Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-11 / 236. szám
Megbecs9ljíik-e a szakembereket? A szakemberkérdés kulcs- fontosságú a fejlődő somogyi ipari vállalatoknál A korszerű termékek előállításéihoz egyre nélkülözhetetlenebbek a jól képzett műszaki és közgazdasági szakemberek. Miként áll a megye műszaki és közgazdasági szakemberek dolgában, hogyan találták meg helyüket ezek az emberek a vállalatoknál milyen gondjaik vannak? Egy vizsgálat alapján ezekre a kérdésekre keresett választ legutóbbi ülésén a megyei párt-végiéhaj tóbizottság. Az a tény, hogy a somogyi ipar mintegy 430 felsőfokú képzettségű szakembert és 1700—1800 technikust foglalkoztat, azt mutatja, hogy a termelés irányításának legfontosabb posztjain a munkához értő emberek állnak. A kép azonban mégsem Qyen kedvező, hiszen a szakembereknek mintegy 25—30 százaléka nem az iskolai végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy tulajdonképpen csak az utóbbi években nőtt erőteljesen, .a vállalatoknál a szakemberek száma. Évente 40—50 fiatal kerül a főiskolákról, egyetemekről a megyében működő üzemekhez, vállalatokhoz, s ez nem elég. Bizonyítja ezt az is, hogy amíg országosan ezer aktív keresőre huszonegy. Somogybán mindössze hét-nyolc szakember jut. Az állami ipari vállalatok és telepek 13 százalékában nincs felsőfokú végzettséggel rendelkező műszaki. Az üzemek 35 százalékában nem dolgozik okleveles közgazdász. A megye huszonhat ktsz-ében összesen tíz felsőfokú képzettségű szakember van. Mi az oka ennek? Egyrészt az, hogy a régi mechanizmus keretei között a vállalatoknak nem volt létszükségletük a megfelelő felkészültségű vezető alkalmazása. az erősen centralizált irányítás miatt De gátolja letelepedésüket a műszaki közélet hiánya is. Megyénknek mintegy 150— 160 mérnökre és 50—60 közgazdászra lenne a meglevők mellett most is szüksége. Igaz, a vállalatok egy részénél — nem tudni miért — még most sem ismerték föl ennek a problémának a fontosságát Egy kicsit ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy sok üzemnek nincs ösztöndíjasa, pedig a megfelelő műszaki gárda biztosításának éppen ez az egyik módja. A másik pedig a meglevők képzése, továbbképzése és jövőjük biztosítása. Az sem közömbös, hogyan foglalkoztatják, mit bíznak a szakemberekre. Sok gond forrása az, hogy üzemszervezési, gyártásszervezési, termelésirányítási és üzemgazdasági munkaterületen igen kevés szakember dolgozik. Ügyanakkor meglehetősen sok adminisztratív munkát végeztetnek a tudományos alkotó munkára is képes emberekkel. Ezt éppen úgy nem tartják helyesnek, mint a gyakran változtatott beosztásokat, hiszen saját Közgazdászok továbbképzése A kétéves közgazdász-továbbképző első előadását tegnap tartották meg a Latinka Sándor Művelődési Központba*. Dr. Páli László, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára ismertette a soron következő előadások témáját, a tanfolyam menetét. A hatvan közgazdász, főkönyvelő két-három hetenként találkozik előadásokon a közgazdaságtudományi egyetem tanáraival. Az iskolát a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és az egyetem szervezte. Az első előadás címe: A vállalati gazdálkodás jellemvonásai és feltételei, ezek létrehozása a termelőszövetkezetekben. Dr. Csizmadia Ernő, a közgazdaságtudományi egyetem rektorhelyettese előadásában termelőszövetkezeteink legaktuálisabb gazdasági kérdéseit analizálta. Földbe kerül a ma Jó a gép, ha van de nem mindegy, hogy milyen JÁRÁSI ÉS TERMELŐSZÖVETKEZETI vezetőkkel együtt hallgattam a minap a Somogy megyei AGROKER Vállalat igazgatójának, főosztályvezetőjének és osztályvezetőjének a tájékoztatóját arról, mi a helyzet és mi várható a mezőgazdasági gép, a műtrágya, valamint a növényvédő szer forgalmazásában. Izgalmas téma ez, mindig érdekes viták alakultak ki a hasonló tartalmú és szintű összejöveteleken. Most is ilyesmire számítottam, főként azért, mert az egybegyűlt szövetkezeti vezetők többsége jövőre már jelentősen megnagyobbodott üzemben, egyesült gazdaságban irányítja a munkákat. A tájékoztató, majd a kérdések és végül az összegezés is inkább a gépekre irányult. Megtudtuk, hogy egy sor dologban megfelelően kielégíti a tsz-ek igényeit a mezőgazdasági gépgyártás és a kereskedelem, s van egy bizonyos hányad, amibe a hiánycikkek tartoznak. Vannak gépek, amelyeket csak bemutatókon lehet látni, ott aztán mindenki elragadtatással beszél róluk, mert tényleg »okos« gépek ezek — aztán eltűnnek a szem elől. Hogy hova lettek, vagy miért éppen ilyen ».tünékeny« munkaeszközöket mutattak be a szakembereknek, erre most nehéz volna válaszolni. Tény viszont, hogy a termelőszövetkezetek beszerzői, olykor maguk az elnökök nyakukba veszik az országot, és keresik-kutatják a nekik leginkább megfelelő erő- és munkagépeket Hogy ez a módszer nem a leghelyesebb, és a költségkihatása is nagy, azt mindenki tudja. Mit lehetne hát tenni? A VALLALAT vezetői nem tagadják, sok olyan gép van a telephelyükön, amilyent itt Somogybán nem tudnak eladni, máshonnan jön rá vevő, és az sem titok előttük, hogy megyénkből viszont máshova mennek a tsz- ek néha olyan gépekért is, amelyek itt helyben is beszerezhetők — csak éppen nem tudnak róla. A vállalat szerint a vetésszerkezet különböző okok miatt történt megváltozása is részben, előidézője volt a gépek felhalmozásának. Ilyen változás állt be például a megye burgonyatermesztésében: a korábbinál jóval kisebb területen termesztik ma a burgonyát, s így már nem kellenek a gépek, amelyeket kértek. Inkább szükség volna a böhö- nyei Szabadság Termelőszövetkezetben az idén bemutatott és eredményesen kipróbált kombájnra. Ez az NDK- gyártmányú arató-cséplő nagyon jól vizsgázott, mindenki elégedett volt vele, kivéve a német gyár szakemberét, aki másokkal együtt képtelen volt meggyőződni a gép igazi teljesítményéről Böhönyén, mert a tsz nem győzött any- nyi szállítójárművet biztosítani, amennyi elhordta volna a kombájntól a szemet MEGNÖVEKEDTEK AZ IGÉNYEK — olyan szövetkezeti vezetők mondták ezt, akik régóta irányítanak közös gazdaságot, s most az eddiginél nagyobb feladatok előtt állnak. Ügy érzem, érdemes idézni szavaikat. Horváth László, Mesztegnyő: »Igényesebbek lettek a szövetkezetek, különösen az univerzális gépekből várunk többet... Jó volna, ha az AGROKER kísérleti céllal adna ki gépeket, s ha'az elnyeri a gazdaság tetszését, adjanak rá módot, hogy megvehesse.« Lukács László, Nikla: »Néha későn kapjuk meg az időszerű munkákhoz igényelt gépeket, pedig különösen most, a betakarításnál kellene mielőbb felváltsa az elöregedő tagságot a gép ... Azt vallom, hogy a legjobb propaganda, a legeredményesebb reklám a gyakorlati bemutató, ezt kellene gyakrabban rendeznie a vállalatnak...« A véleményekhez hozzá tartozik, hogy látják a gazdasági vezetők legfontosabb tennivalójukat is: a korszerű gépekhez értő szakembergárdát kell »kinevelni« a szövetkezeti fiatalok közül. Mert nem elég univerzális gépet vásárolni és használatba venni — annak gondját kell viselni, kellő szakértelemmel kezelni, hogy hosszabb életű legyen. EZ A RÉSZE A FELADATNAK, amit a gépesítésben a szövetkezeteknek kell vállalniuk; az ellátás gondja a gyáriparé, a kereskedelemé. Tény, hogy többet vár a valóban korszerű munkaeszközökből, modern technológiákból a mezőgazdaság — nemcsak bemutatókon és prospektusokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is. Főként a mezőgazdasági gépgyártásnak kellene frissebbnek lennie Enélkül ugyanis a tsz-ek nem felelhetnek meg a fejlett mezőgazdaság követelményeinek, nem eléfríthetik ki az egyre növekvő igényeket. Hernesz Ferenc munkájuk hosszabb távú feladatairól, a gyár és az üzem terveiről, elképzeléseiről csak akkor szerezhetnek megfelelő ismereteket, ha hosszabb, ideig dolgoznak ugyanazon a helyen. Aktivitásukra jellemző, hogy részt kérnek a megye' vezetésből, a Somogyra vonatkozó elképzelések kidolgozásában. Rájuk — hangsúlyozta a megyei párt-vb — elsősorban a saját munkaterületükön van szükség, s itt tehetnek a legtöbbet a megyei elképzelések megvalósításáért is. Természetesen a megye örül a jó kezdeményezéseknek, bizonyítja ezt, hogy a távlati fejlesztési tervek kidolgozása szempontjából is értékes tanulmányok születtek Somogybán a megyei tanács ösztönzésére. Ezután is felkarolják az ilyen kezdeményezéseket, sőt témajavaslattal is ellátják a fiatal szakembereket. De elvárják azt is, hogy az eddiginél pezsgőbb műszaki, közgazdasági életet teremtsenek a vállalaton bélül. T öbbször felvetődött az utóbbi években, hogy nincs megoldva a somogyi szakemberek szervezett továbbképzése. Az egyetemek nem létesítenek tanfolyamokat a megyében, nem kielégítő a TIT és a szakmai tudományos egyesületek tevékenysége, hosszú idő óta nem sikerült megalapítani a MTESZ-t. A TIT műszaki szakosztálya évek óta nem jut előre. Az SZMT műszaki klubja az érdektelenség miatt bomlott feL A keretek tehát adottak voltak eddig is a megyében, A megye fiatal műszaki és közgazdasági értelmiségéből néha éppen a fiatalos lendület hiányzik, pedig anyagi megbecsülésük megfelelő. Havi átlagos jövedelmük 3000—3300 forint között mozog. Igaz, ez az iparban 5—10, az építőiparban pedig 10—15 százalékkal az országos átlag alatt marad. A középfokú végzettséggel rendelkező szakembereknél a jövedelem mintegy 10—15 száElőadói gárdát szerveztek zalékkal marad az országos átlag alatt Ezek is tápot adnak annak a feltevésnek, hogy a fizetést nem a munka, a képesség, hanem a beosztás szerint állapítják meg. A szocialista bérezés elvének következetesebb érvényesítését szükségesnek tartják mindenütt. Nehezíti ezt az, hogy az ipartelepek kisebb Önállósággal rendelkeznek, s az anyavállalatok a vidéki átlagbérek leszorítására törekednek Ezért foglalt állást úgy a párt-végrehajtótoizottság, hogy a szakemberek anyagi megbecsülését növelni kell, törekedni kell a jövedelmek differenciálására. Arra is ügyeljenek a vállalatok vezetői, hogy megfelelő kereseti arányok alakuljanak ki az azonos beosztásban dolgozó, felsőfokú képzettségű és alacsonyabb képesítéssel rendelkező szakemberek között. Pártoktatásra készülnek a siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál — Hatvanöttől vagyok itt jó talajmunkát mindig megkövetelték mifelénk. És ez így is helyes. Hiszen mennyiség, minőség szempontjából egyaránt fontos — mondja Bogár József. — Szeret vetni? — A legszebb munkának tartom. És felelősségteljes is. Itt nem lehet csőhiányos a sor. A búza nem szemetes, a talaj jó, a cső se ragad be, hát kell ennél szebb munka? — Mennyi a teljesítményük? — kérdem a vetőgép kezelőjét, Fekete Jánost. — A talajtól függ. Ha egyenes a tábla, negyven holddal is végzünk. Reggel korán megrakodunk, s amíg be nem szürkül, dolgozunk. — Már minden évben száDöntött a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat csúcsvezetősége: az idei pártoktatáshoz előadói gárdát szervez. A lehetőségek adottak a vállalatnál, hiszen a központban js és az egyes üzemegységekben is több olyan párttag dolgozik, aki elvégezte a Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetemet, s megfelelő előadói készséggel rendelkezik. Ezért úgy döntöttek, hogy őket bízzák meg az idei pártoktatás anyagának a feldolgozásával. Valamennyien egy-egy témakörből készülnek fel, s ezt az előadást valamennyi tanfolyamon megtartják. Ez nem jelenti azt, hogy fölöslegessé váltak a propagandisták. Rájuk ezután is szükség van, hiszen a csoportokkal ők konzultálnak, s egy- egy témából ők tartanak előadást is. Az új módszertől azt is várják a vállalatnál, hogy az eddiginél színesebbek, érdekesebbek és szemléletesebbek lesznek az előadások, , hiszen az új oktatógárda minden tagte más-más területen dolgozik, más oldalról világítja meg azokat az összefüggéseket, amelyeket a tananyag tártál- j máz. Az ősz egyik legszebb munkája a vetés. Nem közömbös az sem, hogy milyen a termelés irányításában részt vevő emberek politikai magatartása. Ideológiai továbbképzésükkel az eddiginél többet kell törődni. Sok üzem pártalapszervezete és vezetője nem veszi figyelembe azt, hogy az egyetemet végzettek valamennyien részesültek ideológiai képzésben. Alacsonyabb szintű oktatásra osztják be őket. Pedig a műszaki és közgazdasági szakemberek 25 —30 százaléka párttag, s ez az arány sokkal magasabb a szakmunkásokénál. a párt-végrehajtóbizottság megállapította, hogy mindenekelőtt az üzemeken belül végzett munkát kell a szakemberek^ megítélésénél figyelembe venni: ott éljék ki társadalmi és szakmai ambícióikat, hiszen az ott szerzett tapasztalatok segíthetik őket a nagyobb ösz- szefüggések megértésében is. Ehhez a munkához az eddigieknél többet kell adni a vállalatok vezetőinek, politikai és tömegszervezeteinek is. Fekete János: — Ha egyenes a tábla, negyven holddal is végzünk... A napsugaras őszt még szebbé teszi a kép: vetnek. A jövő évi kenyér magja kerül a földbe. Költők, festők legkedvesebb témája elevenedik meg előttem. A hangulat nagyon régi. Ugyanazt érezhette az első ember, aki magot szórt a földbe, amit most érzek a nagybajomi Zöldmező Tsz határában: elfogódottsággal járó reménykedést. Az idő, a történelem, a/ fejlődés menetét a munkaeszközök juttatják eszembe: a régi idők jellegzetes, kötényes, széles karmozdulattal magot szóró emberét Bogár József traktoros és Fekete János vetőgépkezelő váltotta fel. Éppen a dűlőút mellett töltik föl a gépet, s az alkalom jó egy kis beszélgetési" a Bogár József: — A jó talajmunkát mindig megkövetelték,.. mítanak rám — mondja Bogár József. — Tudják, hogy szeretem ezt a munkát. Alig győzik előttem előkészíteni a talajt. — Hogy vannak megelégedve a vetőgéppel? — Jó gépünk van. Nagyon könnyű, és jól dolgozik: Negyvenöt soros, gyorsan megy vele a munka. Miközben beszélgetünk, a pótkocsiról lekerülnek a zsákok, az üres tartályokat megtöltik. A gépek útra , készen állnak, várják, hogy megindulhassanak. Fölberreg a traktor, a vetőgép engedelmesen szót fogad kezelőjének. Ahogy távolodnak, hosszú-hosszú, egyenes sorokban hullik a mag. hogy jövőre is legyen kenyér az asztalunkon ... M. I. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1569. október XI.