Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Mosoly és könny... Napok teltek eL De újra és újra eszembe jut az a nap. Olykor a legváratlanabb pillanatban idéződik fel bennem egy arc, egy kéz, amelyik a kezem után nyúlt, és újra hallom: »Ugye, együtt örül velünk ...« És van úgy, hogy tudatosan gondolok végig ismét mindent. Miért? Talán azért, mert ritkán fordul elő, hogy valaminek a láttán, hallatán az ember annyira tele lesz meghatott örömmel és egyben könnyes szomorúsággal is ... A nagyteremben négy ■ sor asztal. Mellette csaknem másfél százan ülnek és beszélgetnek. Miről? — Az emlékeinkről, angyalom. Nekünk már csak emlékeink vannak. — De milyen jé felidézni azokat! — Paska István magyaros bajusza deresedik, és úgy láttam, hogy mélykék szemében valami fiatalos, huncut mosoly villan. — így van, János? A mellette ülő piros arcú Verboczki János bólint — Az a baj, hogy az ember későn jön rá, milyen hamar elszalad az idő. Dolgozik, gürcöl, örül, szenved — aztán egyszer csak észreveszi, ide ért.„ — No, de egy hiba sem lesz, ha legalább még harminc évig találkozunk ilyen ünnepen. Ünnep... Itt is, ott is újra és újra hallom ezt a szót. Nem én neveztem annak, a falu hagyományos ünnepnapjai soíát ők bővítették evvel, ők emelték ilyen rangra az öregek napját. Lehetne erről is sokat beszélni, hiszen az ember nem könnyen jut el oda, hogy egy eseményt ünnepnek tekintsen az életében. Mi minden kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzék? Sok — és nagyon kevés. — Van úgy, hogy a magunkfajta öreg a családjában nem kapja meg azt a tiszteletet, mint a szövetkezetben. — Erről szomorú beszélni. Nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodj-unk. Ez a nap inkább vigasztal bennünket. Az ég áldja meg a vezetőinket, hogy így gondoskodnak rólunk! A hang elcsuklik, könny csordul... Klujk Jánosné azért állít meg, hogy elmondja: nyolc év óta, mióta új elnök van, azóta részesülnek ilyen megbecsülésben. O már dolgozni nem tud, de úgy segít, hogy ellátja az otthon körüli teendőket, így a fiatalok zavartalanul végezhetik a rájuk bízott feladatokat. Vajtai Ferencné vezetőségi tag azt tartja 3 legszebbnek, hogy a sok gond, baj mellett, ami nyomasztja a vezetőket — ő közvetlenül is sokat lát ebből —, van idejük arra is, hogy megtiszteljék az öregeket És még egy gondolat, amit a 77 éves, mosolygós arcú Balázs József né mondott: — A családapa, ha összehívja a gyerekeit, azzal kifejezi azt is, hogy becsüli, szereti őket... Minket összehívtak, így érzünk ... A legszorosabb együvétarto- zás, egyszerű, tiszta, szép kifejezése. És ezt éreztem akkor is, mikor Kékesi Jenő elnök így kezdte köszöntő szavait: özv. Balázs József né. — Kedves Szüleim! Ne haragudjanak, hogy így szólítom magukat, de így kívánkozik ki belőlem... Ebekben a köszöntő szavakban nemcsak a tiszta megbecsülés és ami még több, a szeretet jutott kifejezésre, hanem más is. Mint őszinte gyerek a szüleinek, az elnök elmondta, hogy milyen bajok, nehézségek nyomasztják, milyen gondokkal birkózik Segítséget kért. Olyan segítséget, amelyet ők, öregek adhatnak élettapasztalatukkal, véleményükkel ... Aztán az ebéd után sor került a pénz kiosztására. Minden öreg kivétel nélkül 200 forintot kapott a közösségtől. — Nem nagy összeg ez — mondta Kékesi Jenő —, tudjuk, többet érdemelnének. Minden gondjuk ezzel nem olünneplő öregek. Irány a középiskola, a főiskola, az egyetem! Más megyék példájára megyénkben is megszervezik a tehetséges munkás—paraszt gyerekek középiskolára, főiskolára, egyetemre előkészítő szakkörét. Erről tárgyaltak tegnap délelőtt a Datinka Sándor Megyei Művelődési Központban az általános és középiskolai szakfelügyelők' az SZMT és a Pedagógus Szak- szervezet vezetői. Az általános iskola, 7. és 8. osztályába járó jeles tanulmányi eredményt elért munkás—paraszt gyér. mekek, és a középiskolák I—IV. osztályos tanulói jelentkezhetnek majd az iskolákhoz kiküldött felvételi lapokon. A gyak és a nyelvek kapnak fő hangsúlyt az előkészítési programban. A szünidő után, a 'tnásodik félév elején indulnak be a szakkörök. A foglalkozásokat az iskolákban tartják meg. Kaposváron kívül a járási székhelyeken is megszervezik a szakköröket, s a tervek szerint nyáron egyhetes táborba viszik a Balaton-partra azokat a tanulókat, akik az utazási körülmények miatt a tanévben nem vehettek részt az előkészítésben. A szakkörökbe fölvett kiváló tanulóknak nem kell fizetniük a különórákért, az állam támogatdódik meg. De olyan jó szívvel adjuk, ahogy csak szülőnek lehet adni va- | lamit. Ami az egyénnek kétszáz, az szövetkezeti szinten negyvenezer forint Most ennyire futotta az erőből. De úgy hiszem keveset is lehet adni úgy, hogy soknak tűnik, mint ahogy ez fordítva ;s előfordul. S az ünnepnek evvel még nem lett. vége. Estefelé megérkeztek a családtagok, a hozzáEgy kis anyagi segítség, száz forintot kapott. Minden öreg kétI az örömüket, amely magával ragadta az embert, és a szo- > morúságot, amely ilyenkor, az élet alkonyán örökké jelen van. Most, amikor ezeket a sorokat írom, újra ott vagyok a hóba süppedt faluban, Bala- tonendréden. Gőzölgő testű lovak szánkókon kuporgó öregeket röpítenek a művelődési ház felé. Fehér, friss hóban, ünneplő feketébe öltözött, lassú léptű öregek...) Vörös Márta Klujk Jánosné. tartozók is, és valóban az egész nagy család együtt gyönyörködött Varga András operaénekes és a Népek Barátsága együttes színvonalas, szép műsorában. (Valahogy nehéz szavakba önteni az ezerráncú, mosolygós arcokat, a hol derűs, hol könnybe lábadó tekinteteket, Paska István. Kétezer középiskolásifl E gy háború előtti középiskolai évkönyvet lapozgatva a kimutatások között, találtam olyan adatokat is, amelyek a bejáró tanulók helyzetét mutatják. Az akkori közlekedési eszközök között a vonat mellett még a kerékpár is szerepelt. A Kaposvár környéki falvakból kerékpáron is jártak be néhá- nyan. Hogy csak kevesen, az az akkori oktatási, művelődési politika következménye. Az elmúlt huszonöt esztendőben a tanulást lehetővé tettük mindenki számára. A kerékpár megszűnt mint bejáróeszköz, de ma is sokan kénytelenek autóbuszon, vonaton utazni, hogy eljussanak az iskolába. Somogybán összesen 5708 középiskolai tanulót tartanak nyílván az 1069—70-es tanévben. Ennek több mint a fele vidéki. Diákotthonainkban 1353 középiskolai tanulót helyeztek el; magánházaknál 158-an laknak. Legmagasabb azoknak a száma, akik rendszeresen bejárnak lakóhelyükről a legközelebbi középiskolába: 1773 tanuló. Siófokon a tanulók 50—60 százaléka, Fonyódon 80, Barcson 60, Marcaliban 40 százaléka bejáró, Csurgón a két kollégium ellenére is kétszázan utaznak napjában az iskolába és haza. Kollégium Fonyódon, Marcaliban, Csurgón és Kaposváron van. Amennyire Jó, hogy a tanulás lehetősége biztosított, any- nyira fontos, hogy annak föltételeit mindjobban megteremtsük. A negyedik ötéves tervre hatszáz új középiskolai kollégiumi helyet biztasítunk Somogy megyében. Kaposváron ötszáz tanulót befogadó új kollégium építését határozták eL Bővítik a marcali kollégiumot és felvetődött, hogy az Express Utazási Irodával közösen építsenek Siófokon egy százszemélyes, kollégiumnak is használható épületet. Nyáron diákszálló lehetne. Szociális juttatásokkal is igyekszünk a bejáró tanulók helyzetén javítani. Menza és tanulószoba áll a tanulók rendelkezésére. A menzák a kis konyhai kapacitások miatt nem kielégítőek, ez elsősorban kaposvári gond. Itt sakkal több az igény, mint amennyit ki tudnak elégíteni. A városi tanulók közül is sokan igénybe veszik a menzát. Így összesen 1335 men- zás van, a tanulószobákat 1081 tanuló tölti be. A középiskolai bejáró tanulókon való segítés nagy feladatot ró a tanintézetekre, a pedagógusokon kívül a KIS25- jzervszetekre is. Elsősorban a korrepetálás jelenthet nagy segítséget ezeknek a tanulóknak. Jó példa született erre Kaposváron a -ár. csics Mihály Gimnáziumban, ahol a tanév elejétől szakosított korrepetálás folyik. Francia és angol nyelv- tanulásra harminc fős csoport alakult. A módszer bevált, de csakis nagy iskoláknál lehet alkalmazni. Kisebb középiskoláinkban is van igyekezet, a tanárok korrepetálják a bejárókat. A tanulók közül viszonylag kevesen segítik egymást: a tanulópárok rendszere pedig hasznos segítségnek bizonyulhat. A KISZ-szervezetek szerepe ezen a téren is számottevő. Elsősorban a tanulni akarás fejlesztésében. Mert éneikül a leghathatósabb pedagógiai segítség is kevesebbet ér. Fonyódon a KISZ-szervezet kezdeményezésére a reggel korábban érkezők egymást korrepetálják szaktárgyak szerint. KISZ-pályázatok, Ki miben tudós? vetélkedők ugyancsak a tanulmányi munka hatékonyságát fokozhatják. A pedagógiánk is és a KISZ- '.zerveze teltnek is változatos formákat, hatékony módszereket, egyénekre és iskolára szabott módokat kell kikísérletezniük, hogy a tanulók elérhessék kitűzött céljaikat. Nem szabad elaludnia és formálissá válnia ennek a kérdésnek, sem a gyakorlatnak. ó elképzelést hallottam a megyei KlSZ-bizott- ságon a tanulószobák munkájának vonzóbbá tételére. A népművelésben meghonosodott klubrendszer tanulószobára alkalmazott változatát kellene kialakítani. A nagy iskolák szakosított korrepetálása mellett a kisebb iskoládban a klub-tanulószoba jó Elképzelés. A kezdeményezésed , elindulhatnak a pedagógusoktól is, de épp úgy a jól működő KISZ-szervezetektől is. Horányi Barna J természettudományos tan tár-ja az előkészítő szakköröket Ki ölte meg mr. Mortimert? (délután fél 5-kob.) — Gyere csak ide, fiam, mutasd az ellenőrződet... Megáll az eszem! Micsoda disznó- ság ez itt? Élővilágból kettes! Hát van neked lelkiismere- ted? Ó, te tyúkeszű! Hát hogy lehet ebből a tantárgyból egyáltalán kettesre felelni? ... Hogy a tyúknak hány lába van... A hal kopoltyúval lé- legzik-e, vagy tüdeje van ne- kije. Meg, hogy a lucfenyőnek tűje van, de nincs cérnája. Elment az eszed? ... Na, de várjunk csak! Valami nekem nagyon gyanús! Mondd, fiam, mikor is feleltél erre a gyalázatos kettesre? — Most szerdán, apu! —1 Tudtam! Látod, én előre megsejtettem, hogy akkor volt. Mert előtte való este azt az átkozott krimit nézted egész este a televízióban ... — Te is nézted, apu! — M<?g szemfcelenkedsz? Igenis, megnéztem azt a hülyeséget, de csak azért, hogy utána jobban szidhassam a televíziót... Hát ez műsorpolitika? Ilyet adni este, gyerekeknek, éhomra, hogy ösz- szezavarja azt a kis tyúkeszüket ... Mi is volt a címe? — Ki ölte meg mr. Morti- mert... — Persze, ez jellemző. Ezt kapásból tudod ... De, hogy a levelibéka és a tarajosgőte között mi a különbség, azt persze nem! S éppen ma este jön ennek a Mortimernek a második része! Hát abból nem eszel, fiam! Igaz, anyjuk? Azt ugyan meg nem nézed, hanem szépen tanulsz helyette. Majd átmész a másik szobába, és míg mi anyáddal megtudjuk, hogy a szomszéd ház takarítónője, miss Ursula Peck ölte-e meg, vagy az utcai halárus, szépen tanulod az élővilágot! Majd adok én neked krimit ezentúl! , — De Lajos, azt nem lehet. Azt a becsület, meg a család: nevelés is megköveteli, hogy ha a gyerek nem nézheti meg. akkor mi is elzárjuk a tévét. — Khm... Helyes! Igazad van, szívem, kibírjuk mi még ezt a Mortimert. Ma este néma marad a tévé. Legfeljebb holnap megkérdezzük a kollégákat, hogy ki volt a gyilkos! (DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR.) — Te anyjuk! Gondolkodtam én ezen a Mortimeren. Tudod, én utálom a krimit, csak röhögtök rajta, hogy mindig a legártatlanabb ember a gyilkos, meg minden ... Ilyen hülyeségekkel táplálják azok ott fönt az értelmes embereket ... Szóval tudhatod, hogy nem a krimi miatt... de mégis azt gondoltam, hogy amíg te kézimunkázol, az a kölyök meg itt kint magol, én bemennék és megnézném ... Jó, jó, nem kell gúnyosan mosolyogni, meg mindjárt a szavamba vágni... én igazán nem kíváncsiságból vagy szórakozásból akarom megnézni. — Hanem? — ö... ö... ö... tudod te jól... A főnököm az egy furcsa alak. Mindig megkérdi: Na, Holecska, hol voltak, mivel szórakoztak? Mit szól a múltkori kriipihez, mi a véleménye róla? Biztos, hogy most is meg fogja kérdezni: Na, Holecska elvtárs, kitalálta-e, hogy ki volt mister Mortimer gyilkosa?... Én meg csak állok, topogok., fogalmam sincs róla, hogy ki volt... Tudod, hogy milyen ember! Csak rám néz azzal a halszemével és azt gondolja magában: micsoda mulya alak ez a Holecska, ez még a krimit sem érti meg! Milyen lehet ennek a szellemi képessége! — Hm. Hát igen... Jól van Lajos, te majd szépen belopó- zol és halkan, hogy ne zavard a gyereket, megnézed! — Csókollak, anyukám! (ESTE HAT ÓRAKOR.) — Te Lajos... Egyre jobban izgat ez a tévé ügy. Te tudod legjobban, hogy én igazán nem szeretem a krimit. Félék is tőle, éjjel mindig szörnyűségeket álmodok, hogy fojtogatnak valami nyakkendővel vagy függönyzsínórral. Csakhogy... Én a fodrászatban dolgozom, s ott minden vendég azzal ül le a dauerhez a székbe, hogy na. mit szól, hát íudta maga előre, hogy ki ölte meg mr. Mortimert? Magának, Erzsi, nem volt gyanús az az aggastyán a tolókocsiban? __És akkor mit szól ók? Hogy nem láttam, mi ilyesmit nem nézünk meg? Tudod, milyenék a vendégek, rögtön megsértődnek, hogy velük nem beszéli meg az ember az ügyes-bajos dolgait, s elmennek a konkurenciához, ahol ilyen hülyeségekről szívesen beszélgetnek velük... — Igazad van, anyjuk, akkor majd te Is lopózz be utánam a szobába. (ESTE HÉT ÓRAKOR.) — Apu... apuci... Akarok neked valamit mondánk De nem kell mindjárt a szekrény tetejére ugrani... Megígéred, hogy végighallgatsz? — Halljuk! — Kérlek szépen, holnap osztályfőnöki óra lesz... És Vadas, az osztályfőnökünk mindig megkérdezi, hogy ki volt színházban, moziban, ki mit látott a tévében... Tudod, ő magyart és történelmet tanít nekünk és nagyon szereti, hogy ha erősen megkritizáljuk a mozit, meg a tévében látott darabokat... A krimire különösen haragszik. — Hát akkor ez éppen jó... Meg fogod neki mondani, hogy te is haragszol a krimire, ezért meg se nézted ... — Jó, jó. Csakhogy Vadas elvárja, hogy mi kritikusan nézzük a darabokat ö azt szereti, ha előadást tartunk neki arról, hogy a krimi milyen képtelenségekből van összeszőve, és semmi erkölcsnemesítő tartalma nincs. Ha én nem nézem meg és csak hallgatok ott a többiek között, mint a szamár a hegyen, akkor rögtön fölfigyel rám és gúnyosan megkérdi: Na, Holecska, néked nincs véleményed? Te nem tudod elemezni, hogy a Ki ölte meg mr. Mártimért című tévézagyvalék milyen giccses és közönséges irodalmi elemekből van ösz- szetéve? Ügy látszik, a te irodalmi műveltséged még olyan alacsony, hogy egy rossz szót sem tudsz szólni ezekről a nevetséges, ízlásrontó darabokról. .. És sajnos, a félévi magyar jegybe ez is beszámít! — Disznóság! Majd egyszer beszélek én ezzel a Vadassal! Igenis, meg fogod nézni ezt a ma esti krimit. És lehúzod a sárga földig! Megértetted? Majd az adás után megvitatjuk! Tar! János SOMOGYI NÉPLAP 14.
