Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

OLVASÓ NÉPÉRT A HELYI VEZETŐK FELELŐSSEGE A SOMOGYI NÉPLAP HASÄBJAIN indított vitában eddig megjelent cikkek arról a féltő gondról, ügyszeretetről tanúskodnak, amely minden népművelőt át kellene, hogy hasson. Olyan cikkek voltak ezek, melyek mutatták, hogy íróik érzik, megértik az Olva­só népért mozgalom jelentő­ségét. Szólni kell kibontakozása érdekében, a helyi — politi­kai, társadalmi és gazdasági — vezetőink felelősségéről is. Nyilvánvaló, ho?y a- társada­lom fejlettségének egyik fok­mérője az olvasottság fejlett­sége. Az is természetes, hogy művelt emberekkel sokkal eredményesebb munkát vé­gezhetünk. , Sajnos ennek a társadalmi igényét helyi ve­zetőiknek csak egy része is­merte föl. Jó náhányuk szeme előtt általában csak kizárólag gazdasági célok lebegnek. Pe­dig ma falvóinkban a gazda­sági eredmények, a dolgozók életszínvonala általában lehe­tővé teszik, hogy egyre töb­bet fordítsanak kulturális ki­adásokra, közöttük könyvre, továbbá olyan szép és ottho­nos klubok megteremtésére, amelyek a művelődést, a kul­turált szórakozást szolgálnák. Ugyanis nem kívánhatjuk sen­kitől, hogy fűtetlen, penészes helyiségbe menjen, és repedt vasszékkel cserélje föl a ké­nyelmes fotelt. Nagyon ké­nyelmes és sajnos egyre ter­jedő nézet, hogy a tv kielégít minden kulturális igényt. NÉMELYIK HELYI, KÖZ­SÉGI VEZETŐNEK ez a fel­fogása. És ez a felfogás egye­bek között olyan virágzó, fél évszázados hagyományokkal büszkélkedő olvasókör szét­hullását is okozta, mint ami­lyen a zicsi olvasókör volt. Szerencsére vannak olyan vezetőink és lelkes népműve­lőink is, akik nem ezt az ál­láspontot vallják. Ők a leg­mostohább körülmények kö­zött is képesek eredmények­re. Zátonyi László, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának munkatársa Mosdósi jubileum Dr, Andrassofszliy Barna esztendejéről szólt. az intézet húsz Húsz évvel ezelőtt nyílt meg a felszabadult ország második iskolaszanatóriuma. Közös fenntartásban Rendelet nélkül is A kis község 650 lelket számlál. Házai takarosak, la­kói — így mondják — józan életű, szorgos emberek. A falu Attala felé eső részén van a községi tanács és az iskola. Az iskolába csak alsó tagozatosok járnak. A körzetesítés után a tanácsi központot is Attalába helyezték. Ugyancsak itt áll egy nagy sárga épület: a köz­ség művelődési háza. Az el­lenkező irányban fekvő utca­sor csaknem összeépült Dom­bóvárral. A falu fiataljai — s ■ néhányan az idősebbek közül is — oda járnak dolgozni. A művelődésbe azonban a mun­kába járók is bekapcsolódhat­nak, hiszen néhány perces- uta­zással hazaérhetnek. S vajon valóban bekapcso­lódnak-e, valóban van-e mű­velődési élet Kapospulán? Sok jót hallottam a faluról, és nem is csalódtam. Elég volt csak a klubkönyvtárban szétnéznem. Ez az épület min­den kapospulainak á szórako­zóhelye lehet; a világos búto­rokkal kényelmesen berende­zett, televízióval, magnóval, lemezjátszóval fölszerelt, 1600 kötetes könyvtárhelyiség épp­úgy, mint a nagyobb büféte­rem, ahol szintén van egy tv. Azt gondolhatnánk, a büféte­rem csali italozásra jó. Kapos­pulán — azt tartják — egy kocsmáros sem gazdagodna meg. Legföljebb egy-egy sör­re térnek be ide a község la­kói. De azt vallják, nemcsak a sör miatt. A közösségre js vágynak, a társasági élet is vonzza őket A büfé minden rendezvény alatt zárva tart, csak a szünetekben nyit ki. Sok parázs vita folyt itt már a falu múltjáról, jelenéről, no meg a kukoricatermesztés és az állattenyésztés legújabb eredményeiről. A klubkönyv­tár régi szárnyában van még a mozi, amely egyben színház­terem is, valamint a foto. és barkácsszakkör helyisége. Az udvar hátsó részén vadonatúj épület hivalkodik. Itt van a párt- és a népfront­klub, s az újonnan alakult if­júsági klub. Az ifjúsági klubot a tanács és a termelőszövet­kezet rendezte be. Szándékosan nem említet­tem, hogy a klubkönyvtárat 1968. január elsejétől a tanács és a termelőszövetkezet közö­sen tartja fenn. Azért nem szóltam erről, mert amit leír­tam, független a szerződéstől, a hivatalos írás elkészítésétől. Kapospulán ugyanis a tsz 1960-tól rendszeresen támo­gatja anyagilag a klubkönyv­tárat. (1959-ben a falu első te­levízióját is a tsz vette ide.t Kilenc-, tíz-, tizenkétezer, ti­zennégyezer forint — így emelkedett a támogatás ösz- szege. Külön rendelkezés nél­kül is mindig magáénak érez­te a művelődési házat a tsz. Vezetői — de különösen Illés János, aki egyben a falu párt­titkára is — fáradhatatlanul küzdöttek a jobb művelődési lehetőségek megteremtéséért Főleg az idei évben pezsdült meg itt az élet. A klubkönyv­tár vezetését az idős tanítótól egy fiatal, tízéves népműve­lői tapasztalattal /'rendelkező pedagógus, Farkas József vet­te át. Farkas József kapospu- lai lakos. Gyermekkorától lel­kes tagja volt a különböző kluboknak. Ismeri a falut. Amikor naponta eljárt a köz­ségből dolgozni, akkor is irá­nyította Kapospulán a szellemi gyűjtőmunkát. Mint klub- könyvtár-igazgató. számtalan jó ötlettel járult hozzá a kul­turális élet föllendítéséhez. Padláskutató akcióval gyűjtik a leendő falumúzeum anyagát, írják a falukrónikát és fotó­kiállítással készülnek a tava­szi évfordulókra. Dolgozik a magnóklub is. Műkedvelő ri­porterei interjút készítenek a község vezetőivel Kapospula múltjáról és a jövő terveinől. A község lakói hangszórókon hallgatják majd a beszélgeté­seket. A körzetesítés után is ugyanúgy támogatják a klub- könyvtárat, mint azelőtt. Az idén több mint tízezer forin­tot utalnak lei erre a célra. A tsz nemcsak átadja ezt az összeget, cserébe rendszeresen ismeretterjesztő előadásokat, politikai tanfolyamokat kér. Sokan látogatják a színházi előadásokat is. Nincs ellenben mezőgazdasági szakkörvezető­jük. Az előző években jó hírű mezőgazdasági szakkör műkö­dött a faluban. A hely és az igény ma is megvan rá Lehe­tetlen, hogy ebben a nagy kör­zetben egyetlen agrárszakem­ber sem vállalkozna a kapos- pulai szakkör vezetésére. De az is elképzelhető, hogy egy- egy előadásra rangos mezőgaz­dasági szakírókat vagy kuta­tókat is meghívjanak Tennivaló és javítanivaló van még bőven Kapospulán is. A tapasztalatok szerint azon­ban a művelődés otthonának közös fenntartása itt nem for­mális. Bán Zsuzsa Ebből az alka­lomból ünnep­séget és tudo­mányos ülést tartottak a helyszínen — a mosdósi tüdőgyógyinté­zetben — teg­nap délelőtt. Ezen a napon adták át to­vábbá az inté­zet mintegy ötmillió forin­tos költséggel felépített új, százágyas épü­letét is. Az ülésre és a ju­bileumra szá­mos vendég érkezett a társ- intézmények­ből ; a minisz­tériumból, to­vábbá a párt-, a tanács és a társadalmi szervezetek megyei képviseletében. Az MSZMP Somogy megyei Bi­zottsága részéről Bíró Gyula, •t megyei párt-vt titkára vett részt az ünnepségen. A délelőtti tudományos ülés egyik előadója, dr. Háber Jó­zsef pécsi: főorvos a tüdő­gyógyász-hálózat újabb fel­adatairól nyilatkozott lapunk munkatársának. — Az egykori népibetegség, a tbc visszaszorításának ered­ményeképpen az intézetek más tüdőbetegeket is elláthat­nak. A tbc gyógyítása mór csupán egy része a tüdőgyó­gyászatnak. Ez új feladatokat jelent a kórházak és rendelő- intézetek kapcsolatában; és az orvos-egészségügyi képzésben is. A tüdőgyógyászat mind job­ban közelít az általários bel­gyógyászathoz, ahonnan volta­képpen valamikor kivált, spe­cializálódott. Délben dr. Csáki László me­gyei főorvos nyitotta meg a jubileumi ünnepséget. Kö­szöntötte a jelenlevőket, majd az elmúlt huszonöt év ered­ményeit méltatta. Somogybán 1912-től negyven éven keresz­tül egyetlen tüdőosztály mű-‘ ködött. Jelenleg az egykori 60 ágy kétszerese áll rendelke­zésünkre'négy intézetben. Ezt szolgálja az új, százágyas fel­nőttosztály is. Államunk az utóbbi öt évben, több mint húszmillió forintot költött a tüdőgyógyászat mosdósi bázis- intézményének fejlesztésére — mondotta egyebek között. Ezután dr. Andrassofszky Barna, az intézet igazgatója szólt a szanatórium húsz esz­tendejéről. Az iskolaszanató­rium első felszerelését a Svéd Vöröskereszt biztosította. Óvo­dás, valamint iskolás korú tüdőbeteg gyerekek gyógyul­tak az egykori kastélyban. Fejlesztése 1964-től kezdődött. Száz ággyal indult meg az in­tézet működése, ma pedig 370 beteget tudnak elhelyezni. Ez évben mintegy ezer beteget gyógyítottak itt. Dr. Aczél György, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője kormány- és mi­niszteri kitüntetéseket adott át ezután. Dr. Andrass U"' ' Barna igazgató főorvo/nrk demei elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta az Elnöki Ta­nács. Négyen Az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetés­ben, négyen miniszteri dicsé­retben részesültek. Százhúsz dolgozó pedig igazgatói jutal­mat kapott. Az ünnepség végén Böhm Józseff é megyei tanács vb- elnöke fejezte ki az általa képviselt párt- és tanácsi tes­tületi rfiélységes éli:7 .rését, örömét és jókívánságait az itt végzett á1uzatos munkáért, a mosdósi intézet nagyszerű eredményeiért. W. E. Az űj, százágyas felnőtt osztály. Négy község gazdái A Sávolyi Közös Községi Tanács 1966-ban kezdte meg munkáját, s intézte a szeg­erdőiek és főnyediek ügyes- bajos dolgait. Idén júliusban Szőkedencs is »igent« mondott, s a sávolyi tanácsházán im­már négy község lakói for­dulnak meg. A végrehajtó bi­zottság és a szakigazgatási szervek munkáját értékelő je­lentés került a napokban a Marcali Járási Tanács V. B elé. Ebben az volt a rendha­gyó, hogy nem a közös tanács, hanem a járási tanács vezetői­nek véleményét tették az asz­talra, s azt vitatta meg a tes­tület. Talán enyhe is ez a szó, hogy megvitatta, mert szinte annyi kérdés és hozzászólás hangzott el, mint ahánvan a teremben ültek, s voltak vagy huszonötén. Nem volt könnyű ezt a je­lentést elkészíteni. A régi köz­ségi vezetés nehéz örökséget hagyott hátra, a jelenlegi még birkózik is ezzel. A svájcisapkás ember egy napja A reggelek már nehezen bontakoznak ki a köd­del vegyes sötétségből. Amikor a svájcisapkás ember elindul az autóbuszmegálló fe­lé, szeme a szürkületben még erőlködve tapogatja végig az ismerős házakat. Az utolsó álommorzsákat őrzi emlékeze­te, ezek még keverednek a va­lóság szilárdan körülhatárolt tárgyaival, formáival. A nehéz bőgésű busz zötyögteti őket. Az előtte és mellette ülők .csöndes duruzsolása alig ér el a füléig, pedig valószínűleg olyan szavakat mondanak, amilyeneket ő is mondana. Is­meri őket. Ez az utazás alatt valami kellemes, megnyugtató érzéssel tölti el. A suta moz­gású busz kikanyarodik a kes­keny úton a faluból. Szeme sarkából egy pillanatra a fe­hér táblára pillant. Fekete be­tűkkel ez áll rajta: Ecseny. Azon még nem gondolkodott, hogy idegen számára nem tű­nik-e furcsának a név. Neki nem, neki az otthont jelenti. Napközben a javítandó al­katrész fölé görnyed. A gép­szerelő műhely falain már ész­re sem veszi» a sztárok kivá­gott képeit. A fiatalabbak ra­gasztották oda az újságokból kiollózott műmosolyú színész­nőket. Néha az esztergapadhoz megy, »bütyköl« — ahogy a fiatalabbak mondják. Ujjai külön tanulmányt érdemelné­nek, de ő nem tudja ezt. Hosz­D szúak, erősek, lapos körmeit tövig lenyírta. Fekete haját le­szorítja a svájcisapka. Kék ruhájába olajfoltok ivódtak. Van lényében valami meg­nyugtató, talán a mozgása, mely nem gyors, de nem is lassú, határozott, célja van. Vagy inkább robusztus ter­mete? élelótt tíz óra felé ke­resik. — Újságíró? — csodálkozik. — S éppen rólam akar írni? Rólam nincs mit. Dolgozom, ennyit tudok mondani. Szürke szemei kerekre tá­gulnak. Csakugyan: mit is mondhatna? Azt, hogy büszke rá: amióta szerelő, még csak három munkahelye volt. Pe­dig a szerelők könnyen szedik a sátorfájukat "Sok helyen van szükség rájuk. Vagy arról be­széljen, hogyan javítja ki az MTZ-góp konmányművét? Nem hiszi, hogy ej érdekes volna azoknak, akik az újságot reggel kezükbe veszik. Vagy a fizetést kellene említeni, mely­ből érzi, hogy munkáját meg­becsülik? Dicsekvésnek hatna talán. A gépállomány száma is csak adat lenne. Az alkatrész- problémáról, ami miatt a né­met bálázót a nyár óta nem tudják kijavítani? Ez talán megérdemelne néhány szót. Vagy mégis inkább az utazás­ról beszéljen, ami napi két óráját veszi igénybe? Nem, ez újra nem jó *éma. Csak őt érinti. Miért törődnének vele mások? Mi a legfontosabb szá­mára? »Ha az ember valamit megcsinál, az menjen, ne hagyja cserben a vezetőt.« Ezért jó a viszonya a traktoro­sokkal. Talán a szakma szere- tetéről szóljon néhány szót? »Ez nem olyan munka, amit az ember akkor fejezhet be, ami­kor akar. Ha meghibásodik egy-egy gép, akkor kisebb energiával folyik a betakarítás vagy a vetés. Jó ez? Nem. Azonnal meg kell javítanunk a gépet. Az egyiken tegnap is éjfélig dolgozott két társam.« Azt is elmondja, hogy az au­tószerelést végzi a légszíveseb­ben? Meg az erőgépszerelést. Géplakatosként szabadult fel. így ez természetes. A szellőző- berendezést említi, ezen most dolgoznak néhányan, meg a tyúkfarmnak készülő önitatót. A napfényről is ejtsen r.é.iány szót? Szereti nagyon. Ha a nap kivillan egy-egy pillanatra a felhők közül, már szeretne az udvaron dolgozni. A nagy, tá­gas udvaron, ahol most egyet­len vetögép árválkodik. A tár­sakról js kellene néhány szót szólni. Ök nyolcán jól össze­férnek, hamar befogad fák őt is. Az otthoni életről? Mindig akad a ház körül valami tenni­való. Miről is kellene beszél­ni? A kezéről kérdezem. A hosz- szú ujjak egy sárga címkéjű gyufásíobozzal játszadoznak. — Valamikor hegedülni ta­nultam Gyöngyösi Józsi bácsi­tól. Rég nem él már. De ami­re tanított, nem felejtettem el. Van egy héttagú zenekarunk, néha hívnak bennünket más falukba is. Azt hiszem, inkább az idősebbele kedvelik a mu­zsikánkat, Ezen elgondolkodik egy ki­csit. Svájcisapkáját felgyüri a homlokán. Gondolkodó a te­kintete. akkor is, amikor ki­kísér. Tudom, hogy mit csinál majd, ha visszamegy a mű­helybe. A kormánymű fölé görnyed újra. Az irodában va­laki azt mondta róla: érdemes beszélgetni vele, megérdemli, hogy írjanak róla az újságban. »Rólam nincs mit« — mond­ta ő. Délután, ha nem érkezik sürgősen javítandó gép, újra felül a barna színű autóbusz­ra. Otthon a feleségével el­mondják egymásnak a nap történetét. Talán este elmegy a zenekar próbájára is. A végrehajtó bizottság es a tanács testületi munkáját több esetben is kifogásolható­nak állapították meg, a napi­rendeken szereplő témák elő­készítése nem alapos, sőt a vb nemegyszer szakszerűtlen ha­tározatot is hozott. A vizsgált területtel csak általánosságban foglalkoznak és a hozott hatá­rozatok végrehajtását nem ellenőrzik. A szakigazgatási szervek te­vékenységére a hiányos állam- igazgatási tapasztalat nyomja rá bélyegét, s ez a tanácson dolgozók szakmai képzettségét tekintve érthető. Határidőn tú­li ügyintézés. hiányos telek­könyvi nyilvántartás és téves anyakönyvi bejegyzés is elő­fordul. A végrehajtó bizottság úgy értékelte a sávolyiak munká­ját, hogy a közös körzeti ta­nács már kialakult ugyan, de az apparátus még nem. Igaz, hogy a négy község igazgatá­sát csupán öt hónapja végzik, de ez az ellenőrzés olyan hiá­nyosságokra mutatott rá, ame­lyeknek egyhetes tanácsi mun­ka után sem szabadna előfor­dulniuk. A sávolyi tanácstitkár fia­talember, de gyakran kapkod, idegeskedik, s ezt a munka­társai is megérzik. Uralkodnia kell magán, mert ha ő is el­veszti a fejét, akkor mit lehet várni a beosztottaitól, akik közel sem rendelkeznek olyan ismeretekkel, mint ó. A járási vb utasította a szakigazgatási szervek vezetőit, hogy a közeljövőben adjanak hathatósabb és komolyabb se­gítséget a sávolyi közös tanács vezetőinek, mert a jelenlegi pontról csak így tudnak el­mozdulni. M' it kívánhatok a svájci­sapkás embernek? Ezen töprengek, amikor a nyílegyenes aszfaltjárdán lép­delek. Könnyű álmot, svájci- sapkás ember, s holnap újra engedelmes vasat a hosszú uj jaknak! (Beszélgetésünk színhelye a mernyei Március IS. Termelő- szövetkezet gépjavító műhelye. A svájcisapkás ember: Kovács Dezső gépszerelő.) Leskó László Ma*;' a adást indít a Román Televízió Mától kezdve a román tele­vízió magyar és német nyelvű műsort is sugároz. A magyar adás hetenként kétszer, vasár­nap délben egyórás, csütörtö­kön délután pedig félórás mű­sorral jelentkezik. A ma 12.39-kor meginduló első magyar nyelvű műsorban Péterfi István akad .úkus, az államtanács aleínöke mond köszöntőt. A nézők ezután bél­és külföldi eseményekről szóló filmösszeállítást láthatnak, to­vábbá részleteket a marosvá­sárhelyi ének- és táncegyüttes műsorából. A program további »észében riportot sugároznak a sepsiszentgyörgyi líceum meg­alakulásának 110. évfordulója alkalmából. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 23. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom