Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

V

égre már meg kellett oldani a bajt, hisz a raktár tíz esztendeje krónikus betegségben szenvedett. A szövetkezet vezetősége először is egy volt vincellért tett oda, Horváth Mózes bácsit, de már az első hónapban eltűnt a keze alatt ötven liter bor. A vén Mózsi fegyelmit kapott, és maradt. Aztán eltűnt néhány zsák ocsu. Újabb fegyelmivel ezt is megoldották, s annyira lehordták az öreget, hogy a tárgyaláson elsírta magát.

— Elfolyik az a bor, elvtársak, észre se veszi az ember. Az ocsut két pofára zabáivá viszik ezek a mocskos egerek, akikből annyi van a raktárban, hogy számuktól az úristen is megrémül.

Nem váltották le, mert nagyon szépen vezette a raktár- könyvet; ilyen szép írása a gimnáziumot végzett gépírónőnek sem volt. De amikor már két mázsa árpa is hiányzott, s ráadásul a lyukas zsákokból kifolyt árpa egy hajnalon végig megmutatta az utat a raktártól a gebines- kocsmáig, Mózsi bácsit nem lehetett tovább tartani; letették a növénytermesztő brigádba.

Gombos Karcsi került a helyére.

—• Egyszerű parasztember, majd ő rendet tart itt — mondták.

Karcsinak azonban a krumpli volt a mindene. Disz- nai etetéséhez már előbb is cefrét kapott a pálinkafőzőéből, miért ne szállított volna hát oda egy ízben két vagon burgonyát? A krumplit kifőzték, a kilencvenhat fokos szeszen megosztoztak. Egy év múlva Gombos Karcsi is lekerült a növénytermesztési brigádba.

Aztán persze jöttek még mások a tíz esztendő alatt, legalább öten; s ki a búzát szerette jobban, ki a napraforgómagot, ki az állatok étkeztetésére meghozatott lucernatápszert. Olyasmi is előfordult, hogy a pétisóval kereskedtek, sőt az egyik raktáros a dughagyma-lopásból házat épített magának. Nem tudták ugyan rábizonyítani — ezek a mocskos egerek megzabálják még a dughagymát is —, de ■ftiégis csak le kellett tenni a növénytermesztő brigádba. Már lassan a növénytermesztők, az asszonyokat kivéve, csupán leváltott raktárosokból álltak. S már csak arról volt szó a vezetőségben meg a tanácsnál, de még az egyházközség képviselőtestületi ülésén is, hogy hát nincs ebben a faluban egy ember, aki tiszta, mint az arany, s akinek a kezéhez nem ragad oda semmi.

— Van ilyen ember — mondta Kralovánszky Miios, a szövetkezet főagronómusa. — Ki az?

— Fekete Sámuel.

Fekete Samu? Hát igen. Csakhogy eddig még semmiféle funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Tizennyolc holdas, aranykalászos gazda volt, felajánlották neki annakidején az elnökhelyettesi posztot, de em vállalta el. Felajánlották a tanácstagságot, nem kellett neki. Egyedül csak a római katolikus egyházközség kurátorsága kellett neki. Minden munkát elvégzett a szövetkezetben tisztességesen, rábízhatták a kertészet ellenőrzését, a cukorrépaszállítást, a vagonok berakását, sőt aratáskor a kaszásmunkát is, olyan helyen, ahová a gép nem tudott bemenni. Nagyon jó kaszás volt, és még tulajdonképpen fiatal ember, mindössze negyvenöt éves. Volt egy tízéves fiúgyermeke, meg egy tizenhét éves, gyönyörű lánya.

— Éppen ő kell nekünk? — kérdezte az elnök.

— Csakis ő — mondotta Kralovánszky Milos. — Ha az egyháznak megfelel, mért ne felelne meg nekünk? Minden hónapban gyónik. áldozik. Az ilyen nem vesz a lelkére bűnt.

— És ha őneki mi még most sem kellünk?

— Az én dolgom — mondta Kralovánszky Milos. — Menynyi a garantált fizetése a raktárosnak?

— Ezernégy. Meg az alapszabály szerint a többi.

— Ezerhatot javaslok, meg az alapszabály szerinti többit

— mondta Kralovánszky Milos.

S egyszercsak azt látták a népek, hogy mintha Fekete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbepálcával ment végig a soron, mint valaha a törvénybíró. Fekete kalapját a köszönőkre alig mozdította. A nőkre pláne. Pedig a jókedvű menyecskék meg a lányok csak most fedezték fel igazán, micsoda szép ember ő. Arányos karvalyorra uralkodott az arcán. Majd kétméteres testét a lábai délcegen vitték.

— Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek.

— Még csak hagyján lenne, ha szigorú. De ha egy óssze- marék csirketápot se lehet hazavinni, mi lesz belőlünk?

Féltek azontúl a raktárostól a szövetkezetlek. Vasárnaponként még a templomba se igen kívánkozott az az ember, akinek valami égette a nyakát Hiszen a kurátori székben ott ült Fekete Samu, s a nagy szeme különbül vágott, mint a papé gyóntatáskor.

— Hogyan vállaltattad el vele a raktárosságot? — kérdezték a vezetőségben Kralo- vámszky Milostól.

— Semmi az — felelte a főagronómus —, szóból ért az ember.

— Vajon neki Is íwms Se*z-e

egy idő után hiánya?

— Neki? Soha.

ff sszel észrevették a

O népek, hogy Fekete Samuhoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt ki hizlalásra. ‘Mások csak két-három darabot kaptak, s azoknak az élelméből vajon mit lehet elcsenni? Tizenhét mellett azonban már fel lehet nevelni akár két sajátot is. Ahol tizenhétnek van ennivaló, van tizenkilencnek is, vagy húsznak. Ki néz oda? Meglegyen a hízók súlya időre. ennyi az egész.

S a Fekete Samunál megvolt. Sőt, a legkülönb hízókat ő adta vissza a szövetkezetnek.

— Nincs a raktárban hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milostól.

— Egy gramm se.

— Fekete Samu a múlt héten két saját hízót adott el nyolcezerért.

— Az ő dolga.

— Rábízhatnánk akár a pálinkaosztást is?

— Nyugodtan.

De akkor már a népek valahogyan nem féltek annyira Fekete Samutól. A pálinkaosztásnál meg merték kínálni egy pofa itallal:

— Ugyan fogadd már el! Mi van abban?

— Igyon már egy kortyot, Samu bácsi! Csak nem viszem haza szűzen ezt az üveget.

Estére hatalmasul jól érezte magát Fekete Sámuel. Bement a kocsmába, megevett egy kiló kolbászt, s megivott vagy öt korsó sört. Tehette, nála volt a fizetése.

Éjféltájban egy vasutas szedte ki az utca árkából, s a bicikli vázára fektetve vitte haza.

A kertkapu culápjánál kénytelen volt megkönnyebbülni Fekete Samu, s ennek csak a hitvány kutyája örült igazán. Az áldástól berúgva hevert el hamarosan a nagy eperfa alatt.

Hát persze a vasutas elmondta az esetet a feleségének mindjárt, ahogy hazaért.

Az asszony pedig másnap a a

szomszédnak. Este már né- I hány suhanc utánaugatott Fekete Sámuelnek.

A raktáros nem értette.

Csinálta a dolgát minden hiány nélkül. Nem lopott.

Amit adtak, elfogadta. Ha két bikát akart hizlalni a szövetkezet részére, annyit kapott. Mellette felnövekedett a borjú. Ha húsz libára kötött szerződést, lett belőle harminc. Hisz miért van otthon az asszony? Nem azért, hogy dolgozzon?

Ha fizetett neki valaki egy féldecit, csak szólt Kralovánszky Milosnak, hogy ennek meg ennek az embernek ne három disznót adjatok hizlalásra, hanem legalább négyet. Megérdemli.

Kralovánszky mosolygott.

A raktárban hiány nem volt.

Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen.

S akkor megállt a kertkapu culápjánál...

M

ár egy idő után a

népek csak azt les- I ték, milyen álla- | pótban van a ku- I tya. Fekszik-e ré- j szegen az eperfa alatt, vagy felébredvén a vályúból nyelveli-e felfelé a vizet?

Amikor megértette Fekete Samu, miről van szó, messzire rúgta magától a hitvány kutyát. a

Egy vasárnap már a templomba is részegen ment a kurátor és a pap kérdezgette:

— Mi lett ezzel az emberrel?

Pedig hát mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek a saját ügye, nem?

— A többi mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Milos.

Siegfried Lang:

H O NVÄQY

Mikor látlak viszont, szőlős hegyek,

barnán fénylő tető, mikor te kert, csupa illat?

Mikor hallom újból az aranyló teherrel tornyosra megrakott szekerek döcögősét, a porban fürdő tyúkok csodáskodását, a fagyban süvöltöző szelet, és a lihegő tengert

az óriás-koronájú diófák vetette árnyban?

Ö, napok csöndje, te árnyéktalan,

■•ágyak nehezítette, reménybe fáradt; Tó-vidék, ti szigetek mind, titkon szeretteim s dédelgetettjeim míg zord idő vonul fenyegtőn míg az esti hűvösség

ajkamról elhessenti a szikkadt panaszokat, s az erdőből kiszakad a hegy lélegzete s ezüst csobban a barackszínű tóban.

GALAMBOS LAJOS:

Tizenhét

süldő

ART BUCHWALD:

Gyáva férj

ELMENTEM MEGNÉZNI a Hello Dolly, a nagysikerű muHcalt, Channinggal a főszerepben, a washingtoni utolsó előadásán, mielőtt még a darab a Broadway-re került volna.

A szereplőket, a zenét, a kosztümöket, a rendezést csak dicsérni tudom. Minden remek volt, kivéve a nézőket. Különösen begyemben van az a hölgy, aki éppen mögöttem ült. Nemcsak mindent elkövetett, hogy tönkretegye az estémet, de majdnem felborította a házasságomat is.

Ez a hölgy egyike volt azoknak az elállíthatatlan fecsegőknek, akik — úgy látszik — mindig kinyomozzák, hova váltok jegyet, és azután úgy intézkednek, hogy mindig mögém kerülhessenek.

A hölgynek borzasztóan tetszett az előadás. Valahányszor Miss Channing énekelt, odafordult a férjéhez: »Hát nem csodás?!«, »Jaj, de édes!«, »Milyen szép ruhája van!«, »Helyes kis szám, ügye?«. És így tovább. Mielőtt vége lett volna az első felvonásnak, már falra akartam mászni, ami — valljuk be — kínos feltűnést keltett volna a színházban.

— Megőrjít engem ez a nő — mondtam a feleségemnek.

— Ne csinálj semmi szamárságot! — figyelmeztetett ö.

— Meg tudnám ölni — mondtam.

És ez nem is lenne szamárság.

— Vigyázz, mit csinálsz! — mondta feleségem fenyegető hangsúllyal.

AMIKOR AZ ELSŐ felvonás végén a függöny legördült és kimentünk az előcsarnokba, így szóltam a feleségemhez:

— Jól megmondom ennek a nőnek.

— Nem.

— Miért?

— Mert az nekem 'enne

kínos.

— Ha megmondom neki, hogy fogja be a száját? Kisebb leszel te attól, ha felszólítom, hogy maradjon egy kicsit csöndben?

— Kellemetlen feltűnést keltenél.

— Ez a szörnyű nő mindenkinek elrontja az estéjét, aki a környéken ül. Ha szólok neki, csak hálásak lesznek. En pedig valóságos hős.

— Ha szólsz neki, elrontod az estémet.

— Ha pedig nem szólok, akkor a sajátomat. Miért fél minden feleség attól, hogy a férjük kínos helyzetbe hozza őket? Ha ezzel a növel egy áruházban akadnál őszsze például kiárusításkor, akkor habozás nélkül elta- szítanád, hogy könnyebben érj a pulthoz. Akkor miért véded őt a színházban?

— Mert nem tehet róla — mondta a feleségem dühösen.

— Én sem. Az ember azt

hinné, hogy a férje legalább el tudja hallgattatni. ;

— Te is elhallgattatnál engem, ha beszélnék előadás alatt?

— Hát persze.

— Jellemző rád. i

— Mi köze ennek a szörnyű nőhöz?

— Csöppet sem lennék meglepve, ha pofonvágna, mert rászóltál.

Megszólal a csengő, és elfoglaltuk helyünket.

Amint Miss Channing színre lépett, a nő megint rákezdte.

Hátrafordultam és így szóltam hozzá:

— Lenne olyan kedves egy pár percig hallgatni, hogy értsünk valamit ebből a szövegből?

A BESTIA ELSÁPADT, a feleségem még jobban.

— George, ez a férfi sérteget — mondta a bestia a férjének.

— Kellett neked — súgta a feleségem.

George, a férj vagy 190 centi magas volt, és majd- I nem száz kiló. I

Elő dás után a széksorok S között, utánam jött. Amikor B az ajtóhoz értem, galléron I ragadott, és elkapta a keze- I met. íi

— Köszönöm, uram! — I mondta. — fin nem mertem. |

Baáb György fordítása |

A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA HÁZA

Az NDK tudomány és kultúra házának makettjei az épület 110 m magasan emelkedik majd az ég felé.

Október 7-én ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. Ez alkalomból közöljük mai német költők verseit.

Paul V/iens:

EQY ÜVEQCSISZOLÓ IQAZAÉRT

SPINOZA .

Egyszer Amszterdamban őrködtem én.

Két férfi járt a gát földsáncain s hailottam, mit beszéltek:

— Jóember, sose rettentse más

mint az, hogy ingerli korának törpe-emberéi.

feszítse csak ki bátran az igaz tudás

vitorlavásznát

hogy behatoljon a természet rejtett titkaiba mélyebbre, mint eddig bárki más ...

—* A gondolat szabadsága, vagyis az akaraterő egyéni erény, de erénye az államnak is az ő biztonsága. S én

inkább magamba, fojtom véleményem, mintsem másokra kényszerítsem . ^ * .. .

ha ellenzi azt a hazám...

Szavai megrezzentik a levegőt. Tengeri ködpára nyeli el, hullámverés görgeti három századon át s megőrzi-óvja azt való helyén.

Nem törvények rontják meg a hűséget.

Szerelmet is csak egy másik szerelem pusztíthat el, — az erősebb.

Kurucz Ferenc fordítása

Johannes R. Becher:

HÖARC

Hó hull. Hó borít mindent vastagon.

Arc rémlik át a szakadó havon.

A hó, mint messzi ismerős szava...

Hó hull, hull egyre, nappal, éjszaka.

Fagy virágozza az ablak üvegét...

Mikor melengetted karodban szegényt? Veled utolszor mikor, mikor beszelt?

Látlak még valaha, kedvesem, vajon?

A hóarc hóba vész; agyő, halk, elhaló. .. És hullong, hull, szakad a hó, a hó, a hó.

Kari Krolow:

KÖLTEMÉNY A HÁLÁL ELLEN

Az égalj ritkuló sötétségbozótján áttörnek a hajnalfénysugarak.

Megszámlálhatom őket, s öröm áraszt el, mint a szél, mely nem fél a haláltól.

A sötétség karjára horgasztja fejét.

Enged az elragadtatás szívemben szárnyra kelő énekesmadár-seregének.

A reggel mindig ítéletet mond a halálra: az éjszakával múlik a lidérces szorongás. Megtapinthatom az időt. ujjaimmal.

Markomban tartom: rebbenő porszemecske, tökéletes, akár a föld lázcserepes ajkára boruló cirmos, maggal s virággal áldott baltacím.

Mostan erősebb a létezés a szőkén s feketén serkedő szakállak szöghegyében, s a nők blúzon átduzzadó mellbimbajában.

A reggel mindig ítéletet mond a halálra.

S én megszámlálom a hajnalfénysugarakat, s ujjongom a szélbe:

Meghalt a halál!

Tapp Árpád fordítás«!

8

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap. IMS. október i.