Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

EffaeScir Jsaaicss prsagsai ssast®B©H"S©ic@ai©te (Folytatás az 1. oldalról) síik el, Magyarországon a nyílt váltság 1953 nyarán kezdődött, s egyre fokozódó mértékben 1956 őszéig. több mint három eszten­dőn át tartott a revizio­nista eszmei és lélekrom- bolás, amelynek célja az volt, hogy megingassa a szocializmus híveinek ön­bizalmát, megzavarja vi­lágos, céltudatos gondol­kodását. az előbbiek a megfelelő oldal­ra kerültek:' a nép, a-szocializ­mus ügye mellé álltak. Hosszan lehetne fejtegetni a kérdést, de ezúttal csak any- nyit: különös fontosságúnak tartjuk, hogy a célt nyíltan hirdetve, Ebből következik azután, hogy a valódi fasisztáknak, im­perialista ügynököknek, hábo­rús bőnösöknek sikerült moz­gósítaniuk bizonyos számú megtévesztett fiatalt, egyete- . mi hallgatókat és másokat, akik szubjektív szándékaik el­lenére léptek fel az ellenforra­dalom erőiként. A harcban legfontosabbnak azt tartottuk, hogy — az ese­mények lényegére nyíltan rá­mutatva és álláspontunkat hirdetve — mielőbb világos le­gyen az emberek előtt, miről van szó, s ilymódon ki-ki a maga helyére kerüljön. Az el­lenforradalom ugyan nem tu­dott nagy tömegeket mozgósí­tani, de utcai tüntetéseket tu­dott szervezni. Előfordult, hogy 400—500 ember is felvonult valahol, és az ellenforradalmá­rok tetszetős, álcázott jelsza­vait hirdették. Volt ott min­denféle jelszó, még olyan is, hogy »Éljen István király« — akj ezer éve, meghalt —, meg hogy »Minden magyar test­vér...« csak olyan nem volt, hogy »Éljen az ellenforrada­lom«. Jött a tüntető tömeg, s előt­tünk állt a kérdés: mit csinál­junk? A hatalmat illetően megalkuvás nincs. Aki a mun­káshatalom, a szocialista rend­szer ellen támad — legyen bármilyen származású, legyen párttag vágy párton kívüli, ha erővel támad, erővel kell visszaverni. Ilyen vonatkozásban megalkud­ni nem lehet. Ami az események másik lenyeges vonását illeti, véle- '-jnényem a Következő•’ „h A szocializmus hívei közé nem csupán a kommunisták, a marxisták—leninisták tartoz­nak, a szocializmus eszméi a nép sokkal szélesebb tömegei­ben gyökereztek meg. A szo­cializmus híveinek ilyen hely­zetben azt kell. tenniük, amit a maga részéről az osztályel- lenség is tett. Arra gondolok: rendszerünk különböző ellen­ségei között vannak véle­ményeltérések. De ha elérke­zettnek vélik a történelmi pil­lanatot, amikor a siker remé­nyében indulhatnak rohamra a szocialista rendszer, a munkás­hatalom ellen, véleményelté­réseiket félretéve egyesítik • erőiket osztálycóljaik elérése érdekében. Most a szocializ­mus hívei között is vannak egyes kérdésekben eltérő fel­fogások, elképzelések. Ha azon­ban az ellenség támadásával állunk szemben a kommunistáknak, a szocializmus minden hívé­nek, munkásoknak, pa­rasztoknak, értelmiségiek­nek, minden tisztességes embernek össze kell fog­nia, s mindent az egyet­len, központi célnak kell alárendelnie: a népi ha­talom és a szocializmus vívmányai védelmének. a hatalom kérdésében jot­tányit sem alkudva dif­ferenciáljunk a harcban az igazi osztályellenség és a megtévesztettek, a véletlenül odasedródottak között. Így könnyebb az ellenséget le­leplezni és a harcot sikerrel megvívni,.. Oldrich Svestka, a Tribu­na főszerkesztője arról ér­deklődött: az MSZMP az el- lenforadalom leverése után hogyan tudta megnyerni a dolgozók, a magyar néo tel­jes bizalmát, hogyan vált az ország elismert vezető erejé­vé? 1956 novemberében—decem­berében sok mindent nem láttunk világosan. Vol­tak különböző elképzelések. Ezekkel azonban akkor nem fpglalkoztunk. Azt mondtuk, most a szocializmus minden hí­vének, minden tisztességes embernek egyesítenie kell ere­jét a munkáshatalom, a szocia­lista rend vívmányai védelmé­ben, s majd ha ezt a harcot sikerrel megvívtuk, vitatkoz­hatunk, tárgyalhatunk arról, hogyan, miképpen haladha­tunk tovább. Nemcsak az igazi ellen­forradalmárok jöttek, hanem mások is, s mi döntőnek tar­tottuk. hogy szétválasszuk őket. Pártunk harcának leg­főbb eredménye, hogy sikerült röind idő alatt leválasztani " nem tudatosan ellenséges, megtévesztett embereket a po­litikailag tudatos ellenségtől, s KÁDÁR JÁNOS válaszában kifejtette: arra törekedtünk, hogy a harc alapvető és fontos kérdéseiben torzulásmentes, marxista-leninista álláspon­tot képviseljünk. Politikánkat nyíltan hirdettük, és a társa­dalom minden rétegével őszinte. dialógust folytattunk. Persze, meg kell jegyezni: a harc különlegesen kiélezett fá­zisában nincs lehetőség hosszú eszmécserére, beszédekre, nincs mód arra, hogy a fel­vetődő kérdések tömegét meg­válaszoljuk. Arra azonban nem szabad sajnálni a /fárad­ságot, hogy minden lenyeges kérdést behatóan megvilágít­sunk, s megvitassunk a dolgo­zókkal, a munkás- és pa­rasztemberekkel, az értelmisé­gi dolgozókkal, az ifjúsággal, a társadalom minden fontos ré­tegével. . A párt harcának eredményes­ségét' döntően az elvi szilárd­ság biztosította. Alapvető kér­désekben nem voltunk tekin­tettel arra, hogy az az adott pillanatban népszerű-e vagy sem. Marxista—leninista, kom­munista, internacionalista po­zíciót foglaltunk el — megal­kuvás nélkül, függetlenül attól, hogy tapsoltak, vagy hurrog- tak. Mint Önök is tudják, 1956- ban harcunkhoz a Szovjetunió 'fegyveres segítségét kértük. Az ilyenfajta kérdésekről sokat filozofálgathat az, akiinek van rá ideje. A mi logikánk azon-, ban nagyon egyszerű. Számunkra drága a nép minden vívmánya, drága a nép vére. Döntőnek azt tartottuk, hogy minél rö- videbb idő alatt legyőz­zük az ellenforradalmi felkelést. Ezért kértük a segítséget. A másik oldala a dolognak: -hogy­ha 1919-ben a kapitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hív­jon külső fegyveres erőt, an­tant seregeket — talán tudják, hogy annak idején Szegeden francia csapatok, Szenegál lö­vészek állomásoztak, s áz volt az ellenforradalom fegyveres ereje —, egyszóval, ha ezt an­nak idején megtehette a bur­zsoázia, akkor a munkásosz­tálynak is joga, hogy nemzet­közi osztálytestvéreihez for­duljon segítségért; kötelessége hogy rendet teremtsen és meg­hiúsítsa az ellenforradalmi kí­sérleteket. forradalmi munkás-paraszt kormánynak a határozott fel­lépéséért, a szocialista vívmá­nyok megvédéséért, köztük olyanok is, akik 1956-ban nem értettek egyet ‘Cselekedeteink­kel. Az emberek szigorú mér­ce szerint ítélik meg a veze­tést. Csak az olyan vezetés­nek van becsülete, amely a demagógiával is szembe mer szállni. . A pártunk és kormányunk iránti bizalom és elismerés for­rása, hogy a Magyar Népköz­társaság alkotmányos, törvé­nyes rendjét, a szocialista tör­vén yesságetk helyreállítottuk, a dolgozó nép vívmányait meg­őriztük, Hozzáteszem, hogy rendkívül fontos a • fellépés módja, ahogy mondani szokás: a pártmunka stílusa. Nem akarom ezt részletesen kifej­teni, csupán annyit: sokszor elő­fordul egyes emberek — oly­kor nemcsak egyes emberek — vonatkozásában az a szeren­csétlen eset, hogy igaz és he­lyes ügyet, például a szocializ­mus igaz és jó ügyét úgy kép­viselik, hogy közben nem megnyerik, hanem elriasztják az embereket. A fellépésnek, a harc módjának, a párt általá­nos hangvételének. tehát rend­kívül nagy a jelentősége. Nemcsak a párt számára kértünk bizalmat, mi ma­gunk is bíztunk .a mun­kás- és paraszttömegek­ben, az értelmiségiekben, bíztunk akkor is, amikor a külső jelek alapján joggal le­hetett volna kérdezni: mire alapul ez a bizalom? 1957 elején az illetékes párt­fórumon például azon vitat­koztunk, hogy létrehozzuk-e a munkásőrséget. Komoly vita zajlott ekörül. Az események ugyanis úgy alakultak, hogy száz és ézer számra voltak kinn fegyverek, s nem lehetett tudni, hogy kiknél. A vitatko­zók között volt, aki azt mond­ta: most nem az a feladat, hogy kiosztogassuk a fegyve­reket, hanem az, hogy össze­szedjük, ami kint van. Mi azt mondtuk: nem. Bíztunk a munkásokban, a parasztokban, az alkalmazottakban és az ér- teJmiséfí ekben. Sí ztunk ben­nük, és;.létrehoztuk a munkás­őrségei;,', pedig nagyon zűrzava­ros volt a helyzet. Nem tudnám mégniondani, hány, fegyvert osztottunk ki, hogy »társadalmi1 munkában« védjék rendsze­rünket a munkások és a pa­rasztok, az értelmiségiek. A2t azonban tudom, hogy immár jónéhány eves ez a: munkásőr­ség, s egyetlen esetben sem fordult elő; hogy tulajdonosa fegyverét a munkáshatalom éllen, a. nép ügye ellen fordí­totta volna. Szilárd meggyőződésünk, hogy csak mély és kölcsö­nös bizalom alapján lehet dolgozni, csak úgy, ha a dolgozó emberek bíznak a pártban, a párt pedig bí­zik a tömegekben. Mindez azt jelenti, hogy bízunk eszméink igazságában és erejében. Láttam Önöknél áz elnöki címert, és a huszita jelszót: »Az igazság győzni fog!« Mi ugyanezt a jelszót »fordítottuk le« a mi szocialista igazságunk nyelvére. Mi 1956 végén, a leg­súlyosabb és. legkritikusabb helyzetben is bíztunk a szo­cialista eszme erejében, , a munkásosztály öntudatában, a becsületes embereknek a szo­cializmus iránti hűségében. Bi­zonyosak voltunk abban, hogy az* igazság győzni fog. Győzni fogunk — pedig akkor nem is vöt olyan világos a helyzet. Voltak, akik a forradalmi munkás-paraszt kormánynák egy hetet adtak, voltak, akik hármat. Nos, a forradalmi munkás-paraszt kormány ma is létezik. 1 Jan Zelenka, a csehszlo­vák tv vezérigazgatója a magyar—csehszlovák gazda­sági és műszaki-tudományos együttműkö lés fejlesztésé^ uelí lehetőségeiről érdeklő­dött. KÁDÁR JÁNOS válaszában rámutatott, hogy a két ország gazdasági - együttműködésében az elmúlt évben bekövetkezett lanyhulás, után 1968 végén megkezdődött és ebben az esz­tendőben erőteljesen folytató­dott a gazdasági kapcsolatok helyreállítása. Ma már el­mondhatjuk, hogy a kapcsola­tok normalizálódnak. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együtt­működésének kiszélesítésére rendkívül kedvezőek a lehető­ségek. Adódik ez a két ország gazdasági struktúrájából is. Az együttműködés fejlesztése mel­lett szol, hogy közvetlen szom­szédok vagyunk. Szerintünk megérett a helyzet arra, hogy a forgalom nagy ré­szét kitevő egyszerű áru­cseréről fokozatosan áttér­jünk a termelési kooperá­cióra és szakosításra. E kérdés a csehszlovák nép­gazdaság fejlődésében is napi­renden van, s hasonló a hely­zet a mi népgazdaságunkban, továbbá a többi szocialista or- saág'/'feazdasígibaii'is.' Ä maga­sabb szín tű- gazdasági együtt­működés kétdídnlű kapcsola-!. tain.kban és a KGST-ben egy­aránt napirenden van. Kádár T-' - megjegyezte, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatokat illetően a kor­mányközi vegyesbizottság kö­zelmúltban megtartott ülésén is foglalkoztak ezekkel a kér­désekkel, s a most lezajlott esz­mecsere' alkalmával is szóba került, hogy á két ország kö­zött meg kell gyorsítani a gaz­dasági együttműködés maga­sabb formájának térhódítását. Erre az elhatározottság és a szándék magyar és csehszlo­vák részről egyaránt megvan. Chnoupek, a csehszlovák rá­dió vezérigazgatója. KÁDÁR JÁNOS: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának hivatalos értékelése és személyes meggyőződéseim sze­rint a kommunista és mun­káspártok ez év júniusában megtartott moszkvai értekez­lete igen nagy jelentőségű, po­zitív lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom életé­ben. Majd így folytatta: A tanácskozást elvileg szi­lárd és határozott, közös anti- imperialista állásfoglalás jel­lemezte. Mint ismeretes, a ta­lálkozó a kebT-m-vv«’- v mozgalom 75 pártjának rész­vételivel zajloa ie, s a vérpártok elvtársi, szabad lég­körben tárgyaltak, fejtették ki álláspontjukat a különböző kérdésekben. Valamennyi testvérpárt állásfoglalásában kifejezésre jutott a sürgető óhaj és törekvés a kommunis­ta világmozgalom szilárdságá­nak erősítésére. Ugyanez nyil­vánult meg a szocialista or­szágok együttműködésének és egységének erősítését illetően, s teljesen világos és egyértel­mű állásfoglalás született ate- tb~n hogy a kommunista világmozgákm minden harci osztagának hazai munkájában és nemzetközi tevékenységé­ben érvényesülnie kell annak a törekvésnek, hogy tömö­rüljön minden antiimpe- rialista erő a társadalmi haladás és a béke védel­mére. Miben látja Kádár elvtárs a kommunista és munkás­pártok ez év nyarán Moszk­vában megtartott tanácskoT sásának jelentőségét? ,— tet­te fel a kérdést Bohus Ismeretes, hogy a nemzetkö­zi kommunista mozgalomban az utóbbi időben különböző nézeteltérések jelentkeztek, és nyilvánulnak meg még ma. is. Ennek ellenére a testvérpár- tok ez évi moszkvai tanácsko­zása azt bizonyította, hogy na­gyon erős a törekvés a néze­tek közelítésére, az egység megerősítésére, áz erők tömö­rítésére. Az imperialista sajtó alaposan felfújta azt, hogy né­hány testvérpárt nem a teljes szöveget' fogadta 'él, álírfak egyik vagy másik szakaszát nem írta alá. A nyugati sajtó ezt igyekezett úgy feltüntetni, hogy »nincs egység«. Aki je­len volt a tanácskozáson, ta­núsíthatja, s — aki az .okmá­nyokkal megismerkedett, azo­kat tanulmányozta — megálla­píthatja, hogy a moszkvai^ ta­lálkozó erősítette az egységet, hogy napjainkban a nemzetkö­zi kérdések között központi helyet foglal el az imperialis­ták vietnami agressziója, vala­mint a közel-keleti térségben kialakult helyzet — Köztudott azonban — folytatta —, hogy a világon ma létező legnagyobb katonai erőcsoportosu’ások itt, Euró­pában néznek farkasszemet egymással. Ez nem mehet így az idők végtelenségéig. A hely­zet feltétlenül feloldódást, vál­tozást kíván. Mélj'séges meg­győződésünk, hogy nem a Varsói Szerződés sajátos érde­lveiről, nem is a kommunisták valamiben pártügyéről van szó,_ hanem a szó szoros értel­mében Európa népeinek létér­dekeiről. Ebben az összefüggésben kü­lönös súllyal vetődik fel a kérdés, hogy képesek va- gyünk-e normális viszonyt, kölcsönösen hasznos és elő­nyös gazdasági, kulturáli; kapcsolatokat kiépíteni és sta­bilizálni vagy sem. Meggyőződésem, hogy mind­inkább növekszik a felismerés — nemcsak az európai orszá­gok, hanem más országok köz­véleményében is —, hogy lé­péseket kell tennünk a hety- zet megjavítása, Európa szilár­dabb biztonsága érdekében. Ügy vélem, természetes és szükségszerű, hogy e nagyje-, lentőségű akció kezdeménye-' zői a Varsói Szerződés tagor­szágai. A budapesti felhívás, a kül­ügyminiszterek prágai állás­foglalása és a mostani talál­kozónkról kiadott kommüniké világos képet ad arról, hogy az európai realitásokat figyelem­be vevő, komoly tárgyalások­ra gondolunk, olyan megálla­podásra és biztonsági rend­szerre, amely Európa minden országa számára elfogadható. Bízom ennek sikerében.. Bedrich Kacirek, a Práce főszerkesztője arról érdek­lődött, milyen eredménnyel ■ jártai» Kádár elvtárs mosta­ni prágai megbeszélései? KÁDÁR JÁNOS elöljáróban elmondta, hogy az MSZMP Központi; Bizottsága és sze­mély szerint 5 maga is öröm­mel vette a meghívást, S nagy várakozással tekintett a meg­beszélések elé. —• Elmondhatom, hogy vára­kozásainknak és , reményeink­nek megfelelően nagyon jó légkörű, elvtársias, szívélyes találkozóra és eszmecserére került sor. Ügy vélem, ídősze­és komoly reményt nyújtott1 rü v<?^- ez a találkozó, s jól arra, hogy. ebben a tekintet- I Ugatta partjaink internacio- ben kedvező lesz a következő | balista, testvéri egységét, őr­évek fejlődése is. Külön is szeretném megem­líteni: küldöttségünk jóleső ér­zéssel nyugtázta, hogy cseh­szlovák testvérpártunk kül­döttsége a moszkvai tanácsko­záson teljesen egyenrangú, te­kintélyes párt delegációjaként vett részt, és jelentősen hozzá­járult a tanácskozás sikeréhez. Ami a kérdésnek azt a ré­szét illeti, hogy Aliként sze­reztük meg a nép bizalmát és megbecsülését: nem akarok semmiféle célzást tenni a je­lenlegi csehszlovákiai helyzet­re, valamilyen összefüggésben azonban a megbeszéléseken említettem egyik tapasztala­tunkat. Ez pedig az volt, hogy minket sok olyan dologért be­csültek később, amiért koráb­ban bíráltak. Bíztunk abban, hogy az emberek megértenek ben­nünket, még akkor is, ha abban a pillanatban nem is értették, miért kell ezt, vagy azt tenni. A nép gondolkodó, művelt, s tudja értékelni a következetes magatartást. Kádár János ezután arról beszélt, hogy az ellenforrada­lom utáni években sokán kö­szönetét mond talc a pártnak, a A hét testvérpárt Moszk­vában megtartott decemberi tanácskozására, az össz­európai értekezlet kilátásai Pozitív mérleg Véget ért az ENSZ közgyűlésének 24. ülésszaka New Yorkban befejeződött az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének 24. ülés­szaka. A három hónapos ta­nácskozáson több mint 100 na­pirendi kérdést vitattak meg, beleértve a leszerelést, a gyar­mati kérdést, ' a nemzetközi helyzet számos problémáját. A közgyűlés, plénuma több mint nyolcvan ülést tartott, a külön­böző bizottságok pedig több száz ülésen vitatták meg a napirendi javaslatokat. A közgyűlés záró ülése kö­zép-európai Idő szerint'szerdán délután nyílt meg. Az ülés a többi között elfogadta U Thant főtitkár jelentését a vi­lágszervezet munkájáról. A közgyűlési ülésszakot Angie Broöks,' az ülésszak libériái elnöknője járta be. Az ENSZ munkája azonban ezt köve­tően is folytatódott: szerdán délután — magyar jdő szerint este — újból összeült a Biztorr- sági Tanács Guineának Portu­gália ellen emelt panasza ügyében. szágaink együttműködését, né­peink barátságának ügyét. Kádár János elmondotta, hogy a két párt kapcsolatainak és együttműködésének minden lényeges területét áttekintet­ték. s megtárgyalták a nem­zetközi kérdések egész sorát, amelyekben egyformán érde­keit a magyar és a csehszlo­vák párt. — Ami a csehszlovákiai helyzetet illeti: nem tagadjuk, ebben mi is érdekeltek va­gyunk. Csehszlovákia fejlődé­re, az európai béke és biz- j a csehszlovák párt prob tonság megteremtesenek fel-! lémáit illetően azt reméljük, tételeire vonatkozott a kö- | hogy azok marxista—leninista vetkező kérdés, amelyet pozsonyi Pravda szerkesztő­sége tett fel. KÁDÁR JÁNOS válaszában kiemelte, hogy a Varsói Szer­ződés szervezetéhez tartozó or­szágok pártjainak és kormá­nyainak képviselői Moszkvá­ban sikeres és eredményes ta­nácskozást folytattak. Hangoz, tatta: meggyőződésem, hogy e tanácskozás nagyban segíti to­vábbi közös harcunkat, együt­megoldást nyernek. Bízunk abban, hogy Csehszlovákia gazdasági, társadalmi, kultu­rális és egyéb kérdéseit szo­cialista módon oldjak meg. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népe együtt halad a szocializ­mus építésének útján. A történelem megtanított A nehézségek ellenére az ENSZ közgyűlés 24. ülésszaka pozitív mérleggel zárul. A vi­lágszervezet sok tagja juttat­ta kifejezésre azt a reményét, hogy a jövő évi, jubileumi ülésszak, amely a világszer­vezet megalakulásának 25. év­fordulóját lesz hivatott meg­ünnepelni, számos nemzetközi kérdésbén haladást érhet el, ér hozzájárul a világszervezet te­kintélye, .gyakorlati befolyása megnövekedéséhez. (MTI) tes fellépésünket és önálló j bennünket arra, hogy sorskö- kezdeményézéseinket egyaránt, zösségben éljünk, és arra is, A továbbiakban arról beszélt, I hogy nem érhetünk el • ered- hogy a moszkvai tanácskozó- ! ményt a másik ország rová­son különösen nagy hangsúlyt j sára. Együtt keú haladnunk és kapott a vietnami probléma és együtt kell boldogulnunk. áz európai biztonság kérdése Emlékeztetett arra, hogy az Európa népeihez és kor­mányaihoz intézett buda­pesti felhívás rendkívül pozitív visszhangot váltott ki kontinensünk közvéle­ményében. Mély meggyőződésem szerin t érlelődnek a feltételek, hogy Kádár János befejezésül sok sikert, boldogulást kívánt a csehszlovák munkásosztály­nak, parasztságnak és értelmi­ségnek. Hangsúlyozta: bizo­nyosak vagyunk abban, hogy a testvéri cseh és szlovák nép határozottan, gyorsan halad előre a szocializmus építésé­ben. A sajtókonferencia Miroslav ezen a téren előre lépjünk, s Mucnak, a Rudé Právo főszer­emé sürgetően szükség is van. kesztőjének A továbbiakban arról szólt,1 véget. zárszavával ért SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. december 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom