Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
Napirenden: Átmenet az óvodából az iskolába A BALATONI BESZÉLGETÉSEK HOZZÁSZÓLÁSAIT közlik a pedagógus szaklapok. Az óvodákból az iskolába történő zökkenőmentes átmeneterői elhangzott vita most a szaklapok hasábjain újra felélénkült. A nyári tanácskozás azt az őszinte szándékot tükrözte, hogy a két intézmény, az óvoda és az iskola keresi a szorosabb kapcsolatot. Mint ismeretes, Kaposváron két általános iskola kivételével az első osztályosok délután vesznek részt a tanításon. Délelőtt iskolai napközikben tartózkodnak. önmagában már ez is zökkenőt jelent a volt óvodások életéhen, mert az óvodákban délelőtt volt oktatás, délután pihentek és főleg játszottak a gyerekek. Életritmusuk tehát gyökeresen megváltozott. Az általános iskolák közismert teremhiánya miatt külön napközis csoportok csak néhány iskolában működnek, a többi helyen a napközis csoportokat tantermekben helyezik él. Általában ritkán fordul elő, hogy az első osztályosoknak külön napközis termük van. Az I—III., valamint a II—IV. osztályos napközisek foglalkozását együtt tartják meg. A kisebbeknek a nagyobbakhoz, a feladatukat lassabban megoldókhoz kell alkalmazkodniuk. Ez arra kényszeríti a gyerekeket, hogy ha végeztek feadataikkal, továbbra is csöndben, főleg egyéni játékkal, képeskönyv nézegetésével foglalkozzanak. Az óvodában megszokott köz- zösségi játékra inkább csak a szabadban van lehetőség, ha az idő engedi. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya már régebben fölvetette azt a gondolatot, hogy jó lenne egy külön játéktermet létrehozni a tanulószoba mellett, ahol feladatuk végeztével a gyerekek szabadabban mozoghatnak, játszhatnak. ’ Ez azonban eddig nem valósulhatott meg. Az iskolai környezet nem olyan esztétikus, otthonos, mint az óvodákban, bár ez nem minden esetben pénzkérdés. Panaszkodtak a tanítók az óvodákból jött gyerekek nagyobb élénkségére, fegyelmezetlenségére, bár értelmi képességeiket elismerték. A kérdés nem szűkíthető le arra, mennyire volt hatásos az óvodai nevelők munkája ezen a téren, mert a megváltozott életkörülmények is előidézhetik a gyermekek magatartásbeli változását. Természetesen az óvodák felelősségét ez a körülmény nem csökkentheti, de érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az óvodák fokozottabb túlzsúfoltsága mennyiben befolyásolja az iskolára való előkészítés nagy és felelősségteljes munkáját. De térjünk vissz*, az óvoda és az iskola közti zökkenőkre. Amikor az iskola és az óvoda kapcsolatáról beszélünk, általában az óvoda nagycsoportjára és az I. osztályra gondolunk. Holott a két intézmény közti kapcsolat sem csupán a nagycsoportos óvónő és az első osztályt tanító kapcsolatából áll. Elhanyagolt az általános iskola napközi otthonos nevelőivel való szoros kapcsolat. Holott az óvodai életforma főleg az iskclai napközikben folytatódhatna a maga sajátos iskolai módján. Sok a porbléma. Az iskolaérettség megállapítása sem egnyugtató. Jó lenne, ha az. olaérettséget >rvos pszichológus, logopédus és mindkét intézmény illetékes nevelői komplex vizsgálattal állapítanák meg. JÓ KEZDEMÉNYEZÉS AZ ISKOLÁBA kerülő gyermekről írásbeli jellemzés készítése, amely megkönnyítheti a tanító munkáját, ha szakavatott nevelő készíti és haszná’ ja fel. Gáts Tibomé városi óvodai felügy meg iskc 1971-bsn Kiiencvenkét család KlSZ-lakásfsaa ml -M3® A képen látható KISZ-lakásokat 1970 májusában adják át. Á karácsonyfa „születése // Bffy réffi mese jut az eszembe. Olvastam vagy hallottam? Már nem tudom. Arról szól, hogy útnak indul a karácsonyfa. Az erdőről a lakásba viszik, földíszítik. Büszke a fa a sok-sok ékességére — aztán, hogy véget ért a szerepe, a fáskamrába kerül. Tűzrevaló lesz belőle... • Halk szavú, mosolygós szemű ember Zóka Miklós, a lá- bodi erdészet kerületvezető erdésze. Tizennyolc esztendeje járja az erdőt, ebből másfél évtizedet a magaserdei kerületben töltött. Ott, ahol hét és fél, nyolc hektáron fenyőfák nőnek. Ezek kerülnek ma a békesség, a szeretet ünnepének középpontjába sok-sok otthonban. — A kerület körülbelül hétszáz hektáros, többségben van a tölgy, a cser meg a gyertyán. Ez a régi telepítés. Amit az utóbbi negyedszázadban telepítettek, abban már sok a fenyő. Kizárólag karácsonyfának 1963-ban kezdtük el a fásítást. öt-hat év kell neki, amíg megfelel a kereskedelem igényeinek. Legkeresettebb a méteres, a másfél méteres fa. — Amikor idejött a kerületbe, már vöt itt fenyő? — Nem volt. Mezőgazdasági művelésű területet fásítottunk, ebből erdő lett meg karácsonyfatelep ... Nem kell neki nagyon jó tala’, mert akkor ritka ra;la az ág, és a ritka ágú fenyőből nem lesz igazán gazdag karácsonyfa. Hosszú az út a kész fáig. Tobozgyűitésse' kezdődik, majd kipörgetjük a magot, elvetjük, aztán jönnek a csemetekerti munkák. Sok vele a gond. Akkor is, ha már eléggé megnőtt. Reggel, olykor hajnalban kopognak, és kérdik. hova menjenek fűért, merre j árható az út... És a szoká sós feladatok. Eldönteni azt. hogy milyen faválasztékot adjunk, hogyan dolgozzuk fel é- aduk ki a fát. ellenőrizni kell a számításokat... Olykor türelmetlen a feleségem. Okkal. Alig van mód magánéletre... Az ország, müden részébe szállítottunk f ■ ;íát _ karácsonyra. Általában elégedettek voltak az áruval. A legnagyobb hóesésben is vágtuk, szállítottuk. T'zenhatezer fenyőt adtunk el. Ennyi családnak az otthonáéban leszünk ott képletesen az ünnepek alatt, ennyi helven segítünk igazi ka- rácsonvi hangulatot teremteni A literen még megmaradt fele ennvt fa. ezek majd jövő ilyenkor ’-erűinek a lakásokba. A favá','!,-'ek azt mondtam, csav c’ t fát ‘ vágjanak ki. ami’”cn o-’kik is mogf'deine karé-on-vfának. Harmincán harnvncöten végezték ezt a munkát. Aztán őrizni is kellett a telepet, mert Atádon például gyenge volt a kínálat, keveset rendeltek, és ilyenkor elképzelhető, hogy akadnak, akik szabálytalan úton akarnak hozzájutni a fához. Hiábc van bőségesen szaloncukor, ha rém gondoskodnak róla, mire akasszák fel... — Amikor vágták a sok-sok fenyőt, gondoltaK-e arm, hány család ül majd le ezek mellé a fák mellé az jnneper? — Hogy gondol, unk-e? Hát persze. Sokszor mondták az emberek, vajon hova kerül mind-mind ez n sok fa? És mennyi pénzt kap érte a gazdaság? És mennyi minden lesz majd a mi fáinkon és alattuk, és milyen szépek lesznek... Előfordult, hogy ráírtam a nevem egy-egy fára. Tatán va- laki megnézi, elolvassa, és elgondolkodik, hogy vajon honnan került a szobájába, honnan hozza a favágók karácsonyi üdvözletét a fenyő... A hideg szél felkapja a havat, és ráhordj t az örökzöld tűlevelekre. Amott meg lerázza a vastag, puha párnát, mely az ágat borította. Fehér takaró, egyszerű dísz. A fenyő az erdőn is karácsonyfa. Alatta a hóban erdei állatok nyoma látszik. Most madár röppen, billegve az ágra telepszik. Friss hó hull alá, oclepi a nyomokat. Ilyen az erdei karácsony, fenyőkkel. — Ilyen fából küldtünk el tizenhatezret — mutatja az erdész, és természetes melegséggel veszi kezébe az apró ágacskát. ... Ebből a melegségből vittek útravalót, üzenetet az erdőről az illatos fenyők az ott- nonokba, karácsonyra. Hernesz Ferenc A barcsi járásban Kaposvár Ián az elsők között szerveztek KISZ lakásépítő akciói Akkor a lakók társadalmi munkával segítették a családi házak mielőbbi átadását. Ünnep volt a községben, amikor 1968-ban az újdonsült háztulajdonosok beköltöztek a KISZ-lakásokba. A járási KISZ-bizottság j minden lehetőséget megragadott, hogy a házak felépülje-1 nek. Ám nem elégedtek meg az elért eredményekkel, lelki- ismeretesen készítették a távlati terveket. 1969. január 5-én újabb huszonnégy lakás alapozó munkáit kezdték meg Barcson. A kétemeletes, kétszoba-össz- komfortos lakások terveit a Somogy megyei Tervező Iroda KISZ-es brigádja készítette. Ezt a két tömböt 1970. május 30-án adják majd át. Már felhúzták az emeleteket, lassan a munkák befejező szakaszához érnek. 1970 tavaszán a harmadik akciót is meghirdetik. A KISZ-lakások nagyon népszerűek, már most hatvan jelentkező van a tervezett 44 lakásra. Ha 1971 nyarán átadják a harmadik turnusban épült házak kulcsát, összesen kiiencvenkét család él majd a járási székhelyen KlSZ-lakásban. Vojna nye harasó — Nem szeretném, ha félreértené, nem a magam és nem a családom elismeréséért hívtam fel telefonon és aztán ide hozzám. Még azit se bánom, ha nevemet nem írja meg, nehogy valaki azt higy- gye, hogy... hiszen tudja. Egyszerűen kommunista családból származom, édesapámtól örököltem az igazmondást, az őszinteséget és az egyenes beszédet, így adtam tovább a fiamnak is. 1944. október 16-án kaptam meg a SAS behívómat, amit persze csak annyira vettem komolyan, hogy összepakoltam ég neki a makrai szőlő hegynek. Voltunk ott vagy tí- zen-tízenöten már hasonszőrű emberek, nagyon nem aka- ródzott háborúzni, különösen Szálasi mellett nem. Amikor megjött a hír, hogv a szovjetek már Andocson vannak, előmerészkedtünk a hegyből, édesanyám pedig kikeresett a ládából néhány lepedőt és abból csinált zászlót. A fehér nem is volt probléma, azt tűztük ki a falu határában, hogy megadjuk magunkat, de a nemzetiszínűvel és a vörös zászlóval már bajban voltunk, piros lepedőn nemigen aludt nálunk, Karúdon senki. Végül az egyik ágyterí- tőt szedte szét édesanyám, kivágta a nemzetiszínű piros csíkját, a többi pedig lett a szovjet zászló. Édesapám az első háború után szovjet hadifogolytáborokban is járt, beszélte a nyelvet, de hogy izgalmában el ne fele j tse a mondókáját, leírta az első szovjet katonát üdvözlő mon datokat. Mikor minden elkészült és összeállt, Posza Imre, Vucskó József és mi ketten, az idősebb és az ifjabb Sülle kimentünk a falu határába, a fehér zászlót kitűztük, a másik kettőt a kezünkbe fogtuk, s vártuk a szovjeteket December nyolcadikán történt mindez, reggel hét óra körül. Tize négy óra lehetett, amikor az első lovas kocsi megjelent a dombtetőn. Jönnek z szovjetek! A szívünk a torkunkban dobogott, sokféle hír járta akkoriban, de apám nyugtatgatta a társaságot, hogy nem esznek ezek embert. Nem is ettek, dehogy ettek Apám odaállt a parancsnok őrnagy ■ elé, el-elcsuklott a hangja, felolvasta az első két mondatot, ami valahogy úgy PURITÁN KARÁCSONY Kiskorában összeütötte tenyerét, ránevetett a csillagszóróra és kalapáló szívvel bontotta fel az ajándékos do- bozt. Amikor nagyobb lett, azon tűnődött, másoknak mit vehetne. Sokféle karácsonya volt. Néha a vizsgák miatt a városban maradt. Összegyűltek az évfolyamtársakkal, narancsot meg pálinkát teltek a fa alá. Hanglemezeket hallgattak. És este hógolyóztak. Volt karácsony, amikor táncolt a csillagszóró meleg fénye és a fenyőtűk árnyéka a rékamién. Parfüm, meleg sál lapult a dobozban. Ketten ültek a fa mellett. Csak egy zsebrádió szólt. A házinéni köszönte a narancsot, és süteményt tett az asztalra. Volt karácsony, amikor egyedül maradt. Igaz, csak egy volt ilyen. Pedig sokan voltak körülötte. Nem vett ajándékot. Előző nap koszorúztak. Kinn a Nagytemetőn. Megállt a hősi halottak előtt. Aztán az első világháborúsok előtt is. Oda senki nem rakott virágot. Csak a moha futotta be a szürke köveket. — Te jó ég! Azon a napon született, amikor én! Csak pontosan ötven éve. Tógás diákszobor... Hol, mikor, miért. Galícia. 1915. A hazáért. A hócsatakos utca már délután elnéptelenedett. Az emberek nem hagyják az utolsó pillanatra az ünnepi bevásárlást. Gyorsan kiért a villamossal. A kőtógán fehér hóprém díszelgett. Nézegette a felírást. Ez az pontosan. És ötven év. A hazáért. Rózsaszín díszgyertya volt a zöld galy- lyon. Sokat vesződött vele. Mindig elfújta a szél. Aztán kis üveg konyakot vett elő. Hogy tudhatta ő a decl.nációt. A kollégiumból vitték Galíciába. Érdekes, hogy azzal a régi módszerrel mennyire beléjük tudták verni. Hegyaljai lehetett. Akkor a bort is szerette. No, akkor az egészségére! És a lelki üdvére! Megbillentette a konyakos üveget. Számolt. Egy ember mikor 1 kezd el gondolkodni? Hároméves korban. Tehát tizenhét értelmes karácsonya lehetett. A század elején. Olyan puritán protestáns karácsony. De az utolsó kettő, az már biztosan vidám volt. Hegyaljai gyerek. Akkor még betlehe- meztek is. Biztosan. A hegyaljaiak vidám népség. Biztosan szerette a bort. Megbillent megint a konyakos üveg... Aztán a temetőkapu felé elgondolkodott. Érdemes volt kijönni? Biztos. Kegyelet? Micsoda tág tartalmú kifejezés. Az diák volt. És biztosan vágta a declinációt. 1915. Ablativus. Pro Patria. Tröszt Tibor hangzott: mi Karád község lakóinak nevében kőstúntjük a szovjet katonákat, s kérdezzük, hogy felszabadítóként jöttek-e ide? Egyszer csak elsírta magát, az őrnagy elvette a papírt, elolvasta, aztán átölelte apámat, megveregette a hátát. Mi hárman nem tudtuk, hogy mit is kellene csinálnunk, mire bátortalanul megszólaltam, vojna nye harasó! Tudom, nem volt valami nagy bölcsesség, de ennyi I volt az összes orosz tudásom. Aztán a tisztet kísérő katonák, kai is összeölelkeztünk, s hajtogattuk, hogy vojna nye lia- rasó. A háború nem jó. A katonák bejöttek a faluba, a tiszt megnyugtatta az embereket, hogy senkinek semmi bántódása nem lesz, aztán megkérte apámat, hogy hívják elő a papot. Én szaladtam el a tisztelendőért, mire megrémült a falu, hogy az oroszok elviszik a lelkiatyát. Nem lehetett volna a nyugalom szobrát megmintlzni a papról, mikor lekísértem az őrnagyhoz; ijedten tekintge- tett apámra, hogy vajon mit tolmácsol? — Azt mondja a parancsnok elvtárs ;— fordított apám —, misézhet nyugodtan, semmi bántódása nem lesz. Karácsony napjára pedig felfüggeszti a kijárási tilalmat. Az éjféli misén ott volt a fél falu, előtte nap majd minden második háziban disznót vágtak, és az utcán sétáló szovjet katonáknak már minden kis srác azt kiabálta, hogy vojna nye harasó! Saly Géza Díjnyertes magyar film A Londonban rendezett mozi és tv filmhíradó- riportok világfesztiválján a magyar filmhíradó »Lovak és lovasok«- című riportja nyerte a sport kategória díját. Róna Péter rendező és Szikiay Koméi operatőr a rádiházá ménteie- pen forgatta a díjnyertes ri portot, SOMOGYI NÉPLAP U.
