Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

OLVASÓ NÉPÉRT Mozgalom vagy művelődési feladat? Az önkormányzat és a hatalom JÖ IDEJE HALLUNK. OL­VASUNK az Olvasó Népért nagyobb távlatú művelődési feladat kibontakozásáról. Jó és hasznos, hogy most a .Somogyi Néplap is vitára bocsátotta a dolgot azzal, hogy. a »-tetteken a sor«. A cselekvés azooban nem olyan egyszerű, mint az eddigi civasómaagalrnaknál volt. Eddig olvasókat toboroz­tunk, könyveket adtunk a ke­zükbe, így több lett az olvasó és több a -kölcsönzött könyvek száma. Most nemcsak ennyiből áll a mozgalom. Nemcsak könyvet árulunk kampánysze­rűen, úttörők és KISZ-esek se­gítségével; és nem elég az sem, ha kissé többet foglalkozunk az irodalommal a klubban. Sokkal többet és tartalmasab­bat kell tennünk ezután az ol­vasó népért. Így ez az akció már több, mint egyszerű moz­galom. Ezért egész művelődési munkánkkal szükséges az ügyet szolgálni. Az országos elképzelések, megfogalmazások után szüksé­ges, hogy a megyében is tuda­tosan megtervezzük tenniva­lóinkat. A könyvbarátbizottsá- gok megújításával, az ügyért szolgálni kész társadalmi mun­kásokkal együtt kell felmér­nünk a megye olvasottsági helyzetét. Ezután a munkát fontossági sorrendben megter­vezzük — és ezit már a tettek követhetik. Az Olvasó népárt jegyében folyik faár most is az M3ZBT jubileumi olvasó­mozgalma és a KISZ Játék és vallomás című olvasónapló-pá­lyázata. Mindkét mozgalomban szép számmal vesznek részt, elsősorban fiatalok. Ám mind­kettőnél hiányoltuk a szerve­zettséget, a tervszerű indítást. AZ OLVASÓ NÉP MEGTE­REMTÉSE, az értő olvasók ne­velése szép és nemes feladat. Társadalmi szükséglet ma már, hogy az ismeretterjesztés, a klubmunka, a szakmai képzés, valamint a műkedvelő művé­szeti munka sokféleségében; az iskolában és az iskoláin kívüli oktatásban is úgy irányítsuk és végezzük munkánkat, hogy az­zal mindig kapcsolódjunk a könvhöz, az irodalomhoz. A hosszú időre tervezett munkához sok időszerű feladat megoldása szükséges. Például könyvtáraink korszerűsítése: megjelelő klubkönyvtárak lé­tesítése és jó néhány mostoha és elhanyagolt falusi-városi könyvtár megfelelő elhelyezé­se. A jó feltételekkel és megfe­lelő nyitvatartási időben dol­gozó könyvtárak önmagukat Új pantomimműsor az Egyetemi Színpadon A nagy sikerű hollandiai fesztivál után új műsort muta* be Köllő Miklós és Domino együttese. Karinthy Frigyes »Cir­kusz« c. novellája alapján Ránky György Kossuth-díjas ze­neszerző azonos című zenemüvét Költő Miklós újszerű fel- dolgozásában mutatja be az együttes. Jelenet a műsorból. CONCERTO Ha találkozunk, kissé ol­dalra hajtja a fejét, rám néz, aztán csöndesen szúrkálódva elkezdi. i — Olvastam az anyagodat... Ez tetszett. Persze, lehetne né­ha keményebb is ... Vagy: — Lehet, most egy kicsit túllőttél a célon ... Nem használ kritikusi ter­minológiát. Egyszerűen és igazságosan beszél. Én pedig mindig számon kérem rajta az irodalmat. Mit írsz? Hogyan írsz? Mi van a versekkel? Hiszen ezek a dol­gok kísérték végig barátsá­gunk egész történetét... Ver­sek, könyvek, politika. Vala­hol kamaszkorban a világ- megváltással kezdődött az egész, amely most csöndes, de alapos beszélgetésekké szelídült. Vagy inkább érett. Irtunk mind a ketten. Fő­leg verseket. És ezeket kérem számon tőle. A múltkor is. — Versek?! Értekezlet, ta­nácskozás, megbeszélés késő estig. Vagy járom a határt. És másnap megint elölről kezdődik. Harmadnap megint,. És negyednap újra... — Unod?! — Ki mondta? Csak azt mondom, hogy nincs időm versekre... No persze, aki egyszer meg­ízlelte vagy inkább ízlelgette a szép szó kovácsolásának örömét, nemigen tud lemon­dani róla. Így a felsorolás után hoz­záteszi mindig: — Majd egyszer, ha szabad­ságon leszek. Vagy majd ké­sőbb. Most ha írok is, inkább kis hétköznapi pillanatokat. Azt is ritkán. Hiszen jön me­gint egy értekezlet, egy be­számoló, egy vita... ö makacs kritikus, én ma­kacs követelő vagyok. És a minap megint számon kértem tőle a verseket. — Gyere el egy éjszakai el­lenőrzésre velem — mondta. A mostani éjszakák nem hidegek. A földeken mintha ottrma­ajánlják; oda szívesen térnek be az emberek. Somogybán van ilyenre is jó néhány példa. Gondot okoz könyvtáraink- ián, hogy nem tudnak kellő mennyiségű újságra, hírlapra előfizetni. Ezen segíteni kell. mindenekelőtt a helyi erőfor­rásokból. A fejlődés, a jobb termelés érdekében több gazdasági ve­zetőnek, szakembernek föl kell ismernie a szakKönyv, a szak- irodalom segítő fontosságát. Szívesen látják a könyvtárak a szocialista brigádokat, a tsz- szakemberek vezette csoporto­kat, hogy ismerkedjenek a könyveiddel és éljenek a könyvtárak adta lehetőségek­kel. A jövő olvasó népe érdeké­ben feltétlenül meg kell javí­tani az iskolai könyvtárak helyzetét. Megyénkben nincs egyetlen sem új, sem régi ál­talános iskolánk, ahol korszerű otthon jutott volna az ifjúsági könyvtárnak. HASZNOS LENNE AZ AK­CIÓ KERETÉBEN egy-két korszerű iskolai könyvtárt is létrehozni és a magyar iroda­lom tanításán kívül a többi tantárgyat is a könyvhöz, a kiegészítő irodalomhoz kap­csolni. Itt kellene megtanítani olvasni, könyvel használni és könyvet megbecsülni minden általános iskolást. Szita Ferenc. a Palmtro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese Kácz Éva ellenőrző kőrútján az általános iskolások tanulószobájában, bai Gizella III. gimnáziumi tanuló. J Az asztalnál Her­A diákotthon igazgató­ja. Horváth István, széttárja kezeit: — Én a mai napon nem vá­gyóik illetékes. Talán fordul­junk az ügyeletes nevelőhöz. Éva, gyere csak! Rácz Éva harmadikos gim­nazista az egyik. Arany Mik­lós II. osztályos a másik »ne­velőtanár« ezen a napon. A diáktanács ugyanis kéthavön­ként egyszer huszonnégy óráig teljhatalmat kap a diákotthon területén. Az önkormányzati szerv, a diák tanács érettségé­nek szintjét, a hatalommal já­ró felelősségérzetet mérik ez­zel is. Elsősorban ők, saját magukon, illetve nevelőik utó­lagos értékelése alapján. Azt vizsgálják a gyakorlatban, hogy milyen a diáktanács te­kintélye, mennyi a bizalom iránta. Áll-e a közösség olyan színvonalon, hogy élni is tud­jon a kapott hatalommal? A kísérlet érdekes, nézzük, mi­ben áll: Az ügyeletes nevelő-kislány szolgálata tegnap este kezdő­dött. — Felelőseik vagyunk a napi­rendért. Ébresztés, reggeli tor­na, reggeliztetés, szobarend, szilenciumok ... Vagyis ellát­juk a nevelőtanári felügyele­tet. és ellenőrizzük a korre­petálást. Este pedig elkészítjük a beszámolót Szemfényvesztés „Amatőr írók" a gáton T izenegy hónap alatt huszonöt helyen szere­peltek a váci Radnóti Miklós írókör mellé felsorako­zott »amatőr költők és írók«. Mindaddig nem hallattunk ró­luk, amíg valami úton-módon Kaposvárra nem igyekeztek. Illetve: az »amatőr írok« au­gusztusi, váci egyhetes sereg szemléjén ejtette el a szót a kaposvári FÉK képviselője hogy szeretettel látják őket Somogybán is. A váciak nyil­ván örültek az egyben elisme­rést is kifejező meghívásnak, Kaposváron pedig megkezdőd­tek az előkészületek a gálaest — ha lúd, legyen kövér — megrendezésére. Kiosztották a verseket, novellákat a műked­velő versmondóknak. A fő­próbát (!) Katymáron tartot­ták — immár közösen. S in­nen indult el az »amatőr írók« kritikája is. A petőfi Népe cí­mű megyei újságban kapott hangot először a »vigyázat!«. Amatőr író« nem létezik — az amatőr a francia nyelvből vándorolt át a miénkbe és műkedvelőt jelent —, csak író éadt volna a nyári szénaillat­ból valami. De a hantok kö­zött, a töredezett tarlón ott bújkált a kíméletlen ősz. A dűlők kanyarulataiban meg­villantak a tócsák. És a hor- hókban már dagasztottuk a sarat. Istállókat jártunk végig, nagy szemű borjúk, malacok ébredeztek a hirtelen felvil­lant fényben. Éjjeliőrökkel beszélgetett. Aztán, amikor együtt marad­tunk, azt hittem a verszkről beszél majd. Nekidőlt egy boglyának. És figyelt. Az éjszaka tele volt ámu­lattal, zenével, zörejekkel, bi­zonytalan mozdulással, hal­kan rebbenő neszekkel. Nekidőlt a boglyának és figyelt. — Concerto — mondta az­tán. Föllélegeztem. Hallgatott csöndben... az­tán Összevonta szemöldökét. — Hallod? Az éjszaka zenéjére gon­dolhat. — Hallom. Nagyon szép... — Figyelj csak ... valakit fognak a kutyák a majorban! Hol a fenében csámboroghat az éjjeliőr?! Tröszt Tibor van. S ennek igazolása csak egyféleképpen történhet: alko­tással. »Amatőr író« csak a szoba négy falán belül leltet valaki — a családi kritika előtt. Katymár után nyilvánvaló — talán önkritikusan — fe­szélyezett zárkózottsággal ren­dezték meg a vendéglátók az »amatőr írók« gálaestjét Ka­posváron, a FÉK-ben. Különös háromszöget alkotott a közön­ség, a szavalok és az »írók«. Nem ültek többen a nézőtéren, mint a háromszög másik két szárában összesen. Huszonhét vers és novella hangzott el a kaposvári versmondók tol­mácsolásában — t'zenhat »amatőr író, költő« műkedve­lő írása. Míg fogalmain c között is­mert az amatőr versmondó, a műkedvelő színjátszó, az »amatőr író« ismeretlen, s va­lószínűleg nem is fogadjuk el soha. A műkedvelő véremen - lóknak, illetve a műkedvelő mozgalomnak megvan a helye a népművelésben, a »műked­velő irodalomé« se ott, se az irodalomban. És nem azért ágálok ón is a »műkedvelő irodalom« ellen, mert az új jelenségeket képtelen vagyok föl'smemi — nem is új je­lenség a kedvtelésből író. Az »amatőr írók« bemutat­kozása (bocsánat, gálaestje) olyan »simán« lezajlott, hogy alig emlékeztem rögtön utá­na is megragadó sorokra, hangulatokra. Nem nyújtottak élményt az elhangzott írások. Esetleg olvasva ... talán ... — nem olyan egyszerű a művel való találkozás mondom, ta­lán, s akkor is csak úgy fog­lalkoztathat, mint kísérlet, szárnypróbálgatás. ­e az »amatőr írók« nem azért nevezik magukat »amatőr íróknak«, hogy ezt elismerjék, hogy bevalla- nák műkedvelő próbálgatásai­kat, hanem azt állítják, ők az igaz írók, s ezért ragaszkod­nak a megkülönböztető jelző­höz. A »profi írókkal« nem kívánnak együtt tartani. Nem szerénységből, hanem »tiszta­ságuk« mutogatásáért. Az a véleményük, hogy még a Kos- suth-díjasok is csak pénzfor­rásnak tekintik az irodalmat, míg ők — mindenképpen tisz­ták ... Még d»'goznak is. A gálaest vitáján kitört az, amitől mindenki félt. A ver­sek értékét elsősorban azok D vonták kétségbe, akik néhány perccel előbb szavalták azo­kat. (Miért mondták el?...) Az »amatőr írók« pedig már kikelve magukból védelmez­ték az új hangjukat, amit el­sődlegesnek tartanak az iroda­lomban, hiszen már mindent elmondtak az elődök ... — »Nem verset írok, új hangon írok — mondta az egyik —, mindegy, hogy mit«. És: »A mad olvasó nem ér rá szép verseket olvasni, csak jó verseket...« Igaz örömömre szolgált, hogy a műkedvelő versmon­dók biztosan és vitához illő szenvedéllyel védték meg az irodalom örök, klasszikus ér­tékeit és a mai irodalmat. Az »amatőr írók az irodalom és a mad költölc, írók pocskondiázá- sával válaszoltak. A vita egy­re magasabbra csapott, s hogy a házigazda elkerülje a terem fölboru’ását, engedélyt adott a zenekarnak a játékra. Így a muzsikusok húztak tust az »amatőr írók« kaposvári gála­estjének végére. De nem te­kinthetjük ezt megoldásnak, mint ahogy e cikk sem tehet pontot az »amatőr írók« or­szágos vándorlásénak végére. Csak igényelhetjük ezt Ma­gyarországon az írásművek bí­rálatára megvan a lehetőség, a fórum. Ezek a folyóiratok, az újságok, a kiadók mellett mű­ködő lektorátusok. (Ezeket elv­ből kerülik az »amatőrök«, mondják, lemondanak a meg­jelenésről, ellentétben a »pro­fikkal«.) Hogyan engedhető meg az írásművek szóbeli ter­jesztése lektori vélemény nél­kül az irodalom leple alatt? Aligha fogadható el az iroda­lomban önértékelés: »Én ké­rem, író vagyok«. S nem rin­gathatjuk magunkat abban, hogy ártalmatlanok az »ama­tőrök«, nem árthatnak az igaz irodalomnak. Igenis lejárat­hatják, s a kóklerséget tüntet­hetik föl valós irodalmi érték­nek azok előtt, akik nincsenek tisztában az igazi értékekkel. (Az Olvasó népért mozgalom sikeréért küzdünk.) A ugusztusban a váci Rad­nóti Miklós írókor ren­dezte meg az »amatőr írók« országos fesztiválját. Ki­hagyott alkalom volt az »ama­tőr írók« mozgalmának hely­retétele szempontjából. De most már nem mulasztható feladat. Horányi Barna — Mit tapasztaltak eddig? — Reggel a szobák rendben voltak. Egy-két helyen ugyan ■ nem szellőztettek. Benne lesz­nek a naposkönyvben... Megszólal a csengő. Délután 4 óra. Kezdődik a háromórás tanulási idő. Rácz Éva elnézést kér. mennie kell. Társával vé­giglátogatja a tanulószobákat, és ha minden rendben, ők is leülnek a saját könyveik, füze­teik mellé. Mi is elindulunk. Az inté­zet igazgatóját az eddigi ta­pasztalatokról kérdezem. El­mondja: a diáid anács igen ko­molyan veszi a feladatát, s a közösség is nemi tevésbe a diáktanácsot. Az összes nevelői teendőt gyéreitek látják el ezen a napon. Sok olyan apróságra is felfigyelnek, amely elkerüli a nevelőtanárok figyelmét. Pontosak, lelkiismeretesek — ez az eddigi mérleg. Persze, néha túlkapásokra is hajlamos némelyik fiatal. Igyekszik »megmutai(vű a hatalmát« .. i Ám az értékelésen megvitatták ért is; maga a diák tanács is okosan törekszik helyére tenni a dolgokat ölt is rájönnek, észreveszik ás el is mondj ált például, hogy »goromba vol­tál«; ezt vagy azt »finomab­ban is megmondhattad vol­na ...« Az irodában a napos­könyvet lapozgatjuk. Bejegy­zések a napok történetéről, eseményeiről. Itt-ott fegyelmi kérdések is. Az egyik kislány egyszer szekrényt- izi tn él a s/4omszédjáét akarta megmu- ta|ni a sajátja helyett. Az ugyanis rendben volt... A ha­tározat szigorú: kimen őel vo­násban részesült és nyilváno­san bocsánatot kellett kérnie társától. Egy éve avatták föl ezt a szép, modern intézményt. 186 közép- és általános iskolás, illetve ipari tanuló él itt. Azon­ban még csalt diákotthon. Mi­lyenek a kollégiummá avatás esélyei? — A tanulmányi követel­ményt két tizeddel meghalad­tuk. Ha sikerül tartani és a közösségi nevelésben is elérjük a szükséges mértéket, akkor reménykedünk, hogy a tavasz- szal szocialista kollégium lesz a nagyatádi diákotthon — mondja az Igazgató. A szocialista nevelés fontos alkotóeleme az új típusú tanár —diák viszony. Vagyis az olyan kapcsolat, amellyel a nevelő­munka együttes tevékenység; s ebben a pedagógus segítő­társának is tekinti a diákot — és viszont. Éz sikeres-e Nagy­atádon? — Jelenleg az igazgató és a diáktanács között igen. De ez eléggé szűk kör. Bennem a na­gyobb közösség a nevelési program végrehajtóját látja még. Ám a kisebb, a halóter­mi közösségekkel való meghit­tebb, őszinte beszélgetéseink azt a másik kapcsolatot egyen­getik, erősítik ... Az előcsarnokba láto­gató érkezik. Az igazgató az ügyeletes »nevelő«-höz küldi. Fogas kérdés: szilencium alatt? A két diák összedugja a fejét, majd a kislány udvariasan közli az eredményt: — Hát, öt percre kihívjuk. Addig tessék helyet foglalni... Wall inger Endre SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1960, november 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom