagyobb segítséget a háztáji termelés fokozásához! 'Van példa arra, hogy ahol a szövetkezet vezetői szívügyüknek tekintik a háztáji árutermelést, helyesen értelmezik a közös és a háztáji egységét, ott korántsem olyan mértékű a csökkenés, mint ahol kevésbé tartják ezt fontosnak. A hatékonyabb támogatás gondolatához sok minden hozzátartozik. Nem csupán az, hogy a lehetőségekhez képest biztosítsa a szövetkezet a háztáji állomány takarmányigényének kielégítését, szervezze és segítse a közösön keresztül történő értékesítést Ide tartozik az is, hogy a csaknem mindenütt létező háztáji bizottságok ne csak formálisan működjenek, hanem valóban segítői, támogatói legyenek a háztáji állattenyésztést folytató gazdáknak. Helyes és jó kezdeményezés a háztáji agro- nómus beállítása. Tudjuk, hogy nem bővelkedünk szakemberekben, de a szövetkezetek területi koncentrációja talán lehetővé tenné — és feltétlenül kifizetődne —, hogy egy agro- nómus (technikus) csak a háztáji állatállomány, problémáival, a szerződésekkel, értékesí- tésekekl, tartási és takarmányozási gondokkal foglalkozzon. M indezt most az év elején, a tervezés időszakában kell fontolóra venni és eldönteni. Érdeke a szövetkezetnek és érdeke a tagnak — de népgazdasági érdek is —, hogy ne álljanak kihasználatlanul, üresen a háztájiban levő gazdasági épületek. Közös ügyről van szó — törődjünk vele többet! Vörös Márta Szó nélkül leteperte „Hiszen megbüntettek érte“ . (FolytatjukJ A közvélemény megveti a felnőtteket, akik nem tudnak ellenállni az alkoholnak, ittas állapotban közösségellenes magatartást tanúsítanak, bűncselekményeket követnek el. A fiatalkorúaknál nehéz egyértelmű véleményt alkotni a felelősségről. Hogy sokan közülük a vádlottak padjára kerülnek, nem csupán az ő gyengeségük... Mohón kap a cigarettáért, i forgatja az ujjai között, aztán i a kabátzsebébe süllyeszti. Be i kell osztani, meg az idő is i jobban megy, míg elszívja. iCsak a lassan haladó napokra i panaszkodik. Még nem szokta meg a rideg, unalmas falakat i— ha egyáltalán meg lehet i szokni ezeket. Keservesen indul a beszél- i getés, legtöbbször igennel i vagy nemmel válaszol. A 1 kérdéseket sem mindig érti. Az általános iskolából hat osztályt végzett, aztán a túl- i korossága miatt abbahagyta a tanulást. Segédmunkás lett. 'Egy Balaton-parti faluban la- 1 kott, kilencen vannak testvégek. A szülei tisztességes emberek, még senkinek sem volt dolga a törvénnyel a családból. Eddig. Nem élnek nagy- 1 lábon, de a szükségesre min- 1 dig akadt pénz. István is hazaadta a keresetét. — Mióta iszol? — Egy év óta. De csak ha 1 megkínálnak. Soksgor megkínálták. Fel- ' nőtt emberek. Tavaly november 14-én a fiú éjszaka dolgozott Munka után egyik ismerőse megkérte, segítsen a mezőn dolgozni. A kocsmában kevertet fizettek 'neki. A későbbiek során többször is ivott a fiú, mindenütt bort tettek eléje. A mezőn egy tizenhét éves kislánnyal találkozott Szó 1 nélkül leteperte és erőszakoskodni kezdett vele. — Segítségért kiáltozott, karmolt harapott, ahol ért. De nem törődtem vele. f Félóra múlva idegenek # mentek arra, a fiú elmene- 4 kuli, egy szőlőben bújt el. Q Annyira nem volt ittas... Kis idő múlva kerékpárját tolva egy ötvenöt éves asz- szony közeledett. A fiú nála is megpróbálkozott — az asz- szony felpofozta. Szünet nélkül mosolyog, amikor erről beszél. — Csepp szégyent sem érezted? — Akkor nem, csak most Látni őket a tárgyaláson... — Ha négyszemközt beszélhettél volna velük, mit mondtál volna? v — Semmit Ha egyszer megtörtént, szépíteni nem lehet rajta. Bocsáriatot kérni? Hiszen megbüntettek érte. — Szoktál olvasni? — Csak újságot. Ha valami jó kis balhé van benne. Meg szeretem a filmeket is. De csak azokat, amik harcosak. Tudja, ' lövöldöznek benne, miegymás... Meg ha szép nőket mutatnak. Kevés ruhával. — Ha nem akarsz, nem válaszolsz: jártál más kislány - nyal? — Nem. Nem tudok mit mondani nekik. A szöveg meg kell. Anélkül nem megy. — Mit tartasz a lányokról? Otthon nem szokták mondani, hogyan viselkedj velük? — Az iskolában beszéltek róla. De az nem . lényeges. Olyanok, mint más emberek. Nem tudom, miért kellenne pont a lányokkal másképpen viselkedni. — Gyakran gondolsz a lányokra? — Ritkán jutnak eszembe. De ha iszom, nem vagyok képes parancsolni magamnak. Meg nem is akarok. Hiszen nincs abban semmi, hogy.,. — Mit szólnál ahhoz, ha n kislány, .akinek majd udvu rolni fogsz, azt mondaná, hogy egyszer régen erőszakoskodott vele egy fiú? — Nagyon dühös lennék. Ha tudnám ki volt az, talán meg is verném. A tizenhét éves P. Istvánt a Kaposvári Járásbíróság dr. Gelencsér Ilona tanácsa erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt kétévi és hathónapi börtönre ítélte. A fiú és védője enyhítésért fellebbezett. Pintér Dezső ■30MOGTI NÉPLAP Péntek, 197«. w
