Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
TÍZ ÉV UTÁN • • • Akkor is derembe* volt Hideg, havas december. Az élet behúzó, dott a falak közé, s az asz- szonyok estefelé karácsonyra készültek. Volt úgy, ha összetalálkoztak valahol ketten-hár- man, akkor nem fogytak ki a szóból. És megesett, hogy a legjobb barátok, rokonok sem tudtak egymáshoz szólni. Órákig hallgattak, fejükben szüntelenül egy kérdés motoszkált: vajon jövőre mi lesz, mi lesz most, hogy közösbe kerültek a földek, a jószágok... Azelőtt való nap, hogy a remény, a szeretet gyertyái kigyulladtak Taranyban a fenyőfákon, december 23-án, szólt Szerecz György brigádvezető Bencsik Mihálynak. “ Tizennyolc tehenünk van vállald el, gyere el melléjük ... Tíz éve ennek. Mintha tegnap lett volna. A brigádvezető azóta már nincs a faluban, elment vállalathoz dolgozni, öt, Bencsik Mihályt ez a tizedik karácsony is ott találja, ahová akkor, 1959-ben «elszegődött-“. Harmincnyolc éves volt akkor. Tavaszok, nyarak, őszök és karácsonyok szaladtak el. Aki nap nap után mindig ugyanazt a dolgot végzi, annak emlékezetében egy idő után az események, az évek egybeolvadnak. — Hogy milyen hatalmasat változott itt minden, azt úgy veszi észre legjobban az ember, ha a kezdetre gondol visz- sza. Gyakran tömi kell a fejemet, hogy mikor is készült el az új istálló, hogyan cserélő dött, szaporodott a tehénállomány, mikor vezettük be a gépi fejést... Igen. Bízott és reménykedett. És a fehér hóval búcsúzó évek megadták a feleletet: érdemes volt. — Iskolára mentem, szakmunkás lettem. Érdekes dolog. Az ember tudja, mert mondják, mégis úgy igazán akkor bizonyosodik meg, hogy érdemes tanulni, mikor újra dolgozni kezd. Az ember munkájában a tanulás igen sokat jelent Kereskedelem és ellátás A KERESKEDELEM TEVÉKENYSÉGE nem véletlenül áll ezekben a hónapokban a közvélemény érdeklődésének középpontjában: az árak alakulása, az ellátás sok kívánnivalót hagy maga után. \ megyei tanács végrehajtó bizottsága novemberben foglalkozott a somogyi kereskedelem tevékenységével. Az azóta szerzett tapasztalatokat tegnap aktívaértekezieten ismertette a vállalatok vezetőivel Pápa János osztályvezető. A tanácskozáson részt vett Sasi János, a megyei tanács elnökhelyettese is. Megállapításuk szerint az ellátást zavaró okok közül kiemelkedik, hogj' a termelés nem igazodik mindig a szükséglethez, s az év közben bevezetett termelésbővítést célzó intézkedések nem hozták még meg a kívánt eredményt. A kereskedelem dolgozóinak a forgalom növeléséhez nem mindig fűződött érdekük. Az első hánegyven százalékkal kevesebb áru volt, mint egy évvel korábban. December elsejével a Textilruházati Nagykereskedelmi Vállalat 47, a RÖVI- KÖT51, a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat 15 százalékkal csökkentette raktár- készletét a bázishoz viszonyítva. A nyereségfelosztás rendszere ösztönzi a vállalatokat arra, hogy minél .kisebb legyen az eszközállományuk. UGYANAKKOR TÖBB CIKK ARA emelkedik. Bár — mint azt felszólalásukban a vállalati igazgatók elmondták — ez elsősorban az ipartól indul el, s az alapanyagárak emelkedésének a következménye. Az erősebb kereskedelmi verseny kétségkívül hatással lenne erre is. A verseny mellett az eddiginél többet kell tenni az önálló árpolitika kialakítására. K. L Az állatokról mesél. A kilencvenhat tehén közül huszonnégyet ő gondoz. Sokat javult, fejlődött az állomány, ds — ahogy mondja — látni kell azt is, van még mit tenni, javítani. — Ezt a helyet én már nem hagynám itt semmiért... Akkor, tíz éve, ezt még nem tudta ilyen bizonyosan. Mint ahogy az is csak titkon élt benne, hogy lesz egy olyan szép kétszobás otthona, amilyen most van. — Amit az ember a karácsonyfa alá tesz a szeretteinek, az csak szinte jelkép. Valójában, ami igazán nagy dc- log, ami magával hozza az ürömét és egyben a megelégedett békességet, az nem kerül a fenyőfa alá. Tavaly odatehettük volna a televíziót, az új konyhabútort, az idén a szép. tizenötezer forintos szobabútort... S milyen különös. Mint aki attól tart, dicsekvésnex tűnnék gondolatai, nyomoan arról beszél, hogy nem egyedül dolgozik. Igaz, átlagosan havonta megkeresi a háromezret, de mellette helytáll a szövetkezetben a felesége is. És «zép, szép, hogy az ember ajándékokat tehet a fenyőfa alá, de van talán valami, ami még ennél Is több. — Másodszor is voltam tanfolyamon. Nem tudom, kj hogy van vele. én az* mondom, a tudást a moly meg a rozsda nem eszi meg! Ez a legtöbb. És a békesség, ami körülvesz itt az istállóban is, otthon is. Amit nem lehat pénzben, értékben fcifejezm ... Nekem nagyon boldog karácsonyom lesz. Mindazért, amit elmondtam. Mert minden így ' együtt van ... Arról nem is beszélve, hogy Pesten tanuló kisfiam is köztünk lesz ... ... Mikor kigyulladnak a fenyőfán a szeretet és a békesség gyertyái, akkor ú„ra eszébe jut a tíz évvel ezelőtti karácsony. Eszébe jutnak az ősök, a hajdani nyomorúság, a saját gondjai, melyekkel megbirkózó tt — és a vibráló gyertyafényben újra megfogalmazódik btnne: ez az ünnep ismét szebb, mint a tavalyi. Az esi a meghitt békességé, az örömé, a családé ... Aztán hajnali háromkor, rr'.kor még alszik, a felesége meg a fia, s* fenyőfán szuny- nyadó gyertyák is belevesznek még a sötétbe, felkel, s a havas úton elmeiül az is túllő fe- fe é. Mielőtt megkezdi a munkát, odamegy Bimbóhoz, végig- simítja a kelteni állat szőrét — Na, meglőttem, újra itt '-agyők, kezdőd.k a nap... Vörös Márta Napirenden: A szakszervezeti demokrácia Érdekes sok embert foglalkoztató kérdés szerepelt tegnap a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának tegnapi ülésén. Dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára számolt be az elnökség jelentése alapján a szakszervezeti demokrácia érvényesüléséről, az alapszervezetek és a tagság ezzel kapcsolatos feladatairól. — Szakszervezeti tagságunk — beleértve az SZMT elnökségétől kezdve az alapszervezetekben tevékenykedőket — megértette az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetéséből adódó szakszervezeti feladatokat, s ezért megállapíthatjuk: alapszervezeteinkben jelentősen fejlődött a szak- szervezeti demokrácia, s a jogokat, hatásköröket általában helyesen gyakorolják. Az üzemek, vállalatok önállóságának növekedésével együtt megnőtt az itt tevékenykedő szakszervezeti szervek önállósága is. A tapasztalható fejlődés ellenére — derült ki az elnökség jelentéséből — akad még jócskán tennivaló. A nagy vállalatok, tröszrtök szakszervezeti tanácsaihoz tartozó alapszervezetek még nem ismerik eléggé hatáskörüket, jogaikat, mert későn közölték velük. Dr. Szőke Pál ezután a döntési, egyetértési, véleményezési, ellenőrzési, illetve a kifogásolási joggal, hatáskörrel, az e területeken észlelt problémákkal foglalkozott. Több helyen — Cukorgyár, Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, Mezőgépgyár — tapasztalható, hogy a gazdasági vezetők figyelmen kívül hagyják a szakszervezeti állásfoglalást. Az erdőgazdaságnál viszont a véleményezésnél mellőzték a szakszervezet álláspontját. Az ellenőrzés terén az Újpesti Cémagyár nagyatádi telepén, az építőiparban látni jó kezdeményezéseket, de ezt a munkát is javítani kell. A kifogásolási jog, a vétójog alkalmazásánál is körültekintőbben kell eljárni, mert csupán az AGROKER-nél és a homokszentgyörgyi fogyasztási szövetkezetnél tapasztaltak erre jó példát. I Az előadó ezek után a párt. és KISZ-szervezetekkel való együttműködésről beszélt, s 1 azt jónak, kielégítőnek, a közös munkát segítőnek mondotta. Beszélt arról is, hogy a gazdasági vezetők egyre jobban megértik: a feladatok megoldásában, a dolgozók mozgósításában milyen óriási szerepük van a szakszervezetnek, s igénylik is ezt a segítséget. Különösen a MB. DOSZ és a HVDSZ, valamint az Építők Szakszervezetébe* tartozó területen lehet ezt tapasztalni. Néhány helyen viszont azt mérhették le — így a Mezőgépgyárban is —, hogy a gazdasági vezetők hangnem« erősen kifogásolható, azonkívül a megengedettnél tovább foglalkoztatják a munkásokat túlóra elrendelése nélkül. Mindezek, valamint a Jelest tésben még nagyon sok mám adat is arra figyelmeztet, hogy tovább kell javítani a szak- szervezeti demokráciát, amely szorosan kapcsolódik az üzemi demokráciához, és a megoldásra váró gazdasági feladat- tokhoz. Sz. L. Gyűlik a dohány Nagyatádon Október első felében kezdődött a száraz dohány átvétele a Nagyatádi Dohánybeváltó Üzemben. Mintegy 1500 hold termését szállítják ide a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyéni dohánytermelők. Mint azt Selmeczy István üzemvezetőhelyettes elmondotta, az átvett dohány mennyisége eléri a tavalyi szintet, a minőséget azonban károsan befolyásolta a jégverés és a peronoszpóra. Az üzem körzetében Havanna, szuloki. szabolcsi és hevesi fajtákat termesztenek. A hoi- dankénti szárazlevélhozam várhatóan eléri a 8 mázsát A Havanna fizet a legjobban. A kereslet is ez iránt a dohányfajta iránt a legnagyobb, a szivargyártásban van fontos szerepe. Ott jártunkkor a szuloki Petőfi Termelőszövetkezet szállítmányával voltak elfoglalva az átvevők. Több vontató rakománya várt mérésre, minősítésre. Czink Simon, a tsz elnökhelyettese arról tájékoztatott bennünket, hogy az idén 150 holdon termesztettek dohányt, fele-fele arányban Havannát és szuloki fajtát, s két és fél millió forint bevételt terveztek ebből a növényből. Tartanak tőle, hogy ez az előirányzat a növényt ért elemi csapás miatt csak részben valósul meg. A múlt évben a Havanna kifizetődőbbnek bizonyult, mint a falujuk nevét viselő szuloki fajta: 15 000 forint bevételi különbség volt holdanként az előbbi javára. Mint a beváltóban megtudtuk, a szulokiak rendszeresen szállították áruA minősítés mindig a «legizgalmasabb« mozzanat a beváltában. jukat akkor is, amikor a rossz idő miatt senki sem hozott Nagyatádra dohányt Ez jelentősen könnyítette a beváltó munkáját, ugyanis elkerülhették a torlódást Ennek a folyamatosságnak, no és a szövetkezeti tagok szorgalmának köszönhető, hogy a megye egyik legnagyobb dohánytermesztő gazdasága^ a szuloki Petőfi Tsz még az ünnepek előtt átadja a teljes termést a beváltó üzemnek. As elnök is ember romnegyed évben például a szövetkezeti és az állami kiskereskedelemben meg a vendéglátó vállalatnál 54.5 százalékkal nagyobb nyereséget értek el, mint egy évvel korábban. Az iparcikk-, az élei m> szer-kiskereskedelmi és a vendéglátó vállalat az év első három nedvedében 31 százalékkal több nyereséget ért el. Az ellátásban aránytalanságok is keletkeztek megyén belül: a nagyatádi járásban a vegyes iparcikk forgalma 17 százalékkal nőtt, a fonyódiban csak 3,2 százalékkal, a kaposvári járásé pedig csak alig haladta meg a bázist. Ruházati cikkekből a marcali járásban 13 százalékkal, a csurgóiban 5,2 százalékkal nőtt a forgalom. Ez azt mutatja, hogy a terület ellátásában leginkább érdekelt kereskedelmi vállalatok mennyire viselik szívükön a boltok árukészletének alakulását. Az idén csakn:m valamennyi kereskedelmi vállalat csökkentette készletét A ruházati Ie- rakatoknál szeptemberben Ő szinte felháborodás fogott el, amikor először láttam táblát tsz-elnök ajtaján ilyen szöveggel: félfogadás hétfőn és pénteken, délután 3-tól 6-ig. A termelőszövetkezet mégsem hivatal. A tag a gazdaság résztulajdonosa, akinek bizalmából az elnök betölti tisztségét. Vagyis a tagnak joga,* hogy az elnökkel beszélhessen, az elnöknek pedig kötelessége, hogy a taggal szó- baálljon. Legtöbb mai kiváló szövetkezetünk első kezdeti sikereit éppen annak köszönhette, hogy a tagok és a vezetők között szinte családias, közvetlen kapcsolat alakult ki. Ebben a hangulatban jól haladt a munka, nem maradtak el az eredmények. Máig is hibásnak tartom az elnök kategorikus, adminisztratív elzárkózását. Később azonban be kellett látnom, hogy valamiféle rendszerre, szabályozásra mégis szükség lehet. Azok a családias, «klasszikus« szövetkezetek kicsik voltak és kezdetlegesek. Néhány tucat ember gondjait valóban személyenként számon lehetett tartani. A tevékenységet a legapróbb részletekig kívülről írták elő. A politikai és a szakvezetés feladata csupán a végrehajtás volt Ez is idegmunkával járt persze, de könnyebb volt elviselni A mai szövetkezetek nemegyszer több ezer holdasak. A tagok száma néhol az ezret is eléri. A létszám azonban még külön megoszlik dolgozókra és nyugdíjasokra, tagokra és alkalmazottakra, szakképzettekre és szakképzetlenekre, kevés iskolát járt egyszerű emberekre és diplomás szakértőkre Ennyi emberrel, ennyiféle — egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó — problémával egyenként foglalkozni már szinte lehetetlen. Az elnök pedig egyben menedzser is. aki a poüitikai és gazdaság: döntések szakadatlan sorát készíti elő a vezető testületek számára, vagy hozza egyedül. Felelős az elnök az egyes tag közérzetéért, de azért is, hogy a gazdálkodási irányt a helyben legokosabb módon válasszák ki. Felelős a háztáji tehénkék alomszalmájának biztosításáért, de azért is, hogy a melléküzemágban előállított műanyag gomboikat megfelelő áron lehessen eladni? Ráadásul az elnök még »személyiség« is, közéleti ember, akire szívesen aggatnak felelősségteljes funkciókat. Tanácstagság, népfrontbizottság, vagy éppen egy sportünnepély rendezése néha annyi munkát adhat, hogy ahhoz egy külön ember is kevés volna. Ennyi terhelés a legedzettebb vezetőt is földhöz vághatja. Nem ritka ma már az olyan elnök, aki a pálinkás- bütykös helyett az idegcsilla- pítós fiolák után nyúl, amikor az ablakon át látja, hogy látogató közeledik. Nem ritka az olyan — titkárnői feladatokat ellátó — adminisztrátor, aki minden utasítás nélkül, egyszerű emberi együttérzésből is letagadja a főnökét, mert tudja, milyen munka marad el, ha valaki most rányitja az ajtót. M éltányos, tehát, ha arra kérjük a tagokat, ismerjék fel maguk is a kialakult új helyzetet Az a bizonyos alomszalma vagy a munkavezető egy érdesebb mondata nem feltétlenül ok arra, hogy hajnalok hajnalán az ágyból ráncigálják ki az elnököt (aki esetleg éppen előző este éjfélig dolgozott egy sokmilliós beruházási elképzelésen). A jobban szervezett szövetkezetekben vannak közbeeső fórumok — pártszervezet, háztáji bizottság, üzemegység-vezető, ágazati felelős stb. —, ahol az apróbb problémákra orvoslást lehet talál- Jni. Lássák be, hogy az elnök is ember, teherbíró képessége véges. Ne akarják tönkretenni éppen legjobb képességű társaikat a túlzott igénybevétellel. Persze, ha valami igazán csak felső fokon intézhető problémáról van szó, akkor az elnök kötelessége, hogy a sok millió forintos kihatású döntések mellett is találjon időt a nem is mindig egyéni gondokra. Mivel azonban az elnök is ember, lehet hiú ember is. Beszéltem már tsz-elnokke1. aki panaszkodva sorolta el pontosan egy tucat társadalmi tisztségét Mondtam neki, válasszon ki ezek közül egyet, de legfeljebb hármat, ám azokat lássa el tisztességesen. A többiről mondjon le. Gondolkodott azután kijelentette, hogy nem lehet mert nincs a faluban senki, áld helyette a kilenc funkciót betölthesse. Hát ez nem igaz. És aki —■ hiúságból vagy rosszul értel mezett áldozatkészségből — így cselekszik, az ne csodálkozzék, ha receptekkel, nyug tatókkal telik meg a fiókja. Nincs más kiút, meg kell tanulni vezetni. Nem csupán istenadta tehetségből, ösztönösen vagy a környéken kiala kult gyakorlat szerint, hanem korszerűen, tudományosan. Megtalálni a valóban döntő láncszemeket, megteremteni azt a szervezetet, ahol a kollektíva tudása, képessége teszi teljessé az egyszemélyi vezető te\ ékenyságét. A z elmélet megtanulható, alkalmazásához változatlanul szükséges i született adottság. Maga u megvalósítás pedig lassanként a legfontosabb vizsga lesz. Itt dől el, ho*v csakugyan al!::' mas-e valaki ar»a, ho'v . ember bizalmából — >'• 4 ra — elnöki tisztséget i " be F. E. SOMOGYI NÉPLAP ■serda» 1969. december 24,
