Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

Kiváló ifjúsági klubokat ERKÖLCSI RANG NÉLKÜL? H árom évvel ezelőtt hir­dettek először pályáza­tot az országban a ki­váló ifjúsági klub cím elnye­résére. Lassan hagyománnyá nemesedik ez a versengési for­ma. A pályázat feltételei évről évre nehezebbek, sokoldalú munkát kell végezniük a klu­boknak a megtisztelő címért. A fő cél — éppen a még tuda­tosabb KISZ-munka érdeké­ben — a klubtagság világné­zeti nevelése, általános és szakmai műveltségének eme­lése. A program vonzó és a kez­deti nehézségek ellenére is so­kan jelentkeztek három évvel ezelőtt a versengésre. Még a második alkalommal is. Am az idén már megesett például, hogy abból a járásból, ahová Somogybán az első kiváló cím került, egyetlen klub sem ne­vezett be a versenybe. Csök­kent a lelkesedés, a klubmun­ka színvonala visszaesett. Mi lehet az oka? Vajon a fiatalok passzivitá­sa? Az előre megszabott prog­ram? Esetleg az szegte a klub­tagok kedvét, hogy nem sike­rült azonnal megszerezni a cí­met? A helyszíni beszélgeté­sek alapján azt tapasztaltuk, ezek csaik egy hányadát te­szik ká az igazi okoknak. Vitathatatlan, hogy a fiata­lok lelkesedésével, kezdemé­nyezőkészségével sem lehetünk elégedettek. Bár itt állhatna az ellenpélda is: a községi mű­velődési házak építéséből de­rekasan kivették mindenhol a részüket, jóllehet olykor ép­pen nekik nem jutott benne helyiség. Az is igaz, hogy a klubtagság nem elég körülte­kintően, igényesen választja meg a klubvezetőket. Itt kell azonban megemlíteni, hogy igen kevés a »született« klub­vezető. A fő ok mindenképpen az. hogy nincs elég erköl­csi rangjuk az ifjúsági kluboknak a községekben. Az­után sem, ha megkapták a di­cséretes jelzőt. Nem kapnak elég biztatást — dicséretet és bírálatot — a községek, üze­mek vezetőitől. (Sok helyen azt sem tudták megmondani, ki a kloib vezetője.) Hiányos a klubok anyagi támogatása is. Létrehozásuk célja az volt, le­gyen egy hely, ahol a fiatalok kulturáltan szórakozhatnak. Szórakozva tanulni, célszerűen kihasználni az egyre növekvő szabad időt — adták ki a jel­szót annak idején. De vajon betöltheti-e küldetését egy klub, ha ezeket a követelmé­nyeket csak a fiatalok ismerik pontosan? Ha a községben raj­tuk kívül senki sem érdeklő­dik munkájuk iránt? Sok helyen a vezetők a ké­nyelmesebb megoldást választ­ják: a KÍSZ és az ifjúsági klub közé egyenlőségjelet tesznek. S támogatás helyett csak szidást kapnak a fiatalok: »miért tán- ooünialk, miért játszanak, miért fordítják föl a házat? Ez egy komoly szervezethez nem il­lik!« Az ifjúsági klub nem a KISZ, hanem része a KISZ- nek. Éppen például a szórako­zási, művelődési lehetőségek­kel elégíti ki azt. Erre pedig egyre inkább jelentkezik az igény a községekben is. (Jogo­san.) És ha azt szeretnénk, hogy a fiatalok jól érezzék magu­kat és megtalálják a szórako­zásukat falvainkban is, akkor nagyobb segítséget és rangot kell adni a kluboknak. Feltétlenül több segítséget várnáinak a klubok a helyi pártszervezetektől és a fiatal értelmiségiektől (pedagógusok­tól, agrárszakemberektől). S omogy megyében jelen­leg négy kiváló Ifjúsági klub van: Nagyatádon, Göllében, örtiloson és Kapos­váron. Ez kevés. Vitatkoznunk kell a fiatalok olyan szemlé­letével is, hogy »nincs miért tömi magunkat, senki sem fi­gyel ránk«. Ez így nem igaz, másfelől az ifjúsági klubok elsősorban a fiatalokért létez­nek. Többet kell tenni, kitar­tóbban harcolni, értük fiata­loknak is. Nagyobb erkölcsi rangot kell juttatni a kiváló ifjúsági kluboknak. Faluhelyen a népművelésnek ez a formája küldetést tölt be, és nem elég, ha ezt csak a fiatalok tudják. Bán Zsuzsa Bartók m o I I ában A TELEVÍZIÓ FELVÉTELT szándékozik készíteni I regszemcsén, ahol egykor Bartók Bélla a híres Ürögi kanásztánc nótaanyagát gyűj­tötte. Olsvay Imre, a Magyar Tudományos Akadémi nép­zenekutató csoportjának mun­katársa elmondta, hogy az az­óta elterjedt Csőri kanász kezdetű dallamhoz próbál táncokat keresni. Ez a tánc szintén általános volt környé­künkön, de már elfelejtették, vagy nem akarják táncolni... (Csak a néprajzi körülmény miatt említem meg. hogy ez a területileg Somogyon kívül eső falu tánc- és dallamdia­lektus szempontjából me­gyénkhöz tartozik. Közismert, hogy egyes népek, népcsopor­tok sajátos kultúrformáinak elterjedése nincs szorosan az adott területhez kötve; át­nyúlnak a szomszédos népek, falvak életébe is. Így van ez Ürög, ahogyan régen ejtették, esetében is.) Természetesen mi is a Bar­tók által följegyzett dallamok és nevek nyomában indul­tunk el. Akiktől Bartók 1906—1907-ben gyűjtött, saj­nos már nem élnek, hiszen akkor is öregek voltak, ami­kor ott járt náluk. Bartók leggazdagabb lelőhelye Csehi­puszta volt, ahol már meg­szűnt a pásztorélet. Részben kihaltak, részben elköltöztek innen az emberek. Ellenben találtunk olyanokat, akik még fiatalabb korukból emlékeztek Bartók ittlétére. Későbbi ku­tatásaink idején olyanra is akadtunk, akinek az apjától gyűjtött Bartók. Néhány dal­ra^ emlékezett is a 69 éves Kőmíves Gyurka bácsi. A bartóki dallamok egy részét teljesen azonosan találtuk meg. másik részét pedig va­riánsként. Sok dalt sikerült szalagra rögzítenünk a 75 éves özv. Deák Gézánétól, s a hasonló korú Bene házaspár­tól, a 64 éves Körmendi Lajos bácsitól, a 75 éves özv. Rú­zs ics Lajosnétól és a 68 éves Tímár Pista bácsitól. A dal­lamok nagy részét természe­tesen mások is tudják. A gyakori vendégeskedés nem járt eredménytelenül ed­dig sem. Itt is, mint általá­ban, a jó dalosok jó tánco­sok is. A már említettek kö­zül a Bene házaspár sok film­re való tánccal lepett meg bennünket. A lassú és friss csárdáson kívül a verbunkot és a kanásztáncot ~ is szépen eljárták. Banéné és Ruzsicsné együttes üvegcsárdása is ele­venen hatott. Körmendi bácsi 64 évét senki sem hinné el, ha táncolni látná verbunkban vagy botos kanászban, üveg- verbunkban. Tímár bácsi az összes támcféLét ügyesen jár­ja, a ^kanásztáncot, verbun­kot, saipka-seprű táncot, lib- benőst, sőt a már kevés he­lyen található cséptáncot is felidézte. Külön-külön és együttesen .is eljárták a ver­bunkot a férfiak és a nők, úgyszintén a kettes, négyes csillagverbunkot, ami szintén somogyi sajátosság volt me­gyénkben. Eleinte nehezen oldódtak föl az öregek, azonban hamar rosan igen nekibátorodtak. Játékos kedvükben Körmendi bácsi és Bözsi néni még egy jelenetet is rögtönöztek a malaoeliés körülményeiről. Ügy vélem, nem nagyon kel­lett nekik »játszaniuk«, hi­szen ez az étetmotívum vala­mikor természetes volt náluk. EZ EGYBEN ARRA IS RÁ­VILÁGÍT, hogy népünk — más népekkel együtt — a maga módján szeretett ját­szani, hagyományait szinteti­záltál! szerette megmutatni adott körülményeken belül. Ez is eszembe jutott gyűjtés közben, s az, hogy milyen jó lenne, ha most ezt »látná« a televízió. Mert nem biztos, hogy ez a spontaneitás egy rendezői utasításra ilyen ele­ven erővel sikerül majd. Igaz, a tv-nek más szempont­jai lesznek: Bartók idézése Urögön, azaz Iregen. Együd Árpád Gyermekápolónő — képzés Az idén kezdte meg működését a Jáhn Ferenc Gyermekápolónő-képző Iskola I. sz. Gyer­mekklinikára kihelyezett osztálya. A tanulók a gyakorlati és az elméleti oktatást is a klinikán kapják. A kétéves tanulóidő alatt 26 szaktárgy alapján sajátítják el a gyermek- gyógyászat és -ápolás alapvető tudnivalóit. A fiatal lányok többsége az intézet kollé­giumában lakik. Füle Lászlóné az ápolástan oktatója a helyes gyermekfogásra tanítja a növendékeket. Farkas Ferenc daljátéka Muzsika és látványosság TÄ - „ „ t hálás feladat J0 gOndOlat, volt Farkas Ferenc Csínom Palkó című népszerű és értékes muzsiká­val telített daljátékának ka­posvári bemutatása. Ez a pro­dukció — gyöngéi ellenére is — kiemelkedő, x'agyogó kiállí­tású, külsőségekben gazdag előadás. Megérdemelten ara­tott sikert már a premieren is. Különös módon alig van cselekménye. Az eredeti szö­vegkönyv módosítása is rész­ben egyszerűsít, tömörít a me­séjén. Ugyanakkor azonban szinte nullára csökkenti a tör­ténet egyébként sem erős fe­szültségét. Voltaképpen nincs is konfliktusa. Kurucok és la­bancok állnak szemben egy­mással,' s a kémhistória vala­mennyi mozzanatából is érez­zük: itt baj nem lehet, a de­rék vitézek úgyis kivágják magukat, a szó legszorosabb értelmében. Távol áll tőlem, hogy egy történelmi korszak idealizálását vagy akár a la­banc várúr táncmulatságának korban jóval későbbi muzsikád ját számon kérjem a könnyű műfajtól: egy történelmi té­májú dalmű librettójától, il­letve rendezésétől. Hiszen me­séről van szó, amely igaz, hogy nem izgalmas, nem for­dulatos; nem is feladata ez. Keretjátékféle csupán, lehető­ség egy megkapóan szép, ér­zelmes dallamvilág kibontásá­ra, amely közel áll a népdal tiszta forrásához; jó részben kuruc dalokból építkezik. Ez tehát — Farkas Ferenc elbű­völő muzsikája — a siker alapja. Gyökössy Zsolt ele­gáns, nagyvonalú, képekben és képsorokban gondolkodó ren­dezése; Vogel Eric vendég díszlettervező hangulatos, szép, a mesevilágot hangsúlyozó színpadképei; a ragyogó kiállí­tású kosztümök, a jól össze­hangolt színészi játék, a kitű­nő ötletek (szamárfogat és ló a színpadon; Rosta Márton bravúros színeváltozásai az első felvonásban stb.) mind hozzásegítették a Csínom Pal­kó együttesét a megérdemelt sikerhez. A rendezésről még talán annyit, hogy némelyik női szólóénekhangra írt dalbe­tét felbontása és előadatása egy bizonyos szituációban, több szereplővel szerencsés le­het például Örzse dala eseté­ben. A Kis Duna-ág viszont nem kettős. Csengő szoprán­hangra íródott; Szegő Zuzsa előadásában (férfihang, illetve szólam nélkül) szebben hang­zana. A táncoknál úgy tűnik, a koreográfus figyelmét kizáró­lag a második felvonás terje­delmében nagy táncképére összpontosította. A darab ere­deti kuruc dallamanyaga pe­dig szinte kiált a nagyobb lé­legzetű, markánsabb toborzó- tánc-betétek után. Ezek a tán­cok azonban, a harmadik fel­vonás ritmikusan csattogó ha­tásos harci táncát kivéve, fel­színesek, gyengék, jelentékte­len imitációk néhány motí­vum erejéig. A csaknem ne­gyedórás beiktatott balettrész­let (Boross István és Zilahi Katalin szólójával, illetve ket­tősével, csinos kislányokkal és délceg fiúkkal) nagyon szép, nagyon jó. Nagy kár azonban, hogy ez a részlet stílustörés, és lelassítja az előadás tempóját. Somoss István vezénylésével & zenekar sikeresen tolmácsol­ja Farkas Ferenc muzsikáját. Apróságoktól, például az élő­zene hamis klarinétszólamától, fcgy-egy szélesen hömpölygő dal (pl. Sej, haj. betyár...) kissé gyors tempóvételétől el­tekintve. Helyenként, például a harmadik felvonás közzené­jében hiányoltam az együttes előbb még szép, telt hangzá­sát. Általában a férfikórus, a férfi énekesek hangszíne igen szép, előadásuk muzikális. Ez a daljátékéin követel a megszokott operett­feladatoknál. Ezen a téren egyedül Pálfy Aliz bírta erő­vel is a dinamikai követeimé­hódítás iskolája H ismerek olyan férfia­kat, akiknek tökéletes és biztos módszereik vannak a nők meghódítására. Néhányan ajándékokkal hal­mozzák el az imádott nőt, de akadnak, akik kemények és durvák, azután léteznek olyan férfitársaink is, akiknek só- hajtozásaiktól és szerenád­jaiktól hangos az utca. Közismert, hogy a férfiak ötlete, eredetisége a hódítás­ban minden képzeletet felül­múl: általában mindannyiuk- nak kialakult az a különleges módszere, amellyel leveszik lábukról az olasz nőket. Kö­zöttük is kiemelkedik régi barátom, Pietro Paolo Matti- no módszere, aki tudományo­san pszichológiai tényezők­re építi föl mindig megfon­tol* szerelmi históriáit. És természetesen minden­kor győztesként hagyja el a szerelmi inadéi színhelyét. Vegyünk egy klasszikus Pietro Paolo Mattino történe­tet példaként: a derék és szenvedélves Pletronak meg­tetszik egy fekete hajú, ében­fa szemű signorina. N. Ferri: *4 Milyen módszert alkalmaz ilyenkor egy szerelmi ügyek­ben járatlan átlagember? Sé­tálni, esetleg moziba. hívja a lányt. De Pietro nem ezt teszi — a holdfényben ragyogó ten­gerparton a falevelek susogá- sát csak hallgassák a kontá­rok, afféle ósdi Don Jüanok —, ő fényes nappal megáll az autóbuszmegállóban a kisze­melt lány előtt és érzelgős hangon mondja: — Drága, kisasszony, en­gedje meg, hogy közelebbről megnézzem a ruhácskáját. Ó, istenemre mondom, ilyen cso­dálatos francia modellt időt­len idők óta nem láttam, pe­dig a női divatban én kiváló szakértő vagyok! Mondanunk sem kell, a ru­ha olcsó konfekció, Milánó­ban gyártották. A megszólított leányzó el­pirul az elismerés hallatán, és kissé zavartan válaszolja: — Uram, ön kitüntetett megszólításával. Ruháimat mindig magam varrom. Most már helyben vagyok gondolja a ravasz Pietro, és közelebb lépve folytatja: — Érthetetlen, kisasszony! Egyszerűen csodálatos, mint már bátorkodtam kifejteni! Tudja, van ebben a ruhában valami nem mindennapi. Ele­gáns, feltűnő, nem is csoda, ha a férfiak és a nők meg­fordulnak ön után az utcán! Ezt néhány percnyi hallga­tás követi, majd Pietro újabb lemezsablon: helyez a hódítás és kakaskodás i ranyagából, kissé húsos ajkára: — Bocsánat, kisasszony, ha már megszólítottam és meg­ismerkedtem önnel, (leülhet­nénk valahova, persze, persze, ha van számomra néhány perce, amelyet elrabolhatok. — Csakis az én számlám­ra, örömmel, uram! — így a lány. Ekkor újabb sakklépés következik. Pietro Paolo pu­hatolózva figyeli a kiszemelt lány minden pillantásáf, moz­dulatát; biztosnak kell lennie abban, hogy milyen típusú férfinak áll erősebben ellen a lány: a muzikális, költői lel­kületű, gyengéd férfinak, eset­leg előnyben részesíti a zord, morcos, kissé durva ismeretle­neket. A válasz ugyanis ettől függ. És lám, hősünk néhány pillanat alatt már döntött is. Hiába, az évtizedes, tökéletes gyakorlat! — Igaza van, kisasszony — mondja tehát Pietro Paolo —, az emberek általában nem is tudják, hogyan kell a höl­gyekkel bánni, hiszen ma már az egyenjogú nő valódi élettársa, azt hiszem, az el­képzelésem erről már nem érdekli magát. A lányt természetesen ér­dekli, hogyne érdelcelné, és nagy lcérlelések után tömören kifejti a már lázban égő Piet­ro: — Mindent szívesen elma­gyarázok magának, kisasz- szony, este a lakásomon. Ró­ma, Via Veronese, 59., magas­földszint 3... És este, a csendes, nyugal­mas legénylakásban, ahol sen­ki sem zavar — hacsak nem tekintjük zaklatásnak a ház­mestert, a háziasszonyt, az új­ságost, a porszívóügynököt —, Pietro kever két eredeti Piet­ro Paolo Mattino-féle koktélt, bekapcsolja a hangulatvilágí­tást (a fene egye meg, ez a lámpa még mindig ráz!), a lány mellé ül, akinek még a nevét sem tudja, és halk mu­zsikaszó mellett megkezdi elő­adását, hogyan képzeli el a női egyenjogúságot... Fordította: Révész Mária nyékét. Neki is köszönhető a zeneileg talán legszebben meg­oldott harmadik felvonásbeli finálé. Nagyon szépen sikerül­tek továbbá a lírai hangvétel’ dalok, kettősök (Balogh Adón: és Zsuzsi kettőse; Ahol te jársz...; Jó estét-kettös) mind az énekes szereplők (Radios Gyula, Pálfy Aliz; Csorba Ist­ván, Fontos Magda és a cím­szereplő Bajor Ferenc) előadá­sában. mind a zenekar lágy, színekben gazdag kíséretében. A humort elsősorban Csorba István eleven Rosta Márton alakításában, Lengyel János kitűnően megrajzolt Tyukodi pajtásában és Komlós István Piperec bárójában élvezhet­tük. Varga Tibor (Csínom Jan­kó), Somogyi Géza (Förgeteg), Garay József (gróf Kohárv). Farkas Anni (Koháriné), Mé­száros Joli (örzse) és Szegő Zsuzsa (Kati) nevét említhet­jük még a népes szereplőgár­dából. Tóth Béla villanásnyi Kucug Balázs figurája frap­páns karikatúra. Wallinger Endre 5 SOMOGYI NÉPLAI Szerda. 1969. december 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom