Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
A rt hiszem, önmagánál mindig jobban érdekelte a másik ember. Hogyan is lehetne másként? ülnek hívták. A haja éjfekete, a szeme szürkéskék. Rengő kis mellem mindig feszült a blúz, mintha mindegyik kiesd lett volna rá. Ti- renhatéves korától kezdve rajzottak körülötte az udvar- lók. De úgy tűnik néha. a szülei leikébe ördögöt parancsolt az úristen, hisz soha senkihez hozzáadni nem akarták. Nagyra vágytak, mindig nagyobbra. Ha jött egy módosabb fiú: majd jön még tőle módosabb. Ha jött egy orvos, majd jöhet még igazgatómérnök is. Ha jött egy funkcionárius? Bs hátha elveszi egy görög-katolikus pap? Így gondolkodtak a szülei, mert nem volt semmijük, csak ez az egy szem lány. Negyvenötben öt hold földet kaptak. Ili negyvenegyben kezdett gimnáziumba járni, és negyvenkilencben érettségizett Iritűnően. Hiába akart továbbtanulni, a szülei nem engedték. Majd férjhez mégy jól, és megleszel, és megleszünk. Engedelmes lány volt Pedig akkoriban az volt a szokás, hogy az egyetemek és főiskolák leveleket írtak a jó képességű diákoknak. Kapott fii is, nem egyet Jöjjön a jogra: a megújult magyar jogásztársadalomnak szüksége van új tehetségekre! Kollégiumi ellátást biztosítunk. Csupán, ha módjában van, egy szalmazsákot hozzon magával. Jöjjön a bölcsészeire: a megújult magyar szellemi élet várja a friss, népi tehetségeket! Jöjjön a Színművészeti Főiskolára, ahol íme, máris olyan tehetségek nőttek fel, mint Szirtes Ádám, aki tanulás közben játszotta el a Talpalatnyi föld főszerepét! Tudja ön, mi az F— 46-as búza? Legyen mezőgazda! Folytassa ott a magyar föld felvirágoztatását, ahol F., a kapitalizmusban megnyomorított tudós abbahagyta! Ilyen leveleket kapott. A Színművészeti Főiskola hívása egyébként nem volt véletlen. Ili tagja volt a falusi színjátszó-körnek. Tagja? Ugyan. Liblingje. A MADISZ és az EPOSZ közösen csakis őt támogatta. Ezt a színjátszást a szülei sem ellenezték. Hadd legyen csak ott, mondták. Hadd lássa mindenki, micsoda lány ő. Mentek a műsorral faluról falura, és az édesanyja mindig vele volt. Uiék játszottak a Scapin furfangjait, az Űri murit, a Marica grófnőt meg az Éjjeli menedékhelyet Ili Vaszilisszakéat csodálatos volt. A Scapin-ben elragadó. Maricát nem lehetett volna megálmodni másként Hát persze, hogy jöttek az udvarlók. Ezekre a falujáró utakra velük járt egy legényke. Az Űri muriban igen kicsike szerepet játszott. Tán Hulla Jánost A legényke bajuszt ragasztott, x csálé kalapot tett a fejére, el akarta hitetni tizennyolc éves fejjel, hogy ő valóban Hulla János. Annyi idős volt, mint Ili. M sntek a teherautóval, és egymás mellett ültek. A legényke az édesapja csizmáját húzta fel, az édesapja viseltes bricsesz- nadrágjában feszített, és Ilinek így igen tetszett ez a fiú. Legszívesebben csak mellette ült - -— — Készülsz már az érettségire? — kérdezte. — Majd a szünetben. — Készülhetnénk együtt.. — Jó — mondta a fiú. — Csak annyiban különbözünk, hogy nekem nem kell tanulni latint. — Nekem meg éppen azt kell — Tudom. Ment a kocsi. — Hát akkor felkészülünk együtt': — Jó lenne — mondta a fiú Véletlenül, — előadás közben — hatul, a színfalak mögött odatévedt az arca a legényke arcához Elvörösödtek, és a következő jelenetben dadogtak egy kissé. Nem vette észre senki, csak ók. Megkapták aztán az érettségi előtti szünetet. liléknek jó nagv kertjük volt, teleül- tetv« krumplival. A krumpli éppen virágzott. Lila, fehér és rózsaszín virágok illatoztak a dús indák tetején. Ok a sorok között jártak és tanultak. Ha a nap túl erős fénydárdákat dobált, a fasor hűvösébe mentek, és le- heveredtek a pokrócra. A le- gényke osztályfőnöke, aki kötelességének tartotta ellenőrizni fiainak a felkészülését, itt talált rájuk. — Tanultok? — Nagyon is. Kényszeredetten beszélgettek még egy keveset. Bevezették az osztályfőnököt a házba, és hideg tejjel kínálták. Az osztályfőnök nem fogadta el, felült a biciklijére, és elment vissza a városba. A legényke kissé rosszul érezte magát. — Akart ő neked udvarolni? — Akart — mondta Ili. — Sokan akartak. A legényke magyarból kitűnően felelt. Az érettségi biztos a történelmi tétel után megkockáztatta azt a véleményt, miszerint talán a fiú Népköztársasági Gyűrűvel ériik majd. N em érett Népköztársasági Gyűrűvel. Latinból elbuktatták, lilékhez többé a lábát se tehette be. Micsoda s2ógyen! Egy fiú, akire a szülei mindent rááldoztak, és akkor a végén ez derül ki. Még ismerősnek sem kell. Nemhogy barátnak. Semminek. Az ember az ilyet látni se kívánja. Ili sok délután ült egyedül a szobában, és nem szólt Nem akart bántani senkit Nem mert lázadni. Ült, és nézte a falakat, még a hajbókoló akácleveleket az ablakban. — Majd elvesz valaki — mondta az anyja. — Tanulták" Elvehet akárki.- Íja - lennének grófok, egy gróf is elvehetne. — No, persze. — Egy báró. — Igen — mondta a lány. — Akár egy báró. Eljátszotta még .a színjátszóknál a Gyilkos falut, a Kertész kutyáját és a Sybillt. Volt közben három kérője: egy fiatal orvos, egy harmincéves földmérő és egy anyagbeszerző. Közben a napok csak folytak. Ili olvasott, feküdt, járkált, sétált, és lassan az üresség ki tikkasztotta. A falu szövetkezetének új, fiatal elnöke, akit a városi pártbizottság küldött le, megkérte a kezét Jóképű gyerek volt Mintha hasonlított volna kissé a le~ gónykéhez. —- Ehhez akarsz hozzámenni? — kérdezte az anyja. — Igen. — Nem mentél orvoshoz. Nem mentél tanárhoz. Majd éppen őhozzá? Egy éhenkórászhoz? Egy elnökhöz? Ez kell neked? A következő szombaton édesanyja nem engedte be a házba a férfit. Azt mondotta: a lánya nincsen itthon, hát ugyan minek töltené itt a drága idejét? Akkor Ili elővette édesapja katonaládáját, és a szükséges holmikat becsomagolta. Megvárta, míg a szülei elalszanak. Akkor óvatosan kinyitotta az ajtót, és kilépett az udvarra. Valami kevés holdfény esett a világra. Messze kutyák ugattak. Nem az állomásra ment. Nem akart találkozni senkivel. Tudta, hogy a legény ke valamely városban van, és abba a városba akart eljutni. Kiment a faluból, és a megyeszékhelyen ült vonatra. Nem kellett sok pénz, hogy eljusson a legényke városába. Hajnalban meg is érkezett. Kérdezősködött bizonyos épületeik után, ahol a legénykét megtalálhatja, és ezeket a címeket a járókelők meg is mondták neki. De a legénykét — lilába ..hitte — nem találta ott. _. ! Valami nagy tömegbe keveredett Rengeteg láriy_ és néhány férfi, szaladgálások, zsongások, idegenségek. — Maga makor megy vizsgázni? — kérdezték tőle. — Nem tudom. —i Van sorszáma? — Nincsen nekem. Dehát hogyan is? ... — Na, itt egy sorszám, és várjon! Ott akkor ápolónői tanfolyamra vették fel a lányokat Neki sem kérvénye, sem ajánlója, se ójraoltásl Igazolása nem vájt És este mégis bevonult a katonaládával a tanfolyam szálláshelyére. Ágyat kapott, takarót, mindent A szüleit többé nem látogatta meg. Soha többé nem ment arra a tájra. Megkapta az oklevelét és a beteg gyermekekkel törődött azontúl. Megválasztották a szanatórium párttilkárává. Gyógyszerekért rohangált. A minisztériumban veszekedett. A városi tanácsnál lakásokat kunyerált az új, tehetséges, fiatal professzoroknak. Egyetemi felvételek ügyében járt el. A napjai megtömődtek, és ha este hazament kicsi szobájába és kezébe vett egy könyvet, hajnal tájt arra ébredt, hogy égve maradt a lámpa. Micsoda ember vagyok én? Vitatkozott politikai ügyeK- ról. magyarázott gazdasági változásokról. Es mennyire szerette a gyerekeket. Volt egy kislány: Marika. Már meggyógyult, és senki sem jött érte. Se az apja, se az anyja. Nagyon szép kislány volt. Látszott rajta, négyéves korában, ha nem törődnek vele, tíz év múlva már rossz lány lesz. Olyan ragaszkodó volt és olyan ártatlanul egyedüllévő, hogy a szíve megesett rajta. Amikor kiírták a kórházból és senki nem jött érte, magához vette. Sokáig várt. hátha jelentkeznek a szülei. De nem. Nem jelentkeztek. Hanem egy új professzor jött. Fiatal tudós. Nemzetközi tekintélyéről annyit beszéltek, hogy az már pletykának is sok lett volna. Kö- telességszerűen találkozott vele, hiszen a titkárnak és a főnat-nek illő találkozni. A »^legénybe volt — Hogy élsz? — kérdezte a legényke. — Jól. — Van lakásod? — Van egy szobám. Meg egy kislányom, Marika. — Milyen furcsa — mondta a legényke.. ** Téged beli megkérni, hogy intézd el az átjelentésemet — Elintézem — mondta ő. Akkor a legényke eljött tőle. Kiért a folyosóra, és azt gondolta: micsoda lány volt És még azt gondolta; volt? Már ősz hajszálak vannak a hajában, de csupán annyi idős, mint én. Harminchat. Az ablakhoz lépett, és a tavaszt nézte. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1909. november 1 «... a nappal fénye nem fullad sötétbe” TASZOSZ LIVADITISZ: KANTATA KÉTMILLIÁRD HANQRA (RÉSZLETEK) Azokban a napokban pedig a köpenyes és lehúzott kalapú férfiak parancsiratot kaptak. Es elmentek, hogy elfogják őt O pedig szegény ember volt, cimfestés a foglalkozása. És ott hagyta édesanyját es szerszámait És mindazt, ami a legszentebb és legkedvesebb az embernek e világon. És összegyűjtötte, szólt a parancs, titokban a napszámosokat és a kétkezieket 5 beszélt nekik a reménységről és a jövőről — s hasonló más szentségtelenségeket Es az alázatosak nevettek, a vakok megélénkülte*■ a szegények pedig a barátságtól meggazdagodtak. A szomjúhozök találtak egy patak vizet. Az üldözöttek pedig kaput. És a reményvesztettek most jártak halkan énekelve az éjben Egy különös melódiát. * * * Az első éjszakán pedig bement a cellába egy ember, H elvesztette arcát, és a lámpást, melyet tartott, a padlóra állította. ' És a falon árnyéka megnőtt. v S kérdezte ót: hová rejtette el a fegyvereket? ö pedig, senki sem tudja, véletlenségből vagy mert valóban ez volt i a válasz, Kezét szivére tette. • • ■ Es a bírák, alig hogy ö belépett, összehajoltak és valamit beszéltek egymás között. És megkérdezték öt: Sokan vagytok? 0 pedig, senki sem tudja, véletlenségből vagy hogy feleljen, az ablakon kívül összegyűlt Tömegre nézett... A bírák pedig azt mondották: más bizonyítékok kellenek nekünk? ,. Papp Árpád fordítása Galambos Lajos: Micsoda lány volt ŐSZI FÉNYEK (Bottá Dénes felvételeJ ILLYÉS GYULA: Óda a gyorsasághoz Gyorsulnak a vonatok, repülők — Hogy kicsinyül a föld! Ahány sín és út — annyi ölelés Köréd, vadóc Föld, annyi óvni-kész kar és kéz, mely becéz! Ahány futó gép, annyi óriás simogatás rajtunk is, ,markolás: legyünk már végre más! Másolva anyánk dagasztó kezét, dugattyú karjával mit gyúr a gép? •V. .... - .Téged, emberiség! .; Gyorsuljátok, vonatok, repülök, " ...... kicsinyüljön a föld, s nőjön, mely szemünk láttán áll elő, • az a sorsunkat is kézbe vevő . emberi új erő! Álmunkból és elménkből új világ — szellem szökell? Űj. eszme-gólját kezd sose-volt csatát? ' Gyorsuljatok, vonatok, repülők kicsinyüljön a föld. A jövő munkái? A múlt? Bűn? Erény? Mi gyúr bennünket kedvére kemény golyóvá tenyerén? Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. S ha csak azért gyúr az az Akarat: legyen, amit bosszúja odacsap, ha eljő Ama Nap? Gyorsuljatok, vonatok, repülök, kicsinyüljön a föld. Vagy ő dagasztja azt az egy-akol, egy-pásztor Jgéretföldet, ahol nem lesz kin, bűn, nyomor? Gyorsuljatok, vonatok repülők, kicsinyüljön a föld, és táguljon a világ! Odakint de idebent isjblélek a szív szerint, — így lesz egész megint. Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. Föl, Gyorsaság, föl, új Egység-gyúró, fajták s földrészek burkát szétzúzó, új megváltást hozó — Gybrsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld. / Mért Isten Isten? Végtelen hona! — Oh mivé válsz, ha te jutsz el oda, ember, föld bús pora?! Kárpáti Kamii: ősz Az ég kemény kékké most alakuL Hiába fénylik még a bronz lugas, gyümölcsös tálad hiába nevet Nem sír a dobszó. Torkodban laput Bár dércukros bogyók után kutass, olyan a táj, mint egy röntgenlelet
