Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
NEVELÉS A TÜDŐSÖK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Történelmi évfordulók az iskolában Egy hétig voltak hazánk vendégei a szocialista országok tudományos akadémiáinak képviselői, hasznos eszmecserét folytattak fővárosunkban a tanácskozáson részt vett kilenc ország — Bulgária, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — tudományos akadémiáinak együttműködéséről, a kapcsolatok, a közös tevékenység további fejlesztéséről. Nem az első ilyen megbeszélés volt ez, 1962 óta immár hatodszor ültek közös asztalhoz A budapesti munkaértekezleten világosan és egyértelműen foglaltak állást a részvevők a szocialista országokban folyó tudományos kutatómunka integrálásának szükségessége mellett. A mostani tanácskozás megállapította, hogy konkretizálni keil a további együttműködést, s ki kell dolgozni a közös munka leghatékonyabb módszereit Ezekről a kérdésekről a legközelebbi, bukaresti találkozón tárgyalnak majd. Jelentősen előbbre viszi a szocialista országok tudományos integrációjának ügyét az az állásfoglalás, hogy fokozni kell az egyes kutatóintézetek és az ott dolgozó tudományos kutatók közötti közvetlen kapcsolatokat, az eddiginél jobban elő kell segíteni a tudósok köl csönös látogatásait. Ugyancsak a jövő szempontjából nagyon hasznos az a most elfogadott közös álláspont, hogy a szocialista országok képviselőinek a jövőben az eddiginél összehan- goltabban és aktívabban kell részt venniük a nemzetközi tudományos egyesületek munkájában. ÄZ integráció kibontakozását segíti az a — szintén elfogadott — javaslat is, amelyet a lengyel tudósok terjesztettek az értekezlet elé: közös tudományos intézeteket, centrumokat hozzanak létre a szocialista országok. A Moszkva melletti Dubnában már régóta működik ilyen közös atomfizikai kutatóközpont, s eredményes munkája azt bizonyítja, hogy más tudományos területeken is sikeres lehetne a közös erővel végzett, együttes munka. Már eddig is jelentős ered menyeket hozott a szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése. Főleg a föld mesterséges bolygóinak megfigyelésében és a pla- netáris geofizikai kutatásokban vezetett szép sikerre a közös tudományos munka, az összehangolt kutató tevékenység. A kapcsolatok, a szorosabb együttműködés lényegesen javította a baráti országok tudományos akadémiái közötti információcserét,_ amely azzal a közvetlen haszonnal járt, hogy egyrészt kiegészíthették a tudósok az azonos területeken elért tudományos eredményeiket, megfigyeléseiket, másrészt pedig lemondhattak jó néhány olyan téma kutatásának megkezdéséről, amelynek vizsgálata egy másik szocialista országban már nagyobb eredményeket ért el. A szocialista országok tudományos integrációjának előmozdításához nekünk, magyaroknak közvetlen gazdasági érdekünk fűződik. 1968-ban 5,3 milliárd forintot költöttek hazánkban kutatásra és a tudomány fejlesztésére, a nemzeti jövedelem mintegy 2,5 százalékát. Ez az arány már nemzetközileg is figyelemre méltó. Körülbelül ugyanennyit áldoznak a tudományra nemzeti jövedelmükből az olyan fejlett tőkés országok is, mint például Franciaország és Svájc, míg Svédország, Belgium és Olaszország ennél kevesebbet költ Ugyanakkor — a korábbi években követett tendencia miatt — a mi kutatóintézeteink fölszereltsége általában gyengébb, mint a fejlett tőkés országoké. A lakosság számához és a nemzeti jövedelemhez visizonyítva azonban nálunk többen foglalkoznak tudományos kutatással, mint egész sor fejlett ipari országban. Magyarországon 11,8, Angliában 10,9, Franciaországban 6,7, az NSZK-ban pedig 6 kutató jut tízezer lakosra. Erős tudományos gárdánk van tehát, de nem elegendőek a kutatási műszereink. A tudományos kuA magyar könyvtárügy jövője és feladata Befejeződött a könyvtárosok módszertani értekezlete A tanácsi könyvtárhálózat megalakulásának 20 éves jubileuma alkalmából a főhivatású könyvtárosoknak tartott kétnapos módszertani értekezlet tegnap délután fejeződött be a megyei könyvtárban. Hétfőn a nagyberki körzeti könyvtárban folyt a tanácskozás, melyen megjelent Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Sallai István, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ főosztályvezetője is. A tanácskozást levélben köszöntötte a Művelődésügyi Minisztérium. Elismerését fejezte ki mine- amit a megyei és •'z oi , ; könyvtárügyért ,,öny\ - jink tettek. Bíró Gyula szintén elismeréssel szólt könyvtáraink munkájáról, s a megyei párt- bizottság jókívánságait tolmácsolta az értekezlet részvevőinek. Somogy megye könyvtárügyének húszéves fejlődéséről Kellner Bernát, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatója tartott bevezető előadást, visszapillantva megyénk mintegy száz esztendejére. Ezután Pellérdi Gyula hálózati csoportvezető a nagyberki könyvtár fejlődését mutatta be. Kovács József barcsi könyvtárigazgató a falusi könyvtárak állománygyarapításáról, Frang József, a maréra járási könyvtár igazgatója a sörnyepusztai könyvtárról, Kovács János siófoki könyvtárigazgató a katalogizálásról tartott előadást. Tegnap a megyei könyvtárban folytatódott a tanácskozás. A magyar könyvtárügy jövője és feladata címmel Sallai István előadását hallgatták meg a részvevők, majd Szita Ferencnek, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesének vitaindítóját a körzeti könyvtárak szervezési és működési feladatairól. A bő program gazdag tartalmat adott a kétnapos tanácskozásnak, melynek mottójául ezt jelölték meg: »Ügy emlékezzünk, hogy abból hasz. nunk legyen.« Fontos mondanivalója volt a tanácskozásnak, hogy a tanácsi körzetesítés mellett mielőbb végre kell hajtani a művelődésügy integrálását is. A tanácskozás tudományos igénynyel foglalkozott a művelődés- ügy egészével, a könyvtárügygyei. Sallai István fogalmazta meg a magyar könyvtárügy jövő feladatait. Hangsúlyozta, hogy nemcsak azért jelentős a tanácsi könyvtárhálózat húszéves jubileuma, mert húsz év telt el egy nagyszabású munka megkezdése óta, hanem azért is fontos ez a dátum, mert most van kibontakozóban a magyar könyvtárügy korszerűbb, modernebb koncepciója. Ennek a lényege: társadalmilag szükséges irodalom kerüljön az olvasó kezébe. Az elmúlt húsz évben jó könyvtárszervezet született, de nem értük el. hogy valamennyi könyvtár élén szakképzett könyvtáros álljon. Feladat, hogy egy-egy falucsoport egy-egy központi könyvtárhoz tartozzon, s ezeket szakképzett könyvtárosok vezessék. A kétnapos tanácskozás vendégei sikeresnek, hasznosnak ítélték az értekezletet. H. B. tatás mai követelményei viszont mind több — méghozzá nem is olcsó — kőrszem fölszerelést igényelnek. Az együttműködés az integráció szükségességének fölismerése természetesen nem varázspálca, amelynek suhintására azonnal megoldódik a szocialista országok tudományos együttműködésének problémája. A szocialista országok tudományos akadémiáinak most lezajlott budapesti tanácskozása éppen ezért tekinthető jelentősnek, mert az elvek tisztázása mellett eredményesen egyengette az utat a gyakorlati lépesek számára is. Sz. G. Az elmúlt tanév bővelkedett évfordulók megünneplésében. November 7., november 24., március 21., április 4. A tanulók számára mindegyik egy-egy ünnepélyes csapatgyűlés, műsor, nyilvános szereplés. Ez az, ami a közönség, a szülők és a meghívott vendégek számára látható. De mi van emögött? Heteken át tartó készülődés, próbák sorozata, izgalom, lelkesedés, fáradság a tanulók és a nevelők számára. A szülők részére pedig gond, mert megint tiszta úttörőing, vasalt nadrág, szoknya, tiszta zokni kell. Előre be nem ütemezett otthoni többletmunka. S ennek kísértjeképpen nem egyszer az anyák kifa- kadása: »Már megint próba?«'. »Már megint ünnep?«, »Te szegény gyerek, már megint rohannod kell?«, »Már megint verset tanulsz, és mi lesz a leckével?« Hát, ha így van, ha ennyi szülői méltatlankodással, a gyerekeknek ennyi megterheléssel jár ez, akkor megéri? Minek csináljuk? — hangozhatnának jogosan a kérdések. Hogy mennyire megéri, számokkal mennyire ki nem fejezhető a kamata a nevelésben, a tanulmányi eredmény javulásában, az igaz hazafivá Moderntánc szakkör a kaposvári FÉK ben Rock, shake és társaik Tizenéves fiatalok, csíkos trikóban. A térem közepén magnó bömböl. Fáradhatatlanul táncolnak, órákon át, így számukra ez a hobbi nemcsak szórakozás, kellemes időtöltés: kemény és nagyon fegyelmezett munka is. Csa-csa, twist, shake meg egy sor egyéb társastánc-elemiből szőtt kisebb etűdöt, képet, életünkből ellesett villanásnyi történetet táncolnak el. Ilyen például az Ismerkedés, a Kimenő. Szólistájuk, egy feltűnően, muzikális, szép mozgású kislány két partnerével a dzsessz-balettösszeállításig is elmerészkedik és sikerrel. »Az élet megy tovább ...« — ezt táncolják hárman, s a próba miliőjében is érezni: a gondolat mélyebb, több, mint zenei társa, a nyári emléket idéző, nosztalgikus hangulatú muzsika. A Kaposvári Fegyveres Erők Klubjában működik Somogybán az egyetlen moderntánc »Az élet megy tovább« című dzsessz-balett egy mozzanata, A cserlszton groteszk, játékos figuráival hódít a fiatalok közt és a közönség előtt. és emberré válásban — est szeretném elmondani. Iskolánk irodalmi szakköre — amely az idén, év elején alakult jó, közepes és gyenge tanulókból vegyesen — arra törekedett, hogy ünnepélyeinken tartalmas műsort, szép előadást produkáljon. Az előre összeállított műsorban vers, próza, szavalókórus, élőkép, történelmi hősöktől származó naplórészlet szerepelt; mikor mit kívánt a történelmi évforduló hangulata. A feladatokat kiosztottuk már hetekkel előbb. A gyerekek megtanulták, aztán jöttek a próbák: egy-egy mondat húsz-harrninc- _szori elismétlése, izgalom, lelkesedés. Aztán végre a nagy nap. A színpad, a szereplés, a nézők várakozó tömege, a soksok kíváncsi gyerekarc. Mi, nevelők vártuk, hogy majd a széksorok mögött fegyelmezni és a tanulók figyelmét a színpadra irányítani kell. De nem! A gyereksereg figyelt. Vajon miért, vajon mi maradt meg bennük? Vajon megértették-e, ami a színpadon történt? Ez foglalkoztatott bennünket a tanári szobában. Aztán határozat született: a legközelebbi osztályfőnöki órán tegyünk fel a tanulóknak írásban kérdéseket az elmúlt évfordulók megünneplésével kapcsolatban. A kis cédulákon született válaszokat izgatottan tanulmányoztuk tízpercekben. Ilyen válaszokat olvashattunk: »Amikor hallottam a Latinca- balladát, s hozzá az énekkar dúdolását, megborzongtam, olyan szép volt.« » .. .mennyit kellett az embereknek szenvedniük régen azért, hogy mi szabadon élhessünk!« »Ügy éreztem, én is képes lennék olyan hőstettekre, mint a for- radalr. lírok.« ».. .gyűlöletet éreztem a fehérterroristák ellen, akik olyan szörnyen kínozták az igaz embereket...« -Szinte hallottam dübörögni a vörösök lépteit, amikor rónámra indultak...« De volt egyszerűbb válasz is: »Szép volt.« »Meghatódtam.« »legyen máskor is ilyen szép ünnepély.« S mit eredményezett az előadás a kis szakköri tagok között? Nagyon szeretik a verseket, rodalmi érdeklődésük rohamosan növekedett. Kutatni kezdtek azoknak a költőknek az élete után. akiknek a verseivel sikert arattak az ünnepélyeken. S nekünk, nevelőknek megérte-e? Az ünnepély után a színpadon összement a függöny. Szereplők és nevelők fáradtan mosolyogtunk egymásra. 1 k- kor odaállt elém az egyik szereplő fiú, s ezt kérdezte: »Tanár néni,mikor lesz újra ünnepély? Ugye akkor is szavalhatok? ...« Bodolay Gyuláné szakkör. Huszonkét fiatal jár ide szorgalmasan a heti kétszer háromórás foglalkozásokra, immár másfél éve. A FÉK próbahelyiséget, oktatót és részben kosztümöket is biztosít számukra. Többségük szakmunkásfiatal, néhányar d'ákok, ketten-hárman íróasztal mellett dolgoznak. S mivel az együttes nem bővelkedik kosztümökben és a célszerű kis papucsokból is jó néhányat széttáncolnak a próbákon meg a szerepléseken, a szakkör tagjai nem riadnak vissza az anyagi áldozatoktól sem — a cél érdekében. Megtakarított pénzükből erre is költenek. Ezt a célt a szakkör oktatója és koreográfusa. Csíkvár József fogalmazta meg: — Ezek a fiatalok szeretnek táncolni és vállalják a tanulással járó fáradságot, fegyelmet is. Technikailag megoldható feladatokat viszünk a színpadra: a koreográfiák a régi és a legújabb társastáncokból állnak össze. Van köztük némi cselekményességgel balett, karaktertánc és van néhány folklórfeldolgozás is. Minderre van igény a közönség részéről. Ügy gondolom, ki kell elégítenünk ezt az igényt... A huszonkét fiatal felváltva és a fáradtság legkisebb jele nélkül ropja a legváltozatosabb régi és új társastánc- összeállításokat a próbateremben. Tizenhét műsorszámuk közül eddig tizenkettő teljesen kész és színpadra érett. Több ezer fiatal fogadta ezeket viharos tetszéssel a laktanyákban; az ifjúsági építőtáborok szabadtéri színpadain és a megye községeiben, s néhányszor a megyén kívül is — szerepléseik egy éve alatt. Sok verejtékes óra van e föllépések mögött. Sok és nagyon kemény munka nyomán szerezték vagy szerzik meg az előadáshoz szükséges állóképességet, illetve sajátítják el a harmonikus, kifejező mozgáskultúrát és a modem táncok kedves, játékos, groteszk vonásait. S ha egyszer vannak ilyen értékeink a megyében, jó len-* ne látni is, hallani is őket. Vajon nem érné meg szélesebb nyilvánosság elé vinnünk a beatzené, a beattán- cok és a polbeat dalok nívós önálló előadóestjét Kaposváron és másutt is, ahol szívesen fogadná a közönség? W. E. BÚCSÚZTATÓ Most Dúsa Gergely következett, a gyár közismert halottbúcsúztatója. Hogy tudott beszélni! A múltkor is fel- indultan, könnyeivel küzdve mondta az özvegy: — Csoda, hogy szegény Jánosom föl nem támadt tőle. De legalább hallhatta volna, ki is volt ő. Hát igen, így harmonikusabb lett volna, annyi viszont tény, hogy most is nagyon kitett magáért Gergely bá. Szem nem maradt szárazon, hangja szárnyalt, minden szava a szívbe hatolt, a lélek mélyére. De kiállásra is olyan megindító volt. Lehajtotta a fejét, majd megtörtén felemelte, és sóhajtott hozzá, sőt a kezét is iördelte, hogy beleropogtak a porcogói. És papír nélkül csinálta az egészet, mintha abban a minu- tában találta volna ki, pedig hát... — Hát itt hagysz bennünket, édes jó Madari Marci, szentünk fénye, gyárunk büszkesége, áldozatos életű családatya, hű férj, jó barát, fájdalmas veszteség ez, pótolhatatlan munkatársunk. Valaki hangosan felzokogott, amit innen is, onnan is nagy orrfúvások körítettek. Ziháló szipogásokkal telt meg a levegő. Gergely hangja, ha lehet, még borúsabb zengéssel telt meg, s bánatos szünetet tartva csukladozva folytatta: — Szinte .. . szinte el sem hisszük ... pár napja még .. mellettem ültél az ebédlőben ... etted a grízes tésztát... hol szidtad, hol etted ... és holnap már — holnap már nem ülsz mellettem ... neked már hiába fúj a reggeli sziréna... nem lépsz be a gyárba ... Ebben a. pillanatban til4c- kozó rikoltás vágta ketté 0 letargikus szavalatat, Madr.ri piarc1 bácsi nem bírta megállni. hogy meg ne szaki4sa a nyugdíjas búcsúztatót. — Hadd el már. Gergely' Hát már miért ne lépnék be a gyárba'" Te talán nem járnál be azért a havi ötszázért? Nagy S. József ra SOMOGYI NÉPLAP kJ Szerda, 1969. október L **
