Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

Nyilvános zárszámadást! F ura kívánság nyilvános zárszámadást követel­ni? Hiszen amióta ter­melőszövetkezeti mozgalom van, azóta kötelező a mérleget elkészíteni, tanulságait le­vonni, és azt a tagsággal' kö­zölni. Sajnos azonban a közös gaz­daságok egy része ennek az előbb külső, majd inkább bel­ső kötelezettségének mind mostanáig csak többé-kevésbé tett eleget. A mérlegkészítés mechanikus munkáját elvégez­ték ugyan, de annak tanulsá­gait csak feléből-harmadából vonták le. A közgyűlésen a zárszámadást ismertették ugyan, de olyan elkapkodva, olyan műszavakkal megtűzdelt tolvajnyelven, hogy abból a tagság édeskeveset értett. A legtöbben azt se tudták, mit szavaznak meg. Súlyos hiba volt ez mindig, de ma százszoros vétek. El­múltak ugyanis azok az időik, amikor az év lezárása alig több, mint formai aktus volt. Az új mechanizmus a tsz-ek- nek tényleges önállóságot adott. Gazdagodhat a közös­ség, jól élhetnek a tagok ott, ahol okosan számolnak, de kiürül a magtár, a tagoknál pedig a kamra ott, ahol elvétik az irányt. Ráadásul a mecha­nizmus nem merev, változat­lan keret. Az ösztönző és fé­kező tényezők hálózata évről évre módosul egy kicsit. Ép­pen csak annyit, hogy elcsúsz­hat az, aki a tavalyi tények­ben, számokban gondolkodik. Most például a szarvasmar­ha és a sertés felvásárlási árá­nak emelése, de ugyanakkor a fehérjetakarmányok költségei­nek emelkedése, a beruházási támogatás csökkentése terem­tett új helyzetet. Nagyon oda kell figyelni a hitelpolitikai irányelvek apró változásaira is. Gondos tanulmányozást igényel, az 1970. évi népgaz­dasági terv, mert az egyszáza­lékos növekedés, amit a mező- gazdaság számára előirányoz­tak, nem is olyan kevés, mint gondolnánk. Egyszóval változnak, alakul­nak a külső körülmények, »melyeket késedelem nélkül összhangba kell hozni a belső adottságokkal. Ezek pedig a legnagyobb részletességgel, a leghasznosabb felelősséggel mindig a zárszámadás tükré­ben vizsgálhatók. Mi tehát a teendő? El kell készíteni a mérleget az 1969. esztendőről, de el kell készí­teni a számadást a tanulságok­ról is. Nagy hiba lenne bár­hol megelégedni azzal, hogy a kiadott nyomtatványokon a számok keresztben -hosszáb an stimmelnek. Ez csupán az alap. A mikor az alap készen van, akkor jön a na­gyobb munka, amit már nem a könyvelőknek, az ad­minisztrátoroknak. hanem a közösség minden vezetőjének kell elvégeznie. Meg kell érte­niük, miről beszélnek a szá­mok. Él-e a gazdaság a me­chanizmus lehetőségeivel? LVlegfelelő-e a termelési szer­kezet, a tevékenységi kör? Eléggé foglalkoztatják-e a ta­gokat, kihozzák-e a rendelke­zésre álló eszközökből a maxi­mumot? Az új vállalkozások eléggé hatékonyak-e, és a kö­zösség kezdeményező képessé­ge a leginkább előnyös irá­nyokba mutát-e? Seregnyi kérdés, amire vá­laszolni csak hozzáértő, apró­lékos elemző munkával lehet. Nem akarjuk túl magasra ál­lítani a mércét, nem kívánhat­juk, hogy a tevékenységnek már ebbe a szakaszába’ von­ják be a tagság szélesebb kö­reit Lehetséges ugyan, de igen nehéz. Viszont, aki számol, elemez, következtetéseket von le, annak tudnia kell, hogy a határ mire alkalmas, a helyi hagyományok milyen irányba nyitnak vagy csuknak kaput, a tagság akar-e többet dolgoz­ni, és így tovább! A következtetésekből adódó tervek megvalósítása minden­képpen a tagság feladata lesz. Nélkülözhetetlen tehát, hogy a tagok ismerjék, megértsék és elfogadják a következtetése­ket, feladatokat. Ezt elém! nem könnyű. A közgazdasági helyzet — de a termelési is — egyre bonyolultabb. Sokszor első látásra tetszetős dolgokat tilt az alaposabb megfontolás, másszor éppen ellenszenvesnek tűnő vállalkozások mélyén rej­tőzik az igazi üzlet. Parancs­szóval ilyesmit nem lehet, kell hozzá a legegyszerűbb ember, a »-legapróbb fogaskerék« hite is. zért elengedhetetlen a nyilvános zárszámadás. Ezért bűn, ha a közgyű­lésen feláll az elnök és hadar- ,va felolvas egy előre leírt, s a többség számára érthetetlen szöveget. Aki a beszámolót tartja, annak egyszerre kell szakembernek és agitátornak, előadónak és szónoknak len­nie. A leírt szöveg csak táma­sza legyen. Beszéd közben azonban figyelje a hangulatot és egyetlen bekezdést se zár­jon le addig, amíg nem látja, hogy az emberek megértették. Ha kell, a jelentéktelen szak- kifejezéseket is magyarázza meg, ha úgy szükséges, három oldalról is indokoljon valamit, hogy elfogadják. (Persze, ezt megkönnyíthetik előzetes gyű­lésekkel, vagy írásban előre kiadott tájékoztatókkal is.) A közgyűlés: esztendőt zár és -kezd. Fontos állomás a kö­zös gazdaság életében. Hiba lenne tehát ha ezen a fontos állomáson éppen csak lassíta­na, de nem állna meg — pi­henőre, erőgyűjtésre, a meg­tett és megteendő út fölméré­sére — a közösség kocsija. Földeák! Béla E Ünnepélyesen nagyközséggé nyilvánították Tabot A korszerű településhálózat megteremtése érdekében a kormány új községi szervezeti formát, a nagyközségi tanács létrehozását tette lehetővé. A nagyközségek megszervezése tervszerű munka eredménye. Alapvétő,’ hogy a nagyobb ha­táskörrel felruházott település kiemelkedjen a hozzá csatla­kozó községek közül anélkül, hogy ezek önállóságát sértené. Ugyanakkor vonzást is gya­koroljon a környező települé­sekre, tehát jellege városias legyen. Mindezeknek a föltételeknek messzemenően eleget tesz Tab község. Amikór megszűnt já­rási székhely lenni, többen megkongatták fölötte a vész­harangot: Tab fokozatosan visszafejlődik, nincs jövője — mondtak. Az örvendetes mére­teket öltött, ipartelepítésen kí­vül egy tegnapelőtti esti ese­mény is rácáfolt o tamásko- dókra: Tab 1970 január else­jétől nagyközség. Közigazga­tás szerint hozzátartozik Bábonyme- gyer, Sérsek- szöllős, Zala, Lulla és Tor­vaj is. Vasárnap este ünnepi ta nácsülésen nyilvánították nagyközséggé Tabot. Az el­nökségben he­lyet foglalt Gadanecz György, a Sió­foki Járási Pártbizottság első titkára, ár. Kassai Já­nos, a megyei tanács vb-tit- kára, Virovecz József, a Sió­foki, Járási Tanács vb-e!- nöke. dr. Sza­bó Károly, a tabi nagyköz­ségi tanács vb- elnöke. Az ünnepi tanácsülés szóno­ka dr. Kassai János volt. — Néhány évvel ezelőtt a községi tanácsok — beleértve a most megszervezendő nagy­községeket is — hatósági jog­köre szinte minimális volt. Ezután a nagyközségi tanácsok szakigazgatási szervei helyben gyakorolják az első fokú ható­sági jogköröket, az általános igazgatási, az építésügyi, ipa­ri, kereskedelmi, munkaügyi, mezőgazdasági, egészségügyi, művelődésügyi, pénzügyi és adóügyi kérdésekben. Hazánkra is jellemző fiz erő­teljes városiasodás. A felsza­badulás óta huszonhárom tele­pülés nyerte el a városi ran­got: így ma hetvenhárom vá­rosunk van. Városias jellegű településeink száma százhúsz, Dr. Kassai János ünnepi beszédet mond. járási művelődési házban. s ezek közül — a távlati ter­vek szerint — ötvsn-hatvan nagyközség városi rangot kap majd. Az »aspiránsok« között több somogyi nagyközség neve is megtalálható. Dr. Kassai János ezután a megye fejlődéséről, eredmé­nyeiről, gondjairól, majd Tab fejlődéséről beszélt: — A felszabadulás utáni fej­lődést reprezentálja többek között az építőipari és vegyes­mari ktsz létrehozása; a Ictsz- ben jelenleg százan dolgoznak. A Campingeikk Vállalat há­romszáz, a kaptárgyártó üzem százharminc dolgozót foglal­koztat A közeljövőben Tab- ra telepíti egyik üzemét a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár .is. Lényegesen javult a kommu­nális ellátottság: huszonkét ki­lométeres új villanyhálózat, tizenkét kilométeres járda, ti­zenhárom kilométeres vízveze­ték épül. A jövő feladatai sem kiseb­bek, mint az eddig végzett munka. Be kell fejezni a meg­kezdett iparosítást, biztosítani a termelés zavartalanságát A nagyközséggé nyilvánítás per­ceiben látni kell, hogy a rang; a magasabb osztály igen nagy felelősséget és sok-sok mun­kál jelent az állami és a tár­sadalmi szerveknek egyaránt Ezután dr. Kassai János át­nyújtotta dr. Szabó Károly täte az oklevelet Tab nagyközség­gé nyilvánításáról. A következőkben dr. Szabó Károly vb-elnök beszelt a nagyközségi tanács 1970-es ter­veiről. A költségvetésről szól­va elmondta, hogy elsősorban' az áthúzódó beruházásokat és az ezzel kapcsolatos tenniva­lókat kívánják befejezrii. A csatlakozó községek közül töb­bek között Bábonymegyeren járdát, hidakat. Zala község­ben járdát építenék. Sérsek- szöllősön a villanyhálózatot bővítik, L.ullán a művelődési otthon építését akarják befe­jezni. Tabon, a megye első ünne­pélyesen felavatott nagyközsé­gében nagy munkai vár a veze­tőkre. Nern kevesebbet 'kell bizonyítaniuk, mint hogy a község megérdemli az »előlép­tetést«, és élni tud az ezzel járó jogokkal. F, D­A gyár parancsa Emberek melegszenek a kokszkosár mellett, s szokás szerint szidják a telet. Azt, hogy a kokszkosárban parázs­lik a szén, csak akkor lehet észrevenni, amikor már majd­nem belebotlik a látogató: gőzfelhő takarja el az egész úsztatót itt a cukorgyárban. A gőz a répáról jön: meleg víz­zel mosták le a teherautókról. — Nem igaz, hogy mit vál­laltak itt az emberek — mond­ja ^ a répaosztályvezető, Röhrig Imre. — A rakodó­gépkezelők is meg a gépkocsi- vezetők is a szívüket adták. Autók buknak elő a gőzfel- höböl, s a higanylámpák fé­nyében szabadulnak meg ter­hűktől. Az embereket alig le­het észrevenni, csak a hangjuk árulja el hollétüket. Az út ke­gyetlenül döcögős: megfagyott aztán feltörött rajta a kará­csony "’ítt esett hó. Nem volt idő arra, hogy eltakarítsák, mert a gyár várta a répát A gyár itt a legnagyobb úr. — Karácsony küszöbén' a csőd szélén álltunk •—folytat­ja a répaosztály vezetője.- .— Tizennyolc rakodógéppel na­ponta két-három vagont rak­tunk meg. Bácskából egy hete nem érkezett répa. Az úszta- tón pedig könyörtelenül öm­lött a gyárba a maradék... És kint volt száztizenöt megra­kott vagon, de nem tudta hoz­ni a vasút... Ez hiányzott Az osztályvezető olyan, mint a répa parancsnok. Mindenről tud: gondolatban állomástól állomásig kíséri a vagonokat. Nem mondta, de a hangján éreztem: azt tartotta legna­gyobb karácsonyi ajándéknak, hogy a vasút 24-én reggelre harminckét vagon répát, délre pedig újabb huszonhetet bevitt a gyárba. Akkor azt mondta: megvan mentve minden. —- Huszonhárom éve va­gyok a szakmában, de ilyen nehéz helyzetbe még nem ke­rültem. Mondhatom, az AKÖV mentett meg; amikor a vona­tok nem közlekedtek, a gép­kocsik dolgoztak. Rácegresről, Felsőmocsoládról és innen a gyártelepről vitték a répát Amit azokban a napokban a gépkocsivezetők megcsináltak, nem hiszem, hogy még valahol utánozni lehet. Huszonnyolc kocsi dolgozott: az emberek összeszorították a fogukat és mentek. Amikor a legjobban tombolt a hóvihar, akkor is beszállítottak hetvenegy va­gon répát Vasárnap pedig már 114 vagonnyit hoztak. A gyár teljes üzemben na­ponta száznyolcvan-kétszáz vagonnal kér. Lent az úsztatóban új ürítő dolgozik. Ráállnák a gépko­csik. s pillanatok alatt szállí­tószalagom a répa. Űjabb autó érkezik, s minden kezdődik elölről. — Karácsony? — A gyárnak mennie kell, de az emberek is fáradtak vol­tak. Huszonegyedikén este minden rakodógépkezelőt ha­zaszállított a gyár személyko­csija. Együtt ünnepeltek a csa­láddal, aztán huszonötödikén reggel mentek tovább. Ezt meg kell tenni az emberekért. Ök ennél sokkal többet csináltak. Szili Dezső — az egyik legjobb rakodógépkezelőink — abban a hideg télben alig látta a csa­ládját. Hazaugrott, aludt egyet, s ment ki vagont meg autót rakni. Éjjel-nappal dolgozott, mert kellett. Mert a gyár a legnagyobb úr. Itt a telepen, s kint a réphahegyek mellett megta­nulták tisztelni az emberek a gyár parancsát. És a gyár is tiszteli az em­bereket ezért. ■ereza Imre Huszonegy százalékkal nőtt a ktsz-ek termelése EREDMÉNYES MUNKÁ­RÓL, növekvő feladatokról tárgyalt a KISZÖV választ­mánya. L aznicsek Imre, a KISZÖV elnöke értékelte a kisipari szövetkezetek munká­ját, számba vette az eredmé­nyeket, de szólt a gondokról, tennivalókról is. Elmondta, hogy megyénk huszonhat kis­ipari szövetkezetében 5748 em­ber dolgozik. Ebben az évben 339 millió forint értékű árut termeltek:' 21 százalékkal — hatvanmillió forinttal többet —, mint 1968-ban. Ha az or­szág tizenkilenc megyéjében működő szövetkezetek terme­lését vesszük figyelembe, meg­állapíthatjuk, hogy Somogy szövetkezetei a tizenegyedik helyre kerültek. Többet ter­meltek, mint Baranya. Fejér, Zala, Veszprém és Vas mesye ktsz-ei. Az idei termelési érté­kük kétszerese az öt évvel ez­előttinek. A belkereskedelemnek 111,8 millió forint értékű árut ad­tak eL Érdemes megemlítem, hogy a gazdasági egységek közvetlenül a szövetkezetektől rendelik meg a termékeket, ezzel kikapcsolják a nagyke­reskedelmet, s megosztják a kereskedelmi hasznot. Emelkedett a külföldre szál­lított áruk mennyisége is, ér­tékük elérj a 27,5 millió forin­tot. Figyelemreméltó a csurgói Napsugár, a kaposvári szíj­gyártó, a balatonboglári vas- műszaki és a kaposvári textil- ruházati ktsz exporttermelése. A csurgói Napsugár Ktsz és a Barcsi Vegyesipari Ktsz nagy mennyiségű bérmunkát is vég­zett külföldi megrendelésre. Az építőipari tevékenység 38,4 százalékkal emelkedett annak ellenére, hogy anyagbe­szerzési problémák is nehezí­tették a munkát. Csökkent. vi­szont, a lakosság részére vég­zett építőipari tevékenység. A háromnegyedévi adatok sze­rint 149 lakást adtak át a ktsz-ek, s 260 lakás építésén dolgoznak, közülük 153 több­szintes. Az átadott és a kivite­lezés alatt álló ’ lakások szá­ma huszonöttel kevesebb, mint az előző év azonos idő­szakában. A személyi szolgál­tatás 4,5 százalékkal nőtt, a lábbeli méretes munkák érté­ke 5,9 százalékkal emelkedett, a lakosságnak végzett más te­vékenység kétmillió forinttal csökken* Megállapították, hogv a köz- gazdasági szabályozók nem ösztönözték a ktsz-eket a la­kosság részére végzett szol­gáltatások színvonalának nö­velésére. A KTSZ-EK NEMCSAK TÖBBET TERMELTEK, ha­nem javult gazdálkodásuk is. Nyereségük meghalad ia a 35 millió forintot. Ezzel nő a fej- ’esztési alap is. Ez me»miitát- kozik a beruházásoknál: 10,6 millió forin+rvt fordítottak er- »e. Az ojCTigy köl-sö-iöa tá­mogatási alaoiáhól rvVvmil- üót, a. szövetkézét fe ü "s-tési alapjából 2.9 milliót be. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. december 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom