Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

Hangyaszorgalommal

Meredek dombok között

épült Pasztaszemes. Amikor benyitunk a Búzakalász Termelőszövetkezet irodájába, a bent levők éppen erről beszélgetnek.

— A termelésgazdálkodás költsége csaknem a duplája, mint másik vidékeken. Lényegesen több alkatrész romlik el, üzemanyag is több fogy — mondja Jakab János főagronó- mus. — Nem kis dolog, amibe kezdtünk. Komplex talajvédelmi terv készült, ennek alapján szeretnénk a munkát kezdeni. Nálunk éves viszonylatban 49 tonna termőtalaj lemosódik. Szeretnénk ezt tiz százalékkal csökkenteni. A különböző művelési munkákat a lejtőre merőlegesen kell végeznünk.

Babócsay Károly, a Dél- balatomi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat jelen levő képviselője így vélekedik:

— A tagok munkája jelentősen könnyebb lesz majd, s a terméseredmények növekedését is meggyorsítja, ha elvégezzük a komplex talajvédelmi feladatokat. Kétszázötven forint állami támogatást kap ezekre a munkákra a tsz holdanként Az összes költség kétmillió forinton felül lesz, ebből az agronómiái előfeltételek hatszázezer forintot igényelnek.

A szövetkezet vezetői már

tervezgetik a jövőt Kevesebb lesz a vízmosás, a hat-nyolc méteres szakadék. A tíz százaléknál mereöekebb lejtésű szántókat legelőnek használják majd. egy részére pedig erdőt telepítenek. Megváltozik majd az állattenyésztés profilja is.

Kérdéseimre arról beszélnek, hogy az évek múlásával hogyan lettek egyre biztosabbak az eredmények.

— Kezdetben csak huszonnégy forintot tudtunk fizetni egy munkaegységre — eleveníti fel a múltat Horváth József elnök, aki már tíz éve áll a szövetkezet élén. — Most az ötvennégy forintért küzdünk. Sikerrel. Nálunk nincs olyan probléma, hogy a tagok ne teljesítenék a kötelező munkanapokat. Már most is sokan vannak a férfiak között, akik ledolgozták a százötven kötelező munkanapot A nőknél sem ritka, akj túl van a százon. Náluk ez a kötelező. Nagyon sokat segített az új nyugdíjtörvény, aktivizálta az embereket. Erre a falura mindig is az volt a jellemző, hogy szorgalmas emberek lakják. Az utób bi években, ha lehet, még szorgalmasabbakká váltak. Kétszáznegyvenegy tagunk van. Szorgalmukra most csak egy példát. Folyik a burgonyaszedés. Az ott dolgozó negyvenöt asszony hatszáz-hétszáz zsák burgonyát szed föl naponta.

Mutatják a teljesítmény- lapokat. Geiger Jenöné 136, Szakái Istvánná 149, Baranyai István 289 munkanapot teljesített De sorolhatnánk tovább is.

Jakab János főagronómus- sal vágunk neki az emelkedőnek. Vastag por rakódik cipőnkre, míg a burgonyaföld^ hoz érünk. Asszonyok szedik hajlongva a kifejlett gumókat. A legközelebbiek egyike épipien Geiger Jenőné.

— Mostanában silózmi jártunk, egy idő óta pedig a burgonyát szedjük — feleli kérdésemre. — A magam részéről egyformán szeretem mindegyik munkát Nekem nem okoz gondot a kötelező munkanaplók teljesítése. De ezt ugyanígy elmondhatnám a töb- biekről is. Aki nem beteg, az jön dolgozni. Ez a rend nálunk. Az érdek alakította ki. Aki keveset dolgozik, az kevesebbet is kap.

— En is ezt mondom —- szól közbe Kőműves Geiger József- né. — Mindenki a saját hasznáért dolgozik. Ha egyszer valaki azt mondaná, maradiak otthon, kifizeti a napimat, akkor se bírnám ki a tétlenséget.

Eszembe jutnak az elnök szavai. Kőműves Geiger Jó- zsefnéről elmesélte, hogy unokája született. Csak három napig maradt az unokája mellett, aztán úgy érezte, hívja az elvégzendő munka. Peringer Adárvmé, aki 129 napot teljesített eddig, hasonló gondolkodású asszony.

— Nem lehet azt mondani, hogy könnyű a munkánk — mondja. — De megéri a fáradságot. Egy szövetkezeti tag napi átlagkeresete nyolcvanegy forint.

— Ezekről az asszonyokról csak jót lehet mondani — informál Hoszter József brigád- vezető. — Ég a kezükben a munka. Mindennap köztük vagyok, s így azt is' elmondhatom, hogy ez nemcsak ma van így. Mindennapos tapasztalat ez

A mese Íár az eszembe, ahogy' ballagok visszafelé a főagror.ómussal A tücsöknek télen felkopott az álla az éhségtől az áthenyélt nyár után A hangyát átsegítette ezen a szorgalma. A pusztaszemesiek nem félnek a tücsöksorstól.

Leskó László

Az űrkutatás népgazdasági haszna

MINT ARRA KORATYEV,

a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja a Pravda 1969. október 12-i számában írott cikkében rámutat, a folyamatban levő Szojuz-kísérletben előkelő helyet foglal el a fényképezés. A fotográfiai program keretében részben égi objektumokról-, részben a földfelszínről készítenek felvételeket az űrhajósok. Mindkét esetben különleges felvételekről van szó.

Az űrből végzett földfelszín-fényképezés mindenekelőtt azzal az előnnyel jár, hogy nagy területekről nyújt egységes áttekintést. Egy átlagos gyújtó távolságú fotókamera a Szojuzok keringési magasságából egyszerre látja egész Európát.

Ha ezek a felvételek a látható fény tartományában készülnének, alig mondhatnának többet a vizsgált területről, mint egy sorozat légifelvétel. Éppen ezért a képek nem a látható fénysugárzás tartományában készülnek, s így olyan tulajdonságokat, összefüggéseKözép-Európa egyik legnagyobb Gamma-besugárzó

I I | r •

Az MTA Izotóp Intézetében működik Közép-Európa egyik legnagyobb Gamma-besugárzó laboratóriuma. A berendezés segítségével az alapkutatási munkákon kívül számos gyakorlati jelentőségű kísérletet végeztek. Polietilén kábeleket sugároztak be, hogy hőállóságukat fokozzák (az így nyert anyag 160 C fokot is elbír károsodás nélkül). Sugárkezelés után számos mezőgazdasági termék sokkal tovább tárolható, a búza, a mák, a cukorrépa stb. terméshozama jelentősen növelhető. Képünkön; Konténerben érkezik a nagy aktivitású sugárforrás.

két tárnak fel, amelyek kívül esnek a látással, vagy bármely más emberi érzékszervvel észlelhető világon. A felvételek a vörösön túli —1 infravörös — sugárzástartományiban készülnek. Igv a vizsgált területek mintegy hőtérképe kerül megörökítésre, különféle hullámhosszakon.

Az inírafényképezés során különleges, kősóból készült lencséket alkalmaznak, mivel az üvegoptikák az infrasugä- rak számára csak kevéssé átlátszóak. A szokásostól eltérő fotóemulziókra is szükség van, mivel azok az ibolyántúli vagy látható fénysugárzásnál kisebb energiájú infrasugarakra gyakorlatilag érzéktelenek.

AZ INFRATECHNIKA ALKALMAZÁSÁT többek között az teszi lehetővé, hogy e sugarak számára — bizonyos hullámhossztartományban — a földi légkör több száz kilométer vastagságú rétegei is átlátszóak.

E különleges technikával készült felvételek egybevetése ad lehetőséget pl. arra is, hogy mintegy 50 méteres mélységig bepillantsunk az óceánok felszínének tükre alá. így — a hőmérsékleti különbségek ész- lelhetőségét is kihasználva — lehetőség nyílik a tengeráramlatok vizsgálatára, a halrajok

vonulásának meghatározására! Ez utóbbi nemcsak a halász- hajók irányítása, jobb kihasználása szempontjából jelentős, hanem pl. a halak vándorlási szokásainak megismerésében .is.

Ugyancsak az infrafelvételekkel kimutatható 1 hőmérsék- letkülönbségek teszik lehetővé, hogy a hótakaró, a jéghegyek vagy más. a' környezettől különböző hőmérsékletű légköri vagy felszíni képződmények eloszlását és mozgását meghatározhassák ilyen felvételekkel. A fertőzött és az egészséges növényflóra hőelnyelő és visszaverő képességében mutatkozó különbségek lehetőséget adnak a növénybetegségek vagy kártevő rovarrajok megjelenésének kimutatására. már azok. fellépésének egész korai stádiumában.

A KÜLÖNFÉLE NYERS- ANYAG-ELÖFORDULASOKAT is sajátos infraszerke- zet jellemzi a felvételeken, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy új nyersanyag-lelőhelyeket fedezzenek föl a kozmoszból végzett speciális fényképfelvételek segítségével. Érthető, hogy ez a gazdasági élet szempontjából jelentős tevékenység előkelő helyet foglal el a Szojuzok programjáSinka József

NEVELÉS

„Mert fél tőle...66

Pereg a film. Képiéi a való élet egyik fájdalmas problémájának dokumentumai.

Kisiskolások között vagyunk a Lélektani Intézetben. Az egyik félszeg fiúcska két rongybabával játszik, s folyton az történik, hogy az egyik figura üti a másikat Amikor a pszichológusnő megkérdi tőle, miért üti a nagyobb a kicsit, furcsa vigyorral mondja a gyerek; »Merl fél tőle

__«

A

ztán éjjel fölsíró, ágybavi- zelő, riadt gyermeket hoznak szüleik a bajok lelki okát kutató szakemberek elé. Látunk és hallunk beszélgetést serdülő leánnyal, aki elszökik hazulról, ha ütni akarják. Eddig ő félt a szüleitől — az apa mostoha —, most már azok is félnek tőle, mert lefogja ütlegelő karjukat A szomszédasszonyok azt mondják, hogy ez a lány egyszer még megöli őket

Pereg a film. A félelem fojtogató levegője árad a képiek közül. A félelem fantasztikus szörnyként üli meg ezeknek a családoknak az életét. Hány és hány gyermek sorsa, egyénisége torzul el, mert szülei rendszeresen »szokásból-“ verik!

Ott ül előttünk az az asszony, aki az igazság kérlelhetetlen ereje — a tények — elől hol itt, hol ott igyekszik kitömi vallomásában, mint a sarokba szorított vad. Holott senki sem bántotta, tapintatosan viselkednek vele szemben a beszélL eszedték a szőlőt. Puttonyokba hordták, nevettek, dobálóztak a lilavérű szemekkel. Aztán szekérre ült az egész társaság. Jól odapattintottak a lovak közé, aztán le, hanyatt- homlok vágtában a horhón.

— Már azt hittük, hogy a szüretibálosok vagytok — kiabált utánuk az öreg Csordás, és integetett a kalapjával.

Apa nagyott nevetett, amikor a két tanárjelölt idétlenül kerülgette a lovat. Ráhunyorított Mártára is. Az odafutott a szürkéhez, megsimogatta a fejét, és farkasszemet nézett vele. A két tanárjelölt pedig nyerített hozzá.

— Nem harap ez... ti buták ...

Lepakolták a szőlőt, Apa és Keresztapa lementek a pince elé, hozzákezdtek a daráláshoz.

— Most pedig kaja ...

— Nem ... Én ... Én még szüretelni szeretnék. Én saját kezűleg ... akarom mondani, saját lábvlag szeretném taposni a szőlőt — nyafogta Pubi. És az orrát is mozgatta hozzá. Ordított róla, hogy városi gyerek. És valahol Gárdonyinál olvasott valami délibábosat a szőlőtaposásról.

KÁRTÁN

— Menjetek csak, gyerekek

— mondta Apa. És öreges lépésekkel a pince felé indult.

— Megterített már az asz- szony.

Aztán visszaszólt még:

— Egyébként daráljuk a szőlőt, nem tapossuk. És ha folyik a must, majd szólók.

Megjött Géza is. Márta bemutatta neki a két fiút.

— Évfolyamtársaim, ö pedig a helybeli tsz nagy büszkesége, Salamon Géza főag- ronómus. Ö az, aki száműzi majd az otellót a vidékről, és csemegét telepít a helyére.

Pubi teliszájjal kontrázott, megeresztve egy szellemességet.

— Száműzi Otellót?! Nahát, ez jó! És csemegének Hamletet, vagy Lear királyt telepít ide?

Géza elhúzta a száját, és lement a pince elé. Már javában darálták a szőlőt. A fehér és a kék szemek ugráltak, harsogtak, zúzódtak a vas fogak között. Az őrölt gyümölcs friss, erős illata csípős. kissé orr facsaró aromája egészen az elsőszobáig felkúszott.

— Jaj, a must — kiáltotta Márta.

Beszaladt a nagykorsóval. Mindenki mohó kézzel nyúlt a pohár után, ittak, az édes lé végigcsorgott az ajkuk mellett is.

Leültek az ágyra, díványra, szőnyegre. Géza borral kevert mustot töltött. Ízlett mindenkinek. Az egyik tanárjelölt az ablakhoz lépett. Nézte a csöndes utcát. Betakarták az átnedvesedett falevelek.

— A nagybátyáméknál szoktam nyaralni. A Szamos mellett. Nagyon más az a vidék ... De estére mintha egyforma lenne minden falu. Egyformán szép... — Elhallgatott. Ügy érezte, falun nem illik a faluról beszélni. Ránézett Gézára. Az feléje nyújtotta a poharat, és mosolygott a szemével.

— Énekeljünk — kiáltotta karmesteri pózban Pubi.

Énekeltek, aztán bekapcsolták a lemezjátszót. Végigugráltak néhány lettkisst, de valahogy feszült volt még a hangúit. Legföljebb Géza és a

másik tanárjelölt nevetett föl jóízűen beszéd közben.

Nagyanyó behozta a töltött káposztát. Gyönyörködve nézte őket. Szinte fénylett ráncos arca, mikor látta, hogy milyen jóízűen falja főztjét a társaság.

Vacsora után halkan virág - énekeket énekeltek. Nagyanyó is hallgatta őket. Aztán megszólalt:

■— Mártuska ... Hát arra emlékszel-e, amit kiskorodban tanítottam neked?

Márta lesütötte a szemét.

— Ö, hát az olyan gyerekdal volt.

— Annál jobb — kiáltotta közbe valaki.

— Dehát az a lánc-lánc, eszterlánc...

— Na és? Nem is olyan rég voltunk még gyerekek — hallatszott Géza erős hangja.

— Igaza van Nagyanyának — lelkendezett a két tanárnő, aki a szomszédból jött át. Albérletben laktak.

— En is az oviban énekeltem utoljára. Egy nagy bulin, ahol tejbegrízt kaptunk konyak gyanánt — nyekeregte Pubi.

Kimentek az udvarra. Hús volt egy kicsit az októberi este. De egy csöppet sem hideg. Apáék már a mustot töltötték. Az öreg prés ott állt a pince előtt.

— Na, rajta!

Körbeálltak, és énekelni kezdtek. Mindenki szorította a másik kezét. Mindenki szívébe visszaszökött egy darab gyerekkor. Az Eszterlánc kedves dallama ott úszott a levetkőző őszi fák között. Élesen, tisztán. Még a köd sem tudta elhalkítani, pedig egész este azon mesterkedett, hogy eltakarja a holdat.

Anya és Nagyanyó hallgatták őket. Ök pedig keringtek, felugrottak, hajlongtak és bukdácsoltak az öreg prés körül. A barna dongák szinte megilletödtek a nagy megtiszteltetéstől, és ha megérintette szélüket valamelyik táncos lába, lehullattak magukról egy-egy odatapadt szőlő- héjat.

S

züret volt. Szüreti kartánc. Nevetés, meleg gondolatok. Valami a gyerekkorból. Szép és régi. Márta volt a körben a kislányka, a szőlőprés volt a párja... A többiek meg járták körülötte. Nagyanyó halkannevetett, mintha fiatalabb lett volna a pincelejáratból szűrődő petróleumlámpa fényében. Mártának így tűnt.

Tröszt Tibor

gető partnerek. De nem segít rajta semmiféle kertelés, hazugság. Egyre közeledik hozzá a felismertetés, az, hogy gyermekét ő tette tönkre a veres »nevelő« eszközével.

Ennél is megrázóbb jelenség az a férfi, aki egész lelkinyu- galommal beszél arról, hogy ő bizony rendszeresen veri a fiát, mert őt is verték gyerekkorában. Véleménye szerint ez a világ rendje, a verés nagyon hatásos eszköz a szülők kezében, hogy gyermekükből a rosszaságot kiűzzék, hogy a kis gonoszt féken tartsák. Ennek az apának az arca beszélgetés közben mosolygós, mindennapi arc. Egyáltalán nem gonosz a tekintete, mégis a lelki ridegség, az önelégültség és korlátoltság vonásai árulkodnak rajta. Gondoljuk csak át: hogyan lett ilyen ez az arc, ez a lélek! »Engem is vertek gyerekkoromban ...“

És nézzük, hallgatjuk elszorult szívvel a serdülő leány anyját meg a mostohaapát, hogyan igyekeznek szépíteni a lányuk nevelésénél elkövetett hibákat. Mosolygós hazugság és kelletlen beismerés úgy kergeti egymást arcukon, mint a napfény és borulás valamely mocsár fölött.

Most csak őket láttuk. De hány ilven ember jár közöt tünk! A gyermekek verése a gyengeség beismerése a felnőtt részéről. Annak a tudatnak indulatban való kirobbanása, hogy tehetetlen a nevelésben. Annak a tudatalatti bosszúvágynak a kielégítése, hogy ővele is rosszul bántak, hogy nehéz az élete, hogy ezt vissza kell fizetnie valakinek. Legkönnyebb piedig a gyengét, a védtelent, a neki kiszolgáltatottat bántalmazni: a gyermeket.

A gyermekek verése a szülőkre is visszahat. Szívük egyre jobban elkérgesedik, egyéniségük eldurvul. A családi élet melege az ilyen helyeken eltűnik, a szeretet után) vágy megdermed, helyét a félelem foglalja el. Ez bujkál a rettegő vagy dacos gyermekek szemében. Még játékukat is ez fonja át, képzeletüket ez foglalkoztatja. Az élőlények és a holt tárgyak egymáshoz való viszonyában is ezt látják meg: az erőszakot. »Mert fél tőle...«

A becsületes, józan embereknek le kell fogniuk a gyermek- kínzó kezet. Az ilyenek a bíróság elé valók. A megtévedt szülőket pedig győzzük meg okos szóval, hogy emberhez nem méltó, mindenkire káros gyermekeik veréssel való »nevelése-'. Társadalmunkból a félelemnek ezt az okát is el kell űznünk!

A félelmet általában fantasztikus szörnynek ábrázolják. Sajnos, a valóságban nem ilyen. A félelemnek emberi arca van.

Török Lehel

SOMOGYI NÉPLAP

Szombat, 1969. október 18. J

00728177