Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

KÖZÖS CÉLOK, HELYI FELADATOK M ost, az esztendő végén nemcsak az eltelt 12 hónapról, hanem a re­form két évéiről is számve- vetést készítünk. A számve­téskor ellentétes értékítélet­tel, véleménnyel, ténnyel is találkozhatunk. Gyakran ép­pen a hivatalos — és tegyük hozzá, szakszerű — álláspont ütközik a közvélemény bi­zonyos tapasztalataival. A lakosság által érzékelhető fel­színi jelenségek közt — fő­ként az áruellátásban és az árszínvonalban — kedvezőt­len hatások is észlelhetők. A mélyreható gazdaságpolitikai elemzéseik viszont feltárják azokat a reform nyomán ki­bontakozó kedvező, tartós fo­lyamatokat, amelyek a nép­gazdaság harmonikus fejlődé­sét, a hatékonyabb munkát szolgálják, de a köznapi élet­ben ma még kevéssé érzé­kelhetők. Az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi határo­zataiból, a parlament költ­ségvetési vitájából, az 1970. évi népgazdasági tervből ép­pen ezért félreérthetetlenül kicsendül az az eltökélt szán­dék, hogy a tömegek számára is kézzelfoghatóvá kell tenni a reform eredményeit A vezető testületek az 1970 évi feladatok közt megkülön­böztetett figyelmet tanúsíta­nak a tömegek igényei iránt. Több mint 10 százalékkal több lakás épül jövőre, mint amennyi 1969-ben. Az építő­anyag-import 30 százalékkal nő, a húsimport (főként ser­téshúsból) egyik esztendőről a másikra megkétszereződik. Mérséklik a fogyasztási cik­kek exportját, növelik a be­hozatalt. Kormányzati eszkö­zökkel szorgalmazzák a kis jövedelmű rétegek által kere­sett olcsó cikkek gyártását. Központilag elhatározták egyes rétegek jövedelmének növelését is. Módosítják a bel- kereslcedelmi vállalatok gaz­dálkodását szabályozó ren­delkezések bizonyos részlete­it, hogy növekedjék az áru­kínálat, bővüljön a választék. Ezek az erőfeszítések azon­ban csak akkor járnak teljes sikerrel, ha találkoznak a la­kosság ellátásában közvetle­nül vagy közvetve érdekelt termelő-, szolgáltató és ke­reskedelmi vállatok támoga­tásával, ésszerű gazdálkodásá­val. Az önállóság és a fele­lősség érdemi növelésével olyan munkamegosztás ala­kult ki a vállalatok és a köz­ponti irányító szervezetek kö­zött, amelyben sok fogyasz­tói interpellációra lent, a helyszínen kell válaszolni. A válasz annál inkább a válla­latokra tartozik, minél konk­rétabb a panasz, a kérdés. gyre több az olyan szé- lesláltokörű, (koncepci­ózus gazdasági vezető, aki átérzi az új helyzetből adódó felelősséget, s a társa­dalmi szervezetekre, a dolgo­zókra támaszkodva sikeresen oldja meg a hatékony gaz­dálkodás feladatait. Ezek a vezetők vélt vagy jogos sé­E több mint kétszáz dolgozója ma ünnepli az államosítás 20. évfordulóját. (A hűség ked­véért megjegyezzük: a jubileu­mi ünnepséget néhány nappal előbbre hozták az év végi ün­nepek miatt, mert az állami tulajdonba vétel 1949. decem­ber 29-én történt) Az államosítás idején So­mogybán tizenhárom nyomda volt. Hat a megyeszékhelyen — negyvennégy dolgozóval —, a többi a járási székhelyeken. Ezek közül legjelentősebb aj akkor tizennégy munkást fog­lalkoztató nagyatádi Benyák- féle nyomda. Az állami tulaj- donbavétel után felszámolták, összevonták az üzemeket, s Kaposváron is csak egy ma­radt: a mai Latinka Sándor ut­cai. Ez az összpontosítás nem ta'rtozott a szerencsés megol­dások közé, mert az épület el­helyezkedése miatt a nyomdát fejleszteni alig lehetett. Az épületben az államosítás előtt a konjuktúrától függően 15— 25 ember dolgozott, most pe­dig — jelentéktelen átalakítá­sok után — több mint 120-an tevékenykednek. A nagyatádi üzemben is évekig gondot je­lentett a zsúfoltság, ez azonban az 1960-as rekonstrukcióval megszűnt. Főleg a Balaton- parti községek egyre szaporodó nyomtatványigényének kielé­gi tésére létesült a siófok: üzem. Jelentős redményeket ért el a somogyi nyomdaipar két évtized alatt: a felszabadulás előtt 1000—1200 példányba' készült az újság, napjainkban több mint negyvenötezer pél­dán:’’ an nyomják a Somogy Néplapot. A plakátok, meghívók, brosú­rák. kereskedelmi nyomtatvá­nyok tömege mellett üzemi és tömcgszervezeti lapokat is ké­szítenek a kaposvári üzemben A nagyatádi nyomdászok a cérna gyár részére dobozoka+ és címkéket készítenek. A Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat közössége a rá­bízott feladatot nagy szálánál szeretettel oldja meg. Ennek eredményeként a vállalat a húsz év alatt tízszer nyerte el az él üzem címet, és a Somogyi Néplap az ország letssaebb vi­déki napilapjáért folyó ver­seny első helyére került. Csak az idén több mint húszmillió forintot érő nyomtatványt ké-. szítenek a három somogyi tan tájékoztatják dolgozóikat, éppúgy, mint vevőkörüket. Azok a vezetők viszont, akik nem képesek megbirkózni nö­vekvő feladataikkal, félnek nemet mondani, fegyelmezni, elhanyagolják a belső tarta­lékok hasznosítását (a mun­ka jobb szervezését, a gyár­tástechnológia fejlesztését stb.), gyakrabban élnek a köz­érdeket sértő eszközökkel: ár­emeléssel, választékcsökken­téssel, elvtelen anyagi ösztön­zéssel, a kockázatvállalás mellőzésével. Tehetetlenségü­ket pedig a gazdasági szabá­lyozókkal és más objektív kö­rülményekkel magyarázzák. Ezzel azt az egyébként is be- idegzett, de idejétmúlt szem­léletet erősítik, hogy a ter­mékek ára, választéka, minő­sége stb. minden esetben köz­ponti elhatározástól függ. A vállalati hibák, a terme­lés és az áruforgalom konkrét visszásságainak láttán a köz­vélemény haragja enélkül is gyakran az irányító szerveze­tekre zúdul: »Miért tűri ezt a kormány? Miért nem intézke­dik határozottan a miniszté­rium?« A bírálat annyiban jo­gos, amennyiben az állami irányító tevékenység haté­konyságának növelését sürge­ti. Főként a gazdasági ágaza­tokat irányító minisztériumok nem találták meg még helyü­ket, feladataikat az irányítás új rendszerében, s nem fi­gyelnek fel időben a káros tendenciákra, a kedvezőtlen jelenségekre. Sokan azonban — - azt Várnák a minisztériumok - relmek eseten általában nyíl- tói, hogy a legkisebb hiba lát­tán a régi operatív módsze- ’ rekkel avatkozzanak be a vál­lalatok tevékenységébe. Ez azonban reformellenes igény, kárt oköin:i, mert csökkente­né a vállalatok felelősségét. Az ágazati minisztériumok vi­szont bátrabban élhetnek a reform adta lehetőségekkel: az ellenőrzéssel, a fegyelmi felelősségre vonással, a veze­tők jövedelmének csökkenté­sével — közérdeket sértő vállalati döntések esetén. Közgondolkodásunk formá­lásában, a »fogyasztói szemlé­let« túlzásainak lefaragásában, a vállalati tevékenység befo­lyásolásában nagy feladat há­rul a pártszervezetekre. Ezt a feladatot a felsőbb és az üze­mi pártszervezetek csak ak­kor r’dhatják meg sikeresen, ha nem avatkoznak az opera­tív gaz las ági munka részle­teibe, hanem ehelyett a párt gazdaságpolitikájának megva­lósulását irányítják és ellen­őrzik a maguk területén. Központi Bizottság legutóbbi ülése a poli­tikai munka hatékony­ságának emelésére hívta fel a figyelmet. A pártszervezetek valóban sokat tehetnek azért, hogy a vállalatok tevékenysé­ge mindenütt összhangban álljon a reform szellemével, a gazdaságpolitikával, s azért hogy a tömegek ismerjék és egységesen értelmezzék ezt a gazdaságpolitikát. Kovács József Húszéves az államosított somogyi nyomdaipar A SOTO OgVI nyomdaipar nyomdában. A kaposvári üzemben előrelépést jelentett előbb a rotációsüzem, majd a kliséüzem létesítése. Az eredmények és a kisebb korszerűsítés ellenére a fej­lesztés nem kielégítő. Főleg a megyeszékhely üzeme maradt el, nemcsak az igények, hanem a szükségletek mögött is. A gépek nagy része 30—40 éves, rosszak a papír, a félkész áru és a késztermékek raktározási lehetőségei. Az egészségügyi, szociális, kulturális létesítmé­nyek sem felelnek meg a köve­telményeknek. A termelés az utóbbi tíz esztendőben csak­nem megháromszorozódott, a létszám megkétszereződött. A rossz munkakörülmények miatt azonban gondot jelent a szakmunkás-utánpótlás, a mű­szaki feltételek biztosítása. A helyzetet véglegesen az új nyomda építése oldja majd meg, amit a párt- és ta­nácshatározatok alapján 1970 ben megkezdenek. Az új nyomda korszerű körülménye­ket teremt nyomdászaink szá­mára. Fonai László A A koríeváI©gaíó krónikája Zalavári Lajos: Volt itt haj­tás, de közbejött a hó.., (Egy tegnap reggeli telefon): Berek János, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár Kaposvári Gyáregységé­nek igazgatója: — Csak nézzen ki _az abla­kon! Már megint esik a hó. A GÖCS-ből pedig várjuk a csap­ágyakat. Már napok óta. Igen, a Debreceni Gördülőcsapágy Művekből. Nem szállították eddig. Most vonattal megyünk érte, autóval nem tanácsos el­indulni, Mlég ma meghozzuk. Holnap mehet a szállítmány a Szovjetunióba. De legkésőbb holnapután. Az emberek telje­sítették a felajánlásukat. Hogy mennyi az értéke? A tizenöt gépé majdnem tizennyolcmil­lió forint. Csak az a baj, hogy esik. Nem, nem az értéke, ha­nem a hó... Majdnem tizennyolc millió forintba kerül a komplett al­ma- és körteválogató, amely rohammunkával készült a ka­posvári gyárrészlegben. Exportrendelés. Itt nem le­het határidő-elcsúszás — mondta korábban az igazgató. A tervek a gépgyár köz­pontjában készültek, a kivite­lezők és egyben a prototípus gyártói a kaposvári gyár dol­gozói. — Éppen itt volt az első bökkenő, mert a prototípus egyben az első szállítandó da­rab is. Nem lehetett, próbálgat­ni, kísérletezni, mennie kel­lett a munkának. Pedig volt javítani-, módosítanivaló a tervéken, a technológián is — mondta lUi Sándor termelési vezető. A történet tulajdonképpen nem itt kezdődik. Zvitkovics Lajos művezető: — Minden az emberektől függött. A Dózsa brigád októ­ber elején felajánlotta, hogy december 20-ra szállításra ké­szen állnak majd a gépek. Volt itt hajtás. De közbejött a hó. S a munkásaink többsége bejáró. De akkor sem állt meg egy pillanatra sem a gyártás... És a Dózsa szocialista brigád egyik csoportvezetője, Zalavári Bajos: — Hát nyomtuk a munkát, az igaz. Voltak, akik bennre­kedtek, aztán itt kaptak szál­lást is. A hó miatt. Nézze, meg­mondom őszintén, volt szerve­zési hiba itt gyáron belül is. Nem mindig kaptuk meg azo­kat az alíkatrészéket, amelyek éppen kellettek volna. De most már minek panaszkodni. A lényeg az, ha ráverünk, ak­kor húszadikán indulhat. Haj­tunk nem múlik... — Igaz —teszi hozzá a mű­vezető —, az alkatrészekkel ott is baj volt, hogy a többi gyár sem szállította rendesen. Pedig hozzáállás kérdése ez, higgye eL A Dózsa brigádban nagyon sok a fiatal.­Bayer József: — Lehet, hogy igaza van, nagy fába vágtuk a fejszénket. Mi akkor — nem titok — nem nagyon lelkesedtünk. Ha az idősebbek rá tudtak verni, ak­kor mi sem maradtunk le. Egy csomó idő elment rá munka­időn kívül is. De kifizették. Muszáj volt igyekezni, külföld­re mennek a gépek... — Rávert itt mindenki — mondta a gépek között sétálva Bayer József: Ml sem ma­radtunk le... a termelési vezető. — Komoly erőpróbája is volt ez minden- kinede. Két és fél hőnap alatt tizen­öt, üzemrésznek is beillő vá­logató berendezés készült el a gyárban. Pedig visszafogta a3 emberek kezét néha az alkat­részhiány. Meg a tél is. T. T. Hiánycikkek nyomában Lábbelik, flanelláruk, nylon fehérneműk a hiánycikkek listáján Keveset gyárt az ipar — Hol a habkarika? Jogos kérdés ünnepek előtt, mit vásárolhatnak a vevők ka­rácsonyra? Most arra keres­tünk választ, mi az. ami nem kerül majd, vagy csak nagy szerencsével a fenyőfák alá. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat és az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat üzletei­ben jártunk. Nagyon is helyénvaló a vásár­lók panasza, ha a- téli holmik hiányáról szólnak. Nincs már rövid szárú férficsizma, hiány­cikk a gumicsizma, durábel áru sincs a polcokon. Kevés a posztó- és a sárcipő. Mikor lesz? — kérdeztük a vállalat áruforgalmi osztályától > Ha­marosan érkezik angol gumi­csizma — Wellington márka — és ami megnyugtató, az ára marad a régi. Hiánycikk a flanelláru, me­legítőhöz csak nagy szerencsé­vel lehet jutni. Nagy gondot okoz a vállalatnak a habse­lyem, nylon fehérneműk be­szerzése. A hazai szükséglete­ket nem fedezi a hazai gyár­tás. Habselyem árukból a na­pokban román import érke­zését várják. Kesztyűkből csak a drágább, bundabélésű kapható, de ab­ból is egyre fogy a készlet. Az olcsóbb bőrkesztyűből még mindig nem érkezett meg a rendelt mennyiség, csak néha kapnak az üzletek egészen kis tételekben. Hiánycikk a szőr­me is. de nemcsak méteráru­ban, hanem darabáruban is. A harisnyanadrág szintén kevés, az igényeket csak aka­dozva tudják kielégíteni. A gyermekruházati áruházban elmondták, hogy az ellátás ja­vult, de nylon és habselyem bakfisáruból itt sincs elegen­dő. Hiányzik a bundazsák is. Miért? A kereskedelem vá­lasza — nem gyárt eleget az ipar. Azt hiszem, jogos a fo­gyasztók kérdése: mit tesz a vállalat ezek megszünteté­séért? A számok sokat mondanak. Negyvenmillió forint növeke­dést jelent a tavalyi hasonló időszakhoz képest, hogy az ál­landó, régi partnerek mellett újakat keresnek. Mintegy 150 százalékos az utazási költsé­gek emelkedése a vállalatnál, s ezt a beszerzés idézte elő. Az élelmiszerüzletekben va­lamelyest javult a hentesáru- ellátás, de a vállalat árufor­galmi osztálya úgy tájékozta­tott bennünket, hogy az olcsó hentesáru még mindig kevés. És végül egy jelentéktelennek tűnő hiánycikk, amely mégis sok bosszúságot okoz a vásár­lóknak. Hiányzik a boltokból a habfüggelék. A Népszabadság élelmiszerellátással kapcsola­tos tudósítása arról tájékoztat bennünket, hogy »a napokban három és fél vagon habfügge­léket szállítottak az üzletek­be.« Kaposvárra azonban eb­ből még nagyon kevés érkezett Lehet, hogy majd karácsony után? T. X. Több mint 20 országba exportál a TANÉRT Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat kétéves fennállása alatt figyelemre­méltó nemzetközi kapcsolato­kat épített ki a szocialista és a tőkés államokkal. Ezt bizonyít­ja, hogy a viszonylag fiatal vállalat jelenleg több mint 20 országba exportál. Széles kör­ben ismertek és kedveltek a magyar taneszközök. A most elkészült összesítésből kitűnik, hogy a TANÉRT ebben az év­ben mintegy 14 millió forint értékben bonyolított le ex­portszállításokat, ez 1968-hoz képest csaknem 20 százalé­kos emelkedést jelent A leg­nagyobb tételt — mintegy 60 ezer dollár értékben — Jugo­szláviába küldték, ezen kívül Csehszlovákia és Bulgária vá» sárolt nagyobb mennyiségben magyar szemléltető eszközöket A tőkés országok közül külö­nösen jelentős tételekkel sző­rénél az ide! exportban az NSZK, Franciaország, az Egye. sült Államok és Svédország. Kuwaitba — versenytárgyalás eredményeként — több mint 15 000 dollár értékű taneszközt szállítottak. Újra megkezdőid a jégképződés a Balatcm A tavat még nem borítja szilárd, összefüggő jégréteg, az öblökben és a partközeiben azonban már erősödik a jég- páncéL A tó vizének egyenlőtlen be­fagyása veszéllyel fenyegeti azokat, akik türelmetlenek és hamarabb kezdték meg a kor­csolyázást, mint kellene. Az elmúlt napokban a keszthelyi öbölben és a déli part közelé­ben több korcsolyázó gyerek alatt beszakadt a jég. A sekély víz miatt szerencsére egyikük sem került életveszélybe. A Balaton menti települések ta­nácsainak végrehajtó bizott­ságai felhívják a figyelmet a korcsolyázás veszélyeire. Fi­gyelmeztetik továbbá a téli- sport híveit, különösen a kor­csolyázókat, hogy a jégréteg megszilárdulása után is csak a kijelölt helyeket vegyék igénybe. SOMOGYI NÉPLAP IMS, december 20. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom