Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
/ 0 . Bilim Adolf és Pisztránghy Renée boldog egybekelése körül, sajnos, volt még egy végső és Igen figyelemre méltó nehézség. Tudniillik a vőlegény anyja elváltán élt az urától. Ellenben néhány más úriemberrel a legszívélyesebb s a leggyöngédebb barátságot ' tartotta fönn. — Ezt el kell rendezni — jelentették ki az öreg Piszt- ránghyék akik igen erkölcsös és gazdag népek voltak. — Hogyne — felelt Blum Zsigmond, a vőlegény apja. Eztet el kell rendezni. Helyesebben el kellene rendezni. Azonban nekem fogalmam sincs róla, hogyan rendezzem el eztet. — Az ön dolga! — csattant ki Pisztránghyné éles és támadó hangon. És meglepően bajuszos szája búsan vo- iiaglott, mint egy megsebzett, kopott gyík. — Az ön dolga — hagyta helyben Pisztránghy, aki hitvesénél jóval fiatalabb volt, s vígan élt titokban rokonszenves nőkkel. — Az ön dolga — ismételte csillogó szemmekkel s valami különös buzdítással. — Menjen él Rózáihoz, s beszéljen a szívére! Próbáljon csinálni valamit. Találjon valami megoldást, valami formulát, valami módozatot, valami kooperációt, mit tudom én. Egy kevés családi rendezettség vagy legalább a rendezettség látszata okvetlenül szükséges gyermekeink egyesülésének szép órájában. Ezt kívánja a világ, tudja. Én nem akarom, hogy fecsegjenek. Én utálom az ilyet Elvégre Róza a vőlegény anyja. És egy anya mindig egy anya. Talán nem is olyan rossz nő ez a Róza. Gondolom, Rózának hívják. Ugyebár, Rózának hívják az ön ex-feleségét? — Nem — felelte Blum Zsigmond csendesen. — A neve Carmen — tette hozzá szemlesütve. — Carmen! — slvított az öreg Pisztránghyné. — Phüh! Hallottak már ilyet! Carmen! A Bizet zenéjével. Mindenkinek a zenéj éveL Ez a . legnagyobb gyalázat I — Mindenesetre igen kü- | liönös, hogy Carmennek hívják — jelentette ki Pisztránghy kimondhatatlan vonzalommal. — Az effajta furcsa, idegen és bizzar nevek rontják el a nőt — folytatta az öregasszony. — Ostoba szülői hiúság, becsvágy és póz. Carmen! Úgyszólván kötelező az ilyen. Elragadj az ilyent A lány képztíetét megbolygatja. Mindenféle • extravaganciákba hajszolja. Aki Undine, Izolda, Salomé és más ehhez hasonló van a világon, mind azt hiszi, hogy izgulnia kell, hogy bolondulnia kell,, eksztázis ide, eksztázis oda, mit tudom én, hogy mit kell!' Carmen. Engem egyszerűen Adélnak hívnak. Soha eszembe sem jutott, hogy utánozzak egy operát. — Ez igaz — felélte Pisztránghy. D e Blum Zsigmond elborultan Carmen- re emlékezett. Arra a kövérdod és dús formájú nőre emlékezett, aki éveken át élettársa volt,’ s akinek heves lelke volt és barnás aranyra festett, baja, rövidre nyírva, s lobogó, mint az oroszlánsörény. S amint Blum Zsigmond Carmenre emlékezett (s mipd tovább emlékezett), tlkkadt gyűlöletet érzett Pisztránghyék iránt és az egész világ iránt. S önmaga iránt is, aki e nagyszerű nőt s a nagyszerű estéket örökre elvesztette. — A maga lányát is Re- née-nek hívják, kedves Pisztránghyné — mondotta olthatatlan gyönyörűséggel, hogy Carment ipegvédheti e kitűnő ellenvetésben. Az élet olyan különös. — Ügy van — hagyta helyben Pisztránghy, aki öé- külékeny természetű volt. De az öregasszony fellázadt. — Mit különös? Semmi különös! — kiáltotta bajuszos ajka vonaglásával. — Az életben semmi sem különös a tisztességes emberre nézve Maga engem nem fog zavarba hozni a leányommal, nedves Blum Zsiga bácsi, hallja. Rögtön visszaveszem a leányomat, nem is kell, hogy akarja. — Ne mérgesítsük el a dolgot! — vetette közbe Pisztránghy, ■— Ez mind csupa fölösleges beszéd. Ezek szavak a levegőben. A lényeg az, hogy valami formulát találjunk Blum Carmen asszonnyal, aki kedvelt Adolfunk édesanyja. A fiatalok szeretik egymást. SZOMORY DEZSŐ: A nástk boldogsága — Mindenki szereti egymást! — folytatta az öregasszony, és remegett. — Könnyű az, szeretni egymást. Az benne van a természetben. Egészen világos és magától értetődő dolog, hogy két különböző nembeli fiatal lény szereti egymást Nagy művészet! De Renée- vel ne tessék példálódzni, ezt egyszer s mindenkorra megtiltom, tetszik tudni. Az nem egy céda név, az a legfinomabb név úri társaságban úri leánynak. Az egy átfinomodott, modem név az antik RéindlbőL Kedves Blum, maga nem tud franciául. — Hát nem tudok — hagyta helyben, s a fejét lecsapta, megadással. — Már én semmit se tudok — folytatta keserű szájízzel. — Az élet olyan különös, ezt csak magamra nézve mondám. Mert az én életem fel volt dúlva, sőt még mindig fel van dúlva, holott már azt hittem, békén lehetek, s miután elváltam csendesen élhetek, mert hiszen nekem vim egy csomó gondom és üzletem és minden. De a bánat rajtaragad az emberén, az átok rajtaragad az emberen, és egy nyomorult szép nő mindent elronthat, éppen mert nyomorult és szép. Mindig elkerülöm az utcán, s a fejemet elfordítom, hogy ne lássam, és mégis látom, és ő nagyon jól tudja, hogy én látom őteL . A színháziban soha oda nem nézek, mintha ő nem is volna a világon, holott ő nagyon jól tudja, hogy voltaképpen csak ő érdekel, mert ő benne van az utamban és az életemben és mindenben, ahová csak nézek és nem nézek. Most is benne van a fiam házasságában, és csak nem tudom elkerülni vagy eltaszí- tani, vagy végezni vele örökre. Önök kívánnak valami formulát, valami kooperációt. Egészen zavarban vagyak. Micsoda kooperációt? Amikor az ember el van válva a feleségétől, semmiféle kooperáció nem lehetséges többé. Vajha lehetséges volna egy formula, egy kooperáció. Vajha én is fiatal volnék, és látnám még egyszer magam előtt az életet biztatóan és reményekkel tele, és látnék szép zöld erdőket és mezőket és kerteket, és érezném a szívemben, hogy van valami a világon. Vajha, vajha! Vajha sok minden másképp történt volna, és nem kellett volna elválnom, és a feleségem most itt volna velem, és vezethetnénk Adolfot, mint maguk a lányukat. Vajha nem volnék' olyan szerencsétlen, mint amilyen vagyok. Vajha! E lhallgatott, egy székre roskadt, s a kezét idegesen végigdörzsölte a kopasz koponyáján. A szemek elborultak, s tanácstalanul néztek a nyugtalanul legyező pillák alatt. Csend volt és alkonyodott. S valaki kopogott az ajtón. — Minden „ a maga hibája — szólott Pisztránghyné. — A maga hibája, tudja. — Ö, az én hibám, felelte tragikus mosolygással. — Amiért Carmennek nagyon tetszett egy tüzértiszt, az az én hibám. S amiért egy baritonista is nagyon tetszett neki, az is az én hibám. S még az is az én hibám, hogy egy újságíró is nagyon tetszett neki, kérem. — Elég! — kiáltotta az öregasszony egy tiltakozó mozdulattal. — Igen különösen az, kedves Zsiga — vetette közbe Pisztránghy —, hogy mindenki tetszett neki, csak éppen maga nem. De az ember nem nevetett. — Ez egy régi történet — mondotta csendesen. — Minek is beszélni róla? Én is tetszettem neki, de csak együtt a többiekkel — mondotta még a szemét is lehunyva. Ekkor ismét kopogtattak. Most hallották, és megremegtek. És mind az ajtóra néztek mereven. — Ki az? — kérdezte Piszt- ránghyfté szigorúan és rémüldözve. — Ki lehet az? — kérdezte Pisztránghy reménykedőn. Blum Zsigmond nem felelt, ö éppúgy várt, bízott, reménykedett, mint a többiek. A vére hevesen lüktetett, s a fülében amolyan gyötrő zsongásfélét érzett. Ügy tűnt, hogy valami csoda van készülőben. Sajátságos feszültség terjedt, senki sem tudta, miért S mind szaglászták a heves illatokat, amikor Blum Carmen belépett. Úgy lépett be, mint egy királynő a fürdőbe, könnyedén, gráciával és szemérmetlenül. Egy kicsit nevetett is az elmúlt, de még mindig gyönyörű asszoúy ideges staccatójával, üdén, kedvesen és kihívóan, holmi benső s titkos monológ visszhangjaképpen. A megnyúlt orráról, s felbiggyesztett ajkáról, az egész lobogó és kipeckelt alakjáról ragyogó gőg és ősi lenézés áradt valami sajátságos világosságban, ami a szemek vör- henyes fénye volt — Ügy látom, nem vártak — mondotta élénken, s egy székre ült S am int gyorsan a lábát keresztbe vetette, holmi bájos és telt formák csillogtak elő a vonzó selymekben. Pisztránghyné fáikéi t, s kiment. A két ember csendesen közeledett. — Gyermekünk boldogságáról van szó — rebegte Blum Zsigmond, elkapva a nő kezét. — Úgy van — suttogta Pisztránghy, a másik kezet ragadva meg. Azontúl alig beszéltek. Már este volt. A szék két oldalánál a nő kezét tördelték csöndes s makacs ostromlással. Már-már térdre ereszkedve, egymást lesték, s egymást figyelgették alattomos pillantásokkal. És Carmen nézte a kopasz koponyákat, mint két izzó golyót maga mellett,' és hallgatott. Nikola Vapcárov Ma, december 7-én lenne hatvan éves a bolgár nép nagy költője, aki népe szabadságáért áldozta életét. Ha az ember a fasizmus elleni“ küzdelem történetének lapjait . olvassa, gyakran találkozik költők, írók, művészek és tudósok nevével. Olyan emberek nevével, akik nem békéitek meg a fasizmus emberi méltóságot megtipró- megalázó kegyetlenségével, nem estek térdre, hanem a harc útját választották, és elestek ebben a harcban. Elestek, de tovább élnek műveikben s az embermilliók szívében. A spanyol Federico Garcia Lorca, a tatár Musza Dzsa- lil, a cseh Julius Fucik, a magyar Radnóti Miklós mellé kell sorolni a bolgár Nikola Vapcárovot is. A vadregényes Pirin lábánál elterülő városkában, Bánszkóban született. Apja forradalmár, anyja tanítónő volt Születésének idején ez a vidék még török elnyomás alatt volt. A zord szépségű hegyi környezetben felnövő Nikola korán megismerkedik a népet oltalmazó hajdútok legendáival, a rabság sötét korszakáról szóló fájdalmas-bús dalokkal, a lázadásra szító, szabadságot hívó énekekkel. Már fiatalon barátja lesz a könyveknek és a természetnek. Lelkesen szereti Botevet és Vázovot, Jávorov költészete pedig valósággal rabul ejti. Ibsen, Puskin, Lernaontov, Tolsztoj és-Dosztojevszkij a kedvenc írói,, később pedig Gorkij és a szovjet irodalom új horizontokat tárnak fel előtte. A könyvek, olvasmányok feltárta világ sem tudja azonban elszakítani egy pillanatra sem népétől, az egyszerű munkásemberektől. 1932-ben végzi el a raz- logi gimnáziumot. Utána megismerkedik a »-hajlék és kenyér nélküliek« ezreinek sanyarú nyomorával és éhezésével. Nehezen talál munkát, gyakran váltogatja munkahelyét. Volt fűtő, szerelő, erdőipari munkás, kazánfűtő, technikus. Dolgozott vidéken majd a fővárosban; s mint kétkézi munkás emberközelből ismerte a munkásosz•c. ■X ; 2#.-. t *v":rfty rW- ? ■ mm JÉl ■ # %:V|v fc,' 38 i* W. § "ifi.i • - : r • v.'«Bk1 > m ’i l’m r&t jv • v«r v** > tályt, annak harcait, vágyait. A nehéz munkával töltött évek alatt edződik meg hite a közeli boldog jövőben, ekkor erősödik meg elszántsága, hogy a »boldogabb napokért« »kegyetlen, ádáz« harcot kell vívni. Fiatalon kezdett el verselni, de életében csupán egyetlen verses kötete jelent meg. A munkában és nélkülözésekben töltött idő alatt vált költővé és lépett be a pártba. Bátran vállalta a fasizmus elleni harcot. A párt megbízására 1940-ben a Pirin vidékre utazik, hogy aláírásokat gyűjtsön az ún. Szo- beiev akcióval kapcsolatban. (A szovjet kormány Szóbelei' diplomata útján megnemtámadási szerződést ajánlott fel Borisz cárnak.) Letartóztatják, perbe fogják, majd Godecsbe internálják. Amikor visszatér Szófiába a párt központi bizottsága Katonai Bizottsága vezetőjének, Cvjatko Radojnovnak lesz a munkatársa, fáradhatatlanul szervezi az ellenállási mozgalmat, 1942 márciusában letartóztatják és többhónapos kínzás után 1942. július 23-án a fasiszta katonai törvényszék öt társával együtt golyó általi halálra ítéli. Az ítéletet még aznap végre is hajtották. Költészete ma is zászló azoknak a kezében, akik valóra váltják azt az ügyet, melyért Vapcárov élt, küzdött és hősi halált halt. NIKOLA VAPCÁROV; BÜCSÜ Feleségemnek Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senki se várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak Az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csendben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És mikor édes arcoddal beteltem, Megcsókollak, és úgy megyek toróbb. A H I T Rein Maran (Tallin) felvétele. (A Barátság Hídja totókiállltás anyagából ffzOstérem) íme; lélegzem, dolgozom, élek, iáén — és költő vagyok (olyan, amilyen). Farkasszemet nézek az élettel merően, s viaskodom vele, ahogy csak telik tőlem. Az élettel én szemben állok, de azt ne hidd, hogy utálom tarka útjait. Eszembe sincs! Goromba mancsa csattog képemen, rogyadozom halálra váltan, és szeretem, és mégis szeretem! Ha fölhúznának most egy fára s megkérdeznék: »Kell-e, hékás, egy óra még?« Rávágnám rögtön: »Emberek! Oldjátok, oldjátok, gyorsabban oldjátok azt a kötelet!« Ezért, ezért.... az életért mindenre kész vagyok — Próbagépen az égbe röpülnék, robbanó rakétába ülnék, és egymagámban bolygókat hajszolnék a fényes határtalanban. Ott is az élet árama csiklándana, míg bámulnám a kék eget, a fényeket. S ott is boldoggá oldana csiklandozó, édes borzama a gondolatnak, hogy: vagyok és leszek. Milyen halálra szántatok? Golyó? A golyó semmire se jó. Félre a fegyverrel, vakok! Páncél van az én mellemen, és ellenem hiába törsz, a robbanó golyó se győz én ellenem, én ellenem! Utolsó verse Irgalmatlan, kegyetlen, ádáz harc a mi harcunk, — azt mondják: eposz. Lebuktam s a helyemre áll más... Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz! Sortűz után pondrókkal vár az árok. Ez a logika odalenn. De új viharban újra harcba szállók, népem, szerelmem, mindenem! U4Z. Július a. délután I őrskor. Kardos László fordítása
