Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

OLVASÓ NÉPÉRT Olvasás az iskolában és az iskolán kívül hangos olvasás tanításának és Sebészet — kés nélkül A berlini Robert—Rössle klinika izotóposztályán tfidődaganatos beteget kezelnek. A VITAINDÍTÓ CIKK IS­MERETÉBEN pillanatnyilag első kérdésnek azt látom: szükség van-e megyei »opera­tív testületre«, amely kezde­ményezne, ötleteket adna ? Nem árt, ha van ilyen. De nem lehet egyedül üdvözítő. Mert nem kampányszerű fel- - adatok teljesítéséről van szó, hanem az érdeklődés, a tudás állandó, folyamatos élesztősé­ről, és egész népünk megmoz­gatásáról. Legyen tehát a me­gyében olyan operatív' testü­let, amelyik kellő tapintattal, türelemmel, józansággal kez­deményez. A kínálkozó temérdek, ten­nivaló közül egyetlen elvi kérdésről szeretném elmon­dani véleményemet. Mint köztudomású, az olva­sás, az olvasottság már az is­kolában kezdődik. Itt azt meg lehet igen jól alapozni, de szinte helyrehozhatatlanul rossz indításokat is lehet ad­ni. Az alsó tagozatos olvasás­tanításban a hagyományos di­daktika olyan tökélyre emel­te az oktatás módszereit, hogy egyes szakkönyveink már több, mint száz gyakorlási módról tudnak. A módszer valóságos önálló életet igénylő mechanizmussá fejlődött: a országi útirajzban olvastam ezt a szót. Jelentése 40 évvel ez­előtt az volt: nevelek, oktatok. Ebből a szóból származott a paidagogosz, pedagógus szó is. Ma a görög köznyelvben ugyanaz a szó azt jelenti: gyöt- rök. kínzók. Vajon miért? Amikor ezt olvastam, sok •szenvedő« kisgyerek jutott eszembe. Korunkban — nagyon helyesen — a család és az is­kola együttműködése a nevelés, oktatás terén is termékennyé vált. Néha azonban az együtt­működés t>lyan formát kap, amitől a kisgyerek valósággal szenved. Több esetben megkér­deztem kisgyerekektől, mikor kaptál ki utoljára? A válasz legtöbb esetben: mikor rossz jegyet vittem haza. Ilyenkor jutott eszembe az említett gö­rög szó. Akárcsak a felnőttek, a gyermekek sem egyformák. A kisgyereknek is van han­gulati élete. Mindannyian ta­pasztaltuk már, hogy vannak jó és rossz napjai. S ha ilyen nyomottabb hangulatú napon becsúszik egy-egy gyengébb jegy, akkor nem szabad verés­sel büntetni a gyereket! Gon­doljunk csak mi, felnőttek rosszabb hangulatú napjaink­ra. Sokszor meg sem tudnánk) jelölni, miért vagyunk szomo­rúak, ingerültek. Ez már gyer­mekkorban is előfordulhat. Ilyenkor az iskolai munkával, teljesítménnyel kapcsolatban is meg kell őrizni a görög szó eredeti jelentését: nevelek, ok­tatok. Akkor is, ha valamit ki­fogásolni kell. És akkor is, ha valaminek az értelmét külön meg kell magyarázni. Ugyan­csak nevelni és nem büntetni kell, ha véletlenül rossz osz­tályzat kerül az ellenőrző könyvbe, s ezt a szülőnek alá kell írnia. Az iskolai élet és munka, eredményei utáni ér­deklődésnek sok formája is­meretes. Érdeklődnek a szü­lők — helyesen — az osztály- vezető tanítónál, nagyobb gye­rekek esetében az osztályfő­nöknél. Ha jut rá idő, akkor minden értesülést nyugodt hangon a gyerekekkel is meg­beszélnek. Ez is jó. Érdeklődnek az osztály­társaktól. Ha ez türelmesen, tárgyilagos hangon történik, szintén nem ítélhető el. Neve­lési szempontból akkor helyes az ilyen érdeklődő beszélgeté­seknek a felhasználása, ha ugyanúgy kezeljük a szerzett értesüléseket, mintha nevelők­től szereztük volna. Sz'ntén beszéljük meg a gyerekkel. Ar­ra azonban vigyázni kell, ne­hogy minden értesülést kész­pénznek vegyünk. A gyerme­ki természetben van valami állandó gyakorlásának a me­chanizmusává. Kétségtelen, hogy a maga helyén ennek megvan a létjogosultsága. De az olvasómozgalom egyes hí­veinek az a véleménye, hogy az öncélú készségfejlesztésnek ez a hagyományos módja nem­hogy olvasóvá nevelné a gyer­meket, hanem sok esetben el­riasztja a könyvtől, mert szá­raz gyakorlássá, gyakorolta­tássá válik, ahol az egyéni motiváció — i jó érdemjegy szerzésén kívül — már alig játszik szerepet. Az olvasás­nak a világot feltáró, a vilá­got megfejtő és magyarázó egyéni izgalma — amikor a kis olvasó egyedül ül könyvé­vel szemtől szembe — alig- alig jelentkezik. »Itt kezdődik minden!« — hangzott el egy igen találó felkiáltás az egyik országos ankétan. És valóban, folynak már próbálkozások az alsó ta­gozatos pedagógusképzésben és némelyik iskolában is, hogy az új didaktika szellemében fokozatosan feloldódjon a me­rev módszertani mechaniz­mus. Az lenne a cél,,hogy az olvasás tantárgy már alsó ta­gozatban is — a hozzáférhető gyermekirodaimat töviről he­olyan, ami még a j óbora tot is arra készteti, hogy hamisan tá­jékoztasson. Nincs mindig rossz szándék az ilyen infor­mációadás mögött, inkább a jól értesültség mutogatása és esetleg egy Ms rivalizálási haj­lam. Ebből következően min­den ilyen úton szerzett értesü­léssel tapintatosan kell bánni. Arra nagyon kell vigyázni, hogy a megbeszélés sose váljon kelletmetlen vallatássá, gyón­tatássá. Még a nem igazmon­dás tisztázásánál sem. Most félve írom le ezt á szót, ha­zugság. Mert az ilyen esete'-' legtöbbször nem hazugságok. De, ha pontos tudomásunk van arról, hogy egy esetben a Msgyerek valótlant mondott, mondjuk meg: »Nézd, kislá­nyom, kisfiam, tudom, hogy te ezt mondtad, nem bántalak ér­te, de többször ne forduljon elő. Ugye, megértettél?« Csakis ez a helyes elintézés módja. Sajnos azonban az esetek több­ségében mindent megelőz a vallatás. Sok-sok kérdés. A gyermek megijed, kellemetlen­né válik számára a tortúra. A szülő hallani akarja, hogy a gyerek bevallja, mit mon­dott. Ez rettenetesen nehéz. Üjabb hazugsághoz folyamo­dik, hogy a vélt büntetést ki­kerülje. Ilyenkor jönnek az­után még a különböző gyötrő, Mnzó eljárások, mert a szülő annak ellenére, hogy tudja már, az igazságot akarja hal­lani. Fogadjanak szót ilyen ese­tekben a szülők a pedagógia tanácsának: a gyereket nem szabad soha olyan helyzetbe hozni, hogy kénytelen légijén B evezető nélkül kezdte az emberem: — Valami van a levegőben, — Van — mondtam, — Eső­illat. Nyár volt, és tikkasztóén meleg. — Nem úgy értem — né­zett rám sértődötten. — Va­lami nincs rendben. Nekem elhiheti. Biztos jeleim van­nak. Nem hagyta elhinni. Bizo­nyítani akart. — Nézze meg ezt — nyo­mott az orrom alá egy sta- neclit. — Látja mi van ben­ne? — Látom hát — válaszol­tam. — Citrom. — De milyen citrom? — Sárga citrom — mond­tam. — Fonnyadt, uram! Látja milyen fonnyadt? Nincs ebbe már semmi lé. Mit lehet eSEöl kicsavarni? Hát hova jutot­tunk? A pénzemért csak ilyen gyire ismerő pedagógus által irányított — olvasóvá nevelés legyen a szó legszebb és leg­korszerűbb értelmében. (Je­lenlegi tantervűnk erre ugyan­csak megadja a lehetőséget.) A felső tagozaton és a kö­zépiskolákban is vannak olyan módszerek, eljárások, amelyek a vonzás helyett taszításként hatnak. így például a kötelező olvasmányok rendszere is kor­szerűsítésre szorul. Van olyan tapasztalat, hogy a megköve­telt művek nem mindig tud­ják fölkelteni az életkornak megfelelő érdeMődést. Tálalá­si módjuk sem minden eset­ben a legszerencsésebb. De itt említhetjük a lírai műfaj uralkodó jellegét irodalmunk­ban, az epikai művek gyen­gébb és elmaradó vonulatát GYAKORI, DE KÖNNYEN KORRIGÁLHATÓ hiba még az olvasmányok formális számonkérése vagy éppen a rosszul értelmezett olvasónap­ló formalizmusra vezető rendszere. Ugyanis, ha ez nem önként vállalt munka, akkor a fiatalokat elriaszthatja az olvasástól. Az olvasottság fel­mérése pedig az olvasónaplók alapján nem ad képet a dolog lényegérőL Bellyei László hazudni. Ne vallassuk! Meg lehet beszélni minden esetet vele, M lehet és ki kell fejteni az esettel kapcsolatos vélemé­nyünket, meg kell mondani, hogy ez nem becsületes, nem helyes. Azt is mondjuk el, hogy mindent tudunk az esettel kap­csolatban. Gyakran tapasztalható, hogy még az iskolai/ élettel kapcso­latos egyszerű beszélgetés is kellemetlenné válik a kisgye­rek számára. Ez sokszor abból szokott következni, hogy az érdeklődés túlságosan számom- kérő jelleget ölt. Igaz, ezek a beszélgetések módszertanilag a legnehezebbek. Ugyanis azo­nosulnunk kell a gyermekkel. Mindenre számítanunk kell, mivel — mint már említet­tem — minden gyerek más, de minden nap is mást tartogat­hat Ha jól sikerült a feladatok el­készítése, a gyermek iskolai szereplése, őszinte örömre kell felkészülnünk. Ilyenkor az örömben kell azonosulnunk a kisgyermekkel. Ha valami si­kertelenség, esetleg kudarc ér­te, akkor együttérző bánattal kell a gyermek mellé állnunk. Mi is vele érzünk. Tehát nem számonkérően büntetünk. Ha hanyagságról felüle­tességről, lustaságról van szó, akkor a nemkívánatos tulaj- danságokat kell kijavítgatni, nyesegetni. Ilyenkor gyakran büntetéshez is kell folyamod­nunk. Tudnunk kell azonban mindig, mi okozta a sikerte­lenséget Mert a cél nevelni és nem gyötörni! citromot kaphatok? Hol van­nak azok a jó leves, friss cit­romok? — Nem tudom — mond­tam. — Nem szeretem a cit­romot. Savanyú. — Eh — legyintett. — Sok­ra megyek magával is. Szó nélkül otthagyott. Be­letörődtem, hogy szegénynek megszáradt apró citronum kell leélnie az életét. Sajnál­tam: nagyon savanyú élet le­het. A napokban megint útjába vitt a véletlen. Nagy kalap- lengetéssel fogadott, de ami­kor megláttam az arcát, mind­járt tudtam, hogy valami ret­tenetes dolog történt vele. — Mi baj? — kérdeztem részvéttel. — Folyton becsapják az em­bert — mondta, és nagyon Mintegy kétezer olyan be­tegséget tartanák számon, amely ma még gyógyíthatat­lan, mert keletkezése és oka ismeretlen. Az NDK orvosi kutatóintézetei célul tűzték ki e betegségek keletkezése okai­nak feltárását és gyógyításuk módjának megtalálását A berlini Robert—Rössle klinika feladatául például a rák okai­nak kutatását tűzték ki. Kü­lön operációs szárnyat rendez­ték be a legmodernebb orvosi­technikai fölszereléssel, ahol évente mintegy 2500 rákbete­gen végezhetnek műtétet. Az agydaganaton kívül itt min­denféle daganatos betegséget kezelnek. Nem messze innen találha­tó a tüdő és tuberkulózis ku­tatóintézet, ahol tüdőátül tetés. sél folytatnak nagy jelen tősé­Baranya, Tolna, Somogy és Zala megye, valamint Pécs vá­ros kulturális vezetői talál­koztak szerdán Kaposváron. Tanácskozásuk középpontjá­ban Somogy kezdeményezése, a dél-dunántúli népművészeti hét megrendezése állott. A Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának javaslata szerint 1970-től kez­dődően évenként más-más megyében és megyeszékhelyen kellene megrendezni együtte­sen a dél-dunántúli népmű­vészeti hetet Az esemény megrendezését első alkalommal 1970 . októbe­rében Somogy megye és Ka­posvár város tanácsa vállalja. Az esemény legfontosabb cél­ja a négy dunántúli megye szomorúan húzta össze az ar­cát. — Be — mondtam. — Mi­vel csapták be? — kíséreltem meg a kérdést — Itt valami nincs rend­ben — mondta ő. — Ahol becsapják az em­bert, ott tényleg nincs rend­ben — tettem hozzá. A cso­magjára böktem: — Többet számoltak a boltban? ■— Kit érdekel? — Önérze­tesen kihúzta magát. — Van nekem jó keresetem. Az át­lagnál többet keresek. Megbe­csülnék, nincs ok a panaszra — Hát akkor? — próbál­koztam. / — Nem érzi, hogy valami van a levegőben? — Jön a tél — mondtam. — Maga nem komolyodik. -— Megrovó volt a hangja. Csöndben maradtam. Vártam, gű kísérleteket. A kutatóinté­zet vezetőjének, Steinbrück professzornak a véleménye szerint a tuberkulózist az NDK-ban sikerült legyőzni. A mellkas kutatói ezért teljes figyelmüket a tüdő és a mell­kas egyéb megbetegedéseinek szentelhetik. Űj operációs módszert fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy a mellcsontan és a szívburkon keresztülhatolva szüntethes­sék meg a tüdőerek megbete­gedését. (Ehhez különleges ér_ varrókészülékekeí használ­nak.) A mellkassébészet terén ki­emelkedő eredményt ért el nemrégen dr. Porsmann, a berlini Sharité sebészeti kli­nika orvosa. Módszere lehe­tővé teszi a született vagy gazdag népművészeti és nép­rajzi értékeinek ismertetése. A rendezvénysorozat lehetővé lenné, hogy ezek a népművé­szeti és néprajzi értékekben gazdag területek más megyé­ben is jelentkezzenek művé­szetükkel, néprajzi sajátossá­gaikkal. A négyévenként visszatérő esemény biztosítaná az együtt­működés rendszerességét és folyamatosságát a négy me­gyében. Ugyanakkor egy-egy évben helyet kaphatna az il­letékes megye sajátos népraj­zi arculatának bemutatása is. Lehetőség nyílna ilyen módon tudományos tanácskozásra is, az egyes néprajzi, népművé­szeti ágazatok jelenlegi hely­zetéről és jövőjéről 1970 októberében Somogy hogy ő folytassa. Kibontotta a zacskót. Friss, öklömnyi nagyságú citromok voltak benne. — De szépek — mondtam. — Azt csak hiszi — emel.e fel a hangját. — Mint az uj­jam, olyan vastag a héja. Nincs ebben semmi lé. Olyan, mint a rossz alma. Kívül pi­ros, belül rothadt. Romlik az ellátás. A nyáron még lehe­tett kapni vékony héjút. Most eltűnt a boltokból. — De az össze volt szárad­va — kockáztattam meg. — Az? — Nézett rám meg­vetően. — Ért maga a cit­romba- ? Az igazi volt. De ez? Éretlenül vették meg, azért ilyen vastag a héja. — Lehet — mondtam. Es azt tanácsoltam neki, hogy ezentúl igya rummal a teáját, annak nincs vastag héja és nem is fonnyadt... Kercza Imre szerzett szívbajnak a mellkas sebészi feltárása nélküli műtéti kezelését. Úgynevezett szívkatéter segítségével a se­bész az artérián keresztül ha­tol be a szív belsejébe. A már említett rákkutató központban Matthes profesz- szor osztálya számos állatkí­sérletet hajtott végre. Itt a többi között olyan új eszkö­zöket és módszereket kérés­nél!, amelyeket a sebészet hasznosíthat. Ilyen például se­bek gyógyítása, szervei! pótlá­sa — műanyagok felhasználá­sával. Nincs már egyetlen szerv sem. amelyet állatoknál — esetenként embereknél — átültetéssel ne pótoltak volna. Még hasnyálmirigyet és májat is sikerült sebészetileg átül­tetni. rendezvényeinek középpont­jában a népzenekutatás és en­nek újabb eredményei álla­nak. Tudományos tanácskozá­sok hangzanak el az összeha­sonlító népzenekutatás újabb eredményeiről; énekkarok, népi együttesek és ritka népi hangszerek szólistái lépnék pódiumra ezekben a napok­ban. Az eseménysorozatot gálaest zárja be, amelyen a legjobb dél-dunántúli folklór­együttesek és szólisták lépnek föl. Ezzel egyidejűleg a négy megye a kaposvári Rippl-Ró- nai Múzeumban egy- központi, tematikus és két-két vidéken bemutatásra kerülő néprajzi­népművészeti vándorMállitás- sal jelentkezik. Valamennyi dél-dunántúli megye a maga néprajzi-nép­művészeti arculatának megfe­lelően vállalta egy-egy évben a népművészeti hét megrende­zését. Somogy után 1971-ben Zala a rendező. Ünnepi hetének középpontjában a tárgyi nép­rajz és a népi építkezés áll majd. 1972-ben Baranya vállalta a népművészeti hét meg­rendezését. A megye ma­gyar, délszláv és horvát népi kultúrájának, valamint a baranyai népi kerámiák­nak a bemutatását tei-ve- zik. Fölvetődött: helyes volna itt Pécs nagy múltú munkás­folklórjának és a szintén nagy értékű bányászhagyományok tárgyi emlékeinek bemutatá­sa is. Nemcsak saját rendez­vényeiken, hanem Somogybán és másutt is. Ezekről az érté­kekről ugyanis a környező megyékben vajmi keveset tud­nak, azaz tudunk. Négy év múlva. 1973-ban Tolna megye rendezi meg a dél-dunántúli népművészeti hetek programját. Az eseményso-ozat megren­dezéséihez évente mind a négy megye hozzájárul. A rendez­vények tudományos tanácsko­zásainak anyagát közös közle­ményben jelentetik meg. 5 „Gyötrök“ vagy nevelek ? Paideuo — az egyik gőrög­Meleg József CITROMSZEMLÉLET Négy megye kulturális vezetői Kaposváron Megállapodás a dél-dunántúli népművészeti hétről SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. november SS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom