Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

/ Hírügynökségi jelentések szerint impozáns béketünteté­sek zajlottak le Londonban is. FRANCIAORSZÁG Franciaországban igen nagy tömegek vettek részit a külön­bőz» nagyvárosokban, szerve­zett tüntetéseken, így Lyon­ban, Marsailleben, Saint Na- zaire-ben, Grenoble-’SUn, Li- moges-ban és Nevers-ben. A bordeaux-i és a rrvetzi meg­mozdulások során a rendőr­ség gumibatokkal és könnyfa­kasztó bombákkal avatkozott közbe. Több tüntetőt őrizetbe vettek és számos sebesülés történt. Nem végleges adatok szerint Párizsban több mint húszezren tüntettek a béke helyreállítása mellett, annak ellenére, hogy a belügyminisztérium betiltot­ta a békemegmozdulásokat. Egy rendőri közlemény szerint a hatóságok szombat este 2 561 személyt állítottak elő, és kö­zülük tizenkilencet letartóztat­tak. KAIRÓ Az Arab Szocialista Unió Kairóban szolidaritási nagy­gyűlést rendezett az agresszió ellen hősiesen harcoló vietna­mi nép támogatására. A gyű­lés részvevői határozatot fo­gadtak el, amely élesen elítéli az amerikaiak vietnami ag­resszióját és követeli az ame­rikai haderők fel-tétel nélküli, haladéktalan kivonását Dél- Vietnamból. KOPPENHÁGA Szombatom a koppenhágai emerikai nagykövetség épüle­ténél tömegtüntetés volt az amerikaiak vietnami háborúja ellen. A tüntetést a harcoló vietnami nép iránti szolidari­tás országos szervezete ren­Képümkön: a tüntetők a 40 ezer amerikai halott nevét tar­talmazó jelképes koporsókkal vonulnak el a Washington- emlékxnű előtt. (Telefotó — AP—MTI—KS) titkára, aki a menetet követő nagygyűlés egyik szónoka volt. A gyűlésen felszólalók köve­telték az amerikaiak és szövet­ségeseik csapatainak azonnali, teljes és feltétel nélküli kivo­nását Dói - V ietnasmból. FRANKFURT Az NSZK területén vasárnap nagyméretű tűnt été"’’ toltak az Egyesült Állam' íami amerikai katonai rendőrség is. Több tüntetőt letartóztattak. NYUGAT-BERLIN Nyugat-Berlinben mintegy ötezren tüntettek a vietnami háború, a görög katonai dikta­túra ellen és a Palesztinái fel­szabadító mozgalom mellett. A rendőrség nagyobb erőket he­lyezett riadókészültségbe, és több tüntetető letartóztatott. Vasárnap délután Vitry-ben (Párizs egyik elővárosa) meg­nyílt a legnagyobb francia szakszervezeti központ, a CGT XXXVII. kongresszusa. A kongresszus munkájában 1100 kül­dött és a különböző országos és nemzetközi szervezetek kép­viseletében több mint 50 küldöttség vesz részt. A vasárnapi ülést a külföldi delegációk üdvözlő felszó­lalásainak szentelték. A magyar szakszervezetek üdvözletét dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára adta át a kongresszusnak. Beckl Sándor hang­súlyozta, hogy a magyar szakszervezetek nagyra értékelik a Francia Általános Munkásszövetséget, a CGT-t, amely min­dig lépést tudott tartani a korral és a haladással, és nemcsak a francia dolgozók, hanem a ne mzetközi munkásmozgalom egyik legjelentősebb szervezet évé is vált. Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: A CGT XXXVII. kongresz- szusa tegnap délelőtt a Párizs melletti Vitry modem sport­csarnokában Georges Séguy főtitkár beszámolójának a Újfasiszták Saarbrückenben Kongresszus helyett „összejövetel" A hatósága tilalom ellenére is összegyűltek vasárnap Saar­brückenben az újfasiszta NPD kongresszusára érkezett dele­gátusok. A város egyik éttermében «-találkozót« tartottak, s itt Thadden pártvezér — az előre megjelölt napirendinek megfe­lelően — beszámolót tartóit az NPD programjáról és céljai­ról. Azt mondotta többek között, hogy a fő cél továbbra is az »’újraegyesítés a szabadság­ban«, azaz a szocializmus lik­vidálása a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Az újfasiszta párt elnöke tudnusem akart a második vi­lágháború után létrejött euró­pai realitásokról, és azt han­goztatta, hogy az NPD nem fog «igazodni a kor szegeméhez«. A képünkön: a találkozó szünetében (balról-jobbra Adolf von Thadden. Hans Joachim Richard és Dr. Siegfried Pöhl- mann- (Telefotó — AP—MTI—KS) meghallgatásával folytatta munkáját. A CGT főtitkára kétórás be. számolójában elemezte Fran­ciaország jelenlegi gazdasági helyzetét, elitélte a kormány stabilizációs tervét, amely — néhány részlettől eltekintve — _ rendkívüli módon hasonlít a Pompidou miniszjíerenökségs idején megvalósított 1963. évi stabilizációs tervhez (s mind­ez egy évvel az. 1963-as máju­si esmények után). A dolgozók helyzetéről szól­va Séguy megállapította: A dolgozóknak szakadatlanul harcolniuk kell. hogy újabb eredményeket érjenek el és folytatniuk kell a harcot, hogy a vívmányokat megvédjék. A gazdasági követelésekért folyó harcot minduntalan újra és újra kell kezdeni, mivel a ka­pitalizmus feltételei között egyetlen vívmány sem érvé­nyes egyszer s mindenkorra. Ezért javasolja a CGT a jelen­legi hatalom felváltását. E cél érdekében a CGT sík,rászáll a feltételekhez nem kötött esz­mecsere mellett, amely lehető­vé tenné az egész baloldalnak és a szakszervezeti mozgalom­nak, hogy közösen új politikát íolgozzanak ki, és mindenlcire nézve kötelező megállapodásra üssanak. A 2 300 000 tagot számláló CGT messze a leghatalmasabb , szakszervezeti központ Fran- t uiaorszárban. A szervezett dol­gozók nagy többsége helyesli a CGT által képviselt tömeg- és jsztálypolitikát. Ami a pártokat illeti — mondotta a továbbiakban —, nem lehet valamennyit egy kalap alá vonni: vannak reak­ciós pártok, amelyek a dolgo­zók ellenségeinek az oldalán állnak, és vannak olyan odr- tok, amelyek a dolgozók keit, a demokráciát és a szo­cializmust képviselik. Ez utób- biakloal a CGT szövetségre ki­van lépni, a kö:ös célok meg­valósítása érdekében. Válaszolt az utó; ! rtben elh.i.igiOLi, Dírál lv ame­lyek azért érték a CGT-t, mert számos vezetője különböző szinteken tisztséget visel a Francia Kommunista Pártban is. Ságuy kijelentette: a szer­vezeti szabályzat megengedi a CGT minden aktivistájának és vezetőjének, hogy a szál-szer­vezeteken kívül politikai tevé­kenységet fejtsen ki. Helytelen dolog volna megtiltani nekik, hogy választott tisztségeket vállaljanak azokban a politikai szervezetekben, amelyekhez tartoznak. A CGT főtitkára a szakszer­vezetek közös frontján- k kiala­kítására szólította fel a négy nagy francia szakszervezeti központot. Beszámolója nemzetközi kér­désekkel foglalkozó - izében Georges Séguy kirr# ' irtotta a CGT ragaszkodás:" a Szak- szervezeti V>.1á**SzX • Tftaj és szolidaritásáról biztosította Afrika, Ázsia és Latin-Ame- rika népeit. A hallgatóság lel­kes tapsa közepette emlékezett meg a vietnami nép hősi har­cáról. A beszámoló elhangzása után a kongresszus megkezdi« a be­számoló — a korább« « szét­osztott jelentés — és - hatá­rozat-tervezetek vitáját. A tegnap délutáni ülés má­sodik részét a kongresszus a vietnami néppel való szolidart. tásnak szentelte. Nincs pontos felmérés arról, hányán vettek részt az amerikai fővárosban a háborúellenes tüntetésen, de még Washington rendőrfőnöke is pontatlannak minősítette a ne- gyedmillios számra vonatkozó becslést. A mozgósítási bizott­ság saját adatai alapján félmillióra becsüli a részvevők szá­mát. Az amerikai főváros történetében ez volt az eddigi leg­nagyobb tömegmegmozdulás. A méltóságteljes és imponá- 16 tüntetés magyar idő szerint vasárnap a hajnali órákban ért véget. A Fehér Házat nem közelíthették meg a tüntetők, mert azt autóbuszokból készült barikádok és rendőrkordon zárta el mindenfajta forgalom dől. Az elnök lakóhelye telje­sen ei volt zárva a külvilágtól. A tüntetők »Fehér Bunker­nek« keresztelték el az. épüle­tet Nixon hivatalosan nem vett tudomást a tüntetésről, és de­monstratív módon a vietnami kérdésről tanácskozott legfőbb tanácsadói vaL dezte és azon mintegy húszez­ren vettek részt. STOCKHOLM Stockholmban hatalmas fák- lyásmenetet és vietnami szo­lidaritási nagygyűlést tartottak. A Vietnam támogatására ala­kult svéd bizottság által ren­dezett fáldyásmenetbén két­ezernél többet vonultak fel. Köztük ismert közéleti sze­mélyiségek is voltak. így An- dersson parlamenti képviselő, a Svéd Szociáldemokrata Párt háborúja ellen — sokezres tö­megek részvéteiével. Hamburg­ban, Münchenben, Kölnben és Düsseldorfban — a rendőrség közlése szerint — a felvonu­lások különösebb incidensek nélkül folytak le. Ennek elle­nére több. mint negyven tünte­tőt őrizetbe vettek. Frankfurtban a rendőrségi tilalom ellenére többezres tö­meg vonult fel a város utcáin és a tüntetők többször össze­csaptak a rendőrséggel, amely fecskendőket vetett be ellenük. A tüntetők több amerikai üz­let kirakatát és több, ameri­kaiak által lakott lakónegyed ablakait beverték. A rendőrség megakadályozta, hogy a tün­tetők elfoglalják az amerikai főkonzulátus épületét. A rend­őrség segítségére sietett az Megnyílt a CGT XXXVII. kongresszusa A dolgozók egységfrontjának kialakításáért — a közös cél érdekében Hasonló béketüntetés volt San Franciscóban is. A nagygyűlé­sen, amelynek fő szónoka Ralph Abernathy lelkész volt, mintegy 150 ezren voltak je­len. A »háborúellenes második moratórium« alkalmából a vi­lág számos nagyvárosában — Kanadában, Lengyelországban, Ausztriában, Mexikóban. Ar­gentínában, Szovjetunióban, Ausztráliában, Zambiában, Mongóliában és Finnországban — tüntettek az Egyesült Álla­mok vietnami háborúja ellen. E megmozdulások többségét a rend és fegyelmezettség jelle­mezte. Néhány városban rend­zavarás is történt, főleg olyan esetekben, amikor a hatóságok erőszakkal próbálták megaka­dályozni a háborúellenes meg­mozdulásokat. Egyes olaszországi nagyvá­rosokban fasiszták és jobbol­dali huligánok elllenbünteté- sekkel próbálták zavarni a megmozdulások rendjét — eredménytelenül. Az olaszországi nagyváro­sokban tartott megmozduláso­kat túlnyomórészt a rend és a fegyelmezettség jellemezte. MOSZKVA: A helsinki tárgyalások kü­lönleges fontosságát elemezve, szovjet részről arra hívták fel a figyelmet, hogy a megbeszé­lések univerzális jelentőségűek, hiszen a stratégiai fegyverke­zési verseny korlátozása nem csupán az ‘ ilyen fegyverekkel rendelkező országok szempont­jából hasznos, hanem a világ minden állama érdekelt a szovjet—amerikai leszerelési párbeszéd eredményes alaku­lásában, ez ugyanis jelentéke­nyen megszilárdítaná a nem­zetközi biztonságot. Novoje Vremja A tárgyalások sikeres kime­netele feltétlenül hozzájárulna a szovjet—amerikai viszony javulásához, a világbéke meg­őrzéséhez és megszilárdításá­hoz. Természetesen fordítva Is igaz: a stratégiai fegyverzet növelése, továbbhevítve a nem­zetközi légkört és szinte el­viselhetetlen terheket róva a legnagyobb államokra, csak fo­kozhatja egy borzalmas követ­kezményekkel járó termonuk­leáris világháború veszélyét. Annak a felismerése, hogy a pusztító stratégiai fegyverek­re költött óriási pénzösszege­ket és energiát az emberiség jólétét szolgáló célokra lehet­ne fordítani, kedvező légkört biztosít a most megnyíló tár­gyalásoknak. A világ minden sarkából Helsinkibe irányuló jókíván­ságok ellenére Moszkvában nem táplálnak semmiféle illú­ziót arra vonatkozóan, hogy a józan ész és a realizmus köny- nyen diadalt arat a tárgyalá­sok folvmán. A szovjet kommentátorok bonyolult és hosszadalmas esz­mecserét várnak. Egyben arra is rávilágítanak, hogy a gyors megoldást nem annyira a prob­lémák technikai vagy szerve­zeti oldala akadályozza, ha­nem inkább az az erő, amelyet Eisenhower elnök röviddel visszavonulása előtt »amerikai hadiipari komplexumnak« ne­vezett. Miután a szóbanforgó komplexumhoz tartozó mono­póliumok évente 40 milliárd dollárt vágnak zsebre az ame­rikai rakétaelhárító és más ra­kétaprogramok megvalósítá­sából egyáltalán nem kezelik közömbösen a stratégiai fegy­verzet — egyébként az ame­rikai nemzeti érdekeknek is megfelelő — korlátozása gon­dolatát. Ami a szovjet álláspontot illeti, az világos és félreérthe­tetlen: A Szovjetuniót eltölti a határozottság, hogy pozitív eredmények szülessenek a hel­sinki tárgyalásokon a straté­giai támadás és ellentámadás egyre pusztítóbb eszközeinek korlátozásában. Szovjet részről szeretnék azt hinni, hogy a Vlagyimir Szemjonov külügy­miniszter-helyettes vezette szovjet küldöttséggel átellen- ben olyan amerikai delegáció ül a tárgyalóasztalhoz, amely kormányától ugyancsak teljes felhatalmazást kapott, és lehe­tővé tenné pozitív eredmények születését a mostani találko­zón, s az azt követő nehéz és feltehetően hosszas tárgyalá­sokon. WASHINGTON Az amerikai sajtó' igen nagy terjedelemben foglalkozik a tegnap Helsinkiben megnyüt szovjet—amerikai tárgyalások­kal a stratégiai fegyverek kor­látozásáról. New York Times: Tegnapi vezércikkében törté­nelmi kezdetnek nevezi a tár­gyalások megindulását, és azt írja: a két ország részéről »ez az első komoly kísérlet arra, hogy megfékezzék a nukleáris rakéták terén a versengést«. Washington Post: A Nixon-kormányzatot »sen­ki sem vádolhatja azzal, hogy kitörő lelkesedést tanúsítana a fegyverzet ellenőrzése iránt«. — Nem titok, hogy a kormány tagjai között is legfeljebb mi­nimális egység van a tárgyalá­sok szükségességéről és érté­kéről. A Fehér Ház és a Pen­tagon köreiben pedig nyíltan ellenséges magatartást tanúsí­tanak a korlátozás vagy meg­egyezés gondolatával szemben. A lap felszólítja Nixont. hogy »törekedjék energikusan és jó­hiszeműen a stabilitás kiala­kítására«. Christian Science Monitor. azt írja, hogy a tárgyalások »mérföldkövet jelenthetnek a hidegháború megszüntetésé­ben«. Megmozdult a világ az U&A-agresszio ellen A washingtoni békedemonstráció SOMOGTl K® P LAP Kedd, 1989. awadw 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom