Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

KÖZÖS ERŐVEL Pályázatot hirdetett a megyei tanács-vb Segítséget kérnek a gondok megoldásához A megye tanácsainál meg­lévő szabad szellemi kapacitás kihasználását segíti elő az a pályázati felhívás, amelyet tegnap fogadott el a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Legutóbb, amikor a megyei párt-végrehajtóbizottság a me­gye műszaki és közgazdasági szakember-ellátottságát vitat­ta meg, felmerült a kívánság: a megyei elképzelések megva­lósításáért az eddigieknél töb­bet szeretnének tenni a szak­emberek. A pályázat most in­tézményesen is lehetővé teszi, hogy ki-ki a szakmáján belül vállalkozzon erre. A végrehajtó bizottság ta- wulmányokat kér a pályázók­tól, hogy véleményük szerint hogyan lehetne az önállóság és a hatáskör megsértése nél­kül a különböző szintű taná­csok megmaradt pénzét a me­gyei célok érdekében felhasz­nálni. Az ipari javító-szolgál­tató tevékenység színvonalá­nak emelése, a telekgazdálko­dós fejlesztése, a mezőgazda- sági üzemekben alkalmazott gépek jobb kihasználása és javításuk megszervezése is szerepel a pályázati felhívás­ban. Olyan gondok megoldá­sára is segítséget vár a megyei tanács végrehajtó bizottsága, mint a kis települések gazda­ságos élelmiszer-ell fisának lehetőségei, vagy a fizikai dol­gozók hátrányos helyzetű gye­rekeinek a segítése. A pályá­zaton — amelyen csoportos vállalkozás esetén — nem az államigazgatásban dolgozók is részt vehetnek, olyan kérdé­sek is szerepelnek, mint a já­róbeteg-ellátás fejlesztése ér­dekében a komplex gondozási módszerek bevezetésének le­hetősége, vagy a tanácsi szak- igazgatási szervek irányításá­nak módszerei. így lettem ellenőr A tó túlsó partján töltöttem néhány napnyi őszi szabadsá­gomat. Egy bágyadt fényű délután a rozsdaszínű platán­levelekkel borított sétányon kószáltam. Többször elhalad­tam egy nagyméretű építke­zés előtt: a hírek szerint tíz­emeletes szálló vagy üdülő épül a nyár eleje óta. Meg- megálltam az állványok alatt, az építkezés csöndje nem za­varta céltalan bámészkodáso- mat. Tizenegy munkást számlál­tam össze az építkezésen. Egy kezelte a felvonót, sárga vé­dősisakja a kapcsolótáblán ló­gott. Egy segédmunkás be­tont lapátolt egy vastargon­cába, utána beütötte a lapá­tot a betonhalomba és rákö­nyökölt a lapát nyelére. A másik munkás megragadta a targoncát és a felvonóba tol­ta. A felvonót kezelő munkás rövid beszélgetés után meg­húzott egy kart. és a felvonó 3—4 méterre fölemelte a tar­goncát. Egy munkás néhány méterre a felvonótól kiürítet­te a targoncát és visszatolta a felvonóba. Rövid idő múlva a felvonó leereszkedett. Az emeleten pedig heten bámul­tak a langyos őszi délutánba. Mindössze ez a csendes fel-le mozgás jelezte az életet az építkezésén. Már félórája bámészkodtam az építkezés körül, mikor szo­katlan nyüzsgésre figyeltem föl. A targoncákat már ketten rakták, kettesével tolták für­gén a felvonóra. A felvonó kezelője már sárga védősi­sakban indított. Fent ketten ürítették a targoncákat. Ket­ten döngölték a felszállított betont. Négy ács serényen szögelte fallá a deszkaszála­kat. Időnként felém sandítot­tak, sőt mintha morogtak vol­na valamit. No, persze, talán irigykednek kicsit a sétálga- tókra, vagy talán.,. Csak nem gondolják, hogy leske- lödö ellenőr vagyok? — vil­lant fel bennem a gyanú. Egy kicsit elrestellve ma­gam, hazaballagtam. Jóleső érzéssel könyveltem el, hogy nem sétáltam hiába. Javaslatom a túlsó parti építőiparnak (de csak nekik!): alkalmazzanak az építkezé­sekhez egy sétáló embert, akinek csak az legyen a dol­ga, hogy időnként a munka­helyekre pillantson. Javasla­tomért nem kérek újítási dí­jat, mert nem is újítás. Hisz évszázadok óta sétálnak értő emberek az építkezéseken, azt hiszem, azelőtt munkavezető­nek nevezték őket, ma pedig építésvezetőnek. ­K. B. Postánkból A titokzatos mérleg Felháborodott hangú levél­ben fordult szerkesztőségünk­höz Horváth József magyar- atádi lakos. Megírta, hogy a kaposvári vásárcsarnokban, a MÉK 2. számú boltjában a vá­sárlók nem láthatják a mérle­get, és így az eladó annyit szá­mol, amennyit akar. »Ha valaki kételkedik, meg­sértődnek, durván elutasítják az embert — írja a magyar- atádi olvasónk. — Amikor egy kiló narancsot kértem, az el­adó megkérdezte, lehet-e több? Én ráhagytam és utána meggyőződtem arról, hogy any- nyival volt kevesebb a na­rancs, amennyivel többet mon­dott az eladó. Persze reklamá­ciómat már nem fogadták ed, mert a csomag ugyan sértetlen volt, de elmentem a bolttóL Kevésbé fájt, hogy az eladó durva volt hozzám, inkább az bántott, hogy becsapnak, és ehhez — mert nem ellenőriz­hetem — még a beleegyezése­met is kérik. Azt hiszem, olyan mérleg sehol sem tartható, amelyik csak a kereskedőnek mutatja meg, hogy mennyit ad el, a ve­vőnek nem.« Tftitfmiiw.uj i v r 7AKM XXV. évfolyam, 274. szám. Szerda, I960, november 26. Új otthonban a legifjabbak Az óvoda ablakán beszűrő­dik a novemberi napsugár. Amíg az óvó nénik és a meg­hívott vendégek ünnepelnek, csevegnek, a gyermekek bol­dogan veszik birtokukba kis birodalmukat. A szombaton rriegtartott átadási ünnepség nemcsak a játszadozó kicsi­nyeknek jelent nagy ese­ményt, de örömöt hozott na­gyon sok dolgozó anyának, aki reggelenként nyugodtan indul munkába, mert tudja, hogy gyermeke biztonságban játszadozik. Amikor három évvel ez­előtt Inkén szóba került az óvoda újjáépítésének gondola­ta, még kevesen hitték, hogy 1969 őszére már új, korszerű otthon várja a falu legif- jabbjait. Mivel a régi omlado­zó, szinte életveszélyessé vált óvodaépület használata tart­hatatlanná vált, sürgős intéz­kedésre volt szükség. Két le­hetőség került szóba: lebonta­ni a régi épületet és teljesen megszüntetni az óvodát, vagy jelentős befektetéssel új, kor­szerű óvodát építeni. Hosszas vita és nagy huzavona után szerencsére a józan előrelátás győzött, és megszületett az új létesítmény építésének terve. A több mint nyolcszázezer forintos beruházás nagy fel­adat elé állította a község ve­zetőit. Az összefogás ereje azonban legyőzte a nehézsé­geket. A szülők szinte egy­mást szárnyalták túl a társa­dalmi munkában. Mindenki tenni akart valamit azért, hogy a kicsinyeknek kényel­mes és meleg otthont teremt­senek. Még soha nem jelle­mezte az inkeieket ilyen nagy lelkesedés és őszinte segíteni akarás. A szülők Szentmarto- ni Imrével és Németh János­aiéval az élükön felbecsülhe­tetlen értékű társadalmi mun­kával járultak hozzá az épít­kezéshez. Elismerést érdemel Orbán Géza iskolaigazgató és Horváth Károly tanár is, akik szabad idejük nagy részét fel­áldozva fáradoztak, hogy mi­nél kényelmesebb otthonná varázsolják az új létesít­ményt. Nagy részt vállaltak a munkából az általános iskola tanulói is, akik szinte min­dennap ott voltak az épülő falak között. Ugyanakkor so­kat köszönhetnek a termelő- szövetkezetnek, mert ingyen adott fuvart, s így nagyban hozzájárult a költségek csök­kentéséhez. A megfeszített, áldozatkész munka meghozta a gyümöl­csét. A festői környezetben felépített új óvoda a falu egyik büszkesége. Szépen be­rendezett szobái, tágas étkez­déje és játszóterme igazi ott­hont jelent a kis emberpalán­táknak. Orbán Gézáné óvoda­vezető szerint 1970 szeptem­berére már az új berendezé­sek is megérkeznek, és akkor minden rászoruló csöppség otthont találhat a környék legszebb óvodájában. K. V. J. Vasárnap nincs tej Nagyatádi olvasónk, Szabó An­tal, levélben fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy vasárnap sok vá­sárlóval egyetemben zárva találták a nagyatádi tejboltot, és ugyan­akkor a szövetkezeti árusítónál sem kaptak tejet a piacon. Szá­mításuk szerint 4—500 liter tejre lett volna szükség a községben. A járási székhely lakóinak több­sége az iparban dolgozik, így fő­ként arra vannak utalva, hogy boltból szerezzék be a tejet és a tejtermékeket. — Beszéltünk a bolti dolgozók­kal, akik szívesen vállalják a va­sárnapi munkát, de az ő igyeke­zetük ebben az esetben kevés — írja. Választ várnak levelükre Szabó Antalék. A vásárlók nevében for­dultak hozzánk, állítsa vissza a Somogy megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat a vasárnapi »yitvatartást. Kérésüknek eleget teve közvetítjük ezt a kívánságot. Világszépségjelöltek A héten választják meg az idei »Világszépét« Londonban. A képen: A jelöltek egy csoportja, amint éppen egyik tár­suk 19. születésnapját ünnepi ik. NOTESZLAP A rosszkedv Ismertető jegyei: ráncolt homlok, a száj legörbülése, világfájdalmas tekintet. Ter­jedési sebessége csaknem a fény sebességével azonos. A ragályos »betegségek« közé tartozik. Lappangási idősza­ka minimális. Kórokozói: élettelenek és élők. Lehet egy kd'apács, mellyel a szög fejéhez képest merőleges irányban megcélozzuk a... hüvelykujjunkat. Lehet élet­len penge . is, mellyel ké­pünkre cikcakkos vonalakat pingálunk. S az élő kóroko­zók? Fejünkre rongyot rázó háziasszonyok, lábunkat ga­lopp-pályával tévesztő száz­húsz kilós útitársak, a fele­ség pénzkérése, de többnyi­re saját magunk. Megelőzési módja még nem ismert. Hogy is kezdődött ma reg­gel? Kovácsik kartárs nehe­zen ébredt. »Fel méltóztattál ébredni végre?-x — ezt kér­dezte neje, született Bán- jaakő Olga. Csak ennyit, semmi mást. Kovácsik kartárs a hivatal folyosóján futott össze Pa- czolay Bódoggal, a söröshor­dó hasú előadóval. — Dagadunk? Dagado­zunk? — kérdezte Kovácsik i kgrtárs erőszakolt mosollyal. — Igyekszik az ember — motyogta zavartan a sörös- hordó hasú előadó, s egy fél­fordulattal elsiklott Kovácsik mellett a szűk folyosón. A hivatali szobába érve Paczolay arca már enyhén lila színben játszott. G. Kiss kolléga az íróasztalnál ült. »Mindig olyan képet vág, mint egy hadvezér az ütkö­zet után, ahol seregei döntő győzelmet arattak. Azért mosolyog úgy, mint a pék kutyája a meleg kiflire, mert megint megelőzött« — gon­dolta a söröshordó hasú. — G. Kiss kartárs! Én az ön helyében nem mosolyognék ilyen jóízűen. A tegnapi je­lentésében volt némi pontat­lanság. Hogy mi, arra most nem ért rá bővebben, hadd egye a fene ezt a vigyorit. G. Kiss arcáról lehervadt a mosoly. Az ügyfelet zárkózott arccal fogadta, s miután annak fél­órás panaszáradatát meghall­gatta, így szólt: — Egy emelettel följebb, kérem. Mi nem foglalkozunk légyirtással. Este, fáradtan a napi rossz­kedvtől, lefekvés előtt vala­mennyien így sóhajtottak fel: —Nehéz nap volt ez a mai. L. U fOSOlí Diagnosztika Az orvos vizsgálja a be­teg szemét. — Igen. ez könnyen megállapítható! Az ön egész idegrendszere meg van támadva, felfedezhe­tők a szívelzsírosodás tü­netei,. s úgy látszik, hogy a máj sincs egészen rend­ben. — Teringettét — csodál­kozik a páciens. — Mit fog ön a másik szemem vizsgálatánál megállapíta­ni, ha már az üvegsze­memben ennyi mindent fedezett föl! Ittasan gyalogolni is nehéz Egy ember éjféltájban dülöngélve lép ki egy étte­remből. Látszik, hogy le­itta magát. Himbálózva közeledik az autóhoz, amely ott parkol az étte­rem előtt; keservesen' ki­nyitja az ajtót és a volán mellé ül. A rendőr, aki figyelemmel kjjééri a jele­netet, odamegy hozzá: — Csak nem akar eb­ben az állapotban autót vezetni? — Mit csináljak? Kép­telen vagyok gyalog men­A telefonbetyár Serge Joly gépkocsieladó 1966 április—májusban — saját bevallása szerint — 5000 esetben telefonált az­zal a bevallott szándékkal, hogy bosszantsa Carl Sun- din párizsi gyárost, vala­mint ennek Isabelle nevű lányát, aki. iránt — mint maga állította — olthatat- lan szenvedélyt érzett, bár soha az életben nem látta. Egy alkalommal például Sundinnek adva ki magát, húst rendelt száz mészá­rostól. akik valamennyien leszállították az árut. Más alkalommal egész hadseregnyi orvost, men­tőkocsit, avagy tűzoltót csődített oda a gyáros la­kására.! Csinált olyan vicceket is, hogy telefonon felhí­vott több kirabolt sze­mélyt, akiknek nevét az újságokból tudta meg. és közölte velük, hogy a rab- lott holmit Sundin úr gyá­rában megtalálhatják. A gyáros szomszédaival pedig azt közölte, hogy Sundin kisasszony férjük szeretője... A végén persze lebukott. Bíróság elé került, és elő­re megfontolt erőszakos cselekményekért 15 havi börtönre ítélték. Serge Joly semmiféle magyarázatot nem tudott adni viselkedésére, sem arra, hogy miért »tolt ki« így áldozatával. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrziink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzem eben, Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner Józset.

Next

/
Oldalképek
Tartalom