Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-29 / 300. szám

VITA Kevesebb szóra, több tettre van szükség Őszinte érdeklődéssel kísértem figyelemmel azokat a cikkeket, amelyek a Somogyi Néplapban a megyénk szak­emberkérdés „ivei kapcsolat­ban megjelentek. Az elmúlt évek során igen sokat hall­hattunk és olvashattunk a szakemberek jelentőségéről, a sj llemi beruházások fontos- ságáról, lényegéről. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink termelési ered­ményei, az új agrotechnikai módszerek egyre szélesebb körű felhasználása, valamint a rendelkezésre álló statisztikai adatok egyértelműen arról ta­núskodnak, hogy a szakembe­rek alkalmazásában előbbre léptünk. Gondjaink, problémá­ink a szakvezetést Vletően ter­melőszövetkezeteink egy részé­nél megoldódtak. Ezeknek az üzemeknek működése, gazdál­kodása jelentősen javult, vál­tozott Eredményeink lényegében félreérthetetlenül lezárták a szakéra berek alkalmazása kö­rül kialakult, sajnos hosszan tartó vitákat. Ezek után jog­gal várta minden érdekelt, hogy e területen gyorsabban jutunk előre megyénkben. Mit mutatnak viszont az adatok? Azt, hogy a szakemberek szá­ma általában ott növekedett tovább, ahol az ellátottság már korábban is elfogadható volt Lényegében a termelő- szövetkezetek' között a diffe­renciálódás ilyen értelemben is fokozódott. Ennek követ­keztében szövetkezeteink egy részében egészséges, pezsgő te­vékenység indult el a szakve­zetés problémáinak megoldá­sára. Mi az oka, hogy ennek ellenére még most is nyugta- lamtónak ítéljük meg a hely­zetet? Az indokok özönét mondták el vagy foglalták írásba — már korábban — az e kérdés­sel foglalkozók. Ezeket megis­mételni nem volna célszerű, ezért csak az általam legfon­tosabbnak vélt akadályokat erhlitam meg. Véleményem szerint az egyik fékező erő a *kész« szakemberekhez való ragaszkodás, a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság. Ez több vonatkozásiban károsan hatott és hat sajnos ma is. Ennek hátrányos következmé­nye az állandó fluktuáció, a nem egy esetben a tagság által is kifogásolt aránytalanul ma­gas fizetés. De itt kell meg­említeni azt is, hogy a kész szakember túlértékelése miatt még egyes nemkívánatos »kész« szakembernek is van helye. Így aztán kialakul egy úgynevezett »körön belüli« állapot, ami tovább nehezíti a fiatalok alkalmazását. Azt -hiszem, a nagybajomi tsz elnöke is az elevenre ta­pintott, amikor a pozícióféltést említette. Megítélésem szerint nemcsak a korábbi években, de még ma is tapasztalható ez. Ebből a féltésből ered aztán egy sor, nagyon is jelentős visszahúzó erő. Mire gondo­lok? Első helyen említem, hogy szövetkezeteink jó része nem fordit kellő gondot az üzemi ösztöndíjak biztosításá­ra. Ám igaz az is, hogy éppen ott, ahol a szakember a leg­jobban kellene, nincsenek meg a feltételek a gyakornokok fo­gadására, elhelyezésére. Még a szerkesztőségi megbeszélésen is elhangzottak olyan vélemé­nyek, hogy nem lehet megfe­lelően szót érteni a tagság­gal, nagy és bizonytalan be­fektetés a szakembemevelés, túl igényesek a fiatalok stb. A teljesség igénye nélkül minderre vonatkozóan szüksé­gesnek tartom. megjegyezni, hogy nézetem szerint éppen ezért vagyunk a szakember­ellátottságban — de általában a termelési eredményekben is — ott, ahol vagyunk, mert az ilyen témákon egy kicsit, több volt a polemizálás, mint a konkrét tett! A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy őszinte és megfelelő tájékoztatás mellett, tagság jó­zan értékítélettel hozza meg döntéseit, és ha rendben men­nek a dolgok a gazdaságban, akkor nem is igényli a részlet- kérdésekbe való beavatkozást. Röviden: bízik a szövetkezet vezetésében. A szakemberképzés költsé­geinek legnagyobb részét ál­lamunk vállata magára. Az a véleményem, hogy nem az el­helyezési színvonalat kell mérsékelni az egyetemeken, hanem ahhoz hasonló • vagy még jobb állapotok létrehozá­sán kell fáradozni a falvak­ban. Ehhez egyébként álla­munk is jelentős anyagi segít­séget biztosít. Mégis itt van­nak nagy hiányosságok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a közel­múltban a megyénkben levő mintegy 60 gyakornok közül csak 24 maradt itt. (!) Az el­távozottak többsége az elhe­lyezési körülményeket kifo­gásolta — az esetek döntő többségében joggal. Röviden a jövőben mindenképpen jobban kell ügyelni arra, hogy a szövet­kezeti vezetők olyan fiatalo­kat iskolázzanak be, akiknek kedvük és tehetségük is van 0 szakma iránt. Ellenkező esetben egyetemeink, főiskolá­ink valójában csak gyengébb képességű agrárszakembereket tudnak -mezőgazdaságunk ré­szére kiképezni. Ismét a szerkesztőségben folytatott tanácskozásra utalva mondom, hogy ma az általános képzettségű szakemberek al­kalmazásán túl, szinte halaszt­hatatlanul jelentkezik a spe­cialisták, középszintű vezetők, szakmunkások beállításának "zükségessége is. Különös gon­dot kell fordítani az egészen belül a gépesítés és a szám­viteli ágazatok szakvezetésé­nek rendezésére, valamint a meglevő szakemberek folya­matos továbbképzésére. Napjainkban egyre gyorsuló ütemben valósul meg a terü­leti koncentráció, a termelés szakosítása, és a technika szinte hihetetlen gyorsasággal fejlődik. A gazdálkodás ilyen irányú változása megköveteli a kellő politikai és szakmai felkészültségű szakembereket. A szakemberkérdést nem le­het állami vagy egyéb intézke­désekkel megoldani. A szük­séges lépéseket helyileg és sürgősen kell megtenni! Ezért véleményem szerint termelő- szövetkezeteinknek az eddigi­nél hatványozottabban kell foglalkozniuk a falujukból származó fiatalok ösztöndíjas taníttatásával, a szakemberek lakás- és életkörülményeinek javításával, valamint a gya­kornokok minél nagyobb számban való fogadásával és letelepítésével. Az állami, társadalmi szervekre és különösen a ter­melőszövetkezetek területi szö­vetségeire vár véleményem szerint az a feladat, hogy a szakemberek erkölcsi megbe­csülése, a közéletbe való be­vonása érdekében még többet tegyenek. Solymossy Dezső, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa. Lakásvásárlás, 1970. rr BÉRLŐBŐL - TULAJDONOS Három hónapja éppen, hogy megjelent az állami tulajdont képező házingatlanok elidege­nítését szabályozó kormány- rendelet. Indokolt hát a kér­dés: hol tart a rendelet vég­rehajtásában az illetékes helyi szerv, a Somogy megyei Ingat­lankezelő, Közvetítő és Fel­újító Vállalat? — Az előkészítő munkák végéhez közeledünk. — nyúj­tott tájékoztatást Németh Gyula, a vállalat igazgatója, — A két városban, Kaposvá­ron és Siófokon mintegy öt­ezer lakásbérleményt keze­lünk, s ezek közül vesszük számba azokat, amelyeket ér­tékesíthetünk. Ez a tájékozta­tási kataszter lényegében ké­szen áll. ötezerből — a fele A rendelet szerint a legföl­jebb tizenkét lakásbérleményt magában foglaló épületeket lehet eladni, de ezek közül is állami tulajdonban maradnak azok az ingatlanok, amelyeket a városrendezési terv érint, amelyek műemlék jellegűek (vagy műemlékeik), társadalmi szervek elhelyezésére szolgál­nak, továbbá a szolgálati la­kások. A központi keretből épült lakásokat tíz, az egyéb keretből létesített állami la­kásokat öt esztendő után lehet csak értékesíteni. — Arról, hogy végül is mely lakások kerülnek az eladási listára, az illetékes tanács vég­rehajtó bizottsága dönt — hangzott a további fölvilágo- sítás. — Becslésünk szerint Kaposváron 250—300 épület 2000, Siófokon 80—90 épület 500 lakásbérleményének érté­kesítésére lehet számítani. A megyeszékhelyen elsősorban a Dózsa György, a Marx Károly, a Szántó Imre, a Hársfa, a Virág, a Győr, a Sopron, a Hu­nyadi János, a Vöröshadsereg, a Szombathely, a Veszprém utca, a donneri és a cseri városrész állami tulajdon­ban lévő házai képezhetik adás-vétel tárgyát. A Tóth La­jos, a Dimitrov, a Beloian­nisz, a József Attila, a Ber­zsenyi, az Áchim András és a, Budai Nagy Antal utca által határolt területet a városren­dezési terv számos pontján érinti, így e térségben gondos mérlegelésre van szükség. A rendeletben előírt feltéte­lek mellett természetesen nemcsak a városokban, hanem a községekben is sor kerülhet az állami ingatlanok értékesí­tésére. S nem csupán lakások, hanem üzletek, műhelyek, ga­rázsok, raktárak is magántu­lajdonba (vagy vállalati tulaj­donba) kerülhetnek. A lakók kérésére vagy a ta­nácsi házkezelési szerv kezde­ményezése alapján az elsődle­ges feladat az, hogy a kérdé­ses lakóépületet lársasházzá nyilvánítsák. Ennek során műszaki tervek készülnek, melyek az egyes bérlemények használat szerinti megosztását rögzítik (kizárólagosan és kö­zös használatban álló helysé­gek, eszmei kert- vagy udvar­hányad stb.); a pontosan elha­tárolt lakrészeket fölértékelik, s azt alapul véve megállapít­ják az eladási árat. Továbbá társasház-alapítási okiratot szövegeznék, s annak adatait még eladás előtt a telekköny­vi betétlapon átvezetik. Mindenki jól jár Eredményes évet zár a BaSaionújhelyi Állami Gazdaság konzervüzeme A Balatonúj- helyi Állami Gazdaság kon­zervüzeme 1968-ban épült fel, és az ev augusztusában kezdte meg a termelést. A töredék esz­tendő alatt — amely félig- meddi'g kísér­leti jellegű volt — tizenhét va­gon konzervet készítettek. Így lényegében a fiatal üzem történetében az idei év szá­mít teljes esz­tendőnek. — Július 18- án kezdtük meg a feldől gozást mondta Farkas Menyhért üzemvezető —, s az év végéig a tavalyi termelés több mint kétszeresét érjük é’, összesen negyvenöt vagon kon­zervet készítünk. A kérdésre, hogy milyen főbb termékeket gyártottak, fejből sorolja az adatokat az üzemvezető: ötnegyedes üve­gekben többek között 47 000 üveg cseresznyebefőtt, 33 000 _ Fehér köpenyes asszonyok címkézik, csomagolják a befőtteket. ü veg szilva, 22 000 üveg sárga­barack, 30 000 üveg káposztá­val töltött paprika. 35 000 üveg mannáit olajos paprika kerüü ki az itt dolgozó több mint harminc asszony keze alól. De kisebb mennyiségben gyártot­tak csemegeuborkát, ecetes céklát, negyedelt paradicsom­paprikát, hordós káposztát Egy határozat nyomában Men nyit változtak a cigánylakosság f A gyámügyi igazgatási fel­adatok ellátásáról és a ci­gánylakosság életkörülményei­nek mejavítására hozott hatá­rozat végrehajt'sáról tárgyalt idei utolsó ülésén a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. Másfél évvel ezelőtt együt­tes üV'sen mérlegelte a kapos­vári 'nylaikosság helyzetét a v. :árt- és n városi ta­nács- .... A most: ülés n az 1969. május 17-i h ozat vég­rehajtását vizsgálták meg. A még nem dolgozó munkaképes cigányokat a tanácstag házá­nak falán elhelyezett hirdető- táblán rendszeresen tájékoz­tatták a munkalehetőségekről. Tavaly május óta százhuszon­hét férfit és nőt közvetítettek ki. A két végrehajtó bizottság messzemenően támogatja a ci­gánycsaládok lakásprobléma - jának megoldását. Ebben az évben egy cigány dolgozó ka­pott szövetkezeti lakást. Ta­valy és az idén hat családnak utáltaik, ki állami lakást. Öttagú társadalmi bizottsá­got alakítottak a cigánytele­pülés tanácstagjainak bevoná­sával, amelynek elsősorban a lakásjuttatásiban, az építések engedélyezésében és a bontási anyag juttatásában volt szere­pe. Tavaly húsz cigánycsalád épített házat a kedvezmények igénybevételével. Hat család ingyen kapott meg mintegy százezer forint értékű bontási anyagot. Az idén tizennégy család részesült ingyen bon­tási anyagban. A kommunális helyzet ja­vulását mutatja, hogy járda épült a Móricz, a Dankó, a Hajnal és a Schönherz utcá­ban, s jövőre lefektetik a víz­vezetéket a Móricz, a Nyárfa, a Hold és a Bodrog utcában. Az iskolák nevelői fokozot­tan foglalkoznak a gyengébb képességű cigánytanulókkal, ingyenes tanszerrel, tankönyv­vel segítik őket. A tavaly vég­zett öt tanuló közül hármat szakmunkásképző iskolába irányítottak, kettő segédmun­kásként dolgozik. Az idei tan­évben százszázalékos volt a cigánytanulók beiskolázása, s húsz gyerekkel előkészítő osz­tály is indult. A Móricz Zsig- mond klubköny vtárban szep­temberben megalakult a Dan­kó Pista cigányegyüttes. A határozat óta rendszere­sen tartottak egészségügyi fel- világosító előadásokat a ci­gányasszonyoknak és lányok­nak. A végrehajtó bizottság tag­jai úgy foglaltak állást, hogy sóikat tett a tanács a megala­pozott határozat megvalósítá­sáért, s ezzel a cigánylakosság életkörülményeinek javításá­ért. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára a hatá­rozat tartalmának hatékony megvalósítására hívta fel a fi­gyelmet. Honfi Istvánná, a Vöröskereszt megyei tiEkára széles körű társadalmi össze­fogást szorgalmazott, Virág Ferenc városi-járási rendőr- kapitány pedig azt tette szó­vá, hogy sokkal többet segít­senek társaiknak a társada­lomba már beilleszkedett ci­gányok. A vita középpontjában azok a cigányok álltak, akik még nem illeszkedtek be a társa­dalomba. Rostás Károly vb- elnök javaslatára ezért egy bizottságot hoz létre a vb a művelődésügyi, egészségügyi, építésügyi, igazgatási osztály, az állandó bizottságok, a tö­megszervezetek és -mozgal­mak képviselőiből. Ez a bi­zottság majd kidolgoz egy in­tézkedési tervet, amelyet a végrehajtó bizottság július 31 én tárgyal meg. L. G. — Többségében olyan gyárt­mányok ezek, amelyek megle­hetősen munkaigényesek. Ám az itt dolgozók már nagy gyakorlatra tettek szert. A konzervüzem főként a gazdaságban megtermelt gyü­mölcsöt, kertészeti termékeket dolgozott fel, bár a budapesti konzervgyár is szállított ide feldolgozásra különféle áru­kat. Ezt a megállapodást az elképzelések szerint jövőre nem újítják fel, és az üzem­ben kizárólag helyi nyersanya­got tartósítanak. Kedveltek, keresettek a latonújhelyi konzervkészi tmé- nyek. Több mint húsz vagon­nal ^ exportáltak termékeikből az idén. A Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztár­saságba, a Német Szövetségi Köztársaságba. Lengyelország­ba szállították a befőttek egy jó részét, a marin ált olajos paprikát. Belföldön a készít­mények többségét Kaposváron. Siófokon és Nagykanizsán ér­tékesítik. A termelés most befejező­dött az üzemben, de a raktár­ban még javában folyik a munka. Fehér köpenyes as­szonyok címkézik, csomagolják, szállításra készítik elő a be­főtteket, savanyúságokat Rö­videsen hozzáfognak a karban­tartási munkákhoz, a jövő sze­zonra való előkészületekhez. Figyelmet, gondosságot igé­nyel ez a feladat is, hiszen a ftrvék szerint lövőre a gaz­daság tovább kívánja emelni konzervgyára termelését. A »zsebbe vágó« kérdés így hangzik: milyen eladási árat számít az állam? A válasz: előnyöset, a vevő számára kedvezőt. A lakás vételára a helyi — az ingatlan fekvése, állaga, fölszereltsége alapján számí­tott — forgalmi érték harminc százaléka, amennyiben a je­lenlegi lakója kívánja megvá­sárolni. Ha nem a bent lakó (vagy’ hozzátartozója) veszi meg, a forgalmi érték negyven százalékát állapítják meg vé­telárként. Ennek tíz százalékát kell a szerződés megkötésekor kifizetni, a fennmaradó ösz- szeget pedig 25 évi törlesztés­sel. kétszázalékos kamatteher mellett. Nézzük mindezt egy példán. A. közművesített területen épült, kétszobás összkomfortos iakás forgalmi értékét a bi­zottság — mondjuk — 240 000 forintban rögzíti. Ez esetben a lakást a bérlője 72 000 fo­rintért vásárolhatja meg. A szerződés aláírása or 7200 forintot tartozik készpénzben kifizetni, s a fennmaradó 64 800 forintot 25 év alatt, ha­vi egyenlő részletekben. Az előírás itt csupán annyi, hogy a havi törlesztési összeg nem lehet kevesebb, mi (ti amennyi a lakbér volt. Jelentős kész­pénzfizetési ösztönzés viszont a vevő számára, hogy a tíz s?ázsilékot meghaladó többlet- fizetésé után 2-5 százalék ked­vezmény jár. Az állami lakás megvásár­lása tehát a vevő számára rendkívül előnyös. A vásárlót védi néhány előírás ts. Így például a gazdaságosan fel nem újítható, gyenge minő­ségű lakásokat nem adhatja)! el. A megvásárolt épületen » tanács öt éven belül nem ren­delhet el kényszertatarozást, s ez időszak után is általában csak kedvező törlesztési felté­teleik mellett. Az eladás sora:* számolni kell a vevők anyag» helyzetével, s ha egyik vagy másik lakó körülményei azt indoíkolják, a tanács engedh«* a vételárból. De hát akkor miért érdeke a tanácsnak az eladás? Azért, mert a vételárral lak' sépítési alapját növeli. Emellett az épületek felújítási, karban- tartási. javítási munkái az ér­tékesítés után már nem a ta­nácsot, hanem a társasház tu­lajdonosait terhelik. A II. negyed évtol Nézzünk végül egy olyan helyzetet, mely várhatóan szá­mos ingatlannál előfordul majd: lesz egy vagy több olyan lakó, aki nem kívánja megvásárolni az általa bérelt lakrészt. Ez esetben kívülálló is je­lentkezhet vevőként, de két esztendeig nem mondhat fel a lakónak. Akkor is cserela­kást kell felajánlania, s ha azt a bíróság nem találja megfe­lelőnek, újabb két évig nem kezdeményezheti a beköltö­zését. Vételi aján'atot egyébként a tanács — várhatóan — csu­pán a bérlőnek fog tenni. Tar­tózkodása esetén kerülhet csak sor arra, hogy a lakást más számára értékesítsék. Sok száz lakásnál a bérlőiből tulajdonos lesz hát megyénk­ben is. Az állami lakások el­adását 1970 mim ük negye­dében kezdik meg. B. T. SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1969. december 29. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom