Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-29 / 300. szám
tfr VÉDJEGY ES AZ ÉRTÉKESÍTÉS (Az országgyűlés legutóbbi ülésón új védjegy- törvényt alkotott.) Ha bemegyünk egy preszszóba es «.érünk egy üveg Coca-Colát, vagy egy illatszerboltban 4711-es kölnit vásárolunk, Orion rádiót hallgatunk, Tungsram izzót, rádói- csövet használunk, dicsérjük a Skoda gépkocsit, lakásunk hangulatához Gardénia csipkefüggönyt választunk, vagy büszkék vagyunk herendi, weisseni porcelánkészletünkre nem is gondulunk arra, hogy a nevek mögött nemcsak magát az árut, hanem annak minőségét is értjük. Ezek az elnevezések védjegyek, s a vásárló eligazodását segítik. A választás — a szükséges szakismeret hiányában — nem könnyű, és sokszor a jó tapasztalat, a dicsérő vélemény vagy a gyártó vallalat tekintélye dönti el. Ezért szükséges a fogyasz- tót tájékoztatni: könnyen felismerhető, az áru származására, minőségére utaló, köny- nyen megjegyezhető jelzés alapján képes legyen a sok cikk közül is kiválasztani azt az egyet, amely igényének a leginkább megfelel. Az eladok érdeke pedig az, hogy a fo- gyasztók minél gyakrabban keressék termékeiket. Ezért arról is gondoskodni kell, hogy a fogyasztó a megkedvelt árut vagy szolgáltatást fölismerje és megtalálja később is. A jelzés kötelez, hiszen ha a minőség romlik, a jelzés iránt csökken a bizalom, és kiszorul az áru a piacról. A jelzésnek tehát közvetett minőségvédelmi funkciója van. Ha ezt a jelzést nyilvántartásba veszik, védjegy lesz, funkciói pedig származást jelző, minőséget garantáló. Ezért a védjegyek elősegítik az áruk piaci elhelyezését, de eszközök a piacok ellenőrzéseben is. és fontos segédeszközei a piackutatásnak, a közvélemény-kutatásnak. A tőkés termelési viszonyok között a védjegy állandó profitot biztosít, ezért igen értékes üzletszerző eszköz, s nagy érteket képvisel. Az Egyesült Áramokban például a védjegy értékét be lehet állítani a vállalat mérlegébe és az eredményszámlába. A kapitalizmusban a védjegyek fölötti rendelkezési jogért ádáz harc folyik, hiszen az a piac feletti uralmat is jelenti. Ezek a gazdasági üzleti .előnyok az eredői a második világháború után lezajlott nagy vedjegy- pereknek is. A szocialista országokban végrehajtott államosítások után a külföldre került volt tőkések az uj állami vállalatok ellen a védjegyek tulajdonának megszerzésért nagy költséggel jaró pereket indítottak. ii bírói döntések azonban csak abban az országban kötelezőek, amelyikben hoztak. Így a Zwack védjegyet csak az USA területén nem használhatjuk. Érdekes döntés született a Koh-i-noor es a Hardtmudt írószer védjegyek ről s most Ausztriában _es Csehszlovákiában egyaránt gyártanak ilyen ceruzákat. A védjegyek kialakulása a céhrendszer idejére nyúlik vissza. Minden céh sajat jel vényt, céhjelet hasznait amelyet áz általuk előállított árukon is feltüntettek. Egyes szakmákban a hatóságok kötelezték az iparosokat, hogy készítményeiket olyan jele: lássák el, amelynek alapján az előállítók felismerhető:.. Az angol parlament mar 1266- bam törvényt fogadott el aI. ' hogy minden pék más-mas jellel jelölje meg enyeret: ha a kenyér súlyh.u .yos, derül jön ki, hogy az kinek a hí- báia. 1300-ban Angliában hoz ták azt a törvényt, hogy az arany- és ezüstművesek jelöljék meg áruikat. Egy közös jel mutatta, hogy az áru a szigetországban készült. A korabeli minőségi előírások teljesítésének ellenőrzését biztosította az a jóformán minden országban meghonosított rendelkezés is, amely szerint a kard-, kasza- és fegyverkovácsok jelvényekkel lássak el áruikat. Ennek hadászati jelentősége volt, hiszen a fegyverek minősége csaták sorsat dönthette el. A Mosonmagyar-> óvári Mezőgazdasági Gépgyár Szentgotthárdi Gyáregységének (Szentgotthárdi Kaszagyár) kígyós védjegye 1351- ből való s ez az egész világon elismert. A védjegyek kialakulása igen szorosan összefügg a technika, az ipar fejlődésével. Meissenben 1710-ben indult meg a porcelánipar. Ez a gyár vezette be a mai értelemben vett védjegyet, a két — keresztbe tett — kardot. Ezt követtél! a többi, híressé vált porcelángyárak is, ezek közül elismerték a bécsit és a servesit. Nagy hírnévnek örvend a pécsi Zsolnay és a hollóház: porcelán is. Tulajdonképpen a i porcelángyárak teremtették meg napjaink gaz dasági életének egyik legfon tosabb reklámeszközét, s en nek jelentősége ma is egyre nő. Az első védjegyek használóinak versenytársai csakhamar rájöttek, milyen elő nyös és kényelmes a jó hírű védjegyeket a saját, s gyakran gyengébb áruikon feltüntetni Az iparjog története számon tartja, hogy a meisseni porcelángyár megalakulása után 1762-ben a wolckstedt-i porcelángyár a kardokat lefelé fordítva s markolatának ábrázolását kissé megváltoztatva utánozta a védjegyet. A napjainkban lezajlott nagy védjegy- utánzási perekben a marokkói és a francia bíróságok hoztak érdekes döntéseket, s 30 000- től ötmillió frankig terjedő kártérítést állapítottak meg. A védjegyek jól mutatják a világpiac versenyét, a kon- kurrenciaharcot. A magyar Tungsram védjegy, a holland Philips és az amerikai General Electric például uralják termékeikkel a világpiacot. A Chinoinnak és a Kőbányai Gyógyszerárugyárnak nagy ellenfelei a svájci Wander, Óiba és a Sandos gyógyszeráru- gyárak. A védjegyek alkalmazása széles körű, mindenütt tapasztalható, ahol a vállalatok versenyeznek más vállalatokkal a vevők megszerzéséért és megtartásáért. Magától értetődik, hogy ilyen helyzetben a jelzés jogi védelméről gondoskodni kell. A vállalat hírnevét, termelési és értékesítési színvonalát kifejező és a piacon jelentős költséggel ismertté tett jelzés jogvédelme elengedhetetlen. Az oltalom biztosításának alapvető módja a lajstromozás. Az Országos Találmányi Hivatalnál nyilvántartásba vett megkülönböztető jelzéssel kapcsolatos kizárólagos jog egyértelműen bizonyítható és könnyebben megvédhető bármilyen utánzás, bitorlás, visszaélés esetén. Magyarországon az OTH-nál lajstromozott védjegyek a genfi nemzetközi irodán, a Bureaux internationaux réunis pour la protecction de la pro- priété intellectuellen keresztül (közismert nevén BIRPI) oltalom alatt állnak az ún. madridi megállapodáshoz tartozó 22 ország területén. Védjegyjogunkat a múlt század végén szabályozták”! Megváltoztatását a 43 1967. GB határozat 13. pontja is előírta, mert a régi szabályozás ellentmondásban volt a megváltozott gazdasági, társadalmi rendünkkel, és a modern nemzetközi áruforgalom követelményeivel. Az országgyűlés a legutóbbi ülésszakán fogadta el az új védjegytörvényt. Ennek legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az alkalmazott védjegyek megkülönböztető szerepét, elejét vegye annak, hogy a vásárlókat megtévesz- szék. s Az új törvény kedvező feltételeket teremt a vállalatok korszerű védjegypolitikájának kialakításához. A múlt év végén 2637 védjegy volt magyar vállalatok javára bejegyezve, külföldiek javára pe- dik 4167 volt oltalom alatt. A legtöbb védjegy amerikai, angol, csehszlovák, japán, NSZK. NDK, svájci, francia, holland, belga, osztrák és olasz cégektől érkezett. A védjegyekkel & a védjegy rokonaival, a vállalati névből, a gyári jelből származást megjelölő jelzésekkel, márkázással, a csomagolással és az ipari mintával többet kellene foglalkozniuk a somogyi vállalatoknak és termelő- szövetkezeteknek áruik elhe- helyezésének és stabil piacuknak érdekében. Dr. Kovács Gyula Az atádipostán REGGELENKÉNT ÉRDEMES MEGÁLLNI és nézelődni a nagyatádi postahivatal előtt. Ilyenkor indulnak körzeteikbe a hírlap- és a levélkézbesítők. Akik járatlanok a posta berkeiben, azok is köny- nyen különbséget tudnak tenni a levél- és a hírlapkézbesítők között. Kerékpárjaikon hatalmas új- ságkötegek, a jármű szinte nem is látható — ezek a hír- laposok —, lapos táskával, könnyedén pedig a levélhordók. Bizony nem irigylésre- méltő a hírlaposok munkája, mert rnár az is nagy erőt követel, hogy a járási székhely közeli és távoli körzeteibe eljussanak. Nehezíti munkájukat, növeli az igénybevételt a hó is. S talán, ha ezt látnák, figyelembe vennék az előfizetők, az olvasók, nagyobb megértéssel várnák naponta az újságot, s nem mérgelődnének az esetleges késés miatt. — Mikorra ér ki a körzetébe és hány órára végez? — szólítjuk meg egyiküket. — Sajnos majd egy órát késett a vonat, így én már késve indulok... Örülök, ha a délutáni órákban végzek — válaszol Halász József, a 3-as körzet postása. Érdeklődésünkre, hogy menynyit keres és elégedett-e munkahelyével, így felel: — Tűrhető, megtalálom a számításomat... Hiba. hogy a posta eddig nem gondoskodott megfelelő járműről, jelenleg is az én kerékpáromat használom ... Szakonyi Dániel hivatalvezető — egyben a járás postáinak felelőse — már arról tájékoztat, hogy a Pécsi Postaigazgatóságnak elküldték javaslatukat, s remélhetőleg a hírlap kézbesítők is kapnak hamarosan szolgálati járművet. Erre igen nagy szükség is lesz. Nemcsak azért, hogy ne saját járműveiket kelljen használniuk, hanem azért Is, hogy a postások érezzék: megbecsülik nehéz munkájukat, s amennyire lehet, könnyítene« azon. Persze ez még nem minden. Fontos feladat lesz a jövőben az is, hogy a vidéki hírlapkézbesítők fizetését, kereseti lehetőségét tovább növeljék. Pálmai I'crencné hírlapfelelős előkészíti az újság csomagokat. Így talán sikerül majd eléírni, hogy magukénak érezzék a postát, s ne csupán átmeneti munkahelynek tartsák arra az időre, amíg sikerül valamilyen jobban fizető állást találni EZ A PROBLÉMA A NAGYATÁDI postahivatal munkáját is zavarja. Mint a vezető elmondotta, ebben az évben alig volt olyan hónap, hogy ne ment volna el egy hír lapkézbesítő. Ennek kárát pedig elsősorban az előfizetők látják. Amíg az új ember megismeri a körzetet, begyakorolja magát, hosszú idő eltelik. Előfordult, hős™ a betanulási idő lejárta előtt odébb álltak, mert számításukat nem találták meg. Halász József viszonylag fiatal hírlapos. Mégis úgy emlegetik fölöttesei, mint az egyik legjobb, legmegbízhatóbb munkatársukat. Pálmai Ferencné hírlapfelelős naponta aggódva érkezik munkahelyére. Ezt a feladatát önállóan c^ak két éve végzi, de tizenöt évi postás tevékenysége alatt már több esetben helyettesített. Nem volt tehát új, szokatlan a munka. Sokkal inkább zavarja az, hogy a hírlapot szállító vonat rendszeresen késve érkezik Nagyatádra. Azt megérti, ha télen a hó miatt előadódik, de máskor Is gyakori ez. S amíg a hat postás között elosztja a 2600 napilapot — ebből több mint 1500 a Somogyi Néplap — s az 1400 hetilapot, jó idő eltelik. Arról nem is beszélve, hogy a postahivatal már régen nem felel meg céljainak, annak, hogy egy Ilyen nagy ütemben városiasodó járási székhely igényeit kielégítse. Nemrégen kaptak a hivatalban egy kis helyiséget a hírlapelosztásra. Ezt megelőzően a kapu alatt, szélnek, hidegnek kitéve végezték el a munkát Bizony nehéz a munkája, reggeltől késő délutánig szinte megállás nélkül dolgozik. Nagy feladatot, felelősséget jelent a hírlapok k:osztása — emellett árusít is a postára betérőknek —, az előfizetési díjak elszámoltatása, a ha- lomnyi karton rendszeres vezetése, az előfizetők nyilvántartása. DE HASONLÓAN NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT dolgozik a posta többi alkalmazottja is. Nyolcmillió forintos költséggel épül már a járási székhely központjában az új postahivatal, melyet a tervek szerint 1970 őszén adnak át. Itt megfelelő, kulturált körülménye’: között végezhetik majd munkájukat. Szalai László a kicsi nem nézeti ki még /I huszonöt évesnek sem. kortes feje a keze mozgásával együtt fúrta magát a Ködös november végi reggelbe. Tömzsinek látszott, sokan el sem tudták képzelni, hogyan tudja kipréselni magá- uui a szédületes tempót. A másik magasabb volt, igazi futótípus, lábain dudorokká gyűrödtek az izmok. 0 veze- íecc, einyuit testtel dőlt bele az alig lengedező ellenszélbe. Arcvonásai fölisemerhetetle- nek voltak. Olyan volt ez az arc, mint egy ökölbe zárt kéz. Szemei elvesztek a fin- oa lorzult arc ráncai között. Hosszú kezeivel csápol- ta a levegőt. A kicsi egyenletesen fújtatott mögötte, gondosan kikerülte a föld egyenetlenségeiben bújt hideg latyakot. Arcán csaknem nyugodt kifejezés ült. Mozdonyként harcolt meg a méterekért, ellenálhatatlanul tört előre, szuszogva, fújtatva, valami vad, állati erővel. Még mindig a hosszú vezetett méterekkel. Már többször körbefutották az udvart, egyetlen hang nélkül, konokul. A hosszú lábai átszökelltek a tócsák felett, majd toppanva hullottak le a szilárd talajra. (Vezetek. Vezetnem kell! Végig vezetnem kell! Ha megfeszülök, akkor is! Menynyi van még vissza? Harminckilenc kör. Még harminckilenc kör! Mikor is vettem részt utoljára maratonin? Két... nem, három éve. Már három éve! Amikor a fiam született. Ezt a versenyt érte kell megnyernem!) Elénkebbre vette az ütemet. A kicsi körülbelül tíz méterre maradt le. Arcán nem látszottak érzelmek. (Még sohasem futottam maratonit. Tízezer méter volt a legtöbb. Mindegy! Látom a hátát magam előtt. Nem imA negyvenkettedik kör bolyog, suhan előre, mintha vitorla feszülne a szélben. Nyomás, öregfiú, nyomás! A vadászkutya kergetheti így a vadat. Nekem nem szabad betörnöm!) Már negyedszer maradoz- tak el mellettük az egyforma bejáratok. Mind a négy sarkon volt bejárat, egyformák, csak bejönni lehetett rajtuk Szívósan nyomultak előre, dühödt elszántsággal. A hosszú inas lábaival belekapaszkodott a talajba, majd ruganyos Uikésekkel küldte előre magát. Érezte a fagyos levegőt, amint beáramlik az orrán, le egészen a tüdőig, ahol fölmelegedni sincs ideje, máris sipítva teszi meg a visszafelé vezető utat. (Minden emiatt a barom miatt van! Mindent Neki kell elveszítenie a versenyt! Én sohasem hittem magamról, hogy megválthatom a világot Sohasem papoltam, mint ő: »a kapitalizmus órái meg vannak számlálvaSportoló voltam és kész! Csak sportoló. A fák vad táncot járnak körülöttem, a szögesdrót kerítést nem is érzékeleni, csak a bejáratok állnak feszes vigyázz- ban. Az arcok összefolynak, csak valami sárgás masszát látok. Sárgás massza! Mint a többiek, olyan leszek én is, ha alu maradok a versenyben Nem! Én nem maradhatok alul! ö kereste a bajt! Már__a római verseny előtt is majdnem ráfizetett a hangos!;odá •- ra. A zsidó mellett állt ki. akit a versenybíróság nem engedett indulni. A barom! Dögölj meg! Nekem fiam van Hároméves, szőke, mint... Nem! Nem szabad másra gondolnom! Erősen kell koncentrálnom! Gyerünk! Gyerünk!) A kicsi megbotlott valamiben és arcra esett. Amikor felemelkedett, kezefejével ügyetlenül igyekezett letörölni az arcára tapadó sáros lét. Röhej tört elő a férfitorkokból, kutyahörgeshez hasonló. A jobb lábát kicsit húzta, szemöldöke összeszaladt, de azért alapjában véve közönyösnek látszott. Nem adott okot további röhejre. (A tizedik kör. Éppen a tizedik. Ennyit szoktam máskor futni. Mindegy. Előre, öregfiú! Meg kell mutatnod. Nyomás! A zsaruk eiól is futottál már. Még inaskorodban. Nem is volt olyan régen. Előre! A jobb lábam i akoncátlankodik. Nem szabad, hogy röhögjenek rajtam. Nem szabad, hogy csak a röhögés örömét ismerjék. Van más is. Az összetartás öröme. A győzelem öröme. Ezeket még jobban meg kell ismerniük. Majd észreve'szik, hogy ők az erősebbek. A legerősebbek. A sok sárga arc, a borotvált fejek. Már Rómában szerettem volna ezt megértetni * néhány emberrel. Majdnem lebuktam. Éppen a verseny előtt. Micsoda ver. seny völt! Második lettem a néger mögött. Most tizenöt métert kell behoznom ...) A hosszú látszólag minden fáradtság nélkül tört előre. Már a huszadik körnél tartottak. Tempót váltott. Előbb egy fokkal gyorsított, aztán lassított. Így szokta felőrölni ellenfele idegeit. Megint gyorsított, ködfoszlányok úsztak el mellette. (Hogy is van? Belélegezni, tempó, kilélegezni... Belélegezni, tempó, kilélegezni... így tanultam ezt valamikor. Érzem, hogy lemaradt. Kikészítem az idegeit. Annak a franciának is kikészítettem, akit a verseny előtt mindenki favoritnak kiáltott ki. Maratoni. Nincs gyilkosabb táv ennél. A négy százasoknak csak a pofájuk jár. Próbálnák ezt! A katona, amikor megérkezett, ezt a szót köpte ki a tüdejével együtt: Győztünk! Az én tüdőm a helyén marad! Már csak a fele távolság van tússzá. Mennyi ideje futhatunk? Húsz perce? Egy órája? Egy éve? Tovább! Előre! Minden emiatt az átkozott miatt van. Én is bedőltem neki. »Egységben az erő-. Marha! Hol az egység? A többiek már az árok fenekén hevernek. Láttam őket. Mereven fekszenek, megbékélt arcuk szelíden egyesül a sárral. Mindez miért? Egy céduláért, rajta a pár kusza vonással. »Egységben az erő! Törjünk ki!« És egyéb gyerekségek. őrültség volt! Innen nincs kiút. Szögesdrótokon, melyekben áram folyik, nem lehet áttörni. Géppisztolyok ellen nem lehet ököllel harcolni!... Meg kell nyernem ezt a versenyt!) A kicsi arcára ráfagyott a sár, néhány helyen apró darabokban lehullt. A lábát már nem húzta, újra gőz- mozdonyként nyomult fel, már csak öt méter választotta el a hosszú hátától. (Be kell érnem. Be fogom érni! Vajon milyen lesz az arca? ő vádolt engem egyedül. A többiek szó nélkül estek az árokba. A mellükön jelvény volt: kerek piros folt — a vér. Hiába haltak volna meg? Hiába minden? Senki sem tudja megállítani ezt az esztelenséget? Tennem kell valamit, hogy a borotvált fe- jüek lássák: mi vagyunk az erősebbek!) A hosszú arca borostás volt, orrlyukaiból apró levegővatták szálltak fel. Már fájt a fintor az arcán, a barázdák mintha örök időkre odavésődtek volna. Gépiesen emelgette lábait. (A táborvezető azt mondta, hogy ő a mi apánk. Mi meg az ő rakoncátlan gyerekei vagyunk. Minket nem lövetett halomra, mint a többieket, akiknél röpcédulát talált. Egyikünk ép bőrrel megússza. Honnan tudhatta, hogy futók voltunk? Sok mindent tudnak itt rólunk. Aki győz, az megússza. A mi »apánk« ott ül az emelvényen és még szurkol is. Nekem?) A kicsi ebben a pillanatban húzott el mellette. Mozgása egyenletes volt. (Megelőzött! Megelőzött! Ez nem lehet igaz! EZ NEM IGAZ!) A hosszú már tíz-tizenöt méterre maradt le, amikor a kicsi balra kanyarodott futás közben és mint az úszók, csukafejessel ugrott a szöges- drótnak. (Talán megértik ... Talán meg...) j hosszú megállt. »To- vább!« — hallotta a parancsnok hangját. — »Hajrá egyedül!« Nem mozdult. Amikor az egyenruhások körülálltálc, halvány mosolyféle jelent meg a szája sarkában. De lehet, hogy csak az odafagyott fintor engedett fel. Távolabb rémült, ólomszínű arcok meredlek rá és a dróton lógó halottra. A lövések hangját már nem hallotta: a golyó sebessége nagyobb a hang terjedési sebességénél. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1968, december 20. 5
