Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
TÚL A MEGYEHATÁRON Város a hegyoldalban Fent a hegyoldalon villanyfüzér mutatja, hova kell eljutni a vicinálisnak. A villany nélküli motorvonat a Sárréten döcög keresztül, s a sötét kupéban alighanem én vagyok az egyetlen utas, akinek nincs bérlete, aki nem ismerősként köszönti az öreg kalauzt. A vonatban majdnem mindig ugyanazokat az arcokat látni: bátaszéki emberek, és a környező falvak lakói — dolgozni mennek Szekszárdi’«. Elvitték a Dunát Az ódon megyeháza tanácstermében két nappal később lakonikus rövidséggel közölte a számokat Császár József, a városi tanács vb-elnöke: naponta hatezerkétszázan ingáznak a megyeszékhely és a környező települések között. A munkahelyet Szekszárd adja, pedig a városnak sincs sok. Üzemeiben mindössze ezernyolcszáz ember dolgozhat, nem több, mint egy közepes nagyságú gyár létszáma. S a számok mögött gondok sűrűsödnek. Ilyenek: a város lakóinak száma tizenöt év alatt tizenötezerről huszonötezerre emelkedett De a városba áramlás gyorsabb volt, mint a foglalkoztatási lehetőség növekedése, ennék következtében megindult az elvándorlás: a megye minden száz lakosából egy elment Ezekkel a gondokkal együtt vizsgálva lehet csak igazán megérteni az örömöt, amikor azt mondják a szekszárdiak: a megépült új vállalatok — a Mechanikai Mérőműszergyár, a Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, meg az Óra- és Ékszeripari Vállalat itteni üzeme — a teljes kapacitás elérésekor kétezerkétszáz embernek biztosítanak már kenyeret A foglalkoztatási gondok a somogyi fül számára ismerősek. Mindez egy uj folyamatot is elindított: fel rajzolódtak ide, a szőlődombok közé a városiasabb Szekszárd kontúrjai. Nagy gond ez is. Hogy a mát meg lehessen érteni, a múltat is számításba kell venni. Megsárgult fényképeken, öreg térképeken mutatják ezt a múlt századi »-álmos Szekszárdot«: hosszú, élnyújtott, laza település. A gondok a mai vezetők előtt sűrűsödnek: kevés és nem megfelelő a közmű, a hegy miatt sokba kerül az építkezés. Hogy miért nyúlt így meg? Mert más irányba a Duna és a Szőlő-hegy akadályozta a terjeszkedést. Azóta a Dunát tizenhat kilométerre elvitték — a mai ember legnagyobb sajnálatára — Szekszárditól. A szabályozás követelte ezt meg. Szőlő 175 millióért A szőlő azonban ittmaradt. A város fölé emelkedő teraszok, meredeken futó sorok az ország harmadik történelmi borvidékét jelentik. Amíg a pincében a kadarkát kósolgat- juk, arra a gigászi munkára gondolok, amelyet itt az ember és a természet vív egymással. A megyében a művelési ágak között tizennégy százalékkal részesedik a szőlő, s ez a rendkívül magas szám 2800 holdat jelent. Most ennyit, de a megkezdődött rekonstrukció után sakkal többet. Tízéves a program és 175 millió forintba kerül. Megéri? — A szekszárdi vörös külföldön is ismert annak ellenére, hogy egy ideig nem sokat törődtek a hírnévvel. A régi patinát most palackozóval, tárolóval lehetne a legkönnyebben visszaszerezni. Pénz kell ehhez, nagyon sok pénz. A küzdelem eredménnyel jár: a kopár hegyoldalon mindenütt kivirulnak a fiatal szőlősorok: olyan ez, mint a régi, csak korszerűbben telepítve, s erre joggal büszke a kilenc- száz éves város. A szám nem pontos: héttel már túlhaladta ezt a mindenképpen szép kort, s a város, amelynek terjeszkedését sokáig a szőlő akadályozta,' .most éppen ezen a réven jut előSb- re. Régészek a megyeházán A tiszta város tiszta bora — márka. A hegyoldalba futó utcákon furcsa érzés fog el: az ember egy város szívében jár, s a rohanó forgalom helyett szőlősorokat lát. Itt nincs virtus — miként azt Háry János uram mesélte —, de van olykor emberfölötti küzdelem, s míg pályatársammal rójuk az utcát, erről esik több szó. Iláry- nak nem sok emléke van Szekszárdon. Költőjének, Garay Jánosnak annál több: majdnem mindent róla neveztek el. A távolról füzérnek látszó villanylámpák alatt sokkal jobban megél a hétköznap vaskos igazsága, mint Háry történetei. A tükrös, illatos kadarka is egy város töretlen küzdeni akarásának szimbóluma. A jelen hozza a jövőt is: 1980-ra — úgy számolják — tízezerrel megint több lesz a város lakóinak száma. A tervek szerint akkor már negyvenhárom százalékuk dolgozik az iparban, de lesz dolgos kéz a lösz fölött viruló tőkék művelésére is. Ez biztos. Amit a lösz mélyen takar, azt csak sejtik. Fiatal régész mesél erről, óvatosan, szinte kérdő mondatokban. A megyeháza udvarán 1. Béla sírját keresik. A hajdani apátság templomának körvonalai már kibontakoztak, s a tények egyre inkább arról győzik meg a kutatót, hogy itt pihen a király. A feltevés valóságmagvának megállapításához pénz kellene. Az eddigieknél több pénz. Az idén nincs, de jövőre teremtenek — mondták többször is —, mert Szekszárd a múltjában gyökerezve képzeli el a jövőt, ez vonatkozik a táj adta lehetőségre is. Kercza Imre NEVELES Takarékoskodó gyermekek A nyáron egy balatoni villa teraszán nagyobb társaság beszélgetett Ahogy ilyenkor szokás, a megélhetésről, a külföldi utazásokról esett szó. A csendesen poharazgatő társaságban egy idősebb férfi is ült. Mindenki tudta róla, hogy két felnőtt fia van, rnánd- egyiicnek balatoni villája, autója. Azt is tudták a beszélgetők, hogy Józsi bácsi fiai gyakran járnak külföldön. — Biztosan volt valami családi örökségük a gyermekeknek, Józsi bácsi! — mondta az egyik. — Családi ház, készpénz, szőlő. Különben honnan lenne villájuk is meg autójuk? Józsi bácsi csendes derűvel rázta a fejét — Nem kaptak bizony az én fiaim tőlem semmit. Se házat, se földet, se pénzt. Legföljebb egy jó tanácsot. — Miféle jó tanácsot? — Azt, hogy éljenek takarékosan. Rászoktattam őket arra, hogy ne szórják el a pénzüket, hanem ráírják össze, ha valami nagyot akarnak. Az én fiaim hatéves koruk óta megfontolják, hogy mire adják ki a forintjaikat — mondta. Valóban, mikor kezdődjék a takarékosság? Vannak, akik azt gondolják: akkor kell kezdeni a takarékoskodást, amikor a fiataloknak már saját keresetük van. Ez pedig tévedés. A gyermekek takarékosságra nevelését akkor kell kezdeni, amiko: a gyermek először jut olyan pénzhez, amellyel saját maga rendelkezik. Az sem feltétlenül szükséges, hogy a szülő ilyenkor megmondja: mire költse a gyermek a pénzt. Sokkal jobb családi nevelési módszer, ha megérdeklődjük a gyermek terveit: mit csinál a pénzével. Ha nem tartjuk hasznosnak ezt, akkor befolyásolnunk kell a terveket. A takarékosságra nevelés nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindig csak valami hasznosra, jövőbe mutató dologra költse a gyerek a pénzt. Ha megkívánja, vegyen rajta édességet vagy játékot. Egy idő múlva megmutathatjuk, hogy a pénze elfogyott, az édességnek legföljebb az emléke él benne, s a játéknak már csak a darabjai vannak meg a láda alján. Nagyon fontos, hogy a szülő Virágok hoxott... Helyreállítják a szerencsi Rákóczi-várat Az Országos Műemléki Fel- részben levéltári adatok alap- ügyelőség irányításával megkezdődött Szerencsen az egykori Rákóczi várkastély helyreállítása. A régészek a négy- szögű várban megtalálták a középkori bencés monostor alapfalait, az egykori belső udvar, a »kerengő« maradványait. Részben az ásatások, ján tisztázták, hogy a monostort a XVI. században erősítették meg, illetve alakították át védelemre. , A mintegy kétmillió forintos költséget igénylő helyreállítás során az épületben háromszáz személyes nagytermet alakítanak ki színpaddal. A nyár múlását, az ősz kezdetét nemcsak az időjárás változásán veszik észre a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói. A virágok nyílása, vágásra érettsége is figyelmezteti őket az idő múlására. Rab Lászlóné már tizenhárom to-' vatűnt nyarat számlálhatott meg a virágok között Itt tíz éve dolgozik. Kaposfüredről jár be munkahelyére. — Amikor idekerültem, a kertészet épületei közül csak egy állott — meséli. — Egy nádtetős kunyhó. Ez időközben eltűnt. Itt minden ez alatt a tíz év alatt épült. A nagy üvegház, a kazánház, az- irodaépületek, az ebédlő, minden. De nemcsak az épületek jeleznek változást. Négyforintós órabérrel kezdtük. Mostanában már 1200—1300 forintot kerestem. Nemrég emelték a fizetésemet, ígv 1400 lesz. Sok munkát géppel végzünk. Azelőtt kézi permetezés volt, az új dolgozóink ma már ezt el sem tudnák képzelni. Gondolkodik egy ideig. — A mi szakmánk a legszebb. — Nem mondom, hogy tiszta a mi munkánk. Én mégis azt hiszem, hogy ez a legszebb szakma. Egész évben virágok között lenni. Ezt tanultam, hiába is hívnának máshova. A tavasszal sem mentem, pedig többet ígértek az itteni fizetésemnél. Volt néhány »futóvendég« nálunk is. Elmentek. Azt gondolom, hogy ezek nem is szerethették igazán a munkájukat Talán máshol sem állják meg majd a helyüVitalij Gabelko: \Alens elégjkoukeét Jakov Zapjatih tervező- mérnök karcolatot írt és azonnal megmutatta az üzemi faliújság, a »Kurbli« szerkesztőjének. — Jakovkám, kedves — szólt a szerkeszt" —, már ne is haragudj, de r »Kurbli«- ban mégsem közölhetjük ezt az írást. Valahogy nem elég konkrét, túl általános. Mivel én nem közölhetem, azt javaslom, vidd a megyei lap szerkesztőjének. Zapjatih nem találta rendjén- való'.ak, hogy egy ilyen kis írással személyesen állítson be a megyéi lap szerkesztőségébe, éppen ezért elküldte postán. A karcolat a szerző legnagyobb csodálatára megjelent a megyei lapban. A tervezőmérnök, azaz az újdonsült karcolatíró rohant a faliújság szerkesztőjéhez, hogy megköszönje a jó tanácsot. De akkor megcsörrent a telefon: — Zapjatih — kiáltotta az iroda főnöke. — Kvaszon hívat, sürgősen. Jakov letette a ceruzát és menet közben megigazítva a nyakkendőjét, sietett a helyi szakszervezeti bizottságra. Kvaszov savanyú arccal fogadta: — Zapjatih, nem tudtam, hogy te ilyen sértödékeny vagy. Miért nem jöttél ide a panaszoddal? Azt a beutalót, bár másnak szántuk, azonnal odaadtuk volna neked. Te pedig, ehelyett — piff- puff, dirr-durr — egyenest az újsághoz. — Miféle üdülőjegyet? — csodálkozott Jakov. — Figyelj ide, Zapjatih, hagyd a fenébe ezt a firkálást. Nem komoly dolog ez — és ujjúval odabökött az asztalon fekvő újságra. — Itt van! Fehéren feketén: »Es Volk a beutalójával már a tengerparton üdül«. No, hát a főmérnök utazott el a Krímbe. Ö részesült ebben a kedvezményben. Hát mi van ebben? És te azonnal futsz az újsághoz... — Igen, de én ezt csak úgy általában írtam... — mormolta az orra alatt zavartan az újonc szerző. — Volk, ez csak olyan általánosító figura. Valamennyi karcolatíró így általánosít. — Ezt nem vártam tőled — intett a kezével ismét az írásra a helyi szakszervezeti főnök. Az ebédszünet előtt az igazgatási osztály igazgatójának a vonalán keresték: — Zapjatih! Kiril Petrovics kéreti önt. Az ajtótól a főigazgató asztaláig bordó szőnyeg vezetett. — Foglaljon helyet — intett a tőigazgató az oldalt álló székre. — En mindig odaadó, becsületes dolgozónak tartottam önt, mint embert pedig korrektnek, aki nem képes meggondolatlan dolgok elltövetésére. Bevallom, csoportvezetővé szándékoztam kinevezni önt. Erre maga felfújja ezt a kis jelentéktelen történetet, amiről most az egész megye beszél. — Kiril Petrovics. higgyen nekem, én semmit sem fújtam fel — mondta halkan, felállva Zapjatih. — Hagyja csak. Hisz ezt maga írta: »Az Oroszlán úr- fi ezalatt Nyúl komát gallérjánál fogva tartotta fogai között.« — Ez allegória, hogy úgy mondjam, a műfa.j sajátossága, általánosítás, ha úgy vesszük. — Általánosítás? A szákszervezetek városi bizottságától egy különleges bizottság jön hozzánk, hogy ellenőrizze a munkánkat... Az igazgató bánatosan nézett Zapjatihra és az asztal fiókjából cigarettát kotort elő. Fordította: Sigér Imre két. Aki csak azért választja ezt a szakmát, mert máshova nem vették föl, abból nem lesz igazi kertészeti munkás soha. Vágja a virágok szárait. Reggel óta ezt csinálja. Keze sebesen mozog — Van két hold paprikánk is — mondja. Paradicsomunk is volt Júniusban adtunk el először belőle. Arról faggatom, van-e kedvenc virága. — A ciklámen. Mind tetszik, de ezt különösen szeretem. A fíkuszok, a pálmafélék is a kedvenceim közé tartoztak. Egyedül a primulát nem kedvelem. Mi látjuk el a kaposvári virágüzleteket. Siófokra is küldünk árut. Eszembe jut a kezdet Akkor még én szállítottam be a kaposvári üzletekbe kerékpáron a virágokat Most gépkocsi viszi. Változatos a munka. Néha a koszorúkészítőhöz osztanak be. máskor kinti munkára, vagy üvegházira. — Melyik a legkeresettebb ^ virág most? — A rózsa volt de már kevés van. A dália lesz a sláger. Erzsébetre már a ciklámen, karácsonyra az azália. Ketten dolgoznak Géczi 1st- vánnéval. — Hat éve vagyunk együtt — mondja erről Rab Lászlóné. — Munka közben elbeszélgetünk a gondokról, örömökröl. Mindenféle munkát csináltunk már. Azt szeretem, ha többfélét dolgozhatok. A köpenye is virágmintás. Gumicsizmában van. nedves már a talaj. Asszonyok jönnek arra, tréfálkoznak vele. —> Szeretek beszélgetni öreggel. fiatallal egyaránt. Hamarabb eltelik a nap, ha jókedvvel végezzük a munkát. Újra dolgozni kezd. A leg- szorgalmasabbak között tartják számon. JL L. számításba vegye: a gyermekek nem születnek eleve takarékosnak vagy pazarlónak. Mégis a takarékos gyermek aránylag ritka. A legtöbb nem ismeri a pénz értékét, s ha valamit megkíván, gondolkodás nélkül odaadja érte az árát. A gyermekeknél először azt kell elérnünk, hogy belássák: a pénz, a ruha, a könyv, az élelem: érték. Munkánk, verítékünk. fáradságunk fekszik benne. A pénz nem an a való, hogy fösvényként fogunkhoz verjük. De arra sem, hogy könnyelműen kiadjuk pillanatnyi szeszélyeink kielégítésere. A másik dolog, ami a takarékosságra nevelésnek vezérlő gondolata az, hogy megtanulja a gyermek: az apró, jelentéktelen forintokból céltudatos tervezéssel, viszonylag jelentéktelen lemondással nagy eredményeket érhetünk el. Ez a perspektíva a magasabb célok meglátásának nevelési elve. S bármilyen elméletinek látszik is, szinte naponta kínálkozik alkalom, hogy ezt a nevelési elvet a fénylő forintok aprópénzére váltsuk. Ilyenkor, tanév elejen különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy a gyermek elé a tanév végére szóló, éves tervet tűzzünk: a lassan, szinte észrevétlenül gyújtott aprópénzből májusban, júniusban elmehet osztálytársaival kirándulni, megnézheti hazája földrajzórákon sokat emlegetett és képekről megcsodált tájait; fényképezőgépet, zsebrádiót, gumicsónakot vehet. Az így megvásárolt tárgy nemcsak számtalan öröm forrása lesz, hanem a gyermek szemében annak a gondolatnak is a megtestesítője, hogy akarással nagy célok érhetők el, az ember úrrá tud lenni az élet sok nehézségén, s vágyainkat nem üres sóhajtozással, hanem cselekvő, mindennapos takarékossággal érhetjük el. Az általános és középiskolai tanulók takarékosságra nevelésének legnépszerűbb és legjobban bevált eszköze az iskolai takarókbélyeg-akcióban való részvétel. A hetenkénti taka- rékbéiyeg-vásárlással a gyermek nemcsak egyéni céljait szolgálja, hanem a közösségi érzés is növekszik benne: osztályát. iskoláját a takarékossági versenyben a legjobbak között szeretné látni. Az egyéni és közösségi célok ilyen összefonódása a gyermek takarékosságát társadalmi értékűvé teszi Somogy megyében a takarékoskodó és az iskolai takarék- bélyeg-akcióban részt vevő gyermekek száma évről évre növekszik. Megyénk ma már kilencedik az országos versenyben, s a tanulók takarék- bélyeg-betétjeinek összege megközelíti a négy és negyed millió forintot. De végül is nem ez a vizsonvlag nagyösz— szegű betét és a vele járó kamat a lényege a takarékosságra nevelésnek. A takarékossápra szoktatásnak, a szülői ház cs az iskola összefogásának igazi ka1 mata az lesz. ha gyermekeink többségéből komoly, megfontolt. minden lettét józanul mérlegelő, és ha szükséges, a nagy célokért áldozni is tudó felnőttet sikerül nevelnünk! Tari János Valami elmúlik Nem láttam még a város fényeit. idegen volt a bronzszínű csík is az ég peremén. Ügy igyekeztem az utcákat megválasztani, hogy mindig a szemem előtt legyen ez a természeti csoda, tünemény. Az órámra pillantottam, fél hatot mutatott. A számlapon nemcsak a másodpercmutató lassú körözését láttam, hanem az üveg alatt az elmúlt nyár emlékei is feltűntek. Nyomban eliramodtak, amikor a tekintetemet a városra emeltem ismét. Szemüvegem színes védőjén át kapott bronzszínű fény elárasztotta az egész utcát, ahová besüthetett. A házak falán is ezt a ragyogást láttam. Az emberek egykedvűen sétáltak a korzón, talán még bosszúsak is voltak, hogy a közelben valahol a lehullott leveleket égetik. Ez az illat felébreszti bennem az elmúlást. Három lány babakocsit leísér, amikor elhaliadoK mellettük, csöndesen összenevetnek és visszanéznek. A hullámzó utcán viharos tarajok futnak végig, valahonnan esa- patnyi fiatal jelenik meg. Né- hányuk búcsút vett a társaságtól, a többiek siettek valahová. Valami véget ért — gondoltam, s valami elkezdődik... Elnéptelenedett utcákban mentem már a bronzszínű fény felé. Nem akartam visz- szafordulni. És közben már besötétedett, a hátam mögött hagyott városban elkezdődött az égő reklámok versenye. ÍOMOCII NBPÍ.AP értők, 1969, október 9.
