Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Illyés Gyula Kaposváron Dél-Franciaországból hazaérkezve Kaposváron szippantott igazán friss — itthoni levegőt Illyés Gyula. Lélekbúvár című vígjátékának kaposvári bemutatójára jött el városunkba pénteken, s szombat délig maradt megyénk kedves vendége. A premier közönsége az előadás végén lelkes tapssal köszöntötte a jelenlevő szerzőt. Ezután a megyei és a városi pártbizottság és tanács meg a színház vezetőivel, a vígjáték szereplőivel találkozott. Szombaton reggel a Kapos szálló éttermében rövid interjút kértem Illyés Gyulától. A Kossuth térre néző ablakok kedves képet mutattak a város ismerőjének. — Egy kicsit itthon is vagyok — mondta Illyés Gyula, s a város szépségéről beszélt. De megragadta a megye falvainak tisztasága is, amelyről a Lellétől Kaposvárig vezető úton győződött meg — Lellétől Kaposvárig virágos falvakat és tiszta házakat láttam — jegyzete meg. — Hogyan fogadta a Lélekbúvár kaposvári bemutatás szándékának a hírét? — Nagyon meglepett Nem ezt a művemet érzem a legjellemzőbbnek, írtam több vígjátékot is; Szorongva jöttem el Kaposvárra. A Lélekbúvár ugyanis elvont témával foglalkozik, a mélylélektant érinti. Ott tudtam csak elképzelni a bemutatást, ahol ilyesmivel foglalkoznak az emberek. Mondjuk egy egyetemi városban. Az előadás kellemesen meglepett — Több mint Húsz éve ír- | ta ezt a vígjátékot. Időszerűnek érzi-e ma is a mondanivalóját? — Aktualitása semmit sem veszített. Egyetemes mondandója az, hogy álteóriák prédikátorai miként használhatják ki az emberek jóhiszeműségét Eluard, a neves francia költő is részt vett az 1948-as budapesti bemutatón, ő is nagyon élvezte az előadást. Kodály Zoltán is szintén ott volt, s majd kiesett a páholyból, úgy nevetett — Mennyiben foglalkoztatja a magyar dráma ügye? sét. Egy lényegeset máris elmondhatunk a mai magyar drámákról: a saját problémáinkkal foglalkoznak. Rövid, sietős látogatásra jött el Illyés Gyula ismét Kaposvárra a somogyjádiaknak írt oratórium bemutatását követően. A megyei könyvtár megtekintése után még kíváncsi volt a kaposvári piacra is, de már messziről észrevette, hogy hiába kanyarította arrafelé az útját, a népi agyagosoknak hűlt helyét találta. Gépkocsival átszelve az új városrészt. Szárszón át Budapestre igyekezett. Szárszóig még elmondta, hogy — noha sematikusnak tűnhetnek csupa dicsérő szavai — csak jót mondhat el megyénkről, annak vezetőiről. A vidéknek a kulturális életbe való bekapcsolását fontos feladatának tekintő Illyés Gyula — az ő szavaival élve bejelentette a maga »szürrealista manifesz- turnát-« is: — A kaposváriak vonuljanak föl Budapestre a LélékH. B. — A saját erőmből is sze-.,-, , ,. ., , . retném elősegíteni a fejlődé- j buv^r eloadasavaL fewcrfyi ÁS-e. Nemkívánatos tendenciák a mai hazafiságeszményben </1. Igények és lehetőségek Somogyváron Sokszínű művelődési életet A búvópatak-rendszerű művelődési életet légifölvétel alapján aligha deríthetjük föl. A felszínről a mélyebb rétegekbe is be kell látnia a kutatónak. A búvópatak felszíni mozgása természetesen összefügg a láthatatlanul a föld alá siető folyongással. Mit látunk a föVlszínen? A könyvbarátház Somogyvár művelődési központja működésének és általános művelődésének megismerése közben alakult ki bennem a búvópatak hasonlat. Ebben a nagy kiterjedésű, szép fekvésű nagyközségben azzal dicskedhetnek. hogy a lakók száma nem fogyatkozik. Esetleg az elöregedés veszélye fenyegetheti, ha nem gyarapodik a gyerekek száma. A búvópatak-rendszerű művelődési élet felszíni tükrével ismerkedtem meg előbb: a központban nemrég felépült könyvbarátházzal. A könyvbarátház hármas funkciója ismert megyénkben; könyvtár, könyvesbolt, cukrászda. (A könyves-bolt itt még nem működik). Lehetőségei, hivatása szerint ez lenne a falu művelődési központja. De nem az. Legalábbis még nem az. Négyszázhuszonegy olvasója van a könyvtárnak. Ez önmagában alig mond valamit. Tegyük »értelmessé« a számot. Somogyváron jelenleg 11214 lakost tartanak nyilván. A község lakosainak elsősorban a tsz ad kenyeret. Há- r ,ízhúsz tagja közül mintegy száztizén már elérték a nyugdíjas kort. Tehát öreg tsz. A lakosság helyi ipari foglalkoztatását a budapesti kihelyezett Elegancia Ktsz és az építőipari szövetkezet biztosítja. Mások a környéken, illetve Kaposváron is dolgoznak az iparban, míg Somogyvár is fogad környékbeli munkásokat. Somogyvár ipari munkássága mintegy száz fő. És most pillantsunk a könyvtár olvasóinak foglalkozás szerinti csoportosítására: 13 paraszt, 45 munkás, 41 értelmiségi, 269 tanuló, a többi olvasó az egyéb kategóriába sorolandó. Az olvasói beiratkozás és az olvasottság nem ad hű képet a faluról A termelőszövetkezetnek is van egy szakmai könyvtára, az állatenyésztési és a növénytermesztési szakemberek ebből olvasnak. A felszíni patak itt alábújik. Az értelmiség viszonylagos magas száma a faluban levő nagy gyógypedagógiai intézetnek köszönhető. Itt is működik egy könyvtár ahol elsősorban szakirodalom található. Baj-e, hogy az emberek innen is, onnan is olvasnak, az említetteken túl a saját gyűjtésből is? Feleletet erre egyszerűt mondhatunk: nem. A könyvtár funkciója bővül s nemcsali a könyvtáré, mert a tagozódott, megosztott olvasási művelődést — a sokágú patakot — egy mederbe terelheti, a falu malmára hajtva a vizet... Az individualisabbá vált művelődés csak egyes rétegekre vonatkozik a humán és műszaki értelmiségre. Ök igénylik a legkevésbé a közösségi formát. A fiatalok — ipari és tsz-dolgozók — megnyilatkozásai azonban arra mutatnak, hogy ők igenis szükségét érzik a közösségnek. Különösen abban az esetben, ha a KISZ-szervezet nem működik megfelelően, mint pl. Somogyváron. A könyvtárba nemcsak olvasni járnak néhányan, hanem egymás közt beszélgetni is. Ezt az igényt szervezéttebb formában kellene kielégíteni. A somogyvári könyvtárnak azonban van egy nagyon is kézzelfogható, hagyományos feladata, a paraszti oli'asók számát (13!) —: kezménye. De télre lejár a kitiltás. Ez a klub csak nevében az, mivel semmiféle terve nincs az itt folyó életnek. A könyvbarátház szolid mérete miatt nem elégíthet ki mindenfajta igényt, negyven embernél több nem fér be olvasójába. Ezért a fiatalok most a kocsma melletti üres helyiséget akarják megszerezni és ifjúsági klubnak berendezni. Minden jel arra mutat, hogy a társas szórakozás, művelődés igény Somogyváron. A televízió, az otthoni művelődés, szórakozás, a rádió, az újság, a könyv, a tanulás búvópatakját helyes időnként felszínre hozni. S ehhez egységes irányító szemlélet és tevékenység kellene. Biztató jel erre, hogy a falu függetlenített népművelőt akár akal- mazni január 1-től. A mostani fiatal könyvtáros lenne a falu művelődési életének irányítója, szervezője. A teendő — s nemcsak Somogyváron — az, hogy sokoldalú, színes legyen a művelődési élet, de megfelelően tervezett, egységes szemléletű és irányított. Az eddigi somogyvári községi művelődési terv mindet nélkülözi. Korányi Barna November 7-re készül a megye Ünnepi műsor a Latinka Művelődési Központban Kalinyini művészegyüttes lép föl Koszorúzás a Szabadság parkban A közösség — igény A művelődési élet egy másik felszínre bukkanó tükre a művelődési ház, amely alkalmatlan helyiségével alig játszik szerepet a faluban. Valószínű, hogy ez a búvópatakrendszer az oka többek között annak is, hogy a faluban az irodalmi színpadok — kettő is van! — csak rendezvényekre készülnek. A belső nevelő munka így szóba sem jöhet. (Irodalmi színpadi tag egy-kettő jár csak könyvtárba). A falu fiataljainak a cukrászdán kívül még egy találkozási lehetőségük van. Az építőipari szövetkezet klubhelyisége. Innen jelenleg ki vannak zárva a »kintiek«, a nem itt dolgozók; rendetlen magatartásuknak ez lett a követZászlódíszbe öltöznek a somogyi városok és falvak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának ti zteletére. Készülnek a transz- paransek és a dekorációk az ünnepre. A járási székhelyeken, a nagyközségiekben, az üzemekben és a válalatoknál méltóképpen megemlékeznek november 7-ről, amelyet nemzetünk a legnagyobb ünnepei között tart számon. Ünnepi műsort rendez a me- ~vei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács november 6-án este hét órakor a kaposvári Latinka Sándor Művelődési Központ nagytermeiben. Az októberi forradalomról dr. Sólyom Gábor, a megyei párt-vb tagja, a BM Somogy megyei Rendőr-főkap’’- tányságának vezetője emlékezik meg. Az ünnepi műsort testvérvárosunk, Kalinyin művészegyüttese adja, amely a Somogy Táncegyüttes szovjet- unióbeli vendégszereplését viszonozza. November 7-én reggel 9 órakor koszorúzással folytatódik az ünnepségsorozat Először a Keleti temetőben he- lvezik el a kegyelet és a hála virágait a szovjet hősök emlékművénél. Tíz órakor kezdődik a koszorúzás a Szabadság parkban. A szovjet hősi emlékműnél az idén is megtartják a hagyományos, katonai díszel- gést Mindlsét emlékműnél díszőrség áll majd november 7-én. Ritka U ejtünk szót mostanában a haza fi Ságról. Nem a hazafi fogalom jellemző voná saira, hanem a hazafiság kérdéseire gondolok. Arra, hogy ez a történelmileg kialakult és változó, de mindig érzelmektó: áthatott emberi magatartás forma: ez a konkrét társadalmi és osztálytartalmú kategó ria nemcsak világosan megiia tarozott fogalomkor, melyei a társadalom jobbik része tudó másul vesz és tudatában — ésszel, szívvel — a magáinak tekint Problematikája is var. a hazafiságnak, mely kúlönbö zö tendenciákban, az adott politikai- társadalmi viszonyoktól függően olykor — bizonyos íeszüitségi csomópontokon — erősebtien, máskor kevésbé számottevően jelentkezik. De van ilyen. Napjainkban is erezhető, ha burkoltan is. Vagy. ha nem feltétlenül a szocialista hazaüság ismert fogalomjegyeitől — a hazafiság nemzeti és nemzetközi; a néppel, szülőfölddel, munkával stb. kapcsolatos vonásaitói. morális tartalmától — való tudatos különállással is. Tehát a szocialista hazafiságeszmény igenlése, tudatos vállalása mellett is előfordulhatnak nemkívánatos tendenciák valakinek, valakiknek a tudatában, politikai állásfoglalásában, emberi magatartásába n. Kezdeném a nacionalizmussal. Ez az ideológia, egykor a nemzetiségi uszítás hajtó- és romboléereje a felszabadulás után fokozatosan elvesztette tömegbázisát és ezzel hatékonyságát is. Eszmei maradványai (»magyarkodás«, nemzeti gőg, iimedentizanus) nyomokban föllelhetők még. Persze nem »direkt« módon. így, ha előfordul is, elszigetelt, periférikus jelenség. Ám bizonyos rétegeknél. különösen az értelmiség sorai között kétségtelenül vannak konkrét gyökerei a nacionalizmusnak. Ennek a hatása nézetekben, véleményekben, tehát indirekt módon jelentkezik. Például abban hogy némelyek nem differenciálnak kellően a reakciós és a haladó, a forradalmi hagyománynak között, vagy éppen — anélkül, hogy bárki kegyeleti jogát elvitatnánk — a kegyelet kérdésében: a háború kiszolgáltatott áldozatai és hősi halottal között Máskor pedig jelentéktelennek látszó »apróságokban« jelentkeznek bizonyos negatív tendenciák. Az elmúlt évben 9 éves kislányom egy antiszemita dalocskával jött haza az iskolából. Egyik kis társától hallotta. Nyilván fogalma sem volt, mit jelent Életkorához mérten megbeszéltük vele a dolgot. De vajon — szülők, nevelők — hasonló esetben hányán tulajdonítanak jelentőséget a dolognak, hányán magyarázzák meg: miért szükséges elítélnünk az ilyesfajta gúnyolódást? Elgondolkozva persze azon is, hogy ezeket az idejétmúlt és nem éppen jő szándékú »rigmusokat« nem gyerekek találják ki... Gyakoribb azonban ha közvetve, beszélgetés, vita, véleménynyilvánítás közben jcienik meg (Valamilyen sovl- .íiszta-nacionalista nézet Tann nem is roissz szándékkal. S a probléma elsősorban nem is ez. Az ideológiai harc lényege: jzembeszállni e nézetekkel — vitában. Ám nem egy téves* eltorzult vélemény, például a faji megkülönböztetésről; az igazságos—igazságtalan háborúról; Vietnam kérdésében vagy éppen az »én nem politizálok« hamis elve sokszor marxista világnézetű, sőt kommunistaemberek jelenlétében i* elhangzik. De vajon hányán szállnak vitába ezekkel a né cetekkel és hányán választják a kényelmesebb hallgatást, a be nem avatkozást? Hasonló megnyilatkozások tanúja lehet bárki, egyoldalú összehasonlítások esetén is; életszínvonalbeli kérdésekben. A kritikátlan nyugatamádó szemében »olt<» minden »fenékig tejföl«, s a kétségtelen különbséget — amit senki sem vitat — képes egekig magasztalni. S ha kedves rokon vagy -távolba szakadt hazánkfia« mesél erről, micsoda ájult elismeréssel , fogadják sokan! Előfordult ez akkor is, ha saját gondjaink, hibáink, küzdelmeink már nem a jó szándékú, tárgyilagos kritika, hancn» kifejezetten az ócsáriás célpontjai lesznek. Vajon hányán utasítják vissza az ilyen »közeledést«? S hányán hümmóg- nek valós vagy mímelt egyetértéssel bizonyos előnyök vagy esetleg éppen a nagyobb borravaló reményében? Vajon ho* vá lesz ilyenkor a sokat emlegetett nemzeti büszkeségi önérzet? Ez a rossz értelmű önérzet ágaskodik fel sokakban, ha egy-egy irodalmi vagy más művészi alkotás tudatosan lerántja bizonyos történelmi eseményeink szép, de illuzórikus köpenyét, amelyet a polgári szemlélet ráaggatott. 3 ilyen szemlélettel hangzik el sok kérdés is: Miért kell szégyenletes tetteinket »kiteregetni« — például az újvidéki eseményeket ábrázoló nagy sikerű regény és film hatásaképpen. Innen a »szembenézni« gyávasága, erőltensége és közönye sokakban még, különös tekintettel a második világháborúban eljátszott szerepünkre. S ebből a nézőpontbal történél ems zemlél etünk illúziófosztó törekvései — »hazafiat- lanok« ... Ugyanakkor e jelzőn bizonyára meglepődnének* felháborodnának, ha őket illetné visszahúzódó közönyükért vagy cinkos»némaságukért. IN ezetek és vélemények. Egy és ugyanazon talajból nőttek ki a polgári gondolkodás, a kispKÚg'áriság maradványaképpen. A kispolgári gondolkodás pedig nem esik messze a polgári nacionalizmustól, amely konkrét megjelenési formájában mindjobban talaját veszti ugyan, ám bizonyos nemkívánatos tendenciákban a szocialista hazafiságeszmény környezetében is föllelhető. Gyomirtása még néni fejeződött be társadalmunk tudatában. Wailinger Endre Készül az ünnepi dekoráció. SOMOGYI NfiPLAI Vasárnap, 1969. november 8.