Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

Megyei aktíva ülés Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) — A termelés, az értékesí­tés ebben a gazdasági ágban a tervezettnek megfelelően, egyes részleteiben annál is kedvezőbben alakult. Az elő­zetes fölmérések szerint a me­zőgazdasági hozamok mintegy 6—8 százalékkal lesznek ma­gasabbak az 1968. évinél. A kalászosok termésátlaga to­vább növekedett, búzából 15,4 mázsa, őszi árpából 15,1 má­zsa az egy holdra jutó termés­átlag, mindkettő több a tava­lyi évben betakarított termés­nél. A hozamok növekedésé­vel számolunk a burgonyánál, a kukoricánál és a cukorré­pánál is. Minden jel arra mu­tat, hogy az állatállomány ré­szére szükséges takarmány biztosítva lesz. A mezőgazdaság beruházá­sairól szólva megemlítette a tájékoztató, hogy az építés jel­legű beruházások meggyorsul­ták, s várhatóan a tavalyi, vi­szonylag magas szintet is sike­rül túlszárnyalni. Hátráltatták viszont a TÖVÁL-ok tevé­kenységét az építőanyag-ellá­tás nehézségei és egyes pénz­ügyi rendelkezések. Különö­sen örvendetes, hogy a mező- gazdasági üzemek ez évben több mint 50 százalékkal na­gyobb összeget fordítottak gé­pek vásárlására, mint az el­múlt esztendőben. A tájékoztató a továbbiak­ban az áruellátás helyzetét taglalta, s ennek során meg­állapította, hogy a kiskereske­delem az év első kilenc hó­napjában 9—11 százalékkal bonyolított le nagyobb forgal­mat, mint a múlt év azonos időszakában. Ez az emelkedés lényegében megegyezik a for­galom országos növekedési ütemével. —i Az áruellátást összessé­gében megfelelőnek minősít­hetjük — hangoztatta Szigeti elvtárs —, mert az alapvető cikkekből bőséges a kínálat. Számos nehézség is adódott azonban. Különösen a ruhá­zati cikkek, a vas-műszaki áruk, az építő- és a tüzelő­anyagok ellátása volt nehéz­kes. Egyes árucsoportoknál nőtt a hiánycikkek száma, s romlott a minőség is. Az áruellátás kapcsán tért ki az előadó az árszínvonal alakulására: — Az árnövekedés mértéke összességében 2—3 százalékot tesz ki, ami a népgazdasági tervben megjelölt határ korúi mozog. Kedvező, hogy az alap­vető cikkek és a szolgáltatá­sok árai stabilak, nem változ­nak. Az egyéb cikkek árszín­vonala azonban meghaladja a kívánatos mértéket, és az ár­változások tendenciája sem megnyugtató. Foglalkozott a beszámoló a zöldség- és gyümölcsellátással, és hangsúllyal húzta alá: e termékeknél az ellátás jobb feltételeit önmagunknak kell megteremtenünk; kívülről, fel­sőbb szervektől ehhez nem várhatunk segítséget. Ezt követően a dolgozók életszínvonalának alakulásá­ról beszélt Szigeti elvtárs: — Megállapításunk szerint az utóbbi esztendőkben tovább emelkedett a megye lakossá­gának életszínvonala. A lakos­ság pénzbevételei a múlt év­ben 9 százalékkal, az idén 8 százalékkal nőttek. Igaz, a jö­vedelem gyarapodása jórészt a foglalkoztatottak számának növekedéséből o,dódott, de fo­kozódtak, az egy főre eső át­lagjövedelmek is. A szocialis­ta iparban, 1968 első feléhez viszonyítva, 1969 első félévé­ben a havi átlagkereset 1,8 százalékkal, az egy munkásra jutó bér és az egyéb személyi jövedelem együttes összege (döntően az éves nyereségré­szesedés miatt) 5,4 százalékkal emelkedett. Ennél is jelentő­sebb a kereseti változás az építőiparban: az együttes sze­mélyi jövedelem 11,9 százalék­kal magasabb, mint 1968-ban volt. Az életszínvonalra hatást gyakoroló egyéb tényezők — a munkaidő csökkentése, a gyer­mekgondozási segély időtarta­mának felemelése, a kommu­nális és kulturális ellátás javu­lása stb. — elemzése után Szigeti elvtárs kifejtette: az árszínvonal növekedése, az árak emelkedése együtt járt a jövedelmek, differenciálódá­sával. Jelentős rétegek van­nak, akiknek jövedelem-növe­kedése időközben lényegesen meghaladta az árak emelkedé­sét, viszont az ármozgások kedvezőtlenül hatottak a nagy családosok, a csupán nyugdíj­ból élők, a kiskeresetűek és a többgyerekes családok élet- színvonalára. A továbbiakban a gazdasági vezetés néihány gyakorlati je­lenségével, az üzemi demokrá­cia kérdéseivel, a szakember- ellátással. a munkaerő-vándor­lással foglalkozott Szigeti elv­társ, és hangoztatta: — A vezetők törekszenek arra, hogy rendszeresen ta­nácskozzanak a dolgozókkal. Újabban gyarapszik az üze­mek kollektív munkájával kapcsolatos helyeslő vagy bí­ráló vélemények, hasznos ja­vaslatok száma. Még mindig elhangzanak azonban olyan megnyilvánulások is — ipa­ri és mezőgazdasági üzemeink­ben egyaránt —, amelyek al­kalmasak arra, hogy a szocia­lista demokráciát a szabados­ság irányába torzítsák el. Helytelen, hogy a szocialista 'demokrácia fejlesztése, erő­sítése érdekében dolgozóink, sőt még a párttagok, a veze­tők sem mindig lépnek fel kellő eréllyel. A beszámoló befejező része a pártszervek és pártszerve­zetek időszerű tennivalóit fog­lalta össze, megállapítva azt, hogy a pártszervezetek mun­kastílusukban, munkamódsze­reikben igazodnak a megnöve­kedett feladatokhoz. Ma is ér­vényes az a meghatározás, mely szerint a pártmunkának, a gazdaságszervező tevéiceny­V élem ény csere Kovács Emire lati igazgatók. az aktívaülés szünetében. Balról jobbra: főmérnök, Nagy Lajos és Suri Sándor válla­ségnek vannak évtizedek óta bevált, hasznos vonásai, me­lyeket az új körülmények kö­zött is eredményesen lehet al­kalmazni. De fokozott köve­telményként jelentkezik, mind a pártszerveknél, mind a párt- szervezeteknél: mint vezető politikai testületek, rendelkez- zenk azzal az áttekintőkészség­gel, amely biztosítja, hogy az állandó változás állapotában levő gazdálkodási terület leg­fontosabb kérdéseiben biztosan eligazodjanak. Szükség van ennek kapcsán arra is, hogy ismerjék és befolyásolják a közösségnek, a vezetőknek s beosztottaknak termelési emberi kapcsolatait. — A jelenlegi gazdaságirá­nyítási rendszer pozitív hatá­sai még nem bontakoztak, még nem is bontakozhattak ki tár­sadalmi életünk minden terü­letén — mondta befejezésül Szigeti elvtárs. — Ehhez hosz- szabb időre van szükség. Egy sor ellentmondást mindennapi munkánk során felszámoltunk, viszont — mint ahogy várható volt — újabb ellentmondások is keletkeztek. Akkor járunk el helyesen, ha keressük, ku­tatjuk ezeknek az ellentmon­dásoknak okait, s nem torpa- . nunk meg előttük, hanem a és feloldásukra mozgósíthatjuk a I párt és a tömegek erejét. Szakember-ellátottság, gazdálkodási tapasztalatok Ezt követően Kovács Béla, a megyei pártbizottság osztály- vezetője tájékoztatta az ülés részvevőit a megye iparának ember-ellátottságáról és azok műszaki és közgazdasági szak­helyzetéről. Az elmondottak­ból kitűnt, hogy a somogyi vál­lalatok szakember-ellátottsága egyenetlen: az állami ipari vállalatok és telepek 13 szá­zalékánál nincs magasan kép­zett műszaki munkavállaló, 40 százalékánál ötnél kevesebb egyetemet, főiskolát vagy fel­sőfokú technikumot végzett műszaki dolgozik. Okleveles közgazdász az üzemeknek több mint egyharmadánál nem tevékenykedik. Elemezte a tájékoztató a szakemberellátás kedvezőtlen alakulásának okait, a szakem­berek vállalati tevékenységét, sajátos problémáikat, anyagi és erkölcsi megbecsülésüket. Végül ismertette azokat a fő feladatokat, melyeket a megyei párt-vb a műszaki és a köz­gazdasági szakemberek fog­lalkoztatásával, képzettségük, politikai tisztánlátásuk növe­lésével kapcsolatiban a gaz­dasági vezetők elé állított. A két tájékoztatót követő vitában Suri Sándor, a 13. sz. AKÖV igazgatója a gazdasági munkában a bátor, megalapo­zott kockázatvállalás szüksé­gességére hívta fel a figyel­met, és szóvá tette, hogy a szállítási vállalatoknál alkal­mazott eszközlekötési járulók — helytelenül — az eszközál­lomány alacsony szinten való tartására ösztönöz. Bogó László, a MÉSZÖV elnöke az általános fogyasztási és értéke­sítési szövetkezetek javuló te­vékenységéről adott számot, s hangoztatta: a gazdasági sza­bályozók néhány gyengeségé­nek helyesbítésére van szük­ség, hogy a szabályozók natá- sa még erőteljesebben érvé­nyesüljön. Főleg a kis telepü­lések és a Balaton-parton mű­ködő kereskedelmi egységek bérleti dijának és eszközlekö­tési terheinek mérséklését, a készlet- és az átlagbér-gazdál­kodás kötöttségeinek feloldá­sát, a szövetkezeti kereskede­lem fejlesztési adójának csök­kentését látja időszerűnek. Dr. Szőke Pál, az SZMT ve­zető titkára felszólalásában utalt arra, hogy a gazdasági eredmények javítására irányu­ló erőfeszítések mellett foko­zott gondot kell fordítani az egészséges munkahelyi körül­mények, a nyílt és elvtársi üzemi légkör kialakítására, a dolgozók kulturális és szociá­lis helyzetének fokozatos ja­vítására is. Szót emelt az egyes helyeken tapasztalható ridegség, sértő bánásmód el­len, és sürgette, hogy az üze­mi hatáskörök leadásánál kel­lő önállósággal, döntési joggal is ruházzák fel a középveze­tőket. A vita összefoglalójában Szigeti elvtárs megállapította, hogy — mint a felszólalások is utaltak rá — eredményesen fejlődött megyénk politikai, társadalmi és gazdasági élete az utóbbi két esztendő során, a gazdasági mechanizmus re­formja hatékonyan gyorsította és gyorsítja ezt az előrehala­dást — egész szocialista épí­tésünket. Az aktívaiilés Bíró Gyula zárszavával ért véget. MAI KOMMENTÁRUNK Párttitkári értekezletek — szakosítva A párt munkastílusa meg­kívánja, hogy magasabb le­gyen a párttitkári értekezle­tek színvonala is. Kétcsator­nás minden ilyen találkozó, mert egyrészt a város vagy a járási pártbizottság tájé­koztatja a területén működő alapszervezetek titkárait az időszerű feladatokról, az új párthatározatokról, a bél­és külpolitikai helyzetről, másrészt a párttitkárok is el-- mondják, hogyan hajtják végre a határozatokat az üzemben vagy a termelőszö­vetkezetben, milyen gond­jaik, problémáik vannak. Ilyenformán minden titkári értekezlet nagyon fontos fó­rum, a választott vezetők ki­cserélhetik tapasztalataikat és átadhatják egymásnak a jó munkamódszereket. Megyénkben is kétféle tit­kári értekezletet tartanak a városi és a járási pártbizott­ságok: általánosat és szako­sítottat. Az elöbbin minden párttitkár részt vesz, az utóbbin pedig csak egy-egy csoport. A gyakorlat bizo­nyítja, hogy akkor a legna­gyobb az aktivitás, akkor alaposabb a vita, rendszere­sebb az eszmecsere, ha külön hívják össze a csúcstitkáro­kat, a pedagógus pártszerve­zetek titkárait, az ipari üze­mek, az állami gazdaságok, a hivatalok, intézmények, a termelőszövetkezetek párttit­kárait stb. S ez természetes, hiszen az általános értekez­leten minden felszólaló fi­gyelembe veszi, hogy a te­remben ülők sokasága nem ismeri, esetleg nem is érti az őket foglalkoztató sajátos problémákat. Ezért kérnek szót általában jóval keveseb­ben, mint a szakosított titká­rin. Egyetlen pártbizottság sem mehet el szó nélkül emellett, hiszen ezek a fórumok kivá­lóan alkalmasak a pártközvé­lemény megismerésére is, és a tájékozódás, a második csa­torna sem maradhat ki a tit­kári értekezleten. Éppen ezért föltétlen érdemes szorgal­mazni a párttitkárok kisebb csoportjaival való találkozá­sokat. Az alapszervezetek ön­állóságának növekedésével együtt jár az önálló üzemi, termelőszövetkezeti politikára való törekvés. Ennek ered­ményeiről, esetleges akadá­lyairól, a párt határozatai végrehajtásának állásáról csak akkor számolhatnak be a párttitkárok a lehető leg­részletesebben, ha nem feszé­lyezi őket a más területen dolgozók tömege. A megyeszékhelyen és a járásokban is növekszik s pártszervezetek száma. Ka­posváron például több mint százötven párttitkár vesz részt általános értekezleten, éppen ezért a városi párt­végrehajtó bizottság a közel­múltban úgy határozott, hogy még rendszeresebbé teszi a szakosított titkári értekezle­teket. Ugyanezt mondhatjuk el például a Kaposvári Já­rási Pártbizottság törekvésé­ről is: a most csiszolódó új munkastílus jegyében több­ször szeretnék összehívni kü­lön tanácskozásra a csúcstit­károkat, a termelőszövetke­zeti, az állami gazdasági és a községi párttitkárokat. Az általános párttitkári ér­tekezletre a jövőben is szük­ség van, hiszen bizonyos tá­jékoztatók másképpen nem is képzelhetők el, a hatéko­nyabb, magasabb színvonalú pártmunka azonban minden­hol szükségessé teszi, hogy mind gyakrabban éljenek ez­zel a kipróbált és bevált módszerrel. A szakosított tit­kári értekezletek gyümölcse az üzemekben, a termelőszö­vetkezetekben és a hivatalok­ban érik majd be, a párt- szervezetek még jobb irányí­tói lesznek a területüknek. L. G. Őszi a teherszállításban Az idén ősszel mind a köz­úton, mind pedig a vasúton a leorábbmái lényegesen na­gyobb igénnyel jelentkeztek a fuvaroztatók. A mezőgazdasági nagyüzemek a tavalyinál jóval gazdagabb termést takarítana/k be. Különösen jól fizettek a gyümölcsösök, s ez erősen be­folyásolja a szállítási körül­ményeket. A cukorrépa betakarításánál már számolni kellett a meg­szüntetett gazdasági vasutak kapacitásának pótlásával Mi­után ezek a területek kiesnek a nagyobb állomások körzeté­ből, a szállítást csak tehergép­kocsikkal lehet megoldani. Része van az idei őszi szállí­tások torlódásában annak is, hogy azok a vállalatok, ame- iyek élhettek volna az előszál­lítások lehetőségével, nen- használták ki azt az időszakot, amikor még kedvezményt is kaptak volna — a szállítási holt szezonban. Több teher az országúton Az AKÖV is arra törekszik, hogy egész éven át folyamato­san lekösse szállító kapacitá­sát. Ebből következik, hogy ilyenkor, amikor kétszeres igény jelentkezik, nincs, aki elvállalja a sürgős fuvarozást A feltételes szállításokra alig tartalékolnak a fuvarozó vál­lalatok. Móricz Jenő, a megyei szál­lítási bizottság titkára és Ró nai Gyula, a megyei tanács szállítási főelőadója arról tá­jékoztatott bennünket, hogy bár az igényele az idén har- niinc-negyven százalékkal ma­gasabbak, mint tavaly vagy azelőtt, különösebb fennakadá­sok még nem voltak. A szállí­tásokat aszerint mérlegelik, melyik fontosabb a népgazda­ság szempontjából. Nem kés­lekedhetnek az építőanyagok, amikor a lakásépítés a leg­fontosabb feladataink közé tartozik, és folyamatosan biz­tosítani kell a cukorgyár üze­melését is. Az idén különben sok teherkocsit köt le a répa­szállítás. Az AKÖV ennek a vállalásának is eleget tesz. Ugyanig elvégzi a lakosság tüzelőjének hazaszállítását. Itt meg kell jegyezni, hogy a tüzelő akadozó szállításárnak megyén kívüli akadályai van­nak. A répa, a gyümölcs, a bur­gonya behordása, tovabbfiuva- rozása egyaránt fontos, ugyan­úgy, mint ahogy a vetőmag és a műtrágya kiszállítása sem odázható el. Az erdészetnél is most kell a teherautó, hiszen a jó időben minden napot ki­keli használni. Kezdeményez a MÁV A lehetőségein belül mindem segítséget megad a MÁV Pé­csi Igazgatósága ahhoz, hogy az őszi szállítási csúcs minél zökkenőmentesebb legyen So­mogybán. Kezdeményezéssel fordult a megrendelőkhöz: a kihasználatlan römkszállitó ko­csik átalakításával enyhíteni lehetne a kocsihiányun. Ame­lyik vállalat átalakítja a rönk­hordó kocsit, annak az igazga­tóság bármikor rendelkezésére bocsátja saját szállításaihoz. Az Űtépítő Vállalat és a ta­nácsi építőipar 10—15 kocsi át­alakítását tervezi a kezdemé­nyezés alapján. A szárnyvona­lakon gondot okoz a pálya te­herbíró képessége. Hiába kap ■ nak a rakodáshoz hatvanton­nás új kocsikat, ha csak félig tölthetik meg a sínek minősége miatt. A megyei szállítási bizottság és a MÄV Pécsi Igazgatósaga az őszi csúcs idején is össze tudta egyeztetni a legfonto­sabb érdekeket a süi-gető fel­adatok megoldásakor. A hét végi szállítások szervezésében a Kaposvári Cukorgyár és a MÁV jó partnerre tatait egy­másban. Az irányvanatok, a hét végi szállítások jó üteme­zése nagy gondot vesz le az őszi szállítási kampányban leginkább érdekelt vállalatok, intézmények válláról. Nincs elég rakodó A bel- és külföldi piacra is késve érkezik a bárdudvarno- ki alma — kevés a gépkocsi. Sokszor nagyabb rakományok Időznek a vasútállomásokon is, mert nincs elég rakodó. A ne­héz fizikai munkákhoz, mint amilyen a kocsi- és a vagonra­kás, még a legkedvezőbb fize­tési körülmények között is ne­héz elég embert kapni. Az AKÖV jó úton jár a rakodást gépesítő törekvésével. Sajnos náluk egy másik gond is je­lentkezik: kevés a gépkocsive­zető. A kocsik még csak bír­nák a két, három műszakot is, de a gépkocsivezetők csak a nyújtott műszakokat — azt sem tartósan. Akik rövidebb időre mégis vállalják a két- műszakos munkát, megközelí­tően sem érhetnek el olyan tel­jesítményt, mintha valaki pi­henten ülne be helyettük a volán mögé. Az őszi teherszállítási csúcs végeztével mindenképpen le kell vonni a szükséges tanul­ságokat. Tiltakoznak a válla­latok az éves anyagszükséglet felének fél évvel előbb történő leszállítása ellen. Pedig ha egy szoros őszi szállítási idény­ben kicsúsznak a határidő­ből vagy részlegeket, brigádo­kat állítanak le anyaghiány miatt, kérdés, hogy nem veszí­tenek-e többet a réven, mint ami bejönne a vámon. Mert iiiszen érthető, hogy a nagj' készletektől is anyagi követ­kezmények miatt félnek a vál­lalatok. Az őszi szállítások előre ter­vezésénél azzal is egyie in­kább számolni kell, hogy a te­herszállítás útja fokozatosan az országút lesz a vasút he­lyett. Ehhez pedig mindinkább a gépesített rakodás szükséges. A kereskedelem már jó ide­je él azzal a bevált gyakorlat­tal, hogy szállítási terveit elő­re egyezteti a fuvarozóval, s így biztosítja az áruellátást. Ez teszi lehetővé, hogy őszi csúcs ide, őszi csúcs oda, a karácso­nyi áruk időben az üzletek, a vásárlók rendelkezésére áll - nak majd. Nagy József SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. október 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom