Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

JÓ ÚTON MAI KOMMENTÁRUNK mw Őszintébben Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom ilyen jellegű kéréssel: »... a problémát nem azért mond­tam el, hogy megírja. Csak azért, hogy igazoljam: a meg­felelő üzleti kapcsolat érde­kében előfordul, hogy szá­munkra hátrányos engedmé­nyekre kényszerülünk.« »Ne­veket nem kell említeni, mert ez a továbbiakban eset­leg bonyodalmakat okozna a két fél között...« Ezeket a gondolatokat nem egy variá­cióban hallottam már és nemcsak magánbeszélgetésen, hanem hivatalos tanácskozá­son is. Nos, ezúttal én nem arról kívánok vitatkozni, hogy le­gyen vagy ne legyen név. Sokkal inkább azt a jelen­séget tartom elgondolkozta- tónak, ami a név nélküliség mögött húzódik meg. Közhelynek tűnhet, de ide kívánkozik: az elv- telenség mindenütt és min­den körülményerk között előbb-utóbb megbosszulja magát. Mert nézzük csak kö­zelebbről egy példán. Egy szövetkezeti vezető egy adott üzleti kapcsolatban látja a hibát. A »békesség kedvéért« azonban nem szól, illetve sa­ját eszközeivel próbál oda­hatni, hogy a partner változ­tasson álláspontján. Nem ér el eredményt. A hiábavaló fáradozás keseríti, a gond változatlanul megmarad —, s ennek következtében eljut odáig, hogy idegennek is el­meséli a gondját, mi több, hivatalos fórumon is szóvá teszi, de nyomban kiegészíti azzal: nem jó, hogy így van, de hát a megfelelő kapcso­latok érdekében meg kell hozni ezt az áldozatot. És a probéma marad. Sőt előfor­dul, hogy az üzleti partner »vérszemet« kap, hogy úgy mondjam, tovább feszíti a húrt — és végül mégiscsak sor kerül a nyílt színvallás­ra. Ilyenkor következik be aztán, amire utaltam: az elv- telenség megbosszulja ma­gát. Mert nem másról, erről van szó. Alapvetően helytelen az az álláspont, hogy a jó kap­csolat érdekében bizonyos jelenségeket »le kell nyelni«, el kell hallgatni. Ahol ilyen fordul elő, ott már eleve baj van! Az a kapcsolat nem jó! Miért félünk őszintének lenni? Kétségtelen, hogy az őszinteség nem mindig ké­nyelmes. Nem éppen kelle­mes esetleg leülni a part­nerrel vitatkozni, a fejére olvasni a hibákat — egyszó­val őszintén megmondani a véleményt. De mennyivel kellemesebb angyonhallgatni és megvárni azt, amíg a ki­csi bajból nagy lesz?! Az őszinte véleménynyilvánítás, a jó szándékú bírálat nem okozhat törést semmilyen kapcsolatban. Ellenkezőleg.! A jó kapcsolat, a partner fogalmához hozzátartozik a korrektség. Ez pedig elv­telen »elhallgatással«, őszin­teség nélkül nem képzelhető el! Próbáljuk hát meg a »bé­kesség kedvéért« elméletet felcserélni az őszinteséggel! V. M. Ili ára—sasys^b tárolási giidoSt A tavalyinál eddig 400 vagonnal több árut vett át a MÉK H árom év lett «1 azóta, hogy megtartották a já­rási pártértekezleteket, összeült a IX kongresszus. Az e fórumokon hozott határoza­tok végrehajtása mindennapi feladat, s ennyi idő elteltével érdemes megvizsgálni, hogyan valósul meg a párt politikája, miben haladt előre a járás, s miben szükséges meggyorsíta­ni a munkát. Ez a számvetés megkezdődött a megyében, két járási pártbizottság már mér­legre tette, a harmadik pedig most készül a határozatok vég­rehajtásának vizsgálatára. E járási ülések megállapításai­ból pontos következtetéseket lehet levonni az egész megye fejlődését 'illetően is* ezért olyan nagy e fórumok jelentő­sége. Gyors iparosodás A nagyatádiak után a mar­caliak tárgyalták meg az 1986. évi járási pártértekezlet hatá­rozatainak végrehajtását E járási székhelyen jó alapot adott a beszámoláshoz, hogy éppen ebben az időszakban kezdődött meg a gyorsabb üte­mű iparosítás. Ez a komgresz- szus határozatainak megvaló­sulását, a Tegyünk többet So- mogyért !-mozgalom eredmé­nyét fejezi ki. Ezért összegez­hette úgy a járási pártbizott­ság, hogy tovább erősödött a munkásosztály társadalmi, po­litikai befolyása. A Mechani­kai Művek az Óbudai Gépipa­ri Ktsz, a budapesti Horizont szövetkezet letelepedésével, a Böhönyei Vasipari Ktsz, a Tap- sanyí Gépjavító Állomás fej­lesztésével három és fél ezer­re emelkedett az iparban fog­lalkoztatottak száma az 1966. Tisztítják a tatai Nagy-Táv at Az Eszak-dunántúld Vízügy. Igazgatóság hétfőin megkezdte a tatai Nagy-tó 33 millió fo­rintos költséget igénylő re­konstrukciós munkáit A fes­tői környezetű 400 holdas tó egyre inkább idegenforgalmi gócponttá alakul Nyárt va­sárnapokon több tízezren pi­hennek a partján. A strando- lásnak, sportolásnak azonban gátat szabott a tó vizének el­iszaposodása. Az évtizedek so­rán több mint egymillió köb­méter szennyezett iszap rakó­dott le a fenekére. Van, ahol 1,5—2 méter magas az iszap- réteg. Ettől szabadítják most meg a Nagy-tavat egy hol­land gyártmányú úszó kotró- hajóval A nagy munkát csak 1972-ben fejezik be, mert az üdülési idényben évről évre szünetel majd a munka. SZABAD SZOMBAT VAN, de zúgnak az elektromos fú­rógépek, csattognak a kala­pácsok a műhelyben. Fiatal fiúk hajolnak a fénylő, arany­színű bútorok fölé. Arcuk ki­pirult az izgalomtól . Rakják, illesztik, szerelik a Sió garni­túra darabjait a Kaposvári Asztalosipari Ktsz műhelyé­ben. Szövetkezeti fiatalok ter­melési versenye folyik, ame­lyet a Ki minek mestere ?- mozgalom keretében hirdetett meg a KISZÖV és a KISZ megyei bizottsága a Tanács- köztársaság évfordulójára. Huszonnégy fiatal asztalos és kárpitos versenyez. A »kár­pitos legények« boszorkányos ügyességgel végzik a munkát. Nem fűtik a műhelyt, mégis zsebkendővel törlik le homlo­kukról a gyöngyöző verítéket. — Nem lenne verseny, ha nem lenne izgalom — mondja az egyik fénylő tekintettel. A zsűritagok, a szakma »nagyjai«, kiváló szakemberek pedig nézik, figyelik, vizsgál- gatják a munkadarabokat. Ké­szülnek a heverők, s előttünk áll a rogyagó Sió garnitúra. — Derekas munkát végez­tek— mondja haznicsek Imre, évi ezerötszázötvenkilencről. Böhönyén, Tapsonyban és el­sősorban Marcaliban összpon­tosul az ipari munkásság. Az új üzemek letelepedése óta megnövekedett a járási szék­helyre bejárók száma. Az ipartelepítés ellenére to­vábbra is a mezőgazdaságból él a marcali járás lakoeságá- nak többsége, több mint nyolc és fél ezer család. A pártérte- kezlet óta fejlődött a terrne- löszö vetkezett parasztság, erő­södött a munkas-paraszt szö­vetség. A gyorsabb előrehala­dás forrása éppen e két osz­tály kapcsolata és viszonya volt. A mezőgazdaság fejlődése Sok szó esett mind a beszá­molóban, mind a felszólalá­sokban a járás mezőgazdasá­gának fejlődéséről. Csupán néhány adatot ragadnék ki en­nek alátámasztására. A ter­melőszövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti szem­pontból is megerősödtek. Évről évre növekedtek — a burgo­nya kivételével — a termesz­tett növények hozamai. Meny- nyiségi és minőségi fejlődés jellemzi a járás állattenyészté­sét A termelőszövetkezetek bevételének nagyobb része in­nen származik. A tejtermelés növekedését mutatja, hogy öt százhuszonegy literrel nőtt az egy tehénre jutó hozam, s így most kétezerkétszáz-ótven- nyoic liter. A termelőszövet­kezetek többsége áttért az ita­tásos borjúnevelósre. A fej­a KISZÖV elnöke. Tekintete jólesően pihen az arcokon, munkadarabokon. Folytatódik a verseny. Szakmai és politi­kai kérdésekre kell válaszol­ni. Vajon mit rejtenek a kré­tafehér borítékok? Mindent, amit lényeges tudni, ismerni a szakmáról. Három szakmai kérdést kap minden versenyző. Ismertetni kell a poliésztere- zést, a műgyantaragasztást, pá­colást, felületkezelést, a faipa­ri gépeket és ezek alkarészeit. Ismerni kell a fa szerkezeti fölépítését, a segédanyagokat. Rajzolják a Somogy, a Feny­ves, a Sió és a többi bútortí­pus vízszintes, függőleges met­szeteit. Zizegnek a papírlapok, ko­pognak a golyóstollak, bizto­san szántják a kék vonalakat a fehér papíron. Jól ismerik a somogyi, a ma­gyar és a nemzetközi munkás­mozgalom történetét is. Lát­szik, hogy olvassák a Harminc nemzedék vallomását Van, aki bizonytalan vállaszokat ad. »Mert hogy nem káptalan az ember feje«. De az igazság az, hogy mégis gyakrabban kel­lene fölidézni emlékezetünk­ben történelmünk iegragyo­lettebb új módszer lényegesen esőken tette a költségeket Ér­demes idézni az egyik felszóla­ló gondolatát: három évvel ez­előtt nagyon kevesen számí­tottak arra, hogy egy vásár­láskor egyszerre száz-százhusz marhát visznek el exportra egy-egy termelőszövetkezetből 1969-ben. A közös gazdaságok politi­kai, gazdasági és szervezeti erősödése a parasztság többsé­gét meggyőzte a nagyüzem elő­nyeiről, s így érzi, hogy egyé­ni boldogulása elválaszthatat­lan a termelőszövetkezete! erősödésétől. A tsz-egyesúlések bebizonyították a tagok poli­tikai érettségét. A járási pártbizottság meg­állapította, hogy tovább fej­lődött a szocialista demokrácia. A járás lakói tevékenyen be­kapcsolódtak a közügyek meg­tárgyalásába, a gazdasági épi tés vitáiba. A termelési tanács­kozásokon elsősorban olyan javaslatok hangzottak el, ame­lyek a feladatok jobb és gyor­sabb megoldását, a munka ala­posabb megszervezését, a ha­tékonyabb irányítást szolgál­ták. A tsz-tagok nagyobb fi­gyelemmel kisérik a szövetke­zet gazdálkodását, pénzügyi helyzetének alaíkulását Ez pontosain kitűnik a bngádér- tekezletak és a közgyűlések légköréből. Elvi irányítás Számba vette a járási párt­bizottság azt is, hogyan való sitottáík meg a párt politiká­ját az alapszervezetek. A mér­góbb és legtragikusabb ese­ményeit. Vége a versenynek. Zöld sörösüvegek sorakoznak a klubterem apró asztalain. Laznicsek Imre értékeli a ver­senyt: Wolpert Gyula, Gál Já­nos és Gulyás József asztalo­sok nyerték el az első három díjat, a KISZÖV ötszáz, négy­száz és kétszázötven forintos pénzjutalmát. A kárpitosok közül ifj. Va­das József, Bárdos János és Halász István érték el a leg­jobb eredményeket, s nyerték el a pénzjutalmakat is. HÉT FIATAL MEGKAPTA a Szakma ifjú mestere arany­fokozatát, hatan az ezüst fo­kozatot, s egy fiatal bronzjel­vényt kapott. A KISZÖV elnöke elisme­rően nyilatkozott a fiatalok munkájáról. Elmondta, hogy sokkal többet követelt a ver­seny, mint a szakmunkásvizs­ga. Régebben néhány mester­nek is becsületére vált volna, ha ennyit tud a szakmáról Méltán birtokosai tehát a Szakma ifjú mestere címnek az ügyes kezű, képzett fiata­lok. Szakács Erzsébet leg itt is nagyon kedvező, hi­szen a pártszervezetek a járási és a megyei párlérbekezlet, a IX. kongresszus határozatai­nak szellemében tevékenyked­tek, s egyre jobban irányítot­ták és irányítják területükön a politikai, a gazdasági és a kulturális életet A párt elvi irányításával nőtt a tömegszer- vezetek és -mozgalmak önálló­sága, kezdeményezőkcszségc. A párthatározatokból adódó feladataikat mozgalmi sajátos­ságaiknak megfelelőéin oldják meg. A járási pártértekezlet óta eltelt három évben elért fejlő­dés ellenére bőven van meg tennivaló. Továbbra is feladat az iparosítás, a meglévő üze­mek korszerűsítése és fejlesz­tése, hiszen Böhönyén például háromszázan nem találnak munkát, s ezért máshova jár­nak el. A mezőgazdaságban szorgalmazni kell az öreg gé­pek kicserélését, az állatállo­mány (kiváltképp a háztáji) számának szaporítását. Na­gyon fontos, hogy gyorsan el­terjedjenek a termelőszóvetke- zetékben az új termelési mó­dok. A járási pártbizottság fel­hívta a figyelmet a termelé­kenység emelésére, a mérnö­kök, technikusok és agronómu- sok számának növelésére. Fel­tétlenül meg kell gyorsítani a beruházásokat, s javítani keú’ a szolgáltatáson, a kereskedel­men, a közlekedésen és az egészségügyi ellátáson. A kommunista értelmiségiek al­kotó energiáját az eddiginél jobban kívánják felhasználni a községek társadalmi, gazda­sági és politikai formálására Nagyatádon és Marcali bein is úgy összegezték az eddig el­végzett munkát, hogy jó úton haladnak. S ez a kedvező mér­leg, a még előttük lévő fel­adatok mind a két járásban tettekre sarkallnak mindenkit. Készül s 108 férőhelyes, magtárpadlásos és önitatós tehénistálló a nagybajomi Zöldmező Tsz részére. 1972- re egy 400-as, komplett szarvasmarhatelep létesítését tervezi a termelőszövetke­zet. Az Istállót a nagyberki TÖVAL építi. Korszerűsödnek, bővülnek a somogyi tejüzemek. A marcali üzem felújítása már befejezé­séhez közeledik, a beruházás költségei elértek az ötmillió forintot. Kicserélik a kazánt, és bővítik a sajtpincét Csurgón is. Több lépcsőből álló beruhá­zás megvalósításához kezde­nek hamarosan a Kaposvári Tejipari Vállalatnál. A vaj­üzem dolgozóinak szociális el­látottsága nem kielégítő, az irodahelyiségek is szűkösek. A vállalat szakszervezeti bi­zottságának elnöke, Vass Gyu­la elmondta, hogy az átépítés terveit a Somogy megyei Ta­nácsi Tervezőiroda készíti, a kivitelezés munkáit pedig a Somogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat végzi majd. A Tejipari Tröszt már rendetlke­A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központjá­nak igazgatója, Küher János tájékoztatott az idei év felvá­sárlásának eddigi tapasztala­tairól. Október 20-ig 1300 va­gon burgonyát, 1450 vagon zöldségfélét es 1650 vagon gyü- -mölcsót vettek át a termelők­től. Ez összesen 400 vagonnal több, mint amennyit a múlt év- azonos időszakában vásárolták föl. — A zöldségnél 270, a gyü­mölcsnél 150 vagon az emelke­dés, ugyanakkor húsz vagon­nal kevesebb Burgonyát vásá­roltunk, mint tavaly iyenkor — mondta Küher Jáno6. — Még visszavan jelentős meny- nyiségű fejeskáposzta, sárgaré­pa, alma és burgonya átvétele. Az idei jó termésre jellemző, hogy őszibarackból a tervezett 90 vagon helyett 125, sárgaba­rackból a tavalyi 42 vagonnal szemben az idén 360 vagonnal vettünk. Igaz, ebből 100 Vagon export volt, 100 pedig cefré­nek ment Említést érdemel, hogy éves viszonylatban az idén alacsonyabbak voltak az árak, mint tavaly. Jobb táro­lási lehetőséggel még lejjebb szoríthatnánk a jelenlegi zésükre bocsátott egymillió fo­rintot. A Tejipari Vállalat köz­pontja és az irodahelyiségek a sajtüzem területére kerülnél:, ott emeietraepítést végeznek. A korszerűsítés második sza­kasza a fekete-fehér öltöző­mosdó és az igényeknek meg­felelő ebédlő létesítése. Orvo­si rendelés is kezdődik az üzem területén, így a sajt- és vajüzemben egyaránt megfele- lelő egészségügyi ellátásban részesülnek a dolgozók. Űj, gázfűtéses kazánt építe­nek majd a sajtüzemben. A negyedik ötéves terv idő­szakára húzódik át a beruhá­zás harmadik fázisának a meg­valósítása, a termelőüzem bő­vítése, korszerűsítése. Modern üzemet kívánnak kialakítani megfelelő energia- és vízeilá­szintet. Ehhez modern hűtőhá­zak, korszerű tárolás kellene. Az egyre növekvő árumennyi­séget hagyományos módszerek­kel kezelni ma már lehetetlen, kevés fizikai munkást kapunk hozzá. A közltjövőben min­denképpen modernizálni kell a tárolók a paci tó st. — A megnövekedett áru- mennyiség nűlyen problémát okoz? — Vegyük példának az al­ma felvásárlását. A hulló al­mát hely hiányában nem tud­tok megvenni. 40 vagon étke­zési almát raktároztunk. Ex­portra 35 vagon ment ki. A tá­rolási lehetőségünk 80 vagon. Ez több ugyan, mint ameny- nyire a megyének szüksége van, de annál kevesebb, mint amennyit tárolni kellene. A jó termés főként az állami gaz­daságoknak okoz gondot. Szál­lítási nehézségeink is vannak. A tervszerű kocsiki használ ás önmagában nem segít, szükség lenne a kocsipark növelésére is. Üjabb probléma, hogy nem kapun!: a göngyölegjizáUít is- hoz elegendő vagont. Kényte­lenek vagyunk ezt közúton fu­varozni, lényegesen drágább költséggel. — Hogyan alakul a teli és a tavaszi ellátás?1 — Felkészültünk rá. Sajnos a hagyományos módszerek itt is hátráltató tényezők. Ez azt jelenti, hogy ezer vagon áru­ból össí trín s*áz*. vagonnyit tudunk fedett helyen elhelyez­ni. így a forgalmazás, az érté­kesítés kevésbé gazdaságos, nem óvható meg kellően az áru minősége. Általában min­den cikkből többet tárolunk az előző évinél. Szeretnénk jó el­látást biztosítani. Nyoicsz z tonna almát, ezerhárcms , tonna zöldségét, háromé c tonna burgonyát, ezenkívül elegendő savanyúságot is táro­lunk. — Importból milyen válasz­ték várható? — Talán még ebben a hó­napban normál nagyságú cit­rom kerül az üzletekbe. De­cembertől pedig lesz ellendő narancs és mandarin — fejez­te be a tájékoztatást Küher János igazgató. tással, jó belső úthálózattal. Mészáros István SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. október 28. Lajos Géza A szakma ifjú mesterei Korszerűsödő tejüzemek

Next

/
Oldalképek
Tartalom