Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

KONGRESSZUS A BÉKÉÉRT 9 XU ret Hét helyen M a kezdi meg tanácsko­zását a Parlamentben a VTI. magyar béke- kongresszus. Az ország min­den táját képviselő hatszáz küldött részvételével értéke­lik a magyar békemozgalom eddigi tevékenységét, és meg­vitatják a hazai és a nemzet­közi békeharc további tenni­valóit A hatszáz küldöttet a megyei békeértekezleteken, a nyilvánosság előtt választották meg, hogy képviseljék társa­dalmunk minden rétegének reményét akaratát Igen, a béke ügyében a mi országunkban a szándék és a , cselekvés azonos. A többi szo­cialista országhoz hasonlóan mi is arról adhatunk számot, hogy népünk, kormányunk politikája és cselekedetei egy­aránt a békét szolgálják. Nagy küzdelmekről és sike­rekről esik szó a mostani bé­kekongresszuson. Ki tagadhat­ná napjaikban: a békemozga­lomnak milyen nagy szerepe van abban, hogy a második világháború befejezése óta el­telt 25 esztendő alatt az ag­resszív imperialista csopor­toknak nem sikerült ismét lángba borítaniuk a világot. A nemzetközi békemozgalom szervezte és szervezi a népek összefogását a háború erői ellen. Ám a sikerekkel együtt kell emlegetnünk azokat a té­nyeket is, hogy földünk kü­lönböző részein minden béke- törekvés ellenére véres helyi háborúk pusztítják ma is az embert életet, az anyagi érté­keket Vietnamban több száz­ezres amerikai hadsereg fojtja el a nép akaratát; a Közel- Keleten az izraeli agresszió sérti az arab országok jogait, és Európában az újraéledő nyugatnémet hatalmi vágy és Több fontos témáról tanács­kozott tegnap a Közép-somo­gyi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének elnöksé­ge. Valamennyi szövetkezetük­nek közös gondja a tagok szo­ciális helyzetével való foglal­kozás, nem véletlen tehát, hogy ezt a témát napirendre tűzte az elnökség. Foglalkoztak a betegségi és szülési segélyek kifizetésének módjával, a szö­vetkezeti tagok üdültetésének új lehetőségeivel. Ha az elkép­zelések valóra válnak, meg­lesz a feltétele annak, hogy a szövetség területén élő terme­lőszövetkezeti tagok minden második évben szervezett üdül­tetésben részesüljenek. Ez a szociális juttatások terén is­mét számottevő előrelépést je­lent majd. Megtárgyalta az elnökség a közgazdasági és termelésfej­lesztési bizottság tevékenysé­gét is. Hasznos tanácsokkal, közvetlen útmutatással igen újrafegyverkezés veszélyezteti a népek biztonságát. Korunk keservesen jellemző vonása a rettegés a háborútól. A valóságos helyzet felis­merése és elemzése kezdettől fogva a békemozgalom nagy ereje. Nem illúziókat táplá­lunk, hanem reálisan szemlél­jük a világot Jól tudjuk, hogy amíg háborús erők léteznek, addig a népeknek is fáradha­tatlanul, kemény elszántság­gal kell szembeszállniuk ezek­kel az erőkkel. Emberi érzelem és értelem testesül meg korunk béke­mozgalmában. Ezért szól a mostani magyar békekong­resszus minden békét akaró emberhez az érzelem és az ér­telem nyelvén egyaránt. Azért elemzi szinte tudományos el­mélyül tséggel Európa és a vi­lág politikai helyzetét, hogy újabb érvekkel mozgósítson a béke megőrzésére, a béke erőinek növelésére. Bizton mondhatjuk; hazánk nemzetközi tekintélyét min­denekelőtt következetes béke­politikánk garantálja. A ma megnyíló békekongresszuson húsz ország békemozgalma képviselteti magát, mert fon­tosnak tartják, hogy eszme­cserét folytassanak a magyar békeküldöttekkel, szóljanak saját tapasztalataikról, és is­mereteket szerezzenek hazánk békemozgalmáról. A nemzeti és nemzetközi összefogás egyaránt megtestesül a békéért folytatott küzdelemben. Ezt a harcos, cselekvő összefogást erősítse tovább ma kezdődő békékongresszusunk! sok segítséget nyújtottak a tagszövetkereleknek. Különö­sen kiemelkedő volt az állat­egészségügy javítása, a bizony­lati fegyelem megszilárdítása érdekében végzett munkájuk. Szóba került a tanácskozá­son a szakosított állattenyész­tő telepek építésének gondja és az, hogy a szövetség területén lassan halad a koncentrált te­lepek építése. Felhívták a fi­gyelmet a szakemberhiány megszüntetésére, a megfelelő takarmányalap biztosítására, ami előfeltétele az állatte­nyésztés korszerűbbé tételének, fejlesztésének. Határozatot hoztak arra vo­natkozóan, hogy az elnökség hívja fel a szövetkezeti veze­tők figyelmét a szakosított te­lepek előnyeire és tájékoztas­sa az érdeklődőket a jelenlegi beruházási, valamint a sokak által sajnos kevésbé ismert technológiai módszerekről. Már magasra emelkedett a nap. Sugarai csaknem merő legesen érik az elterpeszkedő dombok hosszú szőlősorait A széles, poros úton jól kivehe­tők az egy irányba tartó láb­nyomok. Ezeken indulunk el, így biztosan megtaláljuk a szü- retelőket. Kísérőnk, Kalmár Gáspár, a kéthelyi Aranyka­lász Tsz szőlészagranómusa. — Eddig csemegeszőlőaljat dolgoztunk fel — mondja. — Az igazi szüret tulajdonképpen csak hétfőn kezdődött A cse­megeszőlőalj az a termés, ame­lyet szépséghiba, gyengébb minőség miatt nem tudunk piacra vinni. Bor készül belő­le. Tréfásan úgy mondhatnám, hogy ez lesz az előbor az iga­ziak előtt. Betonoszlopos terület mel­lett haladunk. Ide 1962-ben te­lepíttették a szőlőt. — Amikor a szövetkezetbe kerültem, csak itt voltak még betonoszlopok — meséli Kal­már Gáspár. — Most már nyolcvan holdnyi területen áll­nak. Az ember úgy van evvel, mint az építész, ha végigte­kint elkészült művén. Gyö­nyörködik benne. Kis idő múlva újra megáll. Mutatja a friss telepítést. Ép­pen trágyázzák. Zetor ereszke­dik lefelé a lejtőn. A pótkocsi­ján nagy, úgynevezett »tarcali tartályok«. A fiatal agronómus köszönti a Zetor vezetőjét. — Gyöngyösön végeztem a felsőfokú szőlészeti techn.' ­kumban — mondja később kérdésemre. — Most már négy éve dolgozom itt Többfajta szőlőnk van. A borszőlők: a leányka, a zöldszüváni, az ot- tonel-muskotály, az olaszriz- ling. a chardannag. A cseme­geszőlők: a Csabagyöngye és a chassalas. A lábnyomok megszűnnek előttünk. Előbukkannak a szü- retelők. Hat férfi tart éppen pihenőt. A kocsit várják a »ko­porsóval«. Így becézik a desz­kából készült nagy fakádat — Reggel hétkor kezdtük a munkát — mondja Szmolái Lajos. — Itt mindannyian ré­gi szölőmunkások vagyunk. — Én már a telepítés óta itl dolgozom — feleli kérdésemre Molnár László. — Benne vol ■ tam a területet kimérő bri­Puttonyokba töltik a szőlőt. gádban is. Minden tőkéhez le­hajoltam. Sorolják, mennyi munka van a szőlővel, amíg megérik. A metszést már télen megkezdik, ha az idő engedi. A munkával nem lehet késlekedni. Néha még vasárnap is megköveteli, hogy foglalkozzanak a szőlő­vel. Rájuk vár az oltványfel­szedés és a trágya szétterege­tésa is. Az asszonyok közül Fekete Sándornévál beszélgetünk. — A mi dolgunk a kapálás, a fattyazás, a kötés. Most a szőlőfürtoket vágjuk és szed­jük kannákba. A férfiak mun­kaeszköze a puttony. Harminc- hatan szedjük, hat puttonyos gyűjti a szőlőt. Halkan csordogál a szó. Sok mindenre kiterjed a figyelmük, erről győz meg a beszélgetés. »■Kevés a fiatal.« Ez foglalkoz­tatja a férfiakat Marcaliba mennek inkább, üzemekbe, vállalatokhoz. — Szép ez a mi munkánk — ez a véleményünk. — Csak ne­héz. De aki szereti, az nem hátrál meg a nehézségek elől. — Mit szoktak csinálni az egyórás ebédszünetben? A megfontolt, idősebb fér­fiak azt válaszolják, hogy pi­hennek, igyekeznek erőt gyűj­teni a délutáni munkára. Az asszonyok közül valaki azon­ban közbeszól: — Van itt vidámság, még ének is néha... Általános iskolát végzett lá­nyok gyűlnek kötőnk. — Augusztus óta dolgozunk Itt Tetszik a munka — mond­ja Molnár Anna. — Ki akar később is itt dol­gozni7 — Tizenhat éves koromig Itthon dolgozom, aztán Mar­caliba megyek — tervezget Majai Margit. Kröninger Ilonának más a véleménye. Pestről, az egyik szövőgyárból jött vissza a fa­luba. — Jobb itthon — mondja. — Itt is meg lehet élni. 1 A vasárnapi szüreti mulat­ságról beszélnek. Hangjuk egy darabig elkísér bennünket. A borpince előtt kocsik so­rakoznak. Az épület hatalmas. Földből kinyúló, kéménybe* hasonló szellőzők emelkednek ki a zöld fű közüL Gumicsiz­más asszonyok hányják cisz­ternába villájukkal a szőlőt Innen a hegyes fogú felhordó a darálóba juttatja a fürtöket A cefreszivattyű segítségével a présgépbe kerülnek. — Most augusztusban vezet­ték be a villanyt. Négy ember végzi így el azt, amit korábban tizennyolcán — tájékoztat Kal­már Gáspár. — Egyszerre 90 mázsa szőlő fér a présgépbe. Kezelése egyszerű. — A kézipréseket már nem használjuk — mondja Fáró Já­nos bácsi. — Azért négyet megtartunk. Ha a géppel vala­mi baj lenne, ezekkel folytat­juk a munkát, míg a javítás folyik. Egy vastag csövön folyik a must. Most még zavaros, nincs letisztulva. — Két hét múlva már meg lehet kóstolni — invitál Já­nos bácsi. Leskő László Napirenden a tsz-tagok szociális helyzete Ülést tartott a közép-somogyi tsz-szövetség elnöksége Gumicsizmás asszonyok villájáról kerülnek a fürtök a felvonóra. A veszteség egymillió forint Az új présgép kezelése egyszerű. Siófok belvárosában most épülő, befejezés előtt álló és nemrég átadott létesít­mények hirdetik a fejlő­dést. A Sió Aruház sem ide, sem oda nem tartozik, mert bár az átadási határ­idő óta hónapok teltek el, a munkát még nem fejezték be. Július elseje volt az első határidő, a második augusztus 1., aztán szep­tember 30-ára tűzték ki az átadás napját. A napokban felkerestük az építkezést Nyíri Ferenccel, a siófoki fogyasztási szövetke­zet kereskedelmi f" 'ályve- zetőjével. A kép, air.. y foga­dott bennünket, semmi bizta­tót nem mutatott Még a lai­kus is könnyen megállapít­hatta, hogy a betonpillérek mögött a közeljövőben nem árusítanak sem élelmiszert, sem iparcikket. A déli part készülő legnagyobb áruházá­ban még mindenütt nyers betonarcát mutatja az épület belseje. — Már februárban szól­tunk a Tanácsi Építőipari Vállalat vezetőinek, hogy a kezdeti munkatempó mellett nem készülnek el időre az áruházzal — mondja Nyíri Ferenc. — Később, amikor ezt már ők is elismerték, anyaghiányra hivatkoztak. Szövetkezetünk két hét alatt beszerezte a szükséges anya­gokat, de a határidő így is el­csúszott. Harmadszor is. Még csak most tartanak a szak­ipari munkáknál, s ez tudva­levőleg nag; sok időt vesz igénybe. Az . uház berende­zését hónapok óta tárolják Budapesten, mert nem lehetett beszerelni. A fogyasztási szö­vetkeret nyári kollekciót ren­delt a bolt indulására. Ez a téli időben eladhatatlan — előbb nemigen készül el az áruház —, ezenkívül veszít is az értékéből. Jövő nyárra di­vatjamúlt lehet az áru jó ré­sze. Arról nem is szólva, hogy a szövetkezet eddig több mint egymillió forintot vesz­tett a forgalomkiesés miatt. A következő »biztos« ígé­retre megrendelték az őszi árukollekciót is. Bizony en­nek az eladásával sem le­het már sokáig várni. Az éves tervezett forgalom 78 millió forint. A további vesz­teség még nem mérhető fel, mert könnyen megtörténhet, hogy az ígértnél fél évvel ké­sőbb nyitja meg csak kapuit az áruház. — Tizenegy kiváló keres­kedelmi szakembert is kikér­tünk különböző vállalatoktól az áruház megnyitására — mondja a főosztályvezető. — Hónapok óta kapják a fize­tést, munkahelyük pedig nincs, összesen kilencvenen dolgoznak majd az áruház­ban, de azt sem tudjuk, hogy mikorra kell ennyi kereskedő. Ilyen nagy létszámú személy­zetet nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra elő­varázsolni valahonnan. A Balaton déü partjának legnagyobb áruházában, amely 2600 négyzetméter alapterüle­tű lesz, még a vakolok, vil­lanyszerelők dolgoznak. Hogy mikor adják át helyüket a kereskedőknek, azt a fogyasz­tási szövetkezetnél még senki nem sejti. — A fűtésszerelésre a mai napig nem sikerült alvállal­kozót keresni — tájékoztatott bennünket Németh József, a Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnöke. — Februárban tudtuk meg, hogy a terv mó­dosult, olajtüzelésű kazánok helyett gázkazánok kellenek a központi fűtéshez. Februártól júliusig lehetett volna egyet s mást tenni, hogy ne ütközzön ilyen aka­dályba az átadás. Most a har­madik határidő-elcsúszás után nehéz helyzetbe került a fo­gyasztási szövetkretan kívül a Tanácsi Építőipari Vállalat is. Az ígérgetések árát ugyan­is meg kell fizetni. Nagy József Az őszi munkák mellett építkeznek is Horvátkúton A számok önmagukért be­szélnek. A horvátkút! Szorga­lom Termelőszövetkezet közös vagyona 1961-ben 2 345 000 fo­rint volt. Most a 7 miihón is túl van néhány szárezer fo­rinttal. A tagok részesedése is nőtt, csaknem eléri a kétmil­liót. Rendszeresen száztíz tag dol­gozik a szövetkezetben. Len­gyel Istvánná főkönyvelő arról tájékoztatott, hogy teljes erő- összpontosítással folynak az őszi munkák. A rozsot elvetet­ték hetven holdon és földben van már az árpa is negyvenöt holdon. Megkezdődött a 250 holdnyi búza vetése. A talaj­munkák sok energiát kíván­nak, mert a dombos-völgyes vidéken egy-egy nagyobb eső­zés annyira íeláztatja a föl­det, hogy gyakran két gépnek kell egy vontatót húznia. Befejeződött a burgonyasze- dés. Hatszáz mázsát értékesí­tettek a MÉK-nél. A termés­átlag a tervezett 60 mázsánál jóval nagyobb, eleri a száz mázsát. A szövetkezet területén sa­ját kivitelezésben nagyméretű építkezés folyik. Másfél mil­liós költséggel épül majd fel a hatszáz férőhelyes serteshizla- ló. Átadását jövő májusra ter­vezik. A régi sertéshizlalót fo­kozatosan lebontják, s ennék helyére kerülnek az új épület részei. A télen az addigra fel­épülő épületszárnyat már hasz­nálni akarják. Készül a tizva- gonnyi kukorica befogadására alkalmas kukoricagóré is. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. október 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom