Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
I Decemberben jött el a szabadság Bevonattak a városba a felszabadítók. Ezen a tájon minden útka- rnyar, minden domb, minden öböl a hősi harcokra emlékeztet Aki ert-e jár, önkéntelenül is megemeli kalapját a betonalapzatra állított katyu- sák és harckocsik előtt Fel- szabadulásának negyedszázados évfordulóját ünnepelte testvérvárosunk, _ Kalinyin, amikor a nagy ünnep tiszteletére elhelyezték őket a legádázabb csaták színhelyén. Kalinyint & Kaposvárt az is összeköti, hogy mind a két város decemberben ünnepli a felszabadulását A város védői Történészek állapították meg, hogy a moszkvai csata a második, világháború egyik legnagyobb ütközete volt A németek 1941. október . 2-án Indították meg az általános támadást Ettől kezdve rendszeresen bombázták a Moszkvától északra fekvő Kalinyint is. A fasiszták első perctől fogva nagyon fontos állomásnak tekintették a szovjet fővárosba vezető úton a fejlett iparú Kalinyint amely vasúti, vízi és országúti csomópont volt Bombázás bombázást tüzérségi támadás tüzérségi támadást ért'. S október 12-én, megközelítették a németek a várost Két napig tartottak a védelmi harcok. A szovjet csapatok, az önkéntes népfelkelő zászlóaljak és a partizánok elszántan védelmezték Kalinyint A tüzérek menet közben védték a Tvercán átívelő hidat, kilőttek négy harckocsit, egy löveget és két gépkocsit. Ma is emlékezetes Jepancsi őrmester hőstette. Nem robbant fel az aláaknázott híd, s a német harckocsik és .páncélozott járművek már ráhajtottak. Az őrmester lövege a híd mellett állott. Ö közvetlen irányzékkal közéjük csapott. Az ellenseg megsemmisített géped egymásra torlódtak, s ezért kénytelenek voltak megállni. Október 14-én a fasiszták ideiglenesen elfoglalták a várost. Megindul az ellentámadás Egy teljes hónapon át még a föld is remegett, a kornyéken olyan elkeseredett harcok folytak itt. Október .17- én létrejött-a kalinyini front Parancsnoka 1. Sz. Konyev vezérezredes (ma a Szovjetunió marsallja) lett. A nyugati fronttal együttműködve megállította a hitlerista hordák ellentámadását. A szovjet csapatok, a népfelkelők osztagai megtörték a németek erejét, s nem engedték, hogy tovább nyomuljanak északkeletre, illetve északra. A kalinyini erdőkben partizáncsoportok szerveződtek. A komszomolista ifjak és lá- k nyok rettenthetetlen földérí- J tő,''Snf harcoltak az ellenség ellen. Az egy le ezred méltóképpen ünnepelte meg az októberi forradalom huszonnegyedik évfordulóját. Elfoglalt tizenkét ellenséges fedezéket, és több mint háromszáz hitleristát megsemmisített A sok-sok hőstett közül kettőt emelnék még kt A szovjet csapatok megtudták, hogy a németek nagyon sok repülőgépet összpontosítottak itt. Gyemcsenkó főhadnagy a nyílt terepre vontatta az ütegét, és tizenkét perc ajatt százötven halálos csapást mért az ellenség gépeire. A fasiszták többet nem is használhatták ezt a repülőteret. Egy felderítő harckocsizó egység nem tudta, hogy a németek megszállták Kalinyint. Akkor jöttek rá, amikor a hídon kilőtték az elöl haladó páncélautót Az egyik német tört oroszsággal ráparancsolt az autó legénységére, hogy adják meg magukat Géppuskasorozat felelt az ellenségnek. A németek erre felgyújtották a páncélautót 1. K. Cservetkin alhadnagy, Sz. T. Aljokin, V. Sz. Sélomencev és P. Ny. Bunajev harcosok inkább beranégtek az autóban, de ran adtak meg magukat 1941. december 6-án megkezdődött a Moszkvát védő szovjet csapatok téJá ellen- támadása. Egy nap múlva pedig a kalinyini front istámad as ba lendült. »» • • • és sírtak örömükben” Tíz nap alatt hat fasiszta hadosztályt semmisített meg a kalinyini front, megtörte az ellenseg védelmét, és december 15-én a város alá ért A németek éjszaka megkezdték a kiürítést. Felrobbantották vagy felgyújtották a gyárakat, a kórházakat, az iskolákat és a lakóházakat. December 16- án azonban ott lengett Kah- nyin fölött a vörös győzelmi lobogó. A város fölött, amely- ■ nek az egét két hónapig a felgyújtott házak lángja festette vörösre. Az egyik felszabadító, Sztyepanyenko főhadnagy így emlékezik vissza erre a napra: »Téli reggel volt Ügy festett, mintha kihalt volna a város. Az az örömteli hír azonban —, hógy megérkeztek _ a mieink, mint a villám, bejárta a lakásokat s a felszabadított kalinyiniak kitódultak az utcákra . •.. Mind-. nyájunkat öleitek^ csókoltak, és sírtak örömükben,-« Az ellentámadás és a háború azonban még nem fejeződött be. Nagyon sokan eljutottak a kalinyini területről Somogyba is, és vérüket hullatták majdani testvérmegyéjük szabadságáért. Lajos Géza MIKI M. Ny. Sarohin 1898- ban, Xvanovsz- kája faluban, a jaroszlávi kormányzóságban született. Apja szakácsmester volt. Gyermekkorát Fé- terváran töltötte, itt lett tízéves korában lakatosinas. Felszabadulása után a vasútnál volt lakatos- segéd. 1917 elején behív, ták a cári hadseregbe, majd az Októberi Forradalom győzelme után vöröska- tona lett. Az Intervenciósok elleni küzdelem éveiben harcolt az angol, majd az amerikai betolakodók ellen, Éz- után a fehér Koicsak és Du- tov ellenforradalmárai ellen. A turkesztáni bandaharcokban kétszer is megsebesült. Ezután különböző parancsnoki iskolát végzett. Közben lovassági ezredparancsnok lett. Elvégezte a Frunze Akadémiát, később egy hadosztály parancsnokául nevezték ki. Üjabb magasabb parancsnoki iskola elvégzésekor érte a német fasiszta hadsereg 1941-es támadása. A szovjet hadsereg 1943-as dnyeperj átkelését hadserege mintaszerűen hajtotta végre. 1944 októberében a bolgár fronton volt, amikor parancsot kapott az 57. szovjet hadsereg átvételére. November derekán Apatinnál és Kiskcsiegnél (Batina) átkelnek csapatai a Dunán, és megkezdődik Dél- dúnántúl felszabadítása. Az ő katonái szabadították fel Pécset, Kaposvárt és Somogy megyét A legfelsőbb parancsnokság Sarohin altábornagyot a dunai átkelésért, valamint a jákó—nagybajomi harcokért a Szovjetunió Hőse címmel és kitüntetéssel, valamint a Lenin-renddel tüntette ki. Ma Moszkvában él Mihail Nyikolajevics Sarohin nyugdíjas vezérezredes, akinek élete összeforrt a felszabadult somogyi néppel. A. A. Sípos Gyula: Hat és fél milliárd rubel kárt okoztak a németek. HADAK ÜTJA Hadak útja volt ez a föld évezredeken át Alig zöldéit ki a felpereseit mező, alig hajtott még bolyhos bimbót az ág, tövig lerágták idegen lovak, letiporták a katonák. Most is jöttek idegen katonák — nem láttunk még soha ilyen hadat — harcoltak, sebesültek, haltak házunk előtt, kertjeink alatt Vérükkel mosták a minket maró rozsdát, mint zúduló, tisztító áradat Az 6 fegyverük adta meg a szót a hallgató, riadt szegényeknek. A szabadulást azoknak, kik örök szolgaságra ítéltettek, ök adtak újra emberi rangot itt a magyarnak, az embernek. Ök mondták ki: nem idegené, nem úré — miénk a hazánk! A népé, amely fönntartotta egy évezreden át. Ök mondták ki: szabadítotok, a szovjet katonák. A férfi, alá szülővárosa felszabadulásának negyedszáza dós évfordulóján a múltba tekint vissza, bensőjében csendes; személyes ünnepre is készül. Azon a huszonöt év előtti télen, a történelmi formáló események sodrában talált utat a szocialista eszmékhez, a párthoz Győrfi Endre, a Somogy megyei Beruházási Vállalat igazgatója. Magas alakját sokan ismerik a megyeszékhelyén; van, aki a mérnökembert tiszteli benne, van. aki a magyar vízilabda-válogatott egykori kapuvédőjének kijáró elismeréssel említi a nevét. S csak kevesen tudják: 1945 januárjában egyike volt azoknak, akik Kaposváron roegalakí bották az MKP Somogy megyei szer- vezetét — Egyetemistaként, a katonai behívás elől bújkáltam 1944 novemberében, s december elsején értem haza Kaposvárra, Szigetvári utcai lakásunkba — idézi fel az akkori napokat. — Édesapámat nem találtam otthon, az ismerősök az iszáki szőlőkertek egyik présházában bújtatták a Gestapo elől. Másnap,bevonultak a felszabadító ésapatpk a városba, s ez apám számára is a szabadságot jelentette. Nyomban- fölkereste a szovjet városparan.csnokságot, ahol lnegbízást kapott a helyi Töretlen hűséggel közigazgatás talpraállftására, a megyeszékhely ellátási és társadalmi helyzetének normalizálására. összefogtak a baloldali szocialistákkal, haladó értelmiségiekkel és azonnal munkához láttak. Az első intézkedéseikkel biztosították a közellátás számára a városban rekedt 600 vagon gabonát. Az akkori Somogyi 'Űj- ság Ady Endre utcai szerkesztőségében és nyomdájában pedig megteremtették a kommunista sajtó előállításának feltételeit A lap szerkesztésével a tizenkilences veteránt, Mike Imrét bízták meg. A kétszobás szerkesztőség a szabadság első időszakában a baloldali emberek naponkénti találkozóhelyévé vált Itt hallgatták a rádió híreit, a harci eseményekről szóló tudósításokat,/ s formálták szavaikkal, gondolataikkal a kibontakozó új életet Többször részt vett ezeken a beszélgetéseken a híres filmsztár, Gaál Franciska is, akit a szocialista eszmékkel rokonszenvezek közé sorol tak. —r Január 4-én Vas Zoltán érkezett Pécsről a szovjet katonai parancsnokságra, Kaposvárra — tárulnak fel az akkori idők további eseményei —, s apámat kérette. Megbízta, hogy délutánra hívja össze a kommunistákat, a baloldali érzelmű embereket. Ott gyülekeztünk a szerkesztőségi szobában tizegynéhá- nyan: Győrfi Gyula, Mike Imre, Bánó József, András László, Győrfi Károly, Péczeli József s még náhányan mások. És apámmal együtt én is. Körülültük az asztalt, és Vas Zoltánt hallgattuk, aki a már felszabadult országrészek helyzetét ismertette, tájékoztatót nyújtott a harci cselekményekről. és a feladatokról beszélt, melyeket a társadalmi változások során el kell végezni. Hangsúlyozta, hogy a tennivalók a kommunistákra várnak, s kifejezésre juttatta: nem kételkedik abban, hogy a jelenlevők, ha nincs is tagsági könyv a zsebükben, valamennyien a marxizmus—ieni- nizmus híveinek vallják magukat Ezért mindjárt elő is állt javaslatával: alakítsuk meg a kommunista párt megyei szervezetét. Hamarosan döntés született, apámat bíz- . ták meg a titkári teendőkkel, én rpagam a vezetőség ifjúság) felelőse lettem. A pártszervezetben egyesített erőre hamarosan szükség volt a termelés beindíiásánál, s a nemzeti bizottság megalakításánál, melyek titkári teendőit, kezdetben a megyei házi hivatalos helyiségben Győrfi Endre látta el. . — A pártszervezet megalakulása után egy hónappal, február első napjaiban Egyed Imrével és Pulai Istvánnal Debrecenbe indultunk, hogy ott' képviselővé választott társainktól, Sípos Gyulától és Horváth Jánostól személyesen tájékozódjuiik a demokratikus fejlődés első eredményeiről és tennivalóiról — elevenedik meg a szavaiban egy korabeli történek — Csak Szolnokig jutottam el, s egy hit múltán ott találkoztam apámmal, akik közben egy másik Úton megyei küldöttséget vezetett ugyancsak Debrecenbe. Visz- sztérőben talált rám, s persze nekem is jutott hely azon a tehergépkocsin, \ ■ melyen a Szovjetunióból hazaérkező emigránsok igyekeztek Budapestre. Gtt Vas Zoltánnal találkoztunk ismét,, aki ekkor mái- közellátási kormánybiztosként tevékenykedett Tőle kaptunk egy tehergépkocsit á Kaposvárra történő leutazás- hoz, annak az ígéretnek ellenében, hogy élelemmel megrakva küldjük azt vissza. A gépkocsi többször is megfordult Somogybán, s márciusban egy alkalommal én kísértem a fővárosba az élelmiszer-szállítmányt Százezer pengőt adott át ekkor nekem Vas elvtárs, további élelmiszer-vásárlásra. Elszámoltunk róla az utolsó fillérig. És sok pesti munkásember asztalára került azokban a hetekben somogyi élelem. Á kaposvári helyzet normalizálása, a párt megyei szervezőmunkájának megindítása, a társadalmi átalakulás kezdetét jelentő események a fiatal kommunista idejét és erejét hosszú hónapokra igénybe vették. Nemzetőrként posztot állt a Kossuth téren, hos'z- szabb ideig vezette a város közüzemeit, szervezte és rendezte a párt sorait, közreműködött a kommunista ifjúsági szervezetek kialakításában. E sztendő múltán tért visz- sza a fővárosba, hogy folytassa építészmérnöki tanulmányait. Győrfi Endre elvtárs 25 évvel ezelőtt, a felszabadulás idején lett a kommunista eszmék meggyőződéses híve, hogy utána becsülettel, tereden hűséggel kitartson az eszme melled, (B) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 30.
