Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Kedden a nagy Kreml palotában összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Az év utolsó parlamenti ülésszakán, a kialakult hagyományokhoz híven, előterjesztik a múlt évi költségvetés teljesítéséről és a jövő évi költségvetés tervezetéről szóló törvényjavaslatot, valamint az 1970. évi népgazdasági terv tervezetét. Napirenden szerepel még az egészségügyi kerettörvény tervezetének megvitatása és törvényerőre emelése. A tervezetet másfél hónappal ezelőti tették közzé, s a kialakult országos arányú vitában több százezer egészségügyi dolgozó és más állampolgár fejtette ki nézeteit. A szovjet parlament ülésszakát a képviselők aktív te-' vékenysége előzte meg. A terv- és költségvetés mutatóit 32 előkészítő bizottság vizsgálta meg behatóan. A képviselők különleges figyelmet fordítottak az áruforgalom alakulására, a lakosság közszükségleti cikkekkel való minél jobb ellátására. Mint a felszólalásokból kitűnt: a fejlődést imponáló számadatok jelzik. A belkereskedelmi forgalom összege 1968-ban 138 milliárd rubelt tett ki, 1969-ben előreláthatólag 143 milliárd, 1972-ben pedig 152 milliárd rubel lesz. Elégedetten állapították meg a bizottsági tagok, hogy a szolgáltatások szférájában felgyorsult a fejlődés. Mindamellett figyelmeztették az illetékes szerveket és tisztségviselőket, hogy e tekintetben még mindig lemaradás mutatkozik a lakosság egyre növekvő és jogos igényei mögött. Az ülésszakot előkészítő munka befejeztével a különböző parlamenti bizottságokban tevékenykedő képviselők azt a következtetést szűrték le: az eltelt négy év kimagasló eredményei biztosítják, hogy a Szovjetunió 1970-ben sikerrel teljesítse a folyamatban lévő ötéves terv utolsó esztendejének szociális, politikai és gazdasági feladatait. (MTI) Akik túlélték a Himalája-expedíciót ATHÉN ÉS „EURÓPA* Sajtókonferencián számoltak be élményeikről Béesben az osztrák Himalája-expedíció tagjai. Mint ismeretes, az expedíció másik öt tagja a csúcs megmászása közben hólavina miatt életét vesztette. Balról jobbra: Leo Graf. Oskar Krammer és Müller Jungblut h. (Jobbról a második a sajtókonferencia vezetője.) (Telefotó: AP—MTI—-KS) NIXON BESZÉDE: Több éves program a vietnami háború folytatására Nixon elnök hétfőn rádió- és tv-beszédében jelentette be, hogy április 15-ig újabb 50 ezer amerikai katonát vonnak ki Dél-Vietnamból. Az elnök azonban haladéktalanul hozzáfűzte, hogy a hadműveletek Békeőrségen a moratórium részvevői Az Egyesült Államokban a vl etnami háború elleni tiltakozó mozgalom, a vietnami mo ratórium eseményei során — a gyűlések és felvonulások m ellett — békeőrségeket is tartanak. Képünkön: Békeőrségen a moratórium részvevői az Ohio állambeli Columbus vá rosában Kolumbusz szobránál. (Telefotó: AP—MTI—KS) Űjabb revansista egyesület az NSZK-ban Meg eggyel gyarapodott a nyugatnémet revansista. szervezetek száma — jelenti Bonnból Vitalij Vinogradov, a TASZSZ tudósítója. — A volt keletnémet földbirtokosok egyesületének cégére alatt szervezkednek azok, akik igényt támasztanak szocialista államokhoz tartozó területekre. Az új szervezet vezetői hétfőn Bonnban sajtóértekezletet rendeztek, amelyen leplezetalakulása befolyásolhatja ezt a döntést, és fenyegető hangon tette hozzá, hogy adott esetben -más intézkedéseket-« is fog vnatosíthat. Nixon bejelentette, hogy Philip Habibot, a Párizsban levő amerikai delegáció eddigi hanmadk emberét nevezi ki az amerikai küldöttség megbízott vezetőjévé, nagyköveti rangban. Az elnök teljesen negatívan értékelte a tárgyalások eddigi alakulását, és azt mondotta, hogy »-az ellenség változatlanul ragaszkodik az amerikai csapatok egyoldalú, teljes kivonásához, a politikai rendezés terén pedig ahhoz, hogy Dél-Vietnam népére, annak akarata ellenére, kommunista kormányt erőszakoljon, vereséget és megaláztatást mérjen az Egyesült Államokra«. »Ezt nem tudjuk és nem is fogjuk elfogadni« — jelentette ki, hangoztatva, hogy »mindezek ellenére az Egyesült Államok továbbra is részt vesz a párizsi tárgyalásokon«. Az elnök »pártatlan szakértők« véleményére hivatkozva azt mondatta, hogy Dél-Vietnamban »győzelmi helyzet jött létre, olyan értelemben, hogy lehetségessé válik az igazságos béke«. »Mindezeket a fejleményeket figyelembe véve, bejelentem, hogy újabb 50 ezer fővel csökkentjük a csapatok létszámát a jövő év április 15-ig. Ez azt jelenti, hogy a létszám 115 ezer fővel lesz kisebb, mint akkor, amikor átvettem hivatalomat« — mondotta Nixon, kijelentve, hogy ez a lépés »a béke érdekében vállalt kockázat«. »Ha arra. a következtetésre jutok, hogy a megnövekedett ellenséges tevékenység veszélyezteti csapatainkat, nem habozok majd, hogy erőteljes és hatékony lépéseket tegyek, a helyzetnek megfelelően. A létszámcsökkentés további fejlődés mérföldköve azon az úton, hogy Dél-Vietnam védelmét a dél-vietnamiaknak adjuk át — jelentette ki. ban: az elnök közismerten presztízskérdést csinált abból, hogy beváltsa korábbi ígéretét, és különösen politikai ellenfeleinek mutassa meg, hogy csökkenti a katonai létszámot Vietnamban. Az elnöki döntésben fontos szerepe van annak, hogy az amerikai közvélemény jelentős része — a moratóriumok tanúsága szerint — heveden szemben áll a háború folytatásával, és ezt nem ellensúlyozza az állítólagos »csendes többség« magatartása sem. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy Nixon tervei jelentős támogatást kapnak, mert — s erre az elnök szívesen hivatkozik — első ízben jelentik öt év elteltével a katonák egy részének tényleges kivonását. Nixon az április 15-i határidővel tág teret akar biztosítani magának és katonai vezetésének. ameV szünet nélkül jó»"' - „judo szabadságharcos offenzívat. A kormány katonai szakértői szerint az of- fenzíva most a jövő év elejére, esetleg a holdújév, a tél idejére várható, s ezért az elnök megteheti, hogy az 50 ezres kontingens nagyobb részét csak ezután vonja ki Figyelemreméltó, hogy az elnök csak egy fél mondatban említette az amerikai csapatok teljes kivonását, mint végső célt. Ez a tény is arra mutat, hogy a vietnamizálási tervet az amerikai kormány több éves programnak tekinti1. Más szóval: a vietnami háború tartósítására számít, az amerikai veszteségek csökkentésével. HOSSZAS VAJÜDÄS és ingadozás után a múlt hét végen Görögországot kiszorították a 18 tagú Európa Tanácsból. Nyomban felvetődött a kérdés: lehet-e valamilyen, hatással ez az intézkedés a görög katonai rezeim helyzetére, növel-heti-e bukásának esélyeit? E tekintetben mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az Európa Tanács nem hatalmi szerv. Másodrendű politikai tanácsadó szerepe van, anélkül, hogy tagjai kötelesek lennének e tanácsolt értelmében cselekedni. A másik fontos tényező, hogy az Atlanti Szövetség tagsága független az Európa Tanácstól. Vannak NATO-tagok — például Portugália —, amelyek sohasem voltak az Európai Tanács tagjai. Másrészt az Európa Tanácsban semleges országok is helyet foglalnak — például Svédország. Az említett szerkezeti különbségek önmagukban is megfelelő határok közé szorítják az Európa Tanács tagságának, illetve Görögország távozásának jelentőségét. Mégsem lehet azt mondani, hogy teljesen érdektelen politikai aktusról volt szó. Ezt jelezte, hogy az Egyesült Államok mindvégig erőteljes nyomást gyakorolt az Európa Tanács tagállamaira; ne taszítsák ki Görögországot a szervezetből. Washingtont természetesen a tény önmagában vajmi kevéssé érdekli. A nyomás mögött az amerikai aggodalom húzódott meg: ha Görögországot kiszorítják az Európa Tanácsból, a junta elleni akciók súlypontja óhatatlanul a NA- TO-ra helyeződik át. Márpedig a Földközi-tenger medencéjének jelenlegi stratégiai helyzetében az amerikai politika létfontosságúnak ítéli Görögország NATO-tagsá- gának fenntartását. Az MTI washingtoni tudósítója írja: Nixon bejelentése nem keltett meglepetést Washingtonamerikai nyomásnak és a görög ezredesek gazdasági fenyegetőzéseinek van némi hatása. Angliában atomerőművet, Nyugat-Németországban kisméretű flotta-egységeket készültek eladni az ezredesek rezsimjének, s m'n 'két helyen befolyásos üzleti körök szorították a kormányt a kizárás elkerülésére. Végül azonban a háromoldalú nyomás eredménytelennek bizonyult. Brandt nyugatnémet kancellár és Wilson brit miniszterelnök egyaránt Görögország kitaszítása mellett foglalt állást, A görög Európa Tanácstagságot ilyenformán már nem lehetett fenntartani. Az említett nyomás hatása annyiban azonban érvényesült, hogy az akciót »kikozmetikázték«. Miután a Tanács 18 tagja kézül ti Görögország tagságának felfüggesztése mellett foglalt állást, módot nyújtottak a junta külügyminiszterének. hogy bejelentse: Görögország maga távozik az Európa Tanácsból. Másnap Athénban riadókészültséget rendeltek el, de —- mint kiderült — nem került sor semmiféle ellenzéki akcióra. A görög rendőrterror szorítása túlságosan erős ahhoz, hogy az elkeseredés kitörhessen — különösképpen ilyen árnyalt nemzetközi kérdésben, amely a tömegek elemi érdekeit nem érinti közvetlenül. A GÖRÖG REZSIM is érzett bizonyos nyugtalanságot az Európa Tanács vitái miatt. Ennek a nyugtalanságnak az a belső aggodalom volt az oka, hogy a kizárás megerősítheti á hadsereg királyhű elemei^ és a polgári-jobboldali ellenzéki politikusok összefogását. A Papadopulosz-rezsim azzal az enyhén komikus lépéssel fejezte ki idegességét; hogy »gazdasági megtorlásokat« helyezett kilátásba Anglia, Nyugat-Németország és a Benelux államok ellen. A görög gazdaság ugyanis (s ez inkább gyengeségének, mint erejének bizonyítéka) lényegesen többet importál ezekből az országokból, mint amennyit oda szállítani képes. A junta gazdasági minisztere az import korlátozásával fenyegetőzött. Néhány héttel korábban még úgy látszott, hogy az HA EZEK UTÁN meg akarjuk vonni az Európa Tanács körül vívott harc mérlegét, azt mondhatjuk: a Papadopulosz rezsim erkölcsi és politikai vereséget szenvedett, de hatalmi pozíciói érintetlenek maradtak. A kizárás megmutatta, hogy Nyugat-Európa polgári rendszerei a maguk közvéleményének nyomására kénytelenek megbélyegezni a juntát, amelynek politikai és morális elszigeteltsége ott csaknem teljessé vált. A görög junta fenntartásában azonban az amerikaiak katonai érdekeltsége a döntő. Azok a NATO- tagállamak, amelyek az Európa Tanácsban a felfüggesztést szorgalmazták, még csak nem is gondolnak arra, hogy Görögország NATO-tagsága ellen is felemeljék szavukat. Már. pedig a Papadopulosz- rezsim hatalmi helyzetét komolyan csak az gyengítheti meg, ha magában az Atlanti Szövetség szervezetében is kibontakozik a nyomás Görögország eltávolítása érdekében, Ez — amennyiben a jövőbai bekövetkezik — elsősorban a skandináv NATO-államok kezdeményezésére képzeltétől el. S ha megtörténik, az már nemcsak a görög katonai rezsim, hanem az. Atlanti Szövetség egészének válságát is kiélezi. — ie — A PRAVDA az amerikai—japán megállapodásról A Pravda kedden szerkesztőségi cikkben foglalkozik Nixon amerikai elnök és Szato japán miniszterelnök nemrégiben lezajlott tárgyalásainak eredményeivel. A lap hangsúlyozza: az amerikai—japán megállapodás lényegesen megváltoztatja a helyzetet Ázsiában és a Távol-Keleten, növeli a feszültséget ebben az len cinizmussal fej tetteik ki céljaikat. Bizonyos Hoffmann, miután bemutatkozott az újságíróknak, kijelentette, hogy a hitleri birodalom időszakában gyártulajdonos és a náci párt tagja volt. Hangoztatta, hogy a szervezet azt tűzte ki tevékenysége céljául, hogy helyreállítsa a német birodalom régi határait. Sürgette, hogy adj ált vissza a »keleti« földbirtokokat Tárgyalások a Wheelus légitámaszpont | ■ «I r, f r rri kiürítéséről Trípoli'ban tárgyalások kezdődtek Líbia és az Egyesült Államok közt a Wheelus légi- támaszpont kiürítéséről. A tárgyalások megnyitó szakaszán líbiai részről jelen volt Kadhafi, a forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke, míg az amerikai delegációt Joseph Palmer nagykövet vezette. A'líbiai fél azt á követelést támasztotta, hogy az amerikai erőket feltétel nélkül, haladéktalanul vonják ki a bázisról, A MENA egyiptomi hírügynökség jelentése szerint, röviddel a tanácskozások megkezdése után Palmer nagykövet bejelentette, hogy az Egyesült Államok már december 12-én hozzáfogott katonáinak szervezett kivonásához. amúgy is robbanékony térségben. Nem lehet szemet húnyni afölött a tény fölött, hogy itt lényegéljen az Egyesült Államok és Japán — két nagy imperialista állam — nyíltan agresszív jellegű katonai-politikai szövetsége jött létre. A japán kormányköröknek a Szovjetunióval szemben támasztott területi igényeiről szólva a Pravda megállapítja, hogy ez kísérlet a második világháborúban bekövetkezett, feltétel nélküli japán kapituláció eredményeinek revideá- lására, a japán m.ilitarizmus szétzúzásának eredményeként megállapított határok felülvizsgálására. veszelyességére. Az. Egyesüli \llamok és Japán kormányának jelenlegi megállapodása olyan fontos új tényt: ő, amely közvetlenül érinti a távolkeleti szovjet határok bíztam sagát, és a Szovjetuniónak szá' molnia kell ezzel — hangsúlyozza végezetül az SZKP köz- ponti lapja. (MTI) A Japán iráovában folytatott szovjet politika kiindulási pontja mindenkor a két ország népei érdekeinek, az ázsiai béke érdekeinek megfelelő barátságos, jószomszédi viszony erősítése. A Szovjetunió nen> egy ízben hívta fel a japán kormány figyelmét az amerikai—japán katonai szerződés Willi Stoph tájékoztatója Az NDK Minisztertanácsa nak ülésén Willi Stoph mi niszterelnök tájékoztatót tar tott az európai biztonság kérdésedről és az új ny ogat- érne kormány megalaku’ása utác kialakult hely. erői. A mi-nisata: tanács, a Német Szocialista Egységpár Központi Bizottságánaík nyilatkozatával összhangban, jóváhagyta a szocialista orszá gok párt- és állami vezető moszkvai találkozójának ered menyeit, (TASZSZ). iOHOGVI N íPL A T Szerda, 1969. december 11.
