Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

ünnepség Nagyatádon Megnyitották a politikai könyvkónapat Nagyatádon rendezte meg n politikai könyvhónap megyei megnyitóját az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának propaganda és művelődési osztálya, a Paimiro Togliatti Megyei Könyvtár és a Kossuth Könyvkiadó. A nagyatádi já­rási pártbizottság székházának nagytermét propagandisták, könyvterjesztők, művelődési vezetők és párttitkárok töltöt­ték meg. Részt vett az ünnepélyes megnyitón Bíró Gyula, a me­gyei pártbizottság titkára, Gaj­dos László, a járási pártbi­zottság első titkára, Kovács Ferenc, a járási tanács vb-el- nöike, Remete Ibolya, a Kos­suth Könyvkiadó szerkesztője, Ragya Béla, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének veze­tője. A gimnázium kamarakó­rusa Bánhidi—Rossa »Emléke­zünk« című dalát szólaltatta meg, majd Gajdos László, a járási pártbizottság első titká­ra üdvözölte a megjelenteket. Ezután Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára mondott megnyitó beszédet — 1964 óta ismétlődő, kedves színfoltja a megye politikai és társadalmi életének a politikai könyvhónap. E rendezvényso­rozatunk célja, hogy fölkeltse az olvasó, a művelődni vágyó emberek érdeklődését a poli­tikai irodalom iránt, másrészt néhány különösen fontos mű­re ráirányítsa az olvasók egy se szélesedő táborának figyel­mét öt évvel ezelőtt mintegy öt­százezer lorint értékű könyvet terjesztett a megyében a Kos­suth Könyvkiadó, tavaly pedig már lcilencszázezer forint érté­kűt. 1964-ben két forint het­venhat fillér, tavaly pedig öt forint huszonkét fillér értékű forgalom jutott egy somogyi emberre. — Mi a politikai irodalom terjesztését nem pusztán könyvárusításnak tekintjük, hanem a forgalom nagyságá­val a politizálás iránt növekvő érdeklődést, az eszmék hatvá­nyozott terjesztését mérjük. Mi a könyvek terjesztését csak eszköznek tartjuk, lehetőség­nek, hogy eljuttassuk a tudás kincses tárházát, az igaz, szó szót, az igazságot hirdető mű­veket az emberek széies töme­geihez. Azért, hogy segítsük az ú.j gondolkodásmod formálását, az emberi értelem tágulását, gazdagodását, pártunk poll tá­lcájának megértetését, a fel­adatok lelkes végrehajtását. A megyei pártbizottság tit­kára ezután arról szólott, hogy a jövő évi politikai könyvna­pok rendezvényei gazdagítják a felszabadulás és a Lenin - centenárium ünnepségeit. Rö­viden áttekintette a politikai könyvkiadás és -terjesztés tör- lénetét. Méltatta a huszonöt évvel ezelőtt megalakult Szikra Könyvkiadó jelentőségét. — A Szikra — illetve annak örököse a Kossuth — hasznos, eredményes tevékenységével jól szolgálta a nemes célt. El­ismeréssel kell szólni a kiadó megyei kirendeltségét segítő névtelen pártaktivisták táborá­ról, amely eredményesen tér csztetle a politikai műveiket. Bíró Gyula felhívta az ün­nepség részvevőinek a figyel mét a hamarosan megjelenő jubileumi könyvekre, majd beszédét így fejezte be: — A mi feladatunk az, hogy ezeket a műveket ol­vassuk, olvastassuk, hogy az írás, a betű anyagi erővé vál­jon és segítse, gyorsítsa szo­cialista hazánk építését, né­pünk boldogulását. -Legyen ez az ünnepélyes megnyitó egy eredményes munka első állomása! Ehhez kívánok minden elvtársunknak, a po­litikai könyvek lelkes ter­jesztőinek eredményes, jé munkát! Az ünnepi műsorban Brecht, József Attila, Rom­ját' Aladár, Pap Lajos, Rad­nóti Miklós, Szabó Pál, Nagy László, Garai Gábor, Mezei András műveit szólaltatta meg a gimnázium irodalmi színpada és a Csiky Gergely Színház két művésze, Hőgye Zsuzsa és Varga Tibor. A magas színvonalú műsor befejezéseként a kamarakórus az Intemacionálét énekelte el. Ezután a megnyitó közönsége megtekintette a Kossuth Könyvkiadó és a járási könyv­tár »25 éves a hazai marxista könyvkiadás« című kiállítását. L. G. MAI KOMMENTÁRUNK Több emberséggel Az elmúlt hetekben meg- rendben. A tsz-ek a háztáji vizsgálták a marcali járás termelőszövetkezeteiben, hogy milyen lehetőség kínálkozik a tsz-ekbe bedolgozók taggá szervezésére. Fölmérték azt is, hogy az idős termelőszö­vetkezeti tagok milyen anya­gi és erkölcsi megbecsülés­ben részesülnek. A helyzet számos visszássá­got tükröz. A tsz-ek nem szorgalmazzák a bedolgozó családtagok fölvételét — sok­szor anyagi meggondolás miatt. A bedolgozók után ugyanis nem kell SZTK-járu- lékot fizetni, nem jogosultak a háztáji földre, és szociális, kulturális juttatást is csak akkor kell nyújtani számuk­ra, ha — a munka teljesíté­sétől függően — arra a tsz­szel megállapodást kötöttek. Vagyis: a szövetkezeteknek hozzávetőlegesen 1200 főnyi tartaléksereg áll rendelkezé­sükre, amely a munkacsúcsok idején bekapcsolható a mun­kába — anélkül, hogy beteg­es nyugdíjbiztosítás szem­pontjából gondoskodni kelle­ne róluk. Az ö munkájuk ön­költsége így jóval alacso­nyabb, mint a szövetkezeti tagoké; igénybevételük hasz­nossága pedig a szövetkezet —ámára nyilvánvaló. Tudják ezt jól a pusztakovácsi, a csö- mendi és a libickozmai tsz- ben, ahol a bedolgozók mun­kanapja évente meghaladja a százat. A családtagokhoz hason­lóan az idős tsz-tagok meg­becsülése körül sincs minden földek nagyságának meghatá­rozásakor általában nem ve­szik figyelembe a tagok szo­ciális és személyi körülmé­nyeit. Egyetlen tsz-nél sine» példa a járásban arra, hogy idős, egyedülálló tsz-tagnak — egyéni elbírálás alapján —t nagyobb háztáji földet bizto­sítottak volna. Ezenkívül az idős tagoknak jobb minősé­gű, a lakóhelyükhöz közelebb eső, könnyebben művelhető földet juttathatnának. Még arra is akad példa, hogy a háztáji fuvarozást végző szövetkezeti traktoro­sok, fogatosok külön díjazást — borravalót — várnak el as idősebb tagoktól! A marcali járás helyzete nem egyedülálló, hasonló je­lenségekkel találkozhatunk s megye más vidékein is. Meg­békélni azonban sehol sem lehet velük. Hiányozhat a döntésekből a megértés, a segítő szándék? Lehetséges, hogy a közösségi érzést elnyomja az apró, egyéni érdek? Nem, ez a gyakorlat nem nyerhet pol­gárjogot a szocialista mező­gazdaság üzemeinél! A termelőszövetkezeti pa­rasztság nemcsak a terme­lésre szövetkezeit, hanem ar­ra is, hogy közös fáradozás­sal szebbé, gazdagabbá, gondtalanabbá tegye a közös­ség tagjainak életét. S ehhez adva van minden eszköz és let 2 tőség. Csak élni kell velük, jó szívvel, több emberséggel. B. T. Munkáslakótelep Amikor Kaposvár iparának első nagy létesítménye — a textiimüvek — megkezdte munkáját, akkor az állandó munkást étszám kialakítása megkövetelte, hogy a gyár közvetlen közelében az itt dol­gozók részére lakótelepet ala­kítsanak ki. Ez a Városépítési Tudományos és Tervező Válla­lat tervei alapján meg is tör­tént — családi házas, illetve ikerházas beépítéssel. Az egy­szerű és könnyen kivitelezhető program szépen haladt, de az alapfokú közintézmények vala­hogyan kimaradtak. Tíz évvel az első épületek fölépítése után került sor a könyvtár és az orvosi rendelő megépítésé­re, de sem üzlet (még szeren­cse, hogy a fonoda mellett van élelmiszerbolt!), sem pedig egyéb kommunális ellátást biztosító létesítmény nincs a lakótelepen. Ha egy lakóterületen nagy­arányú építkezések folynak, rendszerint úgy fogalmazunk, hegy gomba módra nőnek a házak. Ezt a jelzőt a Ságvári- lakótelepre is ráakaszthatjuk, de módosítva. »Mérges gomba« módjára nőnek ki az összeesz- kábált melléképületek, nyári konyhák és felsorolni is lehe­tetlen, hány fajta és -rendel­tetésű építmény — természete­sen ém'tésí engedély nélkül. Ha azt szeretnénk, hogy egy lakó­telep szemre is tetszetős le­gyen — márpedig ezt szeret­nénk —, akkor ahhoz nemcsak az utcafront és a virágoskert tartozik, hanem a ház háta mögötti terület is. Egy éve kez­dődött meg a tanács és a lakók közötti ádáz csatározás az en­gedély nélküli épületek lebon­tása körül, s tart ma is — vál­takozó eredménnyel. A VÄTI eredeti terve — és a módosítások is — munkás­lakótelep kialakítását célozták: virágoskerteket derűs, hangu­latos családi mázakat vagy ikerlakásokat, amelyekre nem­csak ránézni öröim, hanem bennük lakni is pihenés és fel­üdülés. 1970-ben megkezdődik a ke­reskedelmi központ kiépítése: kis ÁBC-áruházat, zöldségbol­tot. postát, tejboltot és esz­presszót kap a telep, s a má­sodik ütemben megépül az óvoda és a gyógyszertár is. Ez így nagyon szépen hang­zik — mondhatná bárki (s mondja is). Be mi lesz a köz­művesítéssel és az utakkal (hogy csak a legalapvetőbb kommunális igényeket említ­sük)? Egyedül a Ságvári Endre utca rendelkezik zártszelvényű csapadékvíz-elvezetéssel, a be­kötő utcák még nem. A szennyvízelvezetést is meg le­het oldani helyi derítéssel, de hosszú távon ez már kevés. Szintén a Ságvári utca az, amely portalanított ugyan, de felújításra vár. A többi földes. Esős időben gépkocsival jár­hatatlan. Ha lesz rá pénz, ak­kor a negyedik ötéves tervben ezeket az igényeket is kielégíti a tanács. A városi tanács végrehajtó bizottsága hosszas vita után hozott határozatokat a lakóte­lep fejlesztésére. Megrendelték a telep végleges kialakításának tervét, és nem bánnak kesz­tyűs kézzel az engedély nélkül építkezőkkel sem. Saly Géza Lehet számítani rájuk „Törzsgárda lett a miénk" A göllei Béke Tsz-ben egy egész délelőtt beszélgettünk a szövetkezet traktorosainak szocialista brigádjával. Puska József elnökhelyettes elmond­ta, hogy majd csak az őszi munkák befejezése után kap nevet ez a 33 tagú közösség. Csoportvezetőjük, Banda Já­nos, a megalakulásra így em­lékezett vissza: — Hatvanhat március 6-ától dolgozunk szocialista brigád­ként. Tizenhat taggal alakul­tunk meg. Mindannyian trak­torosok vagyunk, ezért nem ta­lált minket a gépműhelyben. Már kora reggeltől kint dol­gozunk a földeken. Ilyenkor tizenhat órát is gépen töltünk, ha a munka megkívánja. Ta­lán csak a tavaszi tennivalók befejezése és a nyári idény megkedzése közötti nehány hétben van egy kis szabad időnk. , — Az eltelt három és fél év alatt hogyan fejlődött a brigád? — Az idei féléves értékelés­kor kitűnt, hogy a norma sze­rint felhasználható üzemanyag 83 470 kilogramm, de ebből csak 73 729-et ■' használtunk fel. így majdnem tízezer kilót megtakarítottunk. Ez mintegy 23 000 forint értéket jelent. — És hogyan érték el ezt a megtakarítást? — A munka jobb megszer­vezésével, a rendszeres kar­bantartással. a .szervizműhely beállításával. Más traktorosok­hoz viszonyítva tizenöt száza­lékkal többet teljesítettünk. — Az alakulás óta meg­kétszereződött a brigád lét­száma. További növekedés várható-e? — Feltétlenül. De a fölvé­telnél figyelembe vesszük a szakképzettséget és a politikai­szakmai oktatásban való rész­vételt. Azt is meg kell néz­nünk, képes-e a jelentkező az előírt tervek teljesítésére, em­berileg milyen tulajdonságai vannak, hajlandó-e éves vi­szonylatban bizonyos mennyi­ségű társadalmi munkát vé­gezni. Vasárnap például majd­nem az egész brigád kint volt a földeken. Tárcsáztunk. Ná­Korszerűen és olcsón »A KORSZERŰ TEJTER­MELÉS A VETÉSNÉL KEZ­DŐDIK« — hallottam egy mezőgazdasági szakemberek körében lezajlott értekezleten ezt az első (hallásra kicsit meghökkentő mondatot. Pedig igazsága nyilvánvaló. Korsze­rű állattartást csalk így tu­dunk megvalósítani mezőgaz­dasági üzemeinkben, ilyen szé­les körű, nagy távlatokat átfo­gó gondolkodással. Így van-e ez mindenütt? Sajnos nincs. Vidéki útjaimon — külön­böző szövetkezetekben járva — alakult ki bennem ez a ta­gadó válasz. Egyes helyeken nem fordítanak megfelelő gondot az állattenyésztésre, még akkor sem, ha ezt vall­ják fő profiljuknak. Láttam persze modem tech­nikájú. a követelményeknek megfelelő telepeket is. Nagy­bajomban például most épül egy, ahol az elnök jogosan büszke a készülő istállóra. Igaz, hogy egy tehénférőhely költsége meglehetősen drága — az országban átlagosan 67—70 ezer forint körül Van. Adott tehát a feladat: keresni kell azokat a módokat, ol­csóbb megoldásokat, amelyek­nél kevesebb ráfordítás ese­tén is biztosíthatják a korsze­rű állattenyésztés feltételeit. Láttam másfajta tehenésze­teket, sertéshizlaldákat is. El­avultak voltak, és szemmel láthatóan a szövetkezet veze­tői még azt sem tették meg, hogy lehetőségeik szerint ja­vítsák a körülményeket. S mennyivel nagyobb ered­mények érhetők el a korszerű, jól fölszerelt, tiszta mezőgaz­dasági üzemben! Ezekben — tapasztalatom szerint — jobb a gondozók munkához állása is. Egyik nap is valamelyik szövetkezetbe nagy vita köze­pére érkeztem. Az állatgondo­zók elégedetlenkedtek a mun­kakörülmények miatt. Azt is hangoztatta nem egy közülük, hogy helytelen így állatokat tenyészteni, s ennek nemcsak a szarvasmarhák látják kárát, hanem a szövetkezet is. TÉNY AZ, HOGY KEVÉS MEZŐGAZDASÁGI ÜZEM tud milliókat leakasztani egy összegben a szögről. Az állam segítsége is véges. Ezek a té­nyezők azonban nem jelent­hetik azt, hogy az istállók tá­ján semmi se történjék a kor­szerűsítés érdekében. A jó példa Segesden kínál­kozott. Tisztám meszelt óla­kat látni, a lehetőségeket jól használják ki, és állandóan kísérleteznek az eredménye­sebb tenyésztés érdekében. Egyre több szövetkezet igényli a szaktanácsadást ál­lattenyésztő-telepének korsze­rűsítéséhez és automatizálásá­hoz. Ez örvendetes tény. A megyei könyvtárban lezajlott szarvasmarha-tenyésztési érte­kezlet diavetítésén olyan, mo­dern gépeket ismerhettek meg a megjelent szakemberek, me­lyekkel biztosítható a fejlődés, és ez számszerű eredmények­ben is lemérhető. Böbék Jó­zsef, a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum kutatóosztá­lyának vezetője a karbamid- etetés és az önetetés összefüg­géseire is felhívta a figyelmet. A CÉLSZERŰ TAKAR­MÁNYKEVERÉKEK elkészí­tése és az önetető-berendezé- sek feltöltése költséges beru­házást nem igénylő gépekkel is elvégezhető. Csak némi le­leményesség kell, s a kézen­fekvő megoldások tucatjai ke­rülhetnek elő egyéb vonatko­zásokban is. »A korszerű tejtermelés a vetésnél kezdődik« — írtam le az idézetet fentebb. S a folytatás? — A meglevő lehe­tőségek jobb kihasználásával, ésszerű »házi újításokkal«, az arra illetékes intézmények szakvéleményének kikérésével korszerűbb, olcsóbb lesz a szövetkezetek állattenyésztése. U L. lünk igazolatlanul nem hiány­zik senki sem. — Ha a fenti szempontok­nak teljes egészében eleget tesznek, az értékelő bizott­ság semmilyen hiányosságot nem talál, milyen jutalma­zásra számíthatnak? — Az eredménytől függően tízezer forint jutalomra is szá­míthatunk. A kitűzött felada­tok teljesítése nagyobb erőfe­szítést kíván, de ugyanakkor előnyt is jelent. — Mint brigádvezetö, ele­geden a brigád munkájával? — Igen. Lényegében már törzsgárda lett a miénk. Tíz- tizenkét éve traktoros vala­mennyi. Még a középfokú ve­zetői jogosítványa is megvan mindenkinek. A jó munka eredménye sem maradt el, hi­szen tíz órára számítva a munkaidőt, naponta 110 forint körül keresünk. — Miben látja a további fejlődést? — Szakmai tanfolyamon ve­szünk részt, megismerjük az új géptípusokat, lépést tartunk a fejlődéssel. A brigádunk fele párttag. Az átlagéletkor 33 év. Eddig elért eredményeink von­zóak — ezért is szeretnének egyre többen belépni a mi szo­cialista brigádunkba. Kint a földeken Ábrahám János, a tizenhat alapító tag egyike, Vincze Lajos kom báj* nos, Pál Kovács József és a többiek ugyanígy vélekednek brigádjukról. Puska József elnökhelyettes ezt mondta róluk: — Nálunk nemcsak papír­forma szerint alakult meg ez a brigád. A gazdasági vonat­kozás mellett a közösségi szel­lem kialakulása talán még fontosabb. Mi az embereinkre bármikor számíthatunk. A beszélgetésekből lépten- nyomon ezt a gondolatot érez­tem kicsendülni. A gölleiek kö­zött megvan már az az igény, amely arra ösztönzi őket, hogy ne csak a leírt vagy szóban elhangzott kategóriák irányít­sák életüket, de a mindennapi szorgos munka percei is. És ezeken a szorgos hétköznapo­kon formálódik, erősödik köz­tük az együvé tartozás érzése, a kollektív szellem. Mészáros István SOMOGYI néplap Kedd, 1969, november 1L

Next

/
Oldalképek
Tartalom