Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
Kaposvár utcanevei A BARÁTSÁG TARTALMA A felszabadulás után egy Ideiig még a régi utcaelnevezések funkcionáltak. A név- változtatások száma az 1948— 50-es években növekedett meg. Az Országos Községi Törzs- könyvbizottság 6199/1948. sz. leiratában elrendelte, hogy meg kell változtatni a nacionalizmust és irredentizmust kifejező és a fasiszta, népellenes személyekről alkotott, valamint a múlt rendszerre emlékeztető neveket. Ekkor kapta új nevét pl. a Marx Károly, Dózsa György, Laborfalvi Róza, Lenin (ma Tanácsház), Engels, Dimitrov, Zalka Máté utca stb. Ezek a névváltoztatások helyesek és szükségesek voltak. Sajnos, ezzel nem merült ki a megváltoztatott utcanevek száma. A felszabadulás óta eltelt negyedszázadban szinte két-három évenként volt egy- egy névcsere, persze nem mindig szerencsés meggondolások alapján. A névváltoztatások idejét, indítékait, végrehajtásának módját a városi tanács jegyzőkönyvei alapján lehetne pontosan kideríteni, de úgy véljük, a tanulságok levonásához néhány példa is elegendő. Városunk hivatalos belterületi nevei között 1945 után jelennek meg először a valamilyen eszmére, nevezetes dátumra emlékeztető nevek. A Horthy parkot Szabadság parkra, a Fő utcát Május 1. utcára, a Zárda utcát Április 4. utcára módosították. Volt Kaposváron November 7. utca és November 4. utca (ma Mező Imre utca) is. Ez utóbbi kettőt könnyen össze lehetett cserélni — bizonyára ezzel indokolható, hogy ma egyik sem szerepel a hivatalos névlistán. Az ötvenes években a múlt rendszerre utaló nevek megváltoztatásával egy időben számos indokolatlan névcsere is történt. A hivatalos névadó testület nem védte meg, nem őrizte tovább a várostörténeti szemponból érdekes neveket. Például nem volt szerencsés a Sétatér utca, a Meggyes utca. a Dűlő út megváltoztatása, és az sem, hogy ■ az Ady Endre utca elnyelte a Vár utcát. A legrégibb népi utcanevek egy része is az elmúlt évtizedekben szorult ki a hivatalos listáról. (Pl. az Anna, Nyár, Domb, István, Kálvária stb. utcák.) Az Arany János utca valamikor Arany utca volt, éspedig nem a nagy költőről, hanem a szomszédságában levő Zarany-pusztáról és csárdáról nevezték el. A puszta nevét már a 19. század eleji térképeken is láthatjuk, de »Z« nélkül (tudniillik téves népi szófejtéssel az »az« névelő »z«- je — helytelen kiejtés következtében — az »arany« szóhoz tapadt, és névelőnek csupán az »a«-t vélték). Most az új nevek között ismét van Aranyi út. A Mező utca is érdekes változásokon ment át. Lévén a regember vagyok. Ar- I ) com töredezett, mint a szélroncsolla sziklák, szemem fénytelen, mint a szürkére fakult ég. Öregember vagyok: tőlem várják az igazságok, kimondását. Költő vagyok. Sima szavak sorrendbe szedője, szerelmesek clandalitója. Az emberek tőlem várják a szelíd hazugságok kimondását. Sehol nem olyan kék a tenger, mint itt, Kréta partjainál. Daidalosz, a görcsös sziklák egymáshozilleszlöje is tudta ezt. mégis msszavagyott Göröghonba. Igaz, már semmi dolga nem volt itt. Munkához szokott keze ölében tétlenkedett. A nagy. embernyi kö- ■I ek kezes állatokként lapultak egymáshoz, a mü készen állott. Ilyenre álmodta Minosz király is nyugtalan álmaiban bizonyára. Szerencsétlen fiát rejtette a kövek alkotta labirintus melyére. Esténként a tengerparton ültünk, ültünk Daidalosszal. 1 oronymagasságú hullámok törleszkedtek megszelidülten lábainkhoz. Az építész szeme a távolt fürkészte, amerváros szélén, annak mezeje mellett, így eredeti neve szemléletes, népi alkotás. 1956 után November 4. utcára változtatták, de néhány év múlva Mező Imre utca lett az új neve. A városi tanács mai vezetői a hivatalos névadás kérdését igen fontosnak tartják. Az új nevek törvényesítése előtt megkérdezik a különböző szervek, intézmények és természetesen a nagyközönség véleményét. Talán először fordul elő, hogy azok is hozzászólhatnak, akiknek az utcáját elnevezik, tehát a név leggyakoribb használói. Ez a helyes szellem adott indítékot arra, hogy a kaposvári hivatalos névadás történetéből néhány tanulságot leszűrjünk: Most már nincsenek a múlt rendszerre emlékeztető nevek, tehát kerüljünk minden nagyobb arányú névcserét. Ha a szocializmus építésének mai hőseiről akarunk a jövőben utcát elnevezni, azt ne névcserével oldjuk' még, hanem egy új utcát nevezzünk így el! Adjuk vissza a Vár utca régi nevét! város területének régi dűlőneveit s azokat a földrajzi neveket, amelyek a több évszázaddal ezelőtti térképeken is szerepelnek, tegyük védett-. (Pl. Cseri. Buzsáki, Keceli, Ivánjai, Ballakúti, Kisgáti. Nagy gáti, Nádasdi út, Ráma- begy, Som-hegy, Lonka-hegy, Körtönye, Iszák-domb stb.) Ha van rá mód, és még nem szerepelnek utcanévként, az új utcáknak adjunk ilyen helytörténeti zamatú neveket! Kaposvár mai utcanevei között bizonyos fokú névbokrosí- tás figyelhető meg. Ezt tovább kell fokozni, mert a tájékozódást jelentős mértékben segíti. A Füredi utca és a Buzsáki út között vannak városnevek, a Donnerban egy bokor folyónév található (Tisza, Duna, Körös, Maros utcák); Kinizsi Pál és Szondi György utcája; Blaha Lujza és Déryné utcája is egymás mellett van. A példák meggyőzben bizonyítják, hogy a névbokrosításra sok lehetőség volt, s reméljük, még lesz is mód az érvényesítésére. Vannak olyan nagyvárosok külföldön, ahol nem használnák utcaneveket.. New Yorkban pl. számozzák az, utcákat. Tokióban pedig a nevezetesebb épületek szerint tájékozódnak. A mi ulcansvsink azonban nemcsak a tájékozódást szolgálják, hanem őrzi hagyományainkat, kifejezik nagyjaink iránti tiszteletünket is. Az utcák. épületek névvel való ellátása felelősségteljes munka, s csak akkor sikerülhet, ha segítséget ad hozzá a helytörténész, néprajzos és a nyelvi helyességet vizsgáló nyelvész. Ilyen körültekintő előkészítés után az új utcák neve nem lesz többé vitatéma, s minden bizonnyal a közönség tetszését re hazáját sejtette. Az este finoman tapadt ránk, mint a könnyűre szőtt lenvászon kendő, amilyent messze földről hoztak vércóekarom-ujjú kereskedők. Félig hunyt szemmel mondtam a születő sorokat. Csak magamnak, kicsit sajnálva a múló pillanatot. — Elmegyünk — szólalt ■meg Lnidalosz. — Hazamegyünk f Határozottan mondta, egyszerre kilökve magából, mint anya régóta hordozott terhét egy végső erőfeszítéssel, megkönnyebbülve. — Minosz figyelteti minden lépésedet — próbáltam ellenkezni. — Rajta kívül csali: le ismered ki magad a labirintusban. Nem enged utadra! A fiút, Ikaroszt felleltem. Valahogy hozzám nőtt. Szőkefürtös feje naponta feltűnt kalyibám ablaka előtt. Naphosszat üldögélt mellettem, s TÍZNAPOS ITT-TARTÓZ- KODÁS UTÁN visszautazott Kalinyinba testvérvárosunk 43 tagú művészeti küldöttsége. Cserelátogatásra jöttek, mint ismeretes, a kaposvári Somogy Táncegyüttes kalinyini útját és előadásait viszonozták ezzel. Már akkor említettük: első ízben bonyolítottak le az idén kulturális cserét a két testvér- város, illetve megye között, s ennek jelentősége nem csekély, ha a jövőre, az újabb találkozási pontok lehetőségeire gondolunk az iménti cserék sikere és oldott, igazán testvéri légköre nyomán. A kalinyini Tvericsanje együttes rendkívül feszített és változatos program keretében ismerkedett Somogy falvaíval. városaival, a párt- és állami vezetőkkel, s a dolgozó, hétköznapi emberekkel. És közelebb jutottunk hozzájuk mi is. Megismertük hangulatos zenéjüket, vidám táncaikat, hagyományápoló törekvéseiket; a kalinyini emberek színes, érzelemgazdag mentalitását. A november 7-i ünnepségek során öt helyen mutatták be műsorukat. Kaposváron, Nagyatádon, Barcson, Nagybajomban és Buzsákon — mindenütt telt házak fogadták fellépéseiket. Az emberek spontán érdeklődése és a barátkozás őszinte igénye jelentkezett a köszöni-, zási ünnepségeken összegyűlt ezrekben és százakban; a községek határában fogadásukra várakozó kisebb küldöttségekben. Baráti találkozók követték a műsorokat. A természetes, közvetlen emberi kapcsolatok számtalan jelét villantották fel ezek az összejövetelek, olyan meghitt légkörben, amit nem lehet »megrendezni«, amit csak az egymás iránti — pózok és frázisok nélküli — kölcsönös érzelmek tudnak megteremteni. A köszöntők ünnepélyes csengését egy csapásra meghitt közvetlenségre hangolta vendégeink fölcsendülő muzsikája, éneke. Megszólalt a harmonika, megpendült a ba- lalajka. s csakhamar együtt énekelt mindenki. Jóleső felismeréssel hallották, milyen sok szép orosz dalt tudunk mi. És mennyivel kevesebb magyar népdalt ismernek ők — mondták nemegyszer ilyenkor. Amerre jártak, faluban és városban. üzemben vagy tsz-ben, mindenütt a barátokat váró emberek örömének, figyelmességének ezernyi megnyilvánulása kísérte útjukon az együttes tagjait. Többen, akik már jártak Kalinyinban, ismerősként köszöntötték vendégeinket, s megyeszerte lépten-nyo- mon kifejeződött az emberek őszinte vonzódása. EMBEREK KÖZÖTT JÁRTÁK. Ott voltak a szabadi é,s a barcsi tsz-ben, voltak állami gazdaságban; beszélgettek a siófoki halászokkal és a Húskombinát munkásaival. Több ízben találkoztak fiatalokkal, sétáltak a kaposvári utcákon. Emberekkel beszélgettek szű- kebb hazánk, és — általában már-mút jobban fújta a hexametert öreg mesterenel. S most vége a szép napoknak? Apja, ez a fekete arcú, ápolatlan görög elrabolná tőlem! — A szárazföldön és a tengeren elc.ilhatja utunkat a király — -mondta Daidalosz sötéten. — De a levegő a mienk! Szárnyakat készítettem. Olyanokat, mint az ég madarának szárnyai. Hallgattuk az édesvízi tavak felől gyöngyöző nympha- kacagást. Dobogókörmű kentaurral kergetűzött a vizek lánya. A bokrok zörrenéséböl tudtuk, hogy éles szemű sza- tirok ólálkodnak a körűyeken. Szomorú voltam, mert az öregemberek könnyen szo- morkodnak. — Röptötök legyen sirályokéhoz hasonló! — kiáltottam utánuk reggel, amikor egy tenger fölé nyúló szikláról a magasba emelkedtek. A szemem elhomályosult. életünk legkülönbözőbb kérdéseiről. S ez úgy érzem, nekünk ez legalább olyan örömet jelent, mint őnekik. »Megnyugtató, hogy sok fiatal visz- szatér a tsz-be; mennyi új ház épül nálatok, és mennyi szép nyaraló a Balaton-parton! Szép a ti hazátok, és jó, hogy itt járhattunk ...« Ezeket érezték, mondták, látták Somogybán jártukban, érdeklődve gon- dunk-örömünk iránt. És mindezen túl mennyi más érzelmi motívum is összetart bennünket! Megrendültén álltak kalinyini vendégeink a szép és gondozott szovjet emlékművek Kattan a vetítőgép. A falon egy kedves macifigura billeg a képben. Olvasom a feliratot: Füles Maci vándorlása. Operatőr: Müller Tibor: írta és rendezte: Cseplics István. A szereplők az iskolai báb- szakkör tagjai. A kisfilm esz- tatlan sikert aratott az óvodások meg a kisiskolások között csakúgy, mint a Róka Rudi kalandjai vagy a Vadállatok az állatkertben, című általános iskolai szemléltető film, amelyet a fővárosi, a pécsi és a veszprémi állatkertben készítettek a nágocsi fotó- és filmszakkör tagjai. Az előhívás kivételével minden az ő munkájuk: a díszletek, a forgatókönyv, a szöveg, a bábok, a vágás, a zene. Egy saját és egy szakköri 8 mm-es felvevőgéppel dolgoznak, amelynek állványát a tsz asztalosa készítette A kel ember széles karcsapásokkal szelte a levegőt. — Csak utánam! Mindig utánam! — üvöltötte bele a világba részegen a boldogság- tol Daidalosz. Fülük mellett sivitott az észak felől érkező szél, felfújva ruhájukat. — Hahó szel! Testvérünk! — kiáltotta Ikarosz. — A hátadra ülünk, mcgnyergelünk! Maguk mögött hagyták Számoszt. Déloszl és Pároszt. »Fel! Lel, mindig feljebb!« — mintha ezt hallotta volna Ikarosz egyre erősebben. Mámoros érzés kerítette hatalmába. Két kezét előrenyujtva suhant egyre magasabbra. 'ríme, elszakadtam tőled, Föld!« — gondolta. ■— »Az embernek semmilyen erő nem állhat elleni/« Már alig jutottak el hozzá apja szavai: előtt, nemegyszer gyufával, zseblámpával keresgélve a márványba rótt nevek százai között.. . Szinte mindenkinek pihen valakije magyar föld- bea Mindez együtt — a barátság tartalma. A meghitt beszélgetések. a spontán találkozások és az a közös igény, amely gyakran szóba került: szélesíteni, minél szélesebbre gyűrűztetni és tovább elmélyíteni emberi kapcsolatainkat a kalinyiniak és a kaposváriak, a somogyiak között. Mindenekelőtt kulturális területen. A fotóművészet és a néptáncéi. Házi barkáosmunka eredménye a világítóberendezés meg a reflektorok tartozékai is. A szakkör vezetője, a filmek rendezője és vezető operatőre Cseplics István, a községi tanács igazgatási előadója. Munkahelyén találtam meg, és kérdezgettem érthető kíváncsisággal. Nágocs ugyanis eléggé zárt település. Távol a vasúttól, a megyeszékhelytől, és Tab meg Siófok sincs könnyen elérhető közelségben. Milyen hatásokra, hogyan alakult meg az amatőr-film- szakkör Nágocs on? A népművelő, a szakkörvezető személye döntő, ez természetes. Ö régi, szenvedélyes fotós. Néhány éve a művelődési otthon vezetője lett. Érezte, valahogy ki kell mozdulni a holtpontról, valamit tenni kellene. Tanuljuk meg a — Ikarosz! Vissza. Ne törj feljebb, fiam! »örök törvény, hogy a fiák többre vágynak apjuknál« — gondolta a magasan szálló. Hafosok mesélték, hogy találkoztak az önmagát vádoló Daidalosszal, aki ladikján fia holttestet kutatta a tengerben. Egykor nyílt tekintete eszelőssé vált, s a perzselő napfényről motyogott, meg a via szozott szárnyakról. Az emberek gyakran kérdeznek engem is, mit hallottam Ikaroszról, aki a csillagokba vágyott. Öregember vagyok. Bőröm, mint a kiszáradt tapló, kezeim, mint a fuvallattól reszkető faágak. Öregember vagyok: tőlem várják az igazságok kimondását. Költő vagyok. Verssorok, rímek szülője. Az emberek tőlem ■járják a szelíd hazugságok kimondását. Azt kérdezitek, mi lett Ikarosz sorsa? Görcsös akarással hiszem, hogy nyílként fúródik egyre feljebb, és még feljebb. Leskó László művészet találkozásai mellé — kölcsönös kívánság — mielőbb csatlakozzon a két város képzőművészeti és bábjáték-művészeti cseréje is. De ezen túl is az igények és a lehetőségek skálája rendkívül széles. ELŐREMUTATÓ ÉS TERMÉSZETES IGÉNYEK. S örvendetes módon az első kulturális cserelátogatás közben (és utána is) mind gyakrabban és egyre sürgetőbben kerültek szóba ezek — az őszinte, kölcsönös tisztelet és a baráti közeledés jegyében. Reméljük, nem hiába. W. E. fotózást! — ez a gondolat vitte a fiatalok közé. Így kezdődött. A szakkörnek azóta vannak már felnőtt tagjai is: tsz- dolgozók, szakmunkások. A fiatalok ipari tanulók, diáitok — összesen huszonhármán. Aztán megpróbálkoztak a filmezéssel is. Hosszú ideig csak magukra utalva, a havi 5—10 forintos tagsági díjakból fedezve a kiadásokat. Egy éve a művelődési háztól és a tsz-től is kapnak ezer-ezer forint támogatást — évente. (Cserében balesetelhárítási oktatófilmet készítettek a tsz-vezetőség kérésére.) Néhány hete tagjai közé sorolta őket a Magyar Amatőrfilm Szövetség, az erkölcsi és szakmai támogatás ígéretével. Ennyi a szakkör története. A faluban örömmel, némelyek kicsit irigykedő lekezeléssel fogadták az egyre-másra készülő értékes, érdekes rövidfilmeket. ök pedig dolgoznak. A maguk örömére és a mások hasznára. Terveik biztatóak. rokonszenvesek. Dokumentumfil- mek: a nágocsi nevelőotthon életéről: Nágocs fejlődése 1945- től; továbbá iskolai szemléltető filmek, és bábfilmek —a leghálásabb közönségnek, S a szakkörvezető egy régóta melengetett álma: részt venni a zalaegerszegi amatőrtalálkozón egy balett-bábf’lmmal. A szakikor eredményeit és munkájuk társadalmi hasznát tekintve öröm elmondani, amit Nágocson láttam. De Somogybán legalább 25— 30 modern, 8 mm-es felvevőgép van valahol — nem egyéni tulajdonban! — valakiknek a kézéiben. Azaz jobbára szekrények mélyén, leltári tárgyként: művelődési központban, gimnáziumokban, üzemekben. S alkalomszerűen egy-egy »hobbys« ember valóban használja is őket. Szakkör viszont alig van. Nágocs, a megye egyik legzártabb települése. Példájuk azonban sokatmondó. Főleg, ha lehetőségeink mélyére tekintünk. W. E. 5 is elnyeri. Király Lajos II Egy szakkör életéből Filmet forgattak Nágocson Tar Béla műszerész, az egyik sze. eplő és Cseplies István, a rendező. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1959. november 12.
